Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-12 / 47. szám

Iúnius 9-én Lidicén a közép­csehországi kerületből és Prá­gából több ezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy megemlékez­zenek a község elpusztítása és lakossága kiirtásának 25. évfordulójá­ról. A nagy béke-gyűlés „a CSKP XII. kongresszusa határozatainak teljesí­téséért, a nemzetek közti békéért és barátságért“ jelszó jegyében folyt le. Az ünnepi beszédet Václav David, külügyminiszter tartotta. David elvtárs népünk köszönetét és háláját tolmácsolta a Szovjetuniónak, amelynek dicső hadserege kivívta a szabadságot népeinknek. Megemléke­zett a Szovjetunióval kötött baráti­együttműködési szerződésünk aláírá­sának 2J. évfordulójáról. Ez a szerződés hazánk biztonságának és szabad fej­lődésének alapja, külpolitikánk pillére lett. Rámutatott továbbá az elmúlt 18 esztendő alatt a világban végbement változásokra, a Nyugaton kialakuló, békés kapcsolatok fejlődését gátoló A lidicei nagy békegyűlés jelenségekre, a NATO-államok politi­kájára. A Párizs és Bonn közötti szer­ződésről beszélve David elvtárs ki­rejtette, hogy ez a szerződés nem a francia és a német nép megbékélésé­nek okmánya, hanem mindenekelőtt katonai megállapodás a két ország hadigépezetének Összehangolására. A nagy béke-gyűlésen a lidicei nő­kön kívül ott voltak a közép-cseh­­országi kerület és a főváros közéleté­nek képviselői, Ladislava Klefihová- Besserová képviselő, a Nemzeti Front KB-nak titkára, Jozef Husek, a Fa­sisztaellenes Harcosok Szövetsége KB-nak elnöke, Ján Mukarovsky aka­démikus, a Béke-világtanács csehszlo­vákiai bizottságának elnöke, Anna Karlovská, a Csehszlovák Nőbizottság titkárnője és mások. A vendégek közt megemlítjük mindenekelőtt M. V. Zimjanyin prágai szovjet nagykövetet, a SZKP moszkvai területi bizottsága Elmélet és gyakorlat A szakemberek képzése a legfonto­sabb feladataink közé tartozik. Igen sok képzett emberre van szükségünk az iparban, a mezőgazdaságban vagy akár a kereskedelemben. A szakembe­reknek azonban általános műveltség­gel Is kell rendelkezniük. Ezért folyik országunkban az általános politechni­kai képzés is. Nyugdíjas paraszt Komáromtól nem messze, Pat köz­ség határában van egy gyógyforrás. A környékbeliek már jó ideje járnak oda gyógyulást keresni reumájukra. Aki néhány évvel ezelőtt járt Paton, ma rá se ismerne a valamikor „po­csolyának" ismert forrásra. Néhány évvel ezelőtt ugyanis próbafúrásokat végeztek ott, s azóta a régi forrás közvetlen közelében egy vascsőből ha­talmas erővel tör ki a gyógyító viz. Azóta körülötte takaros üdülőtelep épült fel és sátortábor is várja a gyó­gyulást keresőket és pihenésre vágyó­kat. Így került az idén Patra a 80 eszten­dős Csápai Pista bácsi is. Három évvel ezelőtt járt ott s utána olyan jól érez­te magát, hogy tavaly megszokott munkája mellett még 30 ár répát is rendbe tett Ekecsen a szövetkezeti táblán A jelenleg már nyugdíjas Pista bácsi közel tíz évig dolgozott a szö­vetkezetben. Tavaly nyáron az EFSZ négyezer pulykáját vigyázta. A nyug­díj mellé jól jött a kis kereset, hi­szen két munkaegységet írtak javára naponta, ami 20 koronát jelentett készpénzben. Eljött az idén is a lábát gyógyítani, mert szeretne még egy ideig a közös­ben dolgozni azon a 15 ár kukoricán és 5 ár krumplin kívül, amit háztáji­ként kapott. — Jöttem volna már hamarább is — mondja Pista bácsi —, de meg kel­lett várnom az unokám esküvőjét. Addig nem akartak elengedni. Orvos lesz a menyecske a férjével együtt — teszi hozzá csendesen. — Népes csa­lán a mieink. Hat élő gyermekem van, tizenhat unokám és négy dédunokám. Él még az ikertestvérem is Magyar­­országon. Bizony valamikor nem gon­doltam, hogy vele együtt ilyen magas kort élünk meg ilyefi jó erőben. Egyéb­ként sem panaszkodhatom, hiszen jó sorom van. Arra pedig valamikor iga­zán nem gondoltam volna, hogy nyug­díjas paraszt leszek1 Itt ennél a gyógy, forrásnál nagyon jól érzem magam. Újra szemüveg nélkül olvasgatok. Hi­szem, hogy rendbejövök, s még né­hány évig hasznomat látják a szövet­kezetben is. Kurucz Nándorné (Izsa) AZ AMERIKAI... Az Ipolysági Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola első és második osztályos tanulói még az iskolaév befejezése előtt kétféle gyakorlati oktatásban vesznek részt. A technikai irányzatú csoport a Strojstavban, a mezőgazdasági pedig az EFSZ-ben. A Strojstavban a legjobb szakembe­rek vezetése és felügyelete alatt fo­lyik a gyakorlat, az EFSZ-ben pedig Köpönczei elvtárs vezetésével sajátít­ják el a mezőgazdasági termelés tech­nikáját. Örvendetes, hogy a tanulók a gya­korlatot igen komolyan veszik és szép eredményeket érnek el. Szükség van erre, mert az érettségi előtt szakvizs­gát tesznek és csak ezután mehetnek érettségi vizsgára, ők lesznek jövőre iskolánk első növendékei, akik nem­csak érettségi bizonyítványt, hanem szakképesítést is szereznek, Szabó Sándor, Ipolyság dolgozóinak küldöttségét, a japán, a chilei és brazíliai békemozgalom kül­dötteit és egy görög polgári küldött­séget. A külföldi vendégek koszorúkat helyeztek el a nácik által meggyilkolt 173 lidicei férfi tömegsírjára. Fiatalok a tervfeladatok túlszárnyalásáért A CSISZ szlovákiai KB-nak elnök­sége június 8-án Bratislavában tar­totta ülését, amelyen Lubomír Met­­licky, a CSISZ KB-titkárának és a legfontosabb üzemek CSISZ-szervezeti elnökeinek jelenlétében foglalkoztak a CSKP KB határozataival népgazda­ságunk jelenlegi helyzetével. A CSISZ szlovákiai KB határozatot hozott az ifjúsági kollektívák mozgalmának ki­építéséről. Ezek a kollektívák vegye­nek példát az észak-csehországi fiatal bányászokról, akik elhatározták, hogy az ez évi tervfeladatokat határidő előtt teljesítik. Az ifjúság a mező­­gazdaságban mindenekelőtt a takar­mány betakarításában nyújtson segít­séget. A parlagon heverő városi földterületek kihasználásáért A községfejlesztési kormánybizott­ság azzal a javaslattal fordult köztár­saságunk városi nemzeti bizottságai­hoz, hogy az idén a községfejlesztési akciók során több gondot fordítsanak a parlagon fekvő földek kihasználá­sára. Kívánatos lenne, ha a városok­ban alkalmas területeken, mint pl. az üzemek elkerített térségeiben zöldsé­get, gyümölcsöt vagy virágokat ter­mesztenének, s erre a célra a terüle­teket, esetleg kis réteket kertészke­­dőknek, apró háziállatok tenyésztői­nek bocsátanák rendelkezésre. Ily módon a Z-akciÓ keretében sokat tehetnénk e területek hasznosítása érdekében a közellátás szempontjá­ból is.- Ilyen szénatermésre még nem igen emlékszünk — mondogatják a bu­­saiak. A rétek műtrágyázása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kb. 70 mázsa szénát takarítanak be hektáronként. A gazdasági udvar közelében katonás sorban állnak az elkészített kazalhelyek, amelyekről arra lehet következtet­ni, hogy az összes szénát hideglevegös módszerrel szárítják. Képünkön a szövetkezet elnöke és a HNB titkára felülvizsgálják az elkészített kazal­helyeket. Megérdemelt jutalom Vizsgára készülődnek A zateci kaszárnyában még a télen megalakult a mezőgazdasági tanfo­lyam. Vosztárek tizedes vezette ezt az iskoláztatást és miután leszerelt, tőle Hájek őrvezető vette át az irá­nyítást, aki jó szakember. Civilben a nymburki járási nemzeti bizottságá­nak agronómusa. Jelenleg már a vizsgák előtt állunk, mindenki szorgalmasan tanul, senki sem akar szégyent vallani. A legények komolyan veszik a munkát, ritkán hiányzik valaki az előadásokról. De ha mégis előfordulna, a hiányzó a kö­vetkező előadásig mindig pótolja az elmulasztottakat. — Mindenesetre ör­vendetes —, mondja Hájek elvtárs —, hogy a fiúkat nemcsak a dolog gya­korlati oldala, hanem az elméleti ré­sze érdekli. * Egyszer hetenként ellátogatnak a környező falvakba is, hogy egy-egy szövetkezeti gazdaságban is megis­merkedjenek a korszerű növényter­mesztés és állattenyésztés fortélyai­val. E tanfolyam keretében sokan a gép­kocsivezetést is elsajátítják. Hájek elvtárs bízik tanítványaiban. Ha pedig a vizsgák is terv szerint sikerülnek, a hazatérő fiatalok minden bizonnyal nagy hasznára lesznek az egyre több szakembert követelő mezőgazdasá­gunknak. Radóczky József, katona A faluban köznapi hangulat ural­kodik. A nyári Nap fénye ragyogja be az utcákat, amelyeken itt is, ott is lányok, kapával a vállukon vagy fiúk, elég olajos ruhákban jelennek meg. Mint minden nap, ma is munkába sietnek. Egyik kerékpáron, másik a nemrég vett robogón. Ma itt már, mondhatnánk, minden harmadik fiatal saját motorkerékpárján jár munkába és a szövetkezet gazdasági telepe néha úgy néz ki, mint egy nagy par­kolóhely. Azokról a kistárkányi fiatalokról van szó, akik több mint hatvanan a helybeli szövetkezetben maradtak, hogy ott alapozzák meg boldogabb jövőjüket. Két csoportban dolgoznak. A fiúk a komplex-gépesített brigád tagjai, a lányok pedig a zöldség- és gyümölcstermesztő csoportban dol­goznak; ők már elnyerték a „Szocia­lista Munkabrigád“ címet. Ezek a lá­nyok és fiúk a mezőgazdaságban is megtalálták azt, amit az ipari üze­mekben dolgozó fiatalok, de talán még többet is. Kereseti lehetőségük jó és a jól végzett munka után prémiumot is kapnak. Így pl. tavaly a szövetkezet csupán a gépesített brigád tagjainak több mint 9000.— koronát fizetett prémium fejében. A szövetkezet a fiatalok kezdemé­nyezésére vetette el a szemeskukori­cát négyzetesen és bevezette e ter­mény teljesen gépesített megműve­lését és betakarítását. A fiatalok lelkes, önfeláldozó mun­kájukért meg is kapták a megérde­melt jutalmat. Azon a napon, mint máskor, reggel munkába léptek, délre azonban hazatértek és ünneplőbe öl­töztek. Délután kettőkor aztán a szö­vetkezeti klubban találkoztak. Végre befutott a Warsava, s az ünneplés megkezdődött. Beszédek hangzottak el, amelyek a fiatalok jó munkáját dicsérték. Az elhangzottak után Hfl­­ben elvtárs, a CSISZ KB-ának dolgo­zója átadta Szabó elvtársnak, a hely­beli CSISZ-szervezet elnökének és brigádtagnak a CSISZ KB-a díszokle­velét. Pitócky Sándor (Kistárkány) fiz afrikai függetlenség alapokmánya Az afrikai államok csúcsértekezlete a földrész egységét és függetlenségét rögzítő alapokmány aláírásával zárult Addisz Abebában. Az alapokmány ér­telmében felállítják a független afri­kai államok vezetőinek közgyűlését, és ennek vezetésével szervezik meg az egész kontinenst összefogó egység­szervezetet. Az államok fő célja az afrikai államok egységének és szoli­daritásának .megvalósítása és a még gyarmati igában sínylődő népek sza­badságának kivívása. A 300 millió afri­kai ilyenformán a történelemben elő­ször kerül egységesen és szervezetten szembe a kolonialistákkal és azokkal a neokolonialistákkal, akik távozó nyu­gat-európai partnereik örökségébe akartak lépni. A volt gyarmatosítók az utolsó pil­lanatig abban reménykedtek, hogy az általuk létrehozott ellentétek megaka­dályozzák az eddig felszabadult álla­mok kialakult két nagy csoportjának egyetértését. Arra számítottak, hogy a következetesebb antiimperialista politikát folytató Casablanca) országok és a kevésbé következetes politikát folytató monroviai országok a fő kér­désekben sem tudnak ésszerű egyet­értésre jutni. Afrika jelenlegi és halaszthatatlan tennivalói azonban arra késztették a csúcstalálkozó résztvevőit, hogy egy­ségtörekvéseiket a szükséges realitá­sokhoz mérjék. A 300 millió afrikai­ból 70 millió még küzd felszabadulá­sáért. Az állam- és kormányfők vilá­gosan megértették, hogy minden talp­­alattnyi hely, aho! még a gyarmatosí­tók uralkodnak, nemcsak annak a te­rületnek a népére nézve átok, hanem támadási pont lehet a már független­ségüket elért országok ellen is. Meg­értették, hogy nemcsak a régi típusú kolonializmus, amely immár négyszáz éve garázdálkodik Afrikában, hanem az új veszélyt jelentő neokolonializ­­mus is fenyegeti Afrika eddigi ered­ményeit. Sorsuk és jövendőjük egymáshoz van kötve — erre ébresztette rá hely­zetük az Addisz Abebába érkezett ál­lam- és kormányfőket. Abban vala­mennyi küldött egyetértett, hogy szá­mukra a legveszélyesebb a 18 ország­ban még jelenlevő gyarmatosítás és az a szerep, amelyet a nyugati kato­nai szövetség Afrikának szánt mili­tarista terveiben. A csúcstalálkozó vezetői közül a több mint hétéves fegyveres harcát győzelmesen befejező algériai nép képviselője mondotta ki legkövetke­zetesebben: mit, sem ér az elfogadan­dó charta, ha nem ad azonnali segít­séget a még harcoló népeknek, ha nem tisztítják meg Afrikát az utolsó gyarmatosítóktól. Ehhez a gondolat­hoz kapcsolódott Nkrumah, amikor megállapította: „Ha nem valósítják meg az afrikai egységet, mi, akik itt ülünk ebben a teremben, holnap a neokolonializmus áldozatai leszünk“ Ezért alkotta a kolonializmus és neokolonializmus elleni egység létre­hozása az Addisz Abeba-i csúcstalál­kozó tengelyét, ezért jellemezhette az egyik afrikai politikus „gyarmatosí­tásellenes internacionálénak" a nagy tanácskozást. Harminc afrikai ország 300 millió afrikai nevében nyílt had­üzenetet küldött Salazarnak, a többi afrikai gyarmatosítónak és a Dél-Afri­kai Unió fajvédőinek. De Addisz Abe­bában nemcsak a formálisan hatalmon levő gyarmatosítókat pellengérezték ki, hanem azokat is, akik titkon vagy kévést! titkon támogatást nyújtanak a gyarmati uralom fenntartásához. A csúcstalálkozó határozata felszólította ezeket a nagyhatalmakat, szüntessék be azoknak a gyarmattartó kormá­nyoknak a támogatást, amelyek ezt a segítséget a függetlenségi mozga­lom elfojtására használják fel. Nem kétséges, hogy a címzett elsősorban az észak-atlanti katonai tömb. A címzettek máris találva érzik ma­gukat és támadják a csúcsértekezlet legfontosabb politikai tartalmát. A New York Herald Tribune cikké­ből kiderül, hogy meglehetősen ellen­ségesen fogadja az Addisz Abeba-i értekezlet eredményeit és szívesebben látta volna, ha más kisebb jelentőségű kérdések alapján valósították volna meg Afrika egységét. „Ostobaság azt állítani, hogy semmit sem lehet tenni Afrikában mindaddig, amíg az egész kontinens fel nem szabadul“ - taj­tékzik a lap. Sőt, sértegető hangnem­ben fogant cikkében valósággal meg akarja szabni, mivel kellett volna he­lyettesíteni a gyarmatosításellenes állásfoglalást. „Nagyon sok még a tennivaló politikai és főleg gazdasági téren, ha el akarják kerülni, hogy a szabadság csapda legyen az afrikaiak számára. De az ilyesfajta ostobaság az, amiért az emberek életüket áldoz­zák és ami miatt örömest hátat for­dítanak az építés verejtékes felada­tainak.“ Vagyis minden, amit harminc állam- és kormányfő kulcsfontossá­gúnak talált — a New York Herald Tribune szerint csak afféle „ostoba­ság". A neokolonialisták dühödt hang­ját megszólaltató amerikai kommen­tár máris tükrözi, hogy az afrikai alapokmány célba talált. Addisz Abebában természetesen nem oldottak meg minden problémát, de az első lépés megtörtént e földrész egységének megteremtésére. A kon­ferencia feltétlenül értékes végered­ménnyel zárult. Az új, egységes Afri­ka születésének első pillanatától érzi, hogy törekvései csak akkor valósít­hatók meg, ha a földrész belekapcso­lódik a világméretű küzdelembe, mely a békéért folyik. Az alapokmány kü­lön foglalkozik az általános és teljes leszereléssel, síkraszáll az atomfegy­ver gyártásának tilalma és a kísérle­tek beszüntetése mellett. Az afrikai egységchartával 300 millió afrikai szervezetebben kapcsolódik be korunk egyik legfontosabb kérdésének meg­oldásába. M. S. • New Yorkban az ENSZ palotája előtt lobogó 110 nemzeti zászló kar­bantartása a téli hónapok alatt 300 dollárba, tehát sokkal többé került, mint az elmúlt években. Az ENSZ gaz­dasági hivatalnoka szerint a nagyobb kiadást „az évszázad legkeményebb tele“ okozta. • Danny Mann, ismert amerikai sanzon-énekesnő humoros programjá­val nagy népszerűségre tett szert Bangkokban, Thaiföld fővárosában. Az elragadtatott lakosok engedélyt kér­tek tőle, hogy az ottani szent tehenek egyikét Danny-nek, róla nevezhessék el. A művésznő persze beleegyezett. Megmutatták neki aztán a szent te­heneket, amelyek közül az egyik Dr. Adenauer névre hallgat. • Különös hatósági beavatkozásra került sor nemrégiben Teheránban. Az egyik iskola udvarán játszó gye­rekek labdája berepült egy közeli nyilvánosház ablakán. Miután ez rö­vid időn belül néhányszor előfordult, a rendőrség beavatkozott. Bezárta — az iskolát. • A NATO propaganda-hivatala a közelmúltban egy könyvet adatott ki, amelyben a tagállamok külügyminisz­tereinek életrajzával ismerkedhetik meg az olvasó. Couve de Murville, francia külügyminiszter biográfiája azonban kissé hézagos, hiányzanak belőle az 1940 — 1943 évek reá vonat­kozó adatai. A párizsi lapok azonban pótolták ezt a hézagot és a NATO- államok lakossága most már megtud­hatja, hogy az ismert politikus azok­ban az években Vichy-ben a kollabo­­ráns francia kormányt képviselte a német —francia fegyverszüneti bizott­ságban. • Észak-Mexikóban a földtelen pa­rasztok három nagybirtokot szálltak meg és továbbiak lefoglalására ké­szülnek. Lopez, szakszervezetük tit­kára kijelentette, hogy amíg a kor­mány nem ad részükre földet, egy ta­podtat sem mozdulnak a megszállt birtokokról. • A világon jelenleg az alapszínek 2600 különböző árnyalata van haszná­latban. Mintegy 200 féle sárgát, 80 pirosat, 430 kéket, 270 szürkét, 180 rózsaszínt, 630 féle barnát, valamint 60 narancssárgát ismerünk. • Hetekkel ezelőtt a napi sajtó is beszámolt róla, hogy Torino és Nizza közt lezuhant Ibn Szaud, Szaudi-Ará­­bia uralkodójának nagy magánrepülő­gépe. A katasztrófa áldozatául esett többek közt a király 16 felesége és a gép egész személyzete. • Az amerikai könyvpiac legutóbb kiadott jegyzéke szerint az amerikai olvasókat leginkább a gyermeknevelés és az adók kérdései érdeklik. A leg­erősebben vásárolt könyvek: „Gon­doskodás a gyermekről“ és „Tanács­adó a terhesség alatt". Utánuk követ­keznek „A kereseti adó“, „Szociális biztosításod“ és „Az USA postabéiye­­gei“. 1963. június 12. ... vendégségben ... és otthon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom