Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-29 / 43. szám

Vehet-e zöldséget a szövetkezeti tag Kissé furcsa a cím, de sajnos, a mindennapi életből vettük. A múlt évben jelent meg egy rendelet, amely szerint a szövetkezet nem adhat zöld­séget tagjainak. A földművesek több­sége nagy felháborodással fogadta ezt az intézkedést, de mint a leg­több esetben, most is akadtak forró­­fejüek, akik egyetértettek vele. Né­hány szövetkezeti vezetőség felhívást tett, amelyben bíztatja a többi szö­vetkezetei is, hogy a kertészetből ne adjanak el zöldséget a tagoknak, hanem vásárolják a Jednotán keresz­tül. Mondanunk sem kell, hogy a ren­delet a ‘zöld asztalnál született, a dolgok alaposabb vizsgálata és köz­véleménykutatás nélkül. Az elgondo­lás talán nem is volna rossz, hogyha az üzleti hálózatunk olyan rugalmas lenne, mint ahogy azt egyesek felté­telezik. De kereken meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaság nem ipar és a szezonmunkák idején a földműve­sek most is kora reggeltől késő estig dolgoznak. Ez nem kapitalista marad­vány, a mezőgazdaság jellege kívánja ezt így. A mezőgazdaságban addig kell dolgozni, míg az idő kedvez. Ezek szerint mikor vegyen zöldséget a szö­vetkezeti tag? Álljon sorba az üzlet előtt még a zöldségért is? Nem egy­szerűbb, hogy ha a kertészetből min­den várakozás nélkül pár perc alatt hozhat friss zöldséget? • De hát mért csináljuk a dolgokat egyszerűen, helyesen, hogyha kompli­káltan is lehet. Elsősorban le kell szögeznünk, hogy a szövetkezet és a tag — egy. Nem viszonyulhatunk a szövetkezeti tagokhoz kedvezőtle­nül. Például a legtöbb szövetkezetben a háztáji földet április végén, május elején mérik ki. Ha valamit haza kell szállítania, valósággal könyörögni kell fogatért. A szövetkezeteket azért ala­kítottuk, hogy megkönnyítsük a föld­művesek munkáját, emeljük életszín­vonalukat és kellő rugalmassággal, megértéssel mindig találhatunk mó­dot ügyes-bajos dolgaik elvégzésére, problémáik megoldására. Minden erőnkkel arra kell töreked­saját kertészetéből ni, hogy a földművesek zavartalanul dolgozhassanak és ne vegyük el a kedvüket fölösleges, megfontolatlan intézkedésekkel. A szövetkezeti zöldségeladás csak azok szemében „hátrányos“, akik csak a tervteljesítésre néznek. Azt hiszik, hogyha a szövetkezeti kertészetek zöldséget adnak el tagjaiknak, nem tudják majd teljesíteni az eladási tervet. Ez az elgondolás teljesen helytelen. A szövetkezeti tagok zöld­ségvásárlásának mennyisége általá­ban elenyésző. Sokkal több tönkre­megy szállítás közben. Nyustin Jó­zsef, az ipolyviski szövetkezet kerté­sze, a múlt évben is panaszkodott, hogy az Ipolysági zöidségraktárban négy napig fonnyasztották papriká­jukat. Ősszel sokkal szebb paprikát szántottak be a földbe, mivel a zöld­ségfelvásárló üzemek már nem vették át, mint amiivet a bratislavai zöld­ségpiacon árultak. Tehát egyrészt a kertészetek a tagoknak friss zöld­séget adhatnak, másrészt ez nem be­folyásolja az eladási terv teljesítését sem. A mennyiségen kívül másról is szó van. Zöldséget azért fogyasztunk, hogy vitamint nyerjünk szervezetünk számára. Viszont azt mindenki tudja, hogy a zöldség vagy a gyümölcs min­den órában rohamosan veszíti vita­mintartalmát. Tehát a fonnyadt zöld­ség kisebb értékű. Amint már említettük, a cikk ele­jén, az elgondolás talán nem is volt rossz. De sajnos, mégsem így van. Egyes helyeken azzal indokolták meg a rendeletét, hogy a Jednota üzletei­nek emelniük kell forgalmukat. Tehát az kereskedelmi érdek, és nem a dol­gozók zöldségellátásának megjavítá­sát célozza, vagyis nem a társadalmi érdeket tartja szem előtt. Erre élő példa a csatai szövetkezet esete. Utazás közben magam is többször meglátogattam a szövetkezet zöldsé­ges bódéját. Egyszer csak hiába ke­restem, nyomtalanul eltűnt. A napok­ban Klucska László főkönyvelőtől ér­deklődtünk a zöldségesbódé rejtelmes eltűnéséről. — Ép egy éve lehet, mikor szét­szedtük, — állapítja meg. — Nyári­konyhát készítettünk belőle. Paran­csot kaptunk rá, nem tehetünk ellene semmit. Azzal fenyegettek, hogy megadóztatják a zöldségárulást. Nem adhattunk a tagoknak még egy kiló zöldséget sem, csak úgy „feketén“, az irodában. A káposztaeladás mégis sikerült. Megegyeztünk a Jednotával. A tagoknak eladtuk 1,20-ért kilóját, a Jednota üzletbe be se vittük. Ebből a szövetkezet 90 fillért, a Jednota pedig 30 fillért kapott. Tehát a Jednota jogtalanul bevé­telhez jutott. Krajcsovics Margit, a helyi üzlet vezetője, most is kereken kijelenti, hogy üzletük nem tudja el­látni zöldséggel a falut, és míg meg­volt a szövetkezeti zöldségelárusitó bódé, maga is odament friss zöldsé­gért. Idén mindössze még csak hat esetben volt zöldség. Több hasonló példát hozhatnánk fel és olyan eseteket is, amikor a kerté­szetben leszedték a zöldséget és ott rohadt, mert nem szállították el idő­ben. De vannak olyan szövetkezeti elnökök és vezetők is, akik másképp gondolkoznak. — Tavaly is adtunk zöldséget a ta­goknak és idén is ellátjuk őket — jelentette ki Gombos György, az ipoly­­szakállasi szövetkezet elnöke. — Ha tetszik valakinek, ha nem! Mert ha nem lesz a falunak, nem lesz a vá­rosnak sem. Léváról csak öt nap múl­va kapnánk vissza a zöldséget az üzletbe. Nem vagyunk hajlandók fonnyadt zöldséget fogyasztani. Hasonlóan vélekedik Furinda Ru­dolf, a tőrei szövetkezet elnöke is. — Mi is adunk zöldséget a tagok­nak. Már miért nehezítenénk meg a szövetkezeti tagok életét és ellátá­sát? A napokban a keltetőben jártunk és egyúttal hoztunk a tagoknak is kiskacsákat. Hadd nevéljék, ne kell­jen nekik is az üzletre szorulniuk. Vagy helyesebb az, hogyha ők maguk mennek el kiskacsát venni és kima­radnak a munkából? Azt, hogy a ta­gok még a zöldségért is sorbaállja­­nak, teljesen helytelenítem. Nem is tehetik meg a nagy munkaidőben. Van elég példa nyomós érv arra, hogy nem vált be a rendeletben ki­tűzött elgondolás és sokkal helye­sebb. hoqyha a szövetkezetek kerté­szetükből adnak friss zöldséget a ta­goknak. Nem nagy tételről van szó. Az eladási terveket sem befolyásolja és a földműveseket se ingereljük fö­lösleges problémákkal. Mostanában komoly és elszánt harcot kezdtünk a bürokratikus munkamódszerek el­len. Oldjuk meg a problémákat he­lyesen, egyszerűen és ne bonyolítsuk össze, mert ezt a társadalom érdeke így kívánja. Bállá József Hatékony zöldségtermesztés A dunaszerdahelyi szövetkezet ker­tészete már évek óta jó hírnek ör­vend. Ez azért van így. mert terme­lése egyre bővül. Főleg a korai zöld­ségek előállítását szorgalmazzák, ami­ből az EFSZ-nek jelentős haszna származik. A kertészeti csoport tagjait Kicsi­­kolev Demeter főkertész irányítja, akinek a szakképzett vezetése mel­lett nagyszerű munkát végeznek. Nyugtalan természetű, állandóan valamely irányban igyekvő különös ember a főkertész. Ha szőt váltasz vele, udvariasan válaszol, miközben egyik lábáról a másikra támaszko­dik, izeg-mozog, ami annak a jele, hogy lesi az alkalmas pillanatot az „elillanásra", akkor aztán lesheted, mikor találod meg őt újra. Ha azon­ban ügyes vagy, fölismered a szán­dékot, visszatarthatod őt. Akkor az­tán megadja magát, s mindent meg­tudhatsz tőle. A múlt esztendőben a 10 hektár kertészetet 15 dolgozó művelte. A gondos körültekintő munka folytán az említett területről 770 000 koronát bevételeztek, azaz egy-egy dolgozó 51330 korona hasznot hajtott a kö­zösnek. A nagyszerű munkáért járó jutalom persze nem maradt el. A cso­port tagjai közt 35 000 korona külön prémiumot osztottak szét. Az idén úgy döntöttek, hogy 15 hektárra bővítik a kertészetet, és ugyanakkor a munkacsoportot 25 dol­gozóra egészítik ki, akiknek idén 800 ezer koronát kell forgalmazniuk, — Jó ütemben A szeszélyes időjárás gyakran ke­resztülhúzza a földművesek számítá­sát. így történt ez az idei tervezés­nél is. A későn érkezett tavasz nagy lendületet követelt meg az izsai szö­vetkezeti tagoktól is. A hosszú tél sok kárt okozott az ősziekben, így pótolni kellett most, tavasszal. Ösz­­szesen 260 hektár kukorica vetését tervezték, de a valóságban 312 hektárt vetettek él. A borsó vetéstervét 15, a tavaszi keverékekét pedig 16 hek­tárral túlszárnyalták. A 30 hektár cukorrépának már fe­lét kiegyelték. Sarabolják a kukori­cát és elkezdték a herefélék kaszá­lását is. Már 20 hektárt lekaszáltak a dús takarmányból. A 60 hektárra tervezett silókuko­rica vetése befejezéshez közeledik. Nagy Lajos, a szövetkezet agronó­­musa kora reggeltől a határt járja Bízunk abban, hogy ha az időjárás nem makacskodik, a szövetkezetesek szorgalmas munkájával valóra váltják kitűzött terveiket. K u r u c z Nándorné, Izsa vagyis személyenként 32 000 korona értékű árut kell előállítaniuk. Az eredmériy máris bíztató. Eddig piacra vittek 130 000 salátát — 90 filléres darabonkénti átlagárban —, továbbá eladták 15 000 csomó zöld­hagymát, 10 000 karalábét, 10 000 kel­káposztát és ezernél több karfiolt. A talajt alaposan kihasználják. Ha betakarítanak és elszállítanak egy zöldségfélét, máris fölszántják a föl­det, s a következő napon már frissen ültetett palánták díszlenek a terüle­ten. .-hai­ti JE •*..'S* Egy gazdasági udvar közepén vajon mire ez a hatalmas alumínium-gömb? Szokatlan a mi szemünknek, pedig csupán egy készülő víztorony tar­tálya. A kapacitása 50 köbméter, s az ivóvíz belőle mindig frissen buzog — még a nyári forfóságban is. Felvételünk a polgárdi „Vörös csillag" termelőszövetkezetben készült, Magyarországon. (Foto: -gs-) Hogyan segítenek a kísérletezők a vezetőknek Olvasóink még bizonyosan emlékeznek lapunknak arra a számára, melyben a nimburki járásban alakult mezőgazdasági termelési bizottság munkájának kezdeté­vel foglalkoztunk. A „Két elmélkedés — teljesen a margóra“ című cikkünkben felkértük a kísérletezőket, hogy mondják el, milyen módon szeretnének segíteni a termelési bizott­ságok vezetőinek az új termelési ismeretek gyakorlati alkalmazásánál. Két feleletet kaptunk, egyet a Ruzini Növénytermesztési Kísérleti Intézetből, egyet pedig az uhrinévsi állatállománnyal kísérletező intézetből. Kár, hogy a többi kísérletező intézetek mostanáig hallgat­nak. Nem érdeklődnek ez iránt? Reméljük, hogy még jelentkeznek. Most a nevezettek feleletét közöljük. Ez aztán szó: meghívás Ruzinba Kevés a fehérje Nem ok nélkül tartják Trstinán Zajícek Jozefet a legjobb állatgon­dozónak. Akár korán reggel akarod meglepni a munkahelyén, akár dél­után vagy késő este, Zajíőek elvtár­sat ott találod. És munkát is talál magának mindig. A munkatársait is jól összeválogatta. Az ápolásnál a felesége, Júlia asszony segít neki, a fejés pedig Petroviő Anasztázia, Pet­­rovió Ilona és Opatková Mária gond­jaira van bízva. De mit ér mindez, vagyis mit segít ez a jó kollektíva, ha a szövetkezet 245 fejőstehénéből eddig még egy hónapban sem tudta teljesíteni eladási tervét. Ebben az évben a legmagasabb napi fejésük 636 liter volt! igen, ez nem tévedés. 636 liter 245 tehéntől. Erről a súlyos problémáról beszél­gettünk a szövetkezet közgazdászával Hromádka Jánnal. Táblázatai és elem­zései nem csalnak. A tiszta igazsá­got vallják. Januárban 26 916, feb­ruárban 20 868, márciusban 19 117 és áprilisban — szinte hihetetlen — csak 16 577 liter tejet adtak a közellátás­nak. Emellett, amint megállapítottuk, szemeskukoricájuk még ma is van és silókukoricában sincsen hiány. Csak­hogy ... A magyarázatot a hármas számú istállóban kerestük. Itt dolgozik Za­jícek elvtárs munkacsoportja. Minde­nütt példás tisztaság, mintha ebben az istállóban az első két istállóval összehasonlítva nem is lennének te­henek. Negyvenegy darabot találtunk belőlük a 14 vemhes üszőn kívül. Sok tehén is borjazás előtt áll. Ez lenne talán a magyarázat? Részben igen, részben nem. Zajífek elvtárs, aki időközben bejött az is­tállóba, néhány pillanatig vizsgálódva nézett minket. Mintha belénk akarna látni. „Mit akarnak ezek tőlünk?“ — ezt kérdezte a tekintete. Amikor azonban feltettük első kérdéseinket és megtudta, hogy minket az ő te­hénkéi érdekelnek és a munkája, mintha fölengedett volna a bizalmat­lansága. — Az úgy van — kezdte meg mon­­dókáját olyan tűzzel, melyből érezni lehetett, hogy nagyon szereti mun­káját —, én is gazdálkodtam valaha. Teheneket neveltem, fejtem, dolgoz­tam velük. De bizony azok több hasz­not hoztak, mint most a szövetke­zetiek. Miért van ez? Van jó silónk, de nincsen szálastakarmány, sőt még jó minőségű takarmányszalma sincs. De lóként a szárított hereféle hiány­zik. Ahhoz pedig, hogy í tehén jól tejeljen, elsősorban olyan takarmány kell, amelyben van fehérje és nem­csak szénhidrát, mint például a sze­meskukoricában. Szárított lucerna, vagyis évelő takarmány nélkül nem lehet tejet termelni. Az év elején még volt jó takarmányszalmánk. Ak­kor 10 000 literrel többet is fejtünk naponta, mint most. Végül még valami hiányzik. Azt hi­szem, az a legfontosabb. A. munkához fűződő jó viszony. A mi istállónkban megteszünk mindent, hogy az adott körülmények között a lehető legtöbb tejet termeljünk. Tisztaságot tartunk és ízesítjük a takarmányadagokat, ahogy csak lehet. Igaz, hogy a vem­hes állatok nagy százaléka is befo­lyásolja a tejhozamot. — Véleménye szerint mégis mi se­gítené elő a tejhozam emelését? — teszünk fel a kérdést. — Elegendő évelő takarmány. Ez az év már Ígéretesebb. A szövetkezet elegendőt vetett belőle. Csak jó le­gyen a termés. A fő probléma azon­ban az emberek. Rajtuk dől el min­den. Csak meg kellene kérdezni őket, hogy amikor még egyénileg gazdál­kodtak, tartottak-e 2,4 liter tejet adó tehenet, mint most a 4-es számú is­tállóban, vagy 2,9 litert tejelő állato­kat, mint az 1-es számú istállóban? — És a maga istállójában milyen az átlag? — Áprilisban 4,3 liter volt. Ez ugyan nagyon kevésnek látszik, de ilyen sok vemhes állat mellett és ilyen takarmányozással, azt hiszem, még tűrhető eredmény. — Mégis, mi a terve arra, hogy emelkedjen a tejhozam? — Most fejezzük be az új áthelyez­hető istálló építését. Ettől sokat vá­runk. Ha pedig rámbízzák az egész állatállományt, én választom ki a munkatársaimat és dolgozni fogunk. Hanyag emberekre nincsen szüksé­günk. Az ilyenekre nem vagyok haj­landó dolgozni. — No és, természe­tesen nagyon várjuk az új zöldtakar­mányt és az idei takarmánygabonát. Meglátja elvtárs, fog ez menni!... Úgy legyen! Jozef Sluka ford.: P. E. 1963. május 29. hogy jő eredményt hoz. A helyes utat kísérletek alapján kell megtalál­­( ni, a mezőgazdaságban állandó ellen­­_ őrző hitelesítés nélkül nem lehet ha­­’ tározni. I Gondolom, hogy ezért szükséges . lenne módszertani alapelveket bő­­‘ vebben megjelentetni, összehasonlí­tani és kiértékelni a kísérleteket, hogy minden szakember ismerhesse , őket. Ebből a szempontból a legje­­. lentősebb a kísérleti intézetek dol­­| gozóinak segítsége. Ladisíav Biedermann mérnök, , Állatállományi Kísérleti' Intézet, , Uhfinévés és magyar küldöttségnek az USA-ban tett látogatásáról közölt hírekben is­mertették, hogy az amerikai farmo­kon az új ismeretek módszertanaivá' el vannak halmozva. A küldöttségei egyetértenek azzal, hogy épp ebben rejlik az amerikai mezőgazdaság tech­nikai fejlődésének oka.' A tapasztalatok azt mutatják, hogj a módszereket a helyi feltételeknél megfelelően kell alkalmazni. Ugyanis az eljárás, amely egyik helyen hasz­nosnak bizonyult, a másik helyen más feltételek között nem biztos Hogyan készültek el a termelési bizottságok a mezőgazdasági tudo­mány és kísérletezők új ismereteinek a gyakorlatban való alkalmazására? így hangzik a nimburki járás mező­­gazdasági bizottsága munkájának rendszeréről megkezdett vita_ elején a Zemédélské Noviny által felvetett kérdések egyike. Őszintén mondva, rengeteg lehetőség van itt, de a va­lóságban egyik sem kielégítő. A leg­teljesebb híreket közölték a Tudo­mány és Technika intézetének lapjai, ahol inkább elméleti hozzászólásokkal találkozunk. Ezek keveset foglalkoz­nak a kísérlet gyakorlati alkalmazá­sával. A kísérlet eredményeivel legköny­­nyebben saját módszertanaikból is­merkedhetnek meg. A Tudomány és Technika Intézete már több módszer­tant adott ki, de mindez kevés. He­lyes az, hogy a sajtó, rádió és tele­vízió ismerteti az eredményeket, pél­dákat merít a valóságból olyanokról, akik megfelelő gazdasági-termelési eredményt értek el. Ezekben a hírek­ben azonban nem foglalkoznak azzal, hogy az ez iránt érdeklődő hol kap módszertani utasításokat az új, aján­lott ismeret alkalmazására. A sajtó­ban közölt rövid megjegyzés sze­rint, hetyes módszertani utasítás nél­kül az új ismeretek alkalmazása álta­lában sikertelen. így a legfőbb követelmény az, hogy minél több jól kidolgozott, rövid, de módszertani szempontból kielégítő utasítás jelenjen meg. Ezt bizonyítják külföldi tapaszta­lataink is. Például a szovjet, lengyel Jo utasítás es helyes kísérlet termelők számára pedig Pohorelicén tartunk előadást. A válfajok hatása a mezőgazdasági termelés belterjesltésére. A ruzini munkahelyen a termelés vezetőivel ismertetnénk az új csehszlovák vál­fajokat agrotechnikai követelményeik­kel, valamint a külföldi válfajokat, amelyekkel a külföldi válfajokkal fog­lalkozó intézet terjeszt az egyes me­zőgazdasági üzemekben. Megbízzuk az intézet egy dolgozó­ját, aki ismeri majd az egész intézet felépítését, 'anácsot tud adni a veze­tőknek, továbbítja problémáikat az illető szakembereknek, amelyek az egyes mezőgazdasági üzemekben fel­merülnek. Doc. Ing. Jirí Foltín DrSc a Növénytermelés Központi Kísérleti Intézetének igazgatója, Praha - Ruziné A mezőgazdasági bizottságokkal való együttműködés kérdését a mi kolektívánkban is megbeszéltük. Meg­állapítottuk, hogy a legfontosabb a vezetőkkel való együttműködés. A termelés vezetőinek folyamato­san lehetőségük nyílna megismerked­ni az eredményekkel, s az egyes szakkérdésekben kikérhetnék a kí­sérleti intézetben az illető szakaszon dolgozók tanácsát. A termelési veze­tőkkel való együttműködés első idő­szakában az intézet földjén és mun­kahelyein előadásokat rendezünk a következő témákról: A trágyázás rendszere a vetési fo­lyamatban, figyelembe véve a jelen­legi ipari trágyamennyiséget és az 1965 —1970-es évek kilátásban lévő ipari trágyamennyiséget. A cukorrépa termelők számára Ru­­zinban, a burgonyatermelők számára a lukaveci munkahelyen, a kukorica-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom