Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-18 / 101. szám

Több mint Sokhelyütt találkoztunk már jől­­szervezett állattenyésztéssel, de eddig még sehol sem tapasztaltuk azt az aprólékosan részleteiben is átgondolt tudatos termelés-szervezést, mint a nyárasdi szövetkezetben. Itt minden úgy történik, ahogyan egy mintagaz­daságban a valóságban lennie kell. Vegyük talán a tejtermelést, amely hagyományos ebben az EFSZ-ben. Ott kell kezdenünk, hogy az állatokat megszületésüktől kezdve a tehénsor­ba állításig nagy gonddal ápolják. A tenyésztés tudatosságát bizonyítja az is, hogy az állomány feltöltését terv­szerűen végzik, míg más szövetkezet­ben éppen itt követik el a legnagyobb hibákat. A nyárasdiak teheneiket is­mert elődöktől maguk nevelik. Ez nagy szakértelmet és gazdag isme­retet igényel, mert úgy szervezni az állatforgalmat, hogy a hasznosság állandóan emelkedjék, s mindez meg­feleljen az állategészségügyi feltéte­leknek is, nem kis dolog. Októberben, amikor náluk jártunk, 471 tehenet számláltak, vagyis kere­ken 21-gyel többet, mint az elmúlt évben. A munkafolyamat pontos be­tartása felől külön zootechnikus gon­doskodik, de a tehenészek — akik átlagban 15—14 állatot gondoznak (etetnek és fejnek) — ugyancsak ér­tik a termelés módját. Sikereik a már említett tényezőktől, valamint a szak­szerű takarmányozástól és nem utol­sósorban a pontosságtól függenek. Érdemes megemlíteni, hogy a tehe­neket soha nem hajtják legelőre, az üszőket azonban annál inkább. Mód­szerük helyességét a termelési gya­korlat már igazolta. Az istállókban naponta hajnali fél négykor kezdődik a munka. A trágya­kihordás, alrnozás és tisztogatás után az állatok megkapják az abrakot, majd ezt követőleg a tömegtakar­mányt olyan összetételben, hogy az emészthető fehérje mennyiség elérje a 820 grammot. Ezután következik a fejés. A munkaművelet, a fejőssel együtt, naponta háromszor megismét­lődik. A téli időszakban minden fejőste­hénre 2 kg erőtakarmányt adnak, — olyan arányban, ki mennyi tehenet gondoz. Az abrak egyedenkénti elosz­tását maguk a tehenészek végzik aszerint, hogy melyik tehén hány li­ter tejet termel. A nyárasdi szövet­kezet vezetői nagy jelentőséget tu­lajdonítanak annak, hogy az állatok etetését, takarítását és fejősét egy és ugyanazon emberek végzik. Ez a szervezési forma már annálfogva, hogy a dolgozók jobban érdekeltek a termelésben, a szövetkezet számára is előnyös. Milyen a jutalmazás? A tehenészek minden 58 liter kifejt tej után mun­kétmillió korona tejből kaegységenként 32,50 koronát kapnak. Meg is érdemlik, hiszen nagy hasz­not hajtanak a szövetkezetnek. Idei termelési tervük 1 080 000 liter tej eladását föltételezi. Októberben már csak 45 000 liter hiányzott az évi tervből. Ez valóban nagyszerű ered­mény. Ha összehasonlítjuk az idei tejeladást (október végéig) a múlt esztendeivel, azt láthatjuk, hogy amíg tavaly 513,5, addig idén már 580 li­tert adtak el hektáronként. A napi darabonkénti tejeladás pedig pénzben kifejezve 78 fillérrel emelkedett. Szeptemberben például naponta tehe­nenként 7,93 liter tejet adtak köz­ellátásunknak. Forró Géza főzootechnikus elmond­ta, hogy a szép eredmények elérésé­ben nagy része van a fejőkollektívák közti szocialista munkaversenynek. A versenyben álló négy csoport közül a Bognár Károly vezetése alatt álló hét fejőt számláló kollektíva viszi a prímet. Az elmondottakból is látható, hogy a szövetkezet vezetőinek jól átgon­doltan kell kalkulálniuk, mert az össz­bevételek 19 °/o-a éppen tejből szár­mazik. Pénzben ez összesen 2 millió 160 ezer koronát jelent. Itt nem lehet ám a véletlenre és a jószerencsére bízni a termelést, hanem jó szakem­berekre, a célnak megfelelő szerve­zőkre van szükség, s mindez Nyá­­rasdon megvan. Hasonló módon kel­lene cselekedniük másutt is a tejter­melés terén. Hoksza István MÉG EGY-KÉX HÉT, és belelapo­zunk az új naptárba. Kevés olyan ember van, aki ilyenkor ne gondolna arra, mit hoz az új esztendő? Ugyan­akkor az is felvetődik, mit adott az Idei év? A mezőgazdasági üzemeket elsősorban az évvégi mérleg foglal­koztatja. Nem csoda, hogy ezt a kér­dést éppen a szövetkezetekben vetik föl a leggyakrabban. A tagok a gaz­dasági mérleg eredményei alapján kapják a járandóságukat. Kelet-Szlovákia szövetkezeteiben az előzetes eredmények találgatásait a gazdasági helyzet elemzése váltotta fel. Ekképp történt a presovi járás szövetkezeteiben is. Valaki feltehetné a kérdést: Miért éppen erről a já­rásról teszünk említést? — Tudato­san tesszük ezt! ELÖSZÖRIS AZÉRT, mert a valaha igen rosszhírú szövetkezetek legtöbb­jében a gazdálkodás örvendetesen megjavult. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a járás 94 szövetkezetében az előzetes számítások szerint a zár­­számadási közgyűlések alkalmával több mint nyolc és egynegyed millió korona üti a becsületesen dolgozó szövetkezeti tagok markát. És ennek, velük együtt csak örülni tudunk. A másik ok, ami tulajdonképpen arra késztetett, hogy a presovi járás szövetkezeteiről tegyünk említést, már kevésbbé örömteljes. Ugyanis a kedvezőbb gazdasági eredmények mellett szembeötlőek az egyes szö­vetkezetek pénzügyi gazdálkodása te­rén megállapított fogyatékosságok, amelyek a pénzügyi és pénztári fe­gyelem megsértésének, s nem utolsó­sorban a közös vagyon védelme el­hanyagolásának következményei és jelentősen gátolják a még jobb gaz­dasági helyzet megteremtését. OKULÁSKÉNT EMLÍTJÜK meg azo­kat a konkrét eseteket, amikor a szö­vetkezeti vezetők önkényes cseleke­ürmös • • M •• | oromok detei nemcsak a pénzügyi fegyelem kisebb méretű megszegésének, hanem súlyos törvénysértésnek is minősít­hetők. Ismerkedjünk meg velük kö­zelebbről, tegyük őket sorjába az el­bírálás mérlegének serpenyőjébe. TUDVALEVŐ, hogy műtrágyafélék­ből a szükségletekre nem áll elegen­dő mennyiség mezőgazdasági üze­meink rendelkezésére. A circi EFSZ- ben mégis eladtak magántermelőknek több, mint 40 ezer korona értékű műtrágyát. Megtörtént ez Rokycany­­ban, Petrovcé-ben, Vysny Zipov-ban és másutt is. Sem a éiréi, sem a her­­manovcei, Rokycany-i, bystréi szövet­kezet nem dicsekedhet azzal, hogy eladási tervét eredményesen teljesíti. Ennek ellenére szövetkezeten kívü­lieknek tejet, választott malacokat adnak el. Az is gyakran. előfordul, hogy a pénzkészletet nem a meghatározott célokra fordítják. Például a circi szö­vetkezet 20 492 korona készpénzt vett fel a bankban munkaegység-előleg kifizetésére, s csupán 7061 koronát fizetett ki erre a célra. A többit?... A kendicei szövetkezet a hangszóró javításáért 1570 koronát fizetett egy illetőnek, anélkül, hogy az előírások szerint adót az említett összegből levonta volna, s a munkaadóját sem értesítette. A helyi nemzeti bizottság természetesen tudott az esetről! Ha­sonló esetek történtek Drienov, Rus­­ká Voía és más községekben is. ELÍTÉLENDŐ, törvénybe ütköző cselekmény az is, amikor a szövet­kezetek magánosoktól — számla nél­kül! — gépeket, szerszámokat, alkat­részeket vásárolnak. A sedlicei EFSZ ilymódon vásárolt kábelt a gépállo­más egy dolgozójától. A trnkovi szö­vetkezet alkatrészekért 300 koronát fizetett ki „ismeretlen“ sofőröknek. Hermanovcében a szövetkezet kőbá­nyát nyitott, melynél igénybevette egy nemzeti vállalat baggerét és ke­zelőjének 4500 koronát fizetett ki — számla nélkül. Erről a vállalat veze­tőségét sem értesítette a szövetkezet vezetősége. Ugyanez a szövetkezet további 1700 koronát fizetett a Ma­gasépítő Vállalat egy dolgozójának gépjavításért. Sedlicén egy magánipa­rosnak fizettek ki autójavításért 4500 koronát, ugyancsak számla nélkül. NEM RITKA az olyan eset sem a presovi járásban, amikor a szövetke­zetek a gépek vételekor, épületek be­fejezése alkalmából jelentős össze­geket fizetnek ki „frissítőkre". Azt már tudjuk, hogy ez nem más, mint a szövetkezet néhány vezetőjének az „üzletfelekkel“ történt borozása, pá­­linkázása - a közösség számlájára. Az egészhez még annyit, hogy a szóbanforgó járás szövetkezetei az idén az előirányzott vásárlásokra és bérekre fordítandó összeget csaknem hárommillió koronával, a gépjavítási költségeket egymillió-hétszázezer ko­ronával túllépték. Ez nem más, mint hazardírozás a közös vagyonnal. így nem lehet, s nem szabad gazdálkodni! A helyi nem­zeti bizottságok egyik alapvető fel­adata, az effajta visszaélések meg­akadályozása, a szövetkezetek gazdál­kodása menetének állandó figyelem­mel kísérése... TELJESEN ÉRTHETŐ és helyénvaló, ha az ilyen tisztségükkel visszaélő, a közös vagyonnal önkényesen és helytelenül gazdálkodó szövetkezeti vezetők, s HNB-funkcionáriusok fe­lelnek majd a fentiekhez hasonló mu­lasztásaikért, cselekedeteikért. KULIK GELLERT I A termelőerők szerkezetének vagy színvonalának változása szük­ségszerűen megköveteli, hogy a termelés és a munkaszervezés hozzáidomuljon a termelőerők kö­vetelményeihez. A termelőerők színvonala és a szervezés közötti összhang megteremti a termelés hatékonyságának, főleg azonban a termelési technika és technológia tényleges kihasználásának tárgyi­lagos alapját. A mezőgazdasági termelés alapvető szervezeti egységei a kézi munkát végző csoportok voltak, amelyek a növénytermesztés termelési feladatai­nak teljesítéséért feleltek. Ez a fele­lősség a valóságban csak névleges volt, mert a munka oroszlánrészét a GTÁ-k tulajdonában lévő gépek vé­gezték, amelyekre azonban nem há­rultak termelési hanem csupán mun­kafeladatok. Nyilvánvaló tehát, hogy az EFSZ-ek állandó munkacsoportjai csak szervezeti egységek voltak. A termelési feladatok teljesítéséért vi­selt tulajdonképpeni felelősségen az elnök és az agronómus — vagy egy maroknyi csoport osztozott. Miután a GTÁ-k gépei az EFSZ-ek tulajdonába mentek át, a traktorosok munkaközössége lett szükségszerűen az alapvető termelési egység. Azok­nak az embereknek a kollektívája, akik döntő szerepet játszanak a ter­melési folyamatban. Komplexbrigádo­kat szerveztek jóformán valamennyi mezőgazdasági üzemben, amelyek ténylegesen felelnek a termelési ter­vek és munkafeladatok teljesítéséért. De ha a komplexbrigádok tevékeny­ségét és teljesítményét értékeljük, lényeges minőségbeli eltéréseket ész­lelünk, mivel a brigádok rendeltetését minden EFSZ-ben nem értelmeztek helyesen, és főleg nem valósítottak meg egységesen. A termelés résztvevőinek ismerniük kell a termelési feladatok tervét, me­lyet a komplexbrigádok tagjainak közvetlen részvétele mellett kel! megvitatni. Ez pedig több járás me­zőgazdasági üzemében nem történt meg. A csilizradványi szövetkezetben például helytelenül értelmezték a bri-A komplexbrigádok jelentősége és tevékenysége gádvezető tisztségének fogalmát: fel­vásárlót bíztak meg vele, aki tovább­ra is eredeti beosztásában dolgozott. Más üzemben viszont csak papíron léteznek komplexbrigádok. A Trhové Myto-i szövetkezetben kezdetben jól indult az elsődleges nyil­vántartás és a komplexbrigádok ve­zetése, de a vezetőség és az illetékes szervek évközben egyetlenegyszer sem értékelték sem a kollektív, sem az egyéni feladatok teljesítését. Hang­súlyoznunk kell, hogy a GTÁ-kon érvényesített, aránylag hasznos nyil­vántartási tapasztalatokból vajmi ke­veset hasznosítottak az EFSZ-ek a traktorállomások küldetésének meg­változása után. Elsődleges nyilvántar­tás híján nincs áttekintésünk a gép­park kihasználásáról, amely szövet­kezeteinkben nem mondható gazda­ságosnak. Ehelyütt meg keli említe­nünk a harkovi körzetből érkezett szovjet vendégeink felsőpatonyi láto­gatását. A gazdasági udvar megtekin­tése során a küldöttség vezetője ki­jelentette Rencés szövetkezeti elnök elvtársnak, hogy az EFSZ ,,agyongé­pesített“, vagyis túlméretezett a gé­pek száma. Ez alkalommal megemlí­tették mezőgazdáinknak Gitalov is­mert gépesítőt, a szocialista munka hősét, akinek brigádja 6000 hektárt művel meg 33 traktorral. Kétségtelen, hogy itt a termelés szakosításáról van szó, amelyre a dunaszerdahelyi járás­ban is igyekeznek. Az első kb. 6000 hektár kiterjedésű mezőgazdasági egységet a járás felső részében, Já­­nyok, Csallóközcsütörtök, Olgya, Gom­ba és Hviezdoslavov községek hatá­rából létesítik. A komplexbrigádok sikeres alepvető feltétele hogy szervezésükkel egyidejűleg a növénytermelés egész eddigi szerve­zetét átépítsük. Ki kell hangsúlyoz­nunk, hogy az egész növényi termelé­sért és terv szerinti mennyiségének eléréséért a komplexbrigád felelős, amely a tervteljesítéshez szükséges valamennyi feltétellel és kellékkel, tehát gépekkel, vetőmaggal, trágyá­val, üzemanyaggal stb. rendelkezik. Azokban a mezőgazdasági üzemek­ben, ahol nem szüntették meg a ré­gebbi munkacsoportokat, kétvonalú­­ság keletkezett a növénytermelésben, mert nem rendezték* a komplexbrigá­dok és a mezei csoportok közti vi­szonyt. További komoly akadályt je­lent, hogy nem magyarázták meg a komplexbrigádok minden egyes tag­jának rendeltetésük fontosságát és a termelési feladatokhoz való viszony­osukat. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a komplexbrigádok egyetemesen szavatolnak a feladatok teljesítéséért. A gyakorlat ezzel szemben az elavult szervezés lendülethiányát bizonyítja számos mezőgazdasági üzemben. Pon­tosan meg kell tehát határozni a szö­vetkezeti vezetők munka- és hatás­körét, valamint a brigádvezető viszo­nyát az agronómushoz. A dunaszerda­helyi járásban a legöntudatosabbak a felsőpatonyi és dióspatonyi szövet­kezet brigádtagjai További kerékkötőnek tekinthetjük, hogy a gépekkel kapcsolatban egyes brigádtagok még nem érték el a tu­datosítás kellő fokát. Vegyük tekin­tetbe, hogy az 1000 hektáros átlagos mezőgazdasági üzemek 300 ezer koro­nát terveznek gépjavításra és karban­tartásra. És ha ezért az összegért évente gépeket vásárolnánk, 50, sőt ennél is több százalékra felújíthat­nánk gépállományunkat. A gépekre fordított kiadások tekintetében még jelentékeny tartalékok rejlenek me­zőgazdasági üzemeinkben. Ezt a hely­zetet részben csupán az a körülmény befolyásolja, hogy a mezőgazdasági gépekkel végzett munkára nincsenek még technológiai normaóráink. Ennek a kérdésnek felgöngyölítésénél nem­csak mérlegelnünk, hanem meg kell oldanunk az üzemi szállítások kérdé­sét is. Minden mezőgazdasági üzem­ben meg kell tehát valósítani a nor­mák kidolgozását, valamint a saját gépi eszközök kihasználását, mert máris számolnunk kell hatalmas gaz­dasági egységek létesítésével, a me­zőgazdasági termények termelésének iparosításával. Ugyancsak be kell kal­kulálnunk az Agrolet távlati, széle­sebb körű szolgálatának igénybevéte­lét. A kártevők elleni mostani véde­kezés és műtrágya szórás túlhaladott. Az Agrolet szolgáltatásainak kihasz­nálása hatékonyabb lesz, mert a ter­ményeket lényegesen nagyobb, 100— 300 hektáros területeken termesztjük majd. Ugyanakkor számolnunk kell a szövetkezetek közötti együttműkö­déssel, nevezetesen a mezőgazdasági gépek javításával. Központosított gép­javító műhelyekben igényes javításo­kat is végezhetünk költségcsökken­tés mellett. A mezőgazdasági termelés iparosí­tása még nem tart lépést az ipar színvonalával és izmosodásával, ami nem áll összhangban népgazdaságunk fejlődésével. De mezőgazdasági ter­melésünk iparosítását ma már el se képzelhetjük kemizálás és tökéletes gépi eszközök bevetése nélkül. Ta­gadhatatlan viszont, hogy legnagyobb tartalékaink éppen a munkaszerve­zésben rejlenek. Nem egy szövetke­zetben az a helyzet, hogy reggelen­ként 15—20 traktoros ácsorog a gaz­dasági udvaron és azt kérdi az elnök­től, mihez is kezdjen? Ilyenkor az elnök azután törheti a fejét, kit hová, milyen munkára küldjön. Ez persze nem fordulhat elő, ha a traktorosok a komplexbrigád tagjai és a brigád­vezető ismerik termelési feladataikat. A termelési' feladatok teljesítőinek fogalma alatt traktorosokat értünk. A jelenlegi helyzetből kifolyólag arra kell törekednünk, hogy minden egyes traktoros tökéletesen megismerje termelési feladatait, nemcsak az egyes időszakokban, hanem távlatilag is az egész évre. Vlado Balazic (Rovinka) ■ , naiii rmTfflff Jo munkaszervező Vágó Emánuel a zsigárdi szövet­kezet példás csoportvezetője. A növénytermesztő, bár 61 éves, fia­talos lendülettel dolgozik. Sokan mondják, jó munkaszervező, min­dennel törődik. A munkában a cso­port tagjainak is segít. Az ő mun­kája is hozzájárult ahhoz, hogy a zsigárdi szövetkezet eredménye­sen fejezte be az őszi munkákat. P 1 e s n i v y László, Zsigárd Molnár Andrást szemfüles em­bernek ismerik Kócsagfalván. Ezért választották az ellenőrző bizottság elnökévé. A „közös“ tagjai nem csalódtak. Molnár a szövetkezet el­nökének is odamondogatott, ha napközben ott felejtette magát a kocsmában. Bátorsága, szókimon­dása tetszést váltott ki a tagok körében. Az aratóünnepélyen poha­­razgatás közben a szomszéd asztal­nál valaki le is tette a garast: — Megeszem a kalapom, ha Mol­nár nem igazítaná úgy a szövetke­zet sorsát, mint elnökünk. Az elejtett szó bogarat ültetett a fülébe. Miért ne lehetne a szö­vetkezet elnöke? Csak egy lépés a létrán felfelé. De hogyan? Tenni kellene valami nagyot, hogy a tag­ság és a járás is felfigyeljen. Na­pokig törte a koponyáját, de nem jutott messzire, míg a novemberi taggyűlésen váratlanul hullott ke­zébe a „közös“ kulcsa. Arról volt szó, hogy negyven tehén hiányzik az állományból, s néhányat még az év végéig be kellene szerezni. Ügy érezte, elérkezett a várt pil­lanat. Ünnepélyesen felemelkedett s rövid bevezető után felajánlotta háztáji tehenét. A tagság izgett-mozgott, a járási instruktor néhányszor összecsapta a tenyerét. Molnár keble dagadt a büszkeségtől. Hadd lássák politikai fejlettségét, a szövetkezet iránti szeretetét. x Otthon nyulat lehetett volna vele fogatni, míg az asszony akadékos­kodott, pörlekedett. Molnár emí­­gyen nyugtatta: — Értsd meg, asszony! A tekin­télyért áldozni kell! No meg nem adjuk felebaráti szeretetböl - ka­csintott egy nagyot huncutul élete párjára. A rézangyalát!... A pénzről nem esett szó a gyűlésen. Sebaj, azt amúgy is csendben kell elintézni. Amikor az állat a közös istállóba került, az elnöknek odasúgta: „a tehén áráról aztán ne feledkezze­tek meg!" A közös kormányosa a vezetőségre bízta a döntést. A leg­közelebbi gyűlésen szó is esett ró­la. Molnár is ott gubbasztott, de a meleg füstös irodában elnyomta az a négy féldeci rum, amit az éj­jeliőr társaságában elfogyasztott. Hogyne fizetett volna a vén Petro­­vicsnak, amikor agyba-főbe dícsér­­gette a tehenét: „Ilyen tehén még nem volt a közös istállójában!... Szent uccse, különb a többinél...“ S mindaddig nem állt be a szája, míg maga előtt látta az üveget. Éjfélig is öblögették volna a torku­kat, de sajnos, a gyűlés... Amikor az elnök észrevette a szundítót, nossza előhozakodott a tehén árával. Kurtán adta tudtul a kérést, s még kurtábban mondta saját véleményét: — Nem ajánlom! Vegyük leltárba a jószágot, hiszen a tagok több­sége szintén leltárba adott egy-két tehenet. A jelenlevők egyetértőén bólo­gattak. Az elnök fennhangon újra megszólalt: — Hé, András! Egyetértsz? — Természetesen - dünnyögi és kezét magasra emeli. Másnap beállított az irodába, s elmondta jövetele célját. A pénz­táros tetőtől talpig végignézte. — Ne járasd a bolondját velem, András. Hiszen te is leszavaztad a gyűlésen. Előkerül a jegyzőkönyv. Hatodik napirendi pont: „■ ■ ■ a vezetőség egyhangúlag úgy döntött..." Visszaütött a bumeráng. Halálra sebezte Molnár András elnökjelölt­ségét. Sándor Gábor 1963. december 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom