Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-24 / 33. szám
a lencse, a bab és a borsó természtését nálunk a Szlovák kék, a Hrofovicei nagymagvú és a Pisáreci nagymagvú lencsefajtákat termesztjük. Tavaly a Hroíovicei nagymagvú lencséből 17 mázsás hektárhoza mókát értünk el. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a nagymagvú lencsefajták — a Hrotovicei és a Pisáreci — jobb minőségű, keresettebb termést nyújtanak. Azonban érzékenyebbek a gomba- és más betegségekkel szemben, és kisebb terméshozamnak. Az apróbbmagvú — Szlovák kék, Trebisovi és Moravaí — lencsefajták valamivel nagyobb terméshozamot nyújtanak, növényzetük egészségesebb mint a nagyobb magvúaké, ám a Szlovák kék fajta túlságosan sötét magot terem, a Trebisovi és főként a Moravai lencsefajta viszont túlságosan apró magot érlel, ami előnytelen. Ha összehasonlítjuk az átlagos terméshozamokat és az eddigi felvásárlási árakat, megállapíthatjuk, hogy a lencse termesztése nagyon jövedelmező lehet. Természetesen csakis akkor, ha kielégítő terméshozamokat érünk el. A lencsetermesztés sikerének előfeltétele a vetésterület kiválasztása. A lenese könnyebb, részben homokos, meleg, szellős, megfelelő mésztartalmú és gyommentes talajt kíván. Ilyen feltételek között nyújtja a legnagyobb terméshozamokat. A kötöttebb talajokon, főként ha csapadékosabb az időjárás, igen érzékeny a betegségekkel szemben. Meg keli említenünk, hogy az apróbbmagvú lencsefajták ellenállóbbak és bizonyos esetekben (főként a Moravai aprómagvú) nem követelik meg a tipikusan lencsetermesztési, vagyis a könnyű, homokos talajokat. A vetésterület kijelölésekor ügyelnünk kell a vetésforgó betartására. Nem szabad hüvelyes növény után termesztenünk. A legjobb előveteményt az istállótrágyázott kapásnövények képezik. A lencse vetésének ideje azonos a tavaszi árpa vetésidejével. A lencse nem támaszt túlságosan nagy igényeket a talaj tápanyag-ellátottságával szemben. Mivel pillangósvirágú növény, nincsen szüksége nitrogénes trágyázásra. A vetés előtti talajelőkészítés idején közepes mennyiségű foszíoros és kálitrágyát keverünk a talajba. A lencsetermesztés legnagyobb problémáját a gyomtalanítás képezi. Gyakran megtörténik, hogy a lencseállomány túlságosan elgyomosodik, s ilyen körülmények között nagyon kicsiny terméshozamokat nyújt. Ezért már a vetés előtti talajelőkészítés idején igyekszünk minél több gyomnövényt elpusztítani és a gyomtalanítást a tenyészidő egész tartama alatt folytatjuk. Eleinte könnyű boronákkal, később láncboronákkal, mindig körülbelül kéthetes időközökben. Ha a növényállomány túlságosan elgyomosodott. gyomlálni kell. Kísérletképpen megpróbálták a lencse gyomnövényeinek irtását. A vegyszeres gyomirtás a jövőben ezen a téren is egyre nagyobb területet hódít. A A lencsét akkor takarítjuk be, amikor a hüvelytermés alsó fele beérett. A magnak termesztett növényzetet száron hagyjuk a teljes beérésig. az eladásra szánt lencsét valamivel hamarabb is betakaríthatjuk. A korábbi betakarítással elérjük, hogy a lencse világosabb színű marad, ami az élelmiszerellátás szempontjából kívánatos. A kaszálás után fonnyadni hagyjuk, majd szárítókra teszszük. A cséplést kombájnnal végezzük el, s a kombájnba a lencsét egyenesen a szárítókról adagoljuk. A kicsépelt magot tisztítjuk, vékonyan rétegezzük és teljes megszáradásig időnként forgatjuk. Abban az esetben, ha a magot lencsezsizsik támadta meg, a termést fertőtlenítjük. Mivel mezőgazdaságunkban a fehérje kérdése előtérbe került, a lencse ésszerű termesztése hozzájárulhat a fehérjehiány megoldásához. V r b a M. mérnök, a Topolníky-i Növénymesítő Állomás dolgozója Az állattenyésztés ez évi szervezési feladatai üszőket bizottságok osztályozzák és tenyésztésüket figyelemmel is kísérik. Ezek a bizottságok negyedévenként ellenőrzést végeznek az összes szarvasmarhatenyészetekben. A szarvasmarhatenyésztők és a bizottság együttműködésétől függ, milyen alapokra épitjük hazánk szarvasmarha tenyésztését. A szarvasmarha-tenyészetekben ebben az évben az alábbi alapvető szervézési intézkedéseket kell foganatosítanunk: • 1. A tejtermelésben és a növendékszarvasmarha hizlalásánál teljes mértékben ki kelT használni a takarmányokat, és biztosítanunk kell az állatok veszteségnélküli átteleltetését. • 2. A borjakat szellős borjúistállókban és profilaktóriumokban, pasztőrizált egalizált tejjel nevéljük, és főként a gumók orral fertőzött istállókban meg kell szüntetni a borjak szoptatásos nevelését. • 3. A szarvasmarhaállományt meg kell szabadítani a gumókért ól és a fertőzéses elvetéléstől, be kell tartani az összes profilaktóriumi intézkedéseket és tervszerűen meg kell szervezni az egészséges állatok elkülönítését. • 4. A termelékenység ellenőrzését be kell vezetni az összes mezőgazdasági üzemben. A tehénállomány felújítására kiválasztott üszők osztályozásakor a termelékenység ellenőrzésének eredményeire támaszkodjunk és • 5. Biztosítsuk a tervezett központi és nagy befogadóképességű borjú istállók felépítését, hogy minél hamarabb üzemképessé váljanak és idejében ki kell választani a felvásárlási körzeteket. • 6. A városkörnyéki mezőgazdasági üzemeket tejtermelésre szakosítsuk és gondoskodjunk azok termelési és felvásárlási feladatainak módosításáról. • 7. Minden mezőgazdasági üzemben le kell tárgyalni az üszők fedeztetésének tervét. A terv teljesítését havonként ellenőrizni és értékelni kell. Sertéstenyésztés Az 1963-as évre vonatkozó kormányrendelet szerint elegendő mezőgazdasági terméket kell előállítanunk a lakosság élelmiszerszükségletének és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek nyersanyagszükségletének fedezésére. Minden mezőgazdasági üzemben bevezetik a sertések automatikusan működő etetőkből történő hizlalását száraz, nedves és kombinált takarmányozással. A szárazetetéses sertéshizlalás megkívánja, hogy a különböző súlyosztályokba sorolt sertések számára iparilag készített takarmánykeveréket biztosítsunk. Az iparilag készített takarmánykeverékek receptje olyan tápanyagtartalmat ir elő, amely lehetővé teszi (a helyes takarmányozási technika alkalmazása esetén) a naponkénti és állatonkénti 0,43 kg-os súlygyarapodást Ez a takarmányozási technológia a mezőgazdasági üzemek szakosítása után vezethető be nagyobb mértékben. Minden mezőgazdasági üzem kicserélheti majd abraktakarmányát az iparilag előállított takarmánykeverékekért. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő menynyiségű gazdasági takarmánnyal, nedves takarmánykeverékekkel hizlalják majd a sertéseket. A vágósertések termelési költségeinek legnagyobb részét — a 82 ®/o-át — a malacnevelésre és a takarmányokra fordított költségek képezik. Ezért csökkentenünk kell a malacok és a takarmányfélék termelési költségeit, amit csak úgy érhetünk el, ha növeljük a kocák termelékenységét, az ellések számát, csökkentjük a malacelhullást és növeljük a munka termelékenységét. Ehhez nagyban hozzájárul a kocatenyészetekben és a malactenyészetekben érvényesített nagyüzemi munkaszervezés, amikor a kocaállományt csoportokra osztják (búgatás előtti, bebúgatott, előrehaladott vemhességű, malacozás előtti, fiaztatóba sorolt, és lemalacozott kocákat). Az így beosztott állatokat .azután csoportok szerint az állatgondozókra bízzák s az állatgondozók a gondjaikra bízott állatok szerint szakosítják magukat. Juhtenyésztés Az elmúlt években csökkent a juhállományunk, s ezzel csökkent a juhgyap jú, a juhhús és más juhtermékek termelése is. Mindez szöges ellentétben áll nemzetgazdaságunk szükségleteivel. Ezért a kerületi nemzeti bizottságok feladata, hogy helyesen tervezzék be a juhte-. nyésztés irányszámait azokra a járásokra. ahol erre a legjobb feltételek vannak. Elsősorban meg kell akadályoznunk a szopós bárányok elhullásának mértékét. Nemcsak a juhgyapjú, hanem a juhtej termelésére is kell irányítanunk a juhtenyészeteket. Továbbá biztosítanunk kell a gyapjúnyírá gépesítését. A juhok nyírására központokat létesítünk, amelyek az állattenyésztési termelés gépesítésének szerves részét képezik. A jó tejelékenység, valamint a kedvezőtlen éghajlati feltételekkel szembeni ellenállóság megőrzése érdekében továbbra is nemesíteni akarjuk a hazai vastagszálú gyapjút termelő juhfajtákat. A juhok termelékenységének gazdasági ellenőrzését 1963, december 31-ig be kell vezetni a szocialista szektor összes juhtenyészetében. Szlovákiában az idei fejési idényben a juhsajt eladását beszámítják a tehéntej eladási tervébe, méghozzá 1:11 arányban. Az összes szervezési intézkedéseket a tenyészfeltételeknek megfelelően módosítani kell, és az év elejétől kezdve érvényesítsük őket.' Vladimír Cunderlík mérnök, az Ökonómiai Főiskola Mezőgazdasági Termelési Intézetének (Bratislava) dolgozója
