Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-19 / 40. szám
A Vértes-hegység tövénél végeláthatatlan a szőlőtelepítés. E vidéket gyetlen szőlőfajta, az Ezerjó uralja. A mintegy kétezer katasztrális hold szőlő a hegység déli lejtőjén terül el. Ezen a részen nincs fagy, jégkár, sőt még a peronoszpóra sem veszélyeztet. Az ipolysági technikum kirándulócsoportját a móri szövetkezet elnöke kalauzolja. Schmidt Ferenc több mint egy évtizede elnökösködik. Előbb az egyik termelőcsoport élén állt, majd az egyesülés után a Vörös Csillag Dózsa és a Felszabadulásból összeházasodott Kossuth Xsz-nek lett az elnöke. Több mint ötezer hold irányítása nyugszik a vállán. A nyíltbeszédü elnök ismerteti a Tsz szőlőtermelését.- Közel 300 kh szőlőt művelünk a közösben. A többi szőlőterület az állami és a háztáji gazdaságokban van. A szőlő nagyrésze régi telepítés. Az új telepítés mindössze 70 kh. Ebből 27 kh már négy éves. Most várjuk az első jelentősebb termést. Mivel azonban a telepítés régi, a termés elég gyenge, 15 — 25 mázsa között mozog holdanként. Az első 5 kh új telepítésünk viszont már megadja a 30 — 40 mázsát is. Később mintegy 80 — 90 mázsa termést várunk kedvező időjárás esetén. Akkor már jelentős jövedelmet jelent majd szövetkezetünknek a szőlő, mivel több mint 7 forint a szőlő ára kilónként. 2. A szőlő művelése még hagyományos módszerekkel történik. Sokat hajlik a fiatal móri menyecskék, jókedvű lányok dereka, amíg fogynak a hektárok, s bekapálják a szőlőt. Az űj telepítéseknél már megkímélik a szépnem karcsú derekát és 180 — 200 centiméter sortávolságra ültetik a szőlővesszőt, hogy gépekkel művelhessék. ÄZ „Ezerjó" hazájában 3. Az Ezerjót nemcsak Móron, ha- ; nem Magyarország más vidékén is I termelik. Az oltott szőlővesszőt azon- ! ban legtöbb esetben Móron vásárol- ; ják. Április végén történik az oltvá- ; nyok kiiskolázása. Főleg asszonyok végzik ezt a munkát. Német-magyar! nyelven folyik az asszonyok között; a tere-fere. Találkoztunk dél-szlová-; kiai származásúakkal is, akiket 1947- í ben telepítettek Mórra. Nincs rossz; dolguk. De azért főleg az idősebbek, : csak visszavágynak. Hívja őket a kacskaringós Garam partja. 4. Mór még arról is nevezetes, hogy kevés a vize, s így ha szomjasak, kénytelenek bort inni az emberek. A kiránduló csoport tagjai is alaposan megszomjaztak a határnézés után. Mivel tudták, hogy kevés a víz, nem akarták a móriakat megrövidíteni, így a bor mellett kötöttek ki. Mielőtt a termelő szövetkezet hús pincéjében megkezdődött a toroköblögetés, Makrai Miklós, a technikum igazgatója, receptet osztogatott szét a boriváshoz. A recepten körülbelül ez állt: „A borkóstoló ember először maga elé teszi a pohár bort az asztalra, lehetőleg úgy, hogy szembe kapja a lényt. Hozzáértő ember körül is járja a bort, úgy nézi meg színét. A bor színének nézegetése után jön a bor illata. Kissé megemeljük a poharat, kezünkben meglötyöljük, görgetjük, majd gyorsan az orrunk alá tartjuk. Szippantsunk jó nagyokat, ilyenkor érzük a legjobban a bor illatát. Ha már láttuk és szagoltuk, ezután jöhet az első korty, de az sem mindjárt a gyomornak, hanem előbb a nyelvnek. A bort rágni kell, hömpölygetni egy kis ideig a szájban, úgy elemezni, magunkba szívni a zamatát. Rágáskor válik el gömbölyű-e vagy sarkos-e, testes-e, kellően harmonikus-e. Amikor pedig színét, illatát, zamatát kellőképpen magunkban szívtuk, akkor kezdhetünk el csak inni. Áhítattal, csendesen, elmélkedve, kortyolgatni. Beszélgetni, s közben jó nagyokat hallgatni ...“ A borivás törvényét talán mindenki elolvasta, de senki nem tartotta be. Váradi Viktor bátyánk, a korát 1963. május 19. Egy régi barátnőm, akivel már kiskorunkban együtt hancúroztunk, csudára vállalkozó szellemű, öntudatos, karakán asszony. Szinte félni lehet tőle. Gyermekkorában is jellegzetesek voltak már e tulajdonságai; minden játékunk mestere, i'ányítója volt, parancsolgatott nekünk. Evekkel ezelőtt, még hajadon korában elhatározta, hogy Kelemen Jancsi lesz a férje. „Ő, vagy senki más'.“ — mondogatta. Ügy is lett, ma Kelemen Marosának hívják. Aztán kijelentette, hogy először lesz háza, aztán jöhet csak a gyerek. Ügy is történt. Ami a gyereket illeti, kissé elszámolta magát, mert lányt akart és fiú érkezett. De ez lényegtelen részletkérdés, mivel időközben Marosának tucatnyi más célkitűzése sikerült: fényezett diófabútort vásároltak, mert Marosának az kellett. Jancsi rendbe hozatta a fogait és Marosa elhatározása szerint a jobb felső négyes aranyból készült, mivel az elegánsan hat, ha férjecskéje nevetgél. A bátyját azzal a lánnyal házasította össze, akit ö szemelt ki erre a célra. Aztán kiszámította, hogy jobban élhetnének, ha Jancsi legalább két-három évre bányában vállalna munkát, s így szófogadó férje immár harmadik éve fejti a szenet. Egy évvel ezelőtt találkoztam Marosával. Mesélte, hogy a szövetkezetükben dolgozik, csoportvezető. „Ez már igen - gondoltam magamban — erélyes fellépésével ott jól érvényesülhet.“- Átalakítjuk most a házat — folytatta. — Tudod, Jancsi most kicsit jobban keres, hát korszerűsítjük a lakást. — Helyeseltem persze a tervét, bár ahogy ismerem, nem sokat törődött a lakására vonatkozó nézeteimmel.- Szeretném, ha legalább egy szobánkkal lenne több, azonkívül vízvezetékre, fürdőszobára és más egyébre is szükségünk van. Az ember ma már faluhelyen sem élhet ezek nélkültNem igaz? Nektek ott a városban könnyű, a modern lakás minden vívmánya rendelkezésiekre áll!- Ha te tudnád... — gondoltam és magam előtt láttam vacak albérleti lakásomat, de természetesen dicsértem elhatározását, sőt hangosan ■ kifejezést is adtam lelkesedésemnek, hiszen szándéka minden szempontból helyes volt, különös tekintettel falvaink kulturális felemelkedésére.- Okosan teszed, nagyon helyes ... — buzdítottam Marosát. - Mindenesetre nagyobb kulturáltságra vall, ha elsősorban fürdőszobát akarsz, nem pedig ... mondjuk autót - hangsúlyoztam. Azután még eltereferéltünk arról, milyen helytelenül ölik egyesek a pénzüket autóba, ahelyett hogy inkább fürdőszobát szereltetnének fel lakásukba... Egy évvel később a járási székhelyen találkoztunk újra. Ahogy mindig, most is erősebb volt nálam. Autóbuszba kellett vele ülnöm, hogy kiutazzak megnézni a már „korszerűsített viskóját". A „viskó" már messziről takaros villának mutatkozott és én tényleg kíváncsi lettem, mit látok majd benne.- Ez a nappali - magyarázta büszkén Marosa — miután leültetett az első szobában. — Persze, sok minden hiányzik még itt, dehát amilyen, olyan. Itt tartózkodunk leggyakrabban, a gyerek itt készíti a feladatokat és itt is alszunk jelenleg. Miért is csinálnék rendetlenséget más szobában, amikor Jancsi úgy sincs idehaza, hát nem? Ahogy már a múltkor említettem neked, még mindig brigádon van. Hát mit szólsz? — kérdezte kissé hencegve. — Ez aztán konyha, mi? Nem olyan már, amilyen valaha nálunk vagy nálatok volt, ahol főztünk, mostunk meg ettünk is - szavalta, mintha a Dolgozó Nőből olvasott volna fel. Körülnéztem közben és törtem a fejem: Konyha ez vagy nem? Itt áll a kredenc meg az asztal, tehát konyha lehetne. De mit keres itt ez a gaucs meg az a dívány? Meg aztán mi van azzal a tűzhellyel? Betakarva papirossal, tele virágcserepekkel, rozmaringgal, muskátlival és egy csenevész pálmával ... úgy látszik mégsem konyha...- Es mondd csak ... hol főzöl ? - kérdezősködtem, mert ez a konyha vagy mi a csuda fúrta az oldalamat.- Hát... na gyere, megmutatom - és kivezetett újra a verandára, ahonnan egy különös helyiségbe léptünk. A sarokban hatalmas függöny lógott; egy kádat deszkák fedtek, melyeken kétlángos villanyfőző terpeszkedett. A falak teleakasztva lábasokkal.- Egek, hát ez itt mi? — kiáltottam megrökönyödve, s ezzel úgy látszik felpaprikáztam Marosát, mert hirtelenében megváltozott a hangja. Hírek KULTURÁLIS — Nem látod? - förmedt rám. - e Kihasználom a fürdőszobát! Ezáltal a szobának használhatom a konyhát. I Főzni meg itt főzök, ezen a villany- h fözőn. A gyereknek amúgy sem kell « sok, nekem se, ha Jancsi nincs itt. 11 A deszkán, itt a kád fölött még metél- t tét is könnyen csinálhatok... t — De hiszen ez így kényelmetlen, borzasztóan le kell hajolnod! - pró- 3 báliam ellenkezni. 3 — Mi az hogy kell?! Nem mondtam ' már neked, hogy úgy sem főzök sokat? 1 A gyerek eleget kap a napköziben, én 1 megvagyok ebéd nélkül is, vacsorára v pedig valami csekélység is megte- * szí ..." r 2 — Es hol van a ... hm ... a WC ? — ^ érdeklődtem igen óvatosan. a — Ott, a függöny mögött. Mondtam t ugyan akkoriban Jancsinak, ne csinál- \ ják a fürdőszobában, de hát máshogy 1 nem jött ki. Hát eltakartuk függöny- \ nyel. r Nagy megdöbbenésemben, amelyet , Marosának a lakás tökéletes kihasz- ; nálása érdekében kifejtett nagy igye- ; kezete váltott ki bennem, csupán egy J lényegesnek igazán nem mondható ! megjegyzésre volt erőm: — Az a függöny... ahogy látom, ! ... tényleg egészen divatos mintájú ... ! Ügylátszik ezzel visszanyertem ro- \ konszenvét, mert nagy hévvel magya- ’ rázni kezdte, milyen előnyös részére, ha ily módon kíméli a konyhát, és ha látogatója érkezik, legalább van hol leültetnie, nem éreyii ételszagot, nem kell használnia az uj konyhakredencet és a tűzhelyet és munka után a konyhában is megpihenhet. El tudom-e képzelni, mennyivel kevesebb ezáltal a házkörüli munkája? Közben valahogy mégis magamhoz tértem és újabb kérdést intéztem hozzá, amit, ha nem akartam kockára lenni régi barátságunkat, bizony nem szabad lett volna megtennem. — De tulajdonképpen hol fürödtök? — Hogy hol? Hát hogy is mondjam neked... és láthatóan zavarba jött. - Az igazat megvallva, soha sincs nagy kedvem mindezt itt elraknom. Hogy úgy mondjam... eddig még ezt itt nem is nagyon használtuk. Minek is. Mostanában, amióta a növénytermesztő csoportban dolgozom, nem is piszkítom be magam annyira, és a mosdó is elég. A kölyök nyáron a patakban fürdik. Jancsi..., hiszen tudod, alig van itthon... Es ha már igazán meg akarok fürdeni, hát kiviszem a verandára. .. a teknöt. Hogy aztán mi történt, arra már részletesen nem nagyon emlékszem. Csak annyit tudok, hegy csudára öszszekaptunk. Persze, azon a nyavalyás fürdőszobán. Annyira felháborított engem. Marosa ugyanis megsértődött, mert hogy tanítani, nevelni merészeltem. Es hogy egyáltalában, miért hencegek annyira, én is csak falusi lány vagyok, aki csak öt éve él a városban. És azzal levette a villanyfőzőröl a kávéhoz készített vizet, majd röviden tudtomra adta, hogy az autóbuszom tíz perc múlva indul. Természetesen megértettem és azt is tudtam, egyhamar nem bocsát meg nekem. Amikor kikisért - nyilván csak a formaság kedvéért még annyit mondott: „és ha tudni akarod, épp így rendezkedtek be nálunk a faluban más házakban is! — azzal sarkonfordult és a köszöntésemet se viszonozta. Bizony, mokány kis asszony az én Marosa barátnőm... — ig. amelyet a Cannes-i filmfesztiválon is bemutatnak. A film két öregedő színésznő tragédiáját eleveníti fel. • • A Német Demokratikus Köztársaságbeli Bautzenban hamarosan megnyitja kapuit az új népszínház. Német és szerb nyelven (a Bautzen környéki szláv kisebbség nyelvén) felváltva fognak előadásokat tartani. • • Egy fiatal lyoni művész vasdrótokból, hulladék anyagokból, alumíniumforgácsból készített „festményt". Művét a hollandiai kiállításra küldte. A vámtisztviselők forrasztópákával „munkálták" meg alkotását. A szerző nem tett panaszt. Szerinte a kép „még kifejezőbbé vált". • A moszkvai gyermekkönyv-házban megnyílt az első angol gyermek' könyv-kiállítás. Tavaly Londonban i rendeztek hasonló szovjet könyvkiál’í, tást. • A Lenin-díjat ünnepélyes keretek között nyújtották át a Kreml Szverdlov-termében Szamuil Marsok költőnek és műfordítónak. Pavel Korintnak, a Szovjetunió népművészének, Csingiz Ajtmatov kirgiz prózaírónak és Gegyemin lokubonisz litván szobrásznak. Az ötödik kitüntetett Rosszul Gamzatov dagesztáni költő jelenleg Nepálban tartózkodik. • A Holt-tenger mellett barlangokban folytatott kutatások alkalmával Igái Jadin archeológus bőr- és textilruhaneműkre bukkant, amelyek 1800 évesek és kitűnő állapotban vannak. Ezeket a ruhákat római katonák, illetve családtagjaik viselték. A szövetek, kelmék színe olyan, mintha ma készültek volna és 33 színváltozatot állapítottak meg a ruhákon. • • Bette Dawis és Joan Crawford együtt szerepelnek a „Mi történt Baby Jane-nal?“ című új amerikai filmben, meghazudtoló pincemester, alig győzte a poharakat töltögetni. S bizony alig telt el egy órácska, a nagy hallgatás helyett nóta termett, és a jókedvű emberek csillogó szemekkel búcsúztak a kedves házigazdáktól, az ottani Tsz vezetőitől, a kilencven hektós hordótól és a sokáig mozdulatlanul integető Vértes-hegységtől.-tö(Képek -tő és Gál S.)
