Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-19 / 49. szám
VII. ÉVFOLYAM • 24. SZÁM 1963. június 19. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A repce gépi betakarítása I ; A repue termesztése mezőgazdaságunk egyik fontos feladata, melyben az egyes : munkálatok, egészen az aratásig nem okoztak nagyobb gondot. E termény érése ! nem megy végbe egyszerre, s a beérett mag könnyen kipereg. Ezért a szokás ■ az volt, bogy a repcét akkor arattuk, amikor a beeők több mint a fele beérett. ; A beeők 40 */t-a tehát zölden került learatásra. Ez természetesen csökkentette ; a hektárhozamot. Learatás után nagy gondot okozott a cséplés, mivel minden érintésre pergett a szem, és igy kevesebb került a zsákba, azonkívül ez sok kézi 9 munkaerőt követett. Nálunk sokan nem akarták elhinni, hogy más módon is el lehet végezni a repce aratását, s főleg abban kételkedtek, hogy a repce aratása teljesen gépesíthető. Ezért a múlt évben összehasonlítást végeztünk a betakarítás három módszere között, mégpedig: • az önkötözővel történő aratás, • a kétmenetes aratás és • a közvetlenül kombájnnal végzett aratás között. A REPCE ARATÁSA KÉVEKÖTŐVEL A körülkaszálást kézi erővel végeztük. Utána két darab kévekötő-aratógép dolgozott, amelyet két Zetor 25 K jelzésű traktor húzott. Tehát a repce kaszálását két traktoros és a két segéderő végezte el. A körülkaszálás során szükséges volt elvégezni a repce kévébe kötését és keresztbe rakását. A kévekötő-arató gép után a kévéket összehordtuk és gúlákba raktuk, mindezt kézi erővel végeztük. Két hét elteltével került sor a cséplésre, amit 2M—330-as jelzésű kombájn segítségével hajtottunk végre. A magot egy traktor hordta el a két kombájntól. A szalma összeszedése szintén gépi és kézi munkaerőt követelt. Veszteség először az önkötözős aratáskor keletkezett, másodszor a kévék ösz-A Szovjetunióban széleskörű vizsgálatok folynak, hogyan volna növelhető a takarmányok fehérjetartalma. Ugyanis a nagy fehérjetartalmú takarmányozás rendkívül gazdaságos. A növényi fehérjéket az állatok kevésbé tudják hasznosítani, mint az állati fehérjéket, és vitamintartalmuk is alacsonyabb. A magas fehérjetartalmú halliszt, húsliszt, yalamint a fölözött tej nagyobb arányú alkalmazására lenne szükség. De ilyen jellegű nyersanyagforrásaink szűkösek. — Mit tegyünk? — vetődött fel a kérdés a szovjet állattenyésztési szakemberekben. A válasz kézenfekvő volt: Amit nem adott meg a természet készen, azt megadhatja a vegyipar. Ma már a mezőgazdaság kemizálása, vegyianyag-ellátása nemcsak a műtrászerakása során, harmadszor a csépléskor, negyedszer pedig azért, mert félig érett állapotban kellett lekasz^lnunk és így a magmennyiség fele nem érhetett be teljesen. Ez a módszer bizonyult a legköltségesebbnek, a legtöbb munkaerőt követelte és a legnagyobb veszteséggel járt. Ezzel a módszerrel tehát nem ajánlatos dolgozni. Ilyen módon 8,31 hektáron végeztük az aratást és az önköltség a következőképpen alakult. Munkálatok: Kiadások (koronában) 1. Körülkaszálás 48,80 2. Kévébe kötés 83,14 3. Kaszálás kévekötő géppel 282,20 4. Összerakás az egész területen 758,— 5. Cséplés kombájnnal 868,26 6. A mag behordása 107,— 7. A mag kezelése és tisztítása 179,85 ' 8. A mag szárítása / 133,73 9. A szalma betakarítása_______1392,— Összesen: 3852,98 10. Egyéb kiadások (spárga, üzemanyag, motorkezeiés) 3123,92 Teljes kiadás 6976,90 Elekből láthatjuk, hogy a 8,31 hektárra jutó teljes kiadásból, vagyis 6976,90 kogyázás és a gyomirtószerek, növényvédőszerek alkalmazására korlátozódik. A vegyipar olyan fehérjetartalmú anyagokat, vitaminokat, antibiotikumokat tud nagyipari módszerrel és viszonylag olcsón előállítani, amelyek minősége jobb a szokásos fehérjetakarmányoknál. A takarmányélesztő az egyik leggazdaságosabb ilyen anyag. Különösen hatékonyan lehet felhasználni a baromfitenyésztésben. A Szovjetunió tomilini baromfigyárban 1 kg élesztő felhasználása egyébként azonos etetési feltételek mellett kb. 2,2 kg baromfihús, illetve 30—40 tojás többlettermelését eredményezi. Ha a tyúkok takarmányadagját 5 •/•-kai növelik élesztővel, a tojáshozam 20—35 Vokal nő. -pioronából, egy hektárra 835 korona kiadás jut. KÉTMENETES REPCEARATÁS Ugyanazon feltételekből indultunk ki, mint az előzőkben. A körülkaszálást a kétmenetes aratás esetén is kézzel végeztük. A rendrakást két 2fiZ—305 jelzésű rendrakóval végeztük. Rendrakás közben csak kevés veszteséget tapasztaltunk, sokkal kevesebbet, mint az önkötöző használatakor, mivel ez nem kötötte kévébe a repcét. A felszedés és a cséplés hat nap múlva történt meg 2M— 330 típusú kombájnnal. A soron történő szikkadás közben többször esett az eső, a magnak azonban semmi baja sem történt. Fölszedés és cséplés közben volt ugyan szemveszteség, ez azonban nem haladta meg a kévekötő gép esetében tapasztalt veszteséget. Ezt bizonyítja az is, hogy a betakarított mennyiség itt két mázsával nagyobb volt, azonkívül a kétmenetes módszer kevesebb munkaerőt igényel és kisebb önköltséggel jár. KÖZVETLEN KOMBÁJNARATÁS Következő módszer a közvetlen kombájnnal történő repcearatás volt. Ez esetben a repcét érett állapotban, két héttel később kaszáltuk, mint a rendrakóval és 18 nappal később, mint a kévekötővel. A mag tehát teljesen érett, színezete sötétbarna volt. Érés közben nagyobb szempergést nem tapasztaltunk, amitől pedig éppen a legjobban féltünk. Csak azok a beeők repedtek fel, amelyek a kártevők, (főként a máktorkarkó) tevékenységének hatására elváltozáson mentek keresztül. Ezekben a mag összezsugorodott. A közvetlenül kombájnnal történő aratás akkor a legelőnyösebb, ha a repce kiegyenlített növésű és sűrű. A közvetlen kombájnaratáskor a szemveszteség nem volt nagy, a mag viszont teljesen kifejlődhetett. Az aratást egy ember, a kombájnos végezte el, aki gépeivel lekaszálta és kicsépelte a terményt, a szalmát pedig bálába préselte. Legkisebb szemveszteséget a kombájnnal végzett aratás során észleltünk. Hátránya csak az, hogy később kerül rá sor, mintha a betakarítást kévekötő-arató géppel végeznénk, és így beleesik abba az időbe, amikor már a többi terményt is arathatjuk. A repcével bevetett terület az egyes gazdaságokban csak 1—2 százaléka a szántóterületnek, ezért nem okozhat nagyobb gondot a termény betakarítása, ha elegendő kombájn áll rendelkezésünkre. A kombájnos aratási módszér alkalmazásakor nem eléggé száraz a szalma, ezért nem lehet minden esetben használni a prést, hanem előbb a szalmának meg kell száradnia és csak aztán préselhető. A mag azonban olyan száraz, hogy azonnali beadásra is megfelel. A fehérjék szerepe a hústermelés növelésében TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS S m a j d a József mérnök: A repce gépi betakarítása .... 93 gépesítés Kúti Szilárd: Elektronikus fejőkombájn .....................................94 TAKARMÁNYOZÁS Dr. Berek Géza: A zöldetetés szerepe a sertések takarmányozásában ..........................................95 Stepanovic Milan mérnök, Lie tava Ján mérnök: Hulladékvizek tápanyagával növeljük a talaj termőerejét ... 96
