Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-29 / 78. szám
Népünk, társadalmunk jóléte érdekében (Jozef LENÄRT miniszterelnök beszédéből) Tisztelt Nemzetgyűlés, Képviselő Elvtársak! Engedélyt kértem a Nemzetgyűlés elnökségétől, hogy a Nemzetgyűlést mai teljes ülésén röviden tájékoztassam arról, miként fog a kormány jelenlegi összetételében eljárni a fejlett szocialista társadalom politikájának, Csehszlovákia Kommunista Pártja Xll-ik kongresszusa határozatainak megvalósításában. A kormány következetesen feldolgozza és megvalósítja a XII. pártkongresszus irányvonalát, ereje teljéből elmélyíti és tökéletesíti munkáját. Szilárd meggyőződésem, hogy a kormány úgy mint eddig továbbra is élvezni fogja a Nemzetgyűlés teljes támogatását és segítségét. Egyidejűleg biztosítani kívánom a Nemzetgyűlést, hogy a kormány, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államhatalmának legfelső végrehajtó szerve, a feladatokat annak tudatában fogja teljesíteni, hogy tisztsége gyakorlásáért teljes egészében felel a Nemzetgyűlésnek. Ez összhangban áll szocialista alkotmányunkkal. A békés egymás mellett élés hívei vagyunk W A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a nemzetközi kapcsolatok területén vezérvonalaként továbbra is következetesen megvalósítja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini politikáját, ami megfelel a CSKP politikája célkitűzéseinek és alapelveinek. A többi szocialista országgal és a világ minden békeszerető erejével karöltve, ezt a politikát kívánjuk folytatni a nemzetközi fórumon, hogy az emberiséget megvédjük a termonukleáris háborútól. Csehszlovákia kormánya továbbra is tevékenyen törekedni fog arra, hogy a moszkvai egyezményt további szerződések kövessék, amelyek lépésről lépésre hozzájárulnának a nemzetközi légkör egészségesebbé tételéhez és ezzel az általános és teljes leszerelés megvalósítása kedvező feltételeinek kialakításához. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság múlhatatlanul szükségesnek tartja a több mint 18 évvel ezelőtt véget ért másqdlk,világháború maradványainak felszámolását, mivel ezek súlyos teherként, nehezítik az európai viszonyok békés rendezését. EZ á probléma rendkívül élesen vetődik fel előttünk ezekben a napokban, amikor a müncheni diktátum 25-ik évfordulójáról emlékezünk meg. Ennek az aljas tettnek szelleme sajnos mindmáig megnyilvánul a Német Szövetségi Köztársaság kormánya egyes hivatalos tényezőinek fellépésében. Határozottan elutasítjuk a bonni körök törekvését. amelyek a német kérdést az NDK bekebelezése útján kívánják megoldani. A két német állam léte megmásíthatatlan történelmi tény, amely kiindulópontja a német-kérdés megoldásának. Újból hangsúlyozzuk, hogy népünk nem viseltetik ellenséges érzelmekkel a német nép iránt. Erről tanúskodnak őszinte baráti kapcsolataink, és együttműködésünk az NDK-val. Ezek a kapcsolatok állandóan szilárdulnak és fejlődnek. Egyben — amint azt már a múltban kijelentettük — hívei vagyunk a Német Szövetségi Köztársasággal fenntartott kapcsolataink rendezésének. Baráti érzéseket táplálunk az NSZK dolgozó népe, minden békeszerető és demokratikus ereje iránt, készek vagyunk velük együttműködni a revansizmus, az európai biztonságot és békét veszélyeztető politika ellen viselt harcban. A Szovjetunióval való együttműködésünk további elmélyítésére törekedve ezentúl is sokoldalúan igyekszünk megszilárdítani a szocialista országok egységét és felzárkózottságát, s határozottan fellépünk a kapcsolataink megbontására irányuló minden kísérlet ellen. Belpolitikai síkon a kormány következetesen igazodik majd pártunk XII. kongresszusának határozataihoz. A kongresszusi határozat 11 alapvető pontja teljes mértékben kifejezésre juttatja a fejlett szocialista társadalom építésének követelményeit és a szó szoros értelmében átfogó programját képezi egész társadalmunk tevékenységének az eljövendő években. Építeni fogjuk az ország anyagiműszaki bázisát, hogy így fokozatosan kialakítsuk a kommunizmus anyagiműszaki bázisát, megszervezzük a magas fokú, produktív tömegtermelést, mégpedig a KGST országok keretében, a szocialista munkamegosztás, a széleskörű szakosítás és együttműködés alapján. A kormány valamennyi fokú irányítószerve jelenlegi főfeladata felhasználni a magas színvonalú termelőerőket, a tudományt és a technikát, hogy ^ „társadalmunk szükségleteit gyors ütemben egybehangoljuk á rendelkezésünkre álló forrásokkal. A XII. kongresszus az irányító és szervező munka lényeges tökéletesítése érdekében számos intézkedést foganatosított, amelyeknek célja a központi irányítás megszilárdítása, s egyben a nép kezdeményezésének teljesmérvű fejlesztése és érvényesítése. Ezekhez az alapelvekhez igazodva, a szocialista demokrácia fejlesztését elválaszthatatlanul egybefúzi a célszerű központi irányítás színvonalának emelésére, a mindenki számára törvényt jelentő állami népgazdasági terv súlyának és tekintélyének növelésére. A kormány tevékenységében teljes mértékben támaszkodni fog a Szlovák Nemzeti Tanácsra, és valamennyi fokú nemzeti bizottságra. Kiinduló pontunk az, hogy a gazdaság irányításában a főszerep és a legnagyobb felelősség a kormányra hárul, amelynek szerveznie kell a terv előkészítését, teljesítését és ellenőrzését. A kormány e feladata teljesítésének során igényes lesz saját munkájával, egyes tagjainak tevékenységével szemben, ugyanakkor következetesen megkívánja az egész állami apparátustól, a gazdasági szervezetéktől és valamennyi fokú nemzeti bizottságoktól kötelességük lelkiismeretes teljesítését. Ismételjük: a fegyelem megszilárdítása, a határozatok következetes szervezeti biztosítása és határozott teljesítése nélkül nem szüntethetjük meg radikálisan a fogyatékosságokat. Nagyobb segítséget a mezőgazdaságnak A kormány elsőrendű gondot fordít népgazdaságunk egyik jelenleg legfontosabb alapvető szakaszára, a mezőgazdaságra. A kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az ipar színvonalára emelje s így a mezőgazdaság valamennyi termelő eszköz, a leghaladóbb technika és technológia célszerű alkalmazásával a lehető legjobban kielégítse a népgazdaság szükségleteit. E célkitűzések elérésének alapvető módja a mezőgazdasági termelés jelentős belterjesftése, ugyanakkor az ipari munkaszervezés módszereinek fokozatos alkalmazása a mezőgazdaságban. vagyis elsősorban a termelés magasfokú összpontosítása és szakosítása. A mezőgazdasági termelés lényeges növelésének alapvető módja — a föld teljes kihasználása alapján — elsősorban a növénytermesztés belterjességének a fokozása. Tudjuk, hogy a növénytermesztés gyors fejlesztése főleg a mezőgazdaságnak szállított termelőeszközök összetételétől , és hatékonyságától, vagyis elsősorban a vegyi és a gépi eszközöktől függ, amelyek lehetővé teszik a munkaszervezés ipari módszereinek alkalmazását és elterjesztését. A kormány azonban figyelmét nemcsak az ilyen eszközök lehető legnagyobb mennyiségének összpontosítására biztosítja majd, hanem arra is, hogy fiatal szakképzett dolgozókat nyerjen meg a mezőgazdasági termelés számára, gondoskodjon megtartásukról, mégpedig a szakemberek nevelését biztosító eddigi intézkedések következetes megvalósításával. A kormány a mezőgazdaság komplex fejlesztési problémáinak megoldásában törekedni fog a mezőgazdasági termelés fokozatos szakosítására és a szocialista falu építésére, a párt XII. kongresszusa által kitűzött alapelvek szerint. A kormány hangsúlyozza, hogy már az őszi munkák időszakában azonnali gyakorlati lépéseket kell tenni a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében. A kapásnövények gazdag termésének gyors és veszteségmentes betakarítása mellett idejében és jó minőségben kell elvégezni a mezei munkákat, hogy kialakítsuk a jövő esztendő bőséges termésének feltételeit. A kormány ezzel kapcsolatban sürgetően figyelmeztet arra, hogy nemcsak egyes hegyvidéki és hegyaljai, hanem más, kedvezőbb termelési feltételekkel rendelkező területeken is még mindig nem takarították be a gabonát, nem hordták be a szalmát, sőt néhány ezer hektáron a gabonaneműeket még le sem aratták. A burgonya és a cukorrépa betakarításának kezdete sem elég megnyugtató, annak ellenére, hogy általában igen jó az időjárás. A kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, a mezőgazdasági termelés fő szervezői, amelyek fennállásuk rövid ideje alatt is bebizonyították létjogosultságukat, az eddiginél még konkrétabban és rugalmasabban törekedjenek a mezőgazdasági munkák irányításában. Célúnk az életszínvonal emelése A dolgozók életszínvonalát a XII. kongresszus határozata értelmében forrásainkkal összhangban fogjuk emelni, mégpedig úgy, hogy az tevékenyen hozzájáruljon a termelőerők fejlesztéséhez. Ezért következetesen alkalmazni fogjuk a munkáért járó szocialista díjazás alapelveit. Gondoskodunk arról, hogy a bérek és a fizetések szintje a munkatermelékenység növekedésével összhangban és ettől függően emelkedjen, míg a szövetkezeti dolgozók jövedelme az árútermelés növekedésének megfelelően gyarapodjon. Elősegítjük elsősorban a többgyermekes családok életszínvonalának emelkedését. A lakásépítés terén jelentősen tökéletesítenünk kell a minőséget és gondoskodnunk kell arról is, hogy a közszolgáltatás rugalmasan, idejében és jó minőségben kielégítse a lakosság szükségleteit. A XII. kongresszus joggal állapíthatta meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységes gazdaságának eddigi fejlesztésével a cseh és a szlovák területek között kiküszöböltük a gazdasági, a szociális és kulturális színvonalban jelentkező legkomolyabb különbségeket. Az elért eredmények megszilárditották nemzeteink testvéri együttműködését. A kormány a kongresszusi irányelvekből kiindulva úgy fog gondoskodni Szlovákia fejlesztéséről, hogy tovább folytatódjék Szlovákia és a cseh kerületek közti gazdasági kiegyenlítődés folyamata. Elsősorban arról van sző, hogy jobban kihasználjuk a szlovákiai gyárak és munkaerők minden forrását, a mezőgazdasági termelés belterjesebb fejlesztésének jelentős lehetőségét. A kormány teljes mértékben tudatosítja azt a sürgetően jelentkező feladatot, hogy sokoldalúan emelni kell a dolgozók, főleg az ifjúság politikai öntudatosságának és szakképzettségének szintjét. Ezért továbbra is állandó gondot fordít az iskolaügy, a tudomány, a kultúra és a művészet fejlesztésére.* A kormány a munkaerők újratermelésében és szakképzettségi fejlesztésében az állami terv egyik legfontosabb feladatát látja, amelyet következetesen valóra vált. Tisztelt Nemzetgyűlés! Tisztelt Elvtársak! A köztársaság kormánya kijelenti, mindent megtesz annak érdekében, hogy dolgozóink kezdeményezése és áldozatkészsége a lehető leggyümölcsözőbb eredménnyel járjon a népgazdaság fejlesztésében. Mindent megtesz annak érdekében, hogy ennek a törekvésnek gyümölcsei minél előbb szolgálják a nép, társadalmunk javát. A Tyitov-házaspárnak kislánya született. Tamara Tyitova, German Tyitov, második szovjet űrhajós felesége a napokban egy 4,20 kg-os kislánynak adott életet. Ez az első újszülött a szovjet űrhajósok körében a világűrben tett sikeres útjuk után. A világ közvéleménye nagy érdeklődéssel kíséri a New York-ban 4 ülésező ENSZ-közgyűlés munkáját. Az az általános vélemény alakult ki, # ' hogy soha nem voltak olyan kedvezőek a kilátások a vitás nemzet) közi kérdések rendezésére, mint napjainkban. l) e kedvező enyhülés ellen azonban tüzzel-vassal védekeznek a hidegi> háború megszállottjai, különösen pedig a Bonn—Párizs tengely két í „kovácsa;, Adenauer kancellár és de Gaulle tábornok. I» Annál sajnálatosabb azonban az a tény, hogy a feszültség fokozásának I» bajnokai jelentős erkölcsi támogatásban részesülnek egy szocialista I* ország, a Kínai Népköztársaság vezetőinek részéről is. Az ezzel kapcsold latos legújabb szovjet kormnánynyilatkozat részletesen foglalkozik a kíi1 nai vezetők fokozódó támadásaival és rágalmazásaival a szocialista orf, szágók ellen. Bíztató kezdet Több mint egy hét telt el azóta, hogy az ENSZ legfelsőbb fóruma, a közgyűlés őszi ülésszaka megkezdte munkáját. Egy héttel ezelőtt pedig ugyanezen a helyen írtunk arról, hogy az emberiség világszerte bizakodással és jogos reményekkel tekint a tárgyalások elé. Azóta már számos ország küldötte, köztük a két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA képviselői is kifejtették kormányaik nézetét a jelenlegi nemzetközi helyzetről, valamint az ENSZ előtt álló feladatokról. Gromiko szovjet külügyminiszter beszédét nagy várakozás előzte meg. Ez annál is inkább érthető volt, mert a Szovjetunió kormánya már jóval előbb leszögezte, hogy a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt nem tekinti végleges célnak, hanem kiin-1963. szeptember 29. duíópontnak, ahonnan tovább lehet és kell is folytatni a tárgyalásokat a többi megoldatlan kérdés, elsősorban a leszerelés és az atombombarobbantások végleges eltiltását kimondó szerződés aláírásáig. Gromiko elvtárs beszédének tengelyébe a Szovjetunió kormányának egy új, nagy jelentőségű javaslata került, hogy üljön össze a tizennyolchatalmi leszerelési csúcsértekezlet. Tekintettel arra, hogy a genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet munkája mindeddig semmi eredményt nem hozott, a szovjet kormány előnyösnek tartaná, ha 1964 első felében a legmagasabb szinten tárgyalnák meg az említett országok képviselői a nemzetközi problémák egész sorát. A szovjet külügyminiszter tartalmas beszéde érintette a közgyűlés jelenlegi és előző ülésszaka között eltelt időszak legfontosabb eseményeit is. Ezek között a Karib-tengeri válság elhárítását és a moszkvai atomcsend-egyezmény aláírását jelölte meg, amelyek nemcsak tanulságul, hanem példaképül is állnak a többi kérdést rendezni kívánó politikusok előtt. Gromiko elvtárs sürgette a még meglévő gyarmati országok felszabadítását, a nemzetek közötti kereskedelem kiszélesítését, és a gazdaságilag elmaradott országok megsegítését. Ezek után érthetően nagy várakozás előzte meg Kennedy elnök felszólalását is. Először történt meg, hogy az USA legmagasabb képviselője reálisan és megértőén nyilatkozott a szovjet küldöttség vezetőjének beszédéről. Az amerikai elnök félreérthetetlenül leszögezte: napjainkban megvan a reális lehetősége annak, hogy megegyezés jöjjön létre más fontos nemzetközi kérdésekben is. Eddig még az sem történt meg, hogy az USA képviselője az ENSZ-ben a szovjet javaslatot jó alapnak tekintette volna a tárgyalások elkezdéséhez, mint ahogy azt Kennedy tette. Az is bíztató, hogy a Fehér Ház főnöke még csak egy szóval sem cáfolta meg Gromiko elvtárs beszédének azt a részét, amelyben a nyugatnémet kormány békeellenes politikáját bírálta. A túlzott derűlátás azonban nem lenne ésszerű, hiszen Kennedy elnök nem tett kimondott ígéretet a jelentős szovjet javaslatok megvalósítására, de önmagában az a tény, hogy tárgyalási alapul elfogadta azokat, igen bíztatónak tűnik. A világszervezet közgyűlésének tárgyalási légköre kedvező, az éveken át megszokott szócséplést egy javaslatokkal felfrissített és a résztvevő küldöttségek által támogatott eszmecsere váltotta fel. Csehszlovákia részéről is figyelemre méltó javaslat hangzott el az ENSZ-ben. Václav David külügyminiszter többek között javasolta, hogy az ENSZ-közgyűlés dolgozza ki a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapszabályzatát. A bíztató kezdetnek jó folytatása is ígérkezik, hiszen az e hét szombatjára bejelentett Rusk—Home— Gromiko találkozó híre arra enged következtetni, hogy a három nagyhatalom külügyminiszterei még alaposabban akarják bonckés alá .venni a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a lehető leggyorsabban eltávolítani azokat a fekélyeket, amelyek napjainkban tovább fertőzik az államok közti kapcsolatokat. Diplomáciai megfigyelők szerint különösen a rendezetlen német kérdés és a nyugat-berlini probléma, a leszerelés, valamint a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok megjavításának kérdése áll majd a hármas találkozó középpontjában. Csók nélküli búcsú Szemmel láthatóan kidomborodott az amerikai diplomáciának egy pozitív vonása: megtartja magának a kezdeményezést az atlanti-szövetségben és nem törődik azzal, hogy mit szólnak ehhez Bonnban, Párizsban vagy esetleg Londonban is. A Szovjetunióval való tárgyalás szükségességét ma Washingtonban is a legjárhatóbb útnak tekintik. Az a hír pedig, hogy az amerikai szenátus nagy szótöbbséggel ratifikálta a moszkvai atomcsend-egyezményt, bizonyítja, hogy győzött a józan ész gondolata az amerikai törvényhozásban is. Persze mindez nem tetszik sem az egyéneskedő de Gaulle tábornoknak, sem a rövidesen kényszernyugalomba vonuló Adenauernek. A két politikus múlt heti párizsi találkozása után azt emelik ki, hogy a bonni kancellár és a francia elnök Adenauer visszavonulása után is fenntartja a szoros személyi kapcsolatokat. A kancellár megígérte barátjának, hogy a kormányfői tisztségtől való megválás után is tovább fog őrködni azon, hogy utódai ne a porosodó akták közé tegyék a Bonn—Párizs tengelyről szóló szerződést, amelyet Adenauer annakidején legfontosabb életművének nevezett. Bár az érzelmek nem játszhatnak túlzott szerepet a nemzetközi viszonyok megítélésében, az a tény, hogy a Bonn által Is beismert utolsó hivatalos látogatáson járt Adenauer nem kapott búcsúcsókot de Gaulletól, bizonyítja, hogy a tábornok a maga szempontjából baljósnak látja a közelgő bonni őrségváltást. A kínai vezetők újabb rágalmazásai A legtöbbször szenzációra éhes burzsoá propaganda jóformán teljesen felhagyott a „kínai—szovjet ideológiai párharc“ és „a Peking Moszkva közti szakadék“ hangzatos tálalásával. Egy tekintélyes amerikai hírmagyarázó nemrég azt írta, hogy „a kínai vezetők sok esetben önmaguknak mondanak ellent. Tárgyilagos magyarázatok helyett a felelőtlen rágalmazás hadjáratát indították el azok ellen, akiknek igen sokat köszönhetnek“. Nos, aligha kell valamit hozzátenni a kommunista érzelműnek igazán nem mondható amerikai kommentátor megjegyzéseihez. Talán még annyit, hogy a Kínai Népköztársaság vezetőinek mindenféle megalapozottságot nélkülöző rágalomhadjárata a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen már sokat veszített eddigi melegágya, a nyugati propaganda hírverőinek szemében is. A Szovjetunió kormányának legutóbbi terjedelmes, a tényeket marxista-leninista szempontból magyarázó nyilatkozatával kapcsolatban még a New-York Herald Tribune is azt írta, hogy „Moszkva legutóbbi válaszához Pekingnek nincs mit hozzátennie, de senkinek sem, aki a marxista leninista tanokat azok következetességében alkalmazza.“ Jogos elbírálásban részesült a kínai elvtársak magatartása a francia Kommunista Párt részéről is, amelynek főtitkára, Thorez elvtárs kijelentette, hogy de Gaulle nagy erkölcsi támogatást kapott a kínai kormánytól, amely éppúgy megtagadta a moszkvai egyezmény aláírását, mint Franciaország. (tg)
