Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-15 / 100. szám
Kontfiizesgyarmat H. " l ' // / afordulat évében ro tenvezo oz ember Nem is oly rég volt, mikor az emberek a hontfüzesgyarmati szövetkezet említésekor csak legyintettek. Ez mindennél jobban jellemezte az ottani helyzetet. A sok hiányosság annyira rakásra gyűlt, hogy alig akadt ember, aki reménykedett volna abban, hogy itt valaha is rendet teremtenek. Amikor a járási szervek megbízták Adamcsek Mihály elvtársat a gazdaságban kiütköző hibák eltávolításával, a szövetkezet szekere már fölötte mélyen megfeneklett. Az új elnök körülnézett kissé, s a falu becsületes embereire támaszkodva, lépésről lépésre eltávolították a legszembetűnőbb hibákat. Persze, ezekből későbbre is maradt jócskán, mert hiszen hosszú esztendők hiányosságait nem lehet csak úgy — csiri-bí csiribá — máről holnapra eltávolítani. Minden intézkedést alaposan meg kellett fontolniuk, s egy-egy ésszerű gondolat valóraváltásáért harcolniuk kellett. „Sarajevo“ A szölöskei dombháton asszonysereg szüretel. Ki ollóval, ki késsel vágja a jürtöket. Kezük jürgén mozog, szájuk minduntalan kerepel. Egymást túlkiabálják, egyszerre négyen-öten beszélnek. Asszonybetegség ez, amin nem lehet segíteni. De mégis ... Egy ijedt hang túlharsogja valamennyit. — A késem! Elveszett a késem! Istenem, a ké... é... sem! A segélykiáltás lakatot tesz az asszonyok szájára. Tekintetük Vass Jánosáé felé fordul, aki egy szőlőtőke körül tipeg-topog. — Most volt a kezemben. Eltűnt, mint a kámfor. Segítsetek! A késem! ... Nagy Sándor, a csoportvezető is felfigyel az ordibálásra, s a tett színhelyére siet. — Keressük meg, az ég áldja — könyörög kétségbeesve a hetvenéves anyóka. Hangja elárulja, mind. járt elsírja magát. — Nyugodjon, Vassné — így a csoportvezető. — Nem tű az, hogy nyomtalanul eltűnik a földön. — Inkább a fél kezem, mint azt a kést. Nagy megvakarja fületövét. Ennek fele se tréfa! Vassné pillanatok alettt megmozgatta a domboldalt. A szüretelök mindannyian a kést kutatják ... — Hol veszett el az a bicska? Azt mondja meg legalább! — Itt, itt, ennél a tökénél. — A csoportvezető a barnás földet fürkészi, s menten megpillantja a földbe taposott vasdarabot. Felveszi, végigmustrálgatja. Az „elveszett" kés. Nyelén jól kivehető írás: „Sarajevo". -sä-Kertész a kirakatban Aki egyoldalúlag, a kifizetésre kerülő pénzösszegeken és az ezzel járó természetbeni juttatásokon keresztül akarná lemérni az EFSZ gazdasági helyzetét, meg kell mondanunk, hogy az ökonómiai mutatók ilyen értelmű keresése korántsem nyújtana számára megbízható képet. Nemegyszer találkoztunk már olyan esetekkel, hogy magasak voltak az egy munkaegységre kifizetett összegek, de ugyanakkor szegényes volt az aiap. Hontfüzesgyarmaton ez fordítva van: aránylag szilárd alapokkal rendelkeznek. Ha figyelembe vesszük a fenti szövetkezet alapeszközeinek gyarapodását, föltétlenül a mi állításainkat igazolja. Lássuk a tényeket. Amíg az említett alapeszközök értéke 1961-ben 8 764 313 koronát tett ki, rá egy évre 1258 493 koronával és ebben az évben pedig további 780 000 koronával gazdagodott. Ebből is látható, hogy hatalmas értéket képvisel az EFSZ tulajdona. Tény, hogy a hontfüzesgyarmati szövetkezet életében az 1963-as esztendő a fordulat évét jelenti. Túljutottak a dolgok nehezén. Ha jő gazdák módjára őrködnek afölött, amijük van, nemcsak az alapokat gyarapíthatják, hanem a munkaegységek értékét, s ezzel egyidejűleg a tagság életszínvonalát is emelhetik a lehetőségeknek megfelelően. A múlt évben a termelési mutatókat nem teljesítették kielégítően, s ugyanakkor a termelési költségeket magasan túlmerítették. Ez is mutatja, hogy a rendteremtés időbe kerül és az idő mindig pénzt jelent, attól függően, ki hogyan használja ki a rendelkezésére álló időt. Az idén már más a helyzet. Jobban gazdálkodnak, mint az előző esztendők folyamán. Október 26-ig teljesítették az évi tejeladási tervet (230 000 liter) és további 40 000 liter terven felüli eladására tettek felajánlást. A tojáseladás évi tervét már július végéig teljesítették (150 000 db), s vállalták, hogy 60 000-rel megtoldják a piaci termelést. Ha megvizsgáljuk, miként teljesítették eladási tervüket 1962-ben, azt kell mondanunk, hogy a helyzet idén kielégítő és bíztató. Tavaly például nem egészen 200 000 liter tejet és 64 000 tojást adtak piacra, s csak 617 mázsa húst juttattak közellátási célokra. Idén húsból 1072 mázsát adnak el, amelyből pár nappal ezelőtt csak 150 mázsa hiányzott. Év végéig ezt is száz százalékra teljesítik. Hogyan jutottak el idáig? Cikkünk elején már rávilágítottunk a fordulat egyik leglényegesebb tényezőjére, de akad itt más is, ami a folyamat elindításának eredményezője. Örvendetes, hogy jelenleg a falusi szervek együttműködése elmélyültebb mint valaha. Mindez aprólékos tömegpolitikai munka származéka. Szükséges azonban, hogy a megkezdett útnak legyen folytatása, máskülönben nem lenne értelme az eddigieknek. A faluban lévő tömegszervezeteknek és az ott tevékenykedő kommunistáknak, továbbá mindenkinek, akinek szívügye a dolog jó útra vezetése, azon kell lenniük, hogy tovább vigyék szövetkezetüket a teljes sikerekig. Mindig az a fontos, hogy igazságosan ítéljenek. Keményen harcoljanak a rendbontók ellen, s ugyanakkor emeljék ki azokat, akik a munkában példát mutattak a többieknek. Becsületesen, példásan dolgozó emberek ebben a szövetkezetben is akadnak szép számmal. Közülük dicséret illeti a traktorosokat, Jancsó Józsefet, Hanczkó Dezsőt, Ambrus Mihályt és testvérét, továbbá Mikolai Lászlót és Bodor Ernőt, akik az őszi munkákból becsületesen kivették a részüket. Érdemük, hogy a szövetkezet november 18-ig befejezte a mélyszántást. Bíztató jelek ezek, amelyekre építeni lehet, és építeni kell. Hoksza István Üres autóbusz álldogál Olomouc főterén. Utasai, délszlovákiai földművesek, kisebb csoportokba verődve az üzleteket róják. Ajándékot, emléktárgyat vásárolnak gyereknek, feleségnek. Egy virágüzlet kirakatában hazánkfia kommandíroz a fiatal, fehérköpenyes elárusít ónőnek: — Azt kérem..., azt, ott a sarokban - mutat egy szép kaktuszpél-Elnökcserélgetés, prémium-hiány mögötte van Az endrédi szövetkezet 540 hektár szántófölddel rendelkezik. A fiatalok már a kezdeti években elszállingóztak a városba, gyárakba dolgozni. A munkaegység értéke jelenleg is csak 13 korona, habár a szomszédos, hasonló viszonyok közt gazdálkodó hölvényi, kissallői s más szövetkezetekben jóval szebb eredményeket mutathatnak ki. — Nem is nagyon lehet csodálkozni gyenge eredményeinken — mondja a könyvelőnő —, hiszen minden évben új elnököt kapunk. Mire a régi megismerné az itteni viszonyokat, lehetőségeket, rájönne az eredményesebb gazdálkodás nyitjára, akkorra új ül a helyébe. A lemaradás másik fő oka, hogy a kilenc traktoros közül csak Valkovics László dolgozott hosszított műszakban. November 20- án 300 hektáron befejezte az őszi mélyszántást, melyért a járás minden hektár után 5 korona jutalomban részesítette. — Ez még rendben is volna — mondja Sólya János mechanizátor —, de az már hiba, hogy csak agy ember részesül jutalomban, prémiumban. Igen, a szövetkezet itt nagy hibát követett el. Prémiumalapjuk egyáltalán nincs és az emberek bármilyen jól végzik munkájukat, nem kapnak érte az alapjutalmon kívül semmit. Talán ez is közrejátszott abban — folytatja Sólya elvtárs —, hogy a fiatalok itthagyták a szövetkezetét. A múlt évben ugyan tárgyalt a vezetőség erről a problémáról és elhatározták, hogy minden munkaegység után 1 kg kukoricát adnak a fiataloknak. A terv azonban csak terv, maradt. Persze, ha a vezetők nem teljesítik ígéretüket. másodszor már nemigen hisznek nekik. A jövőben a vezetők egyik legfontosabb kötelességüknek tekinthetnék a prémiumrendszer bevezetését, mert enélkül nem érhetnek el szebb gazdasági eredményeket, és a fiatalokat sem győzhetik meg arról, hogy a szövetkezetben a helyük. Kúcs Gyula,- dányra az udvardi M a c zk ó Ferenc.- Ám eggyel nem elégszik meg. A leány z szaporán hajlong, szedi nyalábjába a- cserepekben hivalkodó kaktusz-különlegességeket. A tűhegyes kaktusztüske megszúrja ' az elárusító kacsáját, kiserked a vér is ... De most mindent félre! Sürgeti ■ öt ez a virágkertész. Hát csomagol. ‘ Majd számláz. Azaz, hogy csak szám„ lázna... A vevő egyet gondol. Szeme megint a kirakat elülső részét pásztázza, ahol a kaktuszok díszlenek.- Hé, kisasszony!... - s azzal indul is a kaktuszok irányába. Üjabb I kommandírozás: — Azt a szépet, ott, a négyszögleteset. Meg amazt is. — A csinos nő nem duzzog az újabb rendelés miatt. Kedvesen, aranyosan mosolyog, s nyalábja megint megtelik kaktuszokkal... Üjabb csomagolás, majd számlázás és a vevő boldogan fizet. Menne is már, mert az óramutató vészesen siet. s végül még ittmarad...- Segítség kéne, ügye?- Abbizony, csak a buszig. Ott már azután elrendezem. Jómagam is vásárolok egy gombócnyi kaktuszt. Hiába, a vásárlási láz nemcsak a kertészt kerítette hatalmába. Szó, ami szó: a kertész Olomoucban is kertész. És a tollforgató?... Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. (nki) IX önnyelműség volna megállapításokat és következtetéseket levonni csupán annak alapján, ha három-négy zootechnikussal vagy más szövetkezeti szakemberrel elbeszélgetünk azokról a lehetőségekről, adottságokról, hiányokról, feltárt vagy fel nem tárt tartalékokról, amelyek a téli takarmányozás kapcsán előfordulnak. Nem is volt szándékunkban a teljességre-törekvés, mivel e téren mindenhol más és más körülmények és tényezők hatnak és érvényesülnek. 5 ezek- egyrészt a gazdasági helyzet szilárdságán alapulnak, másrészt az állatállomány összetételén, a kitermelt takarmányok mennyiségén és minőségén és végül, de nem utolsósorban azok elosztásán. Az első felfigyeltető tényező általában az, hogy a takarmánykészletek aránytalanok. Nem az állományhoz viszonyítva, hanem a különféle takarmányok tápanyagtartalmát értve ezalatt. Konkrétan a takarmányokban lévő fehérje mennyisége és a szénhidrátok közötti átszámított mutatók erősen eltérőek. Például a nagysallói szövetkezetben , az összállomány keményítőszükséglete (zabegységben adva) 41 473 mázsa, s a készlet 44 228, ami ha a szükségletet 100 %-nak vesszük 106 °/o-ot tesz ki. Vagyis 6 %-ot tartalékolhatnak. Ezzel szemben ugyanott a fehérjekészlet a szükséglethez viszonyítva 74 %. Mázsákban kifejezve ez 2621 mázsa, míg az igény 3522 mázsa. A különbség tehát 900 mázsán felüli. így az adatokat feljegyezve azonban korántsem válik világossá és teljesen áttekinthetővé az a tény, amellyel szemben állunk. A feltüntetett szükségletet állatcsoportok és még inkább korcsoportok szerint is fel kell bontani. Az állattenyésztésben a fehérjét leginkább a növendékállatok, a baromfi és a fejős-A kétszáz nap előtt tehenek igénylik. Ezt az igényt ki kell elégíteni, mert ellenkező esetben annak következményei gazdasági szempontból károsak lehetnek. Ez megmutatkozhat elsősorban a termelés — főleg a tej és a tojástermelés — aránytalan visszaesésében, ami ugyan általában csak átmeneti, míg a növendékállatok fejlődésében sokkal komolyabb következményeket idézhet elő. Mégpedig abban, hogy ha a növendékállatok fejlődésében törés vagy viszszaesés áll be, akkor a jövendő állományunk, amelyet ezekből töltünk fel, nem éri el azt a szintet, amelyet várunk. A jelenlegi helyzetből kiindulva, szövetkezeteink túlnyomó többsége pillanatnyilag nem rendelkezik megfelelő mennyiségű fehérjetakarmánynyal. A nagysallói példához sorolhatjuk a csata: szövetkezetei is. Természetesen a két gazdaság között találhatunk kisebb árnyalati különbségeket, de főbb vonásaikban megegyezők a problémáik. Az előbbi esetben a szükségletet zabegységben és fehérjeértékfcen tüntettük fel. A gyakorlatiasság kedvéért a csatai szövetkezet szükségletét s a meglévő készleteket vagontételben jegyezzük le. Tehát: a szálastakarmány-szükséglet 57—60 vagon, az abrak 70—76, míg a siló 180—200 vagont tesz ki. S most nézzük ebből mennyi van a szövetkezetnek. A szálastakarmány 35—37 vagon, szemestakarmány (beleszámítva a kukoricát is) 56 vagon s a siló 180 vagonnyi. Itt is .világosan kitűnik, hogy a szénhidrátok és a fehérjetakarmányok közötti eltérés eléggé tetemes. E két szövetkezettel szemben mintegy ellenpéldát a lelédi szövetkezetét említhetjük. Tizennégy és fél vagon szálastakarmányuk van, ami azt jelenti, hogy — lévén szó aránylag kis szövetkezetről — naponta átlagosan egy számosállatra 5 kg szálastakarmány (lucerna, réti széna stb.) jut. Silótakarmányuk is van elegendő, viszont náluk az abraktakarmány-készlet gyenge. A fenti példákból következtetve minden szövetkezetben a helyi viszonyok, a termelési lehetőségek, a hektárhozamok s az éghajlati tényezők szabják meg a takarmányalap menynyiségi és minőségi összetételét. Nagysallón és Cs*tán a szántóföldi takarmánytermesztés a domináló, s kevesebb a rét: ezzel szemben Leléden már több rét áll a szövetkezet rendelkezésére. Viszont Leléden a szántók nagy része az Ipoly árterületében fekszik, s ennek következményeként a szemestakarmányok egy része — mint az idén is — tönkremegy. A szükséglet és a készletek ismerete után szükségszerűen az elosztás vagy még helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a beosztás kérdése kerül az első helyre. Már benne járunk a téli időszakban. Akármilyen kedvező volt is az ősz, a 200 nap előttünk áll az újig, s a meglévő készletekkel ki kell tartani. Hogy mi módon oldják meg az egyes szövetkezetek ezt a kérdést, újra csak a helyi adottságokat kell említeni. Az olyan szövetkezetben, mint a nagysallói, ahol már kísérleteztek például a fehérje ammóniákos feltárásával, most ismét ezzel a módszerrel próbálják az aránytalanságot a lehetőségek szerint kiegyenlíteni. A tapasztalataik szerint a tejtermelésben 0,4 literes emelkedést mutattak ki a takarmányozás e módjában. Természetesen minden szövetkezetben nincsenek meg ehhez a lehetőségek és sok esetben a szakemberhiány, vagy az újból való idegenkedés miatt nem alkalmazzák. A beosztás egyik ésszerű gyakorlati példájával találkoztunk Csatán, ahol a kazalba rakott szálastakarmányokat a felmérés után egyenlő részekre osztották és táblákkal jelölték. Egy-egy ilyen rész egy hónapi szálastakarmányt jelent. Nem azt mondjuk, hogy készletet, mert nem fedi ez az egység a szükségletet, de arányosan elosztódik a meglévő mennyiség hónapokra. A takarmányos-csoport készítői tudják, hogy többet nem szabad beszállítani, s így akarva nem akarva, az állattenyésztésben dolgozó emberek már maguk valósítanak meg egy nagyon egyszerű s mégis gazdaságossági szempontból jelentős szervezési folyamatot. Az elmélet és a gyakorlat ellentmondásának kapcsán beszélni keil a takarmányozás módjáról. Minden szövetkezetben az évi tervek előkészítésekor kidolgozzák az állattenyésztés részére a takarmányozási tervet, méghozzá nyári és téli időszakra. A nyári időszakra aránylag könnyű a takarmányadagokat összeállítani, hisz van elég zöldtakarmány, s ezáltal változatos az állatok étrendje. Sokkal bonyolultabb a téli takarmányadagok öszszeállítása. Ennek magyarázata egyszerű: a nyárihoz viszonyítva kevés takarmányféleség áll rendelkezésünkre a kalkulációnál, s majdnem minden esetben fennáll az aránytalanság, amelyről már fentebb szó volt. Am ha a szövetkezetekben eszerint a tervek szerint takarmányoznának, bizonyos mértékben kizárnák a nagy ingadozásokat. De szövetkezeteink túlnyomó többségében az évi termelési tervben feltüntetett és megszabott takarmányozási tervet nem nagyon respektálják, ami ezáltal céltalanná válik. A takarmányozást a gyakorlatban nem az évszak és a termelés szerinti tervek alapján végzik, hanem ahogy jön. A feltüntetett takarmányadagokról rendszerint az etetők nem is tudnak, így sok esetben az állatok huzamosabb ideig egyoldalú táplálékot kapnak: vagy sok szénhidrátot, amit nem tudnak rentábilisan értékesíteni, vagy — de ennek valószínűleg már kisebb — nagy a fehérjepazarlás. Ez szükségszerűen maga után vonja a termelés ingadozását, s egyúttal a tervteljesítés folyamatosságát is. Nehéz, és majdnem hiábavaló szándék tanácsot adni e téren. Minden szövetkezetben ismerik a vezetők azokat a lehetőségeket és nehézségeket, amelyek a téli takarmányozással s az állattenyésztési tervek teljesítésével együtt járnak. Néhány fontosabb tényezőre kívántuk csak felhívni figyelmüket, amelyekkel leggyakrabban találkozunk, s amelyek többé kevésbé mindenhol megtalálhatók. Más kérdés az, hogy a hiányzó takarmányféleségeket, hol, milyen módon szerzik be. Nem kis gond pótolni azt, s beosztani a meglévő készleteket. Minden esetre tudatosítani kell, hogy a tél előttünk áll, s hogy újig abból kell takarmányozni az állatokat, ami van. —gs— 5 s c * f, S S . £ U 8* *> « > — S ja — >, e o « á c 'S .2 — .v á g 1 | * 'J ‘ ä í « 4 = a 2 “ N 5 "> ;2, 3 B g <8 § 2 * *. S Z 2 | v iii: a « S í 5 £ -5 I 5 » 2 S •e * £ . .fi — rO K Cft SS ? = 5 I i 3 i 3 s S - E-- h i 5 ■ 1 § » jj s m a a
