Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-08 / 98. szám

I A Béke-Világtanács varsói ülése magasan kiemelkedett az elmúlt na­pok nemzetközi eseményeiből. Több mint 80 ország legjobb békehar­cosa részletesen megvitatta a békéért folytatott harc jelenlegi helyze­tét, az általános és teljes leszerelés megvalósításának további lehetősé­geit, valamint a jövőben megoldásra váró feladatokat. Miközben a tragikus sorsú Kennedy elnök sírja felett már lassan hervadni kezdenek a rőzsacsokrok, az atlanti-politika egy időre befa­gyott vizén ismét megindult a teljes zajlás. Johnson elnök fontos dip­­'á lomáciai megbeszéléseket tartott a kormány tagjaival és belpolitikai téren is tett néhány figyelemre méltó lépést. A nemzetközi közvéle­­ményt azonban továbbra is a dallasi gyilkosság okainak kivizsgálásáról l(i szóló jelentések foglalkoztatják. I|i Érdemes még külön foglalkoznunk azokkal a látszólag kevésbé fel­it i tűnő bejelentésekkel is, amelyek a nyugat-európai szövetségesek veze­ti tőinek közelgő amerikai látogatását dátumozzák. A Fehér Házban bekö-V vetkezett személycsere szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy me­lyik nyugat-európai kormányfő nyeri el leginkább Johnson bizalmát. !(» Á venezuelai és szenegáli választások hátterének vizsgálata kiegészíti f összefoglalónk sokrétű anyagát. A béke erői megsokszorozódtak Varsóban a hét elején fejezte be munkáját a Béke-Világtanács ülése, amely behatóan megvitatta a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a béke, a le­szerelés, az elnyomott nemzetek fel­szabadításának kérdését. Az ülés szá­mos határozatot hozott és felhívást intézett a világ népeihez. A résztve­vők határozatot fogadtak el a Kuba­­ellenes amerikai provokációk beszün­tetéséről, továbbá követelték a dél­­vietnami szabadságharcosok elleni megtorlás betiltását, a Dél-Afrikai Köztársaság és több afro-ázsiai gyar­mati sorsban élő nép szabadságjogai­nak megadását. A Béke-Világtanács ülésének legjelentősebb dokumentuma a világ népeihez intézett felhívás, amely többek között leszögezi, hogy a kedvezőbb nemzetközi helyzet elle­nére is földünk lakosságát még nyug­talanítja egy nukleáris világháború kitörésének veszélye. Ezért a Béke- Világtanács felhívja az egész emberi­séget, hogy továbbra is lankadatlanul harcoljon valamennyi tömegpusztító fegyverkísérlet betiltásáért, a meglévő készletek megsemmisítéséért, továbbá atommentes övezetek létesítéséért. Szólnunk kell a kínai küldöttség sajnálatra méltó magatartásáról Is, amely provokációs javaslatok előter­jesztésével akarta elterelni az ülés résztvevőinek figyelmét a fő problé­mákról. Különösen a moszkvai részle­ges atomcsend-egyezmény megtárgya­lásakor igyekezett a kínai kormány helytelen álláspontját tolmácsolni, amely szerint az egyezmény a nem­zetközi helyzet feszültségét idézte elő. A Béke-Világtanács ülése azonban a leghatározottabban elutasította a kínai küldöttség magatartását. A béke erőinek nagy seregszemléje Varsóban ékesen bizonyítja, hogy nap­jainkban egyre erőteljesebben tör utat a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezésének, a leszerelés és az elnyomott népek felszabadításának igazságos ügye. A Fehér Ház hétköznapjai Kissé meglepő, de mindenesetre ér­dekes az a tengeren túlról érkezett hír, hogy Johnson . elnök felkereste lakásán Walter Lippmannt, az ameri­kai publicisták nesztorát és beszélge­tést folytatott vele kül- és belpolitikai kérdésekről. A világhírű kommentátor nem maradt adós a számára is bizo­nyára meglepő látogatónak és a New York Herald Tribune hasábjain vá­zolta is Johnson legfontosabb teen­dőit. Dióhéjban így foglalhatnánk ezt össze: Az új amerikai elnöknek végre kell hajtania azt, amit Kennedy nem fejezhetett be. Vagyis meg kell ta­lálnia az amerikai politikának azt az irányát, amely figyelembe veszi a ki­alakult világhelyzetet. A Lippmann által meghatározott irányvonal végrehajtása szinte vala­mennyi megnyilvánulásban fellelhető Johnson elnök eddigi tevékenységé­ben, azt azonban valamennyi megfi­gyelő hangsúlyozza, hogy Kennedy ezelőtt három évvel állt hasonló fel­adatok előtt, hiszen Johnson is csak most kezd elindulni azon a felelősség­teljes úton, amely a vezető kapitalista nagyhatalom irányításának feladatai­ból reá hárul. A Fehér Házban a hétköznapok munkarendje állt be. Johnson elnök egyelőre Kennedy kormányának és tanácsadóinak részvételével irányítja az ország kül- és belpolitikáját. Mac- Namara hadügy- és Busk külügymi­niszterrel folytatott tanácskozása so­rán a jövő évi költségvetést és a NATO-országokkal folytatott együtt­működést vitatta meg. A Washingtonból érkezett jelenté­sek közül továbbra is nagy érdeklő­dést keltenek a Kennedy meggyilko­lását kivizsgáló különböző bizottságok jelentései. A szövetségi nyomozó iro­da (FBI), rövidesen befejezi a vizs­gálatot, amely arra a következtetésre jutott, hogy az elnök egyedüli gyilkosa a Ruby által lelőtt Lee Oswald volt. Közben a Johnson által kinevezett különbizottság is megkezdte a vizs­gálatot; megfigyelők azonban helye­sen mutatnak rá, hogy a bizottságban egy szakértő sincs. így hát bizonyára a dallasi rendőrség és az FBI mondja majd ki a végszót Kennedy meggyil­kolása ügyében. Ámokfutás a bizalomért ? Ha egy kicsit erősnek is tűnik ez a kifejezés, a nyugat-európai vezetők közelgő washingtoni vendég járása nem áll messze attól az igazságtól, hogy Kennedy elnök halála után a nyugat-európai fővárosokban megin­dult a kulisszák mögötti harc a Fehér Ház új gazdájának bizalmáért. Ügy látszik, egyelőre Erhardnak kedvez a szerencse, aki már e hó 27-én „mun­kalátogatást" tesz Johnson elnök texasi birtokán. Január 14-én Segni olasz elnök érkezik Washingtonba, február 12-én pedig Douglas-Home angol miniszterelnök keresi fel a Fe­hér Ház új gazdáját. Vajon de Gaulle Johnsonnál is kegyvesztett lenne? A választ egy­előre hagyjuk későbbi időpontra! Véres választások Nyugodtan nevezhetjük amerikai politikai divatnak azt a megoldást, amikor valamelyik bábállamban poli­tikust cserélnek anélkül, hogy a po­litikai irányvonal is megváltozna. So­roljunk fel csak néhányat: Dél-Viet­­namban Diem, Dél-Koreában Li Sin Man, Törökországban Menderesz volt az áldozat, de utánuk sem a nép kép­viselője került hatalomra. Egy legújabb példa: Venezuela. A vasárnapi terror választások után Betancourt volt elnök után az ugyan­A Csehszlovák Nemzetgyűlés de­cember 4-én tartott ülésén egyhan­gúlag elfogadta a csehszlovák — szovjet barátsági, kölcsönös segély­­nyújtási és háború utáni együttmű­ködésről szóló szerződés meghosz­­szabbításának jegyzőkönyvét. A Nemzetgyűlés ezenkívül több más törvényjavaslatot is jóváhagyott. Felvételünk: a Nemzetgyűlés részvevői nagy figyelemmel hall­gatják a beszámolót. (Foto: CTK) • Megalakult az új olasz kormány. Majdnem egy hónapos huza-vona után- végre megalakult az új olasz kormány, amelynek élére Aldo Moro, a Kereszténydemokrata Párt titkára került; A szocialisták vezére Nenni, a miniszterelnök-helyettesi tisztséget tölti be. A szocialisták 16 év óta most léptek be újból a kormányba. A kül-­­ügyminiszteri tárcát Giuseppe Sara­­gat, a szocáldemokraták vezére vet-­­te át. csak népelnyomó Leoni, a Demokrata Akció Párt jelöltje győzött. Politikai elképzelése a következő: Kuba-ellenes hisztériakeltés, teljes politikai és gaz­dasági függőség az USA-tól a „Szö­vetség a Haladásért“ nevú program keretén belül. A földgolyó másik pontján, Szene­gálban a 300 éves francia gyarmati uralom után kivívott függetlenség óta első ízben járultak urnához a válasz­tók. A teljes francia befolyás alatt álló ország első szabad választásának halálos áldozata is lett. Egyes diák­csoportok az elnöki palota elé vonul­tak és tüntetni akartak. A rendfenn­tartó erők tíz polgárt megöltek. A féktelen terror és incidensek köze­pette Senghor elnök a szavazatok nagy többségével ismét államfő lett. A reakciós propaganda eredményeként a választók még mindig nemzeti hőst látnak Senghor elnök személyében, pedig az országot teljesen a francia nagytőke érdekeihez láncolta, (-tg-) • Befejezte munkáját az egyházi zsinat második szakasza. VI. Pál pá­pának a Szent Péter Bazilikában tar­tott ünnepi beszédével szerdán befe­jeződött az egyházi zsinat második szakasza. Vatikánból érkezett jelen­tések szerint a pápa januárban meg­látogatja Jeruzsálemet, Betlehemet* Názáretet és más bibliai helyeket. Ez az első alkalom, hogy katolikus egy­házfő ellátogat a Szenthelyre. A pápa valószínűleg repülőgépen teszi meg útját. • Kedvezően alakulnak a szovjet—i finn kapcsolatok. Kekkonen finn köz­­társasági elnök néhány napos nem hivatalos látogatást tett a Szovjet­unióban, amelynek során megbeszé­léseket tartott Hruscsov elvtárssaL Mind a szovjet, mind a finn sajtó egyaránt megállapítja, hogy Kekko­nen elnök szovjetunióbeli látogatása hozzájárult a szovjet—finn kapcsola­tok elmélyítéséhez és a két ország barátságának megszilárdításához. • Baráti ünnepség Moszkvában. A moszkvai csehszlovák nagykövet­ségen Oldfich Pavlovsky nagyköve­tünk baráti összejövetelen mintegy 60 szovjet kulturális, tudományos és köz­életi dolgozónak díszjelvényeket és elismerő okleveleket adott át a cseh­szlovák-szovjet együttműködés el­mélyítéséért folytatott tevékenységük elismeréséül. • A francia bányászok hőstette. Párizsban sajtóértekezletet tartottak, amelyen felszólaltak Trie városka érc­bányájának hős sztrájkolói. E sztrájk már 52 napja tart. A bányászok föld alatti munkahelyükön sztrájkolnak társaik elbocsájtása miatt. 0 szánk életében kétségkívül nagy esemény volt a csehszlovák— szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködésről szóló szerző­dés megkötése. Mint ismeretes, 1943. végén még dühöngő erővel pusztított a háború, világszerte dörögtek a fegyverek. A szovjet nép és szövetségesei élet­halálharcot vívtak a barbár fasizmus ellen, amely tűzzel-vassal pusztította a nemzeteket és gyilkos háborúba so­dorta a népeket. A Csehszlovák Köz­társaság földjét is a vérgőzös, ember­telen ellenség csizmája tiporta, a fa­siszta hóhérok kegyetlen terrorja dúlt az országban, a nép legjobb fiait szedte áldozatul. Hazánk történelmé­nek e legsötétebb időszakában érke­zett a hír Moszkvából, a csehszlovák— szovjet szerződés megkötéséről. 1943. december 12-ke egyik legjelentősebb napjává vált történelmünknek. A nagy esemény új erőt öntött a hódítók el­len küzdő nép szívébe, a közelgő sza­badulás biztos reménye lelkesítette a hazafiakat, s a börtönrácsokon, a kon­centrációs táborok szöges drótjain keresztül repülő hír megerősítette az igaz ügyért szenvedők győzelembe ve­tett hitét. E történelmi nap biztos tudattal töltötte el a háború előtt nyugati szövetségesei által elárult, cserben hagyott és a ragadozó hitleri fasizmusnak koncul dobott csehszlo­vák népet, hogy önálló nemzeti lété­nek államiságának felújításáért ví­vott szabadságharcában nincs magára hagyva, mert mellette áll a világ szo­cialista nagyhatalma, a Szovjetunió. A szovjet hadsereg csapásai alatt ekkor már recsegett, ropogott a hit­leri hadi gépezet, a vörös katonák űz­ték, hajtották maguk előtt az ellen­séges hordákat. Hősi küzdelmüket minden erejükkel segítették hűséges fegvvertársailc, a Szovjetunióban meg­alakult csehszlovák katonai egységek tagjai. Csehszlovákia népe kezdettől fogva töretlen hittel bízott a Szovjetunióban, amely egyedül igazi barátja volt a háború előtt, s a háború legnehezebb Egy évforduló előtt A Csehszlovák Nemzetgyűlés december 4-én tartotta idei utolsó, 22. ülésszakát, amelyen megjelent Antonín Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnök is. Az első pont a külpolitikai bizottság jelen­tése volt, amelynek értelmében a köztársasági elnök jóváhagyás végett a Nemzetgyűlés elé terjesztette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió között 1943. december 12-én kötött, barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködési szerződés érvényessé­gének meghosszabbításáról Moszkvában 1963. november 27-én aláírt jegyzőkönyvet. A Nemzetgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a beterjesztett javaslatot. időszakában is. Mint tudjuk 1941. jú­lius 18-án aláírt szerződéssel a Szov­jetunió elsőként ismerte el Csehszlo­vákiát önálló hadviselő Télként, a hitlerizmus elleni küzdelemben. Ha­zánk népe bízott a Szovjetunióban és sohasem csalatkozott. A nagy szocia­lista hatalom kezdettől fogva rendít­hetetlen áldozatkészséggel teljesítette szerződéses kötelezettségeit. A Kár­pátok ormain keresztül szovjet repü­lőgépek szállították a segítséget a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevői­nek. A felkelők soraiban számos szov­jet ember legendás hírnévre tett szert, együtt harcoltak a mi partizán­jainkkal. 1945 májusában Prága bar­­rikádharcosainak a szovjet páncélosok hozták a segítséget, s miután a Szov­jetunió mérhetetlen áldozatok árán felszabadította Csehszlovákiát, hala­déktalanul nagy arányú gazdasági tá­mogatást nyújtott hazánknak, bár a háború pusztítása miatt maga is nagy szükséget látott. Szovjet vasérccel, benzinnel, gyapottal indult meg nép­gazdaságunk gépezete, amikor mi mindezt köszönetén kívül még sem­mivel sem tudtuk viszonozni. A Szov­jetunió mindig a legkészségesebben és a legmesszebbmenően támogatta gazdaságunk fejlesztését, megingat­hatatlan záloga volt államunk önálló­­ságánák. hogy zavartalanul haladhat­tunk előre a szocializmus útján. Egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy gazdaságunk jelenlegi színvonalát a Szovjetunióval való kölcsönös, gyü­mölcsöző együttműködés nélkül nem tudtuk volna elérni. Kohóiparunkat döntő részben a Szovjetunió látja el vasérccel, eddig több mint 50 millió tonna vasérc érkezett hozzánk. Vegy­iparunk nyersanyag-ellátásának nagy részét is a szovjet kőolaj biztosítja, amely a Barátság Olajvezetéken át érkezik hozzánk és más szocialista államokba. A szovjet szakemberek keze munkáját szocialista építésünk­nek szinte valamennyi nagy alkotása őrzi. Segítségükkel épül és a szovjet nyersanyagra támaszkodik majd ha­zánk legnagyobb építkezése a Kelet- Szlovákiai Vasmű, amely fejlett ipari központtá emeli országunknak ezt az egykor elmaradott részét és biztosítja a mezőgazdaság szocializálása nyomán felszabadult dolgozók foglalkoztatását. A bizalom, a sokéves kölcsönös és egyre mélyülő együttműködés, a közös ügy védelme és az azonos célokért vívott harc őszinte, igaz szeretetet érlel mindkét ország népében egymás iránt. Valamennyiünk élénk emléke­zetében él még Jurij Gagarin és Va­­lentyina Tyereskova hazánkban tett látogatása. Az a szívből jövő fogadta­tás, amellyel Prágában, Bratislavában és az ország különböző helyein a vi­lágűr hőseinek kijutott, az egész szov­jet nép és ragyogó tudományos sike­rének elismerését jelentette. De nem­csak a szovjet nép legnagyobb veze­tőit és legnevesebb hőseit illeti a sze­retetnek ilyen megnyilvánulása. Min­den hozzánk látogató szovjet embert elhalmoz hazánk népe őszinte vonzal­mának jeleivel, falvakban, városokban, szövetkezetekben, üzemekben és in­tézményekben egyaránt. Hasonló me­leg fogadtatásban részesülnek a Szov­jetunióban a mi dolgozóink és azok képviselői is. Néhány nappal ezelőtt ünnepi kül­sőben, pirosbetűs címmel jelentek meg a szovjet és csehszlovák napi­lapok „Húsz évvel meghosszabbították a szovjet—csehszlovák barátsági és együttműködési szerződést" — adták hírül az örvendetes eseményt. Dolgo­zóink osztatlan egyetértéssel és meg­elégedéssel fogadták a nagy ese­ményt, a Novotny elvtárs vezette párt- és kormányküldöttségünk moszkvai látogatásának eredményét.“ A további gazdag együttműködés nép­gazdaságunk fejlesztésének újabb óriási lehetőségeit tárja fel, hozzájárul a szocialista világrendszer gazdasá­gának további erősítéséhez, a béke és a kommunizmus erőinek gyarapításá­hoz az egész világon“ — hangoztatta beszédében Michal Chudík elvtárs a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a ba­rátság és béke stafétájának alkalmá­ból tartott manifesztáción. De nemcsak a gazdasági együttmű­ködés új, magasabb formáinak fej­lesztéséről van szó. A csehszlovák­­szovjet szerződés nyújtott kezességet számunkra, minden kívülről jövő tá­madás ellen. Nyugat-Németország háború utáni fejlődése a NATO-orszá­­gok bábáskodásával, a militarizmus felújítása, azt a célt szolgálja, hogy atomfegyverhez juttassák az agresszív célkitűzéseit nyíltan hirdető nyugat­német revansistákat. Ez pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy fokozott éberséggel őrködjünk hazánk és a szocialista tábor biztonsága felett. Azok az erők, amelyek a második vi­lágháborút kirobbantották, azonban napjainkban is fenyegetik a világ bé­kéjét. A dallasi gálád merénylet is, amelynek Kennedy amerikai elnök esett áldozatul, azt mutatja, hogy a szélsőségesen reakciós erők semmiféle eszköztől sem riadnak vissza sötét célkitűzéseik elérése érdekében. Ép­pen ezért minden szükséges intézke­dést megteszünk az agresszív erők szándékainak meghiúsítására. A Szov­jetunióval és a varsói szerződés többi tagállamával együtt, a szocialista tá­bor népeinek nagy családjában, a vi­lág haladó erőire támaszkodva, követ­kezetesen törekszünk a világbéke megőrzésére, az általános és teljes leszerelés megvalósítására, a második világháború maradványainak végleges felszámolására. A csehszlovák—szovjet szerződés szabadságunk és biztonságunk záloga, barátságunk és kölcsönös együttmű­ködésünk alapja volt a múltban, az a jelenben és az lesz a jövőben is. G. L. • FINOM CSALÁD. Ibn Szaud király­nak igen sok a gyermeke, dehát 40 fe­lesége mellett megengedheti magának ezt a luxust is. Fiainak egyike, a 26 éves Chalid, gyűlöli nagybátyját Fai­­záft, aki miniszterelnöki funkciójára tátnaszkodva megfosztotta unokaöcs-, csét a minisztertanács irodájában be­töltött főnöki állásától. Amikor Chalid az ausztriai gyógykezeléséről vissza­érkező apját, Ibn Szaudot köszöntötte, többek közt kijelentette neki azt is, hogy akármikor hajlandó saját két ke­zével megfojtani a bácsikáját. • OTTO RÖSCH, a bajorországi Ke­resztény-Szocialista Unió (Adenauerék bajorországi testvérpártja) vezető sze­mélyisége egy gyűlésen nagy hangon jelentette ki párthíveinek: „Hitler örö­kös érdeme marad, hogy 6 millió zsi­dót küldött a gázba.“ E kijelentés el­len senki sem fejezte ki tiltakozását a jelenlevők közül, legfeljebb azt kifogá­solták néhányon, hogy a szónok kissé túl magas kerekszámot említett. • MACMILLAN angol exminiszter­­elnök visszalépte után az egyik jelölt a kormányfői posztra Lord Hailsham volt. A Konzervatív Párt egyik legutol­só ülésén jelentette ki ez a vezető po­litikus a következőket: „Hazánkban a szemünk láttára garázdálkodnak belá­­tástalan értelmiségiek, becstelen tör­vénybontók, könyörtelen fiatal huligá­nok, akik minden álmodozásra képte­lenek és öreg férfiak, akik sohasem tudták, mit jelent álmodozni." 1963. december 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom