Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-09 / 81. szám

• Le a televízióval! Albert Hertzog, a Délafrikai Unió postaügyi minisztere kijelentette, hogy kormánya a legélesebben ellenzi a televízió bevezetését az államban. Az okok a következők: Elsősorban a „kommunisták" s egyáltalán a balpártiak visszaélnének az adási lehetőségekkel, másodszor — azok a műsorok, amelyeket a fajgyűlölő politikát folytató államnak külföldről kellene behoznia, „a fehér emberre rossz fényt vetnének a világ előtt és a négereket magasztalnának fel, végül pedig A televíziós adások hatása aláásná Dél-Afrika fehér lakosságának erkölcsiségét".

• Grissom amerikai világűrrepülöt, aki óránként 8000 kilométeres sebességgel szágodott a Föld körül, most a floridai bíróság felelőségre vonta, mivel 120 kilométeres sebességgel vezette autóját.

• Globke, Adenauer kancellár hírhedt államtitkára a múlt héten kijelentette, hogy nyugdíjaztatja magát. Globke nemrégiben ünnepelte 65. születésnapját és a bonni hivatalos lap ebből az alkalomból méltatta az államtitkár „érdemeit“. Ebben a méltatásban nyilván megfeledkezték arról, mennyire tagadta az ünnepelt, hogy valami része lett volna a Hitler-uralom rasszista törvényhozásában, — ugyanis a hivatalos lap is beszámol arról, hogy Globke a nácizmus alatt „személyzeti ügyekkel és a zsidóellenes törvények megszövegezésével foglalkozott“. Másnap már hiába jelentettek meg helyesbítést, mely szerint „Globke a háború végéig a birodalmi belügyminisztériumban dolgozott“.

• Érdekes bírósági eljárásról számolnak be az amerikai lapok. Egy Joan Hewley nevű fiatal nő az egyik newyorki parkban látszólag minden ok nélkül alaposan felpofozott egy férfit, aki mellette ült egy pádon. A fiatal nő a tárgyalás folyamán elmondta, hogy ö hivatásos gondolatolvasó és nagyon is megértette a mellette ülő férfi gondolatait.

Érdekes

színházi esemény

A Pécsi .Nemzeti Színház balettegyüttese október 13—14-én a Bratislava! Nemzeti Színházban

Hazánk és a Magyar 'Népköztársaság közti kulturális és művészeti kapcsolatok az utóbbi időben mindinkább elmélyülnek. Ennek a mindenképpen örvendetes és egymás megismerése szempontjából igen hasznos közeledésnek egyik fénypontja volt'szeptemberben a Budapesti Operett színház nagysikerű Csárdáskirály nő előadása.

Most újabb művészi eseményre készül Bratislava. Ojból kiváló magyar művészeket üdvözölhetünk október 13 - 14-én, ezúttal a Nemzeti Színház színpadán, a Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesét. Ez a fiatal kollektíva aránylag rövid fennállása alatt magas művészi színvonalat ért el. Alig három éve 1960-ban alakult a csoport, mégpedig úgy, hogy az Állami Balettintézet fiatal táncosait Pécsre helyezték az ottani Nemzeti Színházba és Eck Imrét, a kitűnő koreográfust bízták meg vezetésével. Azóta az együttes a bemutatók egész sorozatát tartotta , és nemcsak Magyarországon, de külföldön is komoly sikert aratott. Eddigi külföldi sikereit a bécsi, beyruthi, helsinkii, londoni, lengyelországi és NDK- beli fellépései jelzik. Komoly elismerésnek számít, hogy Walt Disney, a kiváló amerikai rendező is filmre vette műsorukat.

Prágai, brnói és bratislavai fellépésük után újból hosszabb művészi körútra indulnak. Üj műsorukat Olaszországban a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Luxemburgban és Svájcban mutatják be.

Az együttes szakított a klasszikus balett formáival és mind tematikájá’ ban, mind pedig stílusban teljesen újat és eredetit visz a színpadra. Bratislavai műsorukat is ennek az újszerűségnek a jegyében állították össze. Négy egyenként félórás táncjátékot adnak elő, melyeknek koreográfiáját fiatal magyar zeneszerzők zenéjére Eck Imre állította össze. Vuicsics Tihamér: Változatok egy találkozásra, Szőllössy András: Oly korban éltem, Gulyás László: Pókháló és Maros Rudolf: Bányászballada című táncjátékai korszerű mondanivaló és technikai megoldás tekintetében is újszerűek és magyarországi, valamint külföldi sikeres bemutatóik után bizonyosan a mi közönségünk tetszését is megnyerik. P. E.

A csehszlovák-magyar kapcsolatok további elmélyüléséért

Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke október 1. és 4. között Antonín Novotny elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja első titkárának, köztársaságunk elnökének meghívására baráti látogatáson Csehszlovákiában időzött.

A két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus építése folyamán szerzett tapasztalataikról, a további feladatokról és a testvérpártok munkájáról. A KGST tagállamai kommunista és munkáspártjainak első titkárai között ez év júliusában Moszkvában lefolyt tárgyalása szellemében megtárgyalták a magyar—csehszlovák kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit és további bővítésük lehetőségeit és kitűzték a kölcsönös együttműködés kiépítésének soronlevő feladatait. A véleménycsere folyamán teljesen azonos nézetre jutottak az ipari és mezőgazdasági termelés kooperációja és szakosítása terén foganatosított intézkedések egész sorában, az árucsere további bővítése, a kulturális és tudományos kapcsolatok bővítése terén. Megállapodtak, hogy megerősítik a gazdasági és műszaki tudományos együttműködés csehszlovák—magyar bizottságát,

melynek a feladata az lesz, hogy fel-' dolgozza a hozott intézkedéseket és gondoskodjék azok teljesítéséről.

Nemsokára befejeződnek a Duna menti nagy közös víziművek építésénpk- p1nkpQ7Ítn munkálatai hnnv mielőbb megkezdhessék megvalósításukat.

Csehszlovákia és Magyarország lakosai számára bővülnek az útlevél nélküli utazások lehetőségei és javulnak ezen utak feltételei. Ez a tény a kölcsönös látogatások és társasutazások további növekedéséhez vezet és lehetővé teszi a két ország életének jobb megismerését. A két párt és ország közötti együttműködés további szilárdítása érdekében megállapodtak a párt és kormányküldöttségek jövendőbeni kölcsönös látogatásaiban. Az eszmécsere folyamán Novotny és Kádár elvtárs foglalkoztak a nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel is. E kérdésekről folytatott tárgyalások megerősítették, hogy a két testvérpárt rendületlenül hű a marxizmusleninizmus elveihez, valamint a 81 kommunista és munkáspárt moszkvai nyilatkozatának megállapításaihoz. A találkozás igen szívélyes, baráti légkörben folyt te és megmutatta, hogy valamennyi megtárgyalt kérdésben a nézetek teljes egysége uralkodik.

Kádár és Novotn^ elvtárs, valamint a kisértük a találkozó alkalmával Alexander Dubéek elvtárs, az SZLKP KB első titkára kíséretében megtekintették Bratislava új épülő lakónegyedeit és a Slavínon a vendégek megkoszorúzták az elesett szovjet hősök emlékművét. Október 3-án vacsorán vettek részt, amelyet Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége és a Szlovák Nemzeti Tanács plnnk<í£np adott tiszteletűkre.

Teljes Üzemben a nyitrai cukorgyár

A Zobor alatt, á molnosi úton az utóbbi napokban erősen megnövekedett a forgalom: szeptember 24-én megindult a nyitrai cukorgyár ez évi kampánya és azóta teljes gőzzel folyik a munka. Készül a cukor, hazánk egyik legfontosabb exportcikke. Az üzem feladata: 17 000 tonna cukor

előállítása a bel- és külföldi piac számára.

Néhány kérdést intéztük a gyár illetékeseihez. Minthogy Jozef Andras í k igazgató éppen ellenőrző körúton tartózkodott, H e r z 1 Ernő főagronómussal és J e n e y István agronómussal beszéltünk kora reggel, mivel 8 órától már ők is a terepet járják. Herzl Ernő különben az egyik „legrégibb bútordarabja“ az üzbmnek, mely egyébként — amíg fel nem épül a rimaszombati pzem — Szlovákia legfiatalabb cukorgyára.

— Hiányosságok akadnak?

Hát bizony kevés az a nagy mázsa a cukorgyárban, s ez a körülmény hátráltatja a gyorsabb munkát. Szükségünk lenne főként 20—25 tonnás mázsákra. A szállítók pedig jobban tennék, ha a kiszedett répát letakarnák répalevéllel. Hogy a rossz időjárás okozta késéseket megelőzzük, ún. útmenti rakodókat létesítettünk, melyekről a répa könnyebben beszállítható, mint a sáros földekről.

— Mi a helyzet az újítások terén?

Több technikai újítást is alkalmazunk. így pl. a porcukor gyártásához alkalmazott kalapácsmalmot rendes székhengerrel helyettesítettük, s ezzel kiküszöböljük a szétporzás és a robbanás veszélyét. Több más technikai intézkedéssel pedig nagymennyiségű vízmegtakarítást sikerült elérnünk.

Nehéz munka áll előttünk, de biza- •- Milyen az idei kampány — kezdtük a beszélgetést.

A nyitrakörnyéki mezőgazdasági dolgozókra hárul a feladat, hogy 6400 hektárról begyűjtsék a répát. Ez nem könnyű munka, különösen ha esős az időjárás. A cukorrépa beszállításában az elsők az alsókereskényi szövetkezetesek voltak, majd a Veiké Záluzie-iek, a berencsiek és a cabajiak következtek. Az állami gazdaságok közül elsőnek Nyitra-Csermány szállított. A szállítások ütemes lebonyolításában pontos ütemtervhez igazodunk. Az idei termés átlaga minálunk 240 mázsa. A gyakori esők következtében a cukortartalom csak 15,5 °/o, azt azonban kiegyensúlyozza a súly és a mennyiség.

kodva tekintünk a jövő elé. Sikeres harcunkat a „féhér aranyért“ az idén is megvívjuk!

Mártonvölgyi László

fcaBSBlHBBBKHBHaBIIBIKaafgM

• A görög királyi család angliai látogatása alkalmával a londoni rendőrség 5000 rendőrt mozgósított külön szolgálatra a magas látogatók biztonsága érdekében. Ez az intézkedés az angol kincstárnak több mint 50 000 font-sterlingjébe került. Londoni lapok a látogatás után beszámoltak róla, hogy ezt az óriási kiadást azokkal a bírságokkal sem tudták fedezni, amelyeket a népszerűtlen látogatás ellen tüntető londoni polgárok százaitól szedtek be.

Küszöböljük ki a tejátvételnél mutatkozó hibákat

2

1963. október 9.

Sok megoldásra váró problémánk van. A termelés szüntelen növelése mellett tökéletesíteni kell szocialista kereskedelmi hálózatunk munkáját, s meg kell teremtenünk a felvásárló vállalatok, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó üzemek és az egységes földművesszövetkezetek között a kölcsönös bizalmon alapuló — egymás megkárosítását kizáró — kereskedelmi kapcsolatokat.

Sajnos, ma még több olyan vállalatunk van, melynek vezetői félelmükben, hogy vállalatuk pénztára hiányt szenved, vagy talán saját zsebük üresen marad, mert nem kapnak prémiumot, olyan módszereket alkalmaznak a mezőgazdasági üzemekkel szemben, hogy azok sokszor ráfizetnek a kereskedelmi kapcsolatokra.

Ezeket a rossz módszereket, melyek egyáltalán nem kívánatosak a szocialista kereskedelmi kapcsolatokban, eléggé gyakran bíráljuk. Ilyen bíráló jellegű volt az a cikk is, amely a Szabad Földműves szeptember 11-i számában — Aminek nem szabad többé előfordulnia — cím alatt jelent meg.

Az említett cikk többek között bírálta a Dunaszerdahelyi Tejfeldolgozó nemzeti vállalatot is, vagyis megállapította, hogy „A dunaszerdahelyi Tejüzem dolgozói egyetlen egy napon — május 20-án — jogtalanul 3964 zsíregységet zsebeltek be, melynek értéke 1387,40 korona. És ez csak egy nap eredménye, egyetlen egy üzemben.“

Felháborító! — mondja az olvasó, és nyilván ilyen jelzőt használtak (ha nem rosszabbat) a cikk olvasása közben a mezőgazdasági üzemek dolgozói is. Lehet, hogy akik szeretnek bajlódni a számokkal, ennél még tovább is mentek. Vagyis az 1387,40 koronát megszorozták 365-tel és megállapították, hogy a nevezett tejfeldolgozó üzem egy év alatt — jogtalanul — több mint félmillió korona haszonra tett szert, vagyis annyival károsította meg a mezőgazdasági üzemeket.

Az ilyen következtetés nem alaptalan, mert az említett tejfeldolgozó üzem iránti bizalmatlanságra valóban okot szolgáltattak a május 20-án megállapított adatok. Ennek ellenére állítom, — mégpedig a helyszínen szerzett személyes tapasztalatunk alapján — hogy „melléfogtak“ azok, akik az említett üzemet a kereskedelmi kapcsolatokból eredő illetéktelen haszon „bezsebelésével“ vádolták.

Igaz, hogy a tejfeldolgozó üzem május 20-án „jogtalanul 2256 zsíregységet zsebelt be“. De az is igaz, hogy a május hónapban átvett tejnél — a próbaüvegek alapján megállapított átlag zsírtartalomhoz viszonyítva, a tejfeldolgozó üzemnek 10 437 zsíregység hiánya volt, vagyis a tartálykocsikkal átvett tej átlag zsírtartalma alacsonyabb volt, mint a próbaüvegekben lefokozott tejé, s Így az üzem ráfizetett, vagyis az átvett tejért 3653 koronával fizetett ki többet a mezőgazdasági üzemeknek, mivelhogy a kifizetés a próbaüvegekben megállapított zsírtartalom alapján történik.

Természetes, hogy hasonló, sőt még rosszabb volt a helyzet a többi hónapokban. Ezt legjobban igazolják a negyedévi mérlegek, melyek szerint az első negyedévben átvett tejért 7978 koronával fizettek ki többet — amely 22 794 zsíregység ellenértékének felel meg — mint a valóságban átvett zsíregység összértéke.

A második negyedév mérlege még kritikusabb képet mutat, mert a próbaüvegek alapján megállapított átlag zsírtartalom 57 683-mal volt több, mint az, amit a tejfeldolgozó üzem valóságban bevételezett. Ennek természetes következményeként a tejüzem 20 189 koronával fizetett ki többet a mezőgazdasági üzemeknek. Tehát, mint látjuk, senki nem vádolhatja a Dunaszerdahelyi Tejfeldolgozó Üzemet azzal, hogy megkárosítja a mezőgazdasági üzemeket és „illetéktelen hasznot vág zsebre“. A helyzet azonban ennek ellenére sem megnyugtató. Valami hiba feltétlenül van. Mert ha nem lenne, akkor a próbaüvegekben levő tej átlag zsírtartalma egyezne annak a tejnek zsírtartalmával, amelyet a tejfeldolgozó üzem a teherfuvarozó vállalat dolgozóitól — a tartálykocsival átvesz.

önkénytelenül is felvetődik a kérdés, «ni lehet az oka a mutatkozó különbségnek. Miért van hogy a próbaüvegekben levő tej átlagzsírtartalma magasabb, mint a tartálykocsikkal összegyűjtött tejé?

Ez a jelenség nem magyarázható mással, mint a tartálykocsit kísérő, tejátvevő személyzet felületes, esetleg felelőtlen munkájával.

Ez a felületesség megnyilvánulhat például olyformán, hogy tejmintát csak egy edényből, és éppen abból vesznek, amelyikben a tej zsírtartalma legmagasabb. De megtörténhet az is, hogy a mintavétel alkalmából nem keverik fel a tejet, s így ha a felső rétegből veszik a mintát, akkor magasabb, ha az alsóból, akkor alacsonyabb zsírtartalmat mutatnak ki. Ennek aztán természetes következménye, hogy a téjminták átlag zsírtartalma nem egyezik a tartályban levő tej zsírtartalmával.

Nem akarok rosszmájú lenni, de sok példa adott már okot annak feltételezésére is, hogy a tartálykocsikban átvett tej zsírtartalma azért alacsonyabb a tejminták átlag zsírtartalmánál, mert valakik szállítás közben „megkeresztelték“ a tejet. Persze, nem állítom, hogy a dunaszerdahelyi járásban is ez a helyzet.,De mivelhogy hiba, illetve hiány mutatkozik, ilyen irányban is illenék keresni annak okát. Hiszen emberek vagyunk és nem vagyunk egyformák ...

Feltétlenül szükséges kiküszöbölni a tejátvételben mutatkozó fogyatékosságokat még akkor is, ha abból nem a mezőgazdasági üzemeknek, hanem a tejfeldolgozó üzemnek van kára. A valóság ugyanis az, hogy a tejfeldolgozó üzemnek csak látszatra van kára a zsírtartalom-különbségből. Végeredményben a tejátvételben mutatkozó felületességnek és az esetleges visszaéléseknek elsősorban is a fogyasztók látják kárát. Érthető, hogy a tejfeldolgozó üzem nem dolgozhat ráfizetéssel, még akkor sem, ha „ráfizet" a tej zsírtartalmának megállapításánál mutatkozó különbségekre. Vagyis azért, hogy a vállalat a valóságban ne fizessen rá a

termelésre, kénytelen egyrészt a személyes fogyasztásra szánt tej zsírtartalmát az állami norma legalacsonyabb szintjére csökkenteni, másrészt a kitermelt vaj víztartalmát az állami norma által megengedett legmagasabb százalékban megtartani.

Ez a körülmény tehát azt igazolja, hogy a tejátvételben mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölése nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek és a tejfeldolgozó vállalatoknak érdeke, hanem az egész társadalmunké.

Hogyan lehetne javítani a helyzeten?

Véleményem szerint lényeges javulás állna be, ha a mezőgazdasági üzemektől nem a teherfuvarozási vállalat dolgozói vennék át a tejet — akiknek lényegében semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a zsírtartalom megállapítása reális legyen — hanem a tejfeldolgozó üzem alkalmazottjai. Tehát lehetővé kellene tenni az összes tejfeldolgozó üzemeknek kocsikísérő, vagyis tejátvevő személyzet alkalmazását.

A másik módszer, amely ugyancsak lényegesen elősegítené a zsírtartalom megállapításában mutatkozó’ említett különbség kiküszöbölését, a tejeskannák -mellőzésében, illetve abban juthatna kifejezésre, hogy a mezőgazdasági üzemek nem kannákban tárolnák az elszállításra váró tejet, ’ hanem olyan tartályban, amelyben az egyszeri fejésből származó és eladásra szánt tejmennyiség elférne.

Ennek a módszernak alkalmazásával felesleges munkától szabadítanánk fel a tejátvevőket, mert egyrészt a tejet egyik tartályból a másikba könnyűszerrel át lehetne szívatni, másrészt a tejminta-vételhez is reálisabb körülmények jönnének létre.

S így elérnénk, hogy a tejminta átlag zsírtartalma — legalábbis megközelítőleg — megegyezne a tejfeldolgozó üzemek által átvett tej átlag zsírtartalmával.

A mezőgazdasági üzemek és a tejfeldolgozó vállalatok közötti esetleges nézeteltérések elkerülése céljából azonban fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek megbízottjai minden esetben jelen legyenek a tejátvételnél.

Pathó Károly