Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-16 / 48. szám

Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon * Csináld :o | 'Sí u A! £ 3 *5 N «0 © © cd v ä; CD cc 'CD 'CD c N CD N ec Jo N co O s o C3 '© © s c CD Ä s % © ©>' © s, ©•­­CD i '© o c o •se CD s ’S '© co G •Q N © ©> ÍO N CD s Heveny felfúvódás KÉRDÉS: Tavasszal, amikor az állatokat a legelőre hajtjuk gyakran megtörténik, hogy a szarvasmarha felfúvódik. Mi az oka ennek a betegségnek? (Nagy János, Komárom) VÁLASZ: A heveny felfúvódás takarmányozási, illetve legeltetési hiba, legtöbbször a nemtörődöm­ségből származó nyavalya. Ha zsenge, pillangós növények­kel tűzdelt, vagy tisztán pillangós legelőn, vagy ilyen takarmányok­ból a jászolból az állat mohón eszik, a lenyelt takarmányban kép­ződő gáz olyan nagy mennyiségű lehet, hogy nem tud kellő időben eltávozni. Ilyenkor a bendő és a recés gyomor a feszülésig megte­lik gázokkal. Itatással nevelt borjúkkal is elő­fordul, amikor hirtelen térünk át a szoptatásról vagy cucliról az itatásra. Mi is okozza a felfúvódást? A szarvasmarha bendőjében az emésztés folyamán állandóan gáz képződik, amely azonban böfögés­sel nagyrészben eltávozik. Amikor nagy mennyiségben olyan takar­mányt fogyaszt az állat, amelyik erősen gázképző és amellett ezt a takarmányt mohón nyeli, igen nagy lesz a gáztermelés. Ha azután a bendőtartalom olyan összetételű és olyan állapotban van, hogy a fejlődő kis gázbuborékok nem tud­nak egyesülni és a bendő felső ré­szébe, a felső zsákba gyűlni, ahon­nan böfögés kíséretében eltávolít­hatnánk, hanem a bendőt teljesen felé nézeget. A has mindig jobban dagad, nagyobb lesz. Főként a hor­­pasz tájékán duzzad. Ha megko­pogtatjuk a felfújódott részt, erős, dobszerű hangot hallunk. Az állat szívverése meggyorsul, az érverése pedig meggyengül. A bendőből ser­­cegő hangot hallunk és a légzés nehezebbé válik. Szakkérdésekre wyájaszo|unh Ha az állatnak sikerül erősen böfögnie vagy hánynia, akkor gumiból készült hosszú cső, amely­ben hajlékony pálca jár. Igen üd­vös lenne, ha ennek az eszköznek a használhatóságát földműveseink megszívlelnék. Sohasem tudhatni, mikor vehetik hasznát. A csövet pálcástól a garatba toljuk. Ügyel­jünk arra, hogy ne menjen a lég­csőbe. Ha a nyak baloldalán a bár­­zsingban érezzük a szondát, akkor jó helyen van és további tolása nem veszélyes. Amikor a vége a bendőbe ér, akkor a pálcát kihúz­zuk a csőből, hogy a gázömlés za­vartalanul megindulhasson. Ha azonban a gáz nem jön, akkor a pálcát ide-oda húzogassuk benne, mert bizonyos, ha takarmányrészek kerültek a csőbe és azok akadá­lyozzák a gáz kiömlését. METSZETBEN BEN00 Hová kell szúrni a szűrcsapót? A gyomorszonda alkalmazása megtöltik, kész a felfúvódás. Ilyen­kor a bendő tartalma habos, ame­lyet az állat nem képes kiöklen­­dezni. Mivel a felfúvódó gyomrok előrenyomják a rekeszizmot, meg­nehezedik a légzés, és zavar áll be a vérkeringésben. A vérbe sok széndioxid kerül, ez megakadá­lyozza egyes vegyületek átalakí­tását és a vérnek a szükséges anyagokkal való ellátását, emiatt fulladás következhetik be. Általában azt gondolják a fel­fúvódott marháról, hogy annak a gyomra felreped és azért pusztul el. Pedig ez csak a legritkább eset­ben történik meg: olyankor, ami­kor az állat földre veti magát, vagy a felfúvódott bendőt erős ütés éri. Mikor az állat a puffasztó takar­mányt eszi, egy idő múlva abba­­hagyja az evést és hátra, a hasa mentve van. Ha azonban sem ez nem történik meg, sem beavatkoz­ni nem tudunk, akkor az állat megfullad. Az állatot meg lehet menteni, ha sikerül erősen megböfögtetni vagy hányatni. Sokféle módja van en­nek. Előszöris az állat elejét maga­sabbra emeljük, illetve úgy állít­juk, hogy az eleje magasan legyen. Megpróbálkozhatunk aztán azzal, hogy a nyelvét húzogatjuk és egy olyan botot dugunk a torkába, amelyiknek a vége kendővel be van csavarva. Az ember is köny­­nyen meghányathatja magát, ha a torkába dugja az ujját. Megpróbálkozhatunk a bendőtáj erős csutakolásával is, továbbá meszes vizet önthetünk a szájába. Mindezeknél többet használ azonban a gyomorszonda. Ez egy Vastagabb szondával (30—50 mm átmérőjűvel) még habos emésztési anyagot is távolíthatunk el a ben­dőből. Ha minden eddigi munkánk hiá­bavaló volt és a puffadás nem csökkent, akkor az utolsó eszköz­höz kell nyúlnunk, a szúrcsáphoz. Hozzáértő kezében kitűnő eszköz. A szúrcsapolás csak akkor segít, ha a gáz a bendőtartalomból már kivált és összegyűlt a bendő felső részében. Hová kell a szűrcsapót beszúrni? A bal horpasz legmagasabb, leg­kiemelkedőbb részébe. A szűrcsapót jól megmarkoljuk és úgy szúrjuk be erélyesen a jel­zett helyre, hogy hegye a jobb könyökcsont felé mutasson. A szűrcsapót tövig szúrjuk be. Utána a tőrt kihúzzuk, a hüvelyt pedig pereme segélyével odaszorítjuk a horpaszhoz. Megesik, hogy a kiöm­lő gáz takarmányrészeket is sodor a hüvelybe, ami akadályozza a gáz eltávozását. Ilyenkor vagy a tőr­rel, de még inkább egy drótdarab­bal belenyúlunk a hüvelybe és ki­piszkáljuk az akadályt. Mikor a bendőből a gáz kiürült, még egy óra hosszat tartsuk a sebben a hüvelyt. Aztán toljuk vissza a tőrt és a pereménél fogva, a seb két oldalán a bőrt jól lenyomva, hfe­­zuk ki és a sebbe öntsünk néhány csepp sebolajat. Persze, a műtét után pár napig semmiféle erjedő és tömegtakar­mányt ne etessünk, hanem csak könnyen emészthető, inkább ivós táplálékot. Szopós borjak közt sokszor elő­fordul a felfúvódás. Ha idültté vá­lik, csak hosszú gyógykezeléssel vagy kényszervágással lehet véget vetni a bajnak. Különleges alváz A szovjet SzS —75 típusú univerzális alváz érdekessége, hogy a vezetőfülke a motorházzal és a sebességváltóval egy blokkot alkot, mely az excentrikusán elhelyezett függőleges erőleadó tengely körül 180 fokra elfordítható. így átalakítható L alakú aszimmetrikus al­vázzá, melyre többek között gabona-, siló-kombájn, 10 m vágószé­lességű rendrearató stb. szerelhető; vagy szimmetrikus alvázzá, amivel négy tonna teherbírású, önürítő, szállításra alkalmas teher­gépkocsit nyerhetünk. Tüzelőanyagmérő motorkerékpár számára parafadugóból Könnyen elkészíthetjük egy le­mezdarabkából (legjobb az alumí­nium vagy duraluminium), egy da­rabka drótból (megfelel az alumí­nium) és parafadugóból. A kör alakú alaplemez belső nyílásának behajlított csücskébe egy dróttartót illesztünk (lásd az ábrát)-, ennek hurká­ban mozog egy tengőkor, amelynek egyik vége S- alakúra van hajlítva (ez lesz a mutató), a másik végére pedig dugó van erősítve. Az alaplemez nyílásába rugalmas pléh­­sávot helyezünk, amely skálául szolgál. Az alap­lemez szélein rugalmas támasztólemezek rögzítik az egész berendezést a tartály nyílásában. A tartályt literenként töltjük meg és fekete lakkal megjelöljük a ská­lán az értékeket. Az úszónak a tar­tály bal oldalán kell mozognia, a skálabeosztás elkészítése előtt a jobboldali résznek (tartaléknak) már tele kell lennie. A tartály töl­tése közben az egész tüzelőanyag­­mérő kényelmesen kivehető. Na­gyon célszerű megoldás, ha a tar­tály fedőjét üvegablakkal látjuk el. A külső pléhben környílást készí­tünk. A belső pléhet szintén kivág­juk s a szélét bevagdaljuk és ki­hajtogatjuk. így üveglemezt tehe­tünk bele, amelynek szélét hosszá­ban kettévágott gumitömlővel sze­gélyezzük, majd a nyílás széleit visszahajtjuk. A belső pléhen két nagyobb csököt kifelé hajlítjuk, képeznek, amely tartály nyílásában az eredeti rúgó helyett, amelyet el kellett távolíta­­nunk. Az egyszerű megoldás, szép külalak és megbízható működés minden motorosnak örömet szerez. Nemzetközi méhészkongresszus Prágában Augusztus 12—17-én lesz Prá­gában a XIX. nemzetközi méhész­kongresszus, amelyen 43—46 állam méhészeti képviselői vesznek részt. Az eddigi jelentkezések szerint körülbelül 800 méhész és külföldi tudományos és gyakorlati dolgozó érkezik hazánkba. Ezen kívül szá­mos turistacsoport látogatásával számolhatunk. A prágai Városháza termeiben megtartandó kongresszust 7—10 tudományos tanácskozás előzi meg. A kongresszus előadásai a követ­kező csoportokba tartoznak: * 1. Tapasztalatok a méhészeti szervezetek munkájáról. A méhé­szek törvényes védelme. 2. A méhek betegségei, mérge­zései és kártevői. 3. A méhek virágmegporzó-mun­­kája és annak közgazdasági jelen­tősége. Méhlegelő. 4. A méhészeti gyakorlat és tu­domány eredményei különös te­kintettel a gépesítésre. 5. A méhek termékeinek (méz, viasz, méhszurok, virágpor, anya­­pempő és méhméreg) vegytana, ke­zelése és felhasználása. A kongresszus mellett egy nagy­szabású méhészeti kiállítást ren­deznek. Igen sok állam méhészeti szervei jelentették be részvételü­ket a különböző méhészeti szak­filmek bemutatóján, ahol saját méhészeti tárgyú filmjeikkel sze­repelnek. A kongresszus rendezősége gon­doskodik arról is, hogy a vendé­gek megismerjék fővárosunk ne­vezetességeit, és a kongresszus befejezése után ellátogassanak ha­zánk méhészeteibe és megismer­jék hazánk természeti szépségeit. Szlovákiában Királyfán várják a külföldi vendégeket, akik elláto­gatnak továbbá a Liptovsky Hrá­­dok-i Méhészeti Kutató és Vizsgáló Állomásra és több állami gazdaság­ba és földművesszövetkezetbe is. Dr. K. Novacky Co hagyunk, ezeket úgyhogy talpat tartja a fedőt a l3zs3iQzs-}szs$soigiunäp • gjoifwa opi uafiim • ipoöoui ß am pipuisj • uoqixai siq ißpso jjznßgzayi • i.mm pmjoppn • ^uniozsBipg a^dsapuapt^oz^ zctkkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad! • Milyen idő várhat ám Hallottad már? HOMOGENITÁS = ARÁNYOSSÁG. Az állatbírálatban használt szakkifejezés, amely alatt az állat össz­benyomásának képét értjük. Arányos valamely állat, ha az egyes testrészek, a csontozat, a bőr és a szőr­zet egymáshoz vaió viszonya harmonikus, figyelembe véve az állat fajtáját, hasznosítási irányát, típusát, korát és ivarát. HETEROGENITÁS = ARÄNYTALANSÄG. Aránytalan a? olyan állat, amely nem felel meg az arányosság fent felsorolt követelményeinek. így például csontozata nincs arányban testtömegével, vagy szőrzete, bőr- és szaruképletei az alkat típusával nem állnak összhang­ban stb. Gyakran tapasztalható, hogy valamely állat elülső része más jellegű, mint a hátsó testtája. Az ilyen állat szintén heterogén, kedvezőtlen a róla al­kotható összbenyomás. BIOGÉN ELEMEK. Az élő szervezetek felépítésében résztvevő elemek. A legutóbbi időkig csupán a vi­szonylag nagyobb mennyiségben jelenlevő elemek, éspedig az ún. makroelemek jelentőségét ismerték el, újabban az ezeknél kisebb mennyiségben is jelenlevő ún. mikro- (nyom-) elemek szerepét is megismerték. MIKROELEMEK (nyomelemek). Az élő szervezetben igen csekély mennyiségben megtalálható elemi alkotó­részek. A nélkülözhetetlen mikroelemek hiánya be­tegségeket okoz, NYOMELEMEK A TAKARMÁNYBAN. Mennyiségük a nö­vény fajtáján és korán kívül elsősorban a talaj össze­tételétől és az éghajlattól függően változik. Néha sok van belőlük a takarmányokban, máskor csak olyan kevés, hogy nyomokban sem tudjuk kimutatni. Nem tudjuk mindegyikről, hogy a növény szervezetében milyen szerepet tölt be, valamint, hogy az állatok milyen mennyiségben és arányban igénylik őket. NYOMELEMEK HIÄNYA. A réz, a mangán, a kobalt, a jód stb. hiánya az állatokban különféle betegségeket okozhat. így például a mangánhiány sertésekben csontritkulást, madarakban perosist idéz elő; a réz- és a kobalthiány kérődzőkben elgyöngülésre, kevés­­vérűségre vezet; jódhiány következtében golyvát észleltek. IK H § fi. ff I D HD m ev '© s. *e! 3 ! *♦*» I © © i SEI © ! j e1 s C N Gr © '© © CD V­Ar <D ec '<D 'CD © N VD l

Next

/
Oldalképek
Tartalom