Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-20 / 84. szám
LJlszen csak a vendégfogadó ne lett volna. De ott volt. Pontosan feleúton a város és a hegyek csészealjába tapadó falu között. Akarva, nem akarva mellette kellett elpöfögnie Nagy Pistának. Mellette — városba menet s városból jövet. Nincsen abban semmi giegfoghatatlan, hogy valahányszor elhajtott mellette a szövetkezettel kötött szerződésére kellett gondolnia. Bér a vendégfogadó vörös cserépfedele úgy kacérkodott Pistával, mint valami kalandra vágyó menyecske. Hívta, vonogatta, csalogatta egy ital sörre. Mi tagadás, megizzadt Pista az úton. Torka-szája tele porral. Bárcsak lemosná mindezt a jó hideg söröcske! Még a traktor kereke is jobban forogna tőle! De Pista a szerződés szövegén járatta az eszét: — A községi italmérés, a becsalj csárda előtt megállni tilos. Ellenkező esetben a szövetkezet elnöke minden további eljárás nélkül kettőszáz koronát levonhat a fizetéséből. Komoly szó ez, megszívlelendő. Pista meg is szívlelte. A vendégfogadó előtt növelte az erőgép sebességét. Dölyfösen, önhitten pufogott el, mint gyorsvonat szokott a kisforgalmú állomás épülete előtt, mely nem megálló számára. Gabonát vittek ma beadásra a felvásárló üzembe. Ott szorongott vele félig ülve, félig állva Józsi bácsi, a növénytermesztés vezetője és Kiss Feri, Pista kenyeres pajtása, aki fiatal kora ellenére már raktárnokságig vitte. Szűk a férőhely, mégis meghitt, nagy egyetértés és hegyeket mozgató jókedv fér el ott benn velük együtt. Különösen, amikor most felötlik előttük a becsali csárda. — Nem állnál meg egy percre? — mosolyog Józsi bácsi kajla bajusza alatt tréfásan s főleg ugratásszerűen. — Álljék meg maga, ha kedve tartja! — vihogott vissza Pista tiszteletlenül. — Tudom ebadta — kedélyeskedett Józsi bácsi — attól félsz, hogy közben elrepül odafentről a madarad! Igaz-é? Jelentősen bökött bajuszával a vontatógép mögött szabadon ringó, zötyögő pótkocsi felé. Pistának megrándult a válla: — Bánom is én! Bárcsak már repülne? • ' — Eri pedig azt rríondom, hogy csak bánjad! — édeskedett oktató hangsúllyal az agronómus. — Mert megrontotta húgomat? — Mit rontott meg rajta? Hiszen féleségül vette! — Vette, hiszen csak ne tette volna!... De kellett a kis Katicának, hogy tizenhatéves fejét bekössék s kellett az neki, hogy saját babáját ringassa, amikor még tizenhét sincsen! — Csak semmi heveskedés! — csitítgatta Józsi bácsi. — Lehetett volna az még rosszabb is. És ki bánja? Hamarább lesz legalább nagymama! Pista keménykötésü legény, nem hagyja magát: — Könnyű annak a tréfa, akit,nem Illet! Seregély Bandi pedig ott kuporgott a pótkocsi zsákpiramisának tetején s onnan pislogott alá a vezetőfülkére, melyből éppúgy kiszorult, mint két kenyerespajtásának barátságából. S mindez Katicáért. Seregély Bandi karvalyorra elszántan döfött a magasba, egyenesen afelé a bárányfelhőcske felé, mely az ég tiszta kékjét csöppnyi darabkán elállta. — Katicáért van ez így ... bizonynyal... de meg is éri! Ez odafelé útban történt. Visszafelé újféle rakományt hoztak. Józsi bácsi szenét. Ez a teher már nem domborodott ki a pótkocsiból. Csak színig töltötte meg. Seregély Bandi most már úgy kényelmeskedett a szélén, lábát a vontatógép felé lógatva, mint valami nagy-nagy kereveten. Vígan voltak most is. Az önkiszolgálóban búsásan beebédeltek. Csak a szomjúság ... Ittak ugyan valami lötytyöt abban az önkiszolgálóban. Volt annak is leve, de az a narancs, vagy milyen szörp nem a szomjúság ellen való. Csuda tudja, miért isszák? — De most már csak megállasz egy percre! — főzte Józsi bácsi Pistát. Valamennyien az én vendégeim vagytők! Pista türelmetlenül rángatta a vállát: — Nem lehet, Józsi bácsi, maga is tudja, hogy nem lehet! Józsi bácsi a sokat tapasztalt ember bölcsességével legyintett: ^ — Mi az, hogy nem lehet? — Az, hogy elköteleztem magam! Józsi bácsi egyetlen szóval fejezte ki ellenvéleményét. Már mint, hogy mire kötelezte el magát Pista. — Aztán maga lesz az elsS, aki Seárul! — Mit árulnék én be? Azt az egy pofa sört? Ügy van az édes fiam, hogy nem rossz az ital. Csak le ne gyűrjön. Amíg szomjúság ellen, vagy az emésztés kedvéért használod, semmi károd belőle. Csak be ne hódolj neki... Ne légy a rabja!... De ez a kis sör? — Nem lesz egyéb? — Mi lenne egyéb? ... Majd bolond vagyok, hogy leitassalak? Igaz is, sörön kezdődött. De hát a sörnek olyan a természete, mint az Pista a hátára fordította ... Bandi halott — döbbent meg. Bár csak a későbbi orvosi vizsgálat állapította meg, hogy zuhanás közben a pótkocsi oldala törte ketté a hátgerincét. Pista töredelemmel borult még meleg testére: — Nem így akartam, Bandi... nem így akartam! Józsi bácsi pedig odaállt föléjük, mintha mindkettőjüket egyszerre temetné s most is bölcselkedett: — Megmondottam, lám, megmondottam ... Rosszabb is lehet még ... orosz teának: rum nélkül se íze, se bűze. Aztán meg az is igaz, hogy nem csak az étvágy jön meg evés közben, hanem a szomjúság is Ívás közben fokozódik. Mi tagadás? Becsiccsentett a társaság. Pista is, Feri is, Józsi bácsi is. Csak Bandi nem. Az le se szállt a pótkocsiról, míg társai megjárták a kocsmát. — Hát te Seregély, mit gubbasztasz ott, mint valami ázott veréb? — kötött belé Pista rózsaszínű világszemléletével. — Te is jobban tetted volna, ha kocsma helyett ott gubbasztasz a kereked mellett! — Spicliskedni akarsz? — rázta meg öklét Pista Bandi felé. felemagasságban mutogatva neki a föld és a pótkocsi között —, de akkor jaj neked!... Előre mondom, hogy addig élsz! Józsi bácsi mámorában úgy kapaszkodott föl oldalülésére tapogatózva, mintha vaksötét lett volna. — Kevesebb szóval Pistukám! Indulj már. siessünk! — S Pista engedelmeskedett. Sietett, ahogy Józsi bácsi kívánta. Nagy garral és nagy zajjal érkeztek meg falujuk csészepereméhez. Innen meredeken lejtett az út a hegyoldalon. Egyfelé a sziklás hegyoldal, másfelé a szakadékos part. Vaskorlát figyelmeztet az útszakasz veszélyes voltára. Pistát ugyan figyelmeztethette jelenleg! Ügy nekiindult terhével együtt, mintha a város sima kövezetén járnának. Mi történt ezután? Ezt senki sem tudta megmondani! Sem Pista, sem Feri, sem Józsi bácsi, de legkevésbé szegény Seregély Bandi, mert ő holtan maradt a helyszínen. Később a bírósági tárgyaláson váltig ezeket a részleteket firtatták. De csak annyit lehetett megállapítani, hogy a Zetor-szuper valamennyi ötven lóereje megbokrosodott, kirúgott a hámból, nekiugrott a vaskorlátnak, áttörte, majd pedig aláhengergözött a hegyoldalon. Józsi bácsi és Feri meg sem sérültek. Pistának az orra eredt meg és a homlokát verte be. Egyetlen szempillantás alatt színjózan lett. Számba vette a kárt. Közben nagy magábaszállással botlott bele szegény Seregély Bandi testébe. Akkor még nem tudta, hogy az már holttest. A hasán feküdt s véres sem volt. — Te is kirepültél, sógor? — szólította meg Pista. Bandi meg sem moccant. Hát nem?... Most már nem csak leányanya a kis Katica, hanem özvegy is! De«hol van már ez a szomorú nap? Talán nem is igaz, hogy egyszer nyár is volt. Por és meleg és sörszomjúság! Most fúj a szél. Jeges üzenetet hoz magával a Tátra felől. A havat már napokkal ezelőtt elhozta. Most a hideg szél ezzel, bíbelődik. Halmozza itt-ott, majd meg újra simára egyengeti. Farsang van. Aki meghalt, meghalt. Aki él, él. S aki él vígan van. Táncol és pálinkázik. Most már nem a sör járja. Most a disznótoros szomjúságot kell oltani. Arra pedig a kisüsti a legjobb, meg a bor. Egyébként mindegy az. Egyik is mámorral jár, a másik is. De ez a mámor olyan, amelyet nem tilt a szerződés. Pista ellen folyik az eljárás. Még nem tudja hány évet mérnek rá. De erősen példálózgatnak előtte, hogy kevesebb nem lesz az háromnál. No, meg Józsi bácsi is megkapja a maga esztendejét. Kár hát búsulni. Pista mulat. Hiszen áll a bál. De itt van Bandi két bátyja is. A két Seregély-fiú. Ezek most elégtételt vesznek Bandiért... Agyba-főbe verik Pistát. Emlékezetes nagy verekedés volt ez. Pistának a feje is betört. Ezt vizsgálja most ki éppen a körzeti csendőr. Víg cimbora egyébként. Jővágású fiatalember. Fekete haját kurucosan hosszúra engedi a tarkóján. Nagyokat nevet és a nép nyelvén és szája íze szerint szól. De most kurta a szava: — Gyerünk, legények! — viszi magával a Seregély-fiúkat. Azok most semmiről sem akarnak tudni. — Üjjal sem nyúltunk hozzá — bizonykodnak. — Hát a fejsebe honnét van? — Elesett kérem ... ittas volt. Megcsúszott. elesett... Nem is először... úgy mint a traktorral tavaly nyáron... Akkor mi ott sem voltunk! Pista pedig csak hallgatott. Nem is illik nagyon beszélnie annak, akinek bepólyázott a feje. Hallgatott és gondolkodott... Nincsen-e igazuk a Seregély-fiúknak? Elcsúszott ő ... ő csúszott el másodszor is ... Nem a kis Katica miatt, nem is Seregély Bandi miatt, de még most sem a Seregély-fiúk miatt. Máshol van a hiba! Igaza van a szerződésnek ... Nem tanácsos a kocsmánál megállani... Boradta bátorság A nekeresdfalvi szövetkezet elnöke ünnepi gúnyában ül az asztalnál. Hogyisne ülne ünnepi gúnyában, amikor a születésnapja van. Ül és vár, tudják-e, jönnek-e? Tudják, mert már ott dobognak a küszöbön. Nyílik az ajtó és öt-hat ember szorongatja a kezét. A szövetkezet vezetőségi tagjai. — Eljöttünk, hogy íelköszöntsünk születésed napján — mondja Fekete Ábris. A többiek is ezt mondják. Az elnök boldogan kezel velük. Bor, harapnivaló kerül az asztalra. A poharak megtelnek, vidáman koccintanak. — Éljen az elnök! — rikkantja Balog Bölömbér. — Éljen a mi elnökünk, a legjobb, legokosabb paraszt. — Éljen, éljen! — harsogják a többiek. — Ha minden szövetkezetnek ilyen elnöke volna, ilyen gondos, körültekintő, emberszerető —, mondja tovább Balogh Bölömbér — akkor nem lenne semmi baj, tejben, vajban fUrödnénk. — Nono! — tiltakozik az elnök, de azért tetszenek neki a dicsérő szavak és szinte dagad a büszkeségtől. Iszogatnak és éljeneznek tovább. A harmadik liter után egyszerre csak azt mondja Balog Bölömbér: — Elnököm, én téged megkritizállak! Az elnök csodálkozva hallgatja ezt az éles hangot és várakozóan tekint Bölömbérre. — Elnököm, ne is haragudj — folytatja Bölömbér — de gyengécske vagy. Gyengécske, mint a harmat. Az elnöknek eszesebbnek, fürgébbnek, közvetlenebbnek kellene lennie. De te ... ej, kár a szóért. Vörösbe borul az elnök képe, de nem akarja rendre utasítani Bölömbért, mert ünnep van, születésnapi AARO HELLAAKOSKI: A csuka dala Csuromvíz fészkéből kiszállva dalolni ment a csuka a fára szürke felhőkön át a fény már zuhogott le a tóba a hullámok a tó ölén ébredtek ringatózva s a csuka a fenyő csúcsára hágott ámult s ropogó piros tobozt rágott látott hallott és szimatolt egész a csúcsig így hatolt s így itta fel míg fenyötobozt rágcsált a reggel harmattiszta ragyogását dalra egyengette csontos száját illegette állkapcáját és dala oly vadul oly súlyosan áradt hogy elnémult rögtön a fürge madárhad mintha a vizek súlya szállt volna fel vele és a magány zord hideg öle ELVI SINERVO: A nevetés Kilencszáz éjt s napot függtem nyomorúságom keresztjén megszégyenítve elhagyatottan vér íze a számban lemondás üressége szívemben. I Vágyódtam a tenger mélyére vissza az anyaölbe a földbe mely nincs. Nevetésed, nevetésed bölcsessége elért hozzám, te aki ülsz a hegytetőn, látója a múltnak és a jövőnek. Bölcs lettem azon az éjen. A csillagok hada remegett. Anyák méhében moccantak a még meg nem születettek a jövendő kiterjesztette csillogó szárnyát a föld fölé, ami megszületett. Finn költők verseiből ünnep. Nyel hát egy nagyot és így szól: — Azt mondta az öreg Kiss, hogy egy kicsit igyunk is. — Ügy van — harsogják a többiek és összekoccanak a poharak... Már a hatodik liternél tartanak, amikor újabb incidens zavarja meg az ünnepi hangulatot. Balog Bölömbér hatalmasat csap a* asztalra. — Mit nekem az elnök! Le az ilyen elnökkel! Hanyag embertelen, pökhendi. Sosem tudott gazdálkodni! Az elnök körülpislant, de lehajtja a fejét, mert dühösen merednek rá a tekintetek. Dénes György üúitturáüs hírefis • A varázsfériy — ez a címe Roman Karmen szovjet filmrendező készülő dokumentumfilmjének, amely a szovjet film útját mutatja be. Leninnek a filmipar államosításáról szóló dekrétumától napjainkig. Az összeállítás mintegy száz film részleteit tartalmazza. • Színes idegenforgalmi film forgatása fejeződött be Siófokon és Tihanyban, Napfényes Balaton címmel. A film a magyar tenger legújabb idegenforgalmi létesítményeit ismerteti meg a külföldiekkel. • Megtalálták Kréta-szigetén Minos király palotájának romjait. A palota valószínűleg időszámításunk előtt 1500-ban földrengéstől pusztult el. • A milánói Scala egyik öreg díszletező munkása, aki évtizedek óta megismerte a zenei világ nagyjait, így nyilatkozott a" botrányairól is híres Maria Callasról: „Callas valóban igen nagy művésznő. Ha felmegy a függöny máris gyönyörűen énekel, ahogy lemegy a függöny máris ordít. • A napokban elhunyt Gustaf Gründgens holttestét Manilában elhamvasztották; a szertartás alatt a nagy művész előadásában hanglemezről megszólaltatták Hamlet monológját. A manilai rendőrség szerint a halál oka nem véletlen baleset volt, hanem öngyilkosság. • Csak betörőket és tolvajokat játszhatunk az amerikai televízióban — mondta az újságíróknak Sidney Poitier amerikai néger filmszínész, aki jelenleg Európában játszik. — Hollywoodban két néger filmszínészt foglalkoztatnak rendszeresen. • Bartók Táncszvitjét a moszkvai konzervatórium nagytermében első ízben mutatta be a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara Járvi észt karmester vezényletével. 1963. október 20. A gondos anya tegnap még a fán gyönyörködött ö ,,mosolygós" almákban. 4a gondosan kiválogatva elraktározta, hogy télen is legyen gyümölcs a legedvesebbjei számára.
