Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-10 / 20. szám
Ezekben a napokban emlékezünk meg a sokolovói csata 20. évfordulójáról. amely a hitlerista megszállók ellen vívott hősies harc egyik jelentős fejezete. A Gestapo elől elmenekült, valamint a Közel-Keleten és a Szovjetunió területén élő csehszlovák hazafiakból az Urál melletti Bazuluk városában alakult első önálló csehszlovák zászlóalj bátor katonái Sokolovo alatti győzelmükkel örökké fénylő dicsőséget szereztek a csehszlovák népi hadseregnek. Olyan hősök születtek ott. mint tárói főhadnagy és sokan mások. Felvételünkön a sokolovoi templom látható, ahonnan taros főhadnagy a harcokat irányította. Foto: CTK A KGST tagállamai gazdasági fejlődésének új szakasza A Norvégiában járt és azóta Dániába érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter is hangoztatta a tiszteletére adott egyik fogadáson, hogy a Szovjetunió egyedül nem hajthatja végre a leszerelést, míg mások, vagyis a nyugati hatalmak, tovább fokozzák a fegyverkezést. A lipcsei vásár jelentősége A már hagyományossá vált lipcsei vásár, amely az elmúlt vasárnap nyitotta meg kapuit jelentőségét tekintve jóval felülmúlja a szokásos nem-1963. március 10. E napokban látogatott el Csehszlovákiába Alekszander Michajlovics Alekszejev, a gazdasági tudományok doktora, a nemzetközi munkamegosztás kitűnő szakembere és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának osztályvezetője. A sajtó képviselőinek válaszolt a tagállamok gazdasági együttműködését érintő kérdésekre. Milyen mértékben valósították meg a kommunista- és munkáspártok képviselőinek ülésén elfogadott határozatát a tagállamok gazdaságának együttműködésére és szakosítására vonatkozólag ? A KGST tagállamai most fejezik be a nemzetgazdasági tervek összeegyeztetését az 1980-ig terjedő időszakra — azaz, 20 éves távlati terv elkészítését. Ez a munka áprilisban fejeződik be. Azután az ötéves tervek összeegyeztetése kerül sorra az 1966 — 1970-es évekre. A tervek összeegyeztetése már sokkal következetesebb mint a múltban. Még nemrégen iá a gyakorlatban ezt úgiy végezték, hogy a KGST tagállamai először jóváhagyták saját terveiket és csak azután következett az összeegyeztetés. Az természetes, hogy az eredmény nem lehetett valami kitűnő, mert a tervező bizottságoknak nem volt joguk arra, hogy a testvéri államok terveid nek összehasonlításánál már a javasolt terveken változtassanak, habár ez néha gazdasági szempontból elkerülhetetlen lett volna. Most a gyakorlatban abból indulnak ki, hogy először a KGST államainak terveit egyeztetik össze és csak azután fogadják el az egyes államok felelős szervei. Ez az összeegyeztetés gyorsítja a nemzetközi munkamegosztás folyamatát, a gazdasági profil formálását és a termelési erők fejlődésének egyik fő tényezőjévé válik. A tagállamok gazdasági fejlődése magasabb színvonalra emelkedik a KGST központi tervezési hivatalának megalakítása után, amelynek épülete nemsokára készül el a Lenin-hegyen Moszkvában. Milyen problémákat kell megoldani a KGST tagállamai nemzetgazdasági terveinek összeegyeztetése keretében? A tervek összeegyeztetésénél saját gazdaságukból és a nemzetközi szocialista munkamegosztás alaptényezőiből indulnak ki, amelyet a szovjet és a csehszlovák szakemberek dolgoznak ki, a többi szocialista államok szakemberei pedig kibővítik. A legfontosabb problémák, amelyeket meg kell oldani a nemzetgazdasági tervek öszszeegyeztetésének keretében a következők: a) a termelés szakosítása. Minden állam a szakosításnak legészszerűbb profilját választja. b) Megállapítják, a KGST tagállamai gazdasági fejlődésének arányát. C) összeegyeztetik a beruházási terveket. Itt figyelembe veszik a közös objektumok építésének költségét, amelyeknek nemzetközi jelentőségük van. d) Végül a tüzelőanyag, energetikai alapjának szerkezeti javítása, némely államok tüzelőanyag és energia hiányának eltávolítása, az ércbázis kibővítése, közlekedési főútvonalak javítása és kibővítése és még más problémák. Ezen kérdések megoldása feltétele a szocialista államok gazdasági forrásai legészszerűbb kihasználásának, elősegíti további fejlődésüket és a KGST tagállamait azonos gazdasági színvonalra emeli. Milyen tényezőktől függ a nemzetközi munkamegosztásban az egyes tagállamok helye, milyen tényezők határozzák meg a szakosítását? A legfontosabbak a következők: a) természeti erőforrások, ásványforrások, éghajlati feltételek, az ország földrajzi helyzete és a közlekedés; b) a termelőerők fejlődésének színvonala a fennálló termelő apparátus; c) szakképzettség, a termelőerők produkciós tapasztalata, a mérnökiműszaki káderek száma; d) az egyes államok tapasztalata a termelés és kísérletezés szakaszán; e) az ország fizetési mérlegének szükségessége. Ezen tényezőkből kiindulva természetes, hogy a csehszlovák gazdaság főprofilja a gépipari termékek (mindenekelőtt a nehézipari gépek, mezőgazdasági gépek és a könnyű iparból az élelmiszeripari gépek), és szintért a vegyipari termékek. Csehszlovákia szakosítását a fémfeldolgozás, a dolgozók magas szakképzettsége és a mérnöki-műszaki káderek száma határozza meg. Csehszlovákiának megmarad a könnyűipar némely ága is, pl. az élelmiszeripar némely terméke, a már hagyományos csehszlovák exportáru. A szocialista államok jövedelmének 20 — 25 °/o-a beruházásra van tervezve, míg a kapitalista államok jövedelmének csak 10 —15%-át tervezik erre a célra. Ez is egiy tényező, amely a szocialista államók gyorsabb fejlődését biztosítja. A KGST államainak fejlődése megköveteli a helyes beruházási politikát is. A szocialista államok együttműködése már a tervek elkészítésénél is fontos. A modern technika és technológia nagyban elősegíti az egyes államok fejlődését — főleg ez az elektromos áram gyártásnál és a kohászatban mutatkozik meg. A szovjet szakemberek feltételezik, hogy a Szovjetunió oTyan fémfeldolgozó üzemeket épít majd, melyeknek évi kapacitása 12 — 11 millió tonna acél lesz, ami körülbelül megfelel a lengyel és csehszlovál termelés összevett mennyiségének. Feltételezzük, hogy a közös munkf lehetővé teszi a következő áo év alatl az ipar évi 13,6 °/o-os fejlődését. A: ipari termelésnek az 1980-as évig legalább a kilencszeresére kell emelkednie. Ami a kapitalista államokat illeti ipari termelésük az utolsó tiz év alatl évi 5 százalékkal, az utolsó év alati pedig csak 4,1 %-kal emelkedett A kapitalizmus harmadik általánoi válságának időszakában az ipari termelés fejlődése lassul. Mindezek alapján várható, hogy a legközelebbi 2( év alatt a kapitalista államok ipar termelése csak évi 2,6 %-ka! növekszik. 1980-ban a szocialista államrendszer a világ ipari termelésénei két harmadát fogja termelni, ami pedig az egy lakosra eső termelést illeti a szocialista államok termelésüket i kapitalista államokkal szemben négyszeresére növelik. A szocialista államok tervezése szerint az 1980-as évben 500 millió tonna acélt, 4150 millit tonna szenet, 800 millió tonna naftát 600 millió tonna cementet, 42 millit tonna cukrot, 93 millió tonna húst 1100 millió tonna szemes gabonát, kb 800 milliárd köbméter gázt fejteni 48 miilián} méter gyapotányagot él 2,8 milliárd pár cipőt gyártanak majd Mindebből világos, hogy a kommu nizmus anyagi alapjának kiépítési rövid időn belül bekövetkezik. A kiépítéshez szükséges a közös együtt működés és az észszerű szakosítás Egyedül ez az Jt vezet ídőveszteséj nélkül a fejlődés azon szakaszához ahol — Marx szerint — ,,az egyér általános fejlődésével együtt fejlődnek a termelőerők és a társadalm gazdaság minden fejlődése telje« mértékben folyik“. tlka valamilyen megváltoztatásáról van szó. A két vezető bonni politikus közti ellentét már annyira fajult, hogy Adenauer és Erhard nem is köszön egymásnak A műit héten Brüsszelből visszatért Erhardot szemrehányó levél fogadta, amelyben a kancellár kifejtette, hogy nem ért egyet Erhard túlzott politizálásával. Az alkancellár ugyanis nyugati politikusokkal arról tárgyalt a belga fővárosban, hogy miképpen lehetne előkészíteni a Közös Piac és Anglia közötti szakadék áthidalását. Mint ismeretes, Bonn ebben a játszmában kettős szerepet tölt be: sem Párizsnak, sem az angolszászoknak nem meri kereken kimondani elképzeléseit. Erhard a szövetségi tanács ülésére sem akart bemenni, amely a francia - nyugatnémet egyezmény ratifikálásáról tárgyalt, mert a kormány padsoraiban ott ült Adenauer is. Amikor mégis a terembe lépett, mindketten úgy tettek, mintha nem is látnák egymást. Hétfőn ülést tartott a Kereszténydemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöksége, hogy megpróbálja mérsékelni Erhard és Adenauer nézeteltéréseit. Bár a jelentések arról számolnak be, hogy Adenauer meleg kézszorítással biztosította Erhardot bizalmáról, a kereszténydemokraták mindent elkövetnek, hogy a reálisabb nézeteket valló alkancellárt semlegesítsék. A nyugat-német közvélemény aggódva szemléli azt az ádáz küzdelmet, amely a kancellári bársonyszék utódlásáért folyik a bonni politikusok között, de egyelőre kevés a remény arra, hogy a nyugatnémet politikai élet vezetését olyan személy vegye át, aki figyelembe veszi a világon előállt új helyzetet. Óriási sztrájkhullám Franciaországban De Gaullenak „van mit a tejbe aprítania“. Belpolitikai téren a 250 00C francia bányász több mint egyhetes sztrájkja és az országszerte megnyilvánuló szolidaritás komoly gondol okoz a francia kormánynak. Ezen kívül a londoni televízió interjúja Bidault-tal jelent igen keserű pirulái a tábornoknak. Utoljára 1946-ban volt ilyen egységesen végrehajtott bányászsztrájk Franciaországban, mint az idei. Töbt mint egy hete valamennyi szén- és ércbányában szünetel a munka. A sztrájk célja 11 százalékos munkabéremelés kiharcolása. A. francia kormány rendkívüli, állapot kihirdetésével semtudta letörn 'ff %'áhyászok hősies harcát, sőt országszerte szolidaritási felvonulásokra került sör a sztrájkolok követelése mellett. A kormány katonai behívásokkal és elbocsátásokkal próbálja megtörni e sztrájkolok egységét, de minden eddigi kísérlete kudarcba fulladt. Amíg a hivatalos francia politika élet vezetőit az országos sztrájkhullám letörésére tett erőfeszítések foglalják le, de Gaullet kényes pofon érte külföldön is A londoni televízió képernyőin hétfőn megjelent Georges Bidault, volt francia miniszterelnök arcképe, a de Gaulle ellenes francia nemzeti mozgalom vezére. Az OAS- botrányokban kompromitált politikus kijelenttette: Franciarországban „van annyi híve“, hogy azok segítségével megdöntse de Gaulle kormányát.“ Párizsban ingerülten reagáltak a londoni televízió eljárására, de az angol kormány képviselője kijelentette, hogy nem volt tudomásuk Bidault angliai látogatásáról, a televízió műsorához pedig semmi közük nincs. Diplomáciai megfigyelők szerint a Bidault interjú, tovább gyengítette a Közös Piac ügyében kudarcba fulladt tárgyalások után amúgy is megingott francia-angol kapcsolatokat. (tg) _ nül nyomoz a merénylők kézrekerítéséért. ☆ • A kubai kormány levele U Thantnak. Raul Roa, Kuba külügyminisztere levelet küldött U Thantnak, az ENSZ főtitkárának, amelyben felhívja figyelmét az USA újabb Küba-ellenes előkészületeire.- A kubai légitér és felségvizek állandó ^amerikai kalózkodások színhelye - szögezi le a levél. •ir • New Yorkban tovább sztrájkolnak a nyomdászok. Pár nap híján három hónapja tart a New Yorki nyomdászok sztrájkja, amelynek következtében több neves amerikai napilap és egyéb sajtótermék nem jelenik meg. A nyomdászok béremelést követelnek. • A szovjet szövetségi választások eredményei. A Szovjetunióban nyilvánosságra hozták a szövetségi köztársaságok parlamenti választásainak eredményét. A választók 99,94 százaléka a jelöltekre szavazott. ☆ • A genfi leszerelési értekezlet folytatja munkáját. Az utóbbi három napon a semleges országok képviselői több javaslatot terjesztettéit élő aZ: atomfegyverri-obbantások beszüntetésére. ☆ • Bombamerénylet Nyugat-Berlinben. Az Inturiszt szovjet utazási iroda nyugat-berlini kirendeltségében március 5-én bomba robbant, amely elpusztította az iroda belső berendezését és kirakatát. A nyugat-berlini rendőrség mindeddig eredménytele-Az elmúlt napok nemzetközi eseményeiből több olyan jelenség domborodik ki, amely a világfejlődés reális képét mutatja: azt, hogy az emberiség a világ minden részén egyre fokozottabban küzd a vitás problémák békés úton történő rendezéséért, a felmérhetetlen fegyverkezési kiadások csökkentéséért, az általános és teljes leszerelés megvalósításáért. Különösen a Béke-Világtanács Malmőben tartott üléséről kibocsájtott felhívását kell ezzel kapcsolatban megemlíteni. A lipcsei nemzetközi vásár — bár ennek főleg kereskedelmi-gazdasági jelentősége van — a szocialista államok következetes békepolitikájának egyik alapvető tételét igazolja, amely szerint a különböző társadalmi rendszerű államok között a békés gazdasági együttműködés elősegíti a politikai kérdésekben fennálló nézeteltérések kiküszöbölését is. Ha a kapitalista államok politikai életébe tekintünk be, annyi ellentmondással, zűr-zavarral és fejvesztettséggel találkozunk, hogy a kívántnál is sokkal több anyagot nyújt számunkra az atlanti politikában uralkodó helyzetről. A legfontosabbak között kell megemlítenünk a bonni kancellári bársonyszék utódlásáért folyó ádáz küzdelem legújabb fejleményeit, a francia bányászok sztrájkját és a közös NATO-atomütőerő körüli újabb bonyodalmakat. zetkozi vásárok küldetését. Lipcsében tulajdonképpen a Kelet és Nyugat találkozott. Az impozáns méretű nemzetközi kereskedelmi találkozón 60 ország, köztük Csehszlovákia is bemutatja termékeit, A vásár nagyszerű tükörképet ad a szocialista államok nagyarányú gazdasági fejlődéséről. A szovjet pavilonban (amelyet rajzunkon mutatunk be) különösen a bratszki vízierőmű modelljének és az atomenergia békés felhasználását bemutató kiállítási részlegnek van állandó nézője. Hogy a lipcsei vásárnak milyen nagy jelentősége van hazánk kereskedelmi kapcsolatainak kibővítésében más országokkal, arra jellemző, hogy míg 1947-ben 50 m2-en, az idén már 8500 négyzetméteren állítjuk ki termékeinket. Főleg gépipari gyártmányaink és egyéb iparcikkeink bizonyítják iparunk fejlettségét. Ján Cebis, a csehszlovák pavilon igazgatója többek között kijelentette, hogy bár egyes nyugati kormányok gátolják a kereskedelmi kapcsolatok fejlődését, hazánk örömmel fogadja az ENSZ- közgyülés határozatát a világkereskedelmi értekezlet összehívására. Hatalmi párharc Bonnban A már Nyugat-Németországban is majdnem mindenki által megúnt 88 éves Adenauer kancellár tavaly ígéretet tett arra, hogy 1963 őszén visszavonul a politikáin életből. Ez a beígért dátum rohamosan közeledik, s bár a Daily Express egy régebbi szellemes karikatúrája szerint Adenauer tulajdonképpen „öregsége miatt nem tud felkelni a kancellári bársonyszékből“, a bonni politika boszorkánykonyhájában fokozódik a párharc a kancellári tisztség utódlásáért. A legesélyesebb jelölt Erhard jelenlegi alkancellár, aki sok lényeges kérdésben nem ért egyet főnökével. Természetesen nem a bonni revanspoli-A béke tavaszi hadjárata A Béke-Világtanács Malmőben tartotta kibővített ülését, amelyen két jelentős okmányt fogadtak el: felhívást Európa népeihez és a 18-hatalmi leszerelési bizottsághoz, valamint határozatot arról, hogy az idén tavasszal indítsanak hadjáratot a leszerelésért és a békéért. A felhívás hangoztatja: Európa népeinek meg kell érteniük, hogy a nukleáris háború veszélye ma komolyabb mint valaha. A még megoldatlan problémák sürgetően követelik, hogy minden nép a leghatározottabban követelje kormányától: létesítsenek Közép-Európában atommentes övezetet, számoljanak fel Európában minden külföldi nukleáris támaszpontot stb. A leszerelés és a béke tavaszi hadjáratának megszervezésére kiadott felhívás minden békeszerető embert arra szólít fel, hogy az elkövetkező hónapokban a világ minden országában egyidejűén széleskörű békevédelmi tevékenységet indítsanak. A felhívás emlékeztet az olyan konfliktusokra, mint az amerikai beavatkozás Dél- Vietnamban a Kuba szabadságát fenyegető veszély, a népi nemzeti mozgalmak elnyomása s azok a kísérletek, hogy felszítsák a háború Újabb tűzfészkeit. Végül a felhívás minden békeszerető embert arra szólít fel, hogy támogassa e rendezvényeket, hogy ezek nagy erővé váljanak és 1963 tavaszát a békeharc történelmi fordulópontjává tegyék. Ennek - kapcsán figyelmet - érdemel U Thant ENSZ-főtitkárnak a New York-i közgazdászok klubjában mondott beszéde, amelyben foglalkozott a békéért folytatott harc időszerű kérdéseivel és az emberiségre nehezedő súlyos fegyverkezési kiadásokkal. U Thant kijelentette: az emberiségnek el kell «löntenie, hogy a békét választja-e vagy elpusztítja önmagát. A főtitkár érintette a genfi leszerelési tárgyalásokat is és azt mondotta: nem szabad megengedni, hogy műszaki problémák megoldatlansága vigye zátonyra azokat a megbeszéléseket, amelyekhez az emberiség rendkívül nanv rpménveket fűz.
