Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-20 / 93. szám
— Ä szakosítás, összpontosítás és együttműködés Magyarországon körülbelül 500 állami gazdaságból 200 nagyüzemi gazdaságot alapítottak, köztük a körülbelül 40 000 hektáron gazdálkodó Hortobágyi Állami Gazdaságot és a közismert 26 000 hektárt művelő, szakosított Lajka-Hansági Állami Gazdaságot. Jelenleg 25 olyan állami gazdaság van, amelynek mezőgazdasági talajterülete eléri az 5, sőt a 10 ezer hektárt is. Ezt a fejlődést a Magyar Népköztársaságban kedvezően elősegítette a munkaerők terén uralkodó helyzet, az állami gazdaságok tudományos-műszaki támogatása, a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak főiskolai műveltsége, a szakemberek valamint a gépesítés és a kemizálás terén tapasztalható nagy változások. Az állami gazdaságok vezetősége ezért megváltoztathatta a termelés szervezését. Ez nem a véletlen műve. hanem törvényszerűség, az állami gazdaságok termelőerői fejlődésének következménye. A terhelés olcsóbbá tétele érdekében a régi gazdálkodási módszereket új módszerekkel kellett helyettesíteni. így például a mezőhegyest méntelep körzetében (17 000 hektár) azelőtt a termőtalaj 40 %-án gabonát termesztettek, 10 %-án lucernát és további 10 %-án egyéves takarmánynövényeket. Az aratási munkálatok elvégzésére egy idényre 3500 aratómunkást szerződtettek, a répa és a takarmányborsó kapálását a nőkre és a gyerekekre bízták, a kukorica termesztését az emberek részes művelésben végezték el. Ma már az említett munkálatok elvégzésére az akkori munkaerő mennyiség egy tizede elegendő. A legfőbb takarmánynövény a kukorica; termesztését gépesítéssel és kemizálással könnyítik. Az aratás idejére eső, valamikor munkatorlódást előidéző műveletek őszre tolódtak el, a kapásnövények betakarításának és az őszi talajművelés idejére. A kukorica termesztésével kapcsolatos összes munkaműveletek gépesítése, valamint az aratókombájnok alkalmazása az embert megszabadította a nehéz fizikai munkától. Lerövidült a napi munkaidő, a dolgozóknak jut ideje további művelődésre és kulturális szükségleteik kielégítésére. A kocsisok helyére, akiknek átlagos műveltsége az alapfokú iskola második és harmadik osztályának színvonala között mozgott, traktorosok, gépesítők, szakemberek és mesterek kerültek. Egy fogattal azelőtt 15 hektárnyi területet kellett megművelni, s az istállótrágyázást a téli időszakra kellett halasztani, mivel a fogatokat teljes mértékben foglalkoztatni kellett a gabonaszállítással, takarmányszállítással és szántással. Ma már a trágyázást gépesítették és így nyár utolján végezhetik el. Ugyanígy gépesítették a pillangós virágú növények termesztését is, a vetéstől kezdve egészen a betakarításig. A silókukorica termesztését a lófogatok használata erősen megdrágította — a silókukoricát ma már gépekkel takarítják bé. A vetésterület 35 %-át azelőtt takarmánynövényekkel voltak kénytelenek bevetni, mivel az igavonó állatok a számosállatok 40 %-át képezték (ma csupán a 10 %-át). Mindezek a változások az üzemek és a munka szervezésében valamint a talajterület kihasználásában, a számosállatok állományában és összetételében, a talaj termőerejének fokozásában stb. forradal-1963. november 20. mi változásokat idéztek elő. A magyar mezőgazdaság fejlődése főként az állami gazdaságokban mutatkozik meg a legszembetűnőbben. A jelenlegi időszakban az állami gazdaságok több mint egymillió holdat művelnek, azaz az ország összterületének 10,6 %-át. Ezen a területen termelik a kenyérgabona 25 %-át, a rizs 36 %-át, a kender 30 %-át, a vágószarvasmarha 15 Tehenenkénti átlagos tejtermelés (liter) Tojónkénti átlagos tojástermelés (db) Juhonkénti átlagos gyapjútermelés (kg) Sertésenkénti napi átlagos súlygyarapodás (k9) ... ...................................... Szarvasmarhánkénti átlagos napi súlygyarapodás (kg)..................................... Takarmányértékesítés a sertéshizlalásban (%)............................................... Takarmányértékesítés a szarvasmarhahizlalásban (%) . j . . < . A zöldtrágyázott terület nagysága 1,6 %-ról 3,5 %-ra növekedett a szántóföldi termelésben, a szőlészetben pedig 0,1 3,1 %-ra, a gyümölcsészetben pedig 3,3 %-ról 35,2 %-ra. A szántóföldi termelésben a műtrágyák használata 0,97 mázsáról 2,03 mázsára növekedett holdanként 1960-ban az 1955-ös színvonallal szemben, ami több mint 100 %-os növekedést jelent. Ugyanabban az időszakban a gyümölcsészetben 60 %-kal, a szőlészetben, a réteken és a legelőkön pedig több mint 100 %-kal. Az 1956 —1960-as években az állami gazdaságokban az átlagos terméshozamok búzából 40 %-kal (20%), kukoricából 100 %-kal (50%), cukorrépából 75 %-kal (75%) megnövekedtek (a zárójelben feltüntetett számok az országos termésátlagokra vonatkoznak.) A mezőgazdaság gépekkel történő ellátását az alábbi adatok szemléltetik; 1955- ben 5428 traktoregység (15 lóerős) volt, 1960-ban 10147. 1955-ben egy traktorra 88 hektár jutott, 1960-ban csupán 57 hektár. A traktorok számának növekedésével egyidejűleg csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatott lovak száma. Amíg 1955- ben egy lófogatra 29 hektár esett, 1960- ban már 64 hektár, tehát több mint a kétszerese. Amíg 1955-ben a gabona vetésterületének 15,5 %-át kézzel takarították be, a gabona betakarításánál 1960- ban a kézi munka részaránya 2,1 %-ra csökkent. A szakosításra, koncentrációra és kooperációra való áttérés megkívánta az üzemszervezés új formáinak alkalmazását. A mezőgazdasági termelés ugyanis csak akkor érheti el az ipari termelés színvonalát, ha az üzemszervezés teljes mértékben tiszteletben tartja az ökonómiai alapelveket. Az ilyen üzemszervezés szempontjából döntő jelentősége van a termelési eszközök üzemen belüli elosztásának; ez szorosan összefügg a műszaki fejlődés színvonalával, a társadalmi intézményekkel és a kulturális fejlődés színvonalával. Éppen ezen a téren került sor döntő változásokra az utolsó években. Nem szabad a félúton megállni. A tudomány és a technika fejlődéséből le kell vonni a tanulságot és az így szerzett tapasztalatokat érvényesítenünk kell a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban. Olyan módszereket kell alkalmaznunk, amelyek feltételeket nyújtanák a vállalat minden lehetőségének kihasználására, hogy állami támogatás nélkül biztosítani tudjuk a jövedelmezőség növekedését. Csak így tud%-át és a tej 23% -át. 1959-ben a mezőgazdaság szocialista átépítését megelőző időszakkal összehasonlítva a kenyér- és takarmánygabona terméshozama 50 Vokal, a cukorrépáé 25 %-kal, a burgonyáé 40 %-kal, a szemeskukoricáé pedig 60 %kai emelkedett. Az 1953 —1959-es években a szarvasmarhatenyésztés eredményei is megjavultak, amint azt az alábbi táblázat is mutatja. 1953 1956 1959 2292 2863 3263 87 96 125 3,10 3,90 4,50 Ó,33 0,34 0,44 0,74 0,74 0,89 18,70 16,70 24,80 13,30 12,60 15,00 juk kiküszöbölni az ipari és a mezőgazdasági termelés termelékenysége közötti különbségeket. Az állami gazdaságok üzemszervezésével foglalkozó kutató intézet kutatásai bebizonyították, hogy a gépeket csakis a nagy területeden lehet teljes mértékben kihasználni. A gazdaságokban található vízforrásokat csak a nagy területeken lehet mind öntözésre, mind a növényvédelem érdekében végzett permetezésre fokozott mértékben felhasználni. A szállítóeszközöket is jobban kihasználhatjuk. A talajművelést, szántást, aratást, silózást (valamivel kisebb mértékben a hüvelyesek betakarítását is) a lehető legrövidebb idő alatt el tudták végezni. A kukorica és a búza vetésterületének kibővítése megkívánta a koraibb fajták vetését. A szántóföldi zöldségtermesztésben is figyelembe kellett venni az új munkaszervezés és üzemszervezés követelményeit. A zöldségtermesztést egyrészt a vetésterület kibővítésével, másrészt új zöldségfajták termesztésével fokozták. A gépek alkalmazásával kiküszöbölték a munkatorlódást. A korszerű gyümölcsösben a gyümölcsfákat sorban és olyan távolságokra ültetik, hogy a talajt traktorral művelhessék, s így megtakarítják a munka 50 %-át. A permetezést és a betakarítási munkálatok egy részét gépesítették. A szervestrágyázás kérdését a zöldtrágyázás alkalmazásával részben megoldották. A nagyobb parcellák létesítésével egyegy kultúrnövény vetésterületét 200 — 400 hektárra növelték. A régi dűlök közötti utakat szállítási okokból részben meghagyták. A lucernásokon, amennyiben öntözővíz nem áll a termelők rendelkezésére, csökutakat fúrnak és az öntözővizet csőrendszerrel juttatják el a földekre. A termőterület összpontosításán kívül összpontosították a szarvasmarhatenyésztést is. Maximálisan 1000 tehenet 20 000 sertést vagy juhot és 200 ezer darab baromfit összpontosítottak. Egy helyen mindig csak egyetlen állatfajt tenyésztenek az állatorvosi követelményekkel összhangban. A takarmányszükségletet elsősorban saját forrásból fedezik, s ezen kívül takarmánykeverékeket vásárolnak. A szarvasmarhatenyésztés összpontosítása csökkenti az istállók építésére fordított beruházási költségeket; a most használatos istállók egy részét régi, elsősorban lóistállók átépítésével nyerték. A munka
