Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-16 / 48. szám

így csúfolják : „ezresistálló“

Mindent mosollyal!

A hatalmas épület kívülről tetszetős. Elnevezése „ezresistálló“. Ennek hallatára az ember akaratlanul Is számokat idéz maga elé. Ezer hízósertés 100 kilós átlagsúlyban, az anynyi, mint... Egyszóval csupa magas szám. Vajon mennyi lehet itt a napi darabonkénti súlygyarapodás és mit is etethetnek?

Ilyen gondolatok közepette nézelődtem a dercsikai EFSZ hizlaldája körül. Először messziről mustrálgattam. Néztem jobbról, aztán balról, majd közelebb merészkedtem, benéztem a „konyhába“, ahol a hízók eleségét bonyolult szerkezetekkel készítik. Végignéztem a Csőrendszeres kutricákon, gyönyörködtem a röfögő jószágokban.

Ábrándozásomból a zootechnikus, Fekete Imre riasztott föl. Eleinte csak úgy oldalról mosolygott felért) a bajusza alól, aztán megeredt a sző is.

— Nagyszerű ez az ezres — mondom én.

— Hm ... hát izé ... azaz persze ... Igy'csúfolják.

— No csak no, márhogy... csúfolják? Hiszen ez a tisztességes elnevezése.

— Így igaz, de ez nem változtat a lényegen.

Ezek után fenemód kiváncsi lettem és töviről hegyire, szinte mindent egyszerre szerettem volna megtudni az „ezres“ titkairól.

Előszöris megtudtam, hogy 800 000 koronába került. Hát bizony, ez egy kazal pénz, de ha már ennyit áldoz-Ilyen nagy már a cukorrépa, — mutatja Péter István vasutas a rárósmulyadi szövetkezet gyönyörű cukorrépatábláján. Brigádban feleségének segít a répakapálásban.

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának májusi határozata kimondja:

„Helyes lesz nagyobb figyelmet fordítani az apró háziállatokra, esetleg sertések tenyésztésére, a kis földterületekkel bíró gazdaságokban és a falusi háztartásokban a hulladékok és a kihasználatlan területekről nyert takarmányfélék felhasználásával.

Az apró kiegészítő jellegű termelés számára megfelelő feltételeket kell teremteni úgy, hogy hazánkban a szó legszorosabb értelmében minden talpalatnyi föld meg legyen művelve. E célból a gazdaságok számára malacokat, megfelelő vetőmagvakat és trágyát kell biztosítani. A kistermelők anyagi ellátásában nagy szerepet kell játszaniuk a nemzeti bizottságoknak, a kerttulajdonosok és az apróbb háziállatok tenyésztői érdekszervezeteinek. Az alapvető indíték továbbra is, hogy növeljük a termelést a kihasználatlan földeken és a legnagyobb mértékben felhasználjuk azokat a takarmányforrásokat, amelyek egyébként haszontalanul elvesznének.“

Nem kétséges, hogy eddig megfeledkeztünk arról az igazságról, hogy fillérekből lesz a korona, kevésből a sok. A háztartások ételhulladékán a malacot 60—70 kilósra fel lehet nevelni, s lényegében csak a hizlaláshoz van abrakra szükség. Milyen óriási mennyiségű húst jelent ez! Érdemes rajta elgondolkodni.

A háztáji gazdálkodással kapcsolatban néhány szövetkezetben véleménykutatást végeztünk és arra a megállapításra jutottunk, hogy ahol megszüntették a háztáji tehéntartást, a tagoknak nem nagy kedvük van újra tehenet venni. Ennek több oka van. Egyes vélemények szerint az ifjúságtól nem kívánhatjuk, hogy a szövetkezetben végzett munkája mellett még háztáji tehenet is etessen. És olyan hangok is vannak, hogy a

tak — gondoltam — bizonyosan rövidesen megtérül.

Nem hagyott nyugton a megjegyzés — így csúfolják.

Mit jelentsen ez? Aztán óvatosan tudakolóztam a létszám felől, mire a kérdezett elmondta, hogy ez ezrest nem úgy kell értelmezni, ahogyan mondva van, mert csak 700 darab 40 kg-os átlagsúlyú sertést tudnak benne elhelyezni, de ha az átlagsúly 60 kg lenne, jóval kevesebb.

Most már magam is kíváncsi vagyok, miért is nevezik ezt az istállót tervezői ezresnek. De tovább megyek. A takarmányelőkészítőben a keverőberendezést elég szerencsétlenül helyezték el, mert aztán ember legyen a talpán, aki azt időnként kitisztítja. Jobb lett volna, ha a talajszinten, nem pedig besüllyesztve építik fel. Ügy legalább hozzáférhető lett volna.

A szövetkezetben mindent elkövetnek, hogy a hizlaldában a lehető legnagyobb súlyszaporulatra tegyenek szert. Igazán ideális takarmánykeveréket készítenek a sertéseknek. Van benne speciális, hízóknak való keverék, gyök és gumőstakarmány, de adagolnak még a takarmányba más anyagokat is, mint például a dunaszerdahelyi konzervgyárban szavatossági idejét vesztett lecsót, valamint más konzerveket és halhulladékot. E téren hát nincs semmi hiba. Azonban komoly hiba az, hogy a téli időben az istállóban mínusz 3—4 C fok, időnként még ettől is alacsonyabb hőmérséklet volt, mivel a tetőzet szigetelése elégtelen. Ennek következtében a napi darabonkénti súlygyarapodás átlagban csupán 28—30 dkg lett. Ez érthető is, hiszen a vályúkba öntött takarmány hamarosan megfagyott, és ha az állat föl is falta, a szervezet nagymennyiségű energiát használt el a test fölmelegítésére, ami mintegy 25—30 °/o-os veszteséget jelentett a súlygyarapodásnál — az épülettervezők hibájából. Megterveztek egy óriási pénzösszegbe kerülő

korszerű fürdőszobás lakások mellé már nem illik £ tehénistálló. Mások azért vonakodnak a tehéntartástól, mert a szövetkezettől nem kapnak takarmányt, s így komoly gondot okoz és sok anyagi kiadással jár a tehéntartás. A háztáji tehenek felszámolását sok községben valóban kényszerítő körülmények váltották ki. így volt ez például Rapon is, ahol takarmányhiányra való hivatkozással tiltották be a háztáji tehéntartást. Sajnos, a közös termelés helyzete azóta sem javult, amit az is bizonyít, hogy napi 4—5 literes átlag tejhozamot érnek el. Rárosmulyadon pedig Vámos József agronómus arról tájékoztatott, hogy két évvel ezelőtt még 21 háztáji tehén volt a községben, akkor nem volt baj a tejeflátással. Most kevesebb háztáji tehén van a községben, s bizony a lakosság tejjel való ellátása problémát okoz. Ezért Vámos agronómus javasolta, hogy a háztáji tehenek részére — a ledolgozott munkaegységek után — adjon a szövetkezet szénát. Javaslata nem talált megértésre, pedig szálastakarmányból annyi volt, hogy még ki is maradt. Tehát nem véletlen Tóth Józsi bácsi kérdésünkre adott — felháborodásról tanúskodó — válasza sem.

— Eladom a tehenet — jelentette ki Tóth Józsi bácsi. — Pedig a múlt évben 2000 liter tejet adtam el tőle. Eladom, mert nem segítenek. S így most is 750 koronát adtam ki takarmányra.

Persze, helytelen lenne, ha a háztáji tehén tartói minden esetben a szövetkezet takarmánykészletére támaszkodnának. Főleg helytelen lenne a szövetkezet takarmánykészletének széjjelosztása azokban a községekben, ahol a meglévő takarmánykészlet még a szövetkezet állatállományának takarmányszükségletét is csak szűkösen fedezi. Az ilyen községekben, és természetesen máshol is, elsősorban

épületet, amelyben a lényegében hasonló eredményeket, vagy még olyanokat sem tudnak elérni, mint a régi épületekben, mert télen hideg, nyáron pedig forró és bűzös. Az állománynál májusban 49 dkg-os naponkénti súlygyarapodást értek el egyedenként. Ez még eléggé jó eredmény, ám lehetett volna jobb is.

Az istállóból az ürüléket öblítéses módszerrel távolítják el, a hígtrágya hatalmas medencébe gyűlik, ahonnan hetenként két napon keresztül lajtokkal hordják a mezőre. Ez bizony eléggé költséges, s éppen ezért fölmerül a kérdés, nem lenne-e gazdaságosab csőrendszer, szívó-nyomó szivattyúk közbeiktatásával egyenesen a farm körüli területekre nyomatni esőztető berendezéseken keresztül. Ez bizonyosan nem lenne anynyira költséges.

Az állattenyésztés javítását és a haladó módszerek alkalmazását illetőleg a zootechnikus számára hathatós szakmai segítséget nyújt Sztolár mérnök elvtárs, aki nemrégiben került a szövetkezetbe.

Mostanában tértek rá a rézgálicnak a takarmányba való adagolására is. Átlagban 1 kg szárazanyaghoz (az adagolt takarmány szárazanyagját értem alatta) egy gramm rézgálicot adnak langyos vízben hígítva. Bizonyosan beválik majd ez a kísérlet és a közeljövőben még hallani fogunk az elért eredményekről.

Az istálló tetszetős. Derzsi László és Simon Sarolta sertésgondozók érdeme, hogy mindenütt példás rend honol. Persze, nem ők tehetnek arról, hogy az istállóban ezer helyett csupán 700 sertés fér el és az sem az ő hibájuk, hogy télen át dideregtek az állatok és alacsony volt a súlyszaporulat. Ezt a tervezők és azok rovására írjuk, akik jóváhagyták anélkül, hogy meggyőződtek volna az épület kifogástalanságáról és rábólintottak — mondván — jó.

Kísérletnek talán megfelel, de a termelési gyakorlat számára az említett hibákkal bizony nagyonis drága ez az istálló. Különbenis, ne a szövetkezetekben, hanem a kísérleti intézetekben kísérletezzünk.

Hoksza István

is az eddig ki nem használt lehetőségeket kell kiaknázni. Szinte minden községben van lehetőség a háztáji tehén takarmányszükségletének biztosítására. Sok helyen vannak fásltott vagy elbokrosodott rétek, amelyekről a szénát gépi eszközök segítségével, tehát nagyüzemi módon nem lehet betakarítani. Ha már a szövetkezetnek nem éri meg az említett területek szénatermésének kézi erővel és sok anyagi kiadással járó begyűjtése, mért ne kaszálhatnák azt le a tagok a háztáji tehenek részére. De az utóbbi időben már az utak menti vagyis árokparti és erdős területek szénatermését sem értékesítették. Holott mindezek bőséges takarmányalapot jelenthetnének a háztáji tehenek részére.

Vannak azonban olyan községek is, ahol a háztáji tehenek tartása — annak ellenére, hogy a szövetkezeti tagok a közös takarmányalapra támaszkodnak — nem megy a közös állattenyésztés rovására. Ez azzal magyarázható, hogy a szövetkezet nemcsak beszél a takarmányalap megteremtésének fontosságáról, hanem azt biztosítja is. Ilyen helyzet van például Kalondán is, ahol a tagok egyegy háztáji tehénre — a munkaegységek mennyiségének figyelembevétele melleit — még 25 mázsa szénát is kapnak a szövetkezettől. így a háztáji tehén után előírt 600 liter tejet könnyedén eladják, ellátják tejjel azokat, akik nem tartanak tehenet, sőt még a rapi dolgozóknak is juttatnak. A hátztáji tehéntartás nem vezetett a munkafegyelem lazulásához és a szövetkezet teheneinek napi átlaghozama is 8 liter tejet tesz ki. Nagy Gyula zootechnikus szerint a községben még további 10 háztáji tehén tartására vannak meg az előfeltételek, tekintettel arra, hogy 90 hektár olyan legelőjük van, amely napjainkig nem volt kellőképpen kihasználva.

A régi szólás-mondás szerint nehéz igazságot tenni az emberek között. Aki ismeri a falu életét, tudja, hogy a legnagyobb erőkifejtést most, a kapások ápolásának idején kell kifejteni. Ez a munka a legtöbb esetben nem megy simán. Ha a kapásnövények elosztása a tagok között nem történik igazságos módon, az asszonyok öszszekapnak és ebből aztán a vezetőségnek sok a kellemetlensége. Ha az egyik tag gyomosabb részt kap, mint a másik, ebből is elégedetlenség származik, ha pedig a cukorrépa helyenként gyatrább és nem fejlődött úgy ki, mint a szomszéd részlegen, van mit hallgatnia a vezetőségnek. Nem tudom, mi az igazság ebben, de a tapasztaltabb emberek azt állítják, hogy a szövetkezetekben a legtöbb félreértés és összekapás mindig a kapások elosztásakor történik. A tagok egész évben békességben élnek, de ilyenkor aztán vége a barátságnak.

A hegysúri szövetkezet vezetői salamoni bölcsességgel olyan jól elosztják már évek óta a kapásokat, hogy igazságtalanságra még véletlenül sem kerülhet sor. A tagok valamennyien elégedettek a vezetőség döntésével és senki sem panaszkodik.

Takács Pállal, a CSISZ elnökével a szövetkezeti iroda egyik félreeső sarkában a közös gazdálkodás ügyeit vitatjuk. Nem akarjuk zavarni Silló Bálint könyvelőt, akihez egymás után érkeznek az asszonyok, férfiak, fiatalok, öregek. A könyvelő papírzacskóval a kezében fogadja őket, amelyben számok vannak. A tagok először megkeverik a szelvényeket, majd kihúznak egy számot. Matus Judit is így cselekszik, majd kíváncsian kiegyengeti az összesodort szelvényt, és elolvassa a számot:

— Harminckilenc - állapítja meg.

— Te húztad a legjobb számot — élcelödik Silló Bálint, aki maga is ellenőrzi a kihúzott számot, majd bejegyzi Matus Judit nevét a kihúzott számmal együtt egy füzetbe.

Nem tudom mire vélni a dolgot. Az bizonyos, hogy valamit sorsolnak. Talán valami tárgyat, rádiót, televíziót, vagy talán motorkerékpárt? Hamerlik Sándor, mezei csoportvezető nagyot nevet, amikor megmondom, mire gondolok.

— Tudja, mit sorsolunk? Kereken 100 hektár kapásnövény megműveléséről döntünk. Az egész területet felkaróztuk, egyforma részlegekre osztottuk, megszámoztuk és most sorsolás útján osztjuk szét a részlegek között.

— Miért kell ezt sorsolni? Nem lehetne ezt egyszerűbben szétosztani? Hiszen, ha egyformák a részlegek, igazán mindegy a tagnak, melyiket vállalja - vitatkozom a csoportvezetővel.

— Nem mindegy - válaszolja Hamerlik Sándor. — A föld helyenként gyomosabb lehet, vagy a növényzet kevésbé fejlett. A múlt évben bevezettük a részlegek sorsolását, azóta békesség van a tagok között.

Közben egymás után érkeznek a

Hasonló helyzet van Kismulyadon is, ahol még 9 háztáji tehén van és a tulajdonosok szinte vetélkednek a tejeladásban. A múlt évben tehenenként 1000 liter tejet adtak a közellátásnak. S ezt nem sínylette meg a közös állatállomány, amit az is bizonyít, hogy egy laktáció alatt tehenenként 2900 literes hozamot értek el. Nem véletlen tehát, hogy Barta József szövetkezeti elnök továbbra is a háztáji tehéntartás mellett foglal állást.

A helyzet, a mezőgazdasági terményekben főleg húsban, tejben és tojásban mutatkozó hiány megköveteli, hogy ahol arra lehetőség van, segítsük elő a háztáji gazdálkodás ésszerű kibontakozását. Segítsük elő, hogy a szövetkezeti tagok tehenet, sertést és minél több baromfit tarthassanak, elsősorban is saját élelmiszerszükségletük kielégítése céljából. Hatalmas tartalékokat nyerünk, ha a háztáji gazdaságokat a lehetőségeknek megfelelően ellátjuk takarmánnyal, mert így a szövetkezeti tag nem szorul majd az állami készletekre, sőt mi több, a háztáji gazdaságából eladhat majd baromfit, tejet és esetleg zsírt is.

Nem arról van sző, hogy a kis háztáji gazdaságokat a közös gazdaságok fölé akarnánk emelni. Az a lenini tézis, hogy a kisgazdaságok szülik a kapitalizmust, ebben az esetben nem alkalmazható. Hiszen lényegében csak átmeneti időszakról van sző. amikoris nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk nem kielégítő színvonala még nemcsak feltételezi, hanem szükségszerűen megköveteli a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásának bizonyos fokú fejlesztését is. Tény, és ezt sok példa bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodása fejlődésünk jelenlegi szakában még nem fékezi, hanem elősegíti a nagyüzemi termelés fejlődését. Balia J

tagok. Valamennyien számot húznak. Buday Jácintné az 1-es számot húzta, Molnár Júlia a 35-öst. Matus Judit a 9-est. Ázsot Vincéné véletlenül két szelvényt húzott, most nem tudja, melyiket tegye vissza és melyiket bontsa fel, mert ha valamelyik ■ szelvényt felbontja, azt a számú részleget kell megművelnie.- Vegye mind a kettőt, maga erős, fiatal asszony, a férfiak szívesen segítenek - bíztatja jóízű humorral a könyvelő. Azsotné azonban nem hallgat a csábításra, az egyiket visszaadja, a másikat felbontja.- Harminchét - mondja, ezzel megfellebezhetetlenül övé a 37-es számú részleg.

A szövetkezet vezetői szíves szóval fogadják az egymás után érkező szövetkezeti tagokat. Mindegyikükhöz van valami ötletes megjegyzésük. A sorsolás vidám hangulatban ér véget, az emberek mosolyogva, elégedetten távoznak.

Azért ne gondolja senki, hogy teljesen tökéletes a kapások ilyenténi elosztása. Mert olyan dolog aztán nincs, nem volt, nem is lesz, amely mindenkit teljesen kielégítene és nem találna valami kifogásolni valót, különösen ha emberek csinálják. Tanúja voltam annak, amikor egy ilyen szemrevaló leány, vagy talán asszony is lehetett, amint kihúzta a számot, afelől érdeklődött, kik lesznek a szomszédai, sorsolásnál pedig azt előre sohasem lehet megállapítani. Es ez igen fontos körülmény, amire még a hegysúri szövetkezet vezetősége sem gondolt. Jobban megy a kapálás, jobban halad a munka, meg az idő is, ha történetesen a szívesen látott Karcsi vagy Feri a szomszéd. Ilyenkor persze a kapálást kivéve, sok minden szóba kerül, megvárják az estét és együtt mennek haza. Barátság vagy sokszor szerelem szövődik és a faluban senki sem lepődik meg, ha a jövő farsangra a kapálásból lakodalom születik. F — y

Panaszt

közvetítünk

^ a Komáromi Állategészségügyi Szolgálat címére

Panaszos levelet kaptunk Nemesócsáról. A levél írója arra kér bennünket, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra. Nagyon valószínű, hogy ez csak túlzott óvatosság, de az is lehetséges, hogy a levél írójának van oka rá, hogy neve ne kerüljön az újságba. De végre nem is ez a lényeg, habár be kell vallanunk, önmagunknak, hogy a bírálat még sok helyen nem örvend valami nagy tiszteletnek.

De térjünk a tárgyra. Mit is panaszol levélírónk? Azt írja, hogy a Komáromi Egészségügyi Szolgálat minden előzetes mérlegelés és az érdekeltekkel való tanácskozás nélkül megszüntette a nemesócsai állategészségügyi körzetet. Megállapítja a panaszos, hogy ezzel az intézkedéssel súlyos károk érhetik a helyi és a környéki szövetkezeteket. Attól fél, hogy 'a jövőben két napig is kell várni, míg az állatorvos a hívás után a faluba kerül. Az egyik ok az, hogy Komárom ugyan nincs messze, csak a telefonvonal lehet valami hosszú, mert fél nap is beletelik, míg a várossal létrejön a kapcsolás.

Nem hisszük, hogy az okvetetlenkedés adta volna a tollat levélírónk kezébe. A levél minden sorából árad az aggodalom és a közös vagyon féltő szeretete.

Lehet, hogy nincs mindenben igaza a panaszosnak. Lehet, hogy túlozza a várható kárt, de mindamellett azt hisszük, hogy az állategészségügyi szolgálat részéről megérne egy kivizsgálást és a do- ; log újból való mérlegelését az ! irányban, hogy nem volna-e mégis ! lehetőség visszaállítani az ócsai körzetet.

„Ez bizonyosan nem kerülne annyiba, mint amilyen kár érhetné a mezőgazdaságot azáltal, ha lényegesen emelkedne az elhullás és elterjednének a fertőző betegségek.“ Ezt panaszosunk írja.

Az ócsai és a környékbeli EFSZ- ek megnyugtatására szolgálna, ha a címzett szerv elmondaná véleményét erről az ügyről. Lapunk hasábjai rendelkezésére állnak.

A SZERKESZTŐSÉG ■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■SS®»

Takarékoskodjunk az alomszalmával

Az almozás, mint minden évben, most is gondot okoz. Ezért mérjük fel alomszalma készletünket és gazdálkodjunk vele helyesen. Vezessük be istállóinkban a szecskázott szalmával való almozást, mert így a szalma nedvesség-koncentráló képessége lényegesen növekszik. A szecskázott szalmából értékesebb trágyát nyerünk, mivel a trágyatelepeken könnyebben tömörül és ezáltal hamarabb „érik“.

Ne hagyjuk figyelmen kívül a kazlak helyének gondos összetakarítását, mert ily módon is tekintélyes mennyiségű almot nyerhetünk. Alomszalmahiány esetén almozzunk szárított tőzéggel. Előnye a nagy vízkoncentrácló képesség, a talajra pedig kitűnő humuszképzö hatással van. Lehetőségeinkhez mérten óvakodjunk a fürészpor-almozástól, mert ez olyan anorganikus anyagokat tartalmaz, melyek a talajban nehezen, vagy egyáltalán nem bomlanak.

Hogy még hatásosabb és eredményesebb legyen az alomtakarékoskodás, föltétien ragaszkodnunk kell a modern állattenyésztés technikájához. Elsősorban a növendékállatok számára létesítsünk kifutókat, és az állatokat naponta pár órára tereljük a szabad levegőre, mert ez egészségi ' szempontból nagyon fontos. A továbbtenyésztés számára csak így tudjuk kellőképpen biztosítani a fejlett, egészséges, edzett és nagy termelékenységű állatokat.

Szitás József (Moldava)