Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-03 / 10. szám

• Múlt évi tapasztalatok a kukorica vegyszeres gyomirtásáról Néhány tanulság a hígtrágya-gazdálkodásról A szuperszelektív hatóanyagú vegy­szerekkel (Atrazin, Simazin, Hunga­­zik), kiloraminotriazlnokkal végzett vegyszeres gyomirtás egyre nagyobb mértékben terjed Magyarországion. Három évvel ezelőtt még csak az állami gazdaságok használták néhány ezer hektáron, 1962-ben már számos szövetkezet is kipróbálta, s az idén az állami gazdaságokban és termelőszö­vetkezetekben országosan 400 — 500 hektár kukoricát kezelnek ezzel a vegyszerrel. Gyorsütemű terjedését megkönnyíti az, hogy most már hazai­­lag állítják elő Hungazin néven ezt a klóraminotriazin tartalmú vegyszert, s hatása teljesen felér a svájci gyárt­mányú Simazinnal. A második ötéves terv végére az ország kukoricaterüle­tének csaknem felén, 723 000 hektáron használják a kukorica termesztésének ezt a kapálás nélküli művelését. A kukorica vegyszeres gyomirtásé-Nyolc hónap alatt vágásra alkalmas sertések Irta: WILHELM, az Anklam­­kerületi Gross Polzin-i mező­­gazdasági termelőszövetkezet párttitkára Egyesekben felmerült a kérdés, vajon a gyorshizlalást csupán szükség­­intézkedésnek kell-e minősíteni az esetleges hústermelési nehézségek át­hidalására? Alapos megfontolás után határozott „nem“-mel kell erre a kérdésre válaszolnunk. Azonosítjuk magunkat a munka hőse, Johanne« Döhler, a dahleni „Walter Ulbricht“ nevű mezőgazdasági termelőszövetke­zet elnöke felfogásával, aki a járási küldöttek lipcsei konferenciáján töb­bek között ezeket mondotta: „Gyors­hizlalás alatt nyolchavi hízőtartamot kell érteni“. A gyorshizlalás a legki­sebb takarmánymennyiség felhaszná­lása mellett a legnagyobb eredménye­ket biztosítja hízás tekintetében. Mint a leggazdaságosabb hizlalási módszer kellékét képezi a szocialista gazdaság vezetésének. De lehet-e a süldőket nyolc hőnap alatt vágásra alkalmassá hizlalni? Le­het! Tapasztalataink emellett szólnak. Csak alaposan át kell gondolni és ki­számítani az egészet. Mindez már az anyaállatoknál kezdődik. nak módszere évről évre finomodik, fejlődik. Az első évben a kutatók azt javasolták, hogy a szert a kukorica kelése előtti állapotban (premergens), tavasszal a vetés előtt kell kiperme­tezni. A tavelyl tapasztalatok szerint a nagyarányú szárazság veszélye miatt előnyösebbnek mutatkozik és bizton­ságosabb a vegyszer hatása, ha azt ősszel, illetve tél végén permetezzük ki mélyszántásra. A siker fontos fel­tétele a jóminőségü mélyszántás, s utána következő csapadékos időjá­rás. Lejtős területen vegyszert hasz­nálni nem tanácsos, mivel a hóié, eső azt az alacsonyabb területekre lehord­ja, s ott az összegyülemlett szer ká­rosan hat más növényekre. Hungazinból hektáronként éppen annyi anyagi felhasználása szükséges, mint a Slmazinból, illetve Atrazinból. Eszerint középkötött talajokon 7 — 9 kg, kötött talajakon 9 — 10,5 Hungazin vegyszert kell permetezni. Az eddigi gyakorlat szerint a hek­táronként szükséges vegyszert 900 — 1000 liter vízben oldva permetezték a kukoricatáblára. Az újabb kísérletek eredményei azt bizonyítják, hogy a kloraminotriazinos hatóanyagú gyom­­irtőszerek felényi vízzel, hektáronként tehát 450 — 500 litert számítva, jó per­metezőgéppel is kipermetezhető, a gyomirtó hatás és a termés csökke­nése nélkül. Ez azt jelenti, hogy fe­lényi vontatőerő szükséges a víznek a kukoricatáblára való kiszállításához. Kísérletek folytak arra vonatkozó­­lap Is, hogy a Hungazlnt, Simazint műtrágyafélékkel keverve, víz hozzá­adása nélkül szórják ki ősszel a ta-Hogy mit jelent a jó szervezés a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésében, azt legjobban megmutatják a bélyi szövetkezet 1962. évben elért eredmé­nyei. Eddig a szövetkezet a járás leg­gyengébbjei közé tartozott. Nem volt egy ember a faluban, aki a szövetkezet élére álljon, hogy kirántsa a kátyú­ból a szövetkezetei. Ezt látva, a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizott­ság és néhány lelkes szövetkezeti tag - elhatározták, hogy más faluból hoznak szövetkezeti elnököt. Elhatáro­zásukat tett követte és így egy rend­kívüli közgyűlésen megválasztották elnöknek Géresi Istvánt. Mint új em­ber ebben a községben először is ke­lajra, s a vegyszert majd a téli hőié, csapadék oldja fel, mossa 1« kellő mélységre a talajba. A hatás kielégítő volt A tudományos megfigyelések azt Is igazolják, hogy a hungazlnozott (sl­­mazinozott) táblákon azonos talaj­­táperő viszonyok közepette Is leg­alább annyit, de néhány mázsával In­kább többet terem a vegyszereseit kukorica, mint a kapált kukorica. Magyarázata az, hogy hormonhatásá­nál fogva serkentőleg hat a kukorica fejlődésére. Ha a kukorica földje a vegyszertől gyomtalan, nem szükséges a talaj lazítása, kapálása, kultivátoro­­zása, mert a talajnedvességet, első­sorban a gyomnövényzet pazarolja el levélzetén át. A vegyszerrel gyomta­­lanított táblákon a beéredett, jő szer­kezetű talajba kapálás nélkül is visz­­szamarad, megőrződik a nedvesség. Vizsgálták a Hungazin utóhatását is. Eszerint a klóraminotriazin hatóanya­gú szerekkel kezelt kukorica után két évig őszi vagy tavaszi kalászost, s egyéb — e gyomirtó szerek iránt érzékeny — kultúrnövényt vetni nem szabad. Viszont a kukorica jól bírja az időszakos monokultúrát, s 2 — 3 éven át önmaga után vetve, gondosan vég­zett agrotechnikával nem kell félni az esetleges kártevők elszaporodásától, s Így a kukorica bőséges termést hoz. A hungazlnozott táblán a második év­ben kukoricán kívül viszont sikerrel termeszthetjük a takarmánycirkot (sumac), szemescirkot (hegari), a szudáni füvet, spárgát, mert ezek a növények nem érzékenyek a klórami­notriazin iránt. Ha a második éves hungazinozásü táblán a vegyszer hatása nem elegendő a gyomok elpusztítására, akkor kulti­­vátorozást, kapálást kell beiktatni, a gyomosodás mérvétől függgően. reste az okát a szövetkezet lemaradá­sának. Megállapította, hogy a régi vezetők nem vették figyelembe a tag­ság jőszándékú kezdeményezését. Nem szervezték meg a munkát ügy, ahogiy azt a helyi viszonyok és adottságok megkövetelik. Tavasszal egy űjabb közgyűlésen a gyenge vezetőségi tagokat leváltották és helyette olyan egyéneket állítottak, akik szakképzettség, rátermettség szempontjából megfeleltek a szövet­kezet vezetésére. Ez a vezetőség meg­szilárdította a munkafegyelmet. Beve­zették a serkentőleg ható prémium­jutalmazást. A tagok a ledolgozott munkaegységek után az előleget pon-A lubietovói hígtrágya-gazdálkodás eredményei (a poprádi Rét és Legelő Kísérleti Intézete) több szövetkezeti tagot és állami gazdaság dolgozóját győzött meg a hígtrágya-gazdálkodás előnyeiről. 1956 óta Szlovákiában 195 helyen folyik ilyen gazdálkodás, 9500 hektár területen. A múlt évben be­terveztük 90 hígtrágya-gazdálkodás és trágyaleves öntözőberendezés ki­építését, 6708 hektárnyi területen. Azok, akik ezen a téren eredményt akarnak elérni, csakis a jó példákból tanulhatnak. A Szlovák Nemzeti Ta­nács mezőgazdasági osztálya tapasz­talatcserét szervezett néhány ilyen hígtrágyát alkalmazó gazdaságba. A szakkiránduláson a poprádi, spisszká­­nováveszi, * zsilinai és a dolníkubíni hegyi járások dolgozói vettek részt. A ponyiki hígtrágyagazdaságot láto­gató kirándulók a vízszisztéma meg­oldásával ismerkedtek meg. A vizet a hegyi patak vízeséséből vezetik. A tervezésnél helyesen számítottak arra, hogy a közeljövőben kiépítenek ezen a vonalon két vagy három gaz­daságot, amelyek majd már a kész vízciszternákből merítik a vizet. To­vábbá a résztvevők a hígtrágya­keverés üj technológiájával Ismer­kedtek meg az ün. banszkábisztricai módszerrel. A víz vezetése az Istálló­ba ügy történik, hogy a vezeték egyik ága az ürülék lemosására szolgál az istállóban, amely acélrácsozaton mo­sódik le a lemosó csatornába. A má­sodik ág az istállót körülhaladva a keverőmedence acél rácsaihoz vezet. Ezekhez a rácsokhoz vezették a híg­trágyát a gyüjtőmedencéből is. A to­lóberendezés irányításával határozzák tosan megkapták. Ezért teljes oda­adással dolgoztak, mert megvolt a munkájuk eredménye is. Ennek kö­szönhető, hogy a szövetkezet megala­kulása óta először teljesítette eladási tervét a sertéshúsnál 100 °/o-ra, mar­hahúsban 110 %-ra. Pedig még augusz­tus elején az évi tervből csak 90 má­zsát adtak el. De nemcsak az eladást teljesítették, hanem lerakták a jövő évi alapot is. 123 hízott sertés és 79 gyönyörű hízómarha várja elszállítá­sát. Most már a takarmányalap is biz­tosítva van, tehát megvan az alap, hogy ez évben az eladási tervet kellő időben teljesíthessék. Végül meg kell ■említenem, hogy a szövetkezet életé­ben most fordul elő először, hogy a munkaegység második felét is kifize­tik. Zelenák István (Pribenyík) meg a hígtrágya vízzel történő hígí­tásának mértékét. A ponyiki réteken a jövőben több mint 1000 hektárnyi terület bevoná­sával építik fel a tej és vajtermelés példamutató központját Banszká­­biszrica közelében. A hígtrágya-gaz­daságok kiépítésével oldották meg a rétek felújításának kérdését. Legelő­­szöris lánctalpas traktorral szagatták ki a mogyorőbokrokat. A megtisztított területet trágyázzák és füvesítik. A szalkovói „Győzelmes Február" szövetkezet hígtrágya-gazdaságának istállóiban minden munka teljesen gépesítve van. A szénapajta melegíti és védi az istálló északi oldalát. A szénapajtában minden munka, vala­mint a széna istállóba történő szállí­tása is gépesített. A takarmánykészí­tőhöz a szénapajtán kívül még két silóző betonmedencét is kapcsoltak. Lubietován van a Rét és Legelő Kísérleti Intézet hígtrágya gazdálko­dása. Itt tárgyaltak a hegyvidéki gaz­daságok szervezéséről és forgalmáról. A résztvevők megismerkedtek a trá­gya elkészítésének új technológiájá­val, az ún. egymedencés módszerrel, keverőmedence nélkül. A banszká­bisztricai járásban ezt a módszert több hígtrágya-gazdaságban használ­ják. A hlgtrágyamedence köralakű, térfogata 160 m*. Ez a férőhely 1 :10 arányú hígításnál 200 növendék ese­tén ötnaponkénti ürítés mellett ele­gendő. A hígtrágya szívóberendezésé­vel továbbítják a hidraolikus keverő­berendezésbe a medence tartalmát, amely az elosztott hígtrágya áramlása következtében keveredik. Aztán a keverőkészülékbe vezető utat elzár­ják és a megkevert hígtrágya a föl­dekre jut. A megszokott módszerrel ellentétben ez a módszer 50 000 koro­nával olcsóbb és kevesebb emberi munkát Igényel. Továbbá a gazdasági munkálatokat figyelve, a Rét és Legelő Kísérleti Intézetének hígtrágya-gazdálkodásán megállapították, hogy előnyösebb a víz levezetése a hegyipatak folyásá­ból, mint a hígtrágya gravitációs el­osztása. A kísérleti intézet dolgozói rámu­tattak arra, hogy helyesebb, ha ott tenyésztenek állatokat, ahol elegendő takarmány és ugyanakkor a szántó­­földhöz is közelebb legyen a trágya, mert ezen a vidéken a mezőgazdasági termelést drágítaná a közlekedés ki­építésének költsége. Ezért szükséges a hegyvidékeken inkább hígtrágya­­gazdaságokat létesíteni. A. Frycek Fehér Gyula A malacokat megjelöljük, mielőtt elválasztjuk őket. Könnyen emészt­hető takarmányfélékkel etetjük őket, akár a szopós malacokat. Ezáltal meg­kíméljük az állatokat a hirtelen ta­karmányváltozás hátrányaitól. Görgési idő se létezik szövetkezetünkben, mint más üzemekben. A süldők körülbelül 45 kilogrammot nyomnak, amikor a hizlaldába kerül­nek, vagyis négy hónapos korukban. Ott azután többek között tapasztalt sertéshizlalónk. Fröhlich szaktárs gondjaira bízzuk őket. 70 éves kora ellenére kitűnő gyakorlati ismeretek­kel rendelkezik. Az ő gondozása alatt álló süldők nyolc hónapos korukban 130 kilogrammos átlaijsúllyal kerülnek ki az istállóból. Nálunk a sertéseket kombinált, vag­dalt gabonamaggal hizlalják. De az is döntő fontosságú, hogy a zootechnikus minél szorosabb kapcsolatot tartson fenn velünk, sertéshizlaJókkal. Állan­dóan jó tanácsokkal lát el bennünket. Mi azt a nézetet valljuk, hogy a versengést nem szabad csupán a ser­tésistállóban foglalkoztatottakra kor­­* látozni. A legfontosabb ugyanis a ta­karmánytermelés. A gyorshizlalás ezért az egész szövetkezet ügyévé válik. Nálunk minden sertésgondozó tud­ja, milyen súlyuk volt a süldőknek, amikor keze alá kerültek, mikor kell vágásra alkalmasnak lenniük és meny­nyit keres mellettük. Minden deciton­na sertéshúsért a díjazáson kívül a teljesítmény szerint 2 német márka prémiumot kap. Ennek előfeltéte azonban, hogy folyamatosan teljesítse a tervfeladatokat, valamint hogy rend és tisztaság honoljon az istállóban. Minden mezőgazdasági termelőszö­vetkezetnek módjában áll a termelés fokozása. Csak jobban ki kell hasz­nálnunk a lehetőségeket, hogy a mun­kásosztállyal szemben fennnállő kö­telezettségünknek eleget tehessünk. (Németből fordította: K. E.) Építkezzünk olcsón és gazdaságosan u. A mezőgazdasági termelés szocia­lista átépítésében rendkívül nagy fel­adat hárul az építkezésre. A mező­­gazdasági épületek formája, célsze­rűsége közvetlenül kihat a termelési folyamatokra. Az új nagyüzemi ter­melési technológia bevezetésének leg­fontosabb előfeltétele az olyan épít­kezés, amely lehetővé teszi a gépesí­tés legmagasabb fokát, az ipari szín­vonalú munkaszervezést és ezáltal biztosítja a legmagasabb termelé­kenységet is. A mezőgazdasági építkezések rend­kívüli jelentőségét tapasztalhattuk a CSKP XII. kongresszusát megelőző vitafelszólalásokban, valamint a kong­­gresszusi beszámolókban és hozzászó­lásokban. Számos felszólalás helyesen mutatott rá a mezőgazdasági építke­zések egyes hiányosságaira és meg­felelő irányt adott a további fejlődés­nek. Általános és sokat vitatott kérdés például a mezőgazdasági épületek tipizálása, az új és ' a kialakulóban levő munkamódszereknek is megfelelő épülettervek előkészítése. A mezőgaz­dasági termelés, főleg az állattenyész­tés szinte évente újabb és újabb ter­melési formákat hoz létre, melyeknek más és más épülettípusok felelnek meg. Ha meggondoljuk, hogy az épü­letek 25 — 80 évre épülnek, gyakran előfordul, hogy a nemrég még meg­felelő épület rövidesen elavulttá vá­lik és az újabb termelési technológiá­nak megfelelően költséges építkezésre szorul. Az épületek tervezésében elő­forduló gyakorlati hiányosságokat nem lehet ezért kizárólag a tervezők ro­vására írni, mert ők nem tudhatják előre, hogy hová fejlődik a termelés, milyen új formát vesz fel, mert az új formákat a gyakorlati termelés ta­pasztalatai adják meg, melyek azalatt is fejlődnek, amíg a terv és az épület elkészül. Példának elég megemlíteni a legfontosabb mezőgazdasági épüle­teket, a tehénistállókat. Az eddig épített kétsoros, betonvályús, függő­csillés rendszerű százas istállók az alacsony munkatermelékenység és a dolgozók viszonylag nehéz munkakö­rülményei miatt ma már elavultak, a jövő az átjárófolyosós négysoros is­tállóké, ahol a takarmányozást auto­mata adagoló gépekkel végezhetjük, vagy pedig a különböző szabadtartásos istállórendszereké. Az említett kétsoros istállók pedig már a nyakunkon vannak, és ma már nemhogy elősegítenék, de fékezik a termelés előrehaladását. Időszerű lesz ezért komolyan foglalkozni, a kétso­ros istállók átalakításának lehetősé­geivel, főleg ott, ahol ezt a termelés szakosítása különösképpen megköve­teli. A szarvasmarhatenyésztésre sza­kosított üzemekben, ha az állat­­állomány létszáma ezt lehetővé teszi, a kétsoros istállókat mint ellető istállókat használjuk ki, ami nem is járna nagy átalakítással. A legnagyobb hiba az, hogy habár tudatában vagyunk az újnak, mégis számos régi típusú istálló építését fejeztük be 1962-ben is. Ennek az a fő oka, hogy az építkezések csigalas­súsággal folynak, egy istálló felépítése gyakran 4-5 évig is eltart, holott arra normális körülmények mellett fél év is elegendő. Ennek a hibának több oka is van. A hiba kereshető az építkezési szerződések eddigi nem ki­elégítő formájában, de főleg abban is, hogy az építkezés hiányosan volt elő­készítve és az építkezés megindítása előtt nem volt meg az összes feltétel az építkezés sikeres befejezéséhez. A megkezdett és félig kész állapotban levő építkezésekben óriási pénzössze­gek hevernek kihasználatlanul, sok­szor évekig és ennek természetesen az egész társadalom látja a kárát. Hogy ezeket a súlyos hibákat a jö­vőben kiküszöbölhessük, kormányunk új rendelettel egészítette ki (79/1962 sz. kormányrendelet) a szövetkezeti beruházási építkezésekről szóló tör­vényünket 69/1958 sz. törvény). E ren­delet értelmében az EFSZ az építke­zési szerződések megkötésénél ezen­túl ugyanolyan jogokkal bír mint bár­mely más szocialista szervezetünk, megnövekszik tehát a beruházást végző üzemek, elsősorban a járási építkezési vállalatok jogi fellelőssége a szövetkezetekkel szemben. További eredmény az, hogy az EFSZ csak egy üzemmel, rendszerint a Járási Épít­kezési Vállalattal köt szerződést és az illető üzem köteles gondoskodni az épület teljes felszereléséről, az köt további szerződéseket a gépi berende­zéseket szállító vállalatokkal. A Járási Vállalat köteles továbbá kiegészíteni és felszerelni az önsegélyezési alapon épülő beruházásokat is hasonló szer­ződések alapján. A szerződések anya­gilag teszik felelőssé az építkezési vállalatot az építkezés rendben és idejében történő befejezéséért. Építkezések ezentúl természetesen csak akkor lesznek megkezdve, ha azok minden feltétele, anyagi és pénz­ügyi alapja biztosítva van és a járási építkezési terv részét képezik. Ezek az építkezések a jövőben lényegesen meggyorsulnak, megfelelnek majd a termelés igényeinek és így jobban hozzájárulnak majd a termelés további emeléséhez a munkatermelékenység A mezőgazdasági építkezésekkel kapcsolatban meg kell említeni egy további fájó pontot, a termőfölddel való tékozlást is Építkezési célokra gyakran indokolatlanul nagy területek lettek igénybevéve mind a közös épü­leteknél, mind az egyéni lakásépítke­zéseknél. Ha meggondoljuk, hogy ná­lunk egy lakosra mindössze 37 ár földterület jut, ugyanakkor Magyar­­országon 56, Lengyelországban pedig 66 ár, megértjük, hogy miért kell ná­lunk gazdaságosan bánni minden talp­alatnyi földdel. Ennek elelnére 1959 óta, mióta a termőtalaj védelméről szóló törvény megjelent, három év alatt Szlovákia területéből 15 000 hek­tár veszett el építkezési és egyéb cé­lokra. Szükséges tehát, hogy a helyi nemzeti bizottságok, valamint a szö­vetkezetek vezetősége fokozottabb figyelmet szenteljenek a beépítendő területek kijelölésére, a magánépítke­zések engedélyezésére, betartva a tör­vényesen előírt feltételeket és normá­kat. Tekintve, hogy a mezőgazdasági építkezések hosszú időre meghatároz­zák a fejlődés útját, előre figyelembe kell venni a községek termelési fel­tételeit, számolni a fejlődés távlatai­val, a termelés szakosításával és fő­leg a termelés központosításával. Azt már ma is" tudjuk, hogy a mezőgazda­­sági termelés a jövőben nem szétap­rózott 250 — 500 hektáros szövetkeze­tekben fog történni, hanem nagyobb termelési egységekben, a termelés technológiájának és technikájának legtökéletesebb nagyüzemi kihaszná­lásával. Fokozatosan létrejönnek majd a 2000 — 3000 lakost számláló termelési központok, ide összpontosul majd a termelés irányítása, a főbb termelési ágazatok a szakosítás szempontjainak megfelelően, a társadalmi és kultu­rális intézmények, valamint a lakás­­építkezés is. Ezt a körülményt már ma figyelembe kell venni mind az üzemi építkezésnél, mind közhasznú intézmények és lakások építésénél. Ügy tudjuk majd elérni azt, hogy a falu nemcsak termelési vonatkozás­ban, de az emberek életkörülményei­ben is elérje az ipari színvonalat. Az ilyen központi fekvésű községekben célszerű lesz megvalósítani a mérnöki hálózatokat, kanalizációt, vízvezetéket, a közélelmezési és háztartási szolgála­tokat, kulturális és egészségügyi in­tézményeket, napközi otthonokat és nem utolsósorban ízlésesen parkosí­tott utcákat aszfaltos járdával. Gondoskodni kell majd természete­sen arról is, hogy az ilyen központok­hoz tartozó apróbb községek és tele­pülések megfelelő kommunikációs összeköttetéssel rendelkezzenek, hogy a központokban kiépített szolgáltatá­sok előnyeit ők is élvezhessék. Meg kell terát alaposan gondolnunk, hogy mit, hol és hogyan építsünk, mi­előtt még letennénk az alapokat. La­punk e kérdéssel a továbbiakban rendszeresen foglalkozik majd, hogy hozzásegítse a mezőgazdasági dolgo­zókat a mezőgazdasági termelés tel­jes iparosításához és a falusi élet­forma korszerű átalakításához. Makrai Miklós mérnök, a Sahi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója Segített a helyes munkaszervezés 1963. február 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom