Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-12 / 47. szám

Visszatért a bizalom Ha összehasonlítjuk a pereszlényi EFSZ 1963 első negyedévi eredményeit a mült esztendeivel, könnyen megálla­píthatjuk, ha még akadnak is bizonyos hiányosságok a termelésben, mégis biztatóbbak a teltételek a terv telje­sítésére, mint tavaly, ugyanebben az időben. Most persze a tervek kiigazí­tása, a túlméretezett feladatok ren­dezése után kedvezőbbek a körülmé­nyek. de mégsem ez a lényeg, hanem­­az, hogy a vezetőség idén következe­tesebben jár el a jutalmazás, az em­bereknek a termelésben való érde­keltté tétele terén. Azelőtt ugyanis csak megígérték a prémiumot, de ez mit sem változtatott a lényegen. Az emberek megelégelték már az Ígéreteket. Ez megingatta őket abban, hogy higyjenek. Idén, amikor a tagság előtt sző esett a premizálásról, bizony alag-alig hit­tek abban, hogy valóban meg is kap­ják majd a prémiumot. Hengerics elvtárs, az EFSZ mostani elnöke elítéli a tagsággal szemben el­követett igazságtalanságokat és azt tartja, hogy amit megígérnek, azt tel­jesíteni kell. Helytelen az, amikor utólag jönnek rá, hogy elhamarkodott volt az ígéret. Azért alaposan, jóelőre meg kell fontolni minden kiejtett szót, mert különben jön a bizalomvesztés. Bizony, nem volt könnyű visszasze­rezni a bizalmat. Idén már alaposan megfontolták mit és miért tesznek. Amikor a cukorrépa munkálatairól esett szó, már kész javaslattal álltak a tagság elé. Időprémium kifizetését szabták; meg az agrotechnikai időben történő sarabolésért és egyelésért, továbbá az év végén minden terven felül kitermelt mázsa után 20 % pré­miumot fizetnek majd a tagoknak így van ez rendjén. S milyen az ered­mény? Igen bíztató. Egyelőre az a legfontosabb, hogy visszatért az em­berek bizalma, Az időprémium a ter­melés hajtómotorjává lett. Még soha ilyen gyorsan nem fejezték be a cu­korrépa munkálatait, mint idén. Ez pedig kezdetnek bíztató jel. Kis idő múlva a 32 hektár megkapja a neki járó fejtrágyát és 20 hektáron ön­tözni fogják a növényt. Minden elő­feltételt megteremtenek a rekord­hozamra. A szemre termesztett kukoricánál természetbeni prémiumot álapították meg, mégpedig a terven felül kiter­melt kukorica minden mázsája után 30 %-ot. így teremtik meg a peresz­lényi EFSZ-ben a jó eredmények el­érésének előfeltételeit. Az állattenyésztésben, de különösen a sertéstenyésztésben azonban lénye­ges hiba mutatkozik. Erősen észlel­hetők a degenerálódás jelei. Ez arra vall, hogy a múltban nem végeztek céltudatos tenyésztői munkát, nem vezettek pontos nyilvántartást az ál­latforgalomról. Az apaállatokkal a tő­lük származó utódokat fedeztették éveken keresztül. Ez a legnagyobb fokú felelőtlenségre vall. Ezért van az, hogy nem kielégítő a malacszapo­rulat, minek következtében az első negyedévben a tervezett 112 mázsa helyett csupán 62 mázsa sertéshúst adtak el. A legnagyobb hiba azonban az, hogy év végéig mintegy 100 mázsa tartozással zárják majd az évet. Ogy mondják, a hiányt marhahússal pó­tolják majd. A közelmúltban — elég későn — lépéseket tettek a kocaállomány fel­újítására. Idáig 11 darabot szereztek be, s ez évben még további 25 dara­bot vásárolnak és állítanak anyasor­ba. Azonban, ha ezeknél is elhanya­golják majd az elsődleges nyilvántar­tást, hamarosan megismétlődhetnek a jelenlegi hibák. Hiszünk abban, hogy tanulva az eddigiekből, a jövőben óva­tosabbak lesznek. A fontos az, hogy a szövetkezet vezetése jó kezekben van és a tagság széleskörű bevonásé­val elég erősek lesznek a hiányossá­gok kiküszöbölésére. Elveszett a bizalom Ez nem a szövetkezet, hanem a trak­torállomás felsőszemerédi növényvé­delmi részlegének — úgy mondják — Gyebnár Gyula traktoros hibájából történt, aki Dinoseb-20 oldattal egy 18 hektáros őszi búzatáblát permete­zett gyomirtás céljából, s nem tudni, milyen erősségű keveréket alkalma­zott, de annyi bizonyos, hogy 10 hek­tárt „megperzselt", mintha leforráz­ták volna a zöld leveleket, s ezzel mintegy három hétre megállította a növényt rendszeres fejlődésében. Ez pedig hektárhozamveszteséggel jár. Ebből mint a szövetkezetnek, mint pedig a nemzetgazdaságnak kára szár­mazik. De nézzük csak meg közelebbről, mire is alkalmas a Dinoseb-20 és mi­kor kell tulajdonképpen alkalmaznunk a gyomok ellen. Az említett gyomirtószer főleg hü-Egy mintaszerű megoldás A madari EFSZ a komáromi járás leggyengébb szövetkezetei közé tar­tozik. Nem kis része van benne a ren­dezetlen háztáji földeknek is. A tagok nagy részénél a szőlők területe meg­haladja a 10 árt, sőt nemegy esetben még a 40 árat is. A szőlő nyitása, permetezése és a szüret idején jóformán nem volt em­ber, aki munkába lépjen, pedig a szü­ret ideje az, amikor a szövetkezetben legtöbb a munka. Míg tavasszal (ami­kor a kukoricaföldek szétosztása ér­dekeltté tette a tagságot a munkában) a munkaerkölcsre nem volt panasz. De már az aratásnál a munkaerőhiány zökkenőket okozott, az őszi begyűj­tésben komoly nehézségekkel küzdött a szövetkezet és csak Uggyel-bajjal, tetemes késéssel és nagy veszteség­gel tudta végrehajtani. Magam is ta­núja voltam, amikor szüret idején — bár még az EFSZ kukoricájának % része a földeken volt, az egész tagság (tisztelet a kivételnek) az EFSZ foga­tain kivonult a szőlőbe, még az álla­tokat sem volt kinek megetetni és itatni. A gazdaságteehnikai földrendezés (HTUP) keretében ezt a kérdést már többször próbálták megoldani. A föld­­rendezést végrehajtó technikusok sab­lonos fogásai azonban semmi válto­zást nem hoztak. A megoldás ugyanis az volt, hogy az egyes tagok 10 áron felüli szőlőjét átírták a szövetkezetre. Mivel az EFSZ-nek nem volt lehető­sége ezeket a csip-csup parcellákat megművelni, visszaadta a tagoknak bizonyos bér ellenében, amit a leg­többször nem fizettek ki. Így aztán minden maradt a régiben. A papíron senkinek sem volt több mint 10 ár szőlője, a valóságban pedig mindenki­nek annyi, mint azelőtt. A múlt év őszén a SZKP járási bi­zottsága látva a helyzetet, határozatot hozott, hogy ezt a kérdést 1963 már­cius 31-ig meg kell oldani. Ezzel a munkával a járási nemzeti bizottság a Komáromi Beruházásokat Előkészítő Központot (OSPPI) bízta meg. A kiküldött technikusok megállapí­tották, hogy a tagság kb. 20 hektár­nyival több szőlőt használ a megenge­dettnél. Mivel a madari szőlők 85 szá­zaléka hibrid (Noah, otello, delavare stb.), a háztáji kérdést úgy lehet a legradikálisabban megoldani, hogy a 20 hektárnak megfelelő területet ki kell szántani. A HNB, a JNB és a szö­vetkezet vezetőségéből alakult bizott­ság kijelölte a kiszántandó parcellá­kat, lehetőleg olyanokat, amelyek szétszórtságuknál fogva a nagyüzemi gazdálkodás akadályai voltak. Azok­nak, akiknek a kijelölt helyen voltak, szőlőik, 10 árig kárpótlást adnak szó­kéból, akiknek a megmaradt terüle­teken több volt, mint 10 ár. Megoldandó problémának maradt, hogy a szőlők mikor legyenek kiszánt­va. A HNB és az EFSZ vezetőségének különböző nézete volt a dologról. A szövetkezet vezetősége amellett kar­doskodott, hogy a kiszántás ősszel történjék meg, mivel a szövetkezet gyengén áll anyagilag és a szőlőből való bevétel bizonyos javulást hozhat­na. A HNB titkárának és elnökének az volt a véleménye, hogy a kiszántást azonnal végre kell hajtani. Az érveik annyira meggyőzőek voltak, hogy az utóbbi változatot fogadták el, amihez a szövetkezét vezetősége kisebb huza­vonával hozzájárult. Bár a szövetke­zet nyert volna a szőlő termelésén, de a szántóföldi termelés ezt meg­sínylette volna, mert a kis szőlőpar­cellákat csak kisüzemileg lehetett volna megművelni, vaqvis részműve­lésre kiadni a volt tulajdonosoknak és újra minden maradt volna a régiben, kissé átmázolva. Tekintettel a szövetkezet gyenge anyagi helyzetére, a szőlők kiszántá­sának tényleges költségeit 110 000 Kcs értékben a JNB vállalta magára, a földrendezés keretében végrehajtandó földmunkára nyújtható szubvenciók rovására. Mivel nagyobbára hibrid szőlők ki­szántásról van szó, a népgazdaságot jóformán semmiféle károsodás nem éri. A kiszántott szőlők pótlására még ebben az évben a madari EFSZ 16 ha szőlőt ültet ki. Ennek a telepítése a legmodernebb technológia figyelembe vételével történik, A kisüzemi szőlő­­termelést felváltja a nagyüzemi, mely nem az egyesek jövedelmét, hanem a közös vagyont fogja növelni és ezzel véglegesen pont kerül az áldatlan his­tória végére. Kemény József prom. ek., OSPPI Hurbanovo A pferovi IX. te­­. nyészállat-kiállttá­■ son június 12—16-■ án kiállítják a Pinz­­gaui tenyésztehene­­ket is, amely majd Szlovákia északi ré­szein jelel meg a legjobban. Három­száz nap alatt elő­reláthatólag 2700 kg tejet adnak i,l , %-os zsirtartalom- I mól. Képünkön az egyik szép példány. Foto: Vétrovec o velyesek és pillangós évelő növények­kel alávetett területek gyomirtására alkalmas, amikor a takarónövény leg­feljebb 5-15 cm magasságú. Nem be­szélve arról, hogy őszi búzába nem alkalmaznak alávetést, mert hiszen legtöbbször pillangós után jó erőben levő talajba vetik. Így érthető, hogy a pereszlényiek búzájában sincs alá­vetés. Aki megfigyeli a mellékelt ké­pet, maga is megállapíthatja, hogy a búza legalább 50 — 60 cm magas, és könnyűszerrel rájön arra, hogy itt lé­nyegében agrotechnikai hiba történt, mert a permetezést nem az előírás­nak megfelelően és nem a maga ide­jében végezték. A keletkezett kárt valakinek meg kell térítenie. Ez érthető. Érthetetlen azonban az, hogy miért fordulhatnak elő még ma is ilyen esetek. Ez bizony nem öregbíti, hanem inkább rontja a — Ej-ej... Ez aztán felelőtlen munka volt — mondja Szebeltai elvtárs, a JNB elnökhelyettese, markában tartva az elhalt növényt. — Bizony, nem dicsérhetjük meg érte a traktorállomás felsőszeme­rédi növényvédelmi részlegét — válaszolja Hengerics István, a pe­reszlényi EFSZ elnöke. traktorállomás jó hírnevét, és a Dino­seb-20 hitelét. Ezek után ne csodál­kozzunk azon, ha a szövetkezetek bi­zalmatlanok a traktorállomás növény­­védelmi dolgozóival szemben. Hoksza István HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 46. számában megjelent „Előzmény és követelmény“ c. cik­künkben hiba csúszott, amelyet a kö­vetkezőképpen helyesbítünk: ... Hajt­­mann és Kondé blokkhamisítókat há­rom-három havi föltételes szabadság­­vesztésre ítélte a bíróság. A CSISZ Központi Bizottsága kez­deményezésére tárgyalta meg a Fiatal Növénytermesztők Tanácsa a duna­­szerdajtelyi járásban a kukoricater­mesztést. A járás területe kiválóan alkalmas a kukorica termesztésére. A fiatalok, amint a tanácskozáson is kitűnt, szakértelemmel és lelkesedés­sel kapcsolódnak a kukoricatermesz­tésbe. Főleg a jó talajelőkészítéssel, a pontos időben való vetéssel vetet­ték meg az alapjait a sikeres kukori­catermesztésnek. A felsőpatonyi, a dióspatonyi és a gombai állami gazda­ság CSISZ alapszervezetei vették ki legjobban részüket a kukorica gyors vetésében A járás területén 1140 hektárnyi silókukorica és 3662 hektár szemre termesztett kukorica felett vállaltak védnökséget a CSISZ tagok és fiata­lok. A vállalási terv szerint legalább 50 mázsás átlagtermést érnek el sze­meskukoricából. E téren a CSISZ diós­patonyi alapszervezete jár az élen, mert 90 hektár szemeskukorica és 23 hektár silókukorica felett vállaltak védnökséget. Vállalásaik szerint 500 mázsás átlagtermést érnek el silóku­koricából. Ugyancsak hasonló ered­ményekkel dicsekedhet több alapszer­vezet, mint például a vásárúti, bősi, nyárasdi és a nagymegyeri állami nagyhizlalda üzemi szervezete. Dicséretükre válik a dunaszerdahe­­lyi járás CSISZ tagjainak, hogy május 20-ig elvégezték a növényápolási mun­kákat az általuk vállalt kukoricások-A nyárasdi szövetkezetről már so­kat hallottunk Annál kevesebbet a majdnem hasonló nevű nyáradi EFSZ- ről, amely pedig az utóbbi időben a jó gazdálkodásával kiérdemelte A Duna mellett meghúzódó szövet­kezet vezetősége már néhány éve tu­datára ébredt, hogy csakis az állatte­nyésztés fokozása, a belterjesebb gaz­dálkodás lehet a boldogulás útja. Ezt világosan igazolja a pénzügyi tervük is, amely szerint a bevétel kétharmad része az állattenyésztésből ered. Hogy minőségű az állatállományuk, azt az is igazolja, hogy a húseladási tervüket 141 százalékra teljesítették. Emellett a tejeladási tervük teljesítését is jó­val túllépték. A tejeladási terv túlteljesítése azon­ban nemcsak a mában kereshető, de néhány éves erőfeszítésben. A szövet­kezet vezetősége mintegy három évvel ezelőtt elhatározta, hogy likvidálni kell a TBC-s szarvasmarhaállományt. De nemcsak határoztak, hanem az el­következő tavaszon 40 növendékállat már Dolná Lehota ózondús levegőjű domboldalain legelt. Az onnan vissza­szállított és a többi egészséges nö­vendéket elkülönítették a többiektől. Természetesen külön istállóban he­lyezték el az egészséges teheneket is. (Később ezeket tejhozam szerint is csoportosították.) A rendszeres orvosi vizsgálat során talált beteg állatokat azonnal elkülönítették. A gondosság eredménye, hogy alig telt el a röpke három esztendő és ma már TBC-men­­tes tehénállománnyal dicsekedhetnek a nyáradiak. Magától értetődő, hogy egészséges tehenek sem adnak tejet szalmától. Ezért a szövetkezetben nagy gondot fordítanak a takarmány termesztésé­re. A szántó földterületek mintegy 28 százalékán termelnek különféle takar­mányt. Még a múlt hónap végén is volt tavalyi szálastakarmányuk, ho­lott már föltakarták 100 hektár lóhere föld első kaszálását. Még legalább há­rom kaszálást várnak erről a hatal­mas tábláról. A takarmány szállítását nagy gond­dal végzik. A kaszálás utáni harmadik napon takarmányszárító állványra rak­ják a lóherét, s mielőtt még törne a levele, hozzálátnak a kazalba rakás­hoz, ahol hideg levegővel szárítják to­vább. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a takarmány mennyiségével törődnek, de nagy gondot fordítanak a minő­ségre is. Amíg szálas takarmányban gazdag ban. Járási méretben 40 %-ban már korszerű gyomirtó-szerekkel végzik a kukorica ápolását. Ezáltal olcsóbbá válik a kukoricatermelés, meggyor­sulnak az ápolási munkák és biztosab­bá válik a termés. A jövőben még in­kább alkalmazni fogják a gyomirtó­szereket és nemsokára eljön az az idő, amikor túlnyomóan csak vegyszert alkalmaznak a kukorica gyomtalanítá­sánál. Az értekezleten kitűnt a felszólalá­sokból és a beszámolóból, mennyire fontos betartani a kukoricatermesz­tésben az agrotechnikai határidőket. A tudományos megállapítás szerint 25 %-kal kevesebb termés várható, ha későn vetik a kukoricát és késve gyomtalanítják. A CSISZ tagokból álló munkacsoportok éppen ezeken a prob­lémákon segítettek munkavállalásaik­kal és ifjúsági munkacsoportok szer­vezésével. Viszont több helyen még nem fektetnek elegendő súlyt a kü­lönböző növényi betegségek és rovar­­kártevők elleni védekezésére. A ro­varkártevők elleni védekezés pedig ugyancsak fontos, mert az e téren megnyilvánuló hanyagság több mázsá­val csökkentheti a hektáronkénti ter­mésátlagot. Az értekezlet építő jellegére vall az élénk vita és a tapasztalatok kicseré­lése. A fiatalok egymás gyakorlati tapasztalataiból okulva eredményeseb­ben láthatnak munkához a további időszakban. B. I. volt a szövetkezet, addig szemesből hiánnyal küzködött. Főleg a kukorica­­termésük volt nagyon gyenge az el­múlt évben. Ezért örömmel üdvözöl­ték a KNB-nak áprilisi felhívását, amely szerint erőtakarmányt kapnak azok az EFSZ-ek, amelyek 4,5 literre emelik a fejési átlagot. Az odaadó állatgondozók nemcsak hogy elérték a kitűzött célt, hanem két literrel túl is lépték. Természetesen komoly je­lentősége volt a tejhozam szerint cso­portosításnak, amely ösztönszerűen hatott a gondosabb kezelésre. A tejeladási terv teljesítése volt a leggyengébb pontja a szövetkezetnek. Ezért azoknak a tagoknak, akik nem tartottak háztáji tehenet, s így nem kaptak takarmányt a közösből, nem tejet, hanem csak tejpénzt adtak. Ha azonban a fejési átlag tartósan emel­kedő irányzatú lesz, újból mérnek majd a szövetkezeti tagoknak. A sertéshús eladási terve teljesíté­sének a titka szintén a gondos keze­lésben, a takarmányozásban rejlik. Hat-hét hónapos korukban szinte ki­vétel nélkül mázsán felüli súlyúak a hízók. Különben az EFSZ vezetőit na­gyon nehéz meggyőzni arról, hogy 100 kg-on aluli sertést adjanak el. De legszívesebben 110 kg-on felüli súly­ban adják át a felvásárló szerveknek. Egyedül a tojáseladásban mutatko­zik bizonyos lemaradás, amelyet azon­ban rövidesen behoznak. A terv nem­teljesítésének az oka abban is keres­hető, hogy az illetékesek késlekedtek a villanyáram bevezetésével" a tyúk­farmba. Ezért nem tudták megfelelően fűteni az épületeket, így később kezd­ték el a tyúkok a tojást. A nyár folya­mán már elkészül a korszerű tyúk­farm, ahol saját keltetőt is létesíte­nek. Egyébként a 779 hektáron gazdál­kodó szövetkezet 23 koronát tervezett munkaegységenként, amelyből 15 Kcs előleget fizet. Ez határozza meg lé­nyegében a munkaerkölcsöt is az EFSZ-ben. A nyárasdi vezetők is bát­ran mondhatják, hogy nincs gondjuk a munkaerővel. Ha valaki más munka­helyet akar választani, nem nagyon tartogatják, De nem is igen mennek el a faluból, mert a szövetkezetben megtalálják a számításukat. Komoly segítséget jelentett a szö­vetkezetnek a nemrégiben elkészített csatorna-rendszer. Nemcsak azért, mert így minden talpalattnyi földet termővé tehettek, hanem öntözés szempontjából is. A szövetkezet irányítóinak nincs különleges szakképzettsége. Horváth elvtárs, az elnök, Csicsai Mihály, a könyvelő s a többiek nem az iskola padjaiban tanultak gazdálkodni. A küz­delmes tiz év azonban sok mindenre megtanította őket. Emellett olvasgat­nak, tanulgatnak s szívesen vesznek részt különböző iskolázásokon, ahon­nan hozhatnak valami újat, amely elő­segíti a gazdálkodást. Természetesen most már azzal is törődnek, hogy szakiskolába küldenek fiatalokat, akik visszatértük után komoly segítőtár­saik lesznek a vezetőknek. Az elnök szerint az irányító mun­kájuk még jobb lehet, mert a mező­­gazdasági termelés új irányítása fel­menti őket a felesleges szaladgálástól és közvetlen tanácsot kapnak a kör­zeti instruktoroktól. Máskülönben lakodalom készül a Duna partján. A hajdani két halász­falu, Szap és Nyárad már rég óta ka­csingatnak egymásra, úgy érzik, együ­vé tartoznak. S mint a házasulás előtt jól gondolkozó fiatalok, ők is meg akarják mutatni egymásnak, ki visz többet a „házhoz“. Évek óta folyik a nemes versengés a jobb gazdálkodá­sért. Bizonyára ez is hozzájárul, hogy az utolsók közül az elsők közé vere­­kedte fel magát a két EFSZ. így van ez jól, legalább nem lesz mit szemre­­hányni a „házasságkötés“ után. Tóth Dezső 1963. június 12. Fiatal kukoricatermesztők értekezlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom