Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-28 / 34. szám

A hét folyamán három jelentősebb esemény vonta magára a nemzet­közi közvélemény figyelmét. Elsősorban a Julian Grimau, spanyol ha­zafi meggyilkolása következtében világszerte beállt tiltakozó-hullámot említjük meg, amely a leghatározottabban elítélte a Franco-rendszer barbárságát. Hruscsov elvtársnak az egyik olasz lapkiadó kérdéseire adott vála­szai igen élénk visszhangot váltottak ki a nyugati sajtóban is. Egyes amerikai lapok megpróbálják „fenyegetésnek“ feltűntetni a szovjet kormányfő azzal kapcsolatos megjegyzéseit, hogy a Szovjetunió a NATO- országokat bűntársaknak kezelné, ha az USA atomháborút kezdene. A forrongó arab világból ezúttal Jordánia neve szerepelt legtöbbet a világsajtóban és az éter hullámain., Fasiszta gaztett egy eszme ellen A becsületes emberek világszerte felháborodottan és döbbenten állnak egy újabb szörnyű gaztett előtt. A Franco-fasizmus kivégezte Julián Grl­­maut, a spanyol nép legendás hűsies­­ségű fiát, a nemzetközi munkásmoz­galom kimagasló alakját. Bár az Íté­letet már egy héttel ezelőtt végre­hajtották, a világ minden sarkában továbbra is tiltakozó gyűlések és fel­vonulások százai Ítélik el a spanyol hóhérok tettét. A vérbírák olyan „bűnért“ küldték vérpadra Grimaut, amelyet állítólag negyedszázaddal ezelőtt, a polgárhá­ború időszakában követett el. A gyil­kosság valódi oka azonban az volt, hogy a spanyol fasiszták így akarták megfélemlíteni az emberi jogokért, az emberhez méltó életért egyre erőtel­jessebben harcoló spanyol tömegeket. A kivégzett mártír felesége Párizs­ban tartott sajtóértekezletén köszöne­tét mondott mindazoknak, akik férje életének megmentéséért harcoltak. A gyalázatos bfinperben résztvevő ha­ladó bírók és ügyvédek hangoztatták, hogy Grimaut nem cselekedeteiért, hanem eszméiért ölték meg. Grimau megmentéséért, mint írtuk, megmozdult az egész világ haladó közvéleménye. ''Sajnos, eredménytele­nül. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó a jobboldali Le Monde című francia lap kommentárja, amely meg­állapítja, hogy a spanyolországi rend­szer bebizonyította közömbösségét a nemzetközi közvélemény iránt. Összegezve: a fasizmus kivégezte ugyan Grimaut, de döbbenetes tetté­vel közelebb hozta saját pusztulását. A szabadság vértanújának példája megsokszorozza a bűnös rendszer megdöntéséért harcoló becsületes em­berek. erejét és elszántságát, A meg­gyilkolt harcos helyére százak és ez­rek lépnek, akik hősi példájától lel­kesítve elszántan folytatják a küz­delmet a célért, amelyért Grimau elv­társ életét áldozta. Interjú a béke ügyében Az „11 Giorno“ című olasz lap kiadójának kérdéseire adott válaszá­ban Hruscsov elvtárs számos jelentős nemzetközi kérdést érintett. Korunk egyik legégetőbb problémájával, az általános és teljes leszerelés meg­oldásával szükségességével kapcsolat­ban kijelentette, hogy az USA és NA­­TO-beli partnereinek igyekezete nem az egyezmény megkötésére, hanem a lázas fegyverkezés további tokozásá­ra irányul. Ezzel kapcsolatban Hrus­csov elvtárs említést tett a genfi 18- hatalmi értekezlet munkájáról is. Megjegyezte, hogy az egy helyben to­pogóé tulajdonképpen a nyugati hatal­mak álláspontjának következménye, amelyek Időhúzásra és a közvéle­mény megtévesztésére használják fel a tárgyalásokat. Egy további kérdésre válaszolva Hruscsov elvtárs megerősítette a szov­jet kormány többször hangoztatott vé­leményét, hogy az atomkorszakban minden állam külpolitikájának a béke megszilárdítása és megőrzése érdekei­ből kell kiindulnia. Szólt az európai helyzet megjavításának kérdéséről is. A legfontosabb és leghalaszthatatla­nabb lépésnek továbbra is a nyugat­német fasiszta erők megfékezését és a nyugati-berlini helyzet rendezését jelölte meg. Az olasz lapkiadó megkérdezte Hruscsov elvtársat, hogy nézete sze­rint miképpen segítette elő a béke ügyét XXIII. János pápa legutóbbi en­­ciklikája. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy a béke megőrzésének problémá­ja minden embert érint, tekintet nél­kül nemzetiségére, politikai meggyő­ződésére és vallására. Minden tevé­kenységet, amely a béke megszilárdí­tására irányul, támogatni kell. Ebben a tekintetben nem lehet kivétel János pápa állásfoglalása sem. Ma sokan felfigyelnek arra, hogy XXIII. János pápa számos időszerű kérdésben — elsősorban a béke és leszerelés problémájában — elődeinél reálisabb nézetet vall. Örömmel fogadjuk Já­nos pápa nyilatkozatait, amelyek a béke ügyét szolgálják — hangoatatta a szovjet kormányfő. Az olasz lapban megjelent terjedel­mes interjút igen élénken kommentál­ja a kapitalista sajtó is. A New York Times majdnem egész oldalt szentelt Hruscsov elvtárs válaszainak. Egy tudósító szerint „a Fehér Házban gondosan áttanulmányozták a szovjet miniszterelnök kijelentéseit azzal kap­csolatban, hogy az USA az amerikai célpontoktól távol helyezi el rakéta­támaszpontjait és ezzel NATO-szövet­­ségeseit is egy esetleges szovjet meg­torlás színhelyévé teszi.“ Egyes ame­rikai szenátorok „újabb szovjet fenye­getésről“ beszélnek, bár aki figyelme­sen elolvasta a kérdésre adott kimerí­tő válaszokat, nyomát sem találja en­nek az állításnak. Nyugtalanság Jordániában Cjabb nyugtalansági gócpont ala­kult ki az Arab-Keleten, ezúttal Jordá­niában. Az elmúlt napok során több ízben került sor Nasszer-barát tünte­tésekre, amelyek végül a kormány lemondásához vezettek. A 28 éves Husszein király reakciós rendszere alapjában megingott. Egyelőre csu­pán a kivételes állapot elrendelése és az egyéb elnyomó intézkedések akadályozzák meg a nagyobb robba­nást. A tüntetők azt követelik, hogy Jor­dánia is csatlakozzák az Egyiptom, Irak és Szíria szövetségéből létre­jött új Egyesült Arab Köztársaság­hoz. Politikai megfigyelők véleménye szerint Husszein hatalma a végét jár­ja és minden pillanatban bekövetkez­het a monarchia felbomlása. Ezzel szemben Londonban nem nyugtalan­kodnak túlságosan a kialakult feszült­ség miatt. Bár Anglia legérdakeliebb imperialista hatalom Jordániában, Londoni kormánykörökben azt vall­ják, hogy a zavargások előre várha­tók voltak és Husszein felülkerekedik a zűrzavaron. Erhard lesz Adenauer utóda A bonni politikai párharc jelentős állomáshoz érkezett: kedden a keresz­ténydemokraták parlamenti csoport­jának ülésén végleges döntés szüle­tett arról, hogy az ősszel visszavonu­ló 88-éves Adenauert Erhard váltja fel a kancellári bársonyszékben. Tévedés lenne azt hinni, hogy Ade­nauer távozásával lényegesebb válto­zás áll be a bonni politikában. Erhard alkancellár éppen ügy a monopóllc­­mok képviselője, mind jelenlegi főnö­ke. Azonban vitathatatlan, hogy a gazdaságügyi miniszter számos nem­zetközi gazdasági kérdésben, különö­sen a szocialista országokkal folyta­tott kereskedelmet illetően, reálisabb álláspontot foglal el elődénél. Az is közismert róla, hogy túlzottan nem rajong de Gaulle barátságáért, inkább az angolok felé orientálódik.-tg— Április 28-án általános választásokat tartanak Olaszországban. A hivatalos propaganda mindent elkövetett, hogy megnyerje a választók bizalmát. Az Olasz Kommunista Párt egyik választási jelszava a rakétatámaszpon­tok felszámolását követeli olasz földön. Továbbá az atomfegyverkezési hajsza beszüntetését és a békéért folytatott harc fokozását jelölte meg a legfonto­sabb feladatok között. A kommunisták választási program­jának vonzó erejét bizonyítja az a tény is, hogy számos kiváló tudós, színész és más közéleti személyiség jelentette be, hogy a kommunista párt listájára adja le szavazatát. Csend Laoszban A néhány nappal ezelőtt eléggé ve­szélyesnek tűnő laoszi helyzet pilla­natnyilag megnyugtató. A szemben álló felek fegyverszüneti megállapo­dást kötöttek. A Szovjetunió részéről újabb javas­lat hangzott el, amely felszólítja az érdekelt hatalmakat, hagyják magára a laoszi kormányt, amelynek megvan minden feltétele ahhoz, hogy rendez­ze a fennállló belső nézeteltéréseket. Ezzel szemben az USA provokációs hadműveletekkel „bizonyítja“ a laoszi kérdés rendezésére irányuló erőfeszí­téseit. A 7. amerikai flottát' japánt támaszpontjairól Laosz közvetlen kö­zelébe vezényelték. (CTK) Latin-Amerika munkásosztálya az idei Május 1-ét a Latin-Amerikai Dol­gozók Egységes Központja alakuló kongresszusára való előkészület je­gyében ünnepli meg, amelyre ősszel kerül sor. A latin-amerikai munkás­­mozgalom jelenlegi feltételei között, amelyre a kubai forradalom győzel­mének nagy hatása van, az egyesülés gondolata nagyon is időszerű kérdéssé vált. A világnak ebben a részében élő dolgozók is mindjobban tudatosítják, hogy a jogaikért folytatott harcukban nem szigetelhetik el magukat egy­mástól, . az államhatárok és bizonyos nézeteltérések nem emelhetnek gátat az egyesülés gondolatának. Az említett országok munkásmoz­galmának eddigi fejlődésére jellemző, hogy a három legnagyobb szakszer­vezeti szövetség: a Latin-Amerikai Dolgozók Szövetsége (CTAL), az Ame­rikai Dolgozók Területi Szervezete (ŐRIT) és a Kereszténydemokraták Latin-Amerikai Szövetsége (CLASC) nem tudta beszervezni a kisebb szak­­szervezeti szövetségek egyikét sem. így például a Chilei Szakszervezeti Szövetség vagy a Bolíviai Munkásmoz­galom nem tagja egyik latin-amerikai szakszervezeti központnak sem. Há­rom évvel ezelőtt a venezuelai dolgo­zók szakszervezeti szövetsége nem újította fel tagságát a Latin-Amerikai Dolgozók Területi Szövetségében, amely az ún. szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségének részét ké­pezi. A jobboldali szociáldemokrata mozgalom áruló vezetői, akik létre­hozták ezt a szervezetet, a Szakszer­vezeti Világmozígalomból történt ki­válásuk óta nem tudják tovább szabó-A latin-amerikai dolgozók Május 1. előtt 1963. április 28. tálni a latin-amerikai milliók érde­keit. Az egyesülési vágy sokkal erő­sebb, mint az imperialisták és csatló­saik mesterkedései. Az egység úttörői jól tudják, hogy a latin-amerikai földrész feletti hata­lom és kizsákmányolás jelképe: a dol­lár, a bot és a keresztény „áldás" uralmát nem tudják másképp eltávo­lítani, mint forradalmi úton, ahogy azt a kubai nép tette. Semmiféle „Szövetség a haladásért“ és hasonlók gazdaságpolitikai „segély­­nyújtás“ Washingtonból nem változ­tathat ezen a helyzeten, legfeljebb sgy időre lelassíthatja a fejlődést. Valamennyi burzsoá latin-amerikai kormány vagy válságban van, vagy a legsúlyosabb gazdasági nehézségek előtt áll. Argentína gazdaságügyi mi­nisztere leplezetlenül beszél az or­szágban uralkodó aúlyos gazdasági helyzetről. Chile pedig arra kénysze­rült, hogy az amerikai dollár helyze­tének megerősítése érdekében csök­kentse saját pénzének vásárló erejét. Brazília gazdasági élete sem jobb az előbb említett országokénál, bár Gou­­lart elnök kormánya mindent elkövet a várható válság megakadályozására. Különösen a szocialista országokkal folytatott kereskedelem kibővítésében látja a megoldást. Venezuelában az állami alkalmazottak bérének kifize­tése komoly gondokat okoz. Mindezekben az államokban már kimerültek a második világháború idején fennállt konjuktúráből fenn­maradt készletek. Az infláció minde­nütt ijesztő méreteket ölt. Emelkedik a munkanélküliség, csökken a pénz vásárlő ereje. Az export-cikkek árai állandóan csökkennek, az USA-ból behozott áru pedig egyre drágább. Az uralmon lévő burzsoázia e ked­vezőtlen feltételek mellett is igyek­szik megakadályozni a gazdasági vál­ság kitörését — a munkások rovására. A munkanélküliség, az éhség és nyo­mor azonban nem szűnik meg. Ellen­kezőleg, fokozódik a munkásosztály forradalmi lendülete. Washingtonban minderre egy „gyógyszert“ írtak elő, az említett „Szövetség a haladásért“ segélypolitikát. Hogy milyen remé­nyekkel és aggodalommal tekintenek e „gyógyszer“ hatására, jellemző, Honduras miniszterelnökének a kö­vetkező kijelentése: „A Szövetség a haladásért“ segélyprogramnak Latin- Amerika valamennyi követeléseinek • leget kell tennie, ellenkező esetben zavar áll be, forradalom törhet ki és országaink olyan útra térnek, amely nem felel meg az amerikai földrész igyekezetének. Ez a földrész éhezik és az éhség nem túr hosszú várako­zást." Az idézett szavakat valamennyi la­tin-amerikai burzsoá kormány politi­kai „vallomásának“ tekinthetjük. Ken­nedy is jól tudja, hogy az éhség a legnagyobb erő. amely forradalmasítja a tömegeket. Ezért keres újabb és újabb formákat, amelyek legalább részben megnyugtatnák a latin-ame­rikai dolgozókat. Az imperializmus tetteit azonban a kapitalizmus egyik alapvető törvénye, a minél magasabb nyereség utáni } vágy diktálja. Ken­nedy, akit a monopóliumok ültettek az elnöki bársonyszékbe, nem téveszt­heti szem elől gazdáinak érdekeit. Ezért próbálja reformokkal meghosz­­szabbítani az imperializmus uralmát Latin-Amerikában. A latin-amerikai munkásosztály el­len foganatosított burkolt intézkedé­sek természetesen hívekre találnak a nemzeti burzsoázia köreiben, amely a monopóliumok érdekeit támogatja. Az igazi hazafiak azonban jól látják az ebből eredeő veszélyt és minden ere­jükkel a dolgozók érdekeit védelme­zik. Tudatosítják, hogy csakis ez az osztály harcolja ki a szabadságot és függetlenséget. A kubai forradalom győzelme ebben a harcukban világító fáklyát jelent. A latin-amerikai orszá­gok gazdasági életének egyik legfon­tosabb követelménye a földreform végrehajtása. Itt is a kubai példa mu­tatja az irányt. Latin-Amerika lakos­ságának jelenleg esak 1,5 %-a birto­kolja a művelhető földterületet. A vidéki lakosság legnagyobb része csak mint mezőgazdasági munkás dolgozik, s ezért érthető, hogy egyre jobban fokozódik a vágya a föld birtoklásá­ért. Latin-Ámerik* * a világszaporulat egyik legjelentősebb színhelye, 2,5 százalékkal járul hozzá az emberiség növekedéséhez. Ehhez azonban még hozzá kell tennünk, hogy e földrész mezőgazdasági munkásainak legna­gyobb része írástudatlan. Legtöbbje közülük a bennszülött indián, akik ed­dig még nem kapcsolódtak be a poli­tikai életbe. A kubai földreform azon­ban ezeket a széles tömegeket is megmozgatta. Latin-Amerika munkásosztálya te­hát az egyesülés gondolatának meg­valósítása, a gazdaság) reformok és politikai jogok kiharcolásának foko­zása jegyében készül a világ proleta­riátusa legnagyobb únnepére, Május elseje megünneplésére. A „Világ pro­letárjai egyesüljetek!“ jelsző ma La­tin-Amerikában időszerúbb mint bár­mikor és a tömegek a kubai forrada­lom győzelme után visszavonhatatla­nul magukévá tették e nagy gondola­tot. Bányász 0. e Szabad utat a világkereskedelem­nek! Az Európai Gazdasági Bizottság Genfben folytatja ülését. A szocialista s egyes nyugateurópai országok kép­viselői bírálták a kereskedelmi bizott­ságot, mert tevékenységét nem össz­pontosította az országok közötti ke­reskedelmi akadályok kiküszöbölésé­re. ☆ • A svéd kormány továbbra is a semlegesség hive. Stokholmban köz­zétették a svéd kormány nyilatkoza­tát, amelyben hangsúlyozza, hogy to­vábbra is semlegességi politikát foly­tat. Svédország nem tűr meg terü­letén rakéta-támaszpontokat. ★ • További kivégzések Irakban. A Bagdadbőd érkezett jelentések szerint a mosuli rendkívüli katonai bíróság halálra Ítélt 12 katonát, akik 1959 márciusában „elnyomták“ a Kasszem­­rendszer elleni mosuli zendülést. ☆ o Heves vita az angol alsőházban. Az angol alsóház ülésén heves szó­csata támadt a kormány titkos okmá­nya körül felmerült vitában. Az ok­mány a nukleáris háború esetén szük­séges intézkedésekre vonatkozik, ame­lyet a húsvéti aldermastoni békeme­net résztvevői között terjesztettek. A MacMillan-kormány szigorú eljárást helyezett kilátásba a titkos okmányok terjesztői ellen. t*9ß#!4 Ít3 ÍS - : ' • Kanada elfogadja az amerikaiak nukleáris fegyvereit. Pearson, az új kanadai miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya egyetért az amerikai kormány javaslatával, amelynek ér­telmében nukleáris fegyverekkel sze­relik fel a kanadai haderőt is. it • A Spanyol Kommunista Párt nyi­latkozatot tett közzé Julián Grimau meggyilkolásáról. A nyilatko#at mély­séges felháborodással ítéli el a spa­nyol hazafi meggyilkolását és rámu­tat arra, hogy Franco a fasiszta dik­tatúra elleni tömegmozgalom megbé­nítására törekedve, megtorló intézke­déseket foganatosít a demokratikus érzelmű erőkkel szemben. it • Kennedy sajtóértekezlete Was­hingtonban, Az USA elnöke szokásos sajtóértekezletén az atomkísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkö­tésével kapcsolatban kijelentette, hogy ebben a problémában még sok kérdés tisztázatlan. Kennedy továbbra is hangoztatta az USA ellenséges ál­láspontját Küba iránt. ir © Újabb kémcselekmények az NDK ellen. Az NDK hatóságai újabb rész­leteket közöltek a nyugat-berlini kémszervezetek kártevő és diverzáns tevékenységéről. A kémszervezetek semleges országok állampolgárait is felhasználják az NDK ellen. Legutóbb egy svéd diákot fogtak el, akit Nyu­­gat-Németországból küldtek az NDK- ba, természetesen Nyugat-Berlinen keresztül. ir • A KGST tagállamok közös bank­hivatalt létesítenek. Moszkvában köz­zétették a KGST végrehajtó bizottsá­ga üléséről kiadott közleményt. Az értekezlet résztvevői megtárgyalták a tagállamok gazdasági együttműködé­sének további kérdéseit, különböző szervezeti problémákat és elhatároz­ták, hogy a KGST államai közt közös bankhivatalt létesítenek. ☆ • Tüntetések Algériában. Az ifjúság harcának nemzetközi napját a gyar­matosítás ellen népgyülésen ünnepel­ték meg Algírban. Mintegy 4000 fia­tal algériai lelkes fogadtatásban ré­szesítette a külföldi diákküldöttségeik képviselőit. Az algériai fiatalok szó­noka kijelentette, hogy az imperializ­mus és a nép között nem lehet együtt­működés. Az algériai fiatalok támo­gatják a még gyarmati sorsban lévő országok népeit, hogy minél előbb elnyerjék szabadságukat. Amint az United Prfss International közti: Merchant, Kennedy elnök kü­lönmegbízott ja folytatja nyugat­európai körútját, hogy a NATO nuk­leáris erőinek meg­alakításáról tár­gyaljon. A „bolygó ame­rikai“, avagy ki vesz „Polaris“ ra­kétát?

Next

/
Oldalképek
Tartalom