Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-23 / 85. szám

Édes szőlő, keserű mosoly Á körtvélyesi hegyoldalon állok, s gyönyörködöm a látnivalókban. A táj tarka-barkasága, mindmegannyi színe magával ragad. A szem nem te­lik be szépségével, a hegyvidék őszi képével. Mögöttem a hegytetőn bükk és tölgy díszeleg. Lombja ezernyi színben játszik a nap tükrében. Előt­tem szőlőtőkék sokasága húzódik szépen, sorjában lefelé. Közöttük fiúk. Ifinyok, férfiak, asszonyok hajlonga­­nak szaporán. A falu apraja-nagyja kint van a hegyháton. Szüretelnek. Itt ilyenkor ez a szokás. Ppfjány Ár­pád, a helyi nemzeti bizottság elnöke sem hiányzik, pedig tisztsége mellett — mint állatorvosi technikus — hat községben teljesít szolgálatot. Zsebik Sándor, a szövetkezet elnöke lót-fut. A.szőlő szállítását intézi. A traktor­nak nem gyerekjáték keskeny, köves utakon éles fordulókban nagy terhet vontatni; hamar előfordul egy csú­szás, s ki tudja, mi a következménye. Ilyen és hasonló gondolatokkal ér­kezik a szüretelőkhöz az elnök. Hom­loka ráncba szalad, amikor a táj szépségeit dicsérjük. A hegy terméke, a szőlő mézédes, az elnök szája mégis kesernyés mosolyra húzódik. Az év­tizedek hosszú során itt élő elnök sze­mének a szépség mit sem tesz. meg­szokott. De előtte^lebeg a tömérdek munka, amelyet a hegyoldalra áldoz­nak, hogy valamilyen termést kicsi­karjanak testéből. — Sífer az egész határ — mondja, miközben kezével jobbra-balra mu­tat. — Ember legyen a talpán, aki ezen a területen élni akar. Határunk­ból 240 hektárt tartunk szántónak, de csak 110 hektáron tudunk valamire­való termést elérni. Évenként több­ször vetünk, de akad olyan év, hogy nem aratunk. Ezt az őszi árpa esete bizonyítja a legjobban. Sorolni kez­dett, amikor csütörtök virradóra egy nagy záporeső kimosta; földestül, magostul a völgybe söpörte. Ha az elemi csapások nem sújtják a növényt, a hektárhozamok akkor is alacsonyak. Idén például a burgonya országszerte gazdagon fizet, viszont náluk csak 40—50 mázsát adott hek­táronként. A termelést nehezíti az is, hogy gépekkel alig lehet dolgozni. A bur­gonya és cukorrépa kiszántását lehe­tetlen géppel végezni, mert az ekét kettétöri a földbe ‘lapuló kőhalmaz. Több helyen a vetőgépet is nélkülö­zik, mert felborulna. Kézzel vetnek, ássák a burgonyát, ugyanúgy dolgoz­nak, mint őseik. Csodálom ezeket az embereket, Sa­­raglya segítségével hordják a trá­gyát, háton a műtrágyát a hegyre föl. A 13 hektár szőlő trágyázása sok ké­zierőt követel. Drága, nagyon drágába kerül a hegy leve, a szövetkezetesek mégsem adják fel a harcot. Ennek tudatában a járás is többet tehetne érdekükben, segíthetné a si­vár területtel rendelkező embereket. Nagy és jogos a körtvélyesiek pana­sza. Az, hogy a határrendezés során indokolatlanul a répatermesztő kör­zetbe sorolták szövetkezetüket. Meg­lepő az intézkedés, mert a termelési adottságok és a határ fekvése sehogy sem felel meg a répa de a burgonya­termesztő Övezetnek sem. Kovács Lajos, a szövetkezet agro­­nómusa is ezt fájlalja legjobban. A sokat vitatott s el nem intézett pa­nasz piély sóhajt csal ajkára. — Ilyen bordásak a földjeink, ni -r­­mondja, miközben szétnyitott ujjait mutatja. — Kő kő hátán ül. Művészet ezen a területen gazdálkodni. Szán­tóink között akad olyan parcella is, ahol csak zab terem, semmi más. S mégis a répakőrzetbe tartozunk. A járás mezőgazdasági szakemberei ismerik a körtvélyesi határt, akár­csak az otthoniak. Sűrűn megfordul­tak a szövetkezetben, ígéretet is tet­tek, de’ezidáig semmi sem történt. Tanácsos lenne, hogy a termelési igazgatóság foglalkozna a szövetkezet kérésével. Ezt követően a termelés szakosítását is napirendre kell tűzni, mert a szövetkezet dolgozóinak erre vonatkozó terve észszerű, elfogadha­tó s rövid idő alatt megvalósítható.' A gyümölcs és szőlőtermesztés, vala­mint a növendékállatok nevelése elő­relendítené a szövetkezet gazdálko­dásának menetét. A szakosítás révén részben az emberek is megszabadul­nának az embertelen munkától. A hegyoldalon állunk, s töprengünk- Szép a táj a látogatóknak. Az ottho­niak a mindennapi küszködés köze­pette nem veszik észre szépségét. A köves föld megdolgoztatja magát, amíg terméssel fizet. A szürettel járó munka már nem nehéz, pedig a put­tonyosok ugyancsak cipelnek. Cifrára faragott bottal kezükben kapaszkod­nak le,, s felfelé. Hordják, viszik a Rizlinget, hogy a körtvélyesi hegy leve mielőbb új erőt adjon a minden­napi munkához. Sándor Gábor Az 1963-as esztendő őszén tör­tént, hogy Nagy Jancsi meg­utálta a televízió nevezetű készüléket. A súlyemelésről meg éppen ne beszél­jen előtte senki, ha nem akar beteg­­állományba kerülni. E többirányú megundorodása elég hétköznapján kezdődött. A helybeli szövetkezet elnöke és a kirendelt instruktor zaklatása ered­ményeképpen elhatárolta, hogy be­vezeti az éjszakai műszakot. Az elhatározást néhány napos elto­lódással, tett követte, összehívta a traktorosokat, akik teljes egészében egyetértettek az elnök által ismerte­tett tényekkel, csak éppen jelentkező nem akadt, aki az éjszakai szántást vállalta volna. A nyolcra hirdetett és kilenckor kezdődött gyűlés már az éjfélt is túlhaladta, mire Nagy Jancsi rászánta magát, hogy áldozatot hoz a köz érdekében. A bemutatószántás nem sikerült a legjobban. Reggel a hős traktoros csak két hektár teljesítménnyel di­csekedhetett. Mert hát a traktor nem ember. És ha elromlik, nem megy tovább, míg meg nem javítják. Az éjszakai szántás azonban másnap sem volt több, sőt, harmadnap sem. Az elnöknek valahogy nem ment ez a fejébe, mert a traktor j<t nemrég volt javítva, és nappal semmi jelét sem adta annak, hogy makrancosabb volna társainál. Csak éjjel. Elhatá­rozta, hogy utánanéz a dolognak. Este tíz óra tájt felült motorjára és kiment a tábla szélére. Ám, csalódot­tan kellett tapasztalnia, hogy Jancsi szorgalmasan szántja a barázdákat De nem fognak ki rajtam! — gondol­ta. A másnap hajnal már kint találta őt a parcella szélén. Ám hiába! A trak­tor szántott. A teljesítmény pedig alig .volt több két hektárnál. Végülis be­letörődött a megváltoztathatatlanba. Talán nem is derült volna fény a titokzatos esetre, ha nem jön közbe a stockholmi súlyemelő világbajnok­ság. Az elnök, aki nagy sportember hírében állt, ha szurkolni kellett, kissé mérgelődött, hogy csak éjszaka közvetíti a televízió a nagy versenyt, de úgy döntött, azért is megnézi. Az Intervízló monoszkópjának el­tűnése után kikapcsolta a televíziót. Ekkor jutott eszébe, hogy még egy ellenőrzést csinál. A határban mély csönd fogadta. Csak a faluból hallatszott kutyaugatás és egy részeg távoli kiabálása. Körül­járta a táblát. A traktor sehol. Jancsit, amint azt sejtette, otthon találta mély álomban. A DT pedig az udvaron pihente fáradalmait. Ekkor derült ki a turpisság. Nagy Jancsi minden este 10 óra után hazatért és lefeküdt. Nem is csoda. Aki nappal a zöldségkertész-lányok körül forgoló­dik, annak az éjszaka nem szántásra, hanem alvásra kell. Lefekvés előtt pedig három órára beállította az éb­resztőórát. hogy idejében a földeken lehessen. Az elnök nem tett lakatot a szájára. Ennek az lett a következménye, hogy másnap a levitézlett traktorosnak a lányok csak a hátukat mutogatták. Még Julika is, akivel pedig már las­san kezdtek összemelegedni. Ezekután nem csoda, hogy Nagy Jancsi rá sem tud nézni a televízióra. Kemény József (Ögyalla) Csehországi levél Krasnov a plzeni járás kicsi fa­luja. Szerényen húzódik meg a he­gyek között. A szövetkezet elnöke, Faller Frantisek örömmel újságolja, hogy az átlagos tejhozam hat liter körül mozog. Mindamellett nincs megelé­gedve ezzel az eredménnyel. Mint ahogy mondja, közepes tejhozam, s igyekeznek, hogy a téli hónapok­ban se csökkenjen. Ötvenöt fejőstehén, harmincöt üszőborjú, s tizenkét szopósborjú — ennyi a szarvasmarhájuk. Ám ez a szám nöttön nő. Bizony már férő­­helyhiány mutatkozik. Szerencsére befejezés előtt áll egy korszerű is­tálló. Az előző évekhez viszonyítva ha­­tározott~fejlódés tapasztalható. Az évi eladási tervüket - 46 000 liter tejet - röivdesen teljesítik s az év végéig még néhány ezerrel túl is haladják. Radóczky József (Strasice) Hálóját a szerencse... Irány a Duna közepe, Vlncze Bálint nekifeszül az evezőlapátoknak. Találgattuk merre menjünk vissza Komáromba. Bátorkeszin keresztül \^gy Mocsnak? Végül Karva felé in­dultunk. A Dunapart október minden pompáját magára öltötte, a sárga és vörös színek keveréke, árnyalata fö­lött, mint valami örök-új és mindig megragadó, áttetsző fátyol remegett a levegő. Csend és alig érezhető resz­ketős ... A Duna folyásával szemben jó kilo- • méterre tőlünk csónak lebeg közel a parthoz. Körülötte négy ember haj­ladozik, mintha a vízből szedegetné- i( nek valamit. Inkább csak árnyaknak tűnnek; kettős árnyaknak. A víz fe­lett az egyik árny, s a vízben a má­sik. Alig lehet megkülönböztetni,' melyik az igazi, összeborulnak, majd elszakadnak egymástól, mintha valami tánckompozíciót adnának elő. amely­hez az ősz művészi hátteret épített, szigettel, tükörsima folyóval, s mély­kék éggel. Halászok. Párkánytól Komáromig nappal és éjjel mérik a Duna mélységét hálóik­- Fordítsuk szálá­val a ladikot... Bizony, bizony, ide illik a nótából: „Hálóját a szeren­cse .. Újra a parton Akarat, szív és szaktudás kell hozzá A marpsfalvi szövetkezet tagságának jelentős részét olyan doigozók képezik, akiknek a kenyér nagyobb felét nem a szövetkezet adja. így kevésbé érdekük a közös vagyon gyarapítása, a nagyobb eredmények elérése. Ter­mészetes következménye ennek, hogy a gazdaság egy helyben topog, s nem tud a fejlődéssel lépést tartani. Kevés az állandó dolgozó, s azok is jóval túljárnak már az ötvenen. Az ilyen idős bácsik nehezen barátkoznak meg az új technológiával, a haladó módszerekkel. S bi­zony, ha bírálat éri munkájukat, könnyen odébbállnak. Megtehetik, mért nyugdíjasok, vagy egy jól kereső csa­ládtagjuk eltartja őket. A vezetőség pedig futhat fűhöz­­fához, míg helyükbe valakit talál. Ilyen viszonyok között aztán sokszor a vezetőség engedni kénytelen még akkor is, ha az a munka rovására megy mert másképpen a szö­vetkezet munkaerő nélkül marad. Az ilyen esetekből adódik, hogy drága a termelés, alacsony a munkaegység értéke. Az önköltség is sokkal magasabb a kellőnél. Például egy liter tejet 2,28 koronáért állítanak elő. Az eladásnál viszont csak 1,80 koronát kapnak érte. Tehát a veszteség minden liter tejnél majdnem 50 fillér. Miért ilyen drága egy liter tej kitermelése? A 68 te­héntől naponta átlagban csak 3 litert fejnek darabon­ként. Az egyoldalú takarmányozás mellett többet nem is várhatnak a tehenektől. A legelő — ahova egész nyáron járnak — gyenge. De a vezetőség szemszögéből nézve ezt pótolja, hogy este jóllakásig ehetnek a silókukoricá­ból. Ahelyett, hogy gondosan beosztanának minden szál takarmányt, annyit adnak belőle, amennjn csak jólesik az állatnak. Nem helyes ez az etetési form®," mert ez nem minden esetben szolgálja a tejtermelés növekedését. Hi­szen vannak olyan termelékenységű tehenek is, amelyek­be hiába tömik a rengeteg takarmányt, úgy sem adnak több tejet. A másik tehén ellenben viszonozná a takar- I mánytöbbletet. Nem ismerik a takarmány ízesítését. Csak a mennyi­séget nézik, nem törődnek a minőség javításával. Pedig sokszor jobban hat a kevés jó takarmány, mint a sok rossz. * A 35 hektár évelőtakarmány kevés a teheneknek. — „Gyenge volt a termés“. — állítja a vezetőség. De azt nem kutatják, hogy miért volt gyenge. Pedig az ok egy­szerű. Nem ismerik a talajösszetételt, s nem tudtak miszerint trágyázni. A nitrogéntrágya hiányosságát emle­getik, holott éppen foszforral kellett volna trágyázni. Ami lucernatermés volt, azt is inkább a lovakkal etetik. Az öt pár ló jól táplált, látni rajtuk, hogy takarmányban dúslakodnak. De a tehenek?... Ha végignézünk rajtuk, nem nagyon csodálkozhatunk az alacsony tejhozamon. Az állattenyésztésben sok függ a dolgozók munkájától. De ahol gyakran változnak a gondozók, ott nem várha­tunk sokat. Már az állatok külsején, tisztaságán meg lehet látni, hogy felületes a gondozás, nem sokat törőd­nek az állatok tisztaságával. Hogyan lehetne mindezen segíteni? Előszöris a dolgo­zóknak a közöshöz való viszonyán kell javítani. Meg kell érteni, hogy csak úgy emelkedhet a munkaegység értéke, ha szebb eredményeket érnek el. Ehhez pedig jó munka, szív, lélek és akarat kell. Ez a fő tényező, mert ha ez megvan, akkor meg lehet teremteni a takar­mányalapot. S ha ezt célszerűen használják fel, s az álla­tokat nem egyoldalúan takarmányozzák, akkor termelé­kenységük is növekszik. A takarmányadag helyes összeállítása, ízesítése, az állatok szakszérű kezelése, mind, mind szaktudást kö­vetel. S ha ehhez még hozzávesszük a parasztbecsületet — aminek minden mezőgazdasági dolgozóban meg kell lenni —. akkor azt mondhatjuk, hogy lehet Marosfalván is változtatni a helyzeten. Akkor majd a szövetkezet gaz­dagabb, a tagság pedig elégedettebb lesz. Zsebik Sarolta kai. A csoport vezetője Vincze Bálint, 25 éves fiatalember; a legöregebb ha­lász pedig Lábik Gyula. Gyula bácsi már harminc éve szűri a Duna vizét. De a legnagyobb hal, amit kiemelt a Dunából, nem hálóba akadt, hanem horogra. Hatalmas, negyvenhét kilós harcsa volt. A következő húzásra magukhoz vesznek a csónakba. Vinczé Bálint nekifeszül az evezőknek, haránt­irányban megindul a csónak. Gyula bácsi engedi a hálót a vízbe. Galamb­­tojás-nagyságú parafagömbök jelzik a víz színén az útját. A háló 160 mé­ter hosszú. Lassan visz a víz lefelé. A parton maradtak követik a sodrást. — Fordítsuk szálával a ladikot, — mondja Lábik bácsi. Az evezők belemerülnek a hullá­mokba, s a ladik orrával a folyás irányába fordul. — Jól van. Integetnek a partról: tovább, to­vább lefelé ... Alig érezhetően ring a ladik. A párkányi halászok egész évi terve kétszáz mázsa hal; most vala­hol a felénél tartanak. A fizetésük havonta alig több ezer koronánál. Mindig attól függ, a tervet hogy si­kerül teljesíteni. Ha elkerüli a hálót a szerencse kevesebb, ha kedvez a szeszélyes istenasszony, akkor több a pénz.,. De hát a halászat nemcsak pénz­kereset, több, hivatás ... Gál Sándor 4 ddig jár a ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom