Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-15 / 74. szám
Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad! • Milyen idő várható • Gyümölcsészet-szőlészet • Méhészet • Szakkérdésekre válaszolunk • Gyümölcsészet- szőlészet Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld A nitratáció és a gyakorlat Olvasóink már többször fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, milyen jelentősége van a nitratációnak a nitrogéngazdag, vagy természetszerűen humuszgazdag talajokon és azokon a helyeken, ahol nagyon magas a talajvíz. Ezeket a kérdéseket összegyűjtöttük és elküldtük a Nyltrai Mezőgazdasági Főiskola illetékes tanszékére, ahonnan az alábbi választ kaptuk. Mind a három kérdésre egyértelműen azt válaszoljuk, hogy az említett talajokon is jő eredménnyel nitratálhatunk abban az esetben, ha a nitratáció sikeres elvégzéséhez szükséges többi alapvető feltételnek eleget tettünk. Ilyen alapvető feltétel elsősorban az a követelmény, hagy a nitratáciőt sohasem a naptár szerint végezzük el, hanem a növényzet biológiai fejlettségi foka szerint. Tehát a téli nitratációt a szerv-differenciálódás második és harmadik szakasza között, amikor a kalászkezdemények fejlődnek. A második alapfeltétel, hogy a trágyát nem szabad vastag hó- vagy jégrétegre szórni, továbbá télen nem nitratáljuk a lejtőkön fekvő földeket. Ugyanis a téli nitratációval azt akarjuk elérni, hogy az olvadás következtében földbe szivárgó vízzel együtt a talajra szórt trágyafélék is a .növények gyökereihez jussanak. Minden téli olvadáskor erősebb rejtett vegetációra kerül sor, s ilyenkor a növényzet a talajban található, tehát téli nitratációval idejében rendelkezésére bocsájtott nitrogént erre a fejlődésre felhasználja. Ha ilyenkor a talajban nem talál megfelelő mennyiségű nitrogént, akkor a fejlődés annak a kicsiny tartalék tápanyagnak a rovására megy, amelyet az őszi vetésű növény az őszi vegetáció idején halmozott fel. Ennek Szakkérdésekre saadäigtiaüMii következtében a növényzet kevésbé ellenállóvá válik a külső behatásokkal szemben. Most arra a kérdésre adunk választ, miért van erre szükség a természeténél fogva nitrogén- és humuszgazdag talajokon is? Tudnunk kell, hogy a természetüknél fogva nitrogén- és humuszgazdag talajokon is a növények csak azt a nitrogén mennyiséget használhatják fel, amelyet a talaj a természetes nitratáció folyamatának következtében felszabadít. Bebizonyított tény, hogy amint a talaj hőmérséklete 0 C fokra csökkarmány ozás sál kapcsolatos munkát megkönnyíteni. Többek között egyszerű, olcsó függő takarmányos csillét készítettek házilag. Ezzel a 300 tyúk napi takarmányozása még egy órai munkába sem kerül. A függő-csille az épület hosszában a mennyezetbe kétméterenként rögzített sínpályán mozog. Ezt a sínpályát is a termelőszövetkezet mesteremberei készítették 45 X 45 mm-es szögvasakból. A sínpályára keréken függesztett takarmányos csillébe egyszerre 200 kg tojótáp fér. A fordított csonkagúla alakú csille méreteit anyagtakarékosan a táblalemez méreteihez igazították. Az alsó részéhez egy 30 cm hosszú, retesszel zárható takarmány kifolyógarat csatlakozik. A csille két mrrí-es horganyozott lemezből készült; a felső és alsó pereménél, valamint az oldaltöréseknél 5 mmes laposvas merevítésekkel. A csillét laposvasakkal függesztették a már említett kerékre. Az 1961 óta üzemelő csille mindössze 5980 forintba került. Az etetövályukat oda helyezték végig a baromfiól hosszában, ahová a takarmánykifolyó garat ér. A csille felső része, ahol a takarmányt berakják a földtől mintegy 150 cm magas, ezért a baromfiól végében levő takarmánytároló szintjét a csille felső peremével egy magasságra építették, így töltése egyszerű, könnyű. A megoldás értékét az a hiba sem csökkenti, hogy - amint ez a vázlatos rajzból is látható - a középen függesztett csille, miközben a gondozó tolja, hosszirányban is kileng. A következő takarmányos csillét azonban már úgy készítik, hogy ezt nem középen, hanem a két végén függesztik fel. ken, a talaj parányok működése meglassul, s ennek következtében a talajban található nitrogént nem szabadítják fel a növények számára. Ilyenkor hiába nitrogén- vagy humuszgazdag a talaj, ez a növényi táplálóanyag mennyiség kihasználatlan marad. Ilyen esetben még az egészen kismértékű salétromozás is nagyon hasznos lehet, Ugyanez az eset azokon a talajokon is, ahol magasan áll a talajvíz. Az ilyen talajokon a téli nitratáció és a megosztott tápanyagellátás fokozottan szükséges, mivel az ismételt nitrogéntrágyázással megakadályozzuk annak nagyobb mértékű elmosását, és biztosítjuk a növényzet ismételt tápanyagellátását. Ezt bizonyítják a Német Demokratikus Köztársaságban a megosztott tápanyagellátással szerzett tapasztalatok is, ahol éppen azokban a körzetekben érték el a legjobb eredményeket, ahol nagyobb volt a csapadékmennyiség és ahol magasan állt a talajvíz. Végül a nitratáció kérdésével kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem gépiesen, hanem előzetes biológiai ellenőrzés alapján kell megvalósítani. így például az elmúlt téli időszakban az őszi búza növényzete kevés helyen érte el a tél folyamán a szervdifferenciálódás második szakaszát, mivel az ősz túlságosan száraz és kedvezőtlen, a tél pedig aránylag nagyon kemény volt. Ezért hívtuk fél földműveseink figyelmét a sajtón, rádión és előadásokon keresztül a téli nitratáció és a tavaszi nitratáció egybekapcsolásának szükségességére. piros paprika tárolása Az érett, piros paprika nyers fogyasztásra értékes és kedvelt zöldségfélénk. Téli eltartásra a későbbi vetésű, vastaghúsú, kései fajták valók. Száraz időben, de nem tűző napon szedjük. Igen gondosan válogassuk át és csak a teljesen ép, kemény, fejlett, hibátlan paprikát használjuk fel eltevésre. Vigyázzunk, hogy szedéskor és előkészítéskor meg ne sértsük a héját és meg ne zúzzuk a húsát. Néhány napon át szabadban, de árnyékban kitérítve szikkasszuk, majd minden egyes darabot külön-kUlön papirosba — lehet újságpaplros is — becsomagolva dobozba vagy ládikába rakjuk, és száraz, hűvös pincében vagy más fagymentes helyen tároljuk. A papírcsomagolás nagymértékben csökkenti a párolgást, így hosszabb időre biztosítja a paprika nedvességtartalmát, vagyis óvja a fonnyadástól. Viszont, ha valamelyik bogyó rothadásnak indulna, úgy a papíros meggátolja a rothadás továbbterjedését az egészséges bogyókra. A paprikát is szokták úgy eltenni, mint a gyökérzöldséget — homokba rétegezve. Sokévi tapasztalatom szerint a papírburkolás jobb. AZ ŐSZI FAGY Egyes termények már a legkisebb fagy hatáséra elpusztulnak, ezért ezeket az őszi fagyok elől szedjük le. Ne hagyjuk elveszni a paradicsom utolsó bogyóit sem, mert a bogyókat is értékesíthetjük savanyítással. A paprika is érzékeny a fagyokra. Ha hidegre fordult az idő és éjjel fagy várható, tövestől kitépjük és egy fa árnyéka alatt halomba rakva kevés szalmával, vagy bármilyen kerti hulladékkal, tökszárral, kukoricaszárral, borsószárral vékonyan betakarjuk. Ez a takaró védelmet nyújt a hideggel szemben és hűvösen, párásán tartja a töveket, amelyek frissen maradnak és később napok, hetek múlva is módunkban van a bogyókat megszedni, felhasználni. TEJESÉRÉS (zöld érés) az érés kezdeti foka. A növényzet zöld, a szár alsó része és a felső levelek szélé azonban sárgul, a legalsó levelek száradnak. A magvak nagy víztartalmuk folytán a rendesnél teltebbek, a bennük még lerakódó keményítőtől fehér tejszerű nedvtől duzzadtak. A csíra még nincs kifejlődve egészen. VIASZÉRÉS (sárga érés) a tejesérést követő érettségi fok. A sárguló szár még fényes, szívós. Sárgák a levelek is (a legtöbb pillangós kivételével); a gabonafélék már többnyire barnák, törékenyek. Klorofil csak helyenként látszik. A még erősen ülő mag már jellegzetes színét vette föl. Belseje tésztás, körömmel átvágható. Víztartalma nagy. A csíra teljesen kifejlődött,'a keményítő-vándorlás is csökken. TELJES ÉRTÉKŰ TAKARMÁNY (kiegyensúlyozott, komplett takarmány) az a takarmányadag, amely mennyiségileg és minőségileg is az állat adott állapotának megfelelő táplálóanyagokat tartalmazza. A nem komplett vagy hiányos értékű takarmány viszont akár mennyiségi, akár minőségi tekintetben elégtelen táplálóanyagot tartalmaz. ALGÁK — MOSZATOK: Egyszerű felépítésű, egy vagy többsejtű telepes növények. Fajaik száma körülbelül 20 000. Többségük mikroszkopikus kicsinységű, de vannak közöttük nagyméretűek is. Az utóbbiak a tengerfenéken valóságos moszaterdőt alkotnak. Édesvizekben, tengerekben egyaránt élnek. Gyors szaporodásukkal sokszor vízvirágzást okoznak. Ojabb kísérleteket folytatnak egyes nagy fehérje-, szénhidrát- és vitamintartalmú moszatfajok tömeges tenyésztésével emberi táplálkozásra, illetve állatok takarmányozására való felhasználhatóságuk szempontjából. Egyesek a jövő olcsó és értékes tápanyagforrásának tartják; az űrhajósok étrendjében Is valószínűleg fontos jelentőségük lesz. A mi édesvízi moszataink első pillantásra nem nyújtanak vonzó látványosságot, mert nagyon parányiak. A nagy és élénkszínű tengeri moszatok már a felületes szemlélő figyelmét is megragadják. Jelenleg naponta százezer fővel szaporodik földünk lakossága. S az UNESCO jelentései szerint milliók élnek anélkül, hogy legalább egyszer jóllakhattak volna! Hatalmas feladat vár ránk, ha a 2000 körül már hatmilliérdra szaporodó emberiséget el akarjuk látni élelmiszerrel. Üjabb területek termelésbe vonása, öntözés, műtrágyázás segíthet ugyan, de az így elért eredmény nem elegendő. Oj élelmiszerfajtákat kell keresni és — főleg — új takarmányfajtát, hogy ezáltal nagy terület szabadulhasson fel közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas gabonanemüek, főzelék- és gyümölcstermelés számára. Számos olyan anyagot ismerünk, amelyek segíthetnek a fenyegető élelmiszer-probléma megoldásában. Közöttük első helyen a tenger növényei, az algák állanak. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban máris aratják az algát, de főleg vegyipari hasznosításra. Japánban, Kínában azonban a szárított algából kenyeret Sütnek. Franciaországban, Angliában főzelékként hasznosítják, Dél-Amerikában is fontos népélelmezési cikk, a Fehértenger partján az állatok takarmányának 80 %-a alga. Az eszkimóknál az alga szolgáltat C-vitamint. Az alga úgyszólván teljesen megemészthető, 50 °/o-a protein, 7 °/o-a zsiradék, termeléséhez szinte határtalan „mezők" terülnek el a föld LOMBGYÜJTÉS kétharmadát beborító óceánok partvidékein. Azonos területen hússzor annyi alga terem, mint a legdúsabban termő szántóföldi növény. Már készülnek az algakombájnok tervei. Ezek a pontonokon úszó szerkezetek szabályozható, irányítható szívótorkaikba beszippantják az algát, elválasztják a tengerfenéktől, majd elevátoraikkal a kombájnra emelik. Az onnan partra szállított algát először levegőn, majd mesterségesen szárítják, szösszel a hulló falevelet gyűjtsük össze. A száraz lombnak nem tápértéke, hanem szerves anyag értéke nagy. A kötött talajt lazítja, homokos talajban a vizet leköti. A lomblevelű fák száraz leveleinek vízfelvevő képessége súlyuk 2,5— 3-szorosa, s mivel a lomb igen lassan korhad, a talaj víztartó képességét javítja. A folyékony műtrágya oldatokat, amelyeket ősz folyamán a talajba juttatunk, ugyancsak hosszabb ideig tárolja. Közvetlen trágyázásra komposztálva (vagyis egyéb kerti növényi anyagokkal korhasztva és földdel keverve) használható. Ha komposzt telepünk nincsen, a lombot sekélyebb gödörbe gyűjtsük össze. Ha száraz, öntözzük meg és végül földdel vékonyan takarjuk be. így lombföldet készíthetünk, amelyet kerti földdel keverve vetéshez is felhasználhatunk. Egyes dísznövények cserepes földje összeállításánál nélkülözhetetlen a lombföld. Egyes díszfák őszi lombhullásakor nagy mennyiségű lombot szedhetünk össze. így az útmenti vadgesztenye fasorban, a diófák, juharfák alatt száraz időben könnyű fagereblyével sok lombot gyűjthetünk. tán lisztté őrlik. Az már a vegyészek dolga, hogy ebből elsősorban jó takarmány, de ezenkívül közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer is készüljön. S a melléktermékek — sók, színezőanyagok — sem mennek kárba, jó hasznukat veszi a vegyipar. Az alga egy-két évtized múlva már nem vicctéma, hanem a mindennapi élet nagy segítője lesz és közvetve vagy közvetlenül százmilliók jobb táplálkozását segíti elő. Olajvezeték után — tejvezeték A Kaukázus hegység északi nyúlványain, a Sztavropóli kerület hegyi körzetében emberemlékezet óta öszvérháton szállították a tejet a havasi legelőkről a völgyekbe. Amikor azonban a hegyi pásztorok tudomást szereztek a Szovjetunióból kiinduló Barátság Kőolajvezetékről, ők is elhatározták, hogy felhagynak az ősi, fáradságos módszerrel és korszerűsítik a tejszállítást. Az elhatározást tett követte. A kolhoz segítségével 2800 méter hosszú csővezetéket készítettek a havasi legelőkről egyenesen a legközelebbi tejfeldolgozó üzemig a völgyben. A „tejfolyam“ most már 18 perc alatt jut el rendeltetési helyére a polietilénből gyártott csöveken keresztül, miközben a tej hőfoka 5—10 fokkal csökken. A csővezetékkel párhuzamosan villany- és telefonhuzalokat is fektettek, hogy az üzemet idejében figyelmeztethessék a „tejforrás“ fakadásának kezdetéről. K. E. jozsaiqzs - jszsasoigiunfio • Qjvijjpa Qpi uafiim • ipnßout ßaiu pipuisf) « uoyixai siq ißpsvpzvßozayi • iu pvnown • őjuniozsvjm au^asapua^nzs » Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad! • Milyen idő várhatHallottad már? Hogyan oldják meg az egyre szaporodó emberiség élelmiszerellátását ? A győri Búzakalász termelőszövetkezet ügyes mesteremberei régi épületből átalakított tyúkólban igyekeztek minden, a tartással és ta-A Algakombájn tervrajza Tengeri algák 'V
