Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-18 / 75. szám
Jobb sorsra méltó gyógyfürdő jes kigyógyulást eredményez. Aki tehát leküzdötte az iszapos víz iránti ellenszenvét és előítéletét, rendszeresen eljár Patra gyógyulást keresni. Nemesak Komárom környékéről, de Kassáról, Prágából. Brnóból, sőt külföldről érkező betegeket is látunk ott lubickolni. Vannak olyanok, akik nyáron heteket sőt hónapokat töltenek sátrakban a tó partján. A Jednota járási vezetősége a tó közelében kis nyaralókat, valamint két-fekvőhelyes sátrakat állítottak fel. A négy személy számára készült házikók napi bérleti díja 22 korona, a kétszemélyes sátraké 10 korona. A Jednota büfét is létesített a fürdőzők nagyobb kényelmére. A 220 méter mélységből feltörő páti gyógyvíz hőfoka 24—26 fok. Az iszapot kocsin, la.itokon a komáromi gőzfürdőbe, sőt Pőstyénbe is szállítják. A páti tó vize egyelőre még a Zsitvába ömlik. Kívánatos volna, ha mielőbb megvalósulna a tervezett szanatórium és fürdőmedence, amelyre 5 millió koronát irányoztak elő. A medencét nagyjában már kiásták brigádmunkában, de a további munkálatok kissé vontatottan haladnak. Műút építkezéséről is tárgyaltak, amely azonban további 7. millió korona költséget emésztene fel. Bármilyen szép eredményeket hallunk a páti gyógyvíz hatásáról, ne mulasszuk el kezelőorvosunk véleményét kikérni, mielőtt igénybe veszszük az önkezelést. Egyedül a szakszerű orvosi vizsgálat állapíthatja meg, vajon a fürdőzés folyamán nem áll-e be a betegnél kontraindikáció (káros következmény), ami ilyen esetben többet árthat, mint használ. Szénássy János (Komárom) — Ember, mit képzel magának? Ön az egyetlen nálunk, aki eddig még nem bírálta a személyi kultuszt! Az a kevés ember, aki egyáltalán hallott valamit „harangozni“ a páti kéntartalmú, gyógyhatású vízről, nem nyilatkozik róla éppen magasztalóan. A kényeskedök pedig, ha meglátják a Komárom környéki tavat, orrukat fintorgatva megkérdik, vajon nem tévesztették-e el a „házszámot“: Ez a pocsolya lenne a híres gyógyhatású fürdő?! Mi tagadás, a vízből sárosán és maszatosan kikecmergő emberek nem nyújtanak épületes látványt. Aki azonban egyszer kipróbálta a páti tó vizének csodálatos gyógyhatását, máskor is visszatér oda. Főleg a reumában, csúzban, izületi és idegbántalmakban szenvedők keresnek gyógyulást a kevésbé „előkelő“ fürdőhelyen. A páti hőforrás nemcsak enyhülést, nemcsak javulást, hanem gyakran tel• Moszkva déli peremén épül Európa legnagyobb rákkutató központja és klinikája. A 15 hektárnyi kiterjedésű területen több épület épül, köztük egy hatalmas kórház, egy kísérleti központ, egy épület radiológiai kezelés céljaira és egy az izotópokkal végzendő kezelésre. • A Szovjetunió főiskoláin jelenleg mintegy 12 000 külföldi diák végzi tanulmányait. • Morse szenátor, az USA ismert demokrata párti képviselője a szenátusban legélesebben bírálta Wallace alabamai kormányzó négerfaló magatartását. Morse hivatalos okmányokkal bebizonyította, hogy az alabamai fajvédők patrónusa nem épelméjű: a második világháborúban végzett katonai szolgálata után Wallace szorongásra és kényszerképzeletekre hivatkozva rokkantsága elismeréséért és megfelelő járadékért folyamodott. Morse azonkívül kijelentette, hogy Wallace utasításaival semmibe sem veszi a legelemibb emberi jogokat. • Tehenek számára készült melltartó volt a denveri (USA — Collorado-állam) mezőgazdasági árumintavásár legnagyobb szenzációja. A tehenek új „divatcikkének" feltalálója több ezer darabot adott el a környék szarvasmarha-tenyésztőinek. A hírszolgálati iroda egyelőre még nem tartotta érdemesnek beszámolni róla, mennyiben járul hozzá az új találmány a marhatenyésztés fokozásához. • Franciaország egyik ismert tengerparti szállodájának az igazgatója Sarah Churchill színésznőnek, Churchill volt angol miniszterelnök lányának elutasította egy szállodai szobára vonatkozó megrendelését. Az igazgató ugyanis nem tudja elfelejteni a botrányairól ismert művésznőnek tavalyi szórakozását a szállodában, amikor alkoholos jókedvében éjnek idején egymásután hajigálta ki az ablakon át a tengerbe a szobák előtt silbakoló, fényesre pucolt cipőket. • Kennedy elnök törvényjavaslatban követeli az amerikai minisztériumokban, a bíróságokon és más fontos állami hivatalokban tevékeny vezető tisztviselők lényeges fizetésjavítását. Az elnök határozottan követeli javaslatának törvényesítését és ezt azzal indokolja, mert az érdeklődés e funkciók iránt állandóan csökken. A nagyipar ugyanis sokkal jobban 'fizeti a vezető állásban levő alkalmazottakat, mint az állam. • Louisiana állam (USA) egy új rendelete alapján a nőknek hivatalos iratokon azonosságuk ismertetése céljából nem szükséges feltüntetni hajuk természetes színét. • A Jacques Heim cég, Párizs egyik leghíresebb női divatvállalata az idén a legforróbb nyári napok egyikén mutatta be téli kollekcióját, bundákat, kabátokat és egyéb téli ruhákat. A bemutató folyamán 18 manneken elájult. • MacMillan miniszterelnök nemrég részt vett Londonban az arisztokratikus Variety-klub ünnepi matinéján. Az ilyenkor szokásos pohárköszöntöje folyamán érdekes bírálatot gyakorolt a brit parlamenti életről. Kijelentette többek közt, hogy a parlament, tehát az alsó- és a felsőház gyakran cirkuszra emlékezteti. A hasonlat szinte megdöbbentő - mondta az angol államférfi - , ott is vannak kötéltáncosok, légtornászok vagy fejükön járó akrobaták. Hát még az a sok bolond, pojácák és más clownok, akik szerepét rendszerint kivénült lordok alakítják ... Ä parasztság osztályjellege A szocialista társadalmi rendszer alapját a munkásosztály és a parasztság alkotja, ennek a két osztálynak a szövetsége képezi a társadalom politikai alapját. Két olyan osztályról van itt szó, amelynek céljai megegyeznek, és e célok kifejezésre jutnak a szocializmus építésében. Az tehát a kérdés, ha céljaiban két baráti osztályról beszélünk, miért képez mégis a parasztság önálló osztályt és melyek azok a motívumok, melyek önálló osztályjelleggel ruházzák fel a parasztságot. A marxizmus-leninizmus klasszikusai már régen leszögezték, hogy egy embercsoport osztály hovatartozását az dönti el, hogy azoknak milyen a viszonyuk a termelőeszközökhöz. A szocializmusnak, mint a kommunizmus első fázisának jellegzetes vonása, hogy egymás mellett létezik az össznépi tulajdon és a szövetkezeti csoport-tulajdon. Ezt a két szocialista tulajdonformát a termelőerők különböző színvonala hozta létre, amely a kapitalizmusban alakult ki. A termelő erők különböző színvonalával lehet magyarázni a falu és a város között még meglévő különbségeket, valamint azt a tényt, hogy mások a társadalmi élet, valamint a munka technikai és kulturális feltételei falun és mások a városban. A termelőeszközök csoporttulajdona a mi feltételeink mellgtt arra hivatott, hogy átmenetet biztosítson a parasztságnak a kistermelői formáról a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésre. A parasztságnak ilyen módon való bekapcsolása a szocializmus építésébe indokolva van azzal, hogy a kistermelői módot és az individualizmust parasztságunknál csak fokozatosan tudjuk felszámolni. Ilyen értelemben tehát a csoporttulajdon, az EFSZ- ek a kommunizmus iskolájának szerepét töltik be falvainkon. A szövetkezeti dolgozók az EFSZ-ben végzett munkán keresztül fokozatosan levetik magukról a kistermelői előítéleteket, felismerik munkájuk társadalmi hatását, gondolkodásuk átlépi a szűk keretek méreteit, és egyre inkább felismerik, hogy a mezőgazdaság szerves részét képezi az egész népgazdaságunk. Az eddig elmondottakból tehát kitűnik, hogy a parasztság, mint osztály egyik jellegzetessége a termelő eszközök csoporttulajdona, mely tulajdon-forma keretében a társadalmi munka színvonala sokkal alacsonyabb fokon áll, mint az össznépi tulajdonnál és magában hordja a javak elosztásának jellegzetes vonásait is, munkaegység formájában, mely lényegében azt jelenti, hogy az EFSZ tagsága szűk körben osztozkodik a kitermelt javakon, pénz vagy természetbeni járandóságok formájában. Jellegzetes vonása a csoporttulajdonnak az is, hogy tagjai háztáji gazdálkodással rendelkeznek és fennáll az a lehetőség, hogy a kitermelt javakat piacon értékesítsék. A szocialista tulajdonnak ez a formája lényegesen különbözik tehát az össznépi tulajdontól, melyben a munka és a termelés társadalmi jellegének színvonala sokkal magasabb, és ezzel lényegesen biztosítja vezető szerepét a népgazdaságban. Az össznépi tulajdon jellegzetessége, hogy tekintet nélkül az üzemi munkacsoportra, vagy egyénre, a termelőeszközök és a kitermelt javak az egész társadalom tulajdonát képezik. A szövetkezeti tulajdon viszont össze van kapcsolva a szövetkezeti dolgozók egymástól elszigetelt csoportjaival és annak szocialista jellegét csakis az biztosítja, hogy az országban érvényesül a munkásosztály hatalma, és a termelő eszközök döntő része össznépi tulajdont képeznek. Enélkül a feltétel nélkül — mondja Lenin — a szövetkezeti tulajdon elvesztené szocialista jellegét. Annak ellenére azonban, hogy a két tulajdonforma között bizonyos különbség van, ami a tulajdon társadalmi jellegének fokát jelenti, szociális és ökonómiai lényegük .egy és ugyanaz. A termelőeszközök társadalmasítva vannak, mindkettő lehetőséget ad a gépi nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére, mindkettőben íci van küszöbölve a kizsákmányolás és az el-Milyen téli lábbelit Olvasóinkat bizonyára érdeklik, mit készít elő cipőiparunk a téli idényre. Sok mama már most azon töri a fejét, mit vásároljon a gyerekeknek, akik mindent elnyúznak; a családfők a mindennapi munkába alkalmas cipő után érdeklődnek. Hát még az asszonyok, lányok, fiatalok és korosabbak, már ma aggódnak, lesz-e elég, kényelmes, de amellett csinos téli cipő, praktikus félmagas sarokkal, amely azonban meleg is legyen, hogy a láb ne fázzon benne, mint tavaly azokban a vékony talpú, bokán záródó azaz félmagas cipőkben. A cipőgyártás Mekkájában, Gottwaldovban megtartott sajtóértekezleten megtudtuk, hogy idén új, könnyű, puha gumiszerű műanyag-talppal ellátott félmagas cipő jön forgalomba, amely jól tartja a meleget. Ez a női cipő azonban alacsony sarkú lesz. Azok a nők tehát, akik a félmagas sarkú, bokán záródó elegánsabb cipőt magas téli cipő lesz kapható, továbbá erősebb magas cipők sport célokra is. Mint újdonság, PVC-talppal ellátott félcipők is piacra kerülnek a fiúk részére, amelyek a gottwaldovi szakértők szerint nagyon erősek, szinte elnyűhetetlenek lesznek és a legjobb lábbelik mindennapra, az ára mindössze 50.— korona lesz. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy az anyák több gondot fordíthatnának arra a körülményre, mennyivel helyesebb lenne, ha a gyerekek az iskolában levennék a nehezebb, gyakran át is nedvesedett lábbelit, és ott a lábak deformálását megelőző könnyű cipőt viselnének, amely ugyancsak piacra került. Esős, sáros időjárásra is több féle cipő közül választhatunk majd. Többségük azonban fekete lesz, mely praktikus szín ugyan, de — különösen a nagyobb igényű nők szempontjából — nem mindig szép. Egyelőre azonban meg kell elégednünk velük, mivel a részesítik előnyben, hordjanak benne télen meleg harisnyát, hogy ne fázzanak. De értesültünk Gottwaldovban arról is, hogy e vékonytalpú cipők részére az NDK-ban megkezdték a meleg „titokharisnyák“ készítését gyapjúból. Ez minálunk is követendő példa lehetne! Vidéki idősebb asszonyok számára, akik már nem kötik magukat annyira a legutolsó divathoz és inkább tartják fontosnak, hogy ne fázzon a lábuk, a már ismert és jól bevált halinacipőket készítik Gottwaldovban, ezek a „tatrankák“ sötétebb színekben kerülnek piacra. Hasonló meleg és kényelmes lábbeli készül a férfiak számára is. A gyerekek részére több fajta félhozzávaló nyersanyag külföldi beszerzése túl sok devizát igényelne. Tavaly téli cipőfélékben hiány mutatkozott. Miután ez az árucikk több bőrt igényel, mint a könnyű nyári cipők, nem készülhet belőlük annyi, amennyit a fogyasztó közönség vásárolhatna. Ez évben sem számíthatunk e cipőfajta fokozottabb gyártásával. Azért lesz miből választani. Csak a kereskedelmi dolgozóktól függ, hogy a cipőüzletek — főleg vidéken — rendesen, folyamatosan legyenek ellátva és az üzletvezetők olyan választékot rendeljenek, amely megfelel majd a vevöközönség kívánalmainak. MM a szocialista társadalomban osztás a termelő tevékenységben való részvéttel történik. A parasztság mint osztály egyik lényeges jellegzetessége tehát továbbá az, hogy életében mélyreható változások keletkeztek a szocialista termelési viszonyok győzelme következtében. A parasztság társadalmi összetétele éppen a szocialista viszonyok győzelme következtében ma már egységes, és ha vannak is különbségek egyes szövetkezeti dolgozók anyagi viszonyai között ez a különbség nem a termelőeszközök tulajdonából ered, hanem a munkához való helyes viszonyból, és általában abból, hogy milyen színvonalon van az EFSZ gazdálkodása. Parasztságunk életére egyre inkább a kollektívizmus jellemző, mind a gyakorlati munkában, mind a társadalmi életben. Ez a kollektív* munka teremtette meg előfeltételét a mezőgazdaság korszerű gépesítésének, mely az utóbbi években rohamosan fejlődött. A gépesítés alapjában megváltoztatta az egykori földművelés jellegét is, új fogalmak keletkeztek a szántó-vető paraszt helyébe mechanizátor, traktoros, kombájnos, komplex mechanizációs brigád fogalmai kerültek és a szövetkezeteinkben a dolgozók egyre inkább specializált munkacsoportokban dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a gép megjelenésével megjelent a falun a műveltség, a tudás és a szakértelem, mely a munka helyes megszervezésén keresztül nagy lehetőségeket teremt számunkra a mezőgazdasági termelés lényeges növekedése érdekében. Az EFSZ-ek Jelenlegi fejlődési szakaszában a legfontosabb feladatunk a termelés szakadatlan növelésén keresztül felemelni a csoporttulajdont az össznépi tulajdon színvonalára. Ennek a célnak elérését csakis a gépesítés, és a szakképzettség által nyújtott lehetőségek helyes felhasználásával tudjuk elérni. Ez a két tényező adja meg a lehetőséget a szövetkezeti termelés magasabb színvo-' nalára való. emelésnek. A termelés színvonalán lényegében azt értjük, hogy hogyan és mennyit termelünk. Ez a két kérdés adja meg lényegében a feleletet, hogy milyen a termelés színvonala a mezőgazdaságban. A termelés módjában végbemenő lényeges változások, valamint a termelési mód szüntelen tökéletesítésének eredményeképpen a mezőgazdasági termékek bősége az, ami döntően fogja befolyásolni a falu és a város között, valamint a fizikai és szellemi munka között lévő lényeges különbségek eltávolítását, valamint a csoporttulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését. Ennél a kérdésnél nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a fejlett szocialista társadalom kiépítése lényegében arra hívatott, hogy megteremtse a kommunizmusba való átmenet anyagi feltételeit, ez pedig elősorban árubőséget jelent a szó szoros értelmében. Úgy, ahogy a szocializmus nem lehet nagyüzemi mezőgazdaság nélkül, úgy nem lehet a kommunizmust sem felépíteni a csoporttulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelése nélkül. Nem lehet kommunizmus, amíg a termékek bősége nincs biztosítva mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. Mezőgazdaságunkban tehát egyre inkább keresni kell azokat az utakat, amelyek teljes összhangba hozzák a szövetkezeti dolgozók és a társadalom érdekeit. Illetve megteremtik az összhangot a szövetkezeti dolgozók anyagi érdekeltsége és a társadalom érdekei, illetve a piaci kereslet között. Természetesen, a csoporttulajdon átalakulása össznépi tulajdonná nem megy máról holnapra, és semmiképpen nem adminisztratív módszerekkel. Hogy milyen formája lesz ennek az átmenetek, vegyes szövetkezeti és állami jellegű nagyüzemi mezőgazdasági egységek, vagy valamilyen más forma, azt majd csak a gyakorlat mutatja meg. Egy azonban bizonyos: legyenek ezek a formák bármilyenek, a döntő tényező a mezőgazdasági termékek bőségének megteremtése, csakis ez az egyedüli útja a falu és a város közötti különbség felszámolásának és az osztálynélküli, kommunista társadalom megteremtésének. Varga János 1963. szeptember 18.
