Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-13 / 82. szám

A kelet—nyugati diplomáciai megbeszélések kedvező kilátásai' tovább fokozták az érdeklődést az ENSZ-közgyülés munkája iránt. New York­ban ugyanis újabb nagyjelentőségű megbeszélésekre került sor az egyes küldöttségek vezetői között, amelynek csúcspontját a csütörtöki Kenne­dy—Gromiko találkozó jelenti. Az amerikai kormány válláról ezen a héten sem került lejjebb euró­pai és ázsiai politikájának két nyomasztó pontja. Hiszen az eléggé el­mérgesedett francia—amerikai kapcsolatokba Couve de Murville wa­shingtoni megbeszélései sem hoztak változást, sőt de Gaulle jövő évre tervezett amerikai útjának bejelentése csak felizgatta a tábornok önké­nyeskedése miatt magára haragított amerikai köröket. Dél-Vietnamban pedig a helyzet további elmérgesedése bizonyltja, hogy „az antikommu­­nizmus“ jelszavával folyó harc zászlónyelét tartó washingtoni kormány mindjobban belekeveri magát a dél-vietnami kormánya hazafiak elleni intézkedéseibe. A jó kezdet folytatódik Majdnem egy hónap telt el azóta, hogy az ENSZ legfelsőbb fóruma, a közgyűlés megkezdte munkáját. Té­nyek alapján mondhatjuk el, hogy az első pillanattól kezdve egy jól be­­zsírzott géphez hasonlíthatjuk a vi­lágszervezet közgyűlését, amely zök­kenőmentesen folytatja tanácskozá­sát. Naponta több ország küldötte lép a „szószékre“, hogy kormánya nevé­ben kifejtse nézeteit a jelenlegi nem­zetközi helyzet legidőszerűbb kérdé­seiről. Bár ezek a beszédek a legkülön­bözőbb nyelveken hangzanak el, van egy közös vonásuk: a békés hangnem, a józan értékelés, Eddig még majd­nem minden küldött megelégedését fejezte ki a jelenlegi nemzetközi hely­zetről, különös tekintettel a moszk­vai részleges atomcsend egyezményre. Szinte valamennyi küldött hangsúlyoz­ta, hogy a különböző társadalmi rend­szerű államok közti békés egymás mellett élés gondolata ma nem lehe­tőségként, hanem szükségként jelent­kezik a világ népei előtt. Az ENSZ-közgyülés munkájának bíztató, derűlátó kezdete tehát nem vesztett erejéből. A világ szeme to­vábbra Is rajta van és sokat vár tőle. Gromiko Kennedynél » A három nagyhatalom külügymi­nisztereinek New York-i megbeszélés­sorozata után kiadott közös közle­mény hangsúlyozza, hogy a Kelet és Nyugat közti tárgyalások Igen ered­ményes szakaszhoz értek. Az ameri­kai kormányhoz közelálló lapok sem győzik hangsúlyozni annak fontossá­gát, hogy a Szovjetunióval kialakult kapcsolatokat a lehető legmesszebb­­menően ki kell használni. A csütör­tökön érvénybe lépett háromhatalmi atomcsend-egyezményt még a New York Times is „történelmi nevezetes­ségű eseménynek“ nevezte, jóllehet néhány héttel ezelőtt még azzal vá­dolta Kennedyt, hogy túlságosan messzire vitte az amerikai politika hajóját a Szovjetunióval folytatott eszmecsere tengerén. Ennek kapcsán érdemes lesz külön foglalkoznunk a Fehér Ház atlanti po­litikájának egyes időszerű kérdései­vel. Közismert ugyanis, hogy még egy­két hónappal ezelőtt sokkal nehezebb volt a Kennedy-kormány feladata, amikor európai szövetségei túlságosan belekontárkodtak diplomáciai elkép­zeléseibe. Ez a Washington számára kényelmetlen helyzet pillanatnyilag megszűnt, vagy legalábbis alábbha­gyott. Angliában a Profumo-botránnyal ki­csúcsosodott konzervatív-párti politi­ka kudarca miatt annyira megingott a miniszterelnöki bársonyszék Mac­millan alatt, hogy végül kórházi ágy­­gyal váltotta fel. Szerdán ugyanis vá­ratlanul kórházba szállították a mi­niszterelnököt, pedig a konzervatív­párt csütörtökön megnyílt közgyűlé­sén éppen utódjának kijelölése szere­pelt volna elsőrendű pontként. Bonn­ban sem sokkal másabb a helyzet. Adenauernek végül is be kellett vál­tania ígéretét, hogy október lS-én el­búcsúzik a kancellári hivataltól. Az utóbbi hetekben jóformán semmit sem tesz, mint búcsúlátogatásokra jár. Legutóbb Nyugat-Berllntől vett utol­só búcsút kancellári minőségben, ahol nem felejtette el hangsúlyozni tizen­négy éven át fújt alaptalan szózatát; „A frontváros“ Nyugat-Németország szerves része. A körből nem hagyhat­juk ki Franciaországot sem, amelynek kormányosát, de Gaulle tábornokot azáltal sikerült Washingtonnak a vi­lág előtt bűnbakká tennie, hogy eluta­sította a moszkvai egyezményt. A felsorolt tényékhez már csak azt kell hozzátenni, hogy a Bonnban be­következő és a Londonban várható őr­ségváltás, valamint Párizs elszigete­lése nem csak alkalmat, hanem jogot is adott az Egyesült Államok kormá­nyának annak, hogy a Szovjetunióval való eredményes tárgyalásokat to­vább folytassa és a maga belátása szerint cselekedjen a vitás nemzet­közi problémák mielőbbi megoldása érdekében. A csütörtöki Kennedy—Gromiko ta­lálkozót megelőzően az amerikai elnök annak az óhajának adott kifejezést, hogy az USA és a Szovjetunió közti ideológiai nézeteltéréseket soha se oldják fegyveres konfliktussal. Ez a megnyilvánulás is újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió törekvései mellett az Amerikai Egyesült Álla­mok elnökének is nyilván szándéka a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok megjavítása, a hidegháború felszámo­lása. A sógorasszony neheztel... Dél-Vietnamban nemcsak tart, ha­nem fokozódik a feszültség. A múlt szombaton egy buddhista vezető is­mét önkéntes máglyahalállal vetett véget életének, figyelmeztetésül a Diem-rendszer terrorjának elviselhe­­tetlenségére. A Saigonban járt amerikai vezetők jóformán a buddhista szerzetes mág­lyalángjának fényében távoztak a dél­vietnami fővárosból, útjuknak ered­ménye mégis elképesztő: az ameri­kaiak a „kommunisták ellen“ folyta­tott harc címén továbbra is együtt­működnek a diemistákkal — a dél­­vietnami nép ellen. Washington tehát továbbra is Dlem mellett tette le a garast. A miértre többek között az adja meg a választ, hogy a dél-vietnami diktátor támo­gatására, majd később megbuktatásá­ra pazarolt amerikai dollármilliók el­lenére Washington fél egy olyan ve­szélyes lépéstől, amely láncreakciót válthatna ki a többi diktatúrák össze­omlásával. Mindettől függetlenül a Dél-Viet­­nam szürke eminenciásának tartott Nhu asszony, Diem elnök sógornője Washingtont szidja a dél-vietnami helyzet miatt. Jelenlegi amerikai kőr­útjának előestéjén egy Párizsban tett interjúja során azt mondotta, hogy „az amerikaiak Vietnamban nem ve­szik elég komolyan szövetségi szere­püket. Nem keltik azt a benyomást, hogy velünk harcolnak. Szerintünk úgy érzik magukat, mintha revűn len­nének és nézőként szemlélnék a lát­ványt“. Az amerikai kormány vezetői, úgy­látszik, túl sokat adnak a cinizmus minden válfajával felruházott Nhu asszony szavára, aki „szerzetesruhába öltözött huligánoknak és kommunista felforgatóknak“ nevezte a buddhista vezetőket, illetve a dél-vietnami haza­fiakat. Rusk külügyminiszter legutób­bi kijelentése, amely szerint „az USA nem hagyhatja magára Dél-Vietna-Hongkong a kínai szárazföld rová­sára élősködik. Viktória szigetét csak egy széles öböl választja el a kínai szárazföldtől. Ezen az oldalon van a város másik része, az úgynevezett „Koulon" Is. Az út mindössze tíz per. cig tart egy gőzhajóval. Itt a legfény­­üzöbb szállodák, szórakozóhelyek ta­lálhatók és alkalmat nyújtanak a „nyu­gati civilizáció“ megismerésére. Leg­inkább amerikai, angol, nyugatnémet turisták keresik fel a szigetet. Itt vá­sárolják a japán filmfelvevő-gépeket, a kínai selymet, a drágaköveket és egyéb különlegességeket. Itt ugyanis minden olcsóbb, a szigetre vámmen­tesen szállítják az árut. Az utóbbi Időben Hongkong mind­jobban a Kínai Népköztársaság s egyéb ázsiai országok elleni kémtevékeny­ség központjává vált. A hongkongi kikötőben tartózkodik a 7. amerikai hadiflotta is, amely már nemegyszer veszélyes provokációkat kezdett a né­pi Kína ellen. Az Indonéz Köztársaság, valamint Sarawak és Észak-Borneo haladó erői ellen is itt szervezik meg a támadásokat. Hongkongban van tu­­lajkonképpen a nemzetközi kémkedés központja, amelynek szálai behálózzák Ázsia valamennyi országát. A nyugati kémszolgálat emberei itt dolgozzák fel az egyes országokból érkező híreket. De nem csak ez az egy fekély van a népi Kína testén. Hongkongtól nem messze, mintegy három órányi hajó­­>útra fekszik a portugál uralom alatt levő Macao. Itt a portugál diktátor, Salazar fasiszta hivatalai önkényes­­kednek. Macao ismert, mint a drá­gakövek tőzsdéje. De még ismertebb kártyabarlangjairól, s ezért gyakran Kelet Monte-Carlójaként emlegetik. Itt is, akárcsak Hongkongban, virág­korát éli a bűntevékenység, és még kirívóbbak a jelenlegi Imperializmus sebhelyei, mint másutt. Miért nem tesznek tehát határozott lépést a kínai vezető elvtársak a saját területükön fekvő gyarmatbirodalom felszámolására, akik különben elég sokat szónokolnak a gyarmati politika ellen folyó harc szükségességéről? Hiszen a logikus észjárás észreveszi az ellentmondást a kínai elvtársak tettei és beszédei között! (J. Popov (Izvesztyija) ■ Óriási károkat és emberáldoza­­tokát követelt a „Flora“ hurrikán. Hírügynökségek jelentései szerint a Karibi-térségbén szinte felmérhetet­len károkat okozott a több napig dúló heves szélvihar és esőzés. A termé­szeti katasztrófa elpusztította Kuba rizs- és gyapottermésének felét, a kávé- és kakaótermés 40 százalékát, s majdnem teljesen elpusztult a ba­nán-, kukorica és a babtermés. Kaiti­­ban is elpusztította a banán-, rizs- és kávétermés nagyobb részét. A ter­mészeti csapás számos emberáldoza­tot is követelt. ■ További államosítás várható Al­gériában. Ben Bella algériai köztársa­sági elnök bejelentette, hogy október 25-re összehívták a szocialista mező­­gazdasági szektor dolgozóinak kong­resszusát és végrehajtják az algériai nagy földtulajdonosokat érintő má­sodik földreformot. Az elnök nagyobb gyár és bank államosítását is kilátás­ba helyezte. ■ India nem engedi meg „az Ame­rika Hangja“ rádióállomás felállítását. Nehru miniszterelnök sajtóértekezle­tén azísal indokolta elhatározását, hogy a kormányt nem tájékoztatták megfelelően a feltételekről. Amerikai „oszlop" a Földközi­­tengerben.., Hongkongban hetente több mint 50 ember hal meg fertőző beteg­ségben. A halál okozója a túlnépe­sedés, a vízhiány és egyéb ellátási fogyatékosságok, Felvételünk az utcán történő fer­tőzést megelőző oltást ábrázolja. mot, hogy a kommunisták kezére ke­rüljön“, bizonyítja: a Fehér Ház abla­kán még mindig nem látják tisztán a Saigonban uralkodó tarthatatlan állapotokat. Az ENSZ közbeszól Miközben Dél-Vietnamban tovább tart a feszültség, a világszervezet leg­felsőbb fóruma megbízta a közgyűlés elnökét, hogy különleges vizsgáló­­bizottságot küldjön Dél-Vietnamba a helyzet tanulmányozására, amely még a tanácskozás ideje alatt jelentést tenne az ott uralkodó állapotokról. Rövidesen tehát öttagú afroázsiai és latin-amerikai megbízottakból álló csoport utazik Saigonba, hogy meg­vizsgálja Diem „antikommunista" had­járatát. Közben olyan hírek érkeznek Dél- Vietnam fővárosából, hogy a kormány több buddhista szerzetest szabadlábra helyezett. Ez az intézkedés bizonyára összefügg a dél-vietnami helyzet na­pirendre tűzésével az ENSZ-közgyű­­lésén. (tg) Macmillan is búcsúzik Szörnyű katasztrófa Olaszországban Olaszország északkeleti részében, Longarone városka közelében a Piave folyón csütörtökre virradó reggel át­szakadt a Vaion gát, a világ harmadik legmagasabb duzzasztó műve. Az ár eltöntötte a Piave völgyét, több mil­lió tonna súlyú víztömeg zúdult a fal­vakra. Óriási hullámok söpörték el a föld színéről a gát alatti falvakat, a Langarone városka is csaknem telje­sen elpusztult. Jelentések szerint a katasztrófa kö­vetkeztében Longarone városka 4500 lakosa és a környező falvak lakossága közül 4000-en vesztették életüket. — Longarone felett repülve nem észleltem az élet semmilyen nyomát — jelentette ki annak a helikopternek a pilótája, aki a katasztrófa következ­ményeit vizsgálja az elárasztott terü­let felett. Olaszországban nemzeti gyászt hir­dettek ki a katasztrófa áldozatainak emlékére. Hongkong először is elképeszt. El­képeszt nagy ellentéteivel, Az utcin reklámok áradsts, ez elegáns üzletek kirakatai, dúsgazdag kereske­dők fényűző villái és a legmodernebb márkájú autók sokasága lepi meg ez embert. Az érem másik oldala pedig így fest: fáradt vontatók gondterhes arccal, akik a járda szélén haladva riksában (gyaloghintó) terpeszkedő urakat visznek egyik utcából a má­sikba. A riksa ugyanis sokkal olcsóbb mint a taxi. De a dúsgazdag keres­kedők vagy a nyugati turisták nem is annyira olcsóságuk miatt veszik igény­be, hanem az exotikum kedvéért. A város peremén bűnbarlangok van­nak. A közeli hegyek lejtőihez úgy­mond hozzáragadnak a fából és öreg­vasból készült bódék, illetve nyomor­tanyák. Körülöttük rongyos vagy me­­zitlen gyermekek serege ugrándozik. A város másik részén ugyancsak vis­kók, jellegzetes kínai vitorlások ezrei lepik el Aberdin környékének vizét. Az emberek itt töltik sivár napjaikat. Hongkong lakosságának nagy része kínai. Bankokban, kereskedelmi kiren­deltségekben és textilgyárakban dol­goznak. De a bankok, irodák és a gyá­rak természetesen nem a kínaiaké. Hongkong angol gyarmat, amely kínai területen fekszik. Az angolok még a múlt évszázad elején az úgynevezett „ópium-háború" után foglalták el Sjangan szigetét, amelyet később „Viktória" sziget névre kereszteltek el. Itt terül el a város nagy része. A többi részt fokozatosan sajátították el Kína szárazföldjétől. A Kínai Népköztársaság megalaku­lása után Hongkong életében Jófor­mán semmi sem változott meg. Amig a többi ázsiai államban — így például Indiában, Indonéziában és másutt —­­már rég megsemmisítették a gyarma­tosítók utolsó maradványait, addig az ősi kínai föld egy része továbbra is • Hongkong; luxus és nyomor • Az angol korona védelme alatt • Miért hallgatt Peking? • A csempészet és kémkedés fészke • Az „igazi“ Kína az angol korona „védelme“ alatt ma­­radt. Mint ismeretes, a kínai vezetők számtalanszor hangoztatják a gyar­­matellenes harc szükségességét, saj­nos eddig semmit sem tettek annak érdekében, hogy a Hongkongban élő 3 millió kínait megszabadítsák a ki­zsákmányolástól. Sőt az a látszat, hogy maga a kínai kormány szorgalmazza e korszerűtlen, állapot, fenntartását saját területén. Hongkong virágzik. A tengerentúli Uzletembérek mesés hasznokat húz­nak a kereskedésből, de főleg a benn­szülöttek olcsó munkájából, az üzér­kedésből, amely innen tovább terjed a kapitalista világba. Lerombolják a régi épületeket és gombamódra nőnek ki a földből az új felhőkarcolók. Per­sze n$m mint kínai tylajdon. — Mondja kérem, nincsenek aggá­lyaik a jövőt illetően az ittlévő keres­kedőknek — kérdeztem egy angoltól, akivel összejöttem Hongkongban. — Hiszen a kínai kormány nemegyszer hangoztatja gyarmatellenes törekvé­seit. — Ugyan kérem! — hangzott a vá­lasz, — Nem látja, hogy milyen nyu­galom van itt? Először, amikor a kom­munisták hatalomra jutottak Kínában, valóban féltünk, hogy Hongkongban is vége lesz uralmunknak. De csakha­mar láttuk, hogy itt minden marad a régi. Most pedig már teljas biztonság­ban érezzük magunkat. Jellemző az is, amit egy Hongkong­ban kiadott könyvből olvastam. Arról volt benne szó, hogy az angol hivata­lok pillanatnyilag csak a szárazföldön levő terület sorsa miatt aggódnak. Közeleg ugyanis a kibérelés idejének vége — 1997! Ami Viktória szigetét illeti — mondja a könyv — „az örökre Angliáé marad“, Bulgáriában az idén rendkívül gazdaggyapottermés van. Felvételünkön az egyik iskola tanulói segédkeznek a gyapot betakarításában. (Foto: BTA) Macmillan angol miniszterelnök, aki csütörtökön sikeres műtéten esett át, levéllel fordult a Konzervatív Párt Bleckpooli értekezletéhez, amelyben bejelenti, hogy az operáció után nem tudja majd kellőképpen teljesíteni a választási kampánnyal és a miniszter­­elnöki tisztséggel já£ő feladatokat. „Erről — írja — a királynőt már ér­tesítettem.“ Macmillan kéri a pártot, hogy a szokásos módon válassza meg a párt új vezérét. Londoni politikai körökben máris nagy találgatások kezdődtek, hogy ki lesz az új miniszterelnök. A legesélye­sebbek közt emlegetik Butler minisz­terelnök-helyettest és Hailshamet, aki Angliát képviselte a moszkvai tárgya­lásokon. Felhőkarcolók és riksák

Next

/
Oldalképek
Tartalom