Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-01 / 35. szám

Uj élet a régi romjain ramelléki traktorosnak fogadott sírig­­tartó, örök hűséget. Az örömanya alig múlt negyven éves. Arról beszél, hogy az ő életét egy napon sem lehet említeni a lányá­éval. Tízen voltak testvérek, s csupán két ágy, s egy sublótalj volt a szegé­nyes bútorzat. A sok éhes szájba bíz, alig jutott valami, a ruházkodásról Szocialista módon Az Aleksincei Állami Gazdaságban a rumanovai részleg a legjobb. Az első negyedévi tervet húsból és tejből magasan túlszárnyalták. Együtt vallják majd a költővel, Somlyó Zoltánnal: „Sosem volt ilyen májusa a földnek, Ilyen virágos, ilyen lángoló! A szív sosem lelt még így önmagára, Sosem volt ilyen istenadta jó, Sosem volt olyan friss a lomb a fán, Mint ma: testvérek vörös májusán.“ Nádszegi Kovács István így tüzel harcra, így riadóztat a * nagy orosz költő, Vlagyimir M a­­jakovszkij, már századunk első éveiben. De a „Május 1“ című verse, amelyből a fenti négy sort idéztük, nemcsak a saját 150 millió testvérét sarkallja a régi rend kímé­letlen megdöntésére, a szabadság ki­vívására, hanem a földkerekség min­den népét is egységre szólítja, báto­rítja, öntudatra ébreszti, győzelmi csatára invitálja, mondván.......és 12 milliárd szívdobbanás árad, értetek — értitek? — egyetlen perc alatt.“ A költő vágya mind közelebb jut a beteljesüléshez. Ma már csaknem másfélmilliárd ember lépése egy ütemre dobban, testvérszivek vörös májusán. CSEPP A TENGERBEN Felsőjató mindenható ura, Fould Springer földbirtokos sem volt kü­lönb munkásszipolyozó társainál. Űzte, hajtotta, sanyargatta cselédeit, úgy­szólván bagóért dolgoztatta őket. Gyűlölték is a „ke­nyéradót“, az úri rendnek ezt a he­lyi megtestesítő­jét. Zalúbil Michal elvtárs (a képen), aki Kulcsáron szü­letett, csenevész gyerekként került ide a majorba, így vall erről a régi, gyűlölt világról, amelyben kardlap­pal osztották a jo­got a kisemmizett munkásoknak: — Nagy volt a munkanélküliség a harmincas évek elején. Akkor legfeljebb csak egy-két napot dolgozhattunk hetenként. Jól emlékszem, harmincnégyben öt koro­na volt a napszám. Ezen a béren csak nyomorogni lehetett. Az elkeseredé­sünk tüntetésbe torkollott. Munkát, kenyeret, emberségesebb bért köve­teltünk. 1936-ban Vágsellyén gyüle­kezett össze a környék munkássága, hogy kiharcolja a magáét. A csend­őrök, a hatalom szuronyos bérencei tűzoltőfecskendőből vizet zúdítottak a tüntetőkre, de a tömeg nem hátrált meg ... A dolog a visszájára fordult, a „nyúlcipőt“ ők húzták fel, a hatal­masok ... megfutamodtak a munkások kitörő haragja elől. A csendőrkopók nem nyugodtak. Ott ólálkodtak a munkásvezérek há­­zatáján, addig leskelődtek, mígnem egyet-kettőt sikerült elkapniuk. Ütöt­ték, verték, majd bebörtönözték a munkások legjobbjait, akik szót emel­tek a nincstelenek, az éhkoppon dol­gozó társaik ügyében. Ezeket az erős­­akaratú, rettenthetetlen embereket a börtön ugyan megviselte, de a pártot nem árulták el. A lebukottak, bebör­­tönzöttek családját nem hagyták magukra — menten felgyulladt az elvtársiasság, a munkásszolidaritás lángja — megosztották azt a keveset is, ami a szűkös keresetből jutha­tott ... — Míg a felszabadulás előtt mun­kát, kenyeret, tisztességesebb megél­hetést követelve tüntettünk a zsar­nokság, az elnyomás ellen, addig ma azzal ünnepeljük legméltóbban a igazgatóságon dolgozik. Különleges munkakörét példásan látja el. Rászol­gál a bizalomra. FEJŐBŐL — GAZDASÁGVEZETŐ A tornoci üzemrészleget irányítja Sramek Anton, s meg kell mondani, hogy jól. Mert, nem könnyű ám ilyen széttagolt gazdasági egységet (tele­pesektől származó gazdaságok), amely három udvarból, illetve farmból tevő­dik össze, rendesen áttekinteni, szer­­vezésileg sokkal nehezebb összefogni. Ötvenegyben kapta ezt a megbíza­tást, s azóta is derekasan helytáll Sramek elvtárs. Annakidején, mint fejő tűnt ki társai közül; tehenenként — évi átlagban — 9—10 liter tejet fejt'naponta. Sikeresen elvégzi a tan­folyamot, s így bízzák rá a gazdaság vezetését, erre az élmunkásra. Nem véletlen, hogy ez az üzem­részleg két szocialista munkabrigád­dal dicsekedhet, a harmadik kollek­tíva pedig e titulus megszerzésén munkálkodik. A gazdaság 18 dolgo­zója— többnyire traktoros, kombájnos és fejő — dicsérő oklevelet kapott példás munkája elismeréseként. Eme üzemrészleg dolgozóinak jó munkaviszonyát példázza az is, hogy az V. országos szakszervezeti kong­resszus tiszteletére 21 egyéni és 15 kollektív kötelezettségvállalás szüle­tett, mintegy negyedmillió korona értékben. Sramek Anton elvtárs, akinek nevél negyvennyolc évvel ezelőtt jegyeztél be az anyakönyvbe, saját bőrén érezte a régi úri rend minden ostorcsapását a hajdani és a mai szabad május el­sejék között így von párhuzamot: ‘ nem is beszélve. S mi a helyzet most Sevcíkéknél Felsőjatőn? A major hat emeletes családi házának egyikében laknak (két szoba, gyermekszoba, konyha, fürdő), televízió — ebből 53 számlálható össze a major 92 családja portáján —, és sok másegyéb, amely a jólét, a meg-' elégedettség jele. Ede jelenleg a tornóci kilencéves iskola nyolcadik osztályának tanujója. Azt mondja, hogy az ipariban szeretne továbbtanulni, ha befejezi az iskola 9. osztályát. A szülők azért örülnek, hogy gyer­mekeiknek már sokkal örömteljesebb élet jutott osztályrészül, nem úgy mint nekik, abban a gyűlölt régi vi­lágban. Bizakodással tölti el őket az a tudat, hogy a majorból már nem kell fagyban, hóban, esőben, sárban a gye­rekeknek biciklin, vagy gyalog isko­lába járni Tornócra (a múlt év óta autóbusz viszi-hozza az iskolásokat), helyben megépült a két tantermes, ötosztályos iskola, amely önsegéllyel jutott tető alá, az óvodában 26—30 lurkó játszadozhat, amíg szüleik a mezőn dolgoznak. Százhúsz-százötven ülőhelyes a kultúrházuk, híres a Vla­­szák Béla vezette héttagú zenekaruk — és még sorolhatnánk a beszédes bizonyítékokat, amelyek mind amel­lett szólnak, hogy így már érdemes élni, dolgozni. Üj emeletes házak A Tornóci Nagyhizlalda dolgozói is ott lesznek majd a vágsellyei nagy májusi menetben — Marcek, Andrá­­sik, Fehér, Filo, Sramek, Molnár és Petrovics elvtárs, Hazucháék, a Sev­­cík-család és a gazdaság minden dol­gozója. OK IS OTT LESZNEK J A régi cselédlakások, amelyek­ig ben már csak néhány család isi: lakik Kelet szélvihara Fould-Springer földbirtokost és kizsákmányoló tár­sait is elsöpörte. A vörös májusok eszméje győzött, kivirult a szabadság virága. A letűnt régi világ romjain új élet indult, itt a majorban is. Za­lúbil elvtárs, aki másfél évtizedet a gőzekén töltött, 1952-től a tornóci nemzetközi munkásosztály nagy ün­nepét, ha feladatainkat túlteljesítjük. BOLDOGSÁG AZ EMELETEN Sevcíkéknél nagy volt a sürgés­forgás, vigadozás locsolóhétfőn. Nem szagosvíz, se kútvíz, de bor, gyön­gyöző Nyitra-vidéki bor járta körbe­­körbe. Aranysárga nedűvel locsolták meg a Röfi földi maradványait, heje­­hujáztak, kacagtak. Jucika egy nyit-Puckajler József, a hizlalda gondo­zója már ötödik éve 300 darab hízó­sertést gondoz, vagyis két ember munkáját végzi egyedül. Az istálló nem megfelelő az új technológia al­kalmazására. Ez a tény Puckajler elv­társ igyekezetét még jobban kiemeli. Reggel fél ötkor két kilométerről utazik munkahelyére. Az ebédet a fe­lesége hozza utána. Este későn ér haza. Mégis, ahogy Ürge Imre zoo­­technikus mondta, nem lehet őt meg-Májusi emberek A korszerű szövet­kezeti lakás Május lehelete beköszöntött Svo­­doura is. Az ezercsóvás napfény be­aranyozza a határt, a kertekben in­­rágbaboruló barackfákat. Hitet, re­ményt hint az emberekbe a természet virággal tűzdelt zöld köpenye. Hit és beteljesülés. Az ifjabbak még szebb jövőt várnák, építenek, az idősebbek, akik sokat átéltek a máért, büszkén dagadó kebellel szívják ' magukba az új élet illatos levegőjét. Ennek a fa­lunak is nagy forradalmi múltja van. Líska Ferenc, Varga János, Kondics Lajos, Nagy István a harmincas évek­ben szervezte az orgonavirágos május elsejét. Mentek a tömeg élén Zselizre, ahova összegyűlt a környék. A régi harcosok többnyire nyugdíjasok. Nagy István elvtárs pedig már nem él. Lís­ka Ferenc elvtárs már 22 éve beteg. A ház, az udvar a birodalma. Még az utcára sem bír kimenni. Pedig ott ég szemében a vágy, látni kellene a be­teljesülést, az új falut, a szövetkezet sok milliót érő gazdasági udvarát, a nemrég elkészült emeletes szövetke­zeti lakást. Valamikor nagyon friss ember volt. A többiekkel minden má­jus elsején gyalog ment Zselizre. — így volt szép a május elseje ... Ki gondolt akkor autóbuszra?) Gyalog mentünk, dalolva — meséli. — Füzes-' gyarmatról, Nagysallóról rezesbanda jött. A sáröiaknak cigányzenekara volt. A nyíriek is rezesbandával jár­ták. Hej, de szép idők voltak... Csillog a szeme, tűzben ég az arca. Elsuhannák előtte a régi emlékek. A tűzkeresztség, amikor 1926-ban belé­pett a pártba. Aztán jöttek a házkuta­tások, a csendőrök. De nem zavarták különösen, már megszokta őket. So­sem vallott egy kukkot sem. Küzdött a csendőrökkel, földesurakkal, mint most a betegségével. Nem adja meg magát. Mindig mozog, tesz-vesz. Ked­venc szórakozása a méhészet. A hu­szonhatéves méhészkedés után, most oklevelet is kapott. Kedvteléssel fa­­ricskál, fát vág, edzi magát. Meglepő ennek az embernek a frissesége, jó kedélye. Pedig néha-néha messze szállnak a gondolatai. Túl szeretne lépni a birodalmán, szétnézni a falu­ban. Hogy sáfárkodnak a szövetkezet­ben az emberek, milyen gyümölcsöt hozott a sok-sok éjjelezés, harc árán szerzett szabadság. Helyette bejártuk mi a falút. Líska elvtársnak nem kell szégyenkeznie. Továbbra is vígkedélyü lehet. A régi harc nem volt hiábavaló. A falu újjá­született. Egész a gazdasági udvarig teljesen új házsorok, nagyon szép az emeletes szövetkezeti lakás. A jó hu­morú Ailer György segéd-zooteehnikus pedig elárulja, hogy a parasztok sze­retik a szövetkezetét. — Tölünk senki se akar elmenni. Sok a fiatal. Hisz többet keresnek, mint akármelyik üzemben. Kell ft a fiatalság, hogy mindenféleképp gya­rapodjon a falu. Igaz-e Ernő — szó­lítja Mocbeicher elvtársat, a helyi nemzeti bizottság titkárát. — Nem kell szégyenkeznünk — teszi hozzá Tátos Eszti. — A múlt évben is 540 gyerek született. győzni affelől, hogy ketten gondozzák a 300 darab sertést. Az első negyedévi tervét 146 %-ra teljesítette. A 0,38 kg tervezett napi súlygyarapodás helyett 0,44 kg-ot ért el. Ezt az eredményt a napi etetés pontos időbetartásával, a takarmá­nyok ízesítésével éri el. Legújabban új takarmányozási technológiát alkal­maz, mégpedig 100 liter vízhez 2 kg rézgálicot kever és ebből 200 darab hízósertés takarmányadagjába 2 liter oldatot ad. A rézgálicoldat nyugtató­­lag hat az állatokra és így a mozgásuk kevesebb. Kevés mozgás mellett ki­sebb a súlyveszteség is. Ezt a mód­szert már két hónapja alkalmazza nagy sikerrel. A tervezett 9 korona helyett 1 kg húst 8,20 koronáért ter­mel ki. B e 1 á n y i János, Nitra — ???!!! — Nem kell szó szerint érteni — mosolyog a titkár. A szülőotthonban született ennyi gyerek a környékbeli falvakból. Nálunk csak hat szülés volt. Több is lehetne ... — Bizonyára nem unatkoznánk — fűzi a szót tovább Szobi István, a szövetkezeti klub vezetője. Szobi elvtárs ezt úgy érti, hogy a szövetkezeti klubban a fiatalok ott­honra találtak. Közel 1000 kötetnyi könyvük van, szépen ellátva sorszám­mal. A múlt évben 420-at olvastak el belőle, de idén többre számítanak. A szövetkezet havonta 500 koronát ad könyvekre és 100 koronát a klub kar­bantartására. Pontosan minden napra órára betervezi a sportrendezvényeket, olvasóköröket vagy az irodalmi vitát. Mert nem akármilyen a szódói pa­rasztság. Évente legalább két irodal­mi vitát tartanak. Bizony néhány író bele is izzad a könyvvitába. Elég jó sikerrel zárult az asszonyok téli isko­lázása is. A méhészkörben pedig a le­leményes szódói asszonyok kitűnő mézeskalácsot sütöttek. Évente leg­alább kilenc bált rendeznek esztrád­­műsorral tarkítva. — Mondjon már a nehéz adatokból is valamit — provokálja a titkárt a segéd-zootechnikus. A titkár beletemetkezik a vaskos elemzésbe. Bár'laz ádatpkat megköze­lítőleg fejből is tudja. A szövetkezet a földterület hektárja után 169 kg húst, 648 tojást és 535 liter tejet ad a piacra. A piaci termelés értéke hek­táronként 5760 korona. Líska Ferenc elvtárs — A negyedévben többet adtunk, mint amit kértek — jegyzi meg elé­gedetten a titkár. Sok újdonság, eredmény van ebben a szövetkezetben. Jól bevált a mély­almos tojatóterem, ahol Hruska Edit és Furár Anna már két váltásban dol­goznak. A szarvasmarhaállomány is egészséges. Főleg az asszonyok fej­nek. Naponta az átlag 5,9 liter. A napsütésben szorgalmasan dol­­goznak.a határban is. Klimaj Károly ék épp befejezik a répa vetését. Megy a munka gyorsan, mert itt is két vál­tásban dolgoznak. Mosolyognak az emberek, jókedvűek a jól végzett munka után. A régi forradalmárokhoz­­hiven májusi lelkesedéssel dolgoznak. Érdemes volt ezekért az emberekért, ezért az olvasott, müveit faluért dol­gozni Líska elvtárs. BÁLLÁ JÓZSEF „Dalolj! Menetelj! Zengő riadót fújj! Egymilliárd s ötszázmillió ujj! Pipacsszínű zászlód emeld a magasba! Lázas ének lázadj! Láncodat lerázzad!“ 1963. május 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom