Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-03 / 10. szám
Az új feladatok jegyében Az Évzáró közgyűlések hónapja ez év januárja. A pártszervezeteken kívül az ifjúsági és testnevelési szervezetek, a CSEMADOK és a vöröskereszt szervezetei, most tartják évzáró gyűléseiket, sőt a napokban megkezdődtek az EFSZ-ek zárszámadási gyűlései is. Az évzáró gyűlések fontos állomást jelentenek az egyes szervezetek életében. Ezeken az ünnepélyes találkozásokon felmérik az elmúlt év eredményeit, irányt szabnak az elkövetkező év munkájának és odaadó, hozzáértő dolgozókat választanak az egyes társadalmi szervezetek élére. A feladatok kitűzése a XII. kongresszus határozataiból indul ki és azok megvalósításáért száll síkra. A különböző önkéntes társadalmi szervezetek munkájának a jelentőségét a kongresszusi beszámoló így határozta meg — „új feladataink teljesítése elképzelhetetlen a társadalmi szervezetek jelentős hozzájárulása nélkül“. A BÉKÉÉRT, AZ EMBERÉRT A Nemzetközi Vöröskereszt alapjait száz évvel ezelőtt, 1863-ban rakták le Genfben. A világszervezet azóta egyetlen egyszer tanácskozott székhelyén kívül, az 1961-es év végén megtartott bécsi kongresszusán. Ez a tanácskozás óriási jelentőségű volt a nemzetközi szervezet életében, mivel alapjában megváltozott a jelszavuk, célkitűzésük. Régi jelszót — „Segíteni a háború nyomorultjait, segíteni a sebesülteket“ — felváltotta: „A békéért való harc“ — a békés segítség jelszava. Annak idején a jelszó körül nagy vita alakult ki a szovjet és az amerikai küldöttek között. Közel négy órás vita sem volt elegendő a nézetek kikristályosodásához. Másnap reggel azonban kéz a kézben lépett a két küldött az emelvényre. — Megegyeztünk! — jelentették, óriási tapsvihar közepette. — Békét akarunk! Ez lesz a jövőben a munkánk tartalma. A felejthetetlen kongresszus jegyében folyt le a Vöröskereszt safárikovói helyi .szervezetének évzáró közgyűlése is. A beszámoló, a felszólalások, az emberiség békéjéért féltő szavakkal voltak telítve az emberről, a féltve őrzött egészségről beszéltek. A teljes munkaképességű emberért sokat tettek az elmúlt évben is a safárikovoi szervezet tagjai és ezt tűzték ki célul a jövő felé is. A 216 tagot számláló szervezetnek 99 állandó véradója van. Az elmúlt évben 15 új önkéntes véradót szereztek. Az önkéntes ápolónőknek is egész sorát képezték ki. Rendszeres ellenőrzéseket tartottak az iskola- és üzemi konyhákban, gépállomáson, az állami gazdaságon és az orvosi rendelőkben. A mezőgazdaság gyorsütemű gépesítése mellett egyrg több a baleset falvainkon Is. Az elmúlt év során a rimaszombati járásban 1365 baleset történt, ebből a safárikovói körzetben 260. Dr. Torna éppen arról beszélt, milyen fontos, hogy szervezetten, ésszerűen nyújtsanak segítséget a baleseteknél. Hubán, ahol a traktor vezetője a gép alá került, fejveszetten fogtak hozzá a megmentéséhez és így majdnem életét vesztette a szerencsétlenül járt ember. Különösen a téli időszakban nagyon gyakoriak a törések. Orvos sok esétben nincs kéznél. Itt minden esetben a Vöröskeleszt-csapat tagjaira hárul az a feladat, hogy első segélyben részesítsék az embertársukat. Jelentős feladat hárul még abból a szempontból is a szervezetre, hogy felvegyék a harcot a fölösleges gyógyszerpazarlás, gyógyszer-raktározás ellen. Ez természetesen nagyban függ az embereknek a békébe vetett hitétől is. Sok helyütt tapasztalták, hogy azzal érvelnek a kicsinyhitűek, a gyógyszerraktározók, hogy hát ha háború lesz és nem lehet majd kapni. Sok esetben az ilyenek előre megmondják az orvosnak, hogy milyen orvosságot írjon elő. A cigefnyszármazású polgárok között végzett munkát is javítani akarják. Erre a közelmúltban előforduló eset is készteti őket, ugyanis egy tüdőbajos apa megfertőzte egész családját. Rendszeres nevelőmunkával akarják őket Is a higiénia alapvető követelményeire nevelni, különböző előadásokon és áyakoribb ellenőrző látogatásokon keresztül. Az önkéntes véradók szervezésében Safárikovóban szépek az elért eredmények. Sajnos, azonban a körzetében lévő falvakban a járási átlaghoz mérten nagyon alacsony a véradók száma. A safárikovói szervezet tagjai propagációs munkát folytatnak A pantalló és a csizmanadrág Kis falucska, vagy inkább egy nagy család? Talán mind a kettő jellemző a hegy tövében meghúzódó Vidovára. Melegszívű, egyenes jellemű kőbányászok, szövetkezeti dolgozók a „nagy család tagjai“. A zimankós januári vasárnap este összejött ünnepelni a falu aprajanagyja a szépen berendezett művelődési otthonba. Néhány nagymamán és csecsemőn kívül ott volt mindenki, hogy részese legyen a CSEMADOK évzáró közgyűlésének. Talán ez a ISO lakosú falucska hazudtolja meg legjobban azokat, akik azt mondogatják, hogy kicsi a falu, nincs kivel kulturális munkát végezni, az önművelés nem érdekli az embereket. Vidovában éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Ott mindenki akar tenni valamit a saját maga és családja műveléséért, szórakozásáért. A lelkes emberek élére közel egy évtizeddel ezelőtt egy fáradságot nem ismerő, kultúrát szerető tanító házaspár került. Padoménak az iskolai tanítás mellett fő gondja volt, hogy már a tanulókba beleoltsa a közös, a nemes szórakozás csíráját. Hosszú évekig a szűk iskola volt mindenfajta kulturális megmozdulás helye. Akkor sem csüggedtek, a panasz helyett tevékenykedtek. Néhány évvel ezelőtt megindult a harc a népművelési otthon felépítéséért. A község vezetőivel és Fodorékkal az élen szabad idejük nagy részét az építkezésen töltötte a falu népe, hogy minél előbb elkészüljön a kultúra hajléka. Elkészült. A CSEMADOK-szervezet az évzáró gyűlés előtt még ezer koronáért vásárolt függönyöket, hogy ezzel is kellemesebbé tegyék második otthonukat. Mire befejezték a művelődési otthon építését, búcsúzott a tanító-házaspár is. Más helyre hívta őket a kötelesség. Egy pillanatra meghökkentek a vezetők. — Most mi lesz? — De ez csak egy pillanatig tartott, mert a beoltott fák már terebélyesek, majd a környékbeli községekben új véradók megnyerésére. Talán a közgyűlésen elmondott egyetlen egy eset is igazolja a véradás fontosságát. Ruszko Slavomír, 1-9-éves főiskolásnak a tüdeje és szíve között megpattant egy ér. A fiatalember vérképlete a B csoporthoz tartozott, amilyen vére aránylag kevés embernek van. Az orvosok vérátömlesztés segítségével vették fel a harcot a fiatalember megmentéséért. Mivel a kórházban nem volt elég vér a raktáron, a különböző községek helyi szervezeteinek vezetőivel éjnek idején keltegették az embereket véradásra. Közel 3 liter vérre volt szükség, mire végre sikerült megmenteni Slavomír életét. Azt hiszem nem kell kommentár a véradás és a Vöröskereszt szervezetek munkájának ezen a téren kifejtett ténykedése fontosságához. Az évzáró gyűlés jő munkáját a pionírok és a Mezőgazdasági Technikum hallgatóinak kedves műsora zárta be. A műsor főértéke az aktualitása volt, amely kiemelte az ember egészségéért folytatott harc jelentőségét és szatirikus jelenetekben elevenítette meg az egészségügy vonalán előforduló visszáságokat. —tő— ellenállának a szélnek védő karók nélkül is és a nemes oltógalyacskák megerősödve teremni kezdenek. Az új tanító Miklós István is örömmel állt a lelkes vezetőség mellé és új célokat tűztek ki. Nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint a zenekar és az énekkar újjászervezésére. Jó szervező munkájukat igazolja, hogy a NOSZF évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi esten már a népzenekar is szerepelt a tánccsoport mellett. A CSEMADOK szervezet egészévi tevékenységére a tervszerűség a rendszeresség jellemző. A vezetőség mindig kollektiven beszéli meg a tennivalókat. A tagságot is többször öszszehívják, ahol ismertetik a vezetőség elvégzett munkáját és terveit. Az ünnepélyes közgyűlést gazdag műsor követte. Jelenetek, énekszámok, versek váltogatták egymást. A maréknyi fiatalság mellett az idősebb kultúrmunkások is szerepeltek. A Máté-családból az apa és a fiú vetélkedett egymással. A csizmás, dúsbajúszú apa operettkettösökben jeleskedett. A fiú, aki jelenleg a Moldovai Gépészeti Technikum hallgatója pantallóban énekelt magyar nótákat. Ekkor az ötven felé tartó fiatalos arcú apjának már a hegedű sírt a kezében és a zenekar élén kisérte az ifjabb Mátét, aki kellemes baritonjával méltó utódja apjának. Apa, fiú; kis falu, nagy család. Művelődni vágyó fiatalok, idősebbek, az önkéntes népművelés harcosai, művelői a vidovaiak. —tő— 1965. február 3. Néhány megjegyzés Mindjárt elöljáróban elmondhatjuk, hogy a CSEMADOK velkíbieli szervezetének évzáró közgyűlése teljesítette feladatát. A titkári beszámoló konstatálta az eredményekben, sikerekben aránylag gazdag év fogyatékosságait is. Hiányosságként talán azt említhetnénk, hogy a régi vezetőség nem elemezte kellőképpen a fogyatékosságok okát s éppen ezért a vita aránylag nehézkesen indult, sok esetben részletkérdések megvitatásába bocsátkozott. Sokszor írtunk már róla s mindig fájlaltuk, hogy a mintegy fél évtizede még kiválóan működő, magas színvonalat elérő velkíbieli tánccsoport beszüntette működését. Okokat kerestünk és találtunk is. Mint várható volt ezen a közgyűlésen is szőbakerült a tánccsoport problémája. Újból kerestünk okokat és újból találtunk. Egyet nem találtunk csak: megoldást. S talán ebben rejlik az eddigi sok beszéd hiábavalósága is. Okokat keresünk és nem megoldást. Ha már itt tartunk, menjünk csak tovább. Filozofálgassunk, és keressük meg annak az okát, miért nem találunk megoldást, hogy végül is elérjünk a célhoz, a megoldás megoldásához. Tehát az ok: Az évzáró közgyűlésen, amelyet különben dícséretreméltőan, tea- és irodalmi esttel összekötve rendeztek meg nagyon kevés volt a fiatal. Főleg olyan fiatalok nem voltak ott, akik egy esetleges új tánccsoport tagjai lennének majd. Szerintem ez lenne az ok, amiért végeredményben ez a közgyűlés sem találta a megoldást, amihez pedig szerintem csak úgy juthatunk el, ha hasonló est keretében a fiatalokkal ülünk zöld asztalhoz. A velkíbieli szervezet, nagyon helyesen, kulturális tevékenysége hatósugarát kiterjesztette a különböző szakkörök megszervezésére is. A folyamat röviden ez: a CSEMADOK tagjai segítségével és bevonásával szakkört szervez. Amint ez a szakkör életerős, izmos szervezetté válik, külön vezetőséget választ és testvéri viszonyban létrehozóival önálló életet kezd élni. Konkrét példa erre velkíbielben a gyümölcsészeti szakkör. S mi következik még? Méhészeti szakkör, de erősen vajúdik egy fényképészeti kör is. A CSEMADOK tagjai tehát nemcsak a „saját malmukra“ hajtják a vizet, hanem amint látjuk, nem tévesztik szem elől a falu általános kulturális színvonalának a felemelését sem. Végezetül elmondhatjuk tehát, hogy a faluban lényegében megoldódtak a sok éve húzódó CSEMADOK-problémák. Konszolidálódott a helyzet, s ma a szervezet vezetői tudják merre kell haladniok. Ami még talán nehézséget okoz, az a tagság feltöltése fiatalokkal. 0- lyanokkal, amilyenek a faluban bizonyára vannak, dolgozni is szeretnének, csakhát valami módon fel kell kelteni bennük az érdeklődést. (P*) A vidoval tánccsoport Csak a szervezésen múlik 5 A Szabad Földműves szerkesztősége szeretettel üdvözli á fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Magyar Területi Színház íművész-kollektíváját és munkatársait. A vcselincei szövetkezet a jól fejlődő szövetkezetek közé tartozik. Ezt mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy kiváló eredményeket érnek el. Joggal állíthatjuk tehát, hogy minden előfeltételük adva van a kulturális élet fellendüléséhez, a kulturális, tömegmozgalmi munka kibontakozásához. Mint minden olyan községben, ahol már gazdasági és pénzügyi szempontból szilárd szövetkezet működik, úgy Vcselincében is a kulturális tömegmozgalmi munka anyagi bázisát a szövetkezet képezi. Ennek tudatában vannak a szövetkezet vezetői is. Ezt mi sem bizonyltja jobban, mint a két televíziókészülék, a sportfelszerelés, amit a szövetkezet vásárolt, a társadalmi szervezeteknek nyújtott anyagi támogatás kulturális rendezvények alkalmából. De igazolja az is, hogy a közeljövőben megnyíló korszerű új művelődési otthont, amelynek építésében íaz egész falu lakossága részt vett, a szövetkezet veszi gondjaiba — szövetkezeti klubot létesít, hogy kellemes művelődési és szórakozási lehetőséget teremtsen a tagoknak, s főleg az ifjúságnak. A helyzet ismerete alapján arra a következtetésre jutunk, hogy minden előfeltétel meg van és a jövőben még jobban meg lesz ahhoz, hogy a tömeg- és társadalmi szervezetek — főleg a CSISZ és a CSEMADOK hasznos népnevelő munkát végeznek. A CSISZ és a CSEMADOK helyi szervezete házatáján azonban az utóbbi időben semmi mozgalődás nem észlelhető. A tétlenség ihégcsak azzal sem magyarázható, hogy kevés a fiatal, mert a fiatalság túlnyomó többsége a szövetkezetben dolgozik. Keresve a tétlenség okát, meglátogattuk a szövetkezet virágházát, ahol Csank István csoportvezető irányítása mellett négy tűzrőlpattant fiatal leány — név szerint Együd Ilonka, Micski Marika, Kozsár Ilonka és Húsza Jolika dolgozik. Meg kell mondani, hogy jól dolgoznak, mert öttm évi 180 000 korona hasznot hajtanak a szövetkezetnek. A beszélgetésnél kitűnt, hogy ezek1 az ügyes és csinos lányok mindanynyian a CSISZ lelkes, de a szervezeti munka terén tétlenkedő tagjai. Nem saját hibájukból, hanem azért, mert állításuk szerint nincs a faluban sen-Csak így tovább..! A nyizsnáhutkai CSISZ-szervezet a múlt héten tartotta meg évzáró taggyűlését, amelyen a fiatalok tavalyi munkájukat értékelték. A tagok bizony maguk sem elégedettek tavalyi tevékenységükkel, s ezért most a XII. pártkongresszus szellemében felajánlásokat tettek a IV. CSISZ-kongreszszus tiszteletére, amelyeket még az első félévben szeretnék teljesíteni. Ezek szerint sokkal nagyobb segítséget nyújtanak majd a helyi szövetkezetnek mint eddig. Bekapcsolódnak a tavaszi és a nyári munkákba, az aratásra és eséplésre ifjúsági brigádot szerveznek. Tavasszal feljavítanak 10 hektár legelőt és 100 m3 komposztot készítenek. A mezőgazdasági munka mellett erőteljes akciót indítanak hulladékanyagok (vas, papír, rongy) gyűjtésére. Jelenleg jó munkát végez a szervezetben a „Tanulunk a CSISZ-ről" — és az olvasó kör. A színjátszók a „Kubo“ c. darabra készülnek, s ezt a szomszédos községekben is színre hozzák. Elhatározták továbbá, hogy havonta legkevesebb egyszer táncestét is rendeznek különféle társasjátékokkal és vetélkedőkkel egybekötve. A CSISZ-tagok száma Nyizsnánutkán nyolccal szaporodott. ki, akt az Ifjúság kulturális tevékenységét szervezné és irányítaná. Azt mondják, hogy aki segíteni tudna, például színdarabok rendezésében, az legszívesebben a korcsmái asztal mellett ül, és a kártya járásán töri a fejét. Varga Ferenc Igazgató-tanító, aki egyben a CSEMADOK helyi szervezetének titkára is, a pangás okát abban látja, hogy az ifjúságban kevés a kezdeményezés. Szerinte azért nem működik a CSEMADOK helyi szervezete sem. Ezt az állítását megtoldotta azzal, hogy ő is ludas egy kicsit, mert a sok egyéb funkció miatt nem jut ideje arra, hogy az iskolán kívül az ifjúsággal is foglalkozzon. Bizony sok egy embernek kilenc funkció még akkor is, ha az abból eredő munkát félkézről végzi. Ezért helyes lenne Varga elvtársat mentesíteni a funkcióktól, de ugyanakkor megkövetelni tőle azt, “hogy mint tanító segítse az iskolán kívüli kulturális népnevelő munka kibontakozását. Hogy közreműködjön színdarabok és egyéb kulturális rendezvényeknél, s hasznos előadásokon keresztül segítse elő a többi tanítóval karöltve a lakosság művelődését. Az ifjúságnak azt tanácsoljuk, hogy bátrabban kezdeményezzen, és kísérelje meg bebizonyítani életrevalóságát a kulturális munka területén is. Helyes lenne, ha kiindulnának a CSISZ feladataiból, és a tél folyamán rendeznének különböző jellegű vitaesteket. Például a növénytermesztés haladó módszereiről, amelyre előadóként meghívnák a szövetkezet agronómusát, vagy az állattenyésztés problémáiról, melyről beszámolót a zootechnikus tartana, és vitázhatnának egyéb társadalmi kérdésekről, mely problémák megvilágosításától talán a tanítók sem idegenkednének. De rendezhetnének tehetségük és lehetőségük méreteihez képest kisebb kulturális esteket is, s talán ilyen kisebb rendezvényekkel sikerülne kiváltára a kulturális munka iránt azoknak az érdeklődését is, akik a jövőbeli rendezvényeknél segíteni tudnak majd. Nyíltan meg kell mondani, hogy a nemzeti, bizottságnak is többet kellene tenni a népnevelési munka ki-, bontakozásáért. Nem elég csupán megállapítani, íaogy az ifjúságban nincs elég kezdeményezés. Tehát, az a feladat hárul a nemzeti bizottságra, hogy összefpigja és irányítsa mindazokat az erőiket, szervezeteket és személyeket, amelyek hívatottak a népművelési munka fejlesztésére, s melyek, ha akarják, tudják is szolgálni a község lakosságának kulturális fejlődését. Jablonci Lajos ☆ Dióhéjban Izsóról A helyi népművelés vezetői még január első felében a tömegszervezetek vezetőinek közreműködésével összeállították az 1963-as évi kulturális működési tervet. Eddig mindig problémát okozott az, hogy egy-egy bál megrendezését melyik tömegszervezetre bízzák. Ezen az összejövetelen közös megegyezés alapján ezt is eldöntötték. A CSEMADOK helyi szervezetének műkédvelő csoportja a napokban mutatta be Kónya József: Senki fia című drámáját. Az előadás megnyerte a közönség tetszését. A színművet Komlósi Menyhért tanító rendezte. A helyi EFSZ Vezetősége a MATESZ előadásaira 100 db. bérletjegyet vásásolt az 1963-as évre. Az első előadás, amelyet megnézett a szövetkezeti tagság, Jírásek: Lámpás című színműve volt. Kurucz Nándorné (Izsa)
