Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-06 / 2. szám
Az új esztendő első hetének eseményei tulajdonképpen az 6 évben is gyakran felszínen szereplő nemzetközi problémákból tevődtek össze. Hiszen az általános és teljes leszerelés megoldásának kérdése, a tartós béke biztosítása, valamint a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezése nem határolható el egy naptári év kezdetével vagy végződésével. Mi sem bizonyítja jobban ezt a megállapításunkat, mint az a nagy világvisszhangot kiváltó interjú, amelyet Hruscsov elvtárs adott a Daily Express című londoni lap szerkesztőségének. A hét eseményei közül továbbá a kongói kérdés fejleményeit kell kiemelnünk, amelyek ugyancsak az előző évekből nyúltak - át az új évbe. Jellemző még a nyugati diplomáciai és katonai körökben támadt nézeteltérések újabb fejleménye is. majd Észak-Rodéziába repült, ahol a világszervezet erői elleni közös megtorlásról tárgyalt. Innen Csőmbe ismét visszatért Katangába és átszervezte kormányát, majd bejelentette, hogy székhelyét ismét Elysabethyvillébe kívánja áthelyezni. Az ENSZ-hez küldött üzenetében személyi biztonságának szavatolását kérte, de ezenkívül különböző feltételeket szabott meg. Többek között tűzszüneti egyezményt akart kötni a világszervezet egységeivel. New Yorkból érkezett jelentés szerint az ENSZ székhelyén szerdán hivatalos közleményt adtak ki, amelyben U Thant főtitkár leszögezi, hogy nem alkudozik Csombéval. Késő van már tárgyalni, Cscmbenak tettekkel kell bizonyítania jóindulatát — hangzik az üzenet. Ny. Hruscsov: .Az idei év legyen a béke éve Szilveszter napján a több mint 4 millió példányszámban megjelenő Daily Express című angol burzsoá napilap olvasóinak szeme mindenekelőtt azon a nagyterjedelmű interjún akadt meg, amelyet az új év alkalmából a szovjet miniszterelnök adott a szerkesztőség kérésére. Hruscsov elvtárs nyilatkozatát három fő csoportra oszthatjuk: először is a szovjet-angol kapcsolatok fejlődésének helyzetére és további kilátásaira, az általános és teljes leszerelés kérdésére, valamint Anglia szerepére a nemzetközi politikai életben. A szovjet kormányfő igen kedvezőnek tüntette fel Anglia és a Szovjetunió közötti kapcsolatok eddigi fejlődését és azt mondotta róla, hogy a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket kell tennie mindkét félnek. Különösen a két ország közti kereskedelmi kapcsolatok kibővítését jelölte meg a legfontosabb kérdések között. A leszereléssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs utalt a genfi tárgyalásokra és kijelentette, hogy azok nem a legbiztatóbb irányban fejlődnek. Bár sokat ígérő beszédek hangzottak el, de a gyakorlatban semmi komoly lépés nem történik. Eddig még egy fontos probléma sem nyert megoldást az általános és teljes leszerelés kérdésében. A nyugati hatalmak tulajdonképpen kétvágányú politikát folytatnak: egyrészt állandóan megegyezési készségről beszélnek, másrészt viszont tovább folytatják lázas fegyverkezésüket. \ Hruscsov elvtárs a további kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy a Szovjetunió az új esztendőben is minden tőle telhetőt megtesz a leszerelés megoldásáért. Hozzátette: a szovjet kormány hajlandó január elsejével felfüggeszteni mindenféle atomkísérletet, ha a nyugati hatalmak is hasonló álláspontra helyezkednek. A német békeszerződés és Nyugat- Berlin helyzetéről szólva a szovjet miniszterelnök továbbra is igen veszélyesnek tüntette fel azt a politikát, amely „a kommunizmus veszélye elleni harc“ ürügyén a nyugat-német militaristákat egyre közelebb juttatja a tömegpusztító fegyverek ravaszához. A karibi-válság megoldásáról szólva Hruscsov elvtárs meggyőződését fejezte ki, hogy az mély nyomokat hagyott a nemzetközi kapcsolatokban. Az emberiség egészen új módon tekint azóta a háború és béke kérdésére — mondotta. Jelentős helyet foglalt el az interjúban az a fejtegetés is, amely Angliára hárul a különböző vitás nemzetközi kérdések megoldásában és általában a tartós világbéke biztosításában. A sziget-ország sokat tett és kell is tennie a megoldatlan nemzetközi problémák békés rendezésére — hangsúlyozza Hruscsov elvtárs. Az utóbbi óhaj jegyében került sor MacMillan és Hruscsov, angol, illetve szovjet miniszterelnökök újévi üzenetváltására is. A hír hallatára londoni diplomáciai körökben lehangoltság ütötte fel a fejét. A Daily Thelegraph keserűen állapítja meg, hogy Anglia elveszti leghűbb afrikai barátját, Csombét is. Legfrissebb jelentések arról számolnak be, hogy az ENSZ-csapatok folytatják sikeres előrenyomulásaikat Dél-Katangában. Már átkeltek a Lafir folyón és Jadotville bányaváros pereméhez értek, hogy elűzzék onnan Csombet és rendőrségét. A kérdés az, vajon az ENSZ-csapatok győzelme után helyre áli-e a Kongói Köztársaság egysége, mert az ENSZ már egyszer alaposan eljátszotta szerepét Kongóban. De Gaullenak nem kell a Polaris-rakéta Hol van Csőmbe? ... Itt van Csőmbe!... Onnan kell kezdenünk, hogy 1961. december 21-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatot hozott a Kongótól különvált Katanga-tartomány visszacsatolásáról, a Kongói Köztársaság egységének helyreállításáról. A hyugati hatalmak - különösen Anglia és Belgium - mesterkedései folytán azonban a természeti kincsekben rendkívül gazdag Katangában továbbra is Csőmbe uralma alatt prédálják a kongói nép vagyonát. Végül Washington is beleszólt a kártyába, mégpedig a veszekedő „bárányok“ közé ugró farkas szerepében, amely ide is csap egyet meg oda is és végül felfalja a koncot. Másszóval:' az amerikai imperializmus a világ különböző tájain elvesztett pozíciói által támadt sebeket azzal próbálja bekötni, hogy gyengébb szövetségeseit kiszorítja gyarmatairól. A TASZSZ egyik kongói tudósítója megjegyzi, hogy az USA végül is alkudozásba kezdett angol és belga partnereivel, hogy a kongói nép háta mögött kössön üzletet az afrikai államok leggazdagabb területéért vívott ádáz küzdelemben. Közben az ENSZ- csapatok sikeresen folytatják akcióikat a Csőmbe katangai csendőrsége ellen. Még a múlt év Utolsó napjaiban sikerült elfoglalniuk Elysabethwillét, Katanga fővárosát, ahonnan a szakadár diktátor elmenekült. Először a tartomány különböző részein bujkált, A vezető kapitalista államok vezetőinek újévi üzeneteiből nemcsak az általuk oly sokat hangoztatott békeóhaj csendül ki, hanem más is. Mégpedig az, hogy miképpen képzelik el katonai politikájukat az 1963-as évben? Kennedy elnök erősebb amerikai hegemónia megteremtését helyezte kilátásba a nyugati szövetségben. Bonnban és Párizsban ingerülten fogadták ezt a bejelentést, ahol köztudomásúlag éppen az angolszász befolyás már eddig is megnyirbált pozícióit szeretnék tovább csökkenteni. De Gaulle hangzatos újévi üzenetének középpontjában ismét az önálló francia atomütőerő megteremtése állt és ^ezzel már hivatalosan is visszautasította a bermudai Kennedy —MacMillan találkozón született megegyezést, amelynek értelmében az USA Polarisrakétákkal látja el nemcsak Angliát, hanem a NATO többi tagállamát is. A francia főváros politikai köreiben úgy tudják, hogy Bohlen, az USA párizsi nagykövete Kennedy elnök meghívó levelével tért vissza állomáshelyére. Egyes francia burzsoá lapok máris arról írnak, hogy de Gaulle mostanában nagyon elfoglalt ember, így csak esetleg ősszel repülhetne Washingtonba, ahol a Fehér Ház főnöke valamit puhítani szeretne a tábornok szilárd, önálló francia atomütőerő megteremtésének elképzelé-Az amerikai hadügyminisztérium (Pentagon) márványfolyósójának egy bársonnyal tapétázott ajtaján a következő felirat olvasható: „A NATO állandó katonai főtanácsadója". Bent a karosszékben pedig Heusinger tábornok ül, aki már Hitler vezérkarában is vezető szerepet töltött be. A támadó jellegű Észak-atlanti Tömb vezető körei legutóbb úgy döntöttek, hogy az elkövetkező időszakban is, azaz 1964 márciusáig, Heusinger marad ebben a tisztségben. A képen balról Heusingert láthatjuk Hitler társaságában, amikor a Führer 1942-ben a Szovjetunió elleni gálád fasiszta támadást megelőzően tanácskozott legközelebbi munkatársaival. Jobbról ugyancsak Heusinger új kenyéradó gazdáival, Adenauerre! és egy amerikai tábornokkal. Ehhez már igazán nem szükséges kommentár! • Mint Ismeretes, a NATO főparancsnokságában változásra kerül sor. A visszavonuló Norstad tábornok utódfául Lyman Louis Lemnltzer tábornokot nevezték ki. Katonai pályafutásáról különféle hírek keringenek és általában „egyenruhás bürokratának“ ismerik. Lemnltzer részt vett a koreai hadjáratban ts és tiszttársai szerint ott „legnagyobb haditette“ az volt, hogy az összes amerikai katona közül Korea vizeiben ö fogta a legnagyobb pisztrángot. • A nyugati utasszállító repülőjáratok szövetsége e napokban állította össze annak a 121 állatfajtának a jegyzékét, ■ melyek bármelyikét személypoggyászként vihetik magukkal az utasok. E jegyzék tehát nem engedélyezi tetvek és poloskák szállítását, viszont bárki vihet magával aranyhalat, oroszlánt, gyíkokat — sőt vízilovat is. • Rómában nemrégiben tartották ■ évi kongresszusukat az olasz bankárok. Az értekezés után este a bőséges bankett után együtt mentek egy színházi előadásra, amelynek címe: „Alt baba és a 40 rabló" volt. • A hollywoodi Metro-Goldwyn- Mayer filmtársaság Hutchinsonban jUSAj egy elhagyott sóbányát vá.sárolt s annak 195^ méter mély aknájában néhány száz film kópiáját rejtették el — „azok szórakoztatására, A Královszkéhlmeci Állami Gazda- amajá átélik a legközelebbi atomság ■ tavaly kiváló eredményeket ért háborút. el a hústermelésben. Határidő előtt teljesítette az egészévi húseladási tervét, sőt terven felül december 4-ig 300 mázsa sertéshúst adtak el. Az állattenyésztésben meghonosodott helyes munkaszervezés a takarmányalap gazdaságos felhasználása már az új esztendő első napjaiban azt eredményezte, hogy a gazdaság közel 400 mázsa marhahúsé és több mint 320 mázsa sertéshúst adott el, s ezzel teljesítette 1963 első negyedévére a hűseladási tervet. • Hivatalos bonni jelentés szerint az Adenauer kancellár személye biztonságáért felelős tényezők elhatározták, hogy még egy átvilágító röntgen felszerelésre adnak megrendelést. Tekintettel a kancellár- címére állandóan sűrűbben érkező küldeményekre, amelyek feladóit nem ismerik és ezért e küldemények fölöttébb gyanúsak, szükségesnek tartják, hogy a kancellár lakásán is felszereljenek egy átvilágító készüléket a csomagok vizsgálatára. A gépezet ára 80 000 márka. Amikor az év őszén a Kuba körül vont amerikai tengeri blokád következtében kitört a Karibi válság Európa népei megértették, hogy ez a válság annál súlyosabb, mert Európa szívében létezik egy Nyugat-Németország, mely agresszív politikájával szintén arra törekszik, hogy a népeket egy újabb háború borzalmaiba rántsa. A nyugatnémet militarizmus, melyet a nyugati nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Anglia hívott életre, nagy veszélyt jelentenek ma az egész emberiség számára. Nagy veszélyt jelentenek azonban elsősorban a kelet-európai népek számára, mivel egész külpolitikájuk és katonai stratégiai terveik arra iVányulnak, hogy visszaszerezzék a második világháború során elvesztett területeket, hogy újból leigázzák Kelet-Európa országait, és Adenauer szavaival élve megvalósítsák Kelet-Európa új gyarmatosítását. Sőt tovább menve Adenauer egyik amerikai útja alkalmával kijelentette, hogy a nvugat-európai területi integrációra a Közös Piacra Németország úgy tekint, mint egy új egységes vezetés alatt álló Európa kialakításának előjátékára, mely egészen az Uraiig fog terjedni. Ilyen körülmények közepette tehát a világ bármely t pontján fellépő háborús veszély kétszeresen veszélyt rejt magában a német militarizmus létezésének következtében. Több mint 15 évvel a háború befe-A világbéke legveszélyesebb ellenségei / Jezése után tehát az amerikai és angol imperialista hatalmak mesterkedéseinek következtében nem távolították el a második világháború maradványait, nem kötötték meg a német békeszerződést, mely egyedül biztosítéka lenne Európa népei békéjének és biztonságának. A német militaristák a világ egyik legmodernebb iparár^ támaszkodva kezdettől fogva azt a célt tűzték ki, hogy felállíthassanak egy félmilliós hadsereget, mely magába foglalná a szárazföldi, légi és tengeri fegyvernemek minden fajtáját. Éppen az 1962-es év volt az, amikor a Bundeswehr fejlesztésének Utolsó szakaszába lépett, és a nyugat-német hadsereg létszáma elérte a 415 ezer főt, akiket a legmodernebb rakétákkal, repülő egységekkel, és tengeri haderővel szereltek fel. Ez a hadsereg az egyes német tábornokok szavaival élve elsősorban azt a célt szolgálja, hogy visszaszerezzék az elvesztett területeket, „felszabadítsák“ Kelet-Európa országait és egész Európát német irányítás alá helyezzék. Ezek mögött a törekvések mögött ma ugyanazok a monopolista körök állnak, melyek már kétszer rántották véres világháborúba az emberiséget, és ugyanezek a körök ma egy harmadik világháborút készítenek elő, semmibe véve azt, hogy a német nép öt és fél millió halottal fizette meg Hitler kalandját a második világháborúban. Minden jel arra vall, hogy a német monopolisták és militaristák semmit sem tanultak a történelemből, és ugyanarra az útra léptek, amelyen Hitler haladt 1933-tól egészen a harmadik birodalom széthullásáig. A mi népünk aggodalommal figyeli a nyugat-német militaristák politikáját. Aggodalommal figyeli azért, mert évek hosszú során saját bőrén tapasztalta, hogy mit jelent a német elnyomás alatt élni, és mivel ezt tudja föltétel nélkül támogatja Szovjetunió arra irányuló törekvéseit, hogy a második világháború volt szövetségesei kössék meg Németországgal a békeszerződést, kiindulva a poznani szerződésből, amely békeszerződés biztosítaná, hogy Németország nem venne részt katonai paktumokban, hogy Nyugat-Németországban megszűnne a monopolok uralma és a demokratizálódás útjára lépne az ország. Hruscsov elvtárs a Legfelsőbb Szovjetben elmondott legutóbbi beszédében is kitért erre a kérdésre, és hangsúlyozta, hogy amennyiben a nyugati hatalmak továbbra is negatív álláspontot fognak elfoglalni a német békeszerződéssel kapcsolatban, akkor a Varsói Szerződés tagállamai kénytelenek lesznek a német békeszerződést egyoldalúan aláírni a Német Demokratikus Köztársasággal. Felvetődött a kérdés, miért nem írta alá a Szovjetunió mindeddig a Német Demokratikus Köztársasággal a német békeszerződést annak ellenére, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a nyugati hatalmak hallani sem akarnak egy mindkét állammal megkötött békeszerződésről. A szovjet kormánynak az a lépése, hogy egyelőre nem kötötte meg az egyoldalú békeszerződést, csakis azzal magyarázható, hogy következetesen betartja a szovjet külpolitikának azt az alepelvét, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a vitás kérdéseket kölcsönös tárgyalások útján oldjuk meg. A szovjet külpolitikát ebben a kérdésben is a béke védelme és a népek békéjének biztonsága vezérli. A nyugat-német imperializmus azonban nemcsak Kelet-Európa népeire jelent nagy veszélyt, de a német monopóliumok és a nemzetközi monopóliumok rohamcsapata veszélyezteti gyarmati elnyomás alól felszabadult nemzetek függetlenségét is. Jelenleg Nyugat-Németország, mint a NATO tagállama, résztvesz minden olyan katonai akcióban, melyet az imperialista hatalmak a nemzeti felszabadító mozgalom ellen indítarfak. Éveken keresztül támogatták Franciaország algériai háborúját, ahol az idegen légiók katonáinak 70 °/o-át Nyugat-Németországból verbuválták. Ennek érdekében óriási hiteleket is nyújtottak a francia kormánynak. A hitel 1958-ig elérte a 1142 millió márkát, amelynek nagy részét az algériai háborúra fordították. Nyugat-Németország óriási összegekkel vesz részt a szaharai atomkísérletekben és a bonni kormányzat a legkülönbözőbb utakon és módon támogatja a belga kolonializmust Kongóban. A nyugat-német imperializmusnak még a Kuba elleni akciókban is benne volt a keze, mivel instruktorokat küldött Floridába, és Guatemalába, akik aktívan részt vettek az ellenforradalmárok kiképzésében. A nyugat-német gyarmati expanzió rendkívüli fontos eszköze az ún. műszaki segítség I?. Ezt a módszert különösen nagy arányokban alkalmazzák a felszabadult volt gyarmatirországok felé. Erre a célra a bonni kormányzat 1961 derekáig körülbelül 370 millió márkát folyósított. Ebből a pénzből folyósította az ún. műszaki tanácsadó irodáit a felszabadult gyarmati országokban, valamint a Nyugat-Németországban tanuló ázsiai és afrikai szakembereket, egyetemistákat. Ugyanilyen módszerekkel hatol be a német töke a latin-amerikai országokban is, és szó szoros értelmében kísérli megvetni lábát úgyszólván mind az öt világrészen. A német militarizmus megpróbálja ezt a műszaki segítséget humánus köntösbe burkolni, de mindenki tudja, hogy ennek a segítségnek végső célja nem egyéb, mint a már felszabadult gyarmati népek függetlenségének aláásása, az önálló nemzeti ipar kiépítésének megakadályozása, azaz, hogy a felszabadult országok újból a nyugati Imperialisták érdekszférájába tartozzanak. így néz ki tehát Nyugat-Németország fejlődésének iránya, mely a legnagyobb aggodalommal tölti el Európa és az egész világ nemzeteit és arra késztet minden békeszeretö embert, hogy a Szovjetunióval az élén még éberebben őrködjön a béke és a nemzetek biztonsága fölött. Ez a néhány példája világosan mutatja, hogy a német békeszerződés kérdése továbbra is kulcskérdés marad, melynek megoldása egyik előfeltétele, hogy a világon megteremtsük a békés együttélést. VARGA JÁNOS 1963. január 6.
