Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-24 / 24. szám

A „banán-állam" konferencia , Több mint három hete tart a fran­cia bányászok bérsztrájkja, hogy ez­által is kiharcoljanak valami kis bér­emelést az állandóan emelkedő élel­miszerárakkal szemben. Napjainkban azonban már nempsak a francia bá­nyászok, hanem az egész francia munkásosztály harcban áll a kizsák­mányoló burzsoáziával szemben. Felvételünkön: országszerte gyűjté­seket szerveznek a sztrájkolok meg­segítésére. A Szahara ismét felmorajlott Merchant elégedett A sztrájkoló Franciaország A bonni kormánynak az az igyekezete, hogy ,ibetiltsa a Szovjetunió­nak készített csőex­­. por tot, különösen az anyagilag is érintett három iparcég - Man­nesmann, Hoesch és Phoenix — berkeiben nagy felháborodást váltott ki. Ki lesz a győztes? Tánc a szakadék szélén • Felújítják a szovjet—amerikai tárgyalásokat a német kérdés és Nyugat-Berlin ügyében. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy a közeljövőben Rusk külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet meg­kezdi puhatolódző tárgyalásait a né­met kérdés megoldása és a nyugat­berlini probléma rendezése ügyében. • Géniben is elítélik a franciák atombomba-robbantását. A genfi 18 hatalmi leszerelési értekezlet szerdai ülésén több küldött, köztük a Szov­jetunió képviselője szólalt fel, aki elítélte a francia kormány békeellenes tettét. • Nem kell nekik a Közös Piac. Négy kelet-afrikai állam, Kenya, Uganda, Tanganyika és Zanzibar mi­nisztereinek küldöttsége Brüsszelben tárgyalásokat folytatott az Európai Gazdasági Közösség bizottságával. A tárgyalás után kiadott közlemény szerint az említett négy állam nem csatlakozik a szövetséghez. • A kurdok függetlenséget köve­telnek. Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint tovább folynak a megbeszélések az iraki kormány és a kurdok vezetői között. A kurdok képviselői továbbra is kitartanak ön­álló tartomány megteremtése mel­lett. • Lev Landau a teljes gyógyulás útján. A világhírű szovjet fizikus, akit egy évvel ezelőtt súlyos autó­szerencsétlenség ért, jelentések sze­rint a teljes meggyógyulás útján van, s máris érdeklődik tudományos tevé­kenysége után. Adenauer és a csőexport Egy rövid történelmi visszapillan­tás: tavaly novemberében az USA nyomására a NATO-tanács párizsi ülése felhívta a tagállamokat, hogy állítsák le a Szovjetunió részére gyár­tott gáz- és olajvezetékcsövek szál­lítását, mert ezek „stratégiai célokat szolgálnak“. Mindjárt az elején le­szögezhetjük, hogy ez nyilvánvaló hazugság. Csupán arról van szó, hogy az amerikai olaj-monopóliumok fél­nek a konkurenciától. Az amerikai kormány követelése előtt a tagállamok közül Nagy-Bri­­tánnia és Olaszország, más részről Svédország és Japán sem hajlott fejet. Sőt kijelentették, hogy a szer­ződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. Természetes, az atombomba után áhítozó bonni militaristák mostanában mindenben igyekeznek Washington kedvében járni. így hát Bonn volt az egyedüli, amely engedelmeskedett az amerikai monopolistáknak. A bonni szövetségi parlament hétfői viharos ülésén nem hagyta jóvá a kormány­nak a múlt hét péntekén kiadott ren­deletét, amely megtiltja a nyugat­német cégeknek, hogy leállítsák cső­exportjukat a Szovjetunióba. Az olasz­­országi üdülését is megszakítva, Ade­nauer kancellár részt vett a parla­ment ülésén, hogy nyomást gyako-1965. március 24. A világ a katasztrófa szélén táncol — erről ír — több amerikai író leg­utóbbi könyvében. Az atomháború ré­me lép a hajmeresztő kalandok helyé­be, s a szenzáció-hajhászó sajtóból a szörnyszülötteket kiszorítják a pusztí­tásra éhes katonatisztek. A jövőben való bizalom hiánya diktálja e törté­neteket, néhányat közülük azonban az a szándék vezet, hogy felébressze az olvasók millióinak lelkiismeretét és megálljt parancsoljon a hidegháborús uszítóknak. A texasi kalandor Texas állam. Az amerikai stra­tégiai légierők támaszpontjának pa­rancsnokát feletteseinek „tétlensége“ arra készteti, hogy saját erejére tá­­maszkódva, olyan helyzetbe sodorja a világot, ahonnan már nincs visszaút a békéhez. Kiadja a parancsot hidro­génbombát'szállító repülőinek a táma­dásra. A gépek elindulnak a szovjet hátár felé. A texasi kalandor a felső vezetésben is társakra talál: a pa­rancsnokok washingtoni bizottsága az előidézett helyzet elemzése után a világháború kirobbantása mellett dönt. Ojabb egységek emelkednek a magasba tömegpusztító fegyverekkel a fedélzetükön. Így kezdődik Bryan Peters könyve, a „120 perc a világ megmentésére“.S hasonlóképpen Eugene Burdie és Har­vey Wheeler irodalmi Igényű műve, „A biztonság határa“ is. Igaz, a sú­lyos helyzetet náluk nem egy őrült kalandor parancsa váltja ki. ... Valahol Grönland és Kanada kö­zött egy ismeretlen repülőgép tűnik fel. Ez készteti az amerikai katonai vezetőket arra, hogy a készültségben levő repülőgépeket a „biztonság ha­tárához“ vezényeljék, ahhoz a pont­hoz, amelynek átrepülésével gyakor­latilag kezdetét Veszi a támadás. Időközben azonban kiderül, hogy az ismeretlen repülőgép, amely az angol légiforgalomé, véletlenül ért el me­netirányától. A rladóztatott gépek kö­zül egy hat repülőgépből álló egysé­get már nem sikerült visszarendelni. Kari Marzani „Moszkvai látogatás“ című történetének „réme“ nem repü­lőgép, hanem egy amerikai tenger­alattjáró, amely kideríthetetlen okból Polaris-rakétákat lő ki a Szovjetunió­ra. Egy Polaris irányt változtat Három könyv, mindháromnak alap­ját ugyanaz képezi, önkényeskedés, hidegháborús hisztéria, technikai hi­ba, vagy véletlen, a világot a háború szakadékéhoz sodorja. A szerzők úgy bonyolítják történetüket, hogy meg­győzzenek arról: az elkövetett hiba, aljas törekvés a kormányfők szándé­kait is keresztül húzhatja. A texasi őrült hibájából felszállt gé­peket hiába rendeli vissza Kennedy, aki Bryan Peters könyvében tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió legyőz­hetetlen. A támaszpontról felszállt gé­pek a szovjet határhoz közelednek. Elhangzik a kétségbeesett utasítás a háborús őrültek megfékezésére: az amerikai csapatoknak el kell foglal­niuk a texasi támaszpontot. Csak ez után, az öngyilkos parancsok iratai között megtalált jelzőkulcs segítségé­vel sikerült az úton levő repülőgépe­ket -visszaparancsolni — három kivé­telével. Kettőt közülük azonban a szovjet légvédelem lelő, a megrongált harmadik lakatlan terület felett zu­han le. A könyv megpendíti azt is, mi történt volna, ha ez nem követke­zik be. Kennedy Ígéretet tesz, ha a harmadik gép eléri Kotlasz szovjet várost, kárpótlásul — a nagyobb pusztítás elkerülése érdekében — fel­áldozza Atlantic-Cityt. „A biztonság határa“ és a „Moszkvai látogatás“ a tragikus eseményeket nemcsak lehetőségként tárgyalja. Az előbbi könyvben az amerikai és a szovjet fegyveres erők együttműködé­se ellenére két gép eléri Moszkvát. Az ellencsapás elkerülése és a világ­háború megakadályozása arra készteti Kennedyt, hogy önmegtorlásul elren­delje New York elpusztítását. A harmadik könyvben kilőtt Pola­ris-rakétákat a szovjet légvédelem megsemmisíti, az egyik azonban tech­nikai tökéletlenség következtében irányt változtat és Stockholmra zu­han, Anglia és Japán rögtön bejelenti semlegességét, csapataik elfoglalják a területükön levő amerikai támaszpon­tokat. Példájukat követi Pakisztán, Törökország és több más ország is. Leszerelés Mindhárom könyv azzal végződik, hogy a nagy áldozatok ellenére az emberiség a világháborút elkerülte. Az államfők megegyeznek abban, hogy a leszerelés, a békés egymás mellett élés útjára lépnek. Ezekből a könyvekből azonban kicsendül az is: nem szabad kivárni, amíg a világot Ilyen tragédiák döbbentik rá az egye­düli helyes út követésére. Napjainkban az amerikai írók köny­vei különös aktualitást kapnak. Hi­szen a Szovjetunió újabb javaslatai és kezdeményezései arra figyelmeztet­nek, hogy nemcsak meg kell, de meg is lehet egyezni a vitás kérdésekben. A Szovjetunió, amelyet a könyvek Is békés államként ábrázolnak, kész újabb lépéseket tenni a valóban bé­kés egymás mellett élés megvalósítá­sa felé. A „texasi“ parancsnokokat most kell megfékezni. B. P. • VÁLTOZNAK AZ IDŐK, Adenauer volt hadügyminisztere úgy látszik, már hivatalosan is összehasonlítható Hitlerrel. A hamburgi főiskolások lap­ja, a „konkret“ a következők et írta: „Ahogy mi ostromoljuk Hitlerre vo­natkozó kérdésekkel szüleinket, úgy érdeklődnek majd egyszer nálunk is Herr Strauss felől. Az egykori had­ügyminiszter ezt az összehasonlítást személyes sértésnek vette és perelt. Az államügyészség vádat emelt a lap ellen. A bíróság azonban elutasította a Iferesetet. „A Hitlerrel való össze­hasonlítás elhangzott ugyan, ez azon­ban igazságos ügy érdekében tör­tént." Az államügyészség fellebbezett. A hamburgi tartományi bíróság erre végérvényesen döntött: A Strauszt kritizáló kijelentés nem vonhat maga után büntető eljárást!" Az ügyet a „konkrét" a következő epilógussal zárta le: „Ahogyan mi ostromoljuk szüleinket Hitlerre vonatkozó kérdé­sekkel, egy szép napon ugyanúgy ér­deklődnek majd nálunk is Adenauer, Schröder és von Hassel urakról". Szövetkezeti dolgozók figyelmébe! Lapunk XII. évfolyamának 1961 április 15-én megjelent 30. számá ban közöltük a szövetkezeti dől gozók szociális biztosításáról szó 16 rendeletet, amely még minteg; 500 példányban áll az érdeklődői rendelkezésére. Egy példány ár; KCs —.40; megrendelhető Státni úrad sociálneho zabezpeüenia súdr. Pietrzik, Bratislava, Ul. 29 augusta ő. 8, címen. fizetésjavítást ajánl a bányászok által követelt 11 százalék helyett és nem hajlandó beleegyezni a munkaidő csökkentésébe sem A bányavidéken napról napra nő a feszültség és a bányászok már nem elégszenek meg a sztrájkkal Tömeg­­felvonulásokat rendeznek a nagyobb városokban, ahol szolidaritási tünte­tések közepette tiltakoznak a kor­mány politikája ellen. A francia bányászok munkabe­szüntetése több más foglalkozási ág­ra is átcsap Közülük legjelentősebb a vasutasok által ismét bejelentett ún. gördülő sztrájk, vagyis nem je­lentik be előre a sztrájk helyét és idejét. Csütörtökön és pénteken Franciaországban nem kézbesítették a leveleket sem, mert a posta alkalma­zottai bérsztrájkot kezdtek. A vil­lanyerőművek dolgozóinak sztrájkja következtében megbénult az ország rillanyenergia-ellátása is. Gyertya­fénynél végezték el tevékenységüket a tőzsde alkalmazottai is. Két nap állt a földalatti vasút is Párizsban, de nem dolgoztak a taxi-sofőrök sem. A kormány teljesen tehetetlen a sztrájkoló tömegekkel szemben, ame­lyek még csak Ígéreteket sem kapnak követeléseik teljesítésére. A szak­­szervezetek változatlanul nagy erőfe­szítéseket tesznek a kormány képvi­selőinél, de hangoztatják, hogy köve­téseikből jottányit sem engednek. atomrobbantásukat az eviani egyez­mények évfordulóján, hogy ezáltal is fitogtassák „jogaikat“ a Szaharára. Ben Bella Algéria miniszterelnöke a parlament szerdai ülésén kijelentette, hogy javaslatot terjeszt elő Francia­­országnak, miszerint kezdjenek tár­gyalásokat az eviani egyezmények katonai záradékainak felülvizsgálásá­ra, vagyis a franciák által atomrob­bantásokra felhasznált Szahara csend­jének megteremtésére. Bár a héten a hosszú és kegyetlen tél után hivatalosan is ránk kö­szöntött a természet tavasza, a nyugati hatalmak külpolitikájában to­vábbra is hidegháborús gócpontok gyülekeztek. A hat közép-amerikai állam elnökeinek Kennedy részvételével tartott értekezlete Costa Ri­cában azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus Kuba-ellenes te­vékenysége tovább fokozódik. A bonni parlament hétfői viharos ülésén kudarcba fulladt a bonni kormánynak az az igyekezete, hogy megszavaztassa a Szovjetunió ré­szére gyártott csőexport tilalmát. E két eseménynél nagyobb figyelmet érdemel a francia munkásosz­tály kitartó sztrájkja, a franciák újbóli földalatti atombombarobbantá­sa, valamint a NATO-államok közti közös atomütőerő megteremtésének újabb fejleményei. Kennedy elnök különmegbízottja, aki több hetet töltött Nyugat-Euró­­pában a többoldalú közös NATO- atomütőerő megteremtése érdekében, Washingtonba érve kijelentette, hogy elégedett a szövetségesekkel folyta­tott tárgyalásaival. Véleménye sze­rint Franciaország távolmaradása nem befolyásolja a terv végrehajtását. Londonból érkezett hír szerint Ho­me angol külügyminiszter hasonló hangnemben nyilatkozott, amikor be­számolt a NATO-tanács párizsi ülé­séről. A joboldali angol sajtó máris kész ténynek tekinti a közös NATO- atomütőerő megteremtését. De vajon nem korai-e ez a jóslat, hiszen a kö­zös piaci tárgyalások során is éppen ezek a lapok voltak túl optimisták és mégis mi lett a vége! —tg— Pontosan egy évvel az eviani egyez­mények megkötése után, 1963. már­cius 19-én a Szahara végtelen siva­tagjának mélyén újból atombomba robbant. Az önálló francia atomütő­erőt kovácsoló de Gaulle fittyet hány azokra az erőfeszítésekre, amelyek éppen az atomcsend megteremtésén és az általános leszerelés megvalósí­tásán fáradoznak. A francia földalatti atombomba­robbantás nagy felháborodást váltott ki világszerte, de különösen Algériá­ban és Marokkóban. Bár az algériai nép csak kedd este értesült a rob­bantás híréről, még azon az éjszakán tiltakozó felvonulásokra került sor országszerte. Az „Algér Republicén“ című lap leszögezi: a franciák szán­dékosan hajtották végre földalatti roljon a képviselőkre. A parlament 244 szociáldemokrata és szabadde­mokrata párti képviselője a rendelet életbeléptetése ellen szavazott. Ade­nauer pártja azonban manőverhez folyamodott, hogy megakadályozza a parlament akaratának érvényesülését. Adenauer pártjának összes képviselői elhagyták a tárgyalási termet, ezzel a szavazás érvénytelenné vált. Nem volt ugyanis jelen a képviselöház kétharmados többsége, amelyet az ilyen esetekben parlamenti szabályok előírnak. Illetékes szovjet körökben kijelen­tették, hogy a Szovjetunió népgazda­ságának sikeres előrehaladását, ebben az esetben a gazdag olaj-források ki­aknázását, nem akadályozhatják meg a hidegháborús körök mesterkedései. A szovjet olajmezők lec.satornázásá­­hoz szükséges csöveket sok más or­szágból is be tudja szerezni a szov­jet kereskedelem, legfrisebb jelenté­sek szerint a cseljabinszki kohóüzem­ben éppen megkezdték egy új cső­típus sorozatgyártását. Az első cső­darabra a munkások ezt írták rá: „Itt van, Adenauer, a cső, ha kell!“ Costa Rica fővárosában, San Jósé­ban háromnapos értekezletet tartot­tak a hat közép-amerikai állam, Panama, Guatemala, Szalvádor, Hon­­durasz, Nicaragua és Costa Rica bábelnökei, amelyen a főrendezői szerepet Kennedy elnök töltötte be. A tárgyalások hivatalosan bejelentett célja az volt, hogy az ún. „banán­államok“ és az USA között szoro­sabbra fűzzék a gazdasági és politikai kapcsolatokat. Az igazi küldetése azonban azt a célt szolgálta, hogy a washingtoni kormánykörök által az utóbbi időben újból kiélezett Kuba­­ellenes hadjárat számára bűntársakat keressen. Közismert ugyanis, hogy az említett közép-amerikai államok gaz­dasági helyzete teljes mértékben az amerikai töke befolyása alatt áll. Ép­pen ezért volt teli a Fehér Ház főnö­kének aktatáskája nagymennyiségű segélynyújtó-sekkel, ha ne talán va­lamilyen ellenállásra talál, hát dollár milliókkal próbálja megnyerni őket Kuba elszigetelésére. Az amerikai kormány azonban még ennyivel sem elégszik meg. A közel­jövőben egy „önálló“ államszövetséget akar összekovácsolni ezekből az or­szágokból, hogy a különböző nemzeti érdekeket eltiporva még nagyobb be­folyást tudjon gyakorolni rájuk. A végső cél egy nicaragual vagy gua­­temalai példára megteremtett rend­szer lenne olyan diktátorral az élen, akit Washingtonból irányítanának. Mint mondottuk, a San José-i érte­kezlet legfőbb célja a Kuba-ellenes amerikai politikai irányzat egy újabb állomását jelenti. Bár az értekezlet­ről kiadott közös közlemény gazda­sági segélyt -ígér az említett orszá­goknak, Kennedy elnök annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy a közép-amerikai államok segítségé­vel sikerül „falat emelni Kuba körül“, vagyis megakadályozni a győztes ku­bai forradalom eszméinek elterjedé­sét az amerikai kontinensen. Az ún. banán-állam konferencia titkos üléséről hiányos értesülések szűrődtek ki, de egy dolog minden­féle titkolódzás ellenére ismert a vi­lág előtt: a gyarmati igát lerázni kívánó latin-amerikai milliók nem so­kat törődnek az Ilyen zárt ajtók mö­gött tartott értekezletekkel. Szabad­ságvágyukban és önfeláldozó harcuk­ban Kubát tekintik példaképül és ez ellen tehetetlen az amerikai imperia­lizmus. A francia belpolitikai életet telje­sen megbénítja az országos méretű sztrájkmozgalom. A sztrájkoló bányá­szok és a kormány képviselői között eredménytelenül végződtek a tárgya­lások. A kormány csak ötszázalékos

Next

/
Oldalképek
Tartalom