Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-13 / 13. szám

(Folytatás az előző oldalról) ségi szempontból azért van nagy jelen­tősége, mert ott az állatok mindezt meg­találhatják. Az időjárás miatt azonban az állatok életüknek egy részét istállóban, ólban töltik. Nagyon fontos ezért, hogy az állatok elhelyezésére szolgáló épüle­tekben is legyen elég napfény, egészsé­ges levegő, és az istállózás alkalmával az állatok mozgására lehetőség. Minderre az új istállók építésekor, régi épületek átalakításakor figyelemmel kell lenni. Az istálló akkor elég világos, ha az ablakok felülete az istálló területének kb. egytizenötöd részét teszi ki. A világos istállóban kevésbé szaporodnak el a bak­tériumok és az állatok étvágya is jobb. Az istálló levegője akkor egészséges, ha tiszta, nem huzatos, száraz és hőmér­séklete egyenletes. A romlott levegő bágyasztja, elpuhítja, vérszegénnyé teszi az állatokat, izgatja a szemet és a légzőszerveket. A tisztáta­lan levegőben könnyen kapnak az állatok légzőszervi betegségeket, ezért más be­tegségekkel szemben is csökken ellen­állóképességük. A levegő tisztasága nagy fokban függ az istálló gondozotlságától és attól, hogy annyi állat legyen benne, amennyire az készült. Az istállóban felgyülemlett trágya szennyezi az istálló levegőjét, mert ár­talmas gázokat termel. Ezért a legjobban megépített istállóban is fontos, hogy azt állandóan tisztán tartsák. A tiszta leve­gőhöz az is szükséges, hogy ne zsúfol­janak össze sok állatot az istállóban, mert nem jutnak az állatok elegendő, az élet­hez oly fontos oxigénhez. A zsúfolt is­tállót tisztán tartani is nagyon nehéz. A tapasztalat szerint a malacok és bor­jak különböző hurutos betegségeinek zö­me végeredményben annak a következ­ménye, hogy alattuk szennyes az alom, nem trágyáznak ki rendesen alóluk. A huzatos istállóban az állatok meg­fáznak, a megfázás pedig gyengíti az ellenállóképességet. Az állatok a nedves, párás istállóban télen könnyen megfáznak, mert állan­dóan nedves a bőrük és a szőrük, ez pedig a testmeleget elvezeti, így az álla­tok nem tudnak átmelegedni. Nyáron, fülledt időben az a baj, hogy a magas nedvességtartalom miatt nem tudják az állatok felesleges testmelegüket leadni. Mindkét esetben csökken az ellenálló­­képesség a betegségekkel szemben. Az istálló levegőjének hőmérséklete akkor megfelelő, ha egyenletes és sem nem túl hideg, sem nem túl meleg. Hi­degben sok a testhőmérséklet fenntar­tására fordított energia, ezért romlik a takarmányértékesítés. Túlságosan meleg helyen az állatok nehezen tudják a fe­lesleges testhőt leadni és ez megterheli a szervezetet. Renyhülnek az életfolya­matok, csökken az ellenállóképesség a betegségekkel szemben. Az istállózás idején is szükségük van az állatoknak elegendő mozgásra. A moz­gás elősegíti az állatok edzettségét, be­folyással van az állatok csontozatára, izomzatára, anyagcseréjére, amelyek ki­elégítő volta mind a természetes ellen­állóképesség feltétele. Ezenkívül a moz­gás kihatással van az állatok szaporasá­­gára is. Az istállók építésénél minderre figyelemmel kell lenni. Az istállót kifu­tóval, karámmal kell összekötni, hogy ott az állatok — kedvező időjárás esetén télen is — kedvük szerint mozoghassa­nak. Különösen fontos a fiatal állatok moz­gási lehetősége. Csak a szabad levegőn való rendszeres mozgatással lehet szilárd szervezetű és ezért jó ellenállóképességű állatokat nevelni és megelőzni a szopós-Előcsíráztatással MHBMä A korai burgonya termesztése Szlovákia déli részén már régi keletű. E fontos élelmiszert innen szállították Bécsbe, Budapestre, Bratislavába és más nagyobb városokba. De a burgonyatermesztés ipari feldolgozás céljaira is meghonoso­dott ezen a vidéken, amit igazol az a körülmény is, hogy itt egész sor szesz­főzde alakult, amelyek mindegyike bur­gonyát használt nyersanyagul. Térjünk vissza azonban a korai bur­gonya termesztésére, amely az utóbbi években csökkent. Nyugat-Szlovákiában a háború előtt kb. 3000 hektáron termesz­tettünk korai burgonyát, amely szám 1958-ban 1500 hektárra zsugorodott. Az­óta bizonyos javulás állt be e téren, ami azonban korántsem elegendő. Az elmúlt ősszel a nyugat-szlovákiai kerület más vidékről 36 767 mázsa korái-, valamint 118 425 mázsa középkorai bur­gonyavetőmagot kapott. E vetőgumó árát úgy állapították meg az illetékes szer­vek, hogy termesztése ilyen körülmé­nyek között kifizetődővé vált. Figyelembe kell vennünk azt az előnyt is, hogy a korai burgonya után, ugyan­abban az évben másodvetésként takar­mánykeveréket, silókukoricát stb. ter­meszthetünk. A kézi munkaerő alkalma­zását pedig olyan idő­közökbe oszthatjuk be, amikor nincs túl sürgős egyéb munka. A művele­tek szántóföldi része gé­pek segítségével végez­hető. Sikeres eredmények el­érésének fontos feltétele a talaj alapos előkészítése, továbbá a vetőgumó előcsíráztatása. AZ ELÖCSIRÄZTATÄS JELENTŐSÉGE Előcsíráztatással, amelyet február kö­zepén kezdünk, a burgonya tenyészidejét 14 — 21 nappal előbbre hozzuk. Az illeté­kesek ma már felhagytak azzal a múlt­beli téves felfogással, hogy az előcsíráz­­tatás céljára külön épületet kell felépí­teni, mert a gyakorlat megmutatta, mi­szerint megfelelő szolgálatot tesznek a dohányszárítók, a tehénistállók, tyúkólak, félszerek, üvegházak, melegágyak és más hasonló helységek, melyekben biztosítani tudjuk a következő három feltételt: a fényt, a meleget és a páratartalmat. Előcsíráztatáshoz mindenekelőtt a fény szükséges, amely lehet természetes vagy ■mesterséges. A végeredményt tekintve a kettő között nincs különbség. Az a bur­gonya, amelyet neoncsövekbe vezetett áram segítségével világítunk meg, éppen olyan jól csírázik, mintha azt a nappali fény hatásának tesszük ki. A fényhatás­sal kapcsolatos alapelv az, hogy annál jobb, minél több egyenletes elosztású fényben részesül az elöcsíráztatott bur­gonya. Ha nem áll módunkban az egész A nyugat-szlovákiai kerü­letben körzetesített Rajka burgonyafajta hat heti előcsíráztatás után. és növendékállatok tömegesebb elhullá­sát. A szopósborjakat és a növendékmarhá­kat télen-nyáron egyaránt engedjük ki a szabadba. A borjakat tavasztól őszig 5 — 6 napos koruktól kezdve, télen 8 — 10 napos koruktól kezdve engedjük ki az istállóval összefüggő kifutóba, koruk előrehaladá­sával pedig fokozatosan egyre többet járassuk azokat. A tejelő tehenek tejtermelése csak akkor, magas, ha anyagcseréjük élénk, ezt pedig csak elegendő mozgatással lehet biztosítani. Nyáron a jártatást célszerű a kora reggeli, hűvösebb órákban végez­ni. Ősszel és télen sem lehet akadálya a jártatásnak a sár vagy a hó. Csak akkor ne jártassuk a teheneket, ha az időjárás zord, vagy az út nagyon síkos, göröngyös. Sok tömeges malacelhullásnak oka a levegötlenség és a mozgás hiánya. Mind­ez megelőzhető, ha a szopós malacokat tavasztól őszig már 5 napos koruktól, télen pedig kéthetes koruktól kezdve rendszeresen kiengedjük a fiaztatóval összefüggő kifutóba. Hideg időben azon­ban csak addig hagyjuk a malacokat a szabadban, amíg fázni nem kezdenek. A juhok mozgatásakor arra kell ügyel­ni, hogy az egyenetlen, fagyos, sáros, köves úton a körmök könnyen sérülnek, a sérülés nyomában pedig büdös sánta­ság jelentkezhet. burgonyamennyiséget egyenletesen meg­világítani, akkor azt részekre osztjuk és felváltva tesszük ki bizonyos ideig, erő­sebb fényhatásnak. Ez azt jelenti, hogy az emeletesen egymásbaillesztett kis 'ládákban elhelyezett burgonyát egyeniő időközökben átrakjuk a világos, majd pedig a sötétebb helyre. Ha a helyiség­ben az előcsíráztatáshoz kevés a világos­ság, előfordul, hogy a csirák a fény felé nyúlnak, ami minőségüket rontja. Az ilyen csirák világosak, törékenyek és gyengék maradnak. A rendes csira zöldes színű, erőteljes növésű és rövid kell hogy legyen. Az egyenletes csírázás érdekében mű­világítás esetén a fénycsöveket függőle­gesen helyezzük el az egymásrarakott csíráztató ládák sorai között, hogy így a fényhatás egyenletes legyen. A fénycső alsó végét ne helyezzük 40 cm-nél ala­csonyabbra a padlózattól, a burgonya legnagyobb távolsága a fénycsőtől pedig ne legyen több 250 cm-nél. Egy 120 cm hosszú fénycső kb. 3-4 m2 megvilágítá­sára elegendő. Naponta 8 — 10 óra hosszat szükséges a müfény alkalmazása. Előcsíráztatáskor a meleg kérdése nem annyira alapvető, mint a fényé. Alacso­nyabb hőfokon ez a folyamat lassabban, magasabb hőfokon pedig gyorsabban megy végbe. A burgonya előcsíráztatásá­­hoz 10 — 12 C fokon hozzávetőleg 6 hét szükséges, 15 C fokon pedig csak 4 hét. Ezért ha nagyon meg akarjuk gyorsítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom