Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-26 / 42. szám
Esik. Szigorú őszi komolysággal, t hozzá sikongó szél koncertezik. Kutyaidő az ilyen. A sár a két tehénistálló között már félméteresre nőtt. A traktorok forró hasa beleakad és a traktorosok káromkodnak. A fejőgulyások meg néznek rájuk az ajtórésen keresztül és a fejüket csóválják: hogy megtanulták már ezek a gyerkőcök a mondókat... Bent az istállóban meleg van, meg erős szag, de azt megszokták. Évek óta szagolják, benne van a ruhájukban, a tüdejükben, az életükben. S ezt, talán ha valaha kiegyenesítik gerincüket az örök-létbe röpítő deszkákon, akkor is maguknak követelik. Ilyenkor késő délután kezdődik a munka. De most nem dolgoznak. Együtt az egész csoport. Hatan ülnek az istálló falu felöli részén a kis asztal körül. Öten az egyik oldalon, egy velük szemben. Az öt ember már évek óta együtt dolgozik, a hatodik az újra visszajött. Vagy fél éve, hogy a szövetkezet vezetősége kitette az istállóból, mert részeges, iszik, mintha minden percben a világvégét érezné elérkezni. Sehol nem tudnak kijönni vele. Pedig tudna dolgozni, de csak józanon. Viszont a józanság nála nagyon ritka. És senki se tudja miért lett ilyen, és soha nem is kérdik tőle. Beteg, nagyon beteg ember. Ruhája maszatos, arcán hosszúra nőtt a szakái, s a szeme zavaros, mélyenülő. Két üveg bort hozott. Ez az áldomás. Ez az utolsó két liter, amit megiszik, utána soha többet. S most ülnek, azok öten az asztal túlsó oldalán, ő meg emitt egyedül. Közöttük az asztal, két üveg borral. Máskor két liter bor legfeljebb fél óráig melegedett az üvegben. Most senki se iszik. Az üvegeket már vékony páraréteg borítja. Az ott, amelyik egyedül ül, riadtan nézi a többieket: Miért nem isznak? Nem hiszik' el, hogy ez az utolsó ? Nem hiszik el! Neki semmit se hisznek már el. Szeme riadtan ugrál egyik arcról a másikra. Hát nincs szívetek? Ez az utolsó két üveg bor... Kint gyorsan sötétedik, s az eső mintha még sűrűbb szálakba szakadna le az ólmos égről. A szél is egyre erősödik, egyre hangosabban üvölt. — Mozduljunk — szól az egyik. A túloldalon ülő megremeg a hangra. Nincs áldomás, nincs semmi. Csak köd, latyak és lyukas gumicsizma. Homályosan látja, hogy az asztal másik oldaláról egymásután tűnnek el a fejógulyások. A két üveg érintetlenül áll az asztal közepén. Nincs áldomás ?... Nincs ? — Az a-anyátok... — csúszik ki a száján a szitok. A vályúk előtt függesztett sínen billenőcsillék gördülnek. A kis kerekek nyekeregnek s a sín-végeken hangosan kattognak. Azok öten már dolgoznak. Mozdulataik akár az automata gépeké, pontosak. Nincs áldomás__Nincs? Majd lesz! Valami szörnyű keserű düh indul el a szíve környékéről, felfelé, előbb a mellét járja át, aztán a vastag nyakerek mentén felnyomódik az agyába s a fülében lüktetni kezd a vér. Nincs áldomás? A tudat még egy pillanatig védekezni akar, de az ösztön már rákapcsolta kezét az üvegre. Fejét mereven hátrafeszíti és nyeli a bort, nyeli alig jut lélegzethez, s amikor kifogy, odaállítja a másik mellé. Nem vágja a falhoz, pedig egy pillanatra az izmok megfeszültek. Mégse vágja oda. Minek ? Még ott a másik, az tele van. Azt kéne odavágni, hogy szétfreccsenjen millió darabra, akkor talán éthinnék, hogy az az utolsó. De a teli üveget se vágja oda. Ojra hátrafeszül a nyak s az üvegből teli sugárban ömlik belé a bor. Egy csille hangos kattanással verődik a másikhoz. Két fejögulyás megáll és ránéz. Az egyik a villa után nyúl. — A dadogás istenit az anyádnak, te részeges disznó, takarodj innen, mert... — Ne bántsd — fogja meg a másik. Az meg csak ül és nézi a másik kettőt. — Ü-Utni a-azt tu-tudnál — dadogja — de-de se-segíteni a-azt nem. Égy pillanatra meghökkennek. Hát ez még bír szólni? A káromkodás elengedi a villanyelet, és odaáll az asztal mellé. — Tudod merre az ajtó ? A dadogós bólint. — Akkor mozdulj! Vagy segítsek? — N-nem k-kell... Belekapaszkodik az asztal szélibe, nehezen feláll s az ajtó felé botorkál. Részeg. A takarmányelőkészítö helyiségben nekimegy egy halom silónak és elesik. Négykézláb valahogy keresztülmászik rajta, kitapogatja a reteszt, és nekinyomja vállát az ajtónak. Még egy lépés és már a mély sárban cuppog odább. A szél szilaj erővel támogatja elölről, s az esőcseppek szétpattannak az arcán. Nincs áldomás... nincs semmi, csak feneketlen sár és sötét. A torka kiszáradt és fázni kezd. Minden lépés nehezebb, a lába sajog. Valahol megütötte. De hol? Egyáltalán semmire sem emlékszik. Csak azt tudja, hogy nincs áldomás. Pedig ez lett volna az utolsó. Áldomás minden áldomásra. Átgázol valami pocsolyán az országút felé. Erősen liheg. A mellében s a gyomra táján mintha ólom volna. Valami szörnyű, ismeretlen erő, titokzatos mágnesség húzza lefelé. Erőlködik, átkarolja a telefonpóznát, s a homlokán az esőcseppek összevegyülnek a hirtelen-kibuggyant verítékkel. Kegyetlenül messzi még a falu, s a dadogásnak mozdulni is alig van ereje. Nem az előbb lenyelt két liter bortól, hanem attól, amit eddig megivott. Évek óta iszik s mindig többet és többet. A nyár végén már elég volt két féldeci rum ahhoz, hogy elessen. Akkor kezdett dadogni is. Még valahogy a szüret előtt. Azóta egyre inkább ráragadt a név: Dadogós. Ez nem érdekelte. Végül már semmi sem érdekelte, amit róla mondtak. Csak azért szeretett volna valamit, valami nagyot tenni — nem inni... Nem inni! De nem lehet nem inni. A mai este végérvényesen bebizonyította. Kell a bor, vagy a pálinka, hogy meleg legyen, meleg és zsibbadás, hogy ne érezze a hideg esőt, a sarat, amelyben nap-nap után bokáig kell gázolni... Hogy ne érezze az emberekből áradó megvetést. Csak valahogy állva maradjon. Csak nem elesni, mert irtózik a hideg földtől, a sártól. Csak állva maradni — most ez a fontos. Jó hogy itt jött fel az országúira, a telefonpózna mellett, van mibe kapaszkodnia. De meddig lehet így állni a szakadó esőben? Hirtelen vacogni kezd, nem a hidegtől, hanem a benső láztól. Ez még nem volt, ilyen benső remegést még nem érzett. Inkább csak a megmaradás ösztöne löki el az oszloptól, mint az ész: haza, haza menni. Arra jobbra a falu, látni pár ablak fényét, arra kell menni, arra kellene... Vagy vissza az istállóba s lerogyni a szalmára, talán az emberek most segítenének.- Az áldomás? - villan át lázas agyán az előbbi emlék. — Nincs áldomás! — s a két üveg az asztalon megindul, mintha valami áttetsző tentrifugába kerültek volna. Az üvegek tánca egyre vadabb, a billenőcsillék kerekeinek ritmikus kattogása veri az ütemet. A forgás kegyetlen száguldássá válik, s az üvegek eltűnnek, csak két tüzes pont röpköd előtte büvölőn, mint a lidércfény, s a Dadogós megy utána részeg támolygással, kezeit előre löki, mintha a sötétbe akarna kapaszkodni. A vacogás nem akar csillapodni, remegnek az izmok mint a nagyon öreg és beteg ember. Pedig a Dadogós még alig van túl a negyvenen. De ránézve hatvanon alul senki se mondaná. Sokan azt mondják a háborúban kezdett inni, mások meg hogy a deportálások idején, negyvenhét tájban. Talán tizet lépett azóta, hogy ellökte magát a telefonpóznától, tíz szörnyű lépést. Hány lépés még a falu ? Legalább három ezer... három ezerből elveszünk tizet marad... marad ... A két üveg újra ott áll az asztalon, a csillekerekek kattogása is megszűnt s a sötétben egy hang robbant: „Tudod merre az ajtó, Dadogós? Tudod merre... merre... az ajtó ... az ajtó ... az ajtóoo" — mintha minden szót a visszhang dobálna felé a sötétség mélyéről... Merre az ájtt? Merre a semmibe vezető'ajtó? A tapintható sötétben hogyan találhatna rá egy parányi fény-ajtóra?... Omlik az égből az eső. Csupa feketeség a világ, csupa gonoszság, csupa tüzes ördög-kerék, amelyet a szakadó eső se bír eloltani. Minden forog. Ha lehúnyja szemét akkor is, ha nyitva tartja, akkor is. Elmosódva látja a köröket, ahogy a sötét semmit kavarják. Közelednek, majd távolodnak, de nem szűnnek meg. Ha megáll, a körök tánca akkor is tombol. Röpködnek a sötétben a tüzes karikák ... Egyszer aztán megszűnik a mozgás, eltűnnek a karikák, s a Dadogásban eluralkodik a sötétség. Csak az égből ömlik tovább az eső. Gál Sándor Szakkönyvek 1963-ban A Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó (Slovenské vydavatel'stvo pödohospodárskej literatúry) minden évben néhány értékes szakkönyvvel gazdagítja mezőgazdasági dolgozóink könyvtárát. Ez évben kilenc magyarnyelvű szakkönyv jelenik meg a kiadóban, amelyek között hasznos tanácsadóra lelnek a termelés szervezői, az állattenyésztés, növénytermelés és gépesítés dolgozói. Az olvasó közönség talán keveselni fogja az idei produkciót, s ezért meg kell jegyeznünk, hogy a kiadó csak országunk sajátságos szervezési, igazgatási és termesztési problémáira vonatkozó szakkönyveket adja ki magyar nyelven. A hiányzó szakkönyveket közös megegyezés alapján Magyarországról való behozatallal pótoljuk. Így aztán elegendő értékes magyar szakkönyv áll majd mezőgazdasági dolgozóink rendelkezésére. Az idei kiadványok közül már megjelent Vojácek Alois a „Szocialista munkabrigádok a mezőgazdaságban“ című 107 oldalas könyvecskéje, melyben a szerző a szocialista munkabrigádokkal kapcsolatos szervező, nevelő és irányító munkájából származó tapasztalatok elterjesztését* népszerűsíti, valamint a vállalt kötelezettségek teljesítését és a brigádokon belül folyó nevelőmunka formáit elemzi. A kiadvány a mezőgazdaság szervezőihez és funkcionáriusaihoz, de főként a szocialista munkabrigádok vezetőihez és tagjaihoz szól. Ára fűzve 4,— Kcs. Növénytermesztők kiskönyvtárában megjelenik Strída és Rácik kézikönyve, „A hüvelyesnövények termesztése". A könyv feladata, hogy segítséget nyújtson a gyakorlati mezőgazdasági dolgozóknak a belterjes termesztési módok elsajátításában és hogy megismertesse őket a hüvelyes termények jelentőségével, az egyes fajták tulajdonságaival és igényeivel, valamint a szocialista nagyüzemi termelés helyes alapelveivel. Külön figyelmet fordítanak egyes hüvelyes növények betakarításának legkorszerűbb módjára, sőt kiértékelik azok előnyeit és gazdaságosságát. (210 oldal, terv. ára 7,50 Kcs.) A kiskönyvtár további kötete Hrnőiar és Synak mérnökök, valamint Rajczyová munkája „Vegyszeres gyomirtás“ címen. A könyv a gyakorlati dolgozók — szövetkezeti elnökök, agronómusok, a növényvédelem szervezői, a termelőcsoportok vezetői, a komplexen gépesített Csoportok és brigádok tagjai számára készül. A szerzők nagy súlyt helyeznek a herbicidek alkalmazására. Az olvasót megismertetik fejlődésük rövid áttekintésével, osztályozásával és csoportosításával és általános áttekintést nyújtanak felhasználásuk módjáról. (210 oldal, terv. ára 6,50 Kés.) Ez évben bővített kiadásban jelenik meg Skaloud mérnök tankönyve „A növénytermesztés alapjai“. A tananyagot a szerző, ebben a mér ötödik kiadásban, kibővítette a gépesítés feladataival és az ezzel kapcsolatos biológiai és növénytermesztési kérdésekkel. (432 oldal, terv. ára 18,80 Kcs.) Burda mérnök könyve az „Állattenyésztési alapismeretek“ a mezőgazdasági szakintézetek tananyaga. A könyv második kiadásban jelenik meg, amelyet a szerző kibővített az állattenyésztés gépesítésére vonatkozó szakaszokkal. Állattenyésztési dolgozóink jó tanácsadóra találnak ebben a kézikönyvben. (432 oldal, terv. ára 14,80 Kcs.) A „Gépesítő és gépjavító kiskönyvtárában megjelenik Rudolf Novotny praktikus kézikönyve „Traktorosok és kombájnvezetők zsebkönyve“ címen. A zsebkönyv bizonyára megnyeri traktorosaink tetszését. A könyv tartalma sokrétű s foglalkozik az agrotechnikával, ismerteti az anyagokat, alkatrészeket és áttételeket s rövid áttekintést nyújt az elektrotechnika alapismereteiről. A traktorost megismerteti a gépek műszaki adataival, karbantartási és üzemeltetési elveivel. (270 oldal, terv. ára 14 Kös.) Hruska és Hála mérnökök könyve a „Mezőgazdasági építészet“ a „Mezőgazdasági nagytermelés szervezője“ könyvtárában jelenik meg a növénytermesztési-állattenyésztési # műszaki középiskolák tananyagaként. Küldetése, hogy az olvasót megismertesse a mezőgazdasági építészet alapfogalmaival. A könyv első, általános része az építőanyagokkal, az épületek szerkezeti elemeivel és az épületek terve-Kilencven éve született a ligeti Petőfi-szobor alkotója A burzsoá köztársaság annak idején lebontatta a magyar költő-forradalmár, Petőfi Sándor ligeti szobrát Bratislavában. A kapitalizmus persze nem szerette aít, aki „piros zászlók alatt, piroslő arcokkal“ énekelt a világszabadságról — s így a szobrot a város-major raktárába vitte, ott alaposan köriildeszkázta, hogy senki se találjon rá. A sarlósdiákok azonban felkutatták és a szobrot azonmód megkoszorúzták. Lett is belőle hadd el hadd és felháborodás, a csehszlovákiai burzsoázia berkeiben! Pedig a kapitalizmus eme „kulturális tette“ nemcsak a világszabadság és a haladás eszméje ellen akart „demonstrálni“, de alaposan belegázolt fővárosunk és hazánk kultúrtörténelmébe, hiszen a szobor alkotója, ! Radnai Béla is szlovákiai származású ! volt és szlovákiai származású volt I mestere, a Petőfi-szobor eszmei tervezője, a lakatos proletárfiú, a későbbi világhírű szobrász Fadrusz János is. Sőt! Mindketten a szlovák fővárosban születtek! Radnai Béla kilencven éve született — 1873. május 25-én. Szobrász hajlamai már kisfiú korában is kiütköztek, így tehát mitsem kell azon csodálkozni, hogy nemsokára rá, már a budapesti Képzőművészeti Főiskolán találjuk, ahol a Králová Lehota-i származású Strobl Alajos volt a tanára. Csak egy évig, mert meg akarván ismerkedni a szobrászművészet remekeivel, Olaszországba ment tanulmányútra. Visszatérte után Fadrusz János műtermébe került, akinek első segédjévé vált, s akivel annak 1903. október 3-án bekövetkezett haláláig együtt dolgozott. Ezután látott hozzá önálló, nagyobb müveinek egész sorozatához. 1906-ban elnyerte a magyar főváros jutalomdíját, Párizsban is, Milanóban is aranyérmet kapott. Tanárnak hívta meg ugyanaz a Képzőművészeti Főiskola, melyen valaha tanult. A szobrászathoz ezután is hű maradt, 1923. november 21-én, negyven évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Radnai stílusban, mesterének Fadrusznak realista irányát követte, s alkotásait műgond és erő jellemzik. Eleinte dekoratív szobrokat és képmásokat készített, előszeretettel foglalkozott gyermekcsoportokkal és gyermektémákkal. Sok gyermek szobrát vette meg a Képzőművészeti Múzeum, „Bébé“ című gyermekszobrát pedig a Budapesti Magyar Nemzeti Múzeum. Kilenc szobrot készített az Országház számára, két nagy márványszobra viszont a front idején kiégett budai vár diszlépcsőházában állt. A „Vagyok olyan legény, mint te“ című szobrát az Iparművészeti Múzeum vette meg. Később, mestere nyomán, akinek nevét a carrarai márványból készült remek Mária Terézia szobor öregbítette, ő is áttért a monumentális emlékszobrok készítésére. Az ő kezemunkája a budapesti Pázmány-szobor, a budapesti Bókai-szobor, a balatonföldvári Széchényiszobor vagy a csatádi Lenau-szobor. Előszeretettel foglalkozott az 1848-as szabadságharc alakjaival, ö készítette el Damjanich szolnoki szobrát, Kiss tábornok nagybecskereki szobrát, Leiningen törekbecskei szobrát és ő nyerte el az első díjat az isaszegi honvédszobor pályázatán is. A Petőfi-szobor is ebbe a ciklusba esik, nagy szeretettel dolgozott rajta Fadrusz tanácsai alapján, aki állítólag a modellen is dolgozott olyannyira, hogy néhány régi kútforrás (Pozsonyvármegye monográfiája) a ligeti szobrot Fadrusz kezemunkájaként említette. A szocialista kor helyrehozta a szlovákiai kultúrán elkövetett brutális sérelmet. A Petőfi szobor ma újból áll a ligeti virágágyak közt, szemben a szökőkúttal, nem messze a propeller túloldali megállójától. A költő hatalmas szoboralakja mögött egy női alak tartja a pálma-ágat és a szobornak festői hátteret nyújtanak a kiemelkedő faóriások. Mártonvölgyi László • A Magyar Rádió nagyszabású Bartók-emlékestet közvetít szeptemberben. A koncertet Serly Tibor vezényli, Bartók egykori barátja és munkatársa. - . • Az eddig ismert legrövidebb színházi bírálatot az egyik londoni kritikus írta a nemrég bemutatott „Borzalmas éjszaka“ című darabról. A bírálat ennyi volt: „A címnek igaza van.“ • Bemard Buffet francia festő saját magáról készít a nyáron negyvenperces dokumentumfilmet. • Kézírással író elektronikus gépet szerkesztettek angol mérnökök. A gép képes egyéni kézírás utánzására is. Nagy jelentősége lehet a kri- - minalisztikában, valamint a régészeti kutatómunkában. • Értékes 48-as emlékek kerültek a tatai Kuny Domonkos Múzeumba: rövidesen kiállítják azokat a tárgyazésével foglalkozik. A második, a részletes rész az állattenyésztés, a növénytermelés és a melléktermelési ágazatok épületeit ismerteti. Ez a rész tárgyalja az állattenyésztés nagyüzemi technológiáját szolgáló épületmegoldásokat is (old. 272, terv. ára 17,30 Kös.) M. Cermák, I. Kocura és F. Herma könyve „Műhelygyakorlatok“ a növénytermesztési-állattenyésztési tanonciskolák tananyagául szolgál. A könyv első fejezetei a fémek kézi megmunkálásáról szólnak. Az olvasó itt megtanulja a szerszámoknak, melyek minden gépnek a tartozékai, a példás rendben tartását. A következő fejezet a fa kézi megmunkálásával foglalkozik. A könyv utolsó fejezete a nyerges (szíjgyártó) javítómunkákról szól. (132 oldal, terv. ára 9,40 Kös.) Dr. Brodil mérnök „Technológia" című könyve a növénytermesztésiállattenyésztési szakosítású mezőgazdasági műszaki középiskolák tananyaga. Egyes fejezeteiben a technológiai alapfogalmakat, a növényvédőszerek és egyéb segédanyagokat ismerteti. Terjedelmes fejezetben foglalkozik a növényi és állati eredetű mezőgazdasági termékek feldolgozásával. (174 oldal, terv. ára 9,60 Kcs.) Figyelmeztetjük az olvasókat, hogy a tankönyvek megfelelő példányszámban az olvasóközönség rendelkezésére állnak. Az olvasók figyelmébe ajánljuk még a „Mezőgazdasági szakkönyv olvasóköréiben való tagság előnyösségét a könyvek beszerzését illetően és az egyéneknek járó a tagsággal összefüggő 15 °/o könyvprémiumot. Lizoftné M. Irén kát, amelyeket most szereztek meg Hamary Dániel (részese volt a történelmi 12 pont szerkesztésében) utódaitól. • Michel Bouaron francia filmrendező elhatározta, hogy elkészíti a „Válás olasz módra" című film francia megfelelőjét, „Válás francia módra“ címmel. A film érdekessége, hogy a főszerepet ezúttal is Marcello Mastroianni játssza. • A francia írók, zeneszerzők és zeneműkiadók párizsi szövetségének évenként 40 000 új sanzont terjesztenek elő. Közülük tizenötezret adnak ki és szövegük nyomtatásban is megjelenik. Átlagosan tehát minden ezer francia közül egy sanzonköltő. Sikeres bemutató A CSEMADOK besei helyi csoportja nemrégiben nagy sikerrel adta elő Sípos Jenő „Bolondóra“ című háromfelvonásos vígjátékát, amelyet Géczi Tóth Lajos rendezett. A színjátszó-csoport több környékbeli faluba is ellátogat majd. Stiglinc Lajos (Bese) Mozgalmas kulturális élet A CSEMADOK deméndi tánccsoportja az elmúlt években többször felhívta magára a közönség figyelmét. Az együttes bejárta Csehországot, többször részt vett Gombaszögön és Zselízen a legjobb táncegyüttesek vetélkedésén Az idén is új táncszámokkal lepték meg a hazai közönséget. A színjátszó-csoport pedig Benyus Mihály rendezésében rövid időn belül betanulta Kovács György „Utolsó vonat“ című színdarabot, melyet falujukon kívül több helyen is bemutatták. A szereplőket minden községben örömmel fogadják. A helyi szervezet úgy határozott, hogy a bevételből többnapos kirándulást szervez. Belányi János (Nyitra) 1963. május 26.
