Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-24 / 24. szám

Családi in... ^^rrcsiklandó forralt bor gőzö­­^^iög az asztalon. Együtt a csa­lád. Nagyapó a tűzhely mellé kupo­rodva pipázgat — elszunyókál közbe­­közbe. Pöttömnyi unokája pajkos viháncolására huncutul csillan meg apró, fátyplos szeme. Piroska íiéni kedves szóval tart bennünket, a mai nap nagy családi eseménye, hogy veje váratlanul hazajött, ennek örülnek most mindnyájan — Piroska néni, leánya, a nagyapó és unokája. Miha­mar betoppan Piroska néni kereszt­lánya, a nagydiák Etelka is. A ke­resztmama büszkén néz rá: — Helyes kislány ugye? Jó tanuló és nagyon ügyesen táncol, ö a tánc­csoportunk egyik erőssége. Etelka ennyi dicséret hallatára kis­sé elpirul, cica-hízelkedéssel öleli át Piroska nénije nyakát. — Ugyan keresztmami, hiszen te mindnyájunkat egyformán dicsérsz, akár az összesen a lányaid lehetnénk, úgy szeretsz bennünket... Lehet is nem szeretni az ilyen en­nivaló kis bakfisokat — gondolja most bizonyára magában Piroska néni s képzeletében sok-sok kedves arc bukkan fel, a vidám leánykacagás csilingelő csengettyű-hangjait véli hallani. Hát igen ... immár több mint egy évtizede tanítja Prandorffy Pi­roska táncolni a szép, ügyeslábú dé­­méndi lányokat. Ej, de sokan tolják már közülük büszkélkedve a babako­csit! ... — .Tizenkét év, az hosszú idő, nagy idő... — szól elmélázva Piroska né­ni. — Mégis valahogyan az az ér­zésem, keveset tettem .. Nem értem el azt, amit szerettem volna!... — Talán jó lenne ha visszapillan­tanánk az elmúlt tizenkét esztendőre. Melyek voltak a nehézségek s ter­mészetesen a legemlékezetesebb si­kerek? — kérdezek most már én is valamit. — Kossuth verbunkos ... Üveges tánc... — kezdené a felsorolást Pi­roska néni, ám a „gyerekek“ közbe­vágnak. — A Déméndi lakodalom!... — emlékszik anyu? Milyen nagy sikere volt!... — Vagy a Nagyanyó meséi... — És milyen jó volt a Le a huligá­nokkal című táncparódia ami biz egy kicsit fordítva sült el... — robban ki a jóízű nevetés. Mennyi emlék! Mennyi siker, öröm, szorongás, megfeszült munka. — Vajon hogyan születtek meg ezek a táncok? — Többször ért bennünket kritika — válaszol komolyan Piroska néni. — Persze nem haragudtunk meg érte, sőt jő szívvel vettük. Ennek köszön­hetjük, hogy ma eljutottunk a nem­­zetiszínű-pántlikás, műmagyar, álnépi táncoktól a kristálytiszta népi ha­gyományokig. — Anyu nagyon sokat dolgozott az egyes táncokon — szól közbe Piroska néni lánya s férjére pillant, aki he­­lyeslőleg bólint. — Emlékszem, ami­kor a Déméndi lakodalom készült meglátogatta az idősebb embereket, megtanulta tőlük az egyes figurá­kat ... — Sok vesződség volt, de meg­érte — mondja határozottan Piroska néni. — Megérte bizony... — És jelenleg?... Milyen tánccal készül a csoport az egyre közelgő dal- és táncünnepélyekre? — Ruhamosás a címe — magyaráz­za nagy hévvel Piroska néni —, szintén helyi hagyományokra épül, cselekményes tánc. Tizenkét tagú tánccsóport táncolja. — Az utánpótlás terén nem merül­nek fel nehézségek? — Á dehogy... — vágja rá Etelka. — Hát én sem panaszkodhatok — mosolyog a tapasztalt tánckörvezető. — Ha én nem szólok nekik, akkor ők keresnek fel, ők kezdeményeznek: „Piroska néni, hát csináljunk vala­mit! ...“ Szóba kerül a csoport legkedvesebb élménye is, a csehországi körút. — A Hradec Králové-i kerületben léptünk fel, biz én már azt sem tu­dom hányszor. Csoportunk egy szép albumot őriz a kőrútról. — És mondja csak kedves Piroska néni, de egészen őszintén, milyen kívánsága lenne a tánccsoporttal kapcsolatban ? — Egész őszintén?... Hát egyszer már szeretném megérni azt, hogy az én táncosaimat a közönség soraiból nézhessem. Hogy ott1 lehessek a tap­soló emberek között... Hiszen5 így mindig csak a színfalak résein ku­kucskálok és izgulok; én tanítom be a táncot s a végén nem látom meg a saját munkámat... Az is lehet, hogy Piroska néninek teljesül majd ez a kívánsága, ám mi bizonyosak vagyunk benne, hogy nem fogja kibírni a közönség soraiban ... P. I. Bemutatóról-bemutatóra Szerkesztőségünkbe szinte naponta érkeznek a tudósítások, hogy a CSISZ, CSEMADOK stb. stb. színjátszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be ezt és ezt a színművet. Valóban, falusi műkedvelőink téli évadja ezekben a na­pokban éri el a csúcspontját; egymást érik a különböző bemutatók. Sajnos, nem áll szerkesztőségünk módjában, hogy az egyes bemutatókról írott, elemző jellegű, terjedelmes írásokat eredeti formájában közölje. Ezért ol­vasóinknak röviden, tudósítás formájában adunk hírt az egyes csoportok munkájáról és bemutatóiról. • A Strá2ne-i fiatalok színjátszó­­csoportja nagy sikerrel mutatta, be Kónya József „Arany sas“ című víg­játékát — írja Soltész József, stráínei tudósítónk. A szereplők elhatározták, hogy ,a szonjszéd községekben is elő­adják a darabot.1, ~ • A CSEMADOK plesiveci helyi csoportja Kónya legújabb darabjával, a „Senki fia“ című drámával ért el figyelemreméltó sikereket. A lelkes színjátszók több községben mutatták be a darabot — tudósít bennünket Beke László pleáiveci levelezőnk. • Csaba Zoltán, radzovcei tudósí­tónk levele arról szól, hogy a Fila­­kovské Biskupicei-i színjátszók a „Bekopog a szerelem“ című színmű­vel készülnek. A próbák fegyelmezet­ten folynak, a csoport tagjai nagy kedvvel tanulják a szerepet. A tudósí­tás szerint a püspöki színjátszóknak ezekben a napokban kell a nagykö­zönség elé lépniük. Ezért hát a be­mutatóhoz és a további előadásokhoz is sok sikert kívánunk! • Veiké Ludlncében a helyi Tűz­oltó Testület tagjai mutatták be Sí­pos Jenő „Bolondóra“ című bohózatát. A színművet Urbán Ferenc, a szövet­kezet elnöke tanította be. Csömör Jú­lia, a tudósítás írója nagy elismerés­sel szól a szereplőkről és a rendező munkájáról is. A Járási Művelődési Otthon díszoklevéllel jutalmazta a csoportot és Urbán elvtársat. Pillanatkép a „Nem olyan világot élünk“ zsélyi bemutatójáról. tinai színjátszók. Belányi János leve­lezőnk a csoport hokovcei előadását méltatja s dícsérőleg szól a falu kul­turális’ életéről. • Veres Vilmos „nagy nap“-nak nevezi, a n^rovcei kulturális élet kiemelkedő eseményének Kónya József „Senki fia“ című drámájának bemuta­tóját. Mint írja a színmű nagy ha­tást váltott ki. Dicséri Antal Lajos rendező munkáját is. • Nem tekint vissza nagy múltra a zsélyi CSEMADOK szervezet, hiszen mindössze két évé alakult meg. Az eddig elért ered­mények azonban valóban ígéretes indulást jeleznek. A múlt évben Lovi­­csek Béla „Baj van a szerelemmel“ cí­mű színművet mu­tatták be s a Szo­cialista Dráma Fesztiválján a má­sodik helyen végez­tek. Ebben az év­ben Tóth Mihály „Nem olyan világot élünk“ című vígjá­tékával léptek a közönség elé nagy sikerrel. Kajtor Pál, Zelovcei tudósítónk felvétele ezen az előadáson, készült. Jó irányítás - eredményes munka A Ievicei járásban 156 műkedvelő színjátszó-csoport tevékenykedik. Hogy az együttesek műsorpolitikája jól irányított, mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a műsorra tű­zött színmüvek a mai életünk problé­máit boncolgató drámák. A Senki fia, Huszárvágás, Baj van a szerelemmel, Veszedelmes életkor és a Bolondóra című vígjáték a legtöbbet játszott színdarab. A tanácsadó testület fe jól működik a járásban. Az elmúlt hónapokban 78 színjátszó-csoportnak nyújtottak szakmai segítséget. A színvonal emel­kedését még azzal is elősegítik, hogy csak azokat a színjátszó-csoportokat engedik más községbe, esetleg más já/^sokba fellépni, amelyet megfele­lőnek látnak a tanácsadó testület tagjai. Komoly segítséget jelent a színját­szó-csoportoknak az is, hogy válasz­tékban gazdag ruhakölcsönzője van a járási népművelési otthonnak. Mint­egy 500 jelmezt és különböző paró­kákat kölcsönöznek a járásban lévő színjátszó együtteseknek. A kölcsön-Szlovák nyelvre is lefordítot­ták Sípos Jenő Bolondóra című víqjátékát. A Podluiany t mű­velődésI otthon színjátszói nagy sikerrel látszották a bohózatot zés díja minimális. Amely csoport valamilyen versenyen vesz részt, azoknak a kölcsönzés díjtalan. A járási népművelési otthon és a CSEMADOK ebben az évben Is meg­rendezte a szocialista dráma feszti­válját. A versenyben 25 színdarabot értékelt a bíráló bizottság. Közülük a legjobb három együttes e hó 29— 30—31-én Farnában lép fel a járás legjobb színjátszó-csoportja címért. A kétyiek a Bolondórával, a farna­­diak a Veszedelmes életkorral sze­repelnek majd a fesztiválon. A győz­tes csoport részt vesz majd a Léván megrendezett körzeti vetélkedésen, ahol a luceneci, komárnoi és a nitrai járás győzteseivel versenyeznek majd a komárnoi országos döntőben való részvételért. ^ színjátszó-csoportok fellépései napjainkban is egymást követik a művelődési otthonokban. A jó irányító munkának, a rendezők rendszeres képzésének és a műkedvelők áldozat­kész munkájának gazdag gyümölcsét „szüreteli“ a közönség és jutalmazza fel-felcsattanó tapssal a színjátszás szerelmeseit. —tő— Meleg otthonban tevékenykednek • Szigligeti Ede „Szökött katona“ című színművét mutatták be a sla-V* Lehetne Stúrovóban is Utazás alkalmával, vonatösszeköt­tetésre várakozván hacsak tehetem be-benézek a vasútállomások kultúr­­helyiségeibe. Olvasgatom a lapokat, megfigyelem az ide betérő, kultúrára szomjúhozó, valamilyen irányba igyekvő embereket és más jelensége­ket. Az utazók legtöbbje érdeklődés­sel lapozgatja a folyóiratokat és szí­vesen veszi az itt vetített tudományos ismerétterjesztő és más jellegű fil­meket. Állítom, hogy nagyon hasznos létesítmények ezek a kultúrhelyisé­­gek. * * * Példás tervszerű tömegpolitikai munkát fejt ki például a Nővé Zám­­ky-i vasúti gócpont kultúrhelyisége, amelyet szívesen látogatnak az uta­zók. A tiszta teremben olvasgatva kel­lemes a vonatok csatlakozására vára­kozni. Sajnos azonban akadnak olyan vas­úti kultúrhelyiségek is, amelyek ko­rántsem töltik be hivatásukat. Ha összehasonlítom a Nővé Zámky-i és a stúrovoi állomások kultúrhelyiségeit, azok tevékenységét, a mérleg nyelve a Nővé Zámky-iak javára billen. A közelmúltban benéztem a Stúro­voi vasútállomás kultúrhelyiségébe, ahol... Bizony nagyon elkelne már a kárpitozott ülőalkalmatosságokat ki­tisztítani, továbbá meg kellene szün­tetni a gyermekek ki s befutkosását, ami zavarólag hat az olvasó közön­ségre. Ebben a helyiségben egy kinos je­lenetnek voltam szemtanúja. Egy nyelge huligán, ki tudja mi okból, arculütött egy békésen olvasó fiatal­embert, majd, mint aki nagy hőstettet követett el, butaságtól sugárzó arccal elszelelt. Csúnya eset volt ez. Tudvalevő, hogy a Stúrovoi állomá­son számottevő külföldi átutazó tu­rista megfordul, s ha bemegy ebbe a helyiségbe és ilyen meglepetések érik, nem hinném, hogy jó véleménnyel lenne a látottakról, s mi több, odaha­za elmondja, s ez pedig nem öregbí­tené kultúránk jó hírnevét. A vasútállomások kultúrhelyiségei­­ben mindenkinek, aki vonatösszeköt­tetésre várakozva olvasni kíván, he­lye van. Nincs helye azonban a pofoz­kodásnak, a huligánkodásnak és nincs helye a rendzevarásnak. Hiszem, hogy a Stúrovoi vasútállomás kultúrhelyisé géből száműzik az említett negatívu­mokat és a kultúrának e kicsiny haj­léka a jövőben valóban betölti majd a kulturális forradalom kívánalmai­nak megfelelő küldetését. —hai— • A gelléri CSISZ-szervezet szín­játszói J. G. Tajovsk? „Üj élet“ című színművével készülnek bemutató elő­adásra — írja Takács Irma, aki egy­úttal ezzel a tudósításával szeretne belépni levelezőink népes táborába. Sajnos, leveléből nem tudjuk egész pontosan, hogy a bemutatóra már sor került-e. A szereplőkről dícsérően szól új levelezőnk s ugyancsak nagy elismeréssel említi Púzsér Dezső, a rendező nevét is. Tudósítása utolsó részében ezt írja: „A bemutató után a színjátszó-csoport szeretne elláto­gatni a szomszédos falvakba is.“ • „Labdarúgók a színpadon“ — ezt a címet adta tudósításának Lőrincz József kravany-i levelezőnk. Nos, so­raiból kitűnik, hogy a labdarúgók a színjátszás terén is tartják jó for­májukat, ügyesen cseleznek s ezért aztán nem csoda, ha a község hálójá­ban ott táncolt a gólt (ebben az eset­ben persze tapsot) jelentő labda. Kónya József „Senki fia“ című drá­máját valóban magas műkedvelői színvonalon mutatták be. Színjátszói tevékenységükhöz tehát sok sikert kí­vánunk s ajánljuk, hogy a tavaszi forduló során is hasonló jó módsze­rekkel dolgozzanak, illetve futbaloz­­zanak. Aki Komárnotól a Dunajská Streda felé vezető országúton halad, önkén­telenül Is megakad a szeme a tanyi művelődési otthonon. A falu lakossá­ga még 1960 őszén elhatározta, hogy a régi, a lakosság igényeit ki nem elégítő művelődési otthon helyébe kor­szerű, mindenféle követelményeknek megfelelő művelődési otthont épít. A jó munkaszervezéssel és a falu lakos­ságának odaadó munkájával egy év alatt befejezték az új otthon építé­sét. Ma már csak a kulisszák és pár apróság hiányzik ahhoz, hogy azt mondhassák; készen vagyunk. A tanyi fiatalság nem akar adós maradni a falu népének azzal, hogy ilyen hamar elkészítették számukra a művelődési otthont. Még csak egy éve, hogy megtörtént az ünnepélyes megnyitás, de már számos kellemes estét szereztek műkedvelő tevékeny­ségükkel a lakosságnak. Mindjárt a megnyitó ünnepségen a „Házasság hozománnyal“ című zenés vígjáték­kal kedveskedtek a közönségnek. Még abban az évben két újabb szín­darabbal léptek fel. A színjátszó-cso­port ebben az évadban sem tétlenke­dett. Lejátszották a „Senki fia“ és a „Bolondóra“ című színdarabot. Több­ször vendégszerepeitek a szomszédos községekben, ahonnan a sikertől fel­lelkesülve nagy megelégedéssel tértek vissza. VeTké Kosihyban a csoport teljesen ingyenes műsort adott csak azért,hogy ezzel egy kicsit fölrázza az ottani fiatalságot. Az egyik darabot még le sem játsszák, de már a má­sikat tanulják. így vannak most a „Húsz év után“-nal is. Az ügyes, te­hetséges szereplőknek, Földes Matild­­nak, Szép Dénesnek, Szeder Irénké­­nek, ugyancsak van mit csinálnia, mert még az egyiket meg sem tanul­ják, máris kezdik az újat. A Szabó­házaspár mindent megtesz azért, hogy a fiatalok szívesen és örömmel tanul­ják a színdarabokat. Kedvük telik benne, hogy munkájukkal kellemes estéket szereznek a falu és az egész környék lakosságának. Többször tartottak irodalmi vita­délutánt és nagy sikert arattak a „Ki mit tud?“ verseny megrendezésével. A megfelelő helyiség összehozta a szervezeteket is. A CSISZ és a CSE­MADOK közösen működik. Együtt ter­veznek, együtt szerepelnek és pénz­ügyeik is közöseit. A megértés és tenniakarás mindkettőnél megvan. Az új művelődési otthon lehetőséget nyújt különböző ünnepségek megtar­tására is. így például nagyon szépen megünnepelték a nemzetközi nőnapot. A színpad olyan volt, mint a virágos­kert. Az ünnepi beszéd után a szövet­kezet elnöke Márton Pál egy-egy cse­rép virággal ajándékozta meg a kö­zösben do'lgozó nőket. Ugyanígy ked­veskedett dolgozóinak Beke Vince, a dohánygyár igazgatója is. Virágot ka­pott még a Vöröskereszt 18 legaktí­vabb tagja. Majd férjek, gyermekek ajándékoztak virágot. Nagy Istvánná, a nöbizottság elnöke alig győzte ki­osztani a több mint kétszáz cserép virágot. A kis óvodások és az iskolá­sok szép műsorral kedveskedtek az asszonyoknak. A Komáromi Magyar Területi Szín­ház már két ízben szerepelt az új művelődési otthonban. Ezenkívül a farsangban a környező falvak színját­szó-csoportjai is ellátogattak Tanyra. A fiatalság érdeme, hogy minden vasárnap teadélutánt rendeznek. Itt már saját, öttagú zenekaruk húzza a talpalávalót. Nemcsak a helybeli, ha­nem a környék fiatalsága is Ide jár, ha jól akar szórakozni. A tanyaiak megpróbálták újszerűén megrendezni ezeket a délutánokat. Sikerült ne­kik. A jó zene mellett pincérek szol­gálják fel a párolgó, ízletes kávét és teát. Prosek Lajos, a művelődési otthon vezetője önfeláldozó munkát végez, hogy a fiatalok megtalálják mindazt, amire a szórakozás és a művelődés terén szükségük van. — Mi példát akarunk mutatni a környékünkön. Bebizonyítjuk, hogy fa­lun is lehet ugyanolyan ízlésesen és olyan színvonalasan szórakozni, mint a városban. A mi fiataljaink már otthon is jól érzik magukat. Nem vágynak el, mert mind a kereseti lehetőséget, mind a szórakozást biztosítottuk szá­mukra — jelenti ki magabiztosan La­jos bácsi. A fiatalság azonban nem elégszik meg az elért eredményekkel. Mindig többet akar, még magasabbra, előbbre szeretne törni. Ez érthető is, hiszen fiatalok, erősek és szépek. ZSEBlK SAROLTA 1983. március 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom