Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-05 / 36. szám
Ne feledkezzünk meg a szarvasmarhák tavaszi körömápolásáról A mezőgazdasági üzemek zootechnikusai haszonállataink legelőre hajtása előtt tartsák kötelességüknek azok lábainak, patáinak és körmeinek ápolását. Gazdasági haszonállatainkra a hosszú istállózás, a szabad levegőn történő mozgás hiánya kedvezőtlenül hat. A nedves, lucskos istállóban a láb alsó részét leghamarabb veszélyezteti a fertőzés. A beszennyeződött, átnedvesedett bőr lehűl és elősegíti a mélyebben fekvő szövetek lehűlését is. Általában a körmök szaruanyaga havonta 8—10 mm-t nő, de nem mindenütt egyforma ütemben és az így kialakuló egyenetlen növekedés eredménye az ún. istállóköröm. A végtagok súlymegterhelése igen jelentős, a túlnőtt körmü tehén nem képes hosszabb ideig állni, nehézkesen mozog, az állás fájdalmat okoz neki. Ennek következtében csökken teljesítőképessége. Előrehaladottabb szaruanyag túlnövés esetén a köröm gennyes gyulladása és számos más megbetegedés következik be. A körömápolást évente kétszer végezzük el, mégpedig a) ősszel és b) tavasszal. Helyes körömápolással a növendékmarhák lábállását is szabályozni tudjuk. A szarvasmarha, a sertés és a juh körmei hosszas istállózás és az elmulasztott pataápolás következtében túlnőnek és szabálytalan alakúvá fejlődnek, mint amilyen-1. az istállócsülök, 2. a papucs-csülök (köröm), 3. a csavarodott-csülök (köröm), 4. kereszteződött csülök (köröm). Ilyen esetben a testsúly főképpen a sarokvánkosra esik és az állat részére a megrövidülő lépésű járás, illetve a felállás fájdalmat okoz. így fejlődik ki a hegyes szögű csűdállás, amely következtében az állatok gyakran megcsúsznak, szalag-, illetve ínrádulást kapnak, sántítani kezdenek, lábfájásuk miatt azután kevesebb takarmányt fogyasztanak és tehenek esetében végeredményként csökken a tejelékenység. Ilyen esetben a rendszeres és - szabályos körömápolással segíthetünk. A körömápolás során az alpesi módszer szerint járjunk el, és szaru-, csípőfogót, vésőt, reszelőt tisztitókést, kalapácsot, valamint kovácskést használjunk. Az alpesi módszernél a köröm szarutokjának túlnőtt hegyét vésővel levágjuk, azután a köröm hegyét egy 20X20X30 cm nagyságú fatuskóra állítjuk és a szarutalpat meg a körmöt kovácskéssel szabályos alakúra faragjuk. Ezzel a módszerrel naponta körülbelül 15—20 szarvasmarha körömápolását végezhetjük el. Körmözö kaloda Szarvasmarha körmének faragása Nagy Ferenc, a Cerencany-i Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatója A kotlásleszoktatásről A kotlás, vagy más néven költési láz, a madarak anyai ösztönének megnyilvánulása. A vad madarak egy fészekaljra való tojás lerakása után megkotlanak és a legtöbb faj testmelegének felhasználásával költi ki tojásait. A kotlás azonban nem merül ki a tojásokon történő üléssel és a tojások gondozásával. A legtöbb madárfaj hímje vagy nősténye vagy mind a kettő ápolja kicsinyeit, enni tanítja, vezeti és támadás esetén védi őket. A madarak kotlási hajlama a mesterséges keltetés nagyarányú elterjedéséig a baromfifélék szaporításának elengedhetetlen feltétele volt. A gépi úton történő keltetés technológiájának és ezáltal a keltetés gazdaságosságának állandó javulása — egyéb tényezőkön kívül — a mesterséges keltetés óriási fejlődését eredményezte. Ezzel a fejlődéssel egyenes arányban fejlődött a mesterséges, kotlős-nélküli csibenevelés. Ilyen körülmények között a kotlós a nagyüzemekben teljesen, de sok kister.yészetben is feleslegessé vált, sőt a baromfitartás gazdaságosságát károsan befolyásolja. A kotló tyúkok ugyanis a kotlás ideje alatt nem termelnek. Amerikai vizsgálatok szerint a nem kotló Fehér Leghorn tojók 191, a kotlók 153 tojást termeltek egy év alatt. Más irodalmi adatok is egybehangzóan bizonyítják, hogy a kotlási hajlammal rendelkező állományok átlagos tojástermelése kevesebb, mint a nem kotló állományoké. A tojástermelés csökkenésén kívül a kotlásnak egyéb hátrányai is vannak. A kotló állatok elfoglalják a termelő állatok elől a tojófészkeket, tojásokat törnek össze és a tojások melegítésével rontják azok értékét. A kotlás számos hátránya miatt a baromfitartók és tenyésztők már régóta törekszenek a kotlási hajlam kiküszöbölésére, illetve a kotlás idejének megrövidítésére. Tudott dolog, hogy a kotló a nyugalmas, sötét, huzatmentes helyet szereti. Ennek ellensúlyozására szokták a kotló állatokat hideg vízbe mártani, ugató kutya mellé helyezni stb. Ezek a módszerek azonban nem vezetnek sikerre, és a hideg vízbe mártás még hashártyagyulladást is okozhat. A kotlásleszoktatás legelterjedtebb eszköze a kotlásleszoktató ketrec. Elméleti alapja az előbbiekben leírt meggondolás. A ketrecben az állatok nem tudnak fészket készíteni maguknak, nincsen tojás, amire ráüljenek, és alulról állandó huzat éri őket. így a kényelmetlen körülmények következtében, a tojók korábban kezdik meg a termelést, mint kezelés nélkül. A ketrec 1—2 mJ alapterületű legyen. Magassága 50—60 cm, az aljára drótfonatot feszítsünk ki. A drótfonat fölé 20 cm távolságba ülőléceket kell elhelyezni. A ketrecet 60—70 cm magas lábakon, hűvös helyen, árnyékos területen helyezzük el. A kotlók részére mindig friss víz és szűk fehérje-keményítőértékű takarmány álljon rendelkezésre. A kukorica erre a célra nem alkalmas, mert nagy zsírtartalma miatt „fűti" az állatokat. Kotlóleszoktató ketrecnek vándorólakat is fel lehet használni. A kezelést még a kotlási periódus legelején kell kezdeni, különben a várt siker elmarad. Több 10 000 tojótyúkot tartó üzemekben a kotlás leszoktatásának ez a módszere nem ajánlható, mivel a ketrecek elkészítése nagyon költséges és a kotló állatok kiszedése, kezelése sok munkát igényel. A kotlás leszoktatására irányuló kezelésnek másik csoportja a kotlást kiváltó biológiai feltételeken alapul. Ugyanis a kotlás élettani alapja hormonhatáson nyugszik. A petefészek aktív működése idején termelő hormon akadályozza a hypophyzis elülső lebenyében a prolaktin elválasztást. Ezt az is mutatja, hogy ha a szervezetbe mesterséges úton prolektint juttatunk, hatására a tyúkok 6 nap múlva abbahagyták a tojásrakást és megkotlottak. Az elektromos kotlásleszoktató készülék a fenti hormonális viszonyokra az idegrendszeren keresztül gyakorol hatást. Az elekromos áramnak az agykéregre és ezen keresztül a hypophyzisre gyakorolt hatásaként fokozódik az agyfüggelék gonadotrop-hormon termelése s ennek következtében, a tüszők fejlődése és érése újból megindul és a kotlás kifejlődésére jellemző hormonális folyamat fordított módon zajlik le. A kotlás hormonális viszonyainak felismerése után önként adódott a gondolat, hogy a kotlő tyúkokat női nemi hormonokkal kezeljék és ezáltal növeljék a tojástermelést. Legutóbb csehszlovák kutatók foglalkoztak a kotlás ellen alkalmazott hormonális kezeléssel. Kísérleteikben szintétikus hormonkészítményt használtak, amelyet Agostilbennek neveztek el. Kísérletükben 3000 tojón végeztek kezelést, és ennek hatására 12 000 tojással termeltek többet, mint az ellenőrző csoport. A fentebb leírt módszerek azonban csak tüneti kezelések. Nagyüzemi viszonyok között alkalmazásuk számos akadályba ütközik. A kotló állatok összeszedésekor zavarjuk a többi állatok nyugalmát is, és a kotlósok kezelése munkatöbblettel jár, ami nem mindig térül meg az esetleges több tojás termelése által. A kezelések csak akkor vezethetnek eredményre, ha azokat a kotlási periódus legelején, lehetőleg már az első napon alkalmazzuk. Ellenkező esetben a ráfordított munka és költség hiábavalónak bizonyul. A kotlás megszüntetésének leghatásosab eszköze a tenyésztés. Régóta ismert tény, hogy a kotlás öröklődő tulajdonság. Ezért a szelekciónál erre a tulajdonságra is nagy gondot kell fordítani és nem kotló családokat, illetve vonalakat kell elszaporítani. Szentirmai László
