Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-20 / 15. szám
Hogyan előzhetjük meg az állatbetegségeket ói.) Az állatok erőállapota és ellenállóképessége a betegségekkel szemben nagymértékben függ a takarmányozástól. Ha az állati szervezet nem jut elegendő és számára szükséges mindenféle táplálóanyaghoz, saját szervezetéből kénytelen elvonpi azokat, hogy életműködését biztosítsa. Ez a szervezet fokozatos leromlásához vezet, a leromlott szervezet pedig közismerten hajlamos a betegségek iránt. i A helyes takarmányozásnak ma már kikristályosodott szabályai vannak, ezek a legkülönbözőbb szakkönyvekben megtalálhatók. Itt csupán a következő legfontosabb szempontokra kívánjuk felhívni a figyelmet: ■ 1. Nem szabad ötletszerűen takarmányozni, hanem faj, kor és hasznosítás szerint, tudományosan kell az állatok takarmányát összeállítani. Csak így biztosítható, hogy a takarmány tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, amelyek az állati szervezet zavartalan működéséhez szükségesek. A takarmányok összeállításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy azokban legyen elegendő • fehérje, amelyből a szervezet az új sejteket építi fel, amelyből termeli a húst, tejet, gyapjút, tojást stb., • zsiradék, amelyre az izomerő és a testhőmérséklet fenntartásához van szükség, • szénhidrát (keményítő, cukor) a zsírképzéshez, az izomerő és a testhő fenntartásához, • szükséges ásványi só és vitamin. Az, hogy az egyes takarmányféleségek melyik tápanyagból mennyit tartalmaznak, az erre szolgáló táblázatokból megtudható. Ha a rendelkezésünkre álló takarmányokból minden szükséges tápanyagot nem tudunk biztosítani, a takarmány kiegészítéséről kell gondoskodni. Különösen fel kell hívni a figyelmet, hogy a fehérje, az ásványi sók hiánya vagy helytelen aránya különböző csont-C“ok gyümölcstermelő abban a téves ^ meggyőződésben él, hogy gyümölcsfáink nem kívánnak semmilyen agrotechnikai beavatkozást például trágyázást, vegyszeres védekezést a kártevők és betegségek ellen stb. Ez a meggyőződés azért téves, mivel gyümölcsöseinkben és kertjeinkben — kevés kivétellel — bőven találunk mohát, hernyófészket és kártevőket. Célunk az, hogy gyümölcsfáink rendes kezelésével, trágyázásával, permetezésével 40 — 50 %-os terméstöbbletct érjünk el, megjavítsuk a gyümölcs cukortartalmát és színezetét, továbbá ami igen fontos, megakadályozzuk a termés idő előtti lehullását. A gyümölcsfa kártevők elleni védekezés végrehajtását két csoportra osztjuk, mégpedig a mechanikus és a vegyszeres védekezésre. A fák mechanikus védelmezése esetén sokan helytelenül használnak baltát a fűrész helyett, konyhakést az oltókés helyett, kapát a kaparó helyett és meszelő ecsetet a permetezés helyett.. Gyümölcsfák gondozására csakis éles szerszámot vegyünk igénybe, mert életlen szerszámmal a munka hosszadalmas és káros következményekkel járhat. A gyümölcsfák gondozását mindig időben végezzük el, hogy életüket ezáltal ne veszélyeztessük. Ne akkor szedjük le a hernyófészkeket, amikor ezekből már kikelbántalmakhoz (angolkór, csontgyulladás) vezet. Hiányuk csökkenti az ellenállóképességet, mészsóhiány esetén például könnyen jelentkezik hurutos tüdőgyulladás, foszforsók hiánya esetén pedig a meddőség. A vitaminok közül az A-, C- és D-vitaminnak van legnagyobb jelentősége. Az A-vitaminra különösen a vemhes és a fiatal állatoknak van nagy szükségük, hiánya esetén például az újszülött állatok bélgyulladásra hajlamossá válnak és közülük sok elhullhat. A C-vitamin ugyancsak fokozza a szervezet védekező erejét, a D-vitaminnak pedig az ásványi sók felhasználásában van jelentősége. Gyári takarmányok (pl. csibetáp) etetésekor külön figyelni kell a hiányzó vitaminok pótlására, mert a vitaminhiány tömeges megbetegedéseket okozhat. ■ 2. A takarmányok helyes összeállítását mindig szakember (állattenyésztő, állatorvos) végezze. ■ 3. A takarmányadagot többféle és jó minőségű takarmányból kell összeállítani, állandóan gondoskodni kell arról, hogy a teljes tápanyagszükségletet biztosító takarmányok mindig rendelkezésre álljanak. Hiába állítottuk össze a legjobb takarmányszabványt, ha a készleteket anynyira kiengedtük fogyni, hogy a kellő keveréket nem lehet összeállítani, esetleg ha az egyes összetevők hatástalanná válnak vagy romlottak. Ismeretes pl., hogy a későn vágott, sokáig renden fekvő, ismételten megázott széna és különösen a lucernaszéna fehérje- és A-vitamin tartalma erősen csökken. ■ 4. Romlott takarmányt etetni nem szabad, mert emésztőszervi betegségieket okoz. A fagyos takarmány meghűléses betegségeket, hasmenést és vemhes állatok elvetélését idézi elő. A fagyos takarmányokat etetés előtt istállóhőmérsékletre kell felmeleglteni és ezután lehetőleg azonnal fel kell etetni. 19 5. A takarmányt gondosan elő kell tek a kártevők, hanem jóval előbb, még most, a téli időszakban. Ezeket ne dobáljuk el, hanem gyűjtsük össze egy edénybe és feltétlenül égessük el. A gyümölcsfák koronáját ritkítsuk, mert részükre szükséges a napsugár és a levegő. Fiatal fáknál 5 — 8 évig alakító metszést végzünk. Minden fának, korra való tekintet nélkül, vágjuk le a száraz ágait. Ugyancsak vágjuk le a keresztbe növő vagy lefelé hajló ágakat is. Ezt minden gyümölcsfán végezzük el, kivéve a diófán. A vastagabb ágak eltávolítására nagyon ügyeljünk. A vágás a törzsön felülről lefelé, a törzstől 0,5 em távolságra kezdődjön olyan módon, hogy kissé ferdén fűrészelve alul a törzstől 1 em-re végződhessen. A fűrésszel sebzett részeket olajíestékke! (legjobb a sárga, nem megfelelő a maróhatású vegyi anyagokat tartalmazó piros), vagy fakátránnyal kenjük be. Az oltóviasz nem ajánlható, mert ezt a méhek elhordják. Kora tavasszal a fák törzsét drótkefével tisztítsuk végig, mert a törzsön a fa héjának hajlataiban meghúzódó kártevők később a fa ágaira húzódnak és veszélyeztetik a termést. A vegyszeres védekezés permetezéssel készíteni az etetésre, hogy azt az állatok nyállal alaposan elkeverhessék és jól megemészthessék. A rosszul vagy egyáltalán elő nem készített takarmány gyomor- és bélbetegségeket okoz. ■ 6. Tartsunk rendet az állatok etetésében. Ha a megszokottnál később kapják az állatok a takarmányt, mohón esznek, és ez emésztőszervi betegségekhez vezet, ha korábban etetünk nem esznek jó étvággyal az állatok. ■ 7. Minden takarmányváltoztatást átmenettel kell végezni. A téli takarmányozásról a zöldtakarmányozásra és viszont is fokozatosan kell áttérni, ellenkező esetben súlyos emésztési zavarok, eszméletlenség, hasmenés stb. jelentkezik. ■ 8. Harmatos, vizes, deres zöldtakarmányok etetésétől óvakodjunk, ezzel elkerülhetjük az állatok felfúvódását. Különösen érvényes ez a zöldlucernára és a vörösherére. ■ 9. Az itatásos borjúnevelést a legnagyobb gonddal végezzük. A legfontosabb szabály az, hogy a tej kezelése tisztán történjék. A tejet csak forralás után itassuk és pontosan tartsuk meg az itatási időket. Állategészségügyi szempontból az itatásos nevelésnek sok az előnye. Ahol azonban az itatásos neveléshez nincsenek meg a feltételek, többet árthatunk azzal, mint amennyi előny származik belőle. Az itatással nevelt borjak között jelentkező betegségek szinte kivétel nélkül üzemi hibák következményei. Ha piszkosak az edények, nagy a tej baktériumtartalma, ami súlyos bélgyulladásokat okoz. Ügyelni kell arra is. hogy a borjúnevelő istállót ne szennyezzük tejjel, mert az elcsepegett tejben jól szaporodnak a kórokozó csírák, a tejet pedig a borjak felnyalogatják. Az állatpk jó ápolása is fontos a betegségek megelőzése szempontjából. A bőrre rakodott por és piszok gátolja a bőr levegőzését, eltörni a bőrben levő mirigyek kivezető csöveit. Az ilyen bőrön könynyebben megtelepednek és elszaporodnak a különféle bőrélösködők, a piszkos bőr viszket, ami izgatja az állatokat. A lábvégek, körmök ápolására is ügyelni kell, mert különben sokszor lesántulnak az állatok, az elhanyagolt iábvégeken kórokozók telepednek meg és tartós betegségeket idézhetnek elő. történik, amelyet mindig szélcsendes, fagymentes időben végzünk, erős nyomású permetező készülék segítségével. A jól megkevert permetlé szétpermeiezését a fa tetejétől lefelé kezdjük és a fát csiga formában megkerülve mosásszerűen végezzük egészen a földig. Ezen eljárással biztosak lehetünk abban, hogy a permetlé gyümölcsfáink héja alá is befolyik. A téli permetezést február végéig hajtsuk végre, az ARBOROL AC 3 %-os vagy a NOVODRIN 3 %-os oldatával. Rügyfakadáskor, virágzás előtt 1 %-os DYNOL, 1 % -os SULKA, 0,6 %-os NOVOZIR és 0,3 % higítású FOSFOTION védőszerekkel permetezünk, de csak akkor, ha a téli permetezést nem végezhettük el. Virágzás után azonban feltétlenül ilyen összetételben permetezzünk. A későbbi virágzás utáni 1 —3-szor végzett permetezés alkalmával a DYNOL 1 %-os és a FOSFOTION 0,3 %-os oldatával vagy a SULKA 1 %-os és a NOVOZIR 0,6 %-os oldatával permetezzünk. A fenti permetanyagok a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat raktáraiban szerezhetők be. t*Az állami gazdaságok és az EFSZ-ek nagyobb gyümölcsfatelepítéseiben ajánlatos — saját fölszerelés híján — a trak-Gondozzuk gyümölcsfáinkat
