Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-06 / 2. szám

Teremtsük meg a nagyüzemi termelés alapjait m Napjaink fő követelménye, hogy f megkeressük módját a termelési É önköltség csökkentésének. Ha el- É gondolkozunk a lehetőségeken, rá­­■ll jövünk, hagy a nagyüzemi gazdál­­f kodás-nyójtotta lehetőségek na­­m gyobh hányadát még nem használ­­p juk ki a terirvílés olcsóbbá téte­lű lére. Tegyük fél a kérdést: a befektetett alapeszközök minden esetben jöve­delmeznek-e a mezőgazdaságban? Fe­leletként egy komoly probléma vető­dik fel. Rájövünk, hogy a mezőgazda­ság szempontjából nem helyes, ha a gépek és szállító eszközök a terme­lési alapeszközök összes értékének 18,3 %-át'alkotják, ha az istállózásba befektetett összes érték 10 °/o-át al­kotja a gépesítés. Továbbá helytelen, ha egy négysoros tehénistálló építé­sére 813 000 korona van tervezve, és ebből a gépesítésre csak az összeg 9 °/o-a. Az sem helyes, ha a föld ter­mőképességének növelésére szánt ösz­­szegból az öntözőberendezésre sem­mit sem hagyunk. Még a most fel­épített sertéshizlaldákban is hiányol­ják a gépesítést, nem beszélve a régi objektumokról, ahol a tervben semmi­lyen gépesítési módszert nem talá­lunk. Ezen a helytelen állapoton nem­csak a szövetkezeti tagoknak, hanem a tervezőknek, és az építőknek is el kellene gondolkodniuk. Szükséges az egyszerű és olcsó építkezés, ahol már ki lehet használni az új technológiát. A mezőgazdaság további fejlődése és a munka produktivitásának növelése érdekében szükséges a gépesítést a termeléssel összekapcsolni és így elé­gíteni ki a földművesek követelmé­nyeit. Az alapeszközök befektetése akkor lesz eredményes, ha helyesen tervezünk és ha a legnagyobb fokú összpontosítás és az arr,a alapozott szakosítás arányos a föld éghajlati feltételeivel, az adott szövetkezetben. Ebben az irányban van mit javítani. Nemcsak a géppark összetétele helytelen, például hiányzanak a 30 lóerős traktorok, amelyeket több cél­ra fel lehet használni, továbbá rossz az is, hogy a szövetkezetek az alap­eszközeik javarészét saját elgondo­lásuk alapján a kevésbé fontos kis­üzemi termelés fellendítésére fordít­ják. Az üzemágak sokasága és az egyes termékek elégtelen összpontosítása az egyik ^komoly akadálya a legmoder­nebb mezőgazdasági technika és tech­nológia bevezetésének. A Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága jóváhagyta a termeié» sza­kosításénak és összponto*ításának fő szabályait. A növénytermesztésben ja­vasolják a szakosított üzemek gép­típusának megalkotását az adott ter­mészeti feltételeknek megfelelően. Az állattenyésztésben pedig az állatok kor szerinti csoportosítását. A terme­lés fokozatos szakosításának alapja a legnagyobb fokú összpontosítás révén a járás mezőgazdasági termelése fej­lődésének távlati terve. A kevés földdel rendelkező szövet­kezetben lehetetlen az eredményes nagyüzemi technika és technológia bevezetése,' főleg az állattenyésztés­ben. Akadály az egyes szövetkezetek­ben az Is, hogy az összes földmennyi­ségnek csak kicsi ■ része szántóföld. Az eddigi egyesített szövetkezetek tapasztalatai bizonyítják, hogy ezt a feladatot nem mindenütt értették nisg helyesen. Csak az elmaradt szö­vetkezetek felszámolására használták fel a szövetkezetek egyesítését, elte­kintve azok földterületének mennyi­ségétől. Nem törődtek azzal, hogy mi­lyen nagy földterülettel rendelkezC szövetkezet alakul ki. Az ilyen hely­telen eljárás eredménye az olyan esel is, amikor az erősebb szövetkezetből az egyesítés után rosszabbul gazdál­kodó szövetkezet lesz. így van ez a Hptószentmlklósi járás benesovot »Bé­ke« szövetkezetben és a trencsínl já­rás mityicei szövetkezetében. Igaz, hogy azokban a szövetkeze­tekben, ahol az egyesítésnél a gazda­ságos termelés követelményeiből In­dultak ki, ott az egyesítéssel még fokozták a jól gazdálkodó szövetkezet előnyeit. Ide tartozik a rakuszl, a mlíncsoki, maliszlavkovi, sztrányai, kezsmarokl, haluzicai és a bosácsi szövetkezet. Az elmaradott szövetke­zetekben az egyesítés akkor eszköz a termelés fellendülésére, ha a szö­vetkezet elmaradásának oka az, hogy a termelőerőket nem tudják eredmé­nyesen kihasználni, vagy a munka rossz megszervezése miatt, (munka­erőhiány esetében) vagy pedig a föld­terület kis mennyisége miatt. A kis szövetkezetek nagyobb egy­ségekben tömörítése esetében felme­rül a kérdés, mennyi legyen a maxi­mális földmennyiség egy ilyen szövet­kezetben. Ha összehasonlítjuk a termelés hatékonyságának növelését, az egyesí­tett szövetkezetben, akkor az ered­ményekkel meg kell elégednünk. Az egyesítés után a szövetkezetek leg­többjében a termelés hatékonysága növekedett. Például Közép-Szlovákla hegyes vidékein 24,4 °/o-kal, Nyugat­A nyug at-szlovákiai kerület­ben 1962-ben csupán ezeknek a ^fogazott tengelyeknek — közve A títő fogaskerekeknek — a hiá­nya miatt körülbelül 50 darab Zetor 35-ös és Zetor 50-es trak­tor tétlenkedett. A bratislaval gépállomás dolgozót segítettek a helyzeten. A megrongált alkatrészekre kemény fémet forrasztottak s a fogaskerekek fogalt azután új­ra köszörülték. Képünkön a gépállomás együk dolgozóját, Jozef Smtdát látjuk a hibás és a megjavított alkatrészekkel. Augusztus óta, amikor hozzálát­tak az említett alkatrészek ja­vításához, nem kaptak egyetlen reklamációt sem. (dj Csak a szárazság az oka ? Följavították a szarvasmarhák téli takarmányozását 1963. január 6. a termelés alapeszközök sem hoznak maguktól jobb eredményt a termelés­be. Szükség van a szövetkezetben a termelőerők fejlődésével egyetemben a munka szerzevés és az Irányítás színvonalának állandó javítására. Ma már az irányítás régi formái nem kielégitőek. A szövetkezetekben nem megfelelőek a régi munkacsoportok (amelyek még minden szövetkezetben nincsenek ts megszervezve), szüksé­ges egy haladóbb forma — komplex­­brigádok és csapatak megszervezése. A munkaszervezés és a termelés Irá­nyításának új formája különösen az egyesített szövetkezetekben fontos, ahol az 1000 hektáros szövetkezet két- vagy három közös gazdaság egyesítéséből keletkezett. A régi szö­vetkezetekből rendszerint gazdasági udvarok alakulnak ki egymástól 2—3 km távolságban, amelyeknek a ter­melést helyesen kell irányítani. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legjobbnak bizonyult a terme­lő központok (gazdasági udvarok) közvetlen irányítása agronómus, zoo­­technlkus és gépész által. A közve­tett Irányítás bevezetése az agronó­mus és zootechnlkus felelősségének csökkenéséhez vezetne. A kongresszus határozata nemcsak a fejlett szocialista társadalom táv­latait mutatja, hanem azt Is, hogyan kell az eszmét saját munkánkká, anyagi értékké alakítani. A mezőgaz­daságban ez a szocialista nagyterme­lés kialakításának és elmélyítésének, valamint a szövetkezetek egyesítésé­nek útja. Sebek-Mésárol Szlovákia kukoricakörzeteiben 1,7 %­­kai, a répakörzetben 6,2 %-kal és a kelet-szlováklat répakörzetben 10,3 %­­kai. Szép eredményt értek el az állat­­állomány, főleg a szarvasmarWa és te­hénállomány növelésében. Például a salai szövetkezetben az állatállomány összehasonlítja az egyesítés előtti év­vel 31,4 %-kal növekedett', most 100 hektár földterületre 72 állat jut. A tehénállomány ugyanebben a szövet­kezetben 23 %-kal növekedett, és 26,6 darab jut 100 hektárra. Az elért eredmények bizonyítják, hogy az adott feltételek szerint — ahogy Novotny elvtárs mondta az egyesítésről — jól gazdálkodhat a szövetkezet és érvényesítheti a nagy­üzemi technológiát 300—400 hektá­ron, 800—1000 hektáron és szintén 1500 hektár földterületen. Nem egyez­hetünk bele olyan szövetkezetek egyesítésébe, amelyekben a szállítási költség elnyelné a nagyüzemi terme­lés gazdasági eredményeit. Az ered­mény mértéke nem lehet csak egy termelési eszköz maximális kihaszná­lása (például egy kombájn), hanem csak az összes termelési eszközök szolgálhatnának mértékül a termelés adott szakosításánál. Azt, hogy a kisebb szövetkezetek egyesítése nagyobb ökonómiai egy­ségbe eszköz a termelés növelésére, bizonyítják néhány egyesített szövet­kezet adatai; Teljes termelési A termelési alap- ] érték növekedése: eszközök értéke: kitett Termelési -EFSZ-ek körzet t h eKV i na-ra egy . „ egy , %-ban állandó dolgozóra dolgozóra CSP I. Mikulás Hegyi kör. 164 108 65,5 32,9 Bosáca Répa körz. 40 36 4,5 2,0 „Győzelmes Február“ Sztankovce Répa körz. 16 2 21,5 6,1 ' „Győzelmes Út“ ' ! Topolnytca Kuk. körz. 64 58 44,0 38,1 ( Vinodol Kuk. körz. 26 31 11,0 15,7 Egységben az erő A periül és híml szövetkezet pél­dája nyomán, akik perfnl székhellyel egy szövetkezetbe tömörültek, ha­sonló egyezség jött létre a debrődi és jaszovl EFSZ-ek vezetősége kö­zött. Mindkét EFSZ vezetősége meg­állapodott abban, hogy jaszovl szék­hellyel egy szövetkezetbe ‘ tömörül­nek- A. S. értéke egy hektár földterületen 21,5 %-kal növekedett. A szakosítás az együttműködés és összehasonlítva az adott termelési te­rület átlagával, ahol. a szövetkezetek 41 %-a még nem éri el a föld össz­pontosításának szükséges fokát. Ez bizonyítja legjobban a kisebb szövet­kezetek nagyobb gazdasági egységébe való egyesítésének hasznosságát. Ilyen feltételek alakultak ki például a topolnyicai szövetkezetben, ahol egyesítettek 431 ha, 306 ha és 563 hektárnyi földterületet; a sztankovcel szövetkezet esetében egyesítettek 405 és 283 hektár földterületet; és a bo­­sácai szövetkezet esetében, ahof egye­sítettek 793 és 149 hektár földterü­letet. A termelés hatékonyságával az egyesített szövetkezetekben — habár az átlaggal összehasonlítva jobb — mégsem elégedhetünk meg. A kuko­ricakörzetekben elértiek maximálisan 8650 koronát, répatermő körzetekben 5820 koronát és hegyvidéken pedig 6570 koronát egy hektár földterület­ről. Az elért eredmény azt bizonyítja, hogy az egyesített szövetkezetekben Icihasználatlan tartalékok vannak. Ha jobban megfigyeljük, rájövünk arca, hogy itt — az egyesített szövetkeze­tekben — a termelés növekedett a tő­kebefektetés növelésével. Például a topolnyicai szövetkezetben ahol a leg­jobb eredményt érték el a termelés hatékonyságának 64 %-os növelésével, a termelési alapeszközök értékes egy hektár földterületen 44 %-kal növe­kedett. Legvilágosabban a sztankov­cel szövetkezetben mutatkozik meg, ahol bár a hatékonyság 18 %-kal nö­vekedett, a termelési alapeszközök ben ellik és a friss fejősöktől tovább gyarapodik majd a tejtermelés, lehet­ségessé válik a napi 7—8 literes tej­­átlag. A szövetkezet állatgondozói a to­­vábbtenyésztésre szánt borjak gondo­zására is különös figyelmet fordíta­nak. Az itatásnál használatos fölözött tejhez Galacitot és Nitracitot kever­nek. A Galacit a tejzsír értéket nö­veli, a Nitracit pedig a TBC ellen vé­di a serdülő állatokat. A Szliacs II. EFSZ lényegesen jobb feltételek mellett gazdálkodhatna, mint az előbb említett „testvére“, ha a siránkozás helyett kihasználnák a a természetadta lehetőségeket. A szövetkezet előnyére szolgálhatna az, hogy földjeik nagy része a Garam partján terül el. Ideális vidék az ön­tözéses gazdálkodásra. Másutt ezt az előnyt már rég a szövetkezet haszná­ra fordították volna, de nem így a Szliacs Il.-ben. Szégyenszemre egyet­len takarmányféleségből sem termel­nek elegendőt. Ez meg is látszik a tejtermelésen, mert a 62 tehéntől a napi darabonkénti fejésl átlag csu­pán 2,1 litert tesz ki. A legrosszabb azonban az, hogy egyáltalán semmi kilátás nincs a tejhozam emelkedésé­re. Nagy hiba az Is, hogy a szövetke­zet zootechnikusa nagyon könnyel­műen végzi feladatát. Egyszerűen fogja magát és két-három napra eltá­vozik a szövetkezetből. Ez bizony meglátszik az állomány haszonhoza­mán. Ottjártunk alkalmával az EFSZ el­nöke — mivel a zootechnikus újra „házon kívül“ tartózkodott, — na­gyon sajnálatos, semmilyen felvilágo­sítással nem szolgálhatott. Állítólag nem akart a zootechnikus „egyéni“ dolgaiba beavatkozni. Azonban meg kell mondanunk kereken, hogy a hozzá nem értésnek mellébeszélés a vége. Ez a valóság. Ezek után jogo­san feltételezhetjük, hogy a járásban hasonló esetek másutt is előfordul­hattak. Szerencse az, hogy a Szliacs II-ben kiütközött hibák már a megoldás út­ján vannak. 1963-ban egyesül a két szomszédos EFSZ. A Szliacs I-ben körültekintő, szakmailag képzett, jó vezetők vannak, akik a tagság erejére támaszkodva, képesek lesznek a hiá­nyosságok kiküszöbölésére, és ki fog­ják használni mindazokat a lehetősé­geket, amelyek elősegítik majd az egyesített szövetkezet helterjesebb gazdálkodását. Hoksza István mányalapunk jóval szegényebb, mint 1961-ben volt. Ez komoly gondot okoz az átteleltetésnél. A járási szervek máris Intézkedtek a helyzet javítására, öt körzetben rátérnek az élesztősitett melaszos moslék előállítására. Naponta 750 hl fehérjemoslékot szállítanak ezekből a központokból a környező 30 EFSZ- nek. További Intézkedés — szükség­megoldás — volt az Is, hogy 350 bor­jút átatitak a rimavszkászobotai és 220 befolyatásra alkalmas üszőt a topolcsanl Járásba továbbtenyésztés céljából. Ezen kívül 142 továbbtar­­tásra alkalmatlan tehenet, 132 üszőt, négyezertől több sertést és közel öt­száz juhot kiselejteztek. S most felmerül a kérdés. Az 1962- es évben — még a szárazság ellenére is — vajon nem. kínálkozott lehető­ség bőségesebb takarmányalap meg­teremtésére? Erre vonatkozólag kü­lönböző vélemények alakultak ki. A mezőgazdasági üzemek egy részében — ahol a szárazság ellenére Is ele­gendő takarmányt termeltek — azt állítják, hogy ahol nem tétlenkedtek, nem sopánkodtak, ott van takarmány elegendő. Az üzemek másik részében — a sopánkodók — egyre azt hajto­gatják, hogy — mit tehettünk, ha nem termett. Erre vonatkozólag két példát ho­zunk fel, két egymás mellett gazdál­kodó EFSZ példáját. A Szliacs I. és Szliacs II. szövetkezetek nagyon al­kalmasak arra, hogy összehasonlítsuk őket. A Szliacs I. igen jó hírnévnek ör­vend a zvoleni járásban. Az állatte­nyésztés terén elért eredményeiket mindenekelőtt a Jó takarmányalap­nak köszönhetik. Persze, a szárazság őket sem kerülte el, de következetes harccal legyőzték. Az öntözés, a mű­trágyázás és a trágyalevezés, meg­hozta az eredményeket. Ezen kívül a szarvasmarhaállományt, ameddig csak lehetett, a legelőn tartották, s ezáltal Is nagytömegű szálastakarmányt nyertek télire. A szövetkezet zootechnikusa, Ján Nádvornik ügyel arra, hogy a takar­mányozás ne találomra, b-.iem előre Jöl megfontolt terv sze int történjék, így aztán nem lehet hiba. Meg is lát­szik a gondosság az állományon. A legelőről december elején bete­relt 91 tehénből 40 vemhes, s az át­lagos tejhozam mégis eléri a napi darabonkénti 5 litert. Az említett te­henek nagy része az első negyedév­sági állatok táplálása szempontjából. Az itt szerzett jó tapasztalatok alapján a szövetkezet tavaly az összes silókukoricát — 82 vagont fél százalékos húgyléoldat­­tal silózta le. Ezekben a napokban a silókukoricát az állatokkal etetik és máris megmutatkozott az említett silózási módszer előnye. A hruski szövetkezetben (breclaui járás) 1961-ben 20 vagon kukorlcasllót készítettek, amelyet húgylével gazdagítottak. Ennek % silótakarmánynak csaknem két szerte nagyobb volt a nitrogénanyag' tartalma, mint a szokványoson lesilózott kukoricának. Amint Ismeretes, a nitrogén anyagoknak nagy jelentősége van a gazda­emészthető fehérjét és 3,40 kg ke­mény ítőegy séget. Ám megállapították, hogy e takar­mányadag részét képző kukoricából és húgyléből készült siló emészthető nitrogénagyag-tartalma 1,46 %-ot ké­pez. Ezért, annak ellenére, hogy táp­­anyagszegényebb az előző takarmány­adagnál, mégis növelte az állatok te­­jelékenységét. Ez azért történhetett meg, mivel a húgyié teljes mértekben érvényesülhetett az állatok emésztő szerveiben és előnyösebbé vált a fe­hérjék és a szénhidrátok közötti arány. Az első takarmányadag eseté­ben ez az arány 1:10,3 volt, a máso­dik takarmányadag esetében pedig 1:8,8. Ez a magyarázata a takarmány jobb kihasználásának és a tejelékeny­­ség növelésének. Lubomir Krfí mérnök karmányozás színvonala. Szeptember­ben egy fejőstehénnek naponként az alábbi takarmányadagot adták: 42 kg kukorica csalamádé, 0,25 kg rétiszé­na, 2,4 kg lucernaszéna és 0,20 kg takarmánykeverék. Tápanyagokban minden állat naponként 0,42 kg emészthető fehérjét és 4,97 kg ke­­ményitőegységet kapott. Októberben, amikor a tejhozam megnövekedett, egy fejőstehén napi takarmányadagja a következő volt: 14 kg kukoricacsalamádé, 16,6 kg kukoricából és 0,5 %-os húgyléből készült sllőtakarmány, 0,5 kg rétiszé­na, 0,45 kg lucernaszéna, 2,5 kg ru­­korrépafej és 0,30 kg takarmányke­verék. Ez a takarmányadag, amely gyen­gébb az előzőnél, a következő táp­anyagokat tartalmazza: 0,265 kg A hruski szövetkezetben az állaton­ként! átlagos napi tejhozam júliusban 5,30 liter, augusztusban 5,13 liter, szeptemberben pedig 5,11 liter volt. Októberben, amikor hozzáláttak a le­­silózott kukorica feletetéséhez, az átla­gos napi tejhozam állatonként 5,78 literre emelkedett és a szövetkezet napi tejtermelése 242,5 literrel gya­rapodott. Sokaknak talán úgy tűnik, hogy éz a gyarapodás nem valami nagy és fel­merülhet az a kérdés Is, hogy az említett hónapokban milyen volt a ta-Miként lehetne megoldani a takar­mányhiányt, mit kellene tenni az állatok sikeres átteleltetése érdeké­ben? E7, jelenleg a legégetőbb — megoldásra váró — feladat a zvoleni járásban Is. Ezzel foglalkoznak a szö­vetkezetekben és a járási nemzeti bi­zottság mezőgazdasági osztályán. A járás déli részében 1962-ben 40- től több szövetkezetei súlytott a ked­vezőtlen, száraz időjárás, aminek az lett a következménye, hogy az állat­állomány részére a létfenntartási szükségletet alig-alig képesek saját alapokból kielégíteni. A járás mező­­gazdasági szakembereiből kiküldött bizottság megállapította, hogy széná­ból mintegy 124 600, takHrmányszal­­mából 76 600, kapásokból 163 000, si­lóból 107 000, abraktakarmányból pe­dig 98 000 mázsára lenne még szük­ség, hogy a követelményeknek meg­felelően elláthassák az állatokat. — Ha az 1962-es takarmánytermést összehasonlítjuk az 1961-es év terniés­­eredményeivel — jegyzi meg Jozef Blaho mérnök, a járási nemzeti bi­zottság mezőgazdasági osztálya állat­­tenyésztési részlegének vezetője — azt kell mondanunk, hogy idei takar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom