Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-17 / 14. szám

• Moszkvában és Pekingben ünnepi

esten emlékeztek meg a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közt 13 évvel ezelőtt megkötött kölcsönös ba- V rátságl és együttműködési szerződé* évfordulójáról. Mindkét raegemlékezésen hangsúlyozták, hogy a kőt szocialista nagyhatalom közti barátságos együttműködés nagyban elősegíti a szocializmus .illetve kommunizmus világméretű győzelmét.

• A laoszi király Moszkvában. Savang Vatthana, laoszi király Souvanna Phouma herceg, a koalíciós kormány elnökének kíséretében Moszkvában tartózkodik, ahol találkozott Hruscsov és Brezsnyev elvtársakkal, valamint a szovjet kormány több más tagjával.

• Francia páncéloshadosztály haté* raink közelében. A l’Humanité, Fran- > claország Kommunista Pártjának köz- - ponti lapja kommentárt közöl azzal kapcsolatban, hogy a Bonn-Párizs tengely szerződés értelmében Trevlr nyugat-német város térségéből á csehszlovák határ közelébe helyeztek át egy francia péncéloshadosztályt.

A lap leszögezi, hogy a francia kormánynak ez a lépése igen veszélyes következményekkel járhat és nyíltan támogatja a bonni revanslstáknak „a szudéta területek elfoglalására“ való törekvéseit.

• Súlyos terrorcselekmények Dél- Vietnamban. A dél-vietnami hatóságok elrendelték egy ún. stratégiai övezet létesítését Saigon két városnegyedében. A város katonai parancsnoka nemrég különítményeket küldött a főváros környékére azzal .az utasítással, hogy terrorizálják a polgári lakosságot, pusztítsák vagyonát és erőszakosan toborozzanak fiatalokat a hadseregbe.

A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért

(A moszkvai Pravda cikke nyomán)

Jugoszláviában az idén jelentősen növekszik az ipari termelés. Amíg 1962ben a szerbiai- Sevojna fiengerműben 24 000 tonna rézkészítményt állítottak elő, addig 1963-ban 4000 tonnával többet termelnek.

Felvételünk a sevojnai hengerművet ábrázolja. Foto: CTK

A francia kormány betiltotta annak

az interjúnak a közvetítését, amelyben Hruscsov és Malinovszkij elvtársak nyilatkoztak a francia televíziónál

a volgai csata győzelmének 20. évfordulója alkalmából.

DE GAULLE: - Egyszóval úgy döntöttünk, hogy' barátunknak, Speidel tábornoknak „gazdagabb" tapasztalatai vannak, beszéljen ő a sztálingrádi

harcokról...

ellen irányul, s az a célja, hogy megsemmisítse az 1958. évi forradalom vívmányait, amely elsöpörte a reakciós imperialista rendszert és véget vetett a bagdadi paktumtól való függőségnek.“

Hasonló hangnemben nyilatkozott a Francia Kommunista Párt is, amely hangsúlyozza, hogy az új iraki kormány az antikommunizmus leple alatt üldözi a volt Kassszem-rendszer híveit és a haladó erőket.

Egy Bagdadba érkezett külföldi újságíró csoport tudósításaiból is az tűnik ki, hogy bár a fővárosban aránylag csend uralkodik, de a megtorlás nem szűnt meg azok ellen, akiket az új rendszer „ellenségnek“ tart.

Aref, az új iraki köztársasági elnök a MEN hírügynökségnek adott interjújában kijelentette, hogy a február 8-iki fordulat célja „az egység és szabadság helyreállítása, valamint a szocializmus megteremtése".

Az iraki fővárosból érkezett jelentések ellentmondanak annak, amit az új kormány kifelé hangoztat.A haladó erők üldözése nem vall arra, hogy a demokratikus utat választották Irakban. Jogos tehát a kérdés: quo vadis Irak?

Angol üzletemberek Moszkvában

Nagy-Brltannia kizárása a Közös Piacból természetesen nemcsak a MacMillan-kormányt hozta súlyos helyzetbe, hanem elsősorban Anglia kereskedelmi köreit, amelyek újabb piacok után kutatnak. A brit miniszterelnök azóta többször hangsúlyozta, hogy a szocialista országokkal szorosabbra kívánja fűzni kereskedelmi kapcsolatait. Ezt a célt szolgálja az a 140 tagú angol kereskedelmi küldöttség is, amely Thompson lapkiadóval az élen a Szovjetunióba látogatott.

Ennek kapcsán érdemes megemlíteni azt a Londonban megerősített hírt, hogy Nagy-Britannia a jövőben olajat vásárol a Szovjetuniótól.

Miközben az angol kormány rendkívüli erőfeszítéseket tesz a közös piaci tárgyalásokon elszenvedett vereség kiküszöbölésére, MacMillan helyzete egyre válságosabbnak tűnik. Az alsóház vitája során éles bírálatot kapott a munkáspárti képviselőktől, hogy a közöspiaci tárgyalások oázisában minden más fontos nemzeti érdeket elhanyagol. Különösen a megnövekedett munkanélküliség miatt érte bírálat a miniszterelnököt. Minden esetre a közelgő angol választások előtt nem nagyon kedvező a konzervatívok helyzete, s bár MacMillan előszeretettel hangsúlyozza, hogy a Közös Piáé ügyében csak az első feiezet zárult le, a jelek arra vallanak, hogy az angol politika további fejezetét munkáspárti kormány folytatja.

(tg)

Az emberiséget leginkább érintő kérdés, a leszerelés megvalósításának ügye újból az érdeklődés középpontjába került. Genfben a Nemzetek Palotájában ismét összeült a 18-hatalmi leszerelési értekezlet, hogy folytassa az általános és teljes leszerelés megvalósításáról szóló tárgyalásokat.

Az iraki államcsíny sikeres végrehajtásáról érkezett hírek eleinte túl zavarosak voltak és nem lehetett kihámozni belőlük, ho^ milyen erők állnak a felkelők mögött. Most, amikor az új iraki kormány már ura a helyzetnek, mindinkább felszínre kerülnek a bagdadi fordulat eddigi kulisszatitkai.

Természetes, a fent említett két eseményen kívül még számos más nemzetközi mozzanat is figyelmet érdemel. Különösen a Szovjetunióba látogatott több mint 100 tagú angol kereskedelmi küldöttség, valamint » az a beielentés, hogy Anglia olajat vásárol a Szovjetuniótól.

Quo vadis Irak?

Az Irakban történt eseményeket könnyebben megértjük, ha egy kis történelmi visszapillantást teszünk az ország életére. Közismert, hogy 1958. július 14-én az iraki nép forradalmat hajtott végre, megdöntötte a monarchiát és kikiáltották az Iraki Köztársaságot. Történelmi Igazság, hogy ez az igazi népi forradalom nem rettent vissza az imperialista hatalmak intervenciós kísérleteitől sem. Éppen ellenkezőleg, a lakosság imperialista ellenes egységfrontjának köszönhette életképességét és vonzóerejét. Ebben az egységfrontban rendkívül jelentős szerepet játszott az Iraki Kommunista Párt is, amelyet azonban a Kasszemkormány végül is illegalitásba küldött, a legjobb hazafiakat börtönbe vetette.

! Tehát Irakban is beigazódott, hogy a nemzeti felszabadító harc győzelme után nem a terror és diktatúra, hanem a demokrácia biztosítása a legjárhatóbb út.

Most, amikor Kasszem már halott, híveit kivégezték, vagy tovább üldözik, a kommunista-ellenes hadjárat mégsem hagy alább Irakban. Sőt, az államcsíny végrehajtói erős hajtóvadászatot indítottak a kommunisták ellen. Egyre jobban kirajzolódik az a tény, hogy a természeti kincsekben ; oly mesésen gazdag Irakban, egyrészt a vezető imperialista hatalmak létérdekei, valamint a túlzott arab nacionalizmus káros jellegű vonásai ve: gyűlnek össze a demokrácia rovására.

A legtöbb nyugati hírügynökség ! megállapítja, hogy az iraki államcsíny 1 résztvevői Nasszer egyiptomi elnök ' mellett állnak és az arab nacionaliz' mus hívei.

r ' v

Anver Musztafa, az Iraki Kommu, nista Párt politbűrójának tagja Lon[ donban a következő nyilatkozatot tette: „Ez a nacionalista jelszavakkal álcázott államcsíny Irak függetlensége

Üjabb szovjet kezdeményezés Genfben

Amikor néhány héttel ezelőtt a Hruscsov —Kennedy üzenetváltás után általában derűlátóan tekintettünk az atomcsend megteremtésének lehetőségei elé, hangsúlyoztuk azt is, hogy túlzott elbizakodásra nincs ok. Mégpedig azért, mert a leszerelési kérdésben kimondottan két oldalú engedményekre van szükség. A Szovjetunió — mint Ismeretes — lényegében hozzájárult az amerikaiak által oly sokszor hangoztatott helyszíni ellenőrzéshez. Washingtonban több héten át szovjet-amerikal-angol megbeszélések folytak az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről. Sajnos, ezek a tárgyalások egyelőre nem vezettek sikerhez, mert az amerikai fél újabb követelésekkel állt elő. Végül abban állapodtak meg, hogy a genfi 18-hatalmi leszerelési bizottság elé terjesztik a kérdés további megvitatását.

Egy kis történelmi összehasonlítás: tavaly márciusában is az amerikai nukleáris fegyverkísérletek robaja előzte meg az ENSZ határozata alapján létrejött 18-hatalmi bizottság értekezletét. Most ugyanaz történt. Kedden, február 12-én ült össze a genfi leszerelési értekezlet, de február 8-án a Nevadat-sivatagban az amerikaiak újból felrobbantották az 1963-as év első atombombáját.

A földalatti robbantások újrakezdése kapcsán a TASZSZ hivatalos nyilatkozatot tett közzé, amely megállapítja, hogy Washington eljárása erősen lerontja nemcsak a robbantási kísérletek beszüntetésének, de általában a leszerelési megállapodás megkötésének kilátásait is. A közlemény hangsúlyozza, hogy az amerikaiak robbantása újabb lendületet adhat az atomkísérletezési- versenynek és ezért teljes felelősség az USA-t terheli.

Kennedy elnök a leszerelési bizottsághoz intézett üzenetében többek közt reményét fejezte ki, hogy „minden fél valóban törekedni fog az együttműködésre és szilárdan elhatározza, hogy beszünteti a mostani vesszedelmes fegyverkezési versenyt“. Az elnök ugyanakkor egy szóval sem tett említést arról, hogy az USA az utóbbi napokban felújított földalatti nukleáris fegyverkísérleteivel menynyire elmérgezte a tárgyalások légkörét és lényegében aláaknázta a genfi leszerelési megbeszéléseket.

Amíg a genfi tárgyalások „nyitányát“ az USA újbóli atombomba robbantási kísérleteinek füstfelhője árnyékolja be, a Szovjetunió tovább folytatja erőfeszítéseit a leszerelési tárgyalások sikeréért. Kuznyecov kül- Ugymlniszterhelyettes, a szovjet küldöttség vezetője Genfben előterjesztette a Szovjetunió újabb nagyjelentőségű javaslatát, amely a nukleáris fegyverhordozók külföldi támaszpontjainak felszámolását tartalmazza.

Az újabb szovjet kezdeményezés lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: az egyezményt aláíró államok kötelezik magukat, hogy felszámolják az idegen területen elhelyezett rakéta- és atomfegyverekkel felszerelt tengeralattjárók támaszpontjait és idegen kikötőket nem használnak fel erre a célra. Továbbá, hogy az idegen kikötőkből kivonják azokat a repülőgép-anyahajókat, amelyek fedélzetén atomfegyverhordozó repülőgépek vannak. Ugyancsak felszámolják az idegen területen elhelyezett stratégiai nukleáris berendezéseket, s végül az idegen területen elhelyezett támaszpontokról saját területükre helyezik át a stratégiai bombázó gépeket, amelyek alkalmasak atombombák célba juttatására.

A világsajtó behatóan foglalkozik a2 új szovjet kezdeményezéssel és egyes nyugati lapok is elismerik, hogy a Szovjetunió újabb javaslata nagy lehetőséget kínál a nukleáris fegyverkezés betiltására. Vajon a Nyugat kihasználja ezt az új lehetőséget?

ban lépéseket tesznek arra, hogy megszilárdítsák a gazdaság irányításában a központi tervezést, rendet teremtsenek a külkereskedelemben, megjavítsák a dolgozók nevelését a szocialista eszmék szellemében.

Jugoszlávia álláspontja a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, a háború és béke, a békés együttélés, a leszerelés, a gyarmati rendszer felszámolása kérdésében, a német-kérdésben és számos más nemzetközi kérdésben azonos a Szovjetunió és a többi szocialista ország álláspontjával vagy közel áll hozzá. A jugoszláv vezető tényezők lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megszilárdítsák gazdasági és kulturális kapcsolataikat a szocialista országokkal.

Köztudomású, hogy pártunk kezdeményezően lépett fel annak érdekében, hogy a szocialista országok és kommunista pártok kölcsönös kapcsolataiban helyreállítsuk a valóságos lenini elveket. Éppen az SZKP kezdeményezésére szüntették meg a szocialista országok és testvérpártok kölcsönös viszonyában azokat a nem egyenjogú elemeket, amelyek Sztálin vezetése alatt fennálltak.

Ha szem előtt tartjuk a kommunista mozgalom elvi alapon felépülő egységének lenini vonalát, megvan minden múlhatatlan feltételünk ahhoz, hogy leküzdjünk bármilyen közben kialakuló nehézséget és ellentétet.

A kommunista pártok között egyes ideológiai és taktikai kérdésekben kialakuló nézeteltéréseket nem szabad nacionalista érzések és előítéletek felkeltésére, bizalmatlanság és gyűlölet szítására felhasználni a szocialista országok között. A. Szovjetunió Kommunista Pártja erőit nem kímélve törekszik a szocialista országok közösségének az egész kommunista világmozgalom egységének megszilárdítására. Az SZKP kezdeményezte mindkét moszkvai értekezletet, s most is helyesli egy újabb értekezlet összehívását, amennyiben ezt a testvérpártok célszerűnek találják.

testvérpörtok értekezletének összehívásához múlhatatlanul szükséges feltételek". Ezt a nyilatkozatot csak örömmel fogadhatjuk. Sajnos, a kínai elvtársak az idézett nyilatkozatukkal egyidejűleg indokolatlanul és élesen bírálják a kommunista és munkáspártok képviselőinek az NSZEP VI. kongresszusán elmondott beszédeit, egyoldalúan magyarázzák a moszkvai értekezletek nyilatkozatait, a szocialista országok és a kommunista pártok kölcsönös viszonyának elveit és gyakorlatát. A cikk indokolatlan kirohanásokat intéz a Jugoszjáv Kommunisták Szövetsége ellen.

A kínai elvtársak, úgy értelmezik a dolgokat, mintha a kommunista mozgalomban támadó nehézségek abból következnének, hogy javul Jugoszlávia és a többi szocialista ország kölcsönös viszonya, hogy megkezdődött a közeledés a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a nemzetközi kommunista mozgalom között. A Jugoszláviához való viszony fontos és elvi kérdés. Lényegében a szocialista országok kommunista pártjainak kölcsönös viszonyáról, ezeknek az országoknak a viszonyát meghatározó elvekről van szó.

Mint ismeretes, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a nemzetközi kommunista mozgalom közötti ellentétek 15 évvel ezelőtt jöttek létre. Pártunk tüzetesen elemezte ezeket az ellentéteket és nyíltan kijelentette, hogy a JKSZ és a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom viszonyának és, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közti viszony megbomlásában Sztálin a bűnös, aki durván, önkényesen járt el Jugoszláviával szemben.

Egyes elvtársak igyekeztek azt állítani, hogy Jugoszlávia vezető képviselői maguk sohasem ismerték be elkövetett hibájukat. Ám, ha valaki figyelemmel kíséri a Jugoszláviában végbemenő folyamatokat, az ellenkezőről kell meggyőződnie. Jugoszláviásában, az USA vezetésével létrejött katonai tömbök rendszerének aktivizálására tett kísérletekben nyilvánul meg.

Az SZKP különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy megszilárdítsuk a szocialista közösséget - a világ kommunista és munkásmozgalmának fő vívmányát. Ma már 14 ország halad a szocialista fejlődés útján. Mindegyiküknek meg vannak a maga történelmi, nemzeti és földrajzi sajátosságai.

Ismeretes, hogy az utóbbi időben a kommunista mozgalomban vita támadt a jelenlegi világhelyzet számos fontos elvi kérdésében. Nem váltana ki aggályokat és nyugtalanságot az a puszta tény, hogy különféleképpen nézünk közös harcunk egyik vagy másik konkrét kérdésére. A marxistaleninista pártok gyakorlati munkájában az eszme- és tapasztalatcsere, elvtársi vita törvényszerű és természetes jelenségnek számít. Komoly aggályokat vált ki azonban az a tény, hogy az egyes pártok képviselői, elvtársi eszmecsere helyett kirohanásokat intéznek a kommunista világmozgalom irányvonala ellen, amelyeket valamennyi marxista-leninista párt közösen dolgozott ki. Az ilyen kirohanások megengedhetetlének a testvérpártok viszonyában.

Tekintettel a jelenlegi helyzetre, az SZKP Központi Bizottsága kezdeményező lépést tett annak érdekében, hogy megszüntessük a kialakult ellentéteket, m-gszilárdítsuk a kommunista mozgalom nemzetközi összefogását.

Kína Kommunista Pártjának központi lapjában nemrégiben szerkesztőségi cikk jelent meg a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusával kapcsolatban. A cikk ezeket mondja: „Készek vagyunk az összes többi testvérpárttal együtt megtenni mindent a, kölcsönös kapcsolatok megjavítása és az egység megszilárdítása érdekében, hogy megjavuljon a köz■ tünk kialakult légkör, létrejöjjenek a

A nemzetközi proletariátus nagy tanítói Marx, Engels és Lenin nem egyszer hangsúlyozták, hogy a különböző országok munkásosztályának gazdasága helyzete, közös ellenségük — a burzsoázia, valamennyi nemzet munkásosztályának célkitűzései — a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harc, mindez a munkásokat testvéri kötelék kialakítására ösztönzi. Az imperializmus igyekszik a nacionalizmus és a sovinizmus mérgével megfertőzni a munkások és minden dolgozó ember tudatát, igyekszik a nemzeteket egymás ellen uszítani és egymással szembe állítani. A kapitalizmus embergyűlölő politikájával az egész világ dolgozói osztályszolidaritásukat állítják szembe.

A szocialista internacionalizmus elvei egyre szélesebbkörűen valósulnak meg. Ma, midőn sok ország munkásosztálya már kiharcolta a hatalmat és megszabadult a kizsákmányolástól, a proletár egység jelszava a szocialista államok kölcsönös kapcsolatainak gyakorlatában létesül meg. A kommunista mozgalomnak a múltban sohasem voltak olyan nagy lehetőségei, hogy befolyásolja az egész világ fejlődését, mint ma. A múltban sohasem terhelte oly nagy történelmi felelősség valamennyi ország népei előtt, mint ma. A nemzetek ma a kommunizmust nem csupán programjelszavai és eszméi szerint ítélik meg, hanem aszerint is, milyen boldogságot, jólétet hoz a társadalomnak és az embernek. A szocialista országok gazdasági sikereiben ezek népei jólétének gyarapodásában szemléltető bizonyítékát látják a szocializmus fölényének a tőkés rendszer felett.

A jelenlegi nemzetközi helyzetben az teszi szükségessé a kommunista világmozgalom egységét, hogy az imperialista államok lázas erőfeszítéseket tesznek erőik egyesítésére a szocialista országok, a világ munkás- és nemzeti felszabadító mozgalma ellen. A kapitalizmus táborában jelenleg különösen szembetűnő az az irányzat, amelyre már Lenin elvtárs figyelmeztetett, az egyes elszigetelt államok financtőkéje nemzetközi financtőkévé egyesül, az imperialisták szövetséget hoznak létre a tőke védelmére. Ez az irányzat a gyakorlati életben a tőkés integráció folyamatainak aktivizálódá-1983. február 17.