Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-03 / 27. szám
Tenyészkiválasztás az állattenyésztésben Az állattenyésztői munka sikere mindig a tenyésztő kezében van. Az ő munkájától függ ennek eredményessége, vagy eredménytelensége. A tények helyes és pontos megállapítása révén az ember számára mindig az a legértékesebb állat, amelynek termelékenysége a legnagyobb Ennélfogva kell, hogy az állattenyésztő aprólékosan ismerje a gondozására bízott állat termelékenységét, hasznosságának eredményeit és az állat jó vagy rossz tulajdonságait. Ez kizárólag a pontosan vezetett nyilvántartás alapján értékelhető. A nyilvántartás jelentősége különösképpen a szarvasmarha-tenyésztésben fontos, mert csak ezzel tudjuk ellenőrizni a gyakorlati tapasztalatok igazát, hogy azonos takarmányozás és tenyésztés-technikai eljárások alkalmazása során a tehenek termelékenységükkel különböző módon reagálnak. Számos esetben az egyedek élesen elhatárolva kimutatják értékmérő tulajdonságaikat, melyek megkülönböztetése egymástól a tenyésztő dolga. A tenyészkiválasztás bármely módszeréről legyen is szó, jelenleg legnagyobb jelentőséggel a magas termelékenység és a termelés adatainak szabatos összehasonlítása bír. Az összehasonlítás legegyszerűbb gyakorlati formája a tenyészkiválasztás (differenciál szelekció) módszere. E módszer jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az átlagos termelékenységen felüli teljesítményű egyedeket és utódaikat továbbtenyésztésre javasoljuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az az állat, illetve állomány válik hasznosabbá, amely huzamosabb időn keresztül rugalmasabban alkalmazkodik tartási viszonyaihoz és adottságaihoz. Azonban mindenkor ügyeljünk arra, hogy azonos takarmányozási és tartási viszonyok szerint értékeljük, illetve hajtsuk végre a tenyészkiválasztást. Ez a kiválasztás támpontul szolgál arra, hogy tejtermelés terén a termelési színvonalat magasabbra emeljük. Ez a szelekciós módszer azonban csak kezdeti stádiuma tehénállományunk termelékenysége növelésének. Az egyes esetek száma igazolja, hogy éppen a nagyobb termelékenységű állatok sínylik meg az ingadozó állattartási és gondozási viszonyokat. Itt gyakorlati tapasztalatból mondhatom, hogy az egymást követő ünnepnapok, vagy például búcsú stb. alkalmából a termelés mindig csökken. A termelés színvonalának szilárdsága mindenek fölött megköveteli a kiegyenlített tenyésztési technikát, takarmányozást és gondozást. A tenyészkiválasztás másik tényezője a nyilvántartás pontos vezetése legyen. Állataink hasznosságára és egyéb tulajdonságára vonatkozón egy évtizedre visszamenően elképzelhetetlen nyilvántartás nélkül áttekintést nyerni. Még a legjobb állatkezelő emlékezetében is elhomályosodnak az állat termelési tulajdonságaira, képességeire 10—12 évre visszamenően vonatkozó adatok. Az állattenyésztő részére a tehén fontos termelőeszköz (nem kisebb fontosságú, mint esztergályosok esetében az esztergapad a hozzátartozó késekkel), hiszen ezzel a termelőeszközzel állítjuk elő gyermekeink és lakosságunk részére a tejet, ezt a vitamindús és könnyen emészthető táplálékot. A sikeres tenyészkiválasztás egyik feltétele a takarmányozás biztos alapokra helyezése. Minél tökéletesebb a takarmányaiap biztosítása, annál szakszerűbb lehet a takarmányozási technika. Minél nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni állataink termelőképességének kihasználásához szükséges táplálóanyag mennyiséget, annál biztosabb és megbízhatóbb a tenyészkiválasztás. MÉRY IMRE, a Dunajská Streda-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója A burgonya előkészítése ültetésre A korai és középkorai burgonyafajtákat már előkészítettük az előcsíráztatósra. A többi burgonyát, melyet ültetésre szántunk, ez idő szerint vermekben, elvétve pincékben raktározzuk. Az őszi betakarítás óta már hosszú idő telt el, ezért közeledik a veremnyitás és az osztályozás ideje. Most vesszük hasznát annak, ha ősszel a vermeket megszámoztuk és táblára jegyeztük fel a burgonyafajtát, valamint annak mennyiségét, s az egészről helyzettervet készítettünk. Idén is előfordult, hogy ellenőrzés során a korai Ambra helyett az előcsíráztatő ládákban kései Ackersegent találtunk. Ilyen hibát — ha nem jövünk rá kezdetben — többé nem hozhatunk helyre. Az ilyen gondatlanság jelentős pénzbeli kárt okozhat, megakadályozhatja a tervezett feladatok teljesítését, esetleg egész sor egyéb kellemetlenséget vonhat maga után. Az is előfordult, hogy az elvermelt vetőgumót elcserélték az étkezési burgonyával. Ha a burgonyát ősszel száraz állapotban helyeztük prizmába vagy verembe, majd egy réteg szalmával és 2—3 réteg földdel betakartuk, hőfokát pedig ellenőriztük, akkor a burgonya vetőgumó sorsa tavaszkor nem lehet aggasztó. Egy szempont ezzel kapcsolatban nagyon fontos, mégpedig az, hogy hőszabályozásra kizárólag a szellőztetőket használjuk. Az agronómusok kötelessége a hőfokot a prizmában hetente egyszer ellenőrizni még a fontos tavaszi munkák idején is. A 2—4 fokos meleg lassacskán emelkedni kezd. BURGONYAPRIZMA TAVASSZAL Ha a hőmérséklet a prizmában eléri a 6 fokot, a további hőemelkedést meg kell akadályozni. A prizmában levő meleg levegő kicserélése a külső hidegebb levegővel egészen egyszerű módon történik. Elegendő estefelé — ha nem várható erősebb dér — néhány órára, esetleg reggelig nyitva tartani a szellőztetőket és a meleg kiegyenlítődik. Reggel nem szabad megfeledkeznünk a szellőztetők ismételt bezárásáról. A prízmázott burgonyán lévő földesetleg trágyaréteget csak megfelelő időjárás esetén szedhetjük le fokozatosan. Ezek a rétegek ugyanis izoláló anyagként szerepelnek. Megakadályozzák a külső levegő verembe történő szivárgását, ami télen a hidegre, tavasszal meg a melegre vonatkozik. A földréteg eltávolításával elősegítjük ugyan a hűvösebb levegő burgonyához jutását az éjjeli órákban, viszont sokkal erősebben szivárog a verembe a nappali meleg levegő. Ne csodálkozzunk azért, hogy idő előtt leszedett izoláló réteg esetén a prizmában tárolt burgonya kibontásakor az alvőrügyekből fejlődő egyes csírák 80—100 cm hosszúságot is elérnek, s így „megvakulnak“, miközben a kimerült és elsatnyult gumók kétes minőségű ültetőanyag értéket képviselnek. Ezért a prizma tavaszi hónapokban történő bármilyen megzavarása — akkor amikor a burgonya már átjutott tenyésztési pihenőjének időszakán és impulzust vár az új élethez — helyrehozhatatlan következményekkel járhat. VETŐGUMÖ A PINCÉBEN A pincében tárolt burgonya-vetőgumő környezeti hőmérsékletének egyetlen regulatora a szellőztetőnyílás, amely használatakor azonos elveket érvényesítünk, mint prizmázás esetén. Előnyös azonban, hogy a pincében alkalmunk nyílik az elhelyezett vetőgumót tél folyamán átvizsgálni és kiválogatni, s így tavaszig itt tiszta ültetőanyag marad, mert a kiselejtezett mennyiséget rendszerint feletetjük vagy másképpen használjuk fel. Ezért a pincébe inkább olyan vetőanyagot helyezünk, amely bizonyos manipulációt kíván a tél folyamán. A sok egyéb fontos tavaszi munka idején néha legnagyobb gondosság ellenére is előfordul, hogy a burgonya — különösén középkorai vagy középkései fajták esetén — nem kívánatos, fény nélküli csírázáson megy át. Ilyenkor a burgonyának viszonylag rövid a tenyésztési pihenője. Például ez a Krasava vagy a Jirka fajtánál 110—120 nap. Ha ezeket szeptemberben takarítottuk be, már február közepén képesek csírázni, viszont nekünk a fajtákat további két hónapon át kell raktároznunk, míg ültetésre kerülnek. És mindezt felmelegedő időjárás közben szükséges vállalnunk, amikor az aránylag alacsony hőfokon is lassan csírázni kezd. Ilyen esetben a kiültetés előtt egyszeri csírázással számolhatunk. Hogy a gumók ezen egyszeri csírázása jó vagy rossz hatást gyakorol-e a növény további fejlődésére, erre vonatkozóan a szakértők véleménye eltérő. Egyesek szerint a fő- illetve koronacsírának letörése a többi járulékos, vagyis adventív csírák növését segíti elő, ami a gumók nagyobb fejlődését vonja maga után. Mások a főcsírának tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget, amelynek elveszítésével csökken a növény életképessége. Azonban a kiültetés előtt a gumók fény nélkül fejlődő sápadt, nyúlott úgynevezett etiolis csíráit mindenképpen törjük le. Jantner A. mérnök, a Královái Növénynemesítő Állomás dolgozója
