Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-23 / 7. szám
Termeljünk több takarmányértéket egy hektárról Lámpás alatt lappang a sötétség — tartja egy régi mondás. Nyilván azt az esetet akarja pellengérezni, amikor pl. a járási székhelyen, tehát a vezetők közvetlen szeme előtt nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt megkívánnánk. Nos, a novézámki szövetkezetesek erősen rácáfoltak a mondásra, mert EFSZ-ük már régen a gazdaságilag megerősödött szövetkezetek közt foglal helyet. Most pedig — a hétéves terv előkészítése szempontjából nagyfontosságú 1963. évben — bizonyságát adták, hogy a XII. pártkongresszus határozatainak valóra váltásét, annak döntő feltételeit beütemezik az 1963. évi termelési tervükbe. Többek közt orazégos méretű mozgalmat indítottak abban az irányban, hogy egy hektár bevetett földterületből a legnagyobb takarmánytápértékét nyerjenek kukoricából, silókukoricából, herefélékből, cukorrépából és burgonyából. Nagyon helyesen a versenyhez külön toldották hozzá és nem győzték eléggé hangsúlyozni a másodnövények és köztesek termesztésének fontosságát. Hogy a mozgalom szélesebb körökben is elterjedhessen, a járás adottságait szem előtt tartva kidolgoztak a szövetkezetek részére egy keretjavaslatot, hogy miképp osszák fel a vetésterületet az egyes növényekre, hogy a takarmányokban önellátottak legyenek. Saját tervük kidolgozásánál az 1963. évre előirányzott termelési és eladási terv Irányszámaiból indultak ki s azt a célt tűzték maguk elé, hogy saját takarmányokból az egyenletes takarmányozás által biztosítsák a termelés növekedését és összhangba hozzák az állatok takarmányozási módját a növénytermelés tervezett hozamaival. Az alábbiakban néhány növénynek a vetésterületben való részesedését sorolom fel hektárokban és százalékarányban: kukorica szemre 400 hektár, 21,85 % — silókukorica 98 hektár 4,95 % — ipari cukorrépa 80 hektár, 4,40 % — cukorrépa takarmányozási célra 20 hektár, 1,10 % — herefélék 400 hektár 21,85 °/o. Nem lenne a takarmányokról való gondoskodás teljes, ha a 36 hektár tavaszi keverék és 15 hektár őszi keverék mellett nem szólnánk arról, ami a mozgalom jellegzetesen újszerű a területet nézve —, ugyanis tervük szerint a kukoricában 11 hektáron takarmányrépát és 200 hektáron takarmánytököt fognak termelni, köztesként. Mindezt betetőzi még a másodnövények termesztésének gazdag terve: takarmánykáposztából 30 hektár (1,66%), tarlókeverékből 60 hektár (3,30 %) — és mivel '1962-ben nagyon válságos volt a takarmányhelyzet, már 126 hektáron (6,8 %) elvetették az őszi keveréket, hogy 1963 tavaszán időben és bőségesen legyen zöldtakarmány. A takarmánymérleg végeredménye azt mutatja, hogy. szemesabraknál ugyan hiányzik 234 q, de ezt teljes mértékben pótolni tudják a takarmánykeverő üzem járulékával, amelynek 1963 évben 1000 q saját termést adnak cserébe. Tudatában vannak, hogy a takarmánytermelés tartalékait akkor tudják megtalálni, ha azok begyűjtésénél és tárolásánál minden szakaszon küzdenek a veszteségek elkerülése érdekében. Érdemes megfontolni, hogy egy 1825 hektáros EFSZ-nél egész 115 vagonig terjedhet a takarmányokban, főleg silónál bekövetkezhető veszteség, amit gondos szervezőmunkával elkerülhetnek. Az őszi keverékek utáni kukoricás keveréknél gondolnak a trágyaleves öntözésre, a védő növények betakarítása után pedig salétromozni fogják az alávetéseket. A tartalékok kihasználásaként pedig bevezetik a villanypásztor alkalmazása mellett a szakaszos legeltetést. Gondolnak a silók fehérjésítésére, ugyanezt a célt az élesztősitett takarmányok által is elősegítik. Az átlagos hasznosság mutatóira kiszámították a takarmányozási tervet. Ügyelnek arra, hogy a szarvasmarháknál az adagok tápértékének mennyiségét főleg szálastakarmányokból fedezzék, nyári időszakban keverékekből és heréből, télen silóból és hereszénából, a takarmányadagoknál pedig lehetőleg egész év folyamán szerepeljen a siló. A tehenek tápérték-szükségletét elvileg abraktakarmány nélkül fedezik, kivétel csak olyan egyedeknél lehet, melyek elérik a napi 8,5 literes tejelékenységet. A borjak étlapja 6 hónapig lucernaszéna és szemesabrak. A növendékmarhák nevelésénél további időszakra is gondos takarmányozást állítanak össze, hogy egészséges üszőket kapjanak. Minthogy járásunkban a burgonyára nem kedvező az időjárás, ezt fokozatosan a cukorrépa fogja pótolni. A sertéseknél az abraktakarmányt mind nagyobb mértékben pótolja a lucernadara és a kapástakarmány, amelyből felesleg van. Mindkét takarmányozási időszakra készítenek speciális silót a sertések részére. Nagy tartalékot nyerhetünk a takarmányalap részére, ha helyesen összehangoljuk a zöldtakarmány- és silószükségletet. Tervüket konkrét politikai-műszaki intézkedésekkel támasztották alá, amelyek minden esetben időzítettek és személyekre vannak szétírva. Növényenként meghatározták a következő agrotechnikát: kukorica alá 300 hektáron trágyáztak, a többinél pedig már az előveteménynél elvégezték az istállótrágyázást. 80 hektáron átlag 150 kg komposzttal pótolják a föld termőerejét. Nitrogéneznek 100 hektár kukoricát, trágyaleveznek 50 hektárt és ugyanennyit fognak árasztással öntözni. Száz hektár szemre termesztett kukoricát és a 90 hektárnyi silókukoricát az EFSZ komplexbrigádja vállalja magára. Ugyancsak az ő gondjuk a 400 hektár többéves takarmány gondozása és begyűjtése, ahol a termés egyharmadát száraz levegős módszer alkalmazásával tárolják. A herefélékből hatvan hektárt öntöznek majd. A cukorrépánál a talajelőkészítést és vetést szintén a gépesített brigád végzi 44,5 sortávolságban, 40 hektárt öntözni fognak. Úgyszintén az egész területen öntözik a 30 hektárnyi takarmánykáposztát. Kihangsúlyozzuk mégegyszer, hogy a szövetkezet másodnövényekből és köztesekből öszszesen 415 hektárnyit termel, ami a szántóterületnek 22,3 %-a. Az előbb említett öntözési feladatokra a szövetkezet 1963. április 1-ig a meglévő gépekhez még két darab 25 hektáros öntözőberendezést szerez, öttagú állandó csapatot tervez erre a célra, amelynek tagjait máris a helybeli GTÄ iskolázza. Az összefüggő agrotechnikai és szervezési intézkedések ellenőrzésére is gondoltak a szövetkezet vezetői — az egyes termelési szakaszokat a helyi pártszervezet és a városi pártbizottság, valamint a járási mezőgazdasági bizottság tagjai segítik majd a tervfeladatok teljesítésében havi, Illetve negyedévi értékelések során. A mezőgazdasági bizottság egyik feladatául tűzték ki, hogy az Egyesített Szolgáltatások révén fekáliát a szövetkezet által megjelölt területre hordják. Ezáltal 30 — 50 hektár terület kap trágyát. Ugyancsak az előző évi tapasztalatok alapján biztosítják az üzemekből, konyhákból és iskolákból az ételmaradéknak a szövetkezet hizlaldája részére való rendszeres elszállítását. A tervfeladatok teljesítése céljából nagy szerepet szánnak a szocialista munkaversenynek. A negyedévenként értékelésre kerülő versenynél az egyes csoportok győztesei és helyezettjei közt 15 000 korona kerül kiosztásra a prémiumalapból. Hasznos ügyben bontott zászlót a novézámki szövetkezet, s azon túl járásunk szövetkezetei. Kívánjuk, hogy minél szélesebbkörű kezdeményezéssel sokan sorakozzanak fel a zászló alá — nagy és mozgósító hatású a cél — biztosítani a takarmányokban való önellátottságunkat és ezen keresztül egész esztendőn lemaradások nélkül teljesíteni az állattenyésztésben kitűzött feladatokat. Gábris József, Novézámki Sikeres kísérlet A nyugat-szlovákiai kerület több szövetkezetében nagy hiányok mutatkoztak a takarmányfehérje ellátásában. A novémesztói vegyészeti állomás dolgozói sikerrel próbálták ki a nyltranszkásztredai EFSZ-ben a szénhidrátos silótakarmány nitrogénnel való gazdagítását. A próbára 30 darab növendékállatot választottak ki. Az első csoport takarmányadagját 10 % ammóniákos vízzel gazdagították. Egy mázsa silóra 2,5 liter oldatot használtak. Az állatok takarmányadagja: dara, széna, takarmányszalma, és szokványos ammóniás víznélküli íesiíózott takarmány. A növendékállatok, amelyeket ammóniákos . vízzel gazdagított silóval etetnek, naponta 1,23 kg súlygyarapodást ér el. Hasonlóan bevált módszert alkalmaztak még 23 nyugat-szlováklal szövetkezetben. A samorini EFSZ-ben például fejősteheneket etettek ammóniákos vízzel gazdagított silóval; 22 tehénnel a vizsgált időszakban több mint egy liter tejjel emelkedett a napi tejhozam. (CTK) Megtépázott önbizalom Egyszerű, tisztatekintetű, értelmes fiatalember Zahorec József, Sztrednétúrovcei lakós. Huszonnégy éves. Komárnőban kezdte és Sahiban fejezte be a négyéves mezőgazdasági technikumot. Azt tartotta — s tartja ma is —, hogy minden ember a saját életsorsának kovácsa. Az érettségi után a helybéli szövetkezetbe került, az állattenyésztésbe. Csakhogy négy hónap múltával bevonult katonának. Természetesnek vette, hogy a szolgálati idő leteltével újra elfoglalhatja helyét. Százszor, ezerszer átgondolta, miként folytatja majd azt, amit megkezdett. Hiszen jól indult. A négyhónapos ténykedése során megszüntette az „egybefejést“, ami által végetvetett az egyenlősdinek. Felelősségérzetre szoktatta a fejőket; lépten-nyomon a rendetlenség ellen szállt síkra, ostorozta a hibákat, s módot keresett azok eltávolítására. Am az igazmondó, nylltszavú fiatal szakkáder hamarosan szálka lett egyesek szemében, akik nagyonis szeretnek a „zavarosban halászni“ ... Ami ezután következett, arról Zahorec eképpen ír a Szabad Földműves szerkesztőségébe küldött panaszlevelében: „A szolgálati idő után vissza akartam menni a sztrednétúrovcei szövetkezetbe, azonban Laukó János, az EFSZ elnöke kijelentette, hogy nem mehetek vissza, így azután egy teljes hónapig- munka nélkül voltam. Utána a járás illetékes osztálya a dolnászemerovcei szövetkezetbe irányított — az egyik leggyöngébben működő EFSZ-be, ahol a munkaegység értéke 2,16 korona." A továbbiakban arról is említést tesz Zahorec, hogy mivel megfelelő szobát nem tudott neki a szövetkezet biztosítani, így amikor a legfontosabb lett volna az ottartózkodása, azt az időt az oda-vissza utazással kellett eltöltenie. Végül otthagyta ezt a munkahelyet. Még a havi fizettségéhez annyit, hogy a járás ezer koronára kerekítette ki. Tehát nem az anyagi játszott közre, hogy hátat fordított az említett szövetkezetnek. / A panaszlevél írójával a helyszínen is elbeszélgettünk. Feltárta annak okát, mi késztette a levélírásra. Az ellenséges viselkedés, ahogyan egyesek viszonyulnak az új, fiatal szakkáderekhez. Pőre valóság: teljes egészében beigazolódott ez a szövetkezeti irodában. A közös gazdaság elnökének saját szavait idézve — „bizony gyöngén állunk a szákkáderekkel“ — megállapítható, hogy szükség lenne a többi között Zahorecre is, ha ... ha nem nézne bele a „vezetők kártyáiba“. Kétséget kizárva, Bazsó zootechnikus érdeme is, hogy a szarvasmarhaállomány mentes a gümőkórtól, a fertőző elvetéléstől. De egymással ellentmondó szavai, kínos mosolya és egyéb megnyilatkozásai — a kulcsköteg asztalra hajítása, a terv „egyedül-csináltatása“ Zahoreccel, s gyors „elvlharzása“, valamint az áldomás emlegetése leváltása esetén arra mutat, hogy nem igen kedveli az új embert, az új szakkádert, Szarka főkönyvelő önteltsége sem vall különösebb jóakaratra - annak ellenére, hogy ezt fennen hangoztatja, mily sokat tett Zahorec ügyében: „A szövetkezet nem zárda, itt pofázni kell az emberekkel!“ — mondogatta Zahorecnek. Az önteltség és basáskodás ideje lejárt. Nap mint nap gyarapodik az emberek öntudata, s odamondják: „Nem oda Buda! A közös vagyont nem lehet szétajándékozgatni!“ Szívleljék meg a tagság véleményét, és hagyják szóhozjutni az embereket! Érvényesüljön a szövetkezeti demokrácia, legyen úrrá az előrelátó, okos paraszti észjárás, ami a szakkáderképzést illeti (csupán ketten vannak mezőgazdasági iskolában, az egyik tanonc, a másik mesteriskolás). rEz édes-kevés ahhoz, hogy az évről évre fokozódó feladatokat sorra megvalósítsák. Az emberek önbizalmát nem megtépázni, de megerősíteni kell. Vajon helyénvaló az, hogy eleve kétségbevonják az új szakkáder tehetségét, azt hangoztatva — visszaesik a termelés. A túlzott óvatosság visszaüt, egyenlő a munkakedv ellohasztásával. így azután nem csoda, hogy a mezőgazdasági iskolákból kikerülő fiatalok kedvüket vesztve azt kérdik; „Most mit tegyek?... A mezőgazdaságban nem méltányolnak, nincs más hátra, megyek az iparba, vagy máshová.“ Ezért kár négy esztendőt —! az állam terhére — a mezőgazdasági iskola padjaiban ücsörögni... Úgy gondoltuk, a »szövetkezet vezetőivel való közös egyetértésben, hogy ők is az ügy mellé állnak —■ a helybéli, fiatal szakkédert nem engedik ki a faluból, találnak neki valő beosztást. A parázs vita végén olyképpen nyilatkoztak a vezetők, hogy először a vezetőségi gyűlésen, majdpedig évzáró közgyűlésen megtárgyalják az esetet, s írásban értesítenek bennünket^ miként intézkedtek. , % Eddig válasz még nem érkezett. Vajon mit szól ehhez az évzáró gyűlés? Nádszegi Kovács István Két gyöngéből — egy erős f ízesítéssel több tejet fejnek Az óra mutatója alig haladt el a hármason, az Ipoly-menti Koszihi Állami Gazdaság fejőgulyásai máris hozzáláttak a délutáni fejés előkészületeihez. Skerlec József a takarmányosban „rétest“ készített. — Forr a víz — állapítja meg Kukéi István. — Akkor* készíthetjük a moslékot mondja Skerlec József (közepén). — Nem lehet az állatok elé adni a takarmányt szárazon — mondotta. — A szecskával kevert siló, ha jó vékonyan rétegezzük, összefülled és a tehenek mohón fogyasztják. Az így előkészített takarmányt 24 óráig hagyjuk állni. Közben megérkezik a vágott szecskával a másik két fejő: Kukéi István is Skerlec János. — A tejhozamat nemcsak a takarmány pácolásával tartjuk és emeljük — magyarázza Kukéi. A moslék is sokat használ. Az állami gazdaság fejői minden lehetőséget felhasználnak a tejtermelés emelésére. A szakszerűen elkészített takarmányt etetéskor még melasszal ízesítik és naponta kétszer moslékolnak. Leleményesek, nem vártak a villanybojler beszerelésére. Amint a képen Is látjuk, az udvaron katlanházban melegítik a vizet Ahol van akarat, megoldanak minden problémát. A példás fejők most 24 tehéntől naponta 195 liter tejet fejjek. Persze, ez még nem a végszó. A tehénállomány még csak most áll be rendesen, mert a múlt évben töltötték fel fiatal üszőkkel. Ha így haladnak tovább, rövidesen el. rik a 9 — 10 literes napi átlagos tejhozanot. Kép és szöveg: Balia J. Általában még sok helyen idegenkednek a szövetkezetnek egyesítésétől. Úgy vélik, hogy a kezdeti nehézségekkel elég egyszer megbirkózni, elég egyszer kerékvágásba hozni a munkafolyamatot. Minden újtól kezdetheti félnek az emberek — így vannak az egyesítéssel is. Nem nézik annak előnyeit, csak a hátrányaival foglalkoznak. Pedig ha beletekintünk egy egyesített szövetkezet életébe, láthatjuk, hogy érdemes ezzel a gondolattal Is foglalkozni. A safarikovol szövetkezet megalakulásától kezdve mindig gyenge volt. Gyengeségét azzal magyarázták, hogy városi jellegű szövetkezet, nincs munkaerő, mert a lakosság nagy része az iparban dolgozik. Persze, kevés dolgozóval nehéz megszervezni úgy a munkát, hogy mindent idejében elvégezhessenek. Csúcsmunkák idején a helybeli iskolák tanulói segítették ki a szövetkezetei, mert másképpen belefúltak volna a sok munkába. Természetesen a munkaegység értéke is gyenge volt, ami még Inkább elkeresítette őket. Végül már csak idős emberek ős nénikék jártak dolgozni. Gyengén ment a munka, nőttek a nehézségek. A szövetkezet évről évre állami segítségre szorult. A gazdálkodás Ilyen körülmények között nemhogy gyarapodott volna, hanem állandóan gyengült. Sürgősen tenni kellett valamit. A megoldást megtalálták, mert 1961 Január 1-én a safarikovói szövetkezetét összeházasították az aránylag szintén gyengén működő králiki szövetkezettel. Így két gyenge szövetkezet egyesült. A vezetőséget úgy választották meg, hogy mindkét szövetkezetből képviselve legyenek. Az elnök a králiki szövetkezetből lett, az agronómus a safárikovoiból, zootechnikusnak pedig egy fiatal mérnököt kaptak. Megindult a munka. Kezdetben idegenkedtek egymástól a két szövetkezet dolgozói. Szinte önkénytelenül is két csoportra oszlottak. Az egyik csoportban a safarikovóiak dolgoztak, a másikban a králikiak. A munkával egyik csoport sem akart lemaradni, mindkettő első szeretett volna lenni. Ez olyan lendületet adott nekik, hogy minden munkát idejében elvégeztek. A vezetőség is titokban versenyzett egymással. Mindkét oldalról meg akarták mutatni, hogy nem hiába választották meg őket — nem fognak bennük csalódni. Ez a verseny nagy munkakedvet adott a szövetkezeti dolgozóknak is. A földterülethez mérten kevés gépe volt mindkét szövetkezetnek. Egyesítés után ezt a problémát is megoldották. Most már jól és gazdaságosan ki tudnak használni minden gépet. Ezáltal a munkákat Időben végezhetik el. Jelenleg, már ott tartanak, hogy előkészületeket végeznek a gépesített munkacsoportok megszervezésére. Ha ezt megcsinálják, lehetővé válik a belső elszámolás bevezetése, mely pontosabbá és áttekinthetőbbé teszi a szövetkezet nyilvántartását. A szövetkezet egyesítése után bevezették az állattenyésztésben a szakosítást. Ezzel Is egy fontos kérdést oldottak meg, mert így lehetővé vált az állatok szakszerű gondozása, megfelelő takarmányozás bevezetése és nem utolsósorban lehetővé vált a rendszeres és pontos ellenőrzés is. A szakosítással munkaerő szabadult fel az állattenyésztésből. Felszámolták a gümőkóros állományt is. A králiki szövetkezet tehénállománya TBC- mentes volt. Az egyesítés előtt a safarikovói szövetkezetnek a járás 30 000 koronát irányzott elő a TBC-s állomány kiselejtezésére. Az egyesülés után a kiselejtezés megtörtént, de a pénzt még mindig nem kapták meg. Ez a szövetkezetnek nagy hátrányt Jelent. A szövetkezet bátran néz a téli és a tavaszi napok elé — nem fél attól, hogy az állomány takarmány nélkül marad. Nálunk nincs takarmányprobléma. Május 15-ig az állatállomány részére naponta darabonként 40 kg silót tudnak biztosítani. Van elég széna és szalmájuk Is. Abraktakarmányból sem lesz hiány. Az elegendő takarmánymennyiség megmutatkozott a tejtermelésben is. Két és fii liter tejjel fejnek többet egy tehéntől naponta, mint egyesítés előtt, amikor kevés volt a takarmány. A fejőnők között Is verseny alakult ki, ami szintén hatással van a tejtermelés emelkedésére. Megoldódott az épületek kérdése is. Egyes épületek felszabadultak — amelyeket más célokra fel lehet használni. így például az egyik fölszabadult épületben megszervezték a gépjavítást. Hogy mennyi előnye van az egyesítésnek, azt leginkább az a tény bizonyítja, hogy a szövetkezetnek 325 000 koronája van a folyószámlán ami az évzáró gyűlésen kiosztásra vár. Ha jól megnézzük, láthatjuk, hogy nem csekélységről van itt szó, mert ez egy gazdasági év eredménye olyan szövetkezetnél, ahol eddig év végén még nem ismerték az „osztalék“ szót. A munka kellő időben való elvégzése, valamint az elegendő munkaeröszükséglet mellett a szövetkezet mintegy 3000 munkaegységet is megtakarított. Nem kell tehát félni az egyesítéstől, mert csak közös erővel, kitartással és nagy-nagy akarattal érhetünk el magas eredményeket. Zsebik Sarolta 1983. január 23.
