Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-25 / 68. szám
ÍX a jelenlegi nemzetközi helyzetet Keleten és Nyugaton egyaránt az ■ jellemzi, hogy kialakult egy igen kedvező légkör, amely alapul szolgálhat j a további enyhülésre, a hidegháború során felgyülemlett problémák bé-Íkés úton történő rendezésére. Szinte nem múlik el nap, hogy a moszkvai részleges atomcsend-egyezmény megkötése ne kerülne szóba valamelyik 8 fontosabb diplomáciai vagy egyéb jellegű esemény lefolyásánál. Hruscsov elvtárs jugoszláviai látogatása az egész világsajtóban igen ■ nagy érdeklődést váltott ki. A kommentárok szinte egyöntetűen megálla$ pítják, hogy a szovjet miniszterelnök jugoszláviai nyaralásának kimon- U dottan munkajellege van. Dél-Vietnamból az utóbbi napoksorán igen aggasztó eseményekről érig keznek jelentések. Megfigyelők nem titkolják, hogy a dél-vietnami helyei zet igen nagy nyugtalanságra ad okot az amerikai kormánynál. Két aláírás és ami mögötte van Más dolgokban is, de politikai kérdésekben kimondottan, a tények önmagukban mindig többet mondanak a lényegről, mind a hozzájuk fűzött különböző magyarázatok. Az a tény, hogy a világszerte nagy megkönnyebbülést kiváltott moszkvai atomcsend-egyezmény aláírói közt egyaránt ott találjuk a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek kézjegyét, bizonyítja, milyen sokat engedett már makacsságából a bonni kormány strucpolitikája. A nyugat-német aláírás a moszkvai egyezményen egyelőre nem jelent fordulatot a bonni politikában, hanem csupán kényszerű alkalmazkodás egy olyan helyzethez, amelynek kialakulása ellen kézzel-lábbal kapálódzott. Azt azonban a két aláírás értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy míg az NSZK kormánya kényszerűen, saját irányvonalával szembehelyezkedve sorakozott be az aláírók közzé, az NDK kormánya egy olyan okmányt írt alá, amely azoknak a szocialista országoknak az erőfeszí-AZ ATOMCSEND ÁLDOZATA — Miért ilyen nyugtalan, elnök úr? — Képtelen vagyok aludni ebben a csendben! tési nyomán jött létre, amelyeknek sorában igen tevékenyen részt vesz a béke biztosításáért folytatott harcban. Bonnban egy hivatalos kormánynyilatkozattal próbálták a maguk szája íze szerint magyarázni a moszkvai egyezményt és úgy állították be álláspontjukat, hogy ők az egész német nép nevében beszélnek. Ezért Moszkvában el is utasították a bonni kormány nyilatkozatát. Ezzel egyidőben hivatalos nyilatkozatot tett közzé az NDK kormánya is, amely üdvözli a moszkvai atomcsend-egyezményt, s ugyanakkor megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a további enyhülés megfékezésére és újabb hidegháborús gócpontok megteremtésére használja fel az atomcsendegyezményhez való hozzájárulását. Bármi legyen is a nyugat-német kormány célja az aláírással, világszerte egyre erőteljesebb azoknak a vágya, akik egy igen jelentős lépést látnak az egyezmény megkötésében a nagy világproblémák békés rendezésének útján. Hruscsov elvtárs Jugoszláviában Hogy a világsajtó milyen nagy jelentőséget tulajdonít Hruscsov eívtárs jugoszláviai látogatásának, bizonyítja az a tény, hogy a jugoszláv külképviseleteknél az elmúlt napokban igen sok újságíró, rádió és fotoriporter folyamodott vízumért. Egyes nyugati laptudósítók túlzott előrelátással azt fejtegetik, hogy a „szovjet—kínai párharcban Hruscsov Jugoszláviában mondja ki a végszót“. A valóság az, hogy a szovjet miniszterelnök látogatása Tito elnök baráti meghívására jött létre, viszonzásul a jugoszláv államfő Szovjetunióban tett látogatására és amely legfőképpen azt hivatott szolgálni, hogy a két nép még jobban elmélyítse barátságát, politikai, gazdasági és kulturális együttműködését. Hruscsov elvtárs egy Belgrád melletti traktorgyárban mondott beszédében igen világosan kifejtette, hogy bár a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában az 1948-as években voltak sötét foltok, ezek most kitisztultak és mind a két nép elszántan harcol a szocialista, illetve kommunista társadalom megteremtéséért és a béke megvédéséért. A szovjet kormányfő azt is hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió majdnem egyforma, vagy azonos álláspontot foglal el a legjelentősebb nemzetközi kérdé~’<ben is. Üjabb szovjet kormánynyilatkozat A nyugati burzsoá propaganda azt igyekszik elhitetni a világgal, hogy Hruscsov elvtárs jugoszláviai látogatása „időzített politikai esemény a kínai vezetők vádaskodása ellen folytatott harcban". Ezt az alaptalan állítást az angol rádió egyik neves hírmagyarázója is elveti, amikor a Szovjetunió kormányának legújabb nyilatkozatát kommentálva megállapítja, hogy az igen reális pontokat tartalmaz a legfontosabb nemzetközi kérdéseket illetően és könnyedén, a tények felsorakoztatásával utasítja vissza a kínai álláspontban foglalt téves nézeteket. Mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya hivatalos nyilatkozatot tett közzé, melyben megvizsgálja a moszkvai egyezmény aláírása után beállt helyzetet és ugyanakkor a leghatározotabban elutasítja a kínai kormánynak azt az állásfoglalását, amely szerint a béke és a szocializmus ügyének elárulását látja e fontos okmányban. A szovjet kormánynyilatkozat rámutat arra, hogy a hidegháború hosszú időszaka óta először sikerült a szocialista és a kapitalista államok közt egyezményt kötni olyan időszerű nemzetközi kérdésről, amely az egész emberiség létérdekét érinti. A nyilatkozat megállapítja, hogy a kínai vezetők ezt a jelentős nemzetközi egyezményt arra akarják felhasználni, hogy kiagyalt és aljas módszerekkel más országokra is rákényszerítsék a béke és a háború alapvető kérdéseiben elfoglalt kalandor álláspontjukat. A szovjet kormánynyilatkozat hangsúlyozza: az a tény, hogy a szocialista országok közül csak a Szovjetunió gyárt nukleáris fegyvereket, nem jelenti, hogy bármely szocialista ország, beleértve a Kínai Népköztársaságot is, veszélyeztetve érezze magát az imperializmussal szemben. A szovjet külpolitika lépten-nyomon bebizonyítja, hogy atom-hatalmával a világ szocialista országainak érdekeit, a szabadságukért és függetlenségükért harcoló országok érdekeit védi. Diem diktatúrája végnapjait éli Nemrég egy külföldi képeslapban megrázó képriport jelent meg: Saigonban, Dél-Vieínam fővárosában egy buddhista vezér benzinnel öntötte le testét és a sokszámú hívő jelenlétében elégette magát. Azóta már több buddhista vezér is az előbb említett halált választotta, mint egy figyelmeztetőül Diem, az amerikaiak által támogatott fasiszta diktátor politikai uralmának tarthatatlanságára. A nagytekintélyű New York Times ekkor figyelmeztette az amerikai kormányt: vizsgálja felül Diem politikáját, mert az országban uralkodó állapotok egyre nagyobb nyugtalanságra adnak okot, sőt egy napon Diemmel együtt az amerikai dollármilliók is eltűnnek Dél-Vietnamban. Íme, milyen hamar bevált az egyébként burzsoá lap jóslata. Dél-Vietnamban ostromállapot van, Diem diktátor vérfürdőt rendez az országban, budhista vezéreket tartóztat le, illetve végeztet ki, akik nyíltan felelősségre vonták a diktátort, amiért teljes elnyomatásban tartja a lakosságot. A buddhisták kijelentették, hogy inkább életüket áldozzák, minthogy tovább tűrjék a terrort. Megfigyelők szerint Washington valószínűleg meneszt! Diem diktátort, mert belátja, hogy a dél-vietnami nép nem tűri tovább azt az elnyomást és kizsákmányolást, mely eddig rabszolga sorsban tartotta. (tg) zz- 'JfilW -3 HS BEQ G9 Román Népköztársaság dolgozó népe augusztus 23-án ünnepelte a fasizmus alól történt felszabadulásának évfordulóját. Ez a nap minden évben Románia legnagyobb ünnepe, az országépítés, a szocializmus és béke ünnepe. A Román Népköztársaság a többi szocialista ország nagy családjában már eddig is nagy utat tett meg a szocializmus építésében. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben messze túlszárnyalta a háború utáni szintéi. Felvételünk egy bukaresti traktorgyárból készült, ahonnan évente több ezer traktor kerül a román mezőgazdaságba. (Foto: Agerpressz) BEsmflB'ssns'sai • Űjabb kalóztámadás Kuba ellen. Hétfőn reggel két kalózcsónakról tüzet nyitottak az északi partvidék területén fekvő Santa Lucia kubai város egyik vasüzemére. A lövedékek megrongálták a kőolaj- és kénsavtartályokat, illetve vezetékeket. Az üzem munkásőrsége megfutamodásra kényszerltette a kalózokat. A kubai forradalmi kormány kedden nyilatkozatot adott ki a támadással kapcsolatban, amelyben megállapítja, hogy az eseményekért az USA-t terheli a felelősség. • Feszült a helyzet Szíria és Izrael között. Mindkét kormány egymást vádolja azzal, hogy feszültséget szít az ország határain. Jelentések szerint mind Szíria, mind pedig Izrael az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kéri az ügy megtárgyalására. Eközben Irak és az Egyesült Arab Köztársaság kormánya is bejelentette, hogy azonnal segítségére sietne Szíriának, ha nyílt háborúba keveredne Izraellel. • Az észak-európai országok kommunista pártjai nyilatkozatot tettek közzé. A dán, a 'finn, a norvég és svéd kommunista pártok üdvozlík a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötését s ugyanakkor mély sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy a Kínai Kommunista Párt elutasítja a szerződést. A továbbiakban a nyilatkozat kifejezésre juttatja az észak-európai országok kommunista pártjainak azt az óhaját, hogy Észak-Európát nyilvánítsák atommentes övezetté. —a—» tu—itt nri muon— A fasizmus története egyáltalában nem épületes olvasmány: a legmélyebb társadalmi válság, a legundorítóbb és legborzalmasabb ragály leírása, amelyet a népek valaha is végigszenvedtek. Ezekben a napokban 20 esztendeje, hogy Mussolini elkergetésével kezdetét vette a fasizmus bukása. Benito Mussolini, a „Duce“, az olasz fasizmus vezére pályafutását az' olasz szocialista pártban kezdte, ahol rövid időn belül „szélsőbaloldali radikalizmusával“, „forradalmi magatartásával", a valóságban azonban lármás handabandázésával hamarosan sokat vitatott figurája lett az olasz belpolitikának. Meggyőződéses szocialista azonban sohasem volt és halvány fogalma sem volt a tudományos marxizmusról. Látszólag radikalizmusával színpadi hatásokra törekedett és számára a munkásmozgalom csak azt a porondot jelentette, ahol ripacskodásával közönségsikereket arathatott. Amikor 1914-ben kitört az első világháború, az olasz uralkodó osztályban belső válságok dúltak. A nagytőkések egy része a semlegesség híve volt, a másik viszont az akkori „hármas szövetség“ (Ausztria— Magyarország, Németország és Olaszország) felmondásával az „entente“ (olv, antant: Franciaország, Anglia, Oroszország, Japán — később Olaszország és USA) oldalán igyekezett a háborúba lépni. A szocialista párt a semlegességet hirdette és a nép nagy tömegei is ellenezték a háborút. Mussolini, aki akkor a szocialisták pártlapjának, az „Avanti-“nak volt a főszerkesztője, a „szocialista világforradalom jegyében“ a háborús uszítók mellé állt, amire megfosztották főszerkesztői tisztségétől és kizárták a Egy áruló pályafutása pártból. A központi pártbizottsági gyűlésen akkor szószerint a következőket hangoztatta: „Azt az életfenntartáshoz szükséges napi öt lírát mint kőműves is megkeresem“. Mondanunk sem kell, hogy Mussolini nem lett kőműves. A franciáktól kapott néhány millió frankkal új napilapot indított, amelyben teljes nyíltsággal, durván agitált a háború mellett. Egyidejűleg tagja lett az orosz cári kémszolgálatnak. Olaszország 1915-ben a szavát szegte, és hadat üzent egykori szövetségeseinek, így 1918-ban a győztes hatalmak közt szerepelhetett. Szószegéséért azonban csak Dél-Tirolt és a dalmát partvidék egy részét kapta meg. Az új szövetségesek becsapták az olaszokat, nem tartották be a nagy ígéreteket. Az olasz monopoltőke nagyjai tobzódtak dühükben és hű csatlósuk, Mussolini a leghangosabban lármázott. A hatalmon lévőket azonban még egyéb válságok is fenyegették. A dolgozó tömegek — az oroszországi forradalmi események hatása alatt — jogaikat követelték. A nagytőke és az arisztokrácia remegett előjogaiért és a hatalom megőrzéséért. Rettegtek a bolsevizmustól. Ki mentse meg őket? És Mussolini rendelkezésükre állt: 1919-ben megalapította a fasiszta pártot. A nagytőke és a földbirtokosok szívesen pénzelték. Táborában az ország söpredéke, csalók, börtöntöltelékek és egyéb kétes és erőszakos elemek csoportosultak a „felsőbb tízezer" munkásfaló hajcsárai társaságában. Ez a szedett-vedett banda a Duce vezetésével tőrrel, méreggel és tűzzel írta meg Olaszország történetének legocsmányabb fejezetét. Éjnek idején törtek be lakásokba és az ágyból rár.cigálták ki a munkásvezetőket, hogy agyonkínozzák vagy nyomorékká verjék őket, Munkásotthonokat égettek fel, lerombolták a nyomdákat, melyekben a munkáslapokat nyomtatták. A hatóságok pedig vigyorogva, tétlenül tűrték ezeket az aljasságokat. Tisztességes emberek, akik felemelték a szavukat, egyhamar elhallgattak. A feketeingesek hordái az utcán támadták meg őket, sokan közülük pedig egyszerűen eltűntek. Mussoliniék gondoskodtak róla, hogy elhallgattassák ellenségeiket. A nagytőkések pedig a kezüket dörzsölték: volt már gárdájuk, amelyben megbízhattak. Mussolinihez ömlött a pénz, nem kellett napi öt líráért kőművesmunkát végeznie. Az olasz imperializmus betegágyánál ő volt a legjobb ápoló. Figyelmesek lettek rá London, Párizs, New York és Berlin urai is, megtalálták benne és módszereiben a bolsevizmus, a szocializmus és a demokrácia ellenmérgét. A belső válság Olaszországban egyre mélyült és 1922 októberében Mussolini elérkezettnek látta az időt, hogy végképp magához ragadja a hatalmat. Fasisztáival megrendezte a,,Marcia su Roma“-t, felvonulásukat Rómába, A hatóságok nem avatkoztak a dologba és az expresszvonaton „masírozó" Duce már útközben átvette a király megbízatását az új kormány megalakítására. A NÉP LEHAJTOTT FŐVEL TŰR Az olasz népet, amely a világot a költészet, a zeneirodalom és a képzőművészet halhatatlan remekműveivel örvendeztette meg, a fasizmus a porig sújtotta. Ez a nép lehorgasztott főve! élt több mint két évtizedig. Giacomo Mateotti szocialista képviselőt világos nappal elhurcolták és meggyilkolták; az olasz kommunisták egyik legnagyobb gondolkodóját, Antonio Gramsci-t börtönbe vetették és a halálba kergették. A nép legjobbjainak ezreit, szocialistákat, kommunistákat, polgári demokratákat, katolikusokat, írókat és művészeket évekre bebörtönöztek. A fasiszta Olaszország hosszú éveken keresztül folytatott irtőhadjáratot afrikai gyarmatainak „bennszülöttei" ellen. A fasiszta hadsereg az olasz nép óriási áldozatai árán meghódította a védtelen, ócska fegyverzettel védekező Abesszíniát, amelyet még a második világháború teljes befejezése előtt szégyenteljesen kiüríteni volt kénytelen. Hitlerrel együtt Mussolini segítette hatalomra Spanyolországban Franco-t. A Duce eleinte féltékeny volt Hitler állandóan erősödő hatalmára és az osztrák kérdésben segítséget is ígért a bécsi kormánynak a németek expanzív törekvéseivel szemben. De később, mint annyi más ígéretét, ezt is megszegte és szótlanul tűrte, mikor Hitler bekebelezte'Ausztriát. A második világháború Mussolini és párja részére végzetes, utolsó nagy kalandnak bizonyult. A Duce gyakran prédikálta: „A háború minden kultúra szülőanyja!" Nos, ez a háború legfeljebb csak komisz mostohája lehetett az olasz fasizmusnak. Mussolini először hátba támadta a már legyőzött Franciaországot, majd váratlanul nekiesett Görögországnak, ahol azonban olyan verést kapott, hogy Hitlernek kellett seregeivel az olaszokat kiszabadítania. Amikor Hitler orvul megtámadta a Szovjetuniót, Mussolini sem maradt tétlen. Egyik olasz hadosztályt a másik után menesztette a keleti frontra, ahol azokat a szovjet erők mind megtizedelték, szétverték. Egy napiparancsban maga Mussolini hencegett azzal, hogy a keleti fronton 12 olasz hadosztály „áldozta fel magát". Az ország helyzete a második világháború folyamán egyre elviselhetetlenebbé vált. Az egész rendszert a németek kénye-kedvére szolgáltatták ki, hogy Németországba menjenek munkára. A bomlás lassan már magában a fasiszta pártban is éreztette hatását. Maguk a diktatúra támogatói, a nagytőke urai is belátták, hogy amennyiben a rendszerben nem kerül sor változásra, a katasztrófa elkerülhetetlenné válik. A szövetséges haderők afrikai sikerük után megszállták Szicíliát és megkezdődött az utolsó felvonás. Ebben a feszült légkörben ült öszsze 1943. VII. 24-én a Nagy Fasiszta Tanács és „kitört a vihar;. A tanácstagok, akik még néhány nappal azelőtt szinte térdeltek a Duce előtt, most ítélkeztek fölötte. Az éveken át torkukba szorított szó felszabadult. Hiába fenyegetödzött egykori uruk és parancsolójuk, hiába próbálta őket zsarolni. A tanácstagok gyűlölete már nem ismert határt, a Duce lemondását követelték. Mussolini másnap hajnalban megjelent a király előtt és benyújtotta lemondását. Amint elhagyta a királyi palotát, letartóztatták és az Abruzzo-hegységre szállították, ahol fogságba vetették. Rövidesen feloszlatták a fasiszta pártot is. Közeledett a vég. Hitler még megtudta szállni Olaszország nagy részét és parancsára sikerült a hírhedt Skorzenynak kiszabadítania börtönéből a fasiszták volt diktátorát, aki azonban már akkor teljesen letört, elintézett ember volt. Rövid időn belül az olasz munkásosztállyal az élén fellázadt a nép és a szövetséges hadak közreműködésével teljesen felszámolta a fasizmust. Folyt még a háború, amikor olasz partizánok Luigi Longo, jelenlegi olasz kommunista képviselő parancsnoksága alatt a menekülő Mussolinit elfogták és ítélkeztek fölötte. Az utolsó, róla készült felvétel, amely az egykori Duce holttestét fejjel lefelé lógva mutatja Milano egyik terén, szinte dokumentálja, hogyan került ő is, mint minden zsarnok, népnyúzó diktátor a világtörténelem szemétdombjára. Ford.: SM 1963. augusztus 25.
