Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-17 / 57. szám
Az SZKP KB nyílt levele a szovjet kommunistákhoz a nemzetközi kommunista mozgalom leglényegesebb kérdéseiről és a Kínai KP KB június 14-i leveléről A moszkvai PRAVDA vasárnapi számiban hozta nyilvánosságra az SZKP KB-ának a szovjet kommunistákhoz intázat nyílt levelét, amelyben kifejti a Kínai Kommunista Párt KB-ának június 14-i levelével kapcsolatban az SZKP KB álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb krdésaiben. A nyílt levél megállapítja; a szovjet emberek jól tudják, hogy pártjuk és kormányuk a szov|et nép akaratának megfelelően cselekszik, amikor arát nem kiméivé annak a testvéri barátságnak a megerősítésén fáradozik, amely a szovjet népet a szocialista országok népéhez főzi, amelyekkel a kommunizmus védelméért, egyetlen közös célért, azonos reményekért folytatott ktlzdelem egyesíti. Az SZKP Központi Bizottsága hengostatje levelében, bogy ez e kinél népre la vonatkozik, a ezt konkrét történelmi tényekkel bizonyítja. Megemlíti, hogy az SZKP és a KKP kösött éveken át jö viszony uralkodott, de bizonyos idő óta komoly názeteltárátak merültek fel köstük. jelenleg egyre nagyobb gondokat okosnak as SZKP Központi Bizottságának a kínai pártvezatők beszédei és tettei, amelyek veszélyeztetik a két ország pártjának egységét és népének barátságát. Főként arról van szó, hogy a KKP KB folytatja a nyílt vitát ás tómadja a Szovjetunió Kommunista Pártját, mégpedig most is, amikor a közös magállapodás értelmében Moszkvában már megkezdődtek az SZKP óa a KKP küldöttségének tanácskozásai, A levél megállapítja, hogy a KKP vezetőinek nyíltan ellenséges lépései, a nemzetközi kommunista mozgalomban folyó vita klólezósóre Irányuló makacs törekvésük, a szovjet kommunisták álláspontjának szándékos elferdítése, helytelen magyarázata azoknak a körülményeknek, amelyek az SZKP Központi Bizottságát arra késztetik, hogy egyelőre ne hozza nyilvánosságra a levelet, arra kényszeríti az SZKP Központi Bizottságát, hogy most nyilvánosságra hozza a KKP KB június 14-i levelét és értékelje a dokumentumot. Ez a levél hat terjedelmes fejezetben elemezi a nemzetközi kommunizmus legfontosabb kérdéseit és a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságénak velük kapcsolatos állásfoglalását. Kutníky-n is igyekeznek a azalmaösszehúzással Az atomkísérletek beszüntetéséért Hruscsov elvtái's fogadta Hsrrimant és Hallshamot. Hétfőn délután a moszkvai Kremlben megkezdődtek a tárgyalások az atomklsárletak beszüntetéséről. Az eszmecserében e Szovjeunió és az Egyesült Államok, valamint Nagy- Britannia képviselői vesznek részt. A. Harriman amerikai és Hailsham angol megbízottakat röviddel a megbeszélés előtt Nylklta Hruscsov a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta (CTK) Jól van ez így? A hajóépítő védnökök A cserháti EFSZ az elmúlt évben bizony nem tartozott a legjobbak közé. Mint új szövetkezet, nagyon sok hiányossággal küzködött. A vezetőség még azzal som volt teljesen tisztában, hogy milyen munkagépekkel rendelkezik. A sok égető probléma közül nem tudták, melyik megoldás volna a legsürgősebb. De hozzáértő segítség nélkül nem jutottak előre. Helyzetük gyökeresen megváltozott azonban, amint a Steiner Gábor Hajógyár védnökséget vállalt az EFSZ fölött. A hajógyáriak a szövetkezetei nemcsak jó tanácsokkal látták el, hanem még a téli hónapok alatt hozzáfogtak a mezőgazdasági gépek javításához — megtették az előkészületeket, hogy a szövetkezet tagsága si★ ★ ★ Fiatalok segítsége Falunk tanuló Ifjúsága a nyári szünidő alatt sem tétlenkedik. Segédkezet nyújtott a helyi szövetkezetnek, s már az első napon 20-30 diák jelentkezett munkára. Több hektár herét, szénát és takarmányt gyűjtöttek be, A cukorborsó mielőbbi elszállításának érdekében is sokat tettek. A közeledő aratás ideje alatt még többen kapcsolódnak be a munkába. Öllös Márta (Padány) kérésén kezdhessen hozzá a tavaszi munkákhoz. A fömechanikus alakulatának dolgozói például 150 órát dolgoztak le a gépek javításán, A védnökség! vállalás keretében pedig (a gép- és épülettatarozások, felszerelések karbantartása, adminisztrációs munkák) összesen 600 munkaórát áldoztak. Ily módon sikerült biztosítani, hogy ma már a szövetkezet gépesítése elé<g jó színvonalon áll. Iskoláztatások folytak a munkabiztonságról, a traktorosok és egyéb gépek karbantartásáról; s mindebben a hajógyári szakemberek oroszlánrészt vállaltak. Tervbevették, kibővítik az EFSZ műhelyét, hogy elegendő hely legyen a gépek javítására. A hajógyár főmechanikusa, a szép hangjáról is nagyon ismert Cslk János, csoportjával együtt gyakran meglátogatja a szövetkezetét. Cserge elvtárs, szövetkezeti könyvelő a még fennálló hiányosságok egyikének a munkaerőhiányt tartja, amit a gépesítés tökéletesítésével sem tudtak kiküszöbölni. A hajógyár ezen is igyekszik segíteni: a főmechanikus, a főenergetikus és a szerszámjavító alakulat az égető szövetkezeti munkák elvégzésének biztosítására brigádokat szerveztek. A múlt hónap közepe táján került sor a cserháti EFSZ fölött vállalt védnökségl tevékenység értékelésére. A hajógyár részéről Csík János, Csiba Zoltán főenergetikus, a szerszámjavítók és a CSISZ képviselői, pártós szakszervezeti megbízottak, a cserhát) szövetkezetből Rapca elvtárs, Polgár agronómus és Cserge könyvelő vettek részt. Turza József elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke kifejtette, mily segítséget nyújtottak a hajógyár Cserhát fölött vállalt védnökség) alakulatai, A vállalások nemcsak hogy teljesültek - mint ahogy azt Cserge elvtárs is hangsúlyozta, hanem a cserhátiak azokon felül is nagy segítséget kaptak a komáromiaktól. így pl. a hajógyár szerszámjavítói számos gépet hoztak rendbe. Az energetikai dolgozók pedig elektrotechnikai szakaszon végeztek elismerésre méltó munkát. Turza elvtárs kiemelte a munkások és kommunisták lelkes összefogását, azirényú igyekezetüket, hogyan tudnának oly segítséget nyújtani a szövetkezet dolgozóinak, hogy a legjobbak közé kerüljenek és minél jobban teljesíthessék a XII. pártkongresszus határozatának követelményeit. A szövetkezetnek 5 hektáron szép kertészete van. A hajógyár üzemi konyháját a közös egyezmény értelmében a cserhátiak látják el friss zöldségfélékkel, A hajógyáriak szerződése a cserháti EFSZ-szel tehát nemcsak papíron létezik, hanem a lelkes dolgozók keze nyomán valósággá is vált. És ha az ipari és mezőgazdasági dolgozók máshol Is Így összefognak, népünk életszínvonalának fejlődése biztosítva lesz. Szénásay János, Komárom Kiskörtől hepehupás, esős időben járhatatlan dülőút vezet a pusztáig. Télen szinte megközelíthetetlen ez a kis puszta, ahol 12 szövetkezeti család lakik. Régi zsellérek ivadékai ezek a becsületes szövetkezeti dolgozók. Petróleum és gyertyafény mellett vakoskodnak, s mindössze egyetlen telepes rádió jelenti számukra a kultúrát ... Pedig már két éve annak, hogy a puszta lakói saját költségükön bevezették házaikba a villanyt. Egy-egy családnak kb. 1500 koronájába került a villany bevezetése. De azóta sem történt meg a villanyáram bekapcsolása. Pedig a puszta közvetlen közelében van a fővezeték. Hogy ez miért van így, nem tudjuk, lehet, hogy maguk az érdekeltek sem. De hogy az nem jól van így, azt valamennyien tudjuk és állítjuk. Az sincs jól, hogy népi közigazgatási szerveink ebbe a helyzetbe belenyugszanak. Pedig hát a HNB és a JNB dolgozói nap mint nap járják a falut, a járást. Ké-pusztára soha sem jutnak el? Igaz, hogy oda nem vezet autóút... Hogy is írta Móricz Zsigmond, a kiváló magyar prózaíró: „Gyalogolni jó ...“ Neki jó volt, mert ö nagyon szerette az ő népét!-sl-Akik jól választoltak A bizonyítványosztással befejeződött az 1962 —63-as tanév. Sok tanuló utoljára kapott nálunk bizonyítványt. Főleg azokról szeretnénk írni, akik az idén az Ipolysági Alapfokú Kilencéves Iskola végzős növendékei voltak. Ezek közül 26-an jövőre az általános műveltséget nyújtó középiskolán folytatják tanulmányaikat, A többiek pedig szakiskolákban vagy tanoneviszonyban képezik magukat tovább, A hagyományokhoz hűen az idén is két tanuló, mégpedig Bodzsér László és Kozák László, a legnagyobb tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő foglalkozást: a bányászatot választották. „Igen szép eredményt értünk el a mezőgazdasági tanonciskolába való irányítás terén“ — mondja Szkladányi Endre elvtérs, aki a 15-éves tanulók elhelyezését intézte. Azonban mindjárt hozzáteszi: „Az eredmények még szebbek is lehetnének, ha a szülők nem nehezítették volna meg a munkánkat. Sajnos, még mindig vannak olyan elfogult szülök, Héhány mtgjagyzés a háztáji gazdálkodással kapcsolatban A Szabad Földműves 48-ik számában az „Ésszerű háztáji gazdálkodás •egít a közellátásnak" cím alatt megjelent cikk elemzését adta a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásának és egy-két javaslattal próbált hozzájárulni a közellátásban mutatkozó problémák megoldásához. Egynéhány szövetkezeti tag, aki még nem tudja, vagy talán nem is akarja egyént érdekét összehangolni a közösség érdekével, tehát aki egyéni érdekét a közösségi érdekek fölé helyezi, igyekszik felhasználni az említett újságcikket helytelen törekvései jogosságának igazolására. A cikkben felvetett kérdéseket nem összefüggéseiben nézi, hanem abból kiragadja azokat a részeket, melyek véleménye szerint összhangban vannak a valóságban helytelenül értelmezett egyéni érdekeivel, Az említett cikkre hivatkozva egyes szövetkezeti tagok például kérik a háztáji föld területének növelését (sőt, ml több, falun lakó ipari munkások is több esetben olyan kívánsággal fordultak az BFSZ vezetőségéhez, hegy 48 ár földet mérjen ki részükre), sokszor meggondolatlan, tehát minden alapot nélkülöző javaslatok hangzanak el a munkaegységek Után járó természetbenink mennyiségének növelésére és a háztáji tehéntartás előfeltételeinek megteremtésére. A további félreértések elkerülése céljából hangsúlyozzuk, hogy az említett cikkünk nem szolgálhat alapul a 1963. július 17. helytelen törekvések „jogosságának“ bizonyításához és az említett törekvésekkel nem értünk egyet. A lapunkban megjelent cikk megállapította, hogy a szőlőtermelő vidékeken a szövetkezeti tagok többségének - tekintette! arra, hogy a szőlő területe és a lakóház-menti kert területe beleszámít a háztáji fél hektárba - csak 20-30 ár háztáji szántóföld áll rendelkezésére ahhoz, hogy a család részére burgonyát és a háztáji állatállomány részére takarmányt termeljen. Természetesen megállapította cikkünk azt is, hogy ez a földterület kevés ahhoz, hogy az említett követelményeknek megfeleljen. A megoldást azonban nem abban láttuk, hogy az ilyen szövetkezeti családok háztáji szántóföld területe növelve legyen, sót mi több, cikkünk hangsúlyozta, hogy a háztáji föld területének növelése helytelen lenne, mert egyenetlenkedést és ellentéteket váltana ki a szövetkezetek tagsága között. Az ellentétek abból származnak, hogy 3 szőlő és háztáji kert tulajdonosai, ha ugyanúgy megkapnák az 30 ár háztáji szántót, mint azok, akik ilyen előnyökkel nem rendelkeznek, kedvezőbb körülmények közé jutnának. Olyan megoldást javasoltunk, hogy ha egy szövetkezeti család az említett vidékeken a 20 — 30 ár háztáji föld terméséből képtelen az egyéni szükségletét kielégítő baromfi- és sertéshúst kitermelni, úgy valamilyen formában emelni kellene a munkaegységek után járó természetbeni juttatások mennyiségét. Ebből világosan lehet látni, hogy a munkaegységek után járó természetbeni juttatások mennyiségéi nem általánosságban javasoljuk emelni, esak az említett kivételes esetekben. Ugyanis meggyőződésünk, hogy azok a szövetkezeti családok, amelyek fél hektár— egyénileg vagy közösen művelt — szántóföld termésével rendelkeznek, nincsenek rászorulva arra, hogy háztáji állataik részére a szövetkezetekből túlméretezett természetbeni juttatásban részesüljenek. Tény, hogy a fél hektár szántóföld terméséből szépszámú háztáji baromfit lehet tartani és sertést is lehet hizlalni a család részére, Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni azt is hogy az említett kivételes esetekben is csak akkor helyes a természetbeni juttatások mennyiségének növelése, ha a szövetkezet teljesítette a szerződéses eladási körtelezettségeit, ha a közös állatállomány részére megvan a szükséges mennyiségű és jó minőségű takarmány (legalább 10-15 % tartaléktakarmány) s ha a termelés felújításához szUkséges vetőmagmenynyiség is rendelkezésre áll. Az említett cikk foglalkozott a háztáji tehéntartás kérdésével |§. Példákat sorakoztatott fel annak igazolására, hogy a háztáji tehenek nem fékezik a szövetkezet marhaállományának fejlődését és hasznosságának növekedését az olyan községekben, ahol nincs takarmányhiány. Persze, cikkünk helytelenítette azokat a törekvéseket, amelyek a háztáji tehenek felszámolására irányulnak azért, mert állítólag a háztáji tehenek fékezik a közös állomány fejlődését- Cikkünk szerint a közös tehénállomány fejlődését és hasznosságának növekedését nem a háztáji tehenek fékezik, hanem az a körülmény, hogy sok szövetkezetben kevés gondot fordítanak az értékes, jó minőségű takarmányalap megteremtésére. Azokban a községekben, ahol a közös állatállomány részére biztosítva van a szUkséges mennyiségű jó minőségű takarmány, s ha vannak elhanyagolt rétek stb„ amelyekről a szövetkezet nem gyűjti be a takarmányt mert nines rá szüksége, csak helyeselni lehet, ha megtartják a háztáji teheneket és így hasznosítják az egyébként veszendőbe menő takarmányt. De nagyon helytelen lenne és a közösségi érdekok lebecsülését jelentené az olyan törekvés, amely a helyi adottságok és lehetőségek figyelmen kívül hagyásával a háztáji tehéntartás állandósítására, avagy felújítására irányulna. Mi történne például az olyan községekben, ahol a közös marhaállomány fejlődését napjainkig éppen a takarmányhiány fékezte, akkor, ha a háztáji tehéntartést ismét bevezetnék, Magától értetődik, hogy a háztáji tehenek szaporodásának következtében még kevesebb takarmány jutna a közös állatállománynak, (levegőből a háztáji tehenek sem élnek meg), tehát nem fejlődne, hanem hanyatlásnak indulna a közös állatállomány, melyből mind a szövetkezeti közösségnek, mind pedig az egész társadalmunknak kára származna. Örömteljes jelenség, hogy a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége reálisan ítéli mega helyzetet, a közös tulajdon szilárdítására és a közös gazdaság állatállományának fejlesztésére, hasznosságának növelésére törekszik, mert tudatosította, hogy jóléte forrását a szövetkezeti közös gazdaságban termelt javak képezik, s hogy a háztáji gazdaságok esupán pótolhatják, illetve kiegészíthetik a szövetkezeti családok jó életkörülményéhez szükséges anyagi javak mennyiségét. akik nem törődnek azzal, hogy a gyermeknek mihez van kedve vagy tehetsége. Vannak azonban olyan szülők is, akik azt mondják: — Olyan pályát válassz, ami téged érdekel, mert az életben csak akkor leszel boldog, ha munkádat szereted és örömmel végzed! Azt hiszem e-z a helyes szülői gondviselés. Ezek a szülők, akik figyelembe vették, hogy gyermeküknek mihez van kedve, tehetsége, és kikérték a pedagógusok véleményét, s így közösen választottak pályát a gyermeküknek, nyugodt lelkiismerettel mondhatják: — A mi gyermekeink jól választottak." Szabó Sándor (Ipolyság) Példa az ifjúságnak Nagy Lacit szeretném bemutatni... Csendes, szerény ez a dióspatonyl fiú — mondhatnánk, de ezzel még nagyon keveset mondtunk volna • el róla. Nem kivételes képességű egyénről van szó. Ugyanolyan fiú ő, mint a többiek, akikkel együtt izgulta végig az érettségi vizsgákat. De az, aki közelebbről ismeri Lacit, az nem egyszer csodálkozott kemény akaratán és azon, hogy fiatal kora ellenére milyen határozottan, megfontoltan cselekszik és viselkedik mindenütt. Az sem volt véletlen, hogy Laci kitüntetéssel érettségizett. Igaz, az érettségi sikerült, de neki nem ez volt a fö célja. Még a középiskolában elhatározta, hogy az érettségi után főiskolára megy, mégpedig mezőgazdasági főiskolára. — Hát igen, régi vágyam volt ez. És azt hiszem, hogy teljesül, mert a felvételi vizsgákon sikeresen szerepeltem. Tudom, ez még nem jelent semmit, mert a főiskolán helyt is kell állni. De akik ismernek, tudhatják, hogy nem torpanok vissza a nehézségek elől. Hogy miért jelentkeztem mezőgazdasági főiskolára.? — Azt, hogy a mezőgazdaságot az ipar szintjére koll emelni és hogy a mezőgazdaságnak sok mérnökre, szakkáderre van szüksége, sokan frázispuffogtatásnak tartják. Mégpedig nagyon helytelenül. Mert minden kornak voltak égető problémái, Nálunk jelenleg ez a feladat vár megoldásra — mondotta Nagy László, és a tekintetéből sugárzott a fiatalság minden akadályt legyőző hite. Lacinak kitűnő segítőtársa is akadt céljai elérésében, mégpedig az édesapja, aki jelejileg a dióspatonyi EFSZ zootechnikusa. Tlo tapasztalati tudásával igyekszik segíteni a fiának. — Én vagyok a legbüszkébb arra, hogy különb embert nevelek a fiamból, mint amilyen ón vagyok — mondja a fiára büszke édesapa; Lacira még vár a küzdelmes diákélet, de ulána minden bizonnyal vlszszatár, hogy Csallóköz rónáin kezdje el azt a szép munkát, melyhez már olyan régen hivatást érzett. Bereok József (Albár)
