Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-19 / 40. szám

A Vértes-hegység tövénél végelát­hatatlan a szőlőtelepítés. E vi­déket gyetlen szőlőfajta, az Ezerjó uralja. A mintegy kétezer katasztrá­­lis hold szőlő a hegység déli lejtőjén terül el. Ezen a részen nincs fagy, jégkár, sőt még a peronoszpóra sem veszélyeztet. Az ipolysági technikum kiránduló­csoportját a móri szövetkezet elnöke kalauzolja. Schmidt Ferenc több mint egy évtizede elnökösködik. Előbb az egyik termelőcsoport élén állt, majd az egyesülés után a Vörös Csillag Dózsa és a Felszabadulásból össze­házasodott Kossuth Xsz-nek lett az elnöke. Több mint ötezer hold irá­nyítása nyugszik a vállán. A nyílt­­beszédü elnök ismerteti a Tsz szőlő­­termelését.- Közel 300 kh szőlőt művelünk a közösben. A többi szőlőterület az állami és a háztáji gazdaságokban van. A szőlő nagyrésze régi telepí­tés. Az új telepítés mindössze 70 kh. Ebből 27 kh már négy éves. Most várjuk az első jelentősebb termést. Mivel azonban a telepítés régi, a ter­més elég gyenge, 15 — 25 mázsa kö­zött mozog holdanként. Az első 5 kh új telepítésünk viszont már megadja a 30 — 40 mázsát is. Később mintegy 80 — 90 mázsa termést várunk ked­vező időjárás esetén. Akkor már je­lentős jövedelmet jelent majd szö­vetkezetünknek a szőlő, mivel több mint 7 forint a szőlő ára kilónként. 2. A szőlő művelése még hagyomá­nyos módszerekkel történik. Sokat hajlik a fiatal móri menyecskék, jó­kedvű lányok dereka, amíg fogynak a hektárok, s bekapálják a szőlőt. Az űj telepítéseknél már megkímélik a szépnem karcsú derekát és 180 — 200 centiméter sortávolságra ültetik a szőlővesszőt, hogy gépekkel mű­velhessék. ÄZ „Ezerjó" hazájában 3. Az Ezerjót nemcsak Móron, ha- ; nem Magyarország más vidékén is I termelik. Az oltott szőlővesszőt azon- ! ban legtöbb esetben Móron vásárol- ; ják. Április végén történik az oltvá- ; nyok kiiskolázása. Főleg asszonyok végzik ezt a munkát. Német-magyar! nyelven folyik az asszonyok között; a tere-fere. Találkoztunk dél-szlová-; kiai származásúakkal is, akiket 1947- í ben telepítettek Mórra. Nincs rossz; dolguk. De azért főleg az idősebbek, : csak visszavágynak. Hívja őket a kacskaringós Garam partja. 4. Mór még arról is nevezetes, hogy kevés a vize, s így ha szomja­sak, kénytelenek bort inni az emberek. A kiránduló csoport tagjai is alapo­san megszomjaztak a határnézés után. Mivel tudták, hogy kevés a víz, nem akarták a móriakat megrövidíteni, így a bor mellett kötöttek ki. Mi­előtt a termelő szövetkezet hús pin­céjében megkezdődött a toroköblö­getés, Makrai Miklós, a technikum igazgatója, receptet osztogatott szét a boriváshoz. A recepten körülbelül ez állt: „A borkóstoló ember először maga elé teszi a pohár bort az asz­talra, lehetőleg úgy, hogy szembe kapja a lényt. Hozzáértő ember kö­rül is járja a bort, úgy nézi meg színét. A bor színének nézegetése után jön a bor illata. Kissé megemel­jük a poharat, kezünkben meglötyöl­­jük, görgetjük, majd gyorsan az or­runk alá tartjuk. Szippantsunk jó na­gyokat, ilyenkor érzük a legjobban a bor illatát. Ha már láttuk és sza­goltuk, ezután jöhet az első korty, de az sem mindjárt a gyomornak, hanem előbb a nyelvnek. A bort rágni kell, hömpölygetni egy kis ideig a szájban, úgy elemezni, magunkba szívni a zamatát. Rágáskor válik el gömbölyű-e vagy sarkos-e, testes-e, kellően harmonikus-e. Amikor pedig színét, illatát, zamatát kellőképpen magunkban szívtuk, akkor kezdhe­tünk el csak inni. Áhítattal, csende­sen, elmélkedve, kortyolgatni. Be­szélgetni, s közben jó nagyokat hall­gatni ...“ A borivás törvényét talán minden­ki elolvasta, de senki nem tartotta be. Váradi Viktor bátyánk, a korát 1963. május 19. Egy régi barátnőm, akivel már kis­korunkban együtt hancúroztunk, csu­dára vállalkozó szellemű, öntudatos, karakán asszony. Szinte félni lehet tőle. Gyermekkorában is jellegzetesek voltak már e tulajdonságai; minden játékunk mestere, i'ányítója volt, pa­rancsolgatott nekünk. Evekkel ezelőtt, még hajadon korában elhatározta, hogy Kelemen Jancsi lesz a férje. „Ő, vagy senki más'.“ — mondogatta. Ügy is lett, ma Kelemen Marosának hívják. Aztán kijelentette, hogy először lesz háza, aztán jöhet csak a gyerek. Ügy is történt. Ami a gyereket illeti, kissé elszámolta magát, mert lányt akart és fiú érkezett. De ez lényegtelen részlet­­kérdés, mivel időközben Marosának tucatnyi más célkitűzése sikerült: fé­nyezett diófabútort vásároltak, mert Marosának az kellett. Jancsi rendbe hozatta a fogait és Marosa elhatáro­zása szerint a jobb felső négyes arany­ból készült, mivel az elegánsan hat, ha férjecskéje nevetgél. A bátyját azzal a lánnyal házasította össze, akit ö szemelt ki erre a célra. Aztán kiszá­mította, hogy jobban élhetnének, ha Jancsi legalább két-három évre bá­nyában vállalna munkát, s így szófo­gadó férje immár harmadik éve fejti a szenet. Egy évvel ezelőtt találkoztam Mar­osával. Mesélte, hogy a szövetkezetük­ben dolgozik, csoportvezető. „Ez már igen - gondoltam magamban — eré­lyes fellépésével ott jól érvényesül­het.“- Átalakítjuk most a házat — foly­tatta. — Tudod, Jancsi most kicsit jobban keres, hát korszerűsítjük a la­kást. — Helyeseltem persze a tervét, bár ahogy ismerem, nem sokat törő­dött a lakására vonatkozó nézeteim­mel.- Szeretném, ha legalább egy szo­bánkkal lenne több, azonkívül vízve­zetékre, fürdőszobára és más egyébre is szükségünk van. Az ember ma már faluhelyen sem élhet ezek nélkültNem igaz? Nektek ott a városban könnyű, a modern lakás minden vívmánya ren­delkezésiekre áll!- Ha te tudnád... — gondoltam és magam előtt láttam vacak albérleti lakásomat, de természetesen dicsér­tem elhatározását, sőt hangosan ■ ki­fejezést is adtam lelkesedésemnek, hiszen szándéka minden szempontból helyes volt, különös tekintettel falvaink kulturális felemelkedésére.- Okosan teszed, nagyon helyes ... — buzdítottam Marosát. - Minden­esetre nagyobb kulturáltságra vall, ha elsősorban fürdőszobát akarsz, nem pedig ... mondjuk autót - hangsú­lyoztam. Azután még eltereferéltünk arról, milyen helytelenül ölik egyesek a pénzüket autóba, ahelyett hogy in­kább fürdőszobát szereltetnének fel lakásukba... Egy évvel később a járási székhelyen találkoztunk újra. Ahogy mindig, most is erősebb volt nálam. Autóbuszba kel­lett vele ülnöm, hogy kiutazzak meg­nézni a már „korszerűsített viskóját". A „viskó" már messziről takaros villának mutatkozott és én tényleg kíváncsi lettem, mit látok majd benne.- Ez a nappali - magyarázta büszkén Marosa — miután leültetett az első szobában. — Persze, sok min­den hiányzik még itt, dehát amilyen, olyan. Itt tartózkodunk leggyakrabban, a gyerek itt készíti a feladatokat és itt is alszunk jelenleg. Miért is csinál­nék rendetlenséget más szobában, amikor Jancsi úgy sincs idehaza, hát nem? Ahogy már a múltkor említet­tem neked, még mindig brigádon van. Hát mit szólsz? — kérdezte kissé hencegve. — Ez aztán konyha, mi? Nem olyan már, amilyen valaha ná­lunk vagy nálatok volt, ahol főztünk, mostunk meg ettünk is - szavalta, mintha a Dolgozó Nőből olvasott vol­na fel. Körülnéztem közben és törtem a fejem: Konyha ez vagy nem? Itt áll a kredenc meg az asztal, tehát konyha lehetne. De mit keres itt ez a gaucs meg az a dívány? Meg aztán mi van azzal a tűzhellyel? Betakarva papiros­sal, tele virágcserepekkel, rozmaring­gal, muskátlival és egy csenevész pál­mával ... úgy látszik mégsem kony­ha...- Es mondd csak ... hol főzöl ? - kérdezősködtem, mert ez a konyha vagy mi a csuda fúrta az oldalamat.- Hát... na gyere, megmutatom - és kivezetett újra a verandára, ahon­nan egy különös helyiségbe léptünk. A sarokban hatalmas függöny lógott; egy kádat deszkák fedtek, melyeken kétlángos villanyfőző terpeszkedett. A falak teleakasztva lábasokkal.- Egek, hát ez itt mi? — kiáltot­tam megrökönyödve, s ezzel úgy lát­szik felpaprikáztam Marosát, mert hir­­telenében megváltozott a hangja. Hírek KULTURÁLIS — Nem látod? - förmedt rám. - e Kihasználom a fürdőszobát! Ezáltal a szobának használhatom a konyhát. I Főzni meg itt főzök, ezen a villany- h fözőn. A gyereknek amúgy sem kell « sok, nekem se, ha Jancsi nincs itt. 11 A deszkán, itt a kád fölött még metél- t tét is könnyen csinálhatok... t — De hiszen ez így kényelmetlen, borzasztóan le kell hajolnod! - pró- 3 báliam ellenkezni. 3 — Mi az hogy kell?! Nem mondtam ' már neked, hogy úgy sem főzök sokat? 1 A gyerek eleget kap a napköziben, én 1 megvagyok ebéd nélkül is, vacsorára v pedig valami csekélység is megte- * szí ..." r 2 — Es hol van a ... hm ... a WC ? — ^ érdeklődtem igen óvatosan. a — Ott, a függöny mögött. Mondtam t ugyan akkoriban Jancsinak, ne csinál- \ ják a fürdőszobában, de hát máshogy 1 nem jött ki. Hát eltakartuk függöny- \ nyel. r Nagy megdöbbenésemben, amelyet , Marosának a lakás tökéletes kihasz- ; nálása érdekében kifejtett nagy igye- ; kezete váltott ki bennem, csupán egy J lényegesnek igazán nem mondható ! megjegyzésre volt erőm: — Az a függöny... ahogy látom, ! ... tényleg egészen divatos mintájú ... ! Ügylátszik ezzel visszanyertem ro- \ konszenvét, mert nagy hévvel magya- ’ rázni kezdte, milyen előnyös részére, ha ily módon kíméli a konyhát, és ha látogatója érkezik, legalább van hol leültetnie, nem éreyii ételszagot, nem kell használnia az uj konyhakredencet és a tűzhelyet és munka után a kony­hában is megpihenhet. El tudom-e képzelni, mennyivel kevesebb ezáltal a házkörüli munkája? Közben valahogy mégis magamhoz tértem és újabb kérdést intéztem hoz­zá, amit, ha nem akartam kockára lenni régi barátságunkat, bizony nem szabad lett volna megtennem. — De tulajdonképpen hol fürödtök? — Hogy hol? Hát hogy is mondjam neked... és láthatóan zavarba jött. - Az igazat megvallva, soha sincs nagy kedvem mindezt itt elraknom. Hogy úgy mondjam... eddig még ezt itt nem is nagyon használtuk. Minek is. Mostanában, amióta a növénytermesz­tő csoportban dolgozom, nem is pisz­­kítom be magam annyira, és a mosdó is elég. A kölyök nyáron a patakban fürdik. Jancsi..., hiszen tudod, alig van itthon... Es ha már igazán meg akarok fürdeni, hát kiviszem a veran­dára. .. a teknöt. Hogy aztán mi történt, arra már részletesen nem nagyon emlékszem. Csak annyit tudok, hegy csudára ösz­­szekaptunk. Persze, azon a nyavalyás fürdőszobán. Annyira felháborított en­gem. Marosa ugyanis megsértődött, mert hogy tanítani, nevelni merészel­tem. Es hogy egyáltalában, miért hen­cegek annyira, én is csak falusi lány vagyok, aki csak öt éve él a városban. És azzal levette a villanyfőzőröl a ká­véhoz készített vizet, majd röviden tudtomra adta, hogy az autóbuszom tíz perc múlva indul. Természetesen megértettem és azt is tudtam, egyha­mar nem bocsát meg nekem. Amikor kikisért - nyilván csak a formaság kedvéért még annyit mondott: „és ha tudni akarod, épp így rendezkedtek be nálunk a faluban más házakban is! — azzal sarkonfordult és a köszöntésemet se viszonozta. Bizony, mokány kis asszony az én Marosa barátnőm... — ig. amelyet a Cannes-i filmfesztiválon is bemutatnak. A film két öregedő szí­nésznő tragédiáját eleveníti fel. • • A Német Demokratikus Köztársa­ságbeli Bautzenban hamarosan meg­nyitja kapuit az új népszínház. Német és szerb nyelven (a Bautzen környéki szláv kisebbség nyelvén) felváltva fog­nak előadásokat tartani. • • Egy fiatal lyoni művész vasdró­tokból, hulladék anyagokból, alumí­niumforgácsból készített „festményt". Művét a hollandiai kiállításra küldte. A vámtisztviselők forrasztópákával „munkálták" meg alkotását. A szerző nem tett panaszt. Szerinte a kép „még kifejezőbbé vált". • A moszkvai gyermekkönyv-ház­ban megnyílt az első angol gyermek­' könyv-kiállítás. Tavaly Londonban i rendeztek hasonló szovjet könyvkiál’í­­, tást. • A Lenin-díjat ünnepélyes keretek között nyújtották át a Kreml Szverd­­lov-termében Szamuil Marsok költő­nek és műfordítónak. Pavel Korintnak, a Szovjetunió népművészének, Csingiz Ajtmatov kirgiz prózaírónak és Ge­­gyemin lokubonisz litván szobrásznak. Az ötödik kitüntetett Rosszul Gamza­tov dagesztáni költő jelenleg Nepálban tartózkodik. • A Holt-tenger mellett barlangok­ban folytatott kutatások alkalmával Igái Jadin archeológus bőr- és textil­ruhaneműkre bukkant, amelyek 1800 évesek és kitűnő állapotban vannak. Ezeket a ruhákat római katonák, illet­ve családtagjaik viselték. A szövetek, kelmék színe olyan, mintha ma ké­szültek volna és 33 színváltozatot állapítottak meg a ruhákon. • • Bette Dawis és Joan Crawford együtt szerepelnek a „Mi történt Baby Jane-nal?“ című új amerikai filmben, meghazudtoló pincemester, alig győz­te a poharakat töltögetni. S bizony alig telt el egy órácska, a nagy hall­gatás helyett nóta termett, és a jó­kedvű emberek csillogó szemekkel búcsúztak a kedves házigazdáktól, az ottani Tsz vezetőitől, a kilencven hektós hordótól és a sokáig mozdu­latlanul integető Vértes-hegységtől.-tö­(Képek -tő és Gál S.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom