Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-09 / 3. szám

Evzárógyűlés előtt két szövetkezet házatáján Két szomszédos szövetkezetben néz­tünk körül. Ilyenkor bizony sok a munka, főleg a könyvelőségekben. Kattognak a számológépek, emelked­nek a számoszlopok és a számokkal' dolgozók a végösszeget még csak sejtik. Most tesznek számvetést az évi gazdálkodásról és a termelési eredményektől függ, mennyi jut az alapokra, a munkaegységekre. A két gazdaság kissé féltékeny egymásra. Nem rosszindulatból. A termelési és pénzügyi mérleg elkészítése után dől el, melyik lesz az első a járásban. Először Gergelovára kopogtattunk be. Amikor a számadatok felól érdeklőd­tünk, Zatykó Károly főkönyvelő egy cseppet sem jött zavarba. — Bár nálunk is van némi hiány, de a 25 koronát azért megadjuk egy munkaegységre. Nem engedhetjük, hogy csorba essék szövetkezetünk hírnevén. — No necsak ezzel dicsekedj — teszi hozzá Viliam Guzmicky, a szö­vetkezet fiatal elnöke — a termelés­ben sem kullogunk hátul. Hacsak ... ki tudja? A nyitraivánkaiak nem előz­nek-e meg ... — Azt kötve hiszem — vágja rá magabiztosan a könyvelő. — Ügy hal­lottam, hogy a tojáseladási terv tel­jesítésében van náluk némi hiány. Mi pedig helytálltunk. 400 mázsa sertés­hús helyett 403 mázsát, 190 mázsa marhahús helyett 192 mázsát adtunk. A szerződés 95 000 tojás eladását irta elő, de 118 000-et könyvelhetünk el. A 140 000 liter tejet pedig megtoldot­tul 4000-rel. Ha nagyobb legények a nyitraivánkaiak, gratulálunk nekik. De akárhogy is lesz, nem kell szégyen­keznünk. Értjük mi a parasztvirtust. — Nem hiába beszélnek ilyen ma­gabiztosan a gergelovái szövetkezete­­sek. Egy hektár után 150 kg húst, 380 liter tejet és 290 darab tojást ad­tak el. Az egy hektárra eső áruterme­lés értéke 6020 korona. Eddig még mindig az elsők közé kerültek a já­rásban, most egy kicsit féltik vezető­helyüket. — Mit mondanának az ismerősök — Zsörtölődik Zatykó elvtárs —, ha le­maradnánk. — Eh, nem lesz abból semmi! — mondja, ki a végszót az elnök. — Meg­látjátok, hogy a nyitraivánkaiak le­maradnak. — A versengésről nemcsak a veze­tők vélekednek így. Minden szövetke­­zetes gazda a maga helyén, amit lé­nyegében a termelési eredményekből is látunk. Munkahelyén meglátogat­tuk Anna Janic.skovát, a baromfifarm kitüntetett dolgozóját. — Milyen a tojáshozam? - érdek­lődtünk. — Hát most nem nagyon dicseked­hetek, mert hideg van és a tojóház nem elég meleg, de tyúkonként a 140 tojást kitermeltem. — Elégedett az eredménnyel? — Hát jobb is lehetne. A kongresz­­szus tiszteletére 4000 tojást vállaltam jár az utolsó helyen. Csaszta István, főökonómus egyből kivágja: — Mi is 25 koronát terveztünk egy munkaegységre. Előlegként 15-öt fize­tünk. Számolgattuk már az eredmé­nyeket. Valamivel talán lemaradunk a gergelováiak mögött. De azért ná­lunk is van fejlődés. A 454 mázsa ser­téshús helyett eladtunk 527-et, a mar­hahúst teljesítettük, a tojáseladási terv teljesítésénél sincs lemaradás. A tejnél viszont hiányt mutatunk ki. A nyitraivánkaiaknál az egy hektár­már 14 literes tehenünk is. Persze, ez még nem a végsző. Most feleségem­mel 31 tehéntől 170 liter tejet fejünk naponta. Nem rosszabb a tejhozam Sándor komámnál sem. Igaz, hogy most Irigykednek ránk a faluban. Azt mondják a régiek, hogy elvettük a kenyerüket. Nehéz az embernek; már az is baj, ha jól dolgozik. De hát nem vehetünk figyelembe mindenféle rosszindulatú rágalmazást, amikor arról van szó, hogy több tejet kell fejni.- Azt is tedd hozzá, — mondja Sándor —, követeljük a szövetkezet vezetőségétől, hogy valamilyen mó­don biztosítson meleg vizet. Száraz a takarmány, ízesíteni kéne. De hát nincs maleg víz és melasz. Addig rág­juk a szövetkezet vezetőségének fü­lét, míg meg nem oldja ezt a prob-Hozzáértő emberek Zárszámadás előtt egy Ipoly menti szövetkezetben Egy szippantás, fejés előtt ra eső termelés a következőképpen alakult: eladtak 149 kg húst, 258 liter tejet és 266 db tojást. Bizony valami­vel gyengébb, mint a gergelováiaké. De a szövetkezetre jellemző, hogy minden lehetőséget megragadnak a termelés emelésére. A gergelovái szö­­vetkezetesek átlagos keresete 1200 — 1300 korona, de egyesek 1700 koronát is keresnek havonta. A nyitraivánkai­­ban az átlagkereset 1010 korona, de a jó termelési eredményeket elérők 1800 — 1900 koronát is elérnek. Bolko János szarvasmarhaetető 1860 koro­nát, Takács Ludmilla anyasertésgon­­dozó 1650 koronát kapott a múlt hó­napban. Borovy Anton és Sándor Ru­dolf 2600 koronán fölül keresnék. Er­ről a két emberről meg kell jegyezni, hogy nemcsak a fizetésben érnek el rekordot. Esteledett már, amikor elbeszélget­tünk Borovy és Sándor fejővel. Meg­járták már az élet útját. Hosszú éve­kig Csehországban dolgoztak. Borovy bányában szenet is fejtett és most hazajött a szövetkezetbe. A szövet­kezet vezetősége tárt karokkal fogadta őket. Lakást kaptak a négy család szá­Anna Janicková pontosan és szakszerűen eteti a tyúkokat terven felül, s teljesítettem is. Mert milyen ember az, aki vállal és nem teljesíti?! Még jobban kell dolgoz­nunk, amint a kongresszus határozata is kitűzte, hogy a mi becsületünkön ne essen csorba. így beszélnek a többi gergelovái szövetkezetesek is. Ütravalóul még meginvitáltak a szövetkezet évzáró gyűlésére is. — Nehogy elkerüljön minket — kiáltotta az ajtóból Zatykó. — Mert nem akármilyen esemény nálunk az évzáró gyűlés. — ■ — . Nyitraivánkán szintén a számokkal dolgoztak. Gazdaságuk szintén nem mára épült szövetkezeti házban. La­kásgondjuk nincs. Nagy feladattal bízták meg őket. A tejtermelést fel kellett emelni. — Bizony nehéz volt a kezdet — mondja Borovy. — Legyengült, gon­dozatlan teheneket találtunk az istál­lóban. Előfordult, hogy a régi fejők ki sem fejték a teheneket. Inkább a boros kulacsot szopogatták. Az istálló­ból gyakran hangzott ki a nótaszó, de a tej minden nap apadt. Amikor meg­kezdtük a munkát, csak 2,8 liter tej volt az istállóátlag. Sándor komámmal összebeszéltünk, hogy ha törik, ha szakad, megmutatjuk, lehet itt tejet fejni. Nézze csak a fejtáblákat. Van lémát. Nem akármilyen fejők voltunk mi Csehországban sem. Itt sem akar­juk, hogy csorba essék a fejők becsü­letén. Meg aztán a szövetkezet se maradjon le épp a tej miatt. Mert úgy hallottuk, másból teljesítettük a szerződést.- Az új évben nemcsak a terv lesz meg, de többet is fejünk — mondja magabiztosan Borovy, — Feleségem­mel együtt több mint 4000 koronát keresünk havonta. Ezért dolgozni is kell. Nem hagyhatjuk kátyúba jutni a szövetkezet szekerét. SZIKSZAI Vilmos elvtérs a sahi EFSZ elnöke ugyancsak belemerült a számok rengetegébe. Kicsiny jegyzet­füzete előtte fekszik és türelmesen, megfontoltan összeegyezteti a leltári naplő és a saját adatait. A szövetke­zet zárszámadásra készül. A kimuta­tások arról tanúskodnak, hogy 1962- ben a kedvezőtlen száraz időjárás el­lenére is kimagasló eredményeket ér­tek el. Nézzük csak meg közelebbről, hogyan. . A legfontosabb termelőeszköz Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a mezőgazdaság legfontosabb alap­eszköze a föld. Termőképessége első­sorban a termelőn múlik. A sági szö­vetkezetben sosem tévesztették ezt szem elől. Fényes bizonyítékul szol­gál erre a jő trágyázási terv, amely azt mutatja, hogy évente 104 hektárt, a szántó 26 %-át látják el szerves­trágyával, 390 vagon istállőtráoyát termelnek, amely bőven elegendő a talajerő fokozására. A rendszeres trágyaellátás kedvezően befolyásolja a szántó humusztartalmát, a talajpa­­rányok élénkebb működését, miáltal a növényzet is gyorsabban, jobban fejlődhet. Ezek szerint a szövetkezet gazdasági trágyával való ellátottsága a tervnek és a célnak megfelelő. Azonban a szervesanyag nem csupán az egyedüli tápanyag, amelyet a talaj­ba juttatnak. Igen jelentős tápértékét képvisel az az ásványi, koncentrált trágyamennyiség is, amelyet évről évre felhasználnak. Az 1962-es évben például a gabonafélékre és a kapá­sokra hektáronként átlagban 6 mázsa műtrágyát adtak. Ez azt jelenti, hogy mélyen tudatában vannak a nagy­üzemi gazdálkodás küldetésének, ami abból adódik, hogy mindenütt arra alkalmas, hozzáértő emberek vannak, ki-ki mestere szakmájának. Nem véletlen műve — hanem na­­gyonis tudatos jelenség az is —, hogy Paulovics elvtárs, a szövetkezet ag­­ronómusa már az 1961-1962-es gaz­dasági évben megkezdte a nitratáció alkalmazását. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskoláról útnak indított igen hasz­nos módszert — aránylag nagy terü­leten — 59 hektáron vezették be. A gabona vetésterület hektárjára szán­táskor 2,5 mázsa, a vetésnél pedig 2 mázsa foszfor- és káli műtrágyát szórtak ki, a vegetáció időszakában, márciusban 50 kg mészsalétromot, május elején pedig 100 kg lovosicei salétromot adtak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb eredményt azon a 18 hektáros parcellán érték el, amelyen három szántást alkalmaztak. Itt búzából 42,3 mázsás hektárhozamot értek el átlagban. Persze, a jó talaj­művelésen, valamint a talajerő gaz­dálkodáson kívül a kiváló eredmény eléréséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a búzát agrotechnikai határidőn belül, azaz 1961. szeptember 29-ig a földbe tették. Az eredményeket össze­gezve, búzából 31,3, árpából 35,4, sze­meskukoricából pedig 35 mázsás át­lagtermést értek el. Az 1962-es év őszén 60 hektáron készítették elő a talajt a nitratáciőra. A tápanyagellátást a következőképpen oldották meg: A szántásnál kiszórtak 2 mázsa szu­perfoszfátot és 1 mázsa kálisót, a ve­tésnél ugyancsak 2 mázsa szuper­foszfátot, 1 mázsa kálisót, valamint 1,5 mázsa kénsavas ammóniát adtak. A vegetáció idején a növény 1 mázsa mészsalétromot és 50 kg lovosicei salétromot kap. Amint látjuk, a táp­anyagellátás igen jó, tehát a termés­nek is kiválónak kell majd lennie, mi­vel a vetést a fönt említetteken kívül, agrotechnikai határidőn belül október 15-ig elvégezték. Tavaly — mivel komoly, igényes állattenyésztési tervet készítettek — 63 hektáron újították fel a here és a lucerna vetésterületét, Így lett volna a szövetkezetnek 107 hektár értékes szántóföldi takarmánya, de sajnos, az új vetésterületet a szárazság tönk­retette, ki kellett szántaniok, s csak 44 hektár lucernájuk maradt meg. Ezekután érthető, hogy szigorú taka­rékosságot kell bevezetniük. Nagyon visszahúzta a szövetkezetét az is, hogy még most sem készült el az 1962-re tervezett 50 hektáros öntöző­­berendezés, amelyet csak az 1963-as évben vehetnek majd igénybe, ha ak­korra, amikor szükség lesz rá, elké­szül. Az őszön újabb 25 hektáros hor­dozható öntözőművet vásároltak, ame­lyet az Ipoly és a Korpona melletti távolabb eső legelők öntözésére hasz­nálnak majd föl. így 75 hektárra emelkedik a belterjes öntözéses terü­let, amelynek legnagyobb részén zöld­ségféléket, takarmányokat és kapáso­kat termelhetnek. Állatsűrűség és termelékenység — magasabb jövedelmezőség A mezőgazdasági termelés ezen ré­sze két oknál fogva szükségszerű. El­sősorban az elegendő istállótrágya termelése szempontjából, amely a ta­laj szervesanyagellátásáná! szükséges, befolyásolja a növényi termékek, de különösen a takarmányok hozamát, másodsorban — ami az előbb emlí­tettekből származik — az állati ter­mékek rendszeres, tervszerű előállí­tását biztosítja. Ennek tudható be, hogy tavaly a mezőgazdasági terület 100 hektárjára 63,3 szarvasmarhát (ebből 26,4 a tehén), tyúkokból pedig 560-at, valamint a szántó 100 hektár­jaként 161 sertést, (ebből 15,4 az anyakocát) tartottak. A jó üzemszervezés azt eredmé­nyezte, hogy a hús, tojás és a tejter­melési tervet teljesítették, sőj* bizo­nyos szakaszokon magasan túlszár­nyalták. Ennek köszönhető, hogy a szerződéses eladási tervet húsból 763 helyett 981 mázsára kerekítették ki, ami annyit jelent, hogy hektáronként 159 kgi húst adtak el. Tojásból • 200 000 helyett 242 698-at, azaz hek­táronként 708 darabot juttattak köz­ellátási célokra. Annak ellenére, hogy szálastakarmányokból nem termett elegendő, a 240 000 litert előirányzó szerződéses tejeladási tervet mégis túlszárnyalták és 242 641, — hektá­ronként 411 liter — 3,7 % zsírtartalmú tejet adtak el. A takarmányhiány vé­gett azonban legkevesebb 40 000 liter tejet vesztett a szövetkezet. Az itt elmondottakból világosan ki­tűnik, hogy a ságiak minden tekintet­ben teljesítették dolgozó népünk, álla­munk iránti kötelezettségeit. Ezért dicséret illeti a szövetkezet minden dolgozóját, a növénytermesztőket — közülük az asszonyokat — a gépesí­tett csoport tagjait, az állattenyész­tőket, s nem utolsósorban a szövet­kezet éber vezetőit, akik 1962-ben jól megállták helyüket, ésszerűen irá­nyították a termelést, minek követ­keztében a szövetkezet magasan túl­szárnyalhatta pénzügyi tervét. Pénzügyi kilátások A termelési és az eladási feladatok teljesítése alátámasztja azt a tényt, hogy ez a szövetkezet az 1962-es — nem éppen könnyűnek mondható — évben példásan gazdálkodott, amihez hozzájárult az is, hogy az ottani vá­rosi nemzeti bizottság minden segít­séget megadott a szövetkezetnek. Á példás munka meghozta gyümölcsét, amelyet az ökonómiában pénzértékben fejezünk ki. A szövetkezet pénzügyi tervében négymilliós nyersbevétellel számolt, s mi lett az eredmény? Az, hogy a pénzügyi egyenleg 4 400 000 koronás bevételt mutat. Ennek a hogyanjáról már előzőleg beszéltünk. Ezek a tények meggyőznek minket arról, hogy az emberek az időjárás mostoha szeszélyei ellenére is képe­sek arra, hogy az adott körülmények­nek megfelelően a természetet a ma­guk szolgálatába állítsák, és elvegyék tőle amire, szükségük van. Persze, ehhez érteni kell. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy ebben a szövetke­zetben értik is a módját. A környező - gyengén gazdálkodó - EFSZ-ek számára ebből az a tanulság, hogy a tanulás sosem szégyen, lessék el hát a ságiak módszereit és gyümölcsöz­­tessék azokat saját és a közösség ja­vára, Hoksza István Két szövetkezet házatáján jártunk. A gerelovái tiszta számlával indul az új esztendőbe. A nyitraivánkai pedig mindent megtesz, hogy az új évben megelőzze a gergelováit. Egészséges versengés ez. Vajon ki lesz a győztes ? Mind a két szövetkezet, mert ha töb­bet termelnek, gazdagabb lesz a kö­zös és a szövetkezeti tagok is. Bállá József • Budulovó. Ruda András, a budu­­lovói EFSZ anyasertés-gondozója ér­tékes felajánlással köszöntötte az új évet. Anyakocánként ebben az évben 12 malacot választ el. (Andreas S. Kosice) • Rudnyík. December 28-ra telje­sítette múlt évi tojáseladási tervét a rudnyíki szövetkezet. A feladat tel­jesítéséhez a szövetkezet tagsága 10 200 tojással járult hozzá a ház­táji gazdaságából, (ask) • Csab. A csábi üzem CSISZ tagjai elhatározták, hogy az üzem területén lévő egy hektárnyi terméketlen föl­det termővé változtatják, s azon zöldségféléket, burgonyát és kukori­cát termelnek majd. A termést átad­ják az üzemi étkezdének. (Czakó G. Nyltra) • Zemné. A zemnéi szövetkezet tyúkfarmjának dolgozói Královics elvtársnő vezetésével a csirkék ré­szére helyet készítenek. Még január első felében ötezer csirkét vásárol­nak. Megteremtik a feltételeit, hogy az elhullást a minimumra csökkent­sék és a csirkék tizhetes korukra el­érjék az egykilós súlyt. Méltó birto­kosai akarnak lenni a szocialista munkabrigád címnek. (Nagy András, Zemné) • Humenné. A humennél járásban nagy befogadóképességű tojóházakat cén, Haburán és Kamenyicén. Ahhoz, építettek. Krásznébrodon, Medzilabor­hogy a járás teljesíthesse tojáseladási tervét, további nyolc szövetkezetben építenek tojóházat, és 36 ezerre eme­lik a tyúkállomány létszámát. (St?bar R. Kosice) • A humennéi járás üzemeiben és szövetkezeteiben 61 ifjúsági kollektí­va működik. Ebből 16 kollektíva már a cím birtokosa, további 25 kollek­tíva pedig versenyez a megtisztelő cí­mért. (rsk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom