Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-27 / 25. szám

• • Üres a „demokrácia“ kirakata Az utóbbi időben annyi más nem­zetközi esemény kötötte le a világ­közvélemény figyelmét, hogy az Ázsia Németországának nevezett Ko­rea déli részéből érkezett aggasztó jelentések csak szórványosan kerül­tek az érdeklődés középpontjába. Amikor azonban az elmúlt napokban a washingtoni kormány dollár-milliói­val támogatott dél-koreai kormány elleni összeesküvésről érkezett hír, bebizonyosodott, hogy a Távol-Kelet egyik legveszélyesebb hidegháborús gócpontjában a súlyos politikai és gazdasági válságok hatalmi harccal párosultak. Közismert, hogy ez év augusztusá­ban lesz 10 éve a hároméves koreai testvérháború befejezésének. A pá­rizsi Monde című burzsoá napilap két évvel ezelőtt ezt írta: „Ott voltam a fegyverszüneti szerződés megkötésé­nél. Az amerikaiak a szabad világ ne­vében azt ígérték hogy Koreát a de­mokrácia kirakatává teszik. A „szabad Dél virágzó bolt lesz, amelynek gaz­dag kirakata megszégyeníti a kom­munista Északét“. Vizsgáljuk meg most közelebbről ezt a „demokrácia-kirakatot“. Amíg a Koreai Demokratikus Köz­társaság dolgozói rögtön hozzáfogtak az imperialisták által kirobbantott háború sebeinek mielőbbi begyógyítá­­sához, és az eltelt 10 év alatt soha nem látott felvirágzásnak indult az ország, a déli részen valóságos ame­rikai támaszpont lett. A kimondottan Washingtonból irányított és támoga­tott Li Szin Man tábornok féktelen terrort vezetett be a társadalmi élet­be. A termelés évekig nem indult meg, később pedig áttért a hadigyártásra. Alacsony volt az életszínvonal, de ennél nagyobb volt a megtorlás azok ellen, akik a beígért „demokrácia“ néhány gyakorlati megnyilvánulása után áhítoztak. Amikor 1960 áprilisában Dél-Korea népe megszabadult Li Szin Mantól, viszonylag enyhült a tömegekre ne­hezült nyomás, sőt úgy tűnt, hogy a diktatúra átadja helyét egy demokra­tikusabb társadalmi rendszernek. Ez azonban nem következett be, mert egy év múlva, 1961 májusában ismét katonák vették kezükbe a gyeplőt. Letartóztatásokkal, a parlament fel­oszlatásával, rendkívüli állapot kihir­detésével és a haladóknak egyáltalán nem mondható pártok betiltásával jelezték egy még sötétebb korszak kezdetét. Az előző diktátor idejéből fenn­maradt infláció és az életszínvonal csökkentése tovább súlyosbodott. Az utóbbi két év során a teljes gazdasági válság képét mutatja az ország. Je­lenleg a lakosság 20—25 %-a munka­­nélküli, az ország ipari és mezőgaz­dasági termelése hihetetlenül ala­csony, teljes az anarchia és a kilátás­­talanság. Ezzel szemben az egy főre eső lakosra számítva Dél-Koreának van a világon a legnagyobb számú hadserege. Minden tizedik felnőtt férfi egyenruhát visel. Az amerikai kormány 1945 óta az egymást váltakozó dél-koreai ural­kodó köröknek több mint 15 milliárd dollár segélyt nyújtott. De mindez a feneketlen kútba dobált kincsgyűj­tésre emlékeztet. Dél-Koreában há­rom hónap óta súlyos politikai válság uralkodik. Pák Csöng Hi tábornok, jelenleg} elnök, nem tudta annyira megerősíteni hatalmát, hogy a kato­nai vezetők közt dúló állandó hatalmi harc kereszttüzében ne égesse meg az újját. Bár a már említett kor­mány-ellenes zendülés szervezőit börtönbe záratta, politikai megfigye­lők szerint ezekben a napokban az USA tovatűnni látja egyik legdédel­­getettebb diplomáciai elgondolásának megvalósítását — a régóta tervezett északkelet-ázsiai paktum, a NEATO megteremtését. Az összeesküvők letartóztatásával azonban korántsem ért véget a hatal­mi harc és nem szűntek meg a gaz­dasági problémák sem. Ellenkezőleg: éppen az összeesküvés leleplezésével felkavart légkörben kerültek felszínre azok a tényezők, amelyek Dél-Korea súlyos gazdasági helyzetéről tanús­kodnak. A bebörtönzött ellenzékiek titokban kiadott jelentései beszámol­nak arról, hogy az országban ötven év óta nem volt olyan rossz termés, mint tavaly nyáron. Megközelítőleg a szokásos évi átlag egyharmadát érték el. Az egész társadalmi életre a nem­törődömség és a kilátástalanság nyomja rá a bélyegét. A Fehér .Házból rángatott katonai junták vezetőinek „lelkén“ szárad az is, hogy mindeddig nem történt ko­molyabb lépés az ország békés egye­sítésének útján. A Koreai Demokra­tikus Köztársaság részéről számtalan kezdeményezés és jóindulat történt. Vajon meddig tűrf a sokat szenve­dett dél-koreai nép az amerikai im­perializmus távol-keleti bábrezsimjé­­nek uralmát? Vajon mikor töri be a „demokrácia" üres kirakatának abla­kát? —tg— Szorgalmas fiatalok A CSISZ kerületi bizottsága elisme­rő oklevéllel Jutalmazta meg a 5u­­rianky-i helyi CSISZ-szervezetet a múlt évben tanúsított példás munká­jáért. A fiatalok Suriankyban a rájuk bízott 20 hektáron szemeskukoricáből hektáronként 52 q termést gyűjtöttek be. * * # A Zlaté Moravcei-1 GTÄ fiataljainak egy csoportja L1BOR GASPARIK veze­tésével bekapcsolódott „A munka irán­ti szocialista viszonyért és a paraszt­becsületért“ mozgalomba. A maróti fiatalok kötelezettséget vállaltak hogy a munkatermelékenységet 10%-kal fo­kozzák és fejenként 5000 korona ér­tékű költséget takarítanak meg. A ki­javított gépeket „Példás minőség“­­jelzésű címkével akarják ellátni. Azon­kívül a csoport minden tagja vállalta, hogy az idén elsajátítja a gabonakom­bájnok javításához szükséges ismere­teket, továbbá, hogy az év folyamán 30 000 korona értékű, 10 újítási javas­latot nyújtanak be. MARIAN TAKÄC, (Nitra) Nyltra 1945 hűsvét előtti hétfője reggelén még egy frontmögöt­ti csendes város benyomását keltette. A fő utcán fekete pojácák, gárdisták feszítettek és hencegtek, hogy az arc­vonal „megmerevedett“ a Garamnál. A Schiller-kávéház bejáratánál egy csoport hetyke tiszt nyugtatta a szi­pogó méltóságos- és nagyságosasszo­nyokat, hogy „sie kommen nie nach Neutra! Auf unser deutsches Ehren­wort“, azaz, hogy a felszabadítók so­hasem érik el Szlovákia legrégibb vá­rosát. Néhány percen belül azonban gyö­keresen változott a helyzet. Támadás érte a város katonai támaszpontjait. A német tisztek hamuszürke arccal feküdtek az utcán, a gárdisták pedig eszeveszettül csomagolni kezdtek. A lakosság a németek minden bíztatása ellenére kézikocsival vagy csak háti­zsákkal kivonult a Zoborra. Aki ott­hon maradt, a pincébe bújt. Mindenki tudta, hogy Nyitra részére megkezdő­dött a II. világháború uto.lsó szaka­sza. Kedden újabb légitámadás érte a repülőteret, a hires Luftwaffe-nak se­hol semmi nyoma sem volt. Csak né­hány légelhárító ágyú ugatott. Aznap este láttam az utolsó három német repülőgépet elrepülni Nyitra fölött. Március 28-án, szerdán már az or­szágutak is megteltek menekülő né­metekkel. Malántán fellázadt a német katonai fogolytábor. Itt összpontosí­tották azokat a német katonákat, akik már nem akartak Hitlernek szolgálni. A foglyokat mind agyonlőtték, az őr­ség pedig a menekülők áradatába ve­tette magát. Az ágyúzás erősen folyt. Délben három nagyobb tüzet számol-M éltók elnevezésükhöz A Topolőianky-i Állami Fajállatte­nyésztő Intézetben dolgozó Jozef Cer­­ven? által vezetett fejőgulyások és marhagondozók öttagú munkacsoport­ja, amely büszkén nevezheti magát Szocialista Munkabrigádnak és CSKP XII. kongresszusa kollektívájának, to­vábbra is kiváló teljesítményekkel hívja fel magára a figyelmet. A kol­lektíva tagsága — Stefan Boriin, Ján Liska, Karol Kukuöka és Helena Bor­­őínová 42 fejőstehenet és 40 hathóna­posnál fiatalabb borjút gondoz. Ta­valy az előírt 502 100 liter tej helyett 530 583 litert fejtek és tehenenként 3420 literes évi átlagot értek el. A bor­jaknál pedig a napi75dkg-os súlygya­rapodást 10 dkg-mal szárnyalták túl. A kollektíva az évre is értékes fel­ajánlásokat tett: A 9,8 literre terve­zett népi tejhozamot 10 literre, a bor­jak darabonkénti súlygyarapodását naponta 80 dkg-ra és a 100 tehén utá­ni borjuelválasztás arányszámát 92- ről 94-re szándékozzák növelni. M. Takáő, (Nitra] Harc az árvíz ellen A kegyetlen ár szinte percről perc­re emelkedett, bekerítette Kamenny Mostot, megrongálta a vasúti töltést és a közutakat. Az egész Garam men­ti síkság tengerré változott. Mindenütt víz és víz. A község apraja nagyja összefogott és bekapcsolódott a mentési munká­latokba. Köszönet jár a néphadsereg tagjainak is, akik ugyancsak teljes erőbedobással igyekeztek menteni minden megmozdíthatót. Dicséret il­leti a HNB, a helyi pártszervezet és a tömegszervezetek tagjait példamutató munkájukért. SZÁRAZ LÁSZLÚNE, (Kamenny Most) Tizennyolc esztendő... tam meg a városban, estefelé pedig — jól láttam a Zoborról — egy ne­gyedik csóva lobbant a város szívé­ben. Porrá égett a karcsú, oszlopos városi színház. Csütörtökön, 29-én a zobori úton egy menekülő német tiszt kiáltott ránk, szemében rémület lát­szott, a kezében tábori térképét len­gette: igaz-e, hogy az oroszok már Verebélyen vannak? Ezt kérdezte a Wehrmacht egy tisztje civilektől, ugyanazok egyike, akik néhány nap­pal azelőtt becsületszavát adta, hogy „azok“ Nyitráig sohasem jutnak el. De hány ilyen becsületszót adtak már a történelem folyamán! A német ágyúk akkor már a Zobor másik szé­léről, a Lupka-hegyről tüzeltek. Az utolsó német katonát március 30-án pénteken láttam. Lemaradt valahogy a menekülők áradatából. Zárt pincénkbe jól behallatszott a gépfegyverek kattogása: már közel­harc folyt. Estére csend lett. Amikor kiléptünk a szabad levegőre, furcsa látvány ragadott meg bennünket. A Hold vérvörös korongja mintha a vár mögött bújt volna ki. De hogyan csaphatnak lángok a vérvörösen izzó égitestből? Dehogy volt a Hold! Az ősrégi nyltrai vártorony égett, a me­nekülő németek gyújtották fel. Március 31-én, szombaton már mo­épülete csupa rom és üszők. A Schil­­ler-szállóból csak a kormos faiak me­redtek az égnek, a földön még izzót a zsarátnok. A fő utcán alig maradt épen egy-egy ház! Hát még a volt Kalmár utca, Andrásdomb, vagy a Pár­utca! De a füstölgő romok közt már megindult az új élet. Vöröskarszala­­gos munkásosztagok takarították el a szörnyű múlt gyászos emlékeit, hogy lerakják a jövő alapját, amely már mindnyájunké lesz! És ez most, tizennyolc év múltán látszik meg legjobban. Ott, ahol vala­ha a repülőtérre a bombák hullottak, ma Nyitra új városnegyede áll befe­jezés előtt: a Mezőgazdasági Főiskola komplexuma, vagy ahogy itt, a Zobor alatt nevezik, az új egyetemi város. Itt emelkedik Nyitra első „felhőkar­colója“, a tízemeletes főiskolai ln­­ternátus. A leégett Schiller-szálló he­lyén áll Nyitra „ezüsttükrös“ kávé­háza az ötemeletes Zobor-szállóban. A Párutca egyszerűen eltűnt a föld szí­néről. Helyén korszerű, hatalmas ál­lami házak épültek és az öregebb nyltrai polgár csak ámul, hová is tűnt el ez az egész városnegyed? A katyu­­sák volt állomáshelyén szépen gon­dozott park és strandfürdő várja munka után a dolgozókat. A romba­­dőlt fő utcán ma már egyetlen megté­A nyitrai főiskolai internátus solygó szovjet katonákkal beszélget­tünk. Szabadon — annyi súlyos év után! Hirtelen repülő berregésére fi­gyeltünk fel és az óvóhely irányába nézelődtünk; az ukrán főhadnagy azonban, aki a Sindolkán tábori tele­font szerelt, csak kacagott félelmün­kön. „Ezek már a mieink! Hol vannak már a németek! ...“ Elindultam a város felé. A néme­tek felrobbantották a Zobor és a vá­ros közti hidat, de a szovjet hadse­reg azonnal pontonhídat épített, utat hagyva rajta a gyalogosoknak is. Ak­kor láttam először, micsoda hatalmas erőt képvisel ez a hadsereg! Az ideig­lenes hídon szünet nélkül özönlöttek a tankok, teherautók, ágyúütegek, katonák. Az út mentén, a rét tele s tele volt teljes erővel tüzelő katyu­­sákkal! Egyszeriben megértettem, miért rettegett a német hadsereg et­től a fegyvertől. Bent a városban bizony, szörnyű kép fogadott. A főtér sarkán a patika pázott ház sem áll; az esti neonfény kékes világa csupa új házat sugároz be, amelyeken nagyvárosiasán szipor­káznak a színes fényreklámok. Mly­­nárce mögött két újabb magasépület fogadja a látogatót! A leégett vár újra egykori festői szépségében ra­gyog, alatta az új Nyitra másik nagy városnegyede, a Hídelőváros épült fel. Az egykor vérrel öntözött utcákon víg élet, fiatal fiúk és leányok kacaja cseng, mert hiszen Nyitra a tizen­nyolc év alatt iskolaközpont lett, két főiskolával büszkélkedik! Tizennyolc év nem nagy idő a történelemben, de itt, szűkebb hazámban, Nyitrán épp úgy mint másutt, csodákat teremtett. Aki összehasonlítja a frontseperte szlovákiai városok, Léva, Érsekújvár vagy Nyitra képét a tizennyolc év­vel ezelőttivel, ma csak egyet áhíthat magában: soha többé háborút! Sugá­rozzon be mindent a béke meleg napfénye! Mártonvőlgyi László • Egy jómegjelenésű osztrák bár­táncosnő nemrég szerződést kötött az olaszországi „Zöld macska" nevű mu­lató tulajdonosnöjével. A táncosnő a szerződés értelmében el is utazott Itáliába, hogy 15 napos kötelezettsé­gének eleget tegyen. Legnagyobb megrökönyödésére a tulajdonosnő el­­utasítottp, sőt fizetni sem akart. A bécsi hölgy erre az olasz bírósághoz fordult igazságszolgáltatásért, de ott is elutasították. A döntést a követke­zőkkel okolták meg: Olaszország, mint az Európai Gazdasági Közösség tag­állama nem engedélyezheti olyan ál­lam táncosnőjének - ez esetben ausztriainak - olaszországi szereplé­sét, amely nem tagja az EGK-nak. Az osztrák táncosnők nem kívánatos kon­­kurrenciát jelentenének olasz kartár­saik számára.“ • Egy kíváncsi francia újságíró, aziránt érdeklődött Pompidou minisz­terelnöknél, hogy mennyire elégedett politikai karrierjével. A francia kor­mányelnök, aki azelőtt több nagy ipar­­vállalatban és bankban töltött be ma­gasabb állást, azt válaszolta, hogy új funkciójával megelégedett. „Azelőtt szobám ablaka mindig az udvarra nyílt. Amióta miniszterelnök vagyok, dolgozószobámból a kilátás kertre nyílik“. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••"•••9999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999991'9 Élenjáró mezőgazdasági szakembereink javaslatai (Befejezés az 1. oldalról.) • Egyelőre nincsen elegendő Zeazinunk a ku­korica kezelésére. Javasoljuk a vegyszer sorper­metezéssel történő alkalmazását, hogy így na­gyobb területeket kezelhessük a rendelkezésünkre álló Zeazin mennyiségből és növeljük annak ha­tékonyságát. Elsősorban a komplexen gépesített brigádokat és csapatokat látjuk el elegendő her­­biciddel. A tenyészidő alatt Agriannal és Diko­­texszel fejtrágyázunk, ha a növényzet eléri a 15 — 25 cm-es magasságot. 5. A burgonyaültetés és a kukoricavetés biztosítása • Mozgósítani kell a saját forrásokat, a takar­mányburgonya tartalék egy részének kiválogatá­sával. • A hiányzó Ultetőanyag mennyiséget szom­szédi segítség révén szerezzük be. • Ne csökkentsük a területegységenkénti ülte­tőanyag mennyisége', sőt ellenkezőleg, hektáron­ként 30 mázsára is növeljük (mint a csehországi kerületekben), hogy így biztosítsuk a teljes nö­vényállományt. Az élenjáró burgonyatermesztők tapasztalatai azt mutatják, hogy nem ajánlatos a burgonya ültetőanyagot darabolni. Készüljünk fel a korai burgonya öntözésére, hogy minél hamarabb be­takaríthassuk, és minél nagyobb terméshozamot érhessünk el. • Föltétlenül be kell tartani az ültetés agro­technikai határidejét, tehát a burgonya ültetését május 15-ig Szlovákia minden termelési körzeté­ben be kell fejezni. • A négyzetes-fészkes vetést csak ott alkal­mazzuk, ahol nagy csírázóképességű (90 °/o-on felül) vetőmag áll mezőgazdasági üzemeink ren­delkezésére és ahol biztosítani tudják a négyze­tes vetés pontosságát. • Tekintettel arra, hogy a kukorica csíráző­­képessége kisebb, előnyben kell részesíteni a so­ros vetést. III. Az itt javasolt intézkedések nem jelenthetnek pontos utasítást minden mezőgazdasági üzem szá­mára. Kívánatos, hogy az itt közölt agrotechnikai elveket meggondoltan alkalmazzák és alkotó mó­don, az adott feltételek szerint módosítsák. A Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági Fő­osztálya mellett ülésező agronómiái aktíva ezért javasolja összes mezőgazdasági termelési igaz­gatóságunknak, mezőgazdasági iskoláinknak, in­tézeteinknek és növénynemesítő állomásainknak, hogy: • Járási méretben hasonló agronómiái aktívá­kat szervezzenek a legjobb szakemberek részvé­telével, ahol értékelik az adott helyzetet és meg­állapodnak abban, milyen intézkedéseket ajánla­nak a járás mezőgazdasági üzemeinek a tavaszi munkálatok sikeres elvégzésére. • Bizottságilag azonnal vizsgálják meg az ösz­­szes őszi vetéseket és évelőtakarmány vetéseket. Ezekbe a bizottságokba a járás legtapasztaltabb szakembereit jelöljék. • A mezőgazdasági főiskola, a mezőgazdasági középiskolák, a mesteriskolák és a növényneme­sítő állomások szakemberei munkahelyük körze­tében tevékenyen vegyenek részt a vetések álla­potának ellenőrzésében és konkrét tanácsokkal lássák el a szövetkezeteket és állami gazdaságo­kat arra nézve, mit tegyenek az egyes növény­­állományok és parcellák megmentése érdekében. Az agronómiái aktíva továbbá javasolja isme­retterjesztő intézményeinknek, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak, hogy ezekben a napok­ban, a tavaszi munkálatok idején boncolgassák a nagy hozamok mestereinek, élenjáró tudomá­nyos és gyakorlati szakembereink tapasztalatait és ismertessék azok javaslatait, s végül ismer­tessék a komplexen gépesített csapatok és bri­gádok munkaeredményeit is. ■ Elkésve látunk hozzá a tavaszi munkálatokhoz. A tavaszi munkálatok sikeres elvégzése megkí­vánja, hogy az ősz és a hosszú tél kedvezőtlen kihatásaira való tekintettel, szakértelemmel és jó munkaszervezéssel lássunk hozzá a munkához, Amint élenjáró tudományos és gyakorlati szak­embereink tanácskozása is mutatja, tőlünk függ, hogy a tavaszi munkálatokat sikeresen, jő minő­ségben és a szokottnál rövidebb idő alatt elvé­gezzük. Az adott nehezebb feltételek ellenére is, minden előfeltétel adva van arra, hogy a növény­­termesztés igényes feladatait teljesítsük és így biztosítsuk társadalmunk egyre növekvő szükség­leteinek fedezését. > Bratislava, 1963. március 22. AZ SZNT MEZŐGAZDASÁGI FŐOSZTÁLYA MELLETT ÜLÉSEZŐ AGRONÖMIAI AKTIVA 1963. március 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom