Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-01 / 35. szám
XIII. évfolyam, 35. szán A MEZŐGAZDASÁGI DOt Bratislava, 1963. május 1. Ara: 40 fii Testvér, mondom magamnak és neked. Testvér, ne félj, nagyon sokan vagyunk, Zendítsünk bátorító éneket, Víg gondolatra szikrázzék agyunk, Ha emberben van szép, jó és derék: Mi-lelkűnk az, melyben bimbóra vár; Ha jobb az ember, mint párzó veréb: Bennünket nem lehet legyőzni már. Gyermekek a menetben Szív helyett valami motorféle dobog az olyan ember szvetterje alatt, akit nem ragad magával a májusi menet szépsége. A vörös zászlók égő tűztengere, a friss zenére dobbanó sorok lüktető üteme, a színek és virágok hullámzó tengere felemelő látvány, csak ragyogó arccal és könnyes szemmel lehet nézni. Fenségessé teszi a képet, hogy érezni belőle az erőt, az elszántságot, az új világ építőinek igazát. Akinek pedig mindez az anyagi és eszmei harmónia nem dobogtatja meg a szívét, a közöny elleni másik támadásnak bizonyosan nem bír ellenállni. A gyermekek a májusi menetben. Amíg a felnőttek és a serdülők fegyelmezett egységeinek begyakorolt mozgása a nagyság és az erő rendkívüliségével hat az érzékekre, addig serdülő virágaink színes ruhácskái, kipirult arca, csillagszemük ragyogása, az érzések finomabb húrjait rezegted. Ök a rózsák a menet színes rétjén. Mindenki, még az egyedülálló ember is, egy kissé apának vagy anyának érzi magát, amikor őket látja a májusi embersürú felett. Mert ők ott trónolnak az apák vállain, onnan integetnek zászlócskáikkal, kacagnak, repesnek, örülve a tavaszi napsugárnak, a szép ruhának, a sok-sok embernek, az apu jókedvének, a májusi ünnepnek, a szépséges gyermekéletnek. Mi pedig ilyenkor rájuk csodálkozunk, mintha most látnánk őket először, szemünkkel megsimogatjuk kipirult orcácskáilcat és a jövőjükre gondolunk. Ránkdöbben a tudat, hogy ez a jövő a mi kezünkben van, ez a mi felnőtti, apai —anyai gondunk és felelősségünk. Értük menetelünk május elsején és az év többi háromszázhatvannégy napján. PETRI ENDRE Kp s z ön tünk Máj u s .1 írta: PATHÓ KÁROLY Mint dalos madársereg a felkelő napot, mint rég nem látott vendéget, ki házunkba lép — úgy köszöntjük május elsejét, az alkotó munka ünnepét. Ünnepelünk és emlékezünk! Emlékezünk régi májusokra. Agyonhajszolt munkások, éhező munkanélküliek és kisemmizett szegényparasztok hatalmas seregeire, akik vörös zászlók alá tömörülve, a kizsákmányolok elleni engesztelhetetlen harc jegyében ünnepelték május elsejét. Emlékezünk és nem felejtünk'. Nem feledjük, hogy olyan világot is éltünk, amikor a jobb sorsra és alkotómunkára született embernek harcolni kellett azért, hogy dolgozhasson, s hogy máról-holnapra fenntarthassa nyomorúságos életét. Ne hidd, hogy ez túlzás, fiatal barátom, akinek a ma mindent megad. Az apád és kortársai még biztosan emlékeznek a májusi jelszavakra, amelyek munkát, keiweret, jogot, szabadságot követeltek és éltették a proletariátus felszabadító harcát. Ezek a jelszavak orkánként süvítettek a városi nyomortanyák és falusi sárkunyhók felöl a népnyúzók palotái felé, s reszketett a burzsuj, a nép harciassága, növekvő ereje láttán. Reszketett, mert gyáva volt és ahol van, gyáva még ma is. De gyűlölni — azt tudott! Parancsára csendórsortűz dördült és munkásvér festette pirosra az utca porát. De a népet eltiporni, harci szellemét megtörni, gyengének bizonyult. Május elseje és a kiontott munkásvér szilárdította a harcosok végtelen sorát és sürgette a burzsoáziával való végső leszámolást. Ilyenek voltak a régi májusok, fiatal barátom. Nem árt, ha ezt emlékezetedbe vésed, mert talán így jobban tudod becsülni a mát. De gondolkozz te is a múlt felett, ki a harcoknak részese, vagy rokonszenvező szemlélője voltál, s ma pedig nem tudsz élni az adott lehetőségekkel. Nincs mire várnod! Sorsod saját kezedben van! Az átmeneti nehézségek ne törjenek le és ne várd, hogy azokat más küzdje le helyetted. Az élet ma is harc, csak ennek a harcnak más formája van. Harcolunk a munka, a termelés frontján. A gyárakban, hogy legyen sok gépünk, mely megkönnyíti munkánk és meghosszabbítja életünk. A bányák mélyén is folyik a küzdelem — érted, értem — mindannyiunkért. Hogy társadalmunk erős és gazdag legyen, s hogy ne legyenek többé véres májusok. A májusi napsugár új életre kelti a természetet. Virágzó gyümölcsöskertek, zöldellő gabonatáblák, s milliónyi mezei virág hirdeti az élet folytonosságát. Május és az élet akarása kötelez. A föld szeretete és közösségünk növekvő igényeinek kielégítésére kötelezi a föld művelőinek népes táborát. Téged is, aki eddig csak egyéni érdeked nézted, s a közösség gondjában nem osztozkodtál. Vedd tudomásul, hogy a gazdagság forrása mi vagyunk, emberek. S ha munkánkat és izmos karunkat egy közös akarat hatja át — csodákat művelhetünk. Május üzen! Régi véres májusok üzenik, hogy állj a legjobbak közé. Ne várd, hogy más kovácsolja szerencséd kerekét. Példaképed ne a bibliában szereplő sinai hegyi gyülekezet legyen, amely tátott szájjal várta a „manna" hullását és hősiesen viselte az éhezést, hanem az ember, aki küzd, aki becsüli, védi és gyarapítja a közösség vagyonát. Sok problémát megoldottunk, mert van tehetségünk és erőnk. Munkánk nyomán többet terem a föld, többet termel a bánya és a gyár, s eltűntek a szegénység jelképei — a városi és falusi nyomortanyák. Üdvözlünk Május 1, mert új világot formáló szabad embereknek és a rabláncoktól szabadulni akaró népmillióknak harcos ünnepe vagy. De talán túl egyszerű is ez a meghatározás, mert több, sokkal több vagy az egyszerű harcos ünnepeknél, Történelmi jelképe vagy a harcnak, amelyet az elnyomottak milliói vívnak szabadságukért és a felszabadult ember munkájának, mely boldogabb holnapot ígér. Te-jelképezed a világ dolgozóinak együvé tartozását, harcos összefogását és hatalmas seregszemléje vagy a béke, a szocializmus növekvő táborának. Május elseje, új életet kibontakoztató májusi napsugár, vidd harcos üdvözletünk a világ minden tája felé. Hirdesd fáradhatatlanul Európa, Ázsia, Amerika és a fekete-Afrika földjén az összes elnyomottak között, hogy harcukban nincsenek egyedül, — sokan vannak — nagyon sokan, s mi is velük vagyunk. Szállj májusi üzenetünk és vigasztald a börtönök sínylődő foglyait, akikből nemes eszmék formáltak élharcosokat. Szállj harcos üdvözletünk az új világrendet formáló szabad országok testvéri népei felé. Erősítsd meg a szovjet, a kínai, a lengyel, a magyar, a román és a többP szocializmust építő népekben azt a tudatot, hogy hazánk népei — hozzájuk hasonlóan — fáradságot nem ismerve, szabad emberhez méltóan munkálkodnak a termelés minden frontján. S hogy őszinte és építő hívei vagyunk annak a józan törekvésnek, amely a szocialista országok gazdálkodásának legteljesebb összehangolására, s végül az egységes szocialista gazdasági és társadalmi világrendszer megterefntésére irányul. Örök időkre harcos, alkotó hívei vagyunk a marxizmus -leninizmus új korszakot formáló eszméinek és annak a hatalmas élcsapatnak, amely a példamutató szovjet nép köré tömörülve — a világ területének egyharmadán — véglegesen felszámolta a kizsákmányolást, s az emberek faji és származás szerinti megkülönböztetését. Harcos, alkotó hívei vagyunk és mindörökre azok is maradunk a szocializmus világrendszerének, amelynek szilárdsága, ereje és szüntelen növekedése előbb vagy utóbb, de feltétlenül oda vezet, hogy a világon sehol nem lesznek majd véres májusok, mert bolygónk népei egy kizsákmányolástól mentes, szabad szocialista családban egyesülnek. 1919. Május 1. Negyvennégy év... nagy idő. De még sem olyan nagy, hogy ne maradt volna meg emlékezetében az a május elseje, amelyről még álmodni sem mertem volna annakidején. A fronton a Vörös Hadsereg győzelmes harcokat vív és veri az ellenséget, jómagam, mint a 32-ik vörös ezred katonája, a Miskolc körüli frontról, szolgálati ügyben, Budapest felé tartok. Örökké emlékezetes, a legszebb élményem: szemtanúja lehettem annak a május elsejei ünnepségnek, amelyhez hasonló mindaddig Magyarországon még nem volt. Nem volt, mert nem is lehetett... A velem egykurúak bizonyára emlékezni fognak azokra a május elsejékre, amikor csak a főváros külterületén gyülekezhettek, piros szekfűvel a gomblyukban, és ha közben a lovas rendőrök kardlappal szét nem kergették az ünneplő munkásokat, akkor Bokányi Dezső, a nagy szocialista vezér, megtarthatta ünnepi beszédét. Persze ez nem mindig sikerült. Május elsején a rendőrség rendszerint résen volt. 1919. május 1-én a munkások ezrei a mai Hősök Terén gyülekezhettek s a hatalmas tér oly kápráztatóan szép volt, hogy ahhoz hasonlót elképzelni sem tudtunk. Minden vörös és vörös. Vörös zászlók lengtek az épületeken__gyönyörű volt. Soha el nem felejtem. Felvonultak a Vörös Hadsereg Budapesten tartózkodó egységei. Az ünnepély az Internacionálé akkordjaival ért véget. A következő május elseje! ... Mindenki tud a Magyar Tanácsköztársaság szomorú bukásáról. De amiben olyan tűrhetetlenül bíztunk, habár sok szenvedés ár£p, mégis megjött. Az első szabad május elseje... és utána a többi, mind-mind maradandó, gyönyörű... WETZLER GYULA, (Kosihy n/Ipfom) A szociolisto mezőgozdoságért
