Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-20 / 93. szám
A baromfitenyésztés tiszta jövedelmet hozott Az ipolynyéki szövetkezet a helyi viszonyoknak megfelelően egyre jobban fejleszti a baromfitenyésztést. Az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy a szakosítás jó irányban halad. Grenyo Györggyel, a szövetkezet ökonómusával beszélgettünk ezen termelési ág eredményeiről, fejlesztési terveiről. — Szövetkezetük hány tojótyúkot tart? — A 6000 férőhelyes mélyalmos tojőpavilonban most 5400 tyúk van, de átlagosan csak 5000 jut, mert év közben cseréljük az állományt és nem mindig tudjuk elég gyorsan pótolni a. hiányt. BB1 • • Öregek randevúja Röpke, meghitt ünnepség színhelye volt minap a cserhátúj falusi szövetkezet irodája. A közös gazdaság hatvanévesnél korosabb tagjait hívta össze meleghangú beszélgetésre, s vendégelte meg a vezetőség. Számszerint nyolcat. Első Ilyen randevúra mér ez év május elsején sor került, amelyen tizenegy idős szövetkezeti tag vett részt. Kedvessé, bensőségessé tette ezt a találkát a pirosnyakkendősök köszöntője, verse, akik a szeretet, a megbecsülés jeléül viruló virágokat nyújtottak át a rögös utat járt elődöknek, az új élet megalapozóinak. Tizenkét évi munkálkodásukat a tagság nevében ölveczky Ferenc, a szövetkezet elnöke köszönte meg, s erőt,’ egészséget, nyugodt, békés öregkort kívánt az élet alkonyán lévőknek. • Az ünnepi ruhában feszítő, tüskésbajúszú, haját gondosan félrefésülő Pónya Sándor, aki annakidején tíz hektár földön gazdálkodott, egyetlen mondatba sűrítette mondókáját: — Igazán szép dolog, örülünk neki, hogy ránk gondoltak a vezetők — i tegyük még hozzá, jelesre vizsgáztak emberiesség dolgában. Bárhogy is vesszük, ezért a kezdeményezésükért dicséret jár! A hatvannyolcéves Pónya bácsit nyáron az ekcéma kínozza, mégis háromszázegynéhány a munkaegysége. Egyetlen kívánsága, mint ahogy mondotta: egészség legyen, ez a legfontosabb! • Gyurcsovics József 62 éves. A több mint hat évtizedből kettőt az ógyallai SUmegh-féle gazdaságban cselédként, a másik kettőt pedig feles-dohányosként tengette, ugyanitt. Leghőbb vágya, hogy Józsi fia, (aki állami gazdasági zootechnikus) háza mihamarabb felépüljön. A házhely és az építkezési anyag költsége már megvan. A hajdani cseléd ma 740 hektár földet tud magáénak. Szorgalmáról, a közöshöz való jó viszonyáról az 540 munkaegység a bizonyíték (az átlagmunkaegység mintegy négyszázra tehető tagonként). • Szitás Gáspár hat és fél hektárja is hétszáznegyvenre szaporodott. Ötvenegyben lépett a .szövetkezetbe; mint alapító tag. A közöshöz való ragaszkodását példázza, hogy egy évvel ezelőtt műtéten esett át, azóta betegállományban van, s tüdő-, valamint szívasztmája ellenére még dolgozni szeretne... • Monozlal István bácsi már 75 éves, de munkabírása még ma sem hagy alább. Nem bírja a tétlenkedést. Élelmességére jellemző: két vasvillája is van, amit dologvégeztével mindig eldug, hogy ne kelljen időt „vesztegetnie" még arra is, hogy a raktárosnak leadja, majd újra kelljen elkérnie másnap, Ezt a társai a fejére „olvasták". . • Kiss Jenő sem marad el igyekezet tekintetében a társaitól. Tizenegy vagon cukorrépát szállított el a kampány idején a rendeltetési helyére. Hatvan éves korában nősült. Tréfásan jnegjegyezte, hogy ráérne akár most hozni asszonyt a házhoz, pedig már hetven esztendős. • A randevusok közé tartozik még Visnyel Bernét, Roszícska Júlia, valamint Czuczor István, akik szintén kiveszik még részüket a közös munkából. * * * Az elnök sose mulasztja el a véleménykérést — a korosabb szövetkezeti tagoktól. Beavatja őket a közösség, a nagy család ügyeibe. S ez így helyes! Lám, ott, ahol törődnek a szövetkezet öregjeivel, megbecsülik őket, azok határtalan odaadással, a közösh >z való Ragaszkodással viszonozzák. (nki) — Mennyi tojást termeltek tyúkonként? — Nemrég értékeltük a termelékenységet és megállapítottuk, hogy tíz hónap alatt minden tyúk 117 tojást tojott. A tojástermelést lényegesen feljavították az idei csirkék is. A márciusi csirkék szeptemberben 79 520, augusztusban 25 667, októberben pedig 124 000 tojást termeltek. — Ilyen eredmények után gazdaságuk bizonyára teljesítette a szerződéses eladási tervét? — Magunk sem számoltunk ilyen sikerrel. A terv szerint 650 ezer tojást kellett volna eladni, de október végéig már 708 ezer darabnál tartottunk. Számításom szerint az év végéig még 200 ezer tojást adunk el. — A baromfihústermelés is eredményes ? — A tervezett 140 mázsa baromfihúst, mivel a csirkék átlagos eladási súlya egy kilón felül volt, jóval túlteljesítettük, 217 mázsát adtunk a piacra és még 21 mázsát a súlyon aluli gyengébb minőségű csirkékből és kiselejtezett tyúkokból. — A jó termelési eredmények kedvezően hatnak a jövedelmezőségre is? — Az előzetes számítások szerint a tojás darabját 64 fillérért termeljük, ez azt jelenti, hogy tojásonként 20 fillért nyerünk és összesen 181600 korona tiszta jövedelemhez jutunk. — A hústermelés is jövedelmező? — Meg lehetünk elégedve. Átlagosan kilónként 19,50 koronát kaptunk, a termelési költségek pedig 12 koronát tesznek ki. A számítások szerint a tiszta jövedelem 119 000 korona. — Milyen módon lehetne még olcsóbbá tenni a termelést? — Ha a mélyalmos tojópavilonban állandóan megvolna a 6000 tyúk, csak 54 fillérbe kerülne egy tojás előállítása. — Már az előbb is említette, hogy az állományt nem tudják elég gyorsan feltölteni. Mi az oka ennek? — Erről a problémáról legjobb, ha Molnár Imre elvtárs, a szövetkezet elnöke beszél. — Sajnos, meg kell mondanom, hogy tervezőink, főleg a szakosított gazdaságokban, még mindig nem veszik figyelembe a szükségletet. Az 1964-es évben még egy 10 000 férőhelyes tojópavillont kellene építeni. De a vezetőség úgy határozott, hogy először csirkeneveidét építünk. Amint már az előbbi beszélgetésből is kitűnt, a tsirkenevelde hiánya miatt eddig sem tudjuk elég gyorsan felfrissíteni a tyúkállományt. Ezért nem építhetünk újabb tojópávilont, csak a csirkenevelde felépítése után. Általában az illetékes szervek sokkal alaposabban végezhetnék munkájukat. A tojópavilonban 18 661 koronáért vettünk egy mechanikus lapátot, amelynek a beszerelése 3879 koronába került. Gondoltuk, megkönnyítjük a gondozók munkáját. A kremniékai gépállomás által beszerelt berendezés azonban csak akkor működött, amikor nem volt trágya a tojópavilonban. Ha megterhelést kapott, megállt. Amikor a gépállomásnak panaszkodtunk, hogy a berendezés nem működik, 5636 koronáért megjavították, de a mai napig sem működik. A Szabad Földműves a múlt évben bírálta, hogy a német gyártmányú fejőautomatát az illetékes üzem nem szerelte be időben. A bírálat nyomán tíz nap múlva üzembe helyezték a berendezést. Jó volna, ha a lap panaszunkat most is eljuttatná a címzetteknek, — Tehát a kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére is jó hasznot hoz a baromfitenyésztés. Milyenek a távlati terveik? — A csirkenevelde fölépítése után 10 000 férőhelyes tojópavilont is építünk. Ez a tenyésztési ág szövetkezetünkben nagy jövőt ígér és a szakosításnak megfelelően tovább fejlesztjük. Bállá József A „gyerekek64 Az új telepítést vizsgálja a vincellér (A szerző felv.) Szomorúság, öröm. Ez a két ellentétes érzelem gyakran váltja egymást az emberekben. Szomorúság tölti el a szívemet, ha egy mezőgazdasági iskolát végzett fiatalember kulcsokat osztogat a csernői szállodában. De nem csak mezőgazdasági technikumot végzett portással, villamoskalauzzal találkozunk, hanem olyanokkal is, akik bebizonyították, nem volt hiábavaló az iskolapadban eltöltött idő, mert sokat hoztak tarsolyukban, amit azóta valamelyik mezőgazdasági üzem. ben hasznosítottak. Az utóbbiak közé tartozik Kiss Ernő, a farnadt szövetkezet vincellérje is. Néhány évvel ezelőtt elvégezte a növénytermesztési, szőlészeti mesteriskolát Karván, s elhatározta, hogy igyekszik a gyakorlatban is megvalósítani, amit az elméletben tanult. Persze ez nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy elgondolta. Falujában a szőlőtelepítést még 1951-ben megkezdték. Akkoriban Kálmán bácsi vincelléreskedett a szövetkezetben. Jóformán mindent hagyományos módon végeztek. Nem csoda tehát, ha a mesteriskolát végzett „gyerek" tanácsait nem nagyon akarta megfogadni az öreg. A szövetkezet vezetősége sem nagyon támogatta. — A fene vigye el azt a szőlőt — mondogatták egyesek —, egy csomó pénzt belefektetünk, haszon meg nincs belőle. Azóta már átvette a gyeplőt Kálmán bácsitól Kiss Ernő. Az újdonsült vincellér úgy okoskodott, hogy megfelelő pince nélkül nincs jó minőségű bor. Mivel nem nagyon támogatták elgondolását, lopkodva épített hajlékot a gömbölyű hordóknak. Az öreg, aki már a 78. évét betöltötte még mindig ott segédkezik a szőlőben. Szorgos munkás, s csak akkor zsörtölődik, ha valami újat kezd az Ernő „gyerek". A múlt évben azért dohogott, mert azt találta ki a „könyves vincellér", hogy keresztbe kell betakarni a szőlőtőkéket. Sehogy sem ment a fejébe, hogy így több nedvességet tárolhatnak a domboldalon, és más előnye is van. Bezzeg most, amikor 80 mázsát is szüreteltek egy hektárról, az öreg magában elismerte: van valami igaza a „gyereknek". A közelmúlt napokban már ő szorgoskodott, nyirkálta a behajló veszszőket, hogy a takarás akadálytalanul folyhasson. A múltban azon is sokat vitatkoztak, amikor a „gyerek" mindenféleképpen háromméteres sortávolságra és másfél méteres tőkeközre telepítette a szőlőt. — így elpocsékolni a drága földet — panaszolta ennek is, annak is Kálmán bácsi. A harminchat éves „gyerek“ megmakacsolta magát. Kálmán bá- Kálmán és r ain« ha r«i UAmn a»i« a c-ziak»., csj elkeseredve nézte a nagy darab földet. Legalább sűrűbben lenne a szölővessző. De csak itt-ott van egyegy szól. Úgy néz ki mint a parlag. Igen ám, de a „gyerek" megint kiokoskodott valamit. Négy hektárba hagymát vettetett, egybe répát, mind a nyolc hektárba került valami. Nemrégiben akkora fej hagymákat szedtek ki az ügyeskezű asszonyok, akár Kálmán bácsi két ökle. Nemcsak elegendő munkája volt a fehérnépnek, hanem állítólag annyit jövedelmezett, mint akármelyik más mezőgazdasági földterület hektárja. Az öreg, a tőle egy évvel fiatalabb Lajos bácsival dolgozik mostanában a szőlőhegyen. Az utóbbi időben, amikor senki sem hallja őket, olyat is mondanak, amit mások előtt talán restellnének. Lajos bácsi akkoriban, amikor a két „gyerek“, már mint a jelenlegi elnök, a Laci, meg a mesteriskolát végzett Ernő beiratkoztak az ipolysági technikumba, így vélekedett: „Ezek sem tudják jó dolgukban mit csinálnak.“ Azóta már elmúlt három nyár, a „gyerekek“ ebben az évben érettségiznek. Ha úgy néhanapján rájuk köszön a „diákok“ közül valamelyik, s látják azoknak gondterhes arcát, össze-összenéznek. Elegyenesltik meggémberedett derekukat, pördítenek egyet fülig érő hófehér bajuszukon, s kissé szánakozva utánuk tekintenek. — Azért elegük lehet, — árulja el sajnálkozó szemük. — Te Lajos, — ismételgeti mostanában Kálmán bácsi. — Ha úgy széjjelnézegetek a. határban, mintha nagyobb rend lenne, mint régebben. — Pedig sok baj volt ezekkel a „gyerekekkel“. — A fene tudja! Igaz sokat zsörtölődtem Ernővel, de az a nyolcvan mázsa szőlő hektáronként... — Nem mondom — változtat véleményt Lajos bácsi is —, mintha ragadna rájuk valami abban az iskolában. Tóth Dezső Levél Csicserről A levél leiméi: DEÁK Péter, a trebisovi járás - beli csicseri EFSZ elnöke, KAFAN István, az ottani HNB titkára, valamint a csicseri üzemi pártszervezet elnöke. A címzett: Anton TA2K? elvtárs, a Kelet-Szlovákiai Kerület Nemzeti Bizottság elnöke. A levél tartalma: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségek teljesítéséről szóló örvendetes jelentés. A kötelezettségvállalások teljesítése pedig azt jelenti, hogy a csicseri szövetkezetesek — akik október 10-ig elkészültek az ősziek vetésével — november 7-ig befejezték a kukorica, a cukorrépa és a burgonya begyűjtését, feltörtek 120 hektár kiterjedésű, csekély hozamú rétet és legelőt, elvégezték a tervezett mélyszántást 520 hektáron és 120 hektáron befejezték az istállótrágya leszántását. A szótartó csicseri szövetkezetesek minden dicséretet megérdemelnek vállalásuk példás teljesítéséért. Bohus Nemiek (Kassa) Éjjeli portyázás egy kukoricásban Nyolcvanharmadik számában a Szabad Földműves többek között bemutatta olvasóinak azokat a nagymácsédiakat, akik annyi megértést tanúsítottak a kukorica gazdasági § jelentősége iránt, hogy minél nagyobb mennyiséget igyekeztek belőle biztosítani maguknak — a máséból. Tettenérésük azonban nem riasztotta el az ugyancsak nagymácsédi Gál Pált, aki a büntetőtörvény hézagos ismerete miatt már hatszor került összeütközésbe annak rendelkezéseivel. Gálnak nem főtt a feje attól, hogyan teremtse elő a baromfi- és sertéshizlaláshoz szükséges kukoricát nemcsak saját háztartása számára, hanem eladási célokra is. Amilyen ellenszenvesnek tartotta a brigádmunkát az EFSZ vagy a HNB számára napközben, olyan vállalkozó szelleműnek bizonyult a sötétség beálltával. Nevezetesen ha kukoricacsövek tördelésére nyílott alkalom Idegen kukoricásban. Ilyen alkalmat szimatolt Gál a sládkoviéovól cukorgyár kukoricaföldjén, a „Fácános“ nevű erdő mellett. Hogy két csősz őrzi a nemzeti vagyont, oda se neki! Gál nagyvonalúságára vall, hogy ilyen csekélységeken túltesz! magát. Különben is ismeri az ottani tekervényes ösvényeket, előszeretettel választja a „görbe utakat“. Hogy el ne únja magát éjszakai portyázóútján, Czullnszky és L á n c z nevű társait vette maga mellé társalkodóknak. A két csősz különös módon nem vette észre a tolvajok közeledését. Vagy hirtelen vaksággal verte meg őket a sors, vagy láthatatlanokká váltak a jövevények, vagy pedig ... Nos, tény, hogy a hármas-szövetség zavartalanul zsákolhatta a kukoricacsövet és elég nagy mennyiséget szállított el belőle minden egyes alkalommal. Amikor Gál Pálék kamrájában már tomyosodtak a kukoricakészletek, lelklismeretfurdalások kezdték gyötörni. Nem a kukorica tulajdonjogának téves értelmezése miatt, hanem szánalomból kukoricahiányban szenvedő embertársai iránt. Ezt a gondolatot egyszerűen nem bírta elviselni. Nemes szive sugallatára hallgatva, 1963. október 13-án, egy verőfényes őszi reggelen fahordás ürügye alatt kölcsönkérte a galántai Agrostroj egyik traktorát és pótkocsiját, amelyet sutytyomban megrakott kukoricával a szűkölködők számára. Nyeregbe pattant és uzsgyi! — máris döcögött a bratislavai járásbeli Dolany község Irányába, ahol szétosztotta rakományát ... Finom lelkülete visszatartotta attól, hogy árat szabjon portékájának, csupán 250 korona „tiszteletdijat“ fogadott el minden mázsa kukoricáért. No meg egy kis borocskát áldomás fejében. Gál rózsás hangulatban tért vissza szűkebb hazájába, amikor — mint derült égből a mennykö — beütött a krach. Megjelent a bosszúálló végzet a közbiztonsági testület emberei képében, akik nem győzték kíváncsiságukat fékezni, amíg el nem készültek a kukoricakészletek „leltározásával“. Gálnál az eladott 11 mázsán kívül* 13,10 mázsa, Czulínszkynél 29,10 és Láncznál 7,7 mázsa csöveskukoricát találtak elrejtve. A kukorica persze visszavándorolt a diószegi cukorgyárba, az éjjeli portyázók további kalandjainak pedig befellegzett. A galántai járásbíróság majd bizonyára értékelni tudja a három kukoricatolvaj vállalkozó szellemét és igyekezetét s érdem szerint szabja ki „járandóságukat". Ajánlatos lenne azonban, ha a fenti eset tanulságul szolgálna a nagymácsédiaknak. Néhányan közülük ugyanis a rossz nyelvek szerint szintén rajonganak a cukorgyár környékének természeti szépségeiért és a temető környékén lakóknál „leltározni" való is akadna. Jozef Melicherélk (Galánta) Számos mezőgazdasági üzemben vezették már be a tyúkok ketreces és mélyalmos nevelését. Ez a körülmény lényegesen hozzájárult a tojástermelés, illetve az eladási feladatok teljesítéséhez. így a sókszelőcei szövetkezetesek 150 ezer tojást adtak el terven felül, az alsószeliek tojáseladási tervüknek 127 százalékra tettek eleget. A baromfitenyésztők hozzáértő és lelkiismeretes munkáján kívül az új technológiának tudják be a Galántai Állami Gazdaság dolgozói, hogy terven felül mintegy 320 ezer tojást adtak el. Krajosovics Ferdinánd, 1963. november 20. Segít az új technológia
