Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-04 / 1. szám
A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava 1963 január 4. Ara 30 fillér X1IJ évfolyam, 1. szám. Szilárd egységben a XII. kongresszus határozatainak megvalósításáért! Antonín Novotny elvtársnak, a CSKP KB első titkárának, köztársaságunk elnökének újévi beszéde Kedves polgártársak, elvtársak! Az 1965-as évbe lépünk, amely számunkra azért is jelentős, mert az idén előkészítjük az 1964 — 1970 évi hétéves népgazdaságfejlesztési tervet. Mielőtt az előttünk álló feladatokról beszélnénk, azt hiszem, helyes, ha visszatekintünk az elmúlt évre. Három héttel ezelőtt fejezte be tanácskozását Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa, amelynek eredményei és határozatai több évre alapot adnak kommunista pártunk, a Nemzeti Front, a kormány, az összes szervek, és az egész nép munkájának. E munka célja olyan anyagi-technikai bázis építése, olyan gazdasági,' kulturális és politikai feltételek megteremtése, amelyek később lehetővé teszik az átmenetet a kommunista társadalomba, amint azt a XII. kongresszus egyértelműen megállapította. Népgazdaságunk tavaly tovább fejlődött, növekedett közös nemzeti vagyonunk. Az elmúlt évben felmerült komoly fogyatékosságok ellenére — előzetes számítások szerint — a teljes termelés tervét az iparban 99 százalékra, ebből a kohóiparban 97,5 %-ra, a vegyiparban 101 %-ra, a nehéz gépiparban 97,5, az általános gépiparban 99,5 %-ra, a közszükségleti cikkeke* gyártó iparban 101 “/«-re teljesítettük. Mint a kongresszus is megállapította, a részleges eredmények ellenére a mezőgazdaságban nem érjük el a tervezett szintet. A mezőgazdaságban a teljes termelés tervét tavaly kb. 88 °/o-ra teljesítettük, ebből a szemes termények betakarítását 95,3, a cukorrépáét 81,6, a burgonyáét 73,2, a tej termelési tervét 83,6, a húsfelvásárlás tervét pedig 99,5 “/o-ra. Annak ellenére, hogy az 1962. évi tervet nem teljesítettük, az ipari termelés a tavalyelőtti évhez képest mintegy 6,2 “/o-al növekedett. A mezőgazdaság természetesen kisebb arányú fejlődést ért el. A kongresszus tanácskozásain már sok szó esett arról, miért nem fejlődik a mezőgazdasági termelés úgy, ahogyan az kívánatos volna. Tavaly egy további ok is közrejátszott: a múlt évben kedvezőtlen volt az időjárás, a nagy aszály a kapásnövények csekély hozamában is éreztette kedvezőtlen hatását, s ez nagyon megnehezítette a takarmányellátást. Azt hiszem, a mezőgazdaságban a múlt év a legrosszabbak egyike volt. A vízhiány a vízierőművek teljesítményére is kihatott, mert teljesítőképességüket csak 92 °/o-ban használtuk ki. Ezért nagyon ésszerűen gazdálkodjunk a betakarított terményekkel, főként a takarmánnyal, hogy kitartson az új zöldtakarmányig. Annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt a növénytermesztés helyzetével, a cukorrépa és a kukorica betakarításának lefolyása nem azt bizonyította, hogy a járási és a helyi nemzeti bizottságok számos dolgozója sok szövetkezeti elnök és állami gazdasági vezető felelőségteljesen kezelte volna a feladatokat és igyekezett volna a termelés mielőbbi betakarítására. A cukorrépa esetében arra számítottak, hogy talán még jobban megnő. A kukorica betakarítását viszont valószínűleg azért halogatták, hogyha majd még december elején megérik kinn a földeken, sok lesz az „önkéntes“ betakarító, akik így látják el saját szükségletüket. Az egész társadalom érdeke, hogy minden termést betakarítsunk. A társadalom azért hozta létre a nemzeti bizottságokat, a szövetkezeti vezetőségeket, a mezőgazdasági üzemigazgatóságokat, hogy törődjenek a mezőgazdasági termeléssel. Ők kötelesek vele törődni, felelősségüket senki sem vállalja magára. Elvtársak! Ha majd a mezőgazdaságban megszervezzük az új, egységes irányítást, nem a régi úton fogunk haladni, hanem a munkaeredmények, a rátermettség, a felelősségérzet szerint kell kialakítanunk az irányító szerveket. A névleges bérek emelkedése, valamint a járadék- és betegbiztosítás, elsősorban a földművesszövetkezeti tagok járadékbiztosítása terén életbeléptetett különféle szociális intézkedések alapján tavaly tovább emelkedett az átlag életszínvonal. A múlt évet értékelve tehát látnunk kell, hogy nagymértékben az idei évtől függ, hogyan fog fejlődni gazdaságunk és vele együtt szocialista társadalmunk a következő években. Ezért kommunista pártunk munkájában a legfőbb és alapvető feladat a gazdasági fejlődés elősegítése. Jelentős nemzetközi események történtek az elmúlt évben. A békéért, a nukleáris katasztrófától fenyegetett nagy békeharc időszakát éltük át. Az amerikai imperialisták betörni készültek Kubába, hogy erőszakosan megállítsák a kubai szocialista forradalom fejlődését, ismét érdekeknek rendeljék alá Kubát. önök bizonyára figyelemmel követték a békéért, a kubai nép szabadságáért vívott küzdelmet. A Szovjetunióval, a szocialista országok népével, a békeszerető emberekkel egyetemben, a kubai nép mellett állottunk. A Szovjetunió következetes békepolitikájának, a kubai nép, a béke erői szilárd elszántságának köszönhető a háború elhárítása. Tudjuk, hogy egyes nyugati politikusok a Karib-tengeri válság idején képviselt szovjet álláspontból olyan következtetést vonnak le, mintha az eröpolitika meghátrálásra kényszerítette volna a Szovjetuniót, tehát azért folytatniuk, illetve fokozniuk kell az erőpolitikát. E veszélyes politikai irányzat hirdetői között ismét Adenauer nyugatnémet kancellár a hangadó. Mint látjuk, Adenauer egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy szítsa a revansiszta, háborús uszítást. így csak az gondolkozhat, aki revansra, háborúra gondol. Mi a béke következetes hívei vagyunk, s ezért lelkünk mélyéről beszélt Hruscsov elvtárs, amikor néhány nap előtt kijelentette: ......győzött az ész, győzött a béke és a népek biztonsága.“ Az egész emberiség, tehát Kuba népe is, a Szovjetunió bölcs és megfontolt lépésének köszönheti, hogy békében élhette át az elmúlt évet. A Szovjetunió bölcs és megfontolt lépése az események veszélyes alakulását, s Kuba népének lehr-övé tette, hogy folytassa szab£>'v jcialista hazája építését. Az it ^^rialista agresszió nem érte el célját — a kubai forradalom leverését. A világimperializmus agresszív körei meggyőződtek arról, hogy a szocialista államok — köztük a mi hazánk is — a béke megőrzése érdekében jól gondoskodtak védelmi képességük megerősítéséről. A világ ismét meggyőződött arról, hogy a béke biztosításáról hangoztatott szavaink összhangban vannak tetteinkkel. A Szovjetunió oldalán továbbra is ezen az úton fogunk haladni, segíteni fogunk mindenkit, aki a szocializmus és a béke elveire akarja építeni életét. * * * A XII. kongresszus világosan beszélt ezekről a kérdésekről, s bizonyára mindnyájan gondosan tanulmányozták a kongresszus megállapításait. Ma már elmondhatjuk, hogy a XII. kongresszusnak nagyon pozitív visszhangja volt a dolgozók körében, akik magukévá tették a kongresszus határozatait. Nagyon fontos, hogy a dolgozók egyrészt helyesen fogják fel a szocialista haza további fejlődésének biztosítására tett intézkedések jelentőségét és munkájukkal részt vegyenek ez intézkedések végrehajtásában, másrészt közvetlenül vegyenek részt a szocialista társadalom fejlesztésének szervezésében és irányításában. Ez a XII. kongresszus határozatainak fontos vonása. Számítunk arra, hogy a szocializmus iránt odaadó emberek magukévá teszik és teljesíteni fogják a kitűzött feladatokat, s ugyanakkor törődni fognak azzal is, hogy ezeket mindenütt következetesen végrehajtsák. Ezért újra visszatérek a XII. kongresszuson elhangzott zárszóhoz és újra ismétlem: Most tapasztalatainkból kiindulva ki kell igazítanunk mindent, ami nem felelt meg, ki kell küszöbölnünk azt, ami rossz volt, hogy szilárdan előrehaladjunk, munkánkkal biztosítsuk a köztársaság fejlődését, a dolgozók gazdag életét. Most minden attól függ, hogyan hajtja végre a gyakorlatban a XII. kongresszus határozatait a kommunista párt — a Központi Bizottságtól valamennyi alapszervezetig —, a kormány, valamennyi állami és gazdasági szerv. Igen, elvtársak, most az a fontos, hogy a kongresszus következtetései az egész népgazdaságban, az irányító munkában és mindenütt érvényesüljenek. A szép szavak még nem adnak több acélt, sem több gabonát és egyebet. A nap feladata: a tárgyismeretre támaszkodó szilárd, rendszeres s-erv'y, *s ijényíté munka, a következetes felelősségérzet alulról felfelé és felülről lefelé. Megköveteljük, hogy azok, akikre döntés van bízva, tárgyismerettel döntsenek. A pártszervek dolgozóitól az állami és társadalmi szervek dolgozóig mindenkinek hasznára lesz, ha a munkahelyen szerzett tapasztalataira fog támaszkodni munkájában, ha a fontos ügyekben hozott döntés előtt kötelességének fogja tartani a határozatot és a döntést végrehajtó elvtársak véleményének kikérését egyik-másik kérdésben. Az irányító munka nem jelent és nem jelenthet csak üldögélést a hivatali szobában és parancsolgatást. A problémák helyes megoldása, az elintézendő ügy ismeretét jelenti. Azt hiszem, ezért bizonyára nagyon szívesen látják maguk között a miniszter elvtársakat, a miniszter helyetteseket és minisztériumi, nemzeti bizottsági vezető elvtársakat, a pártszervek vezetőit, és tapasztalataikkal, szakismereteikkel szívesen segítenek nekik sok mindent megoldani. Ez is egyik formája annak, hogyan teljesítsük a XII. kongresszus határozatának ezt a pontját, mely megállapította, hogy társadalmunk a proletárdiktatúrából egyetemes népi állammá fog fejlődni. Egyre többet és többet fogunk követelni és ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a dolgozók felelősségérzettel döntsenek munkaterveikről, a gazdasági feladatokról, stb. A felelősségérzetről szólva nem csupán a vezetők egyoldalú felelősségére gondolunk. Ez minden egyes dolgozó esetében a munkateljesítményért, a termékek minőségéért, a munkafegyelem betartásáért érzett felelősséget is jelenti. A felelősségérzetet mindenki magában nevelje ki, hogy így részt vegyen a munkatervről, az üzem, a részleg, a szövetkezet stb. gazdálkodásáról való döntésben. Újra kiemelem, hogy nagyon sok ember így értelmezte a XII. kongresszust. Meggyőződésünk, hogy minden erejüket latba vetik a kongreszszusi határozatok végrehajtásáért. Méltán érte bírálat a központi szerveket a sok fogyatékosságért, méltán érte bírálat az állami és gazdasági szervek számos dolgozóját azért, hogy nem eléggé felelősségteljesek és előrelátóak, közömbösek az emberekhez és tevékenységük zavarta a gazdaság helyes menetét, munkáját, keserűséget és bizalmatlanságot idézett elő. Ez a tapasztalat sok mindenre megtanított bennünket, arra is, hogy kritikusabbak legyünk magunkhoz és másokhoz, s ne tűrjünk olyasmit, ami zavarja a társadalom harmonikus fejlődését. Az ilyen bírálat állandóan szükséges, mint egy falat kenyér, mert életünk egyik kiegyenlítő tényezője és az egészséges fejlődés alapja. Persze, akadnak egyesek — ez mindig előfordul —, akik másként néznek a kongresszusra. Ezek rendszerint olyan emberek, akik eltemetkeztek irodájukban, vagy csak önző szűk érdekeiket látják, amelyek sokszor magas életszínvonalukból következnek. Mi mindent vártak ezek az emberek a XII. pártkongresszustól. Azt hitték, hogy szűk, egyéni vagy csoportérdekeiket fogja megoldani, azért jöhet akár az özönvíz is. Aztán vannak olyan egyének is, akik osztályszempontokból nem értenek egyet a XII. kongresszus tanácskozásával, és határozataival, mert tudják, hogy a kongresszus tárgyalásai végleg meghiúsították azt a reményüket, hogy valaha is megváltozhatna a rendszer n Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. E két csoport lényegében azonos platformon állott, mivel szűk, önző, egyéni érdekek fűzik őket egymáshoz. Lényegében nincs köztük különbség. Ma ezek az emberek meglepődve látják népünk és kommunista párt nagy egységét, a nép teljes bizalmának megnyilatkozását a párt és Központi Bizottsága iránt. Nem értették meg, hogy a helyzet nyílt elemzésének, valamint a párt Központi Bizottsága részéről a kongresszusi dokumentumban és a kongresszuson kifejtett bírálatnak értelme a problémák helyes megoldásának megtalálása volt, mert csak így haladhatunk előre. Bizonyára elnézik, hogy Újévkor is ezekről a dolgokról beszélek, de úgy vélem, nem árt. Ma minden dolgos kézre szükség van, ma minden pozitív erőt össze kell tömöríteni, hogy szilárd kapcsolatban és egységben végrehajtsuk a XII. kongresszus határozatait. Aki továbbra is kivonja magát az egységből, az élet peremére kerül és így fog ránézni népünk. Elvtársak! Nagy távlatok állnak előttünk, melyeknek megvalósításával eljutunk a kommunista társadalomig. Lépésről lépésre tovább fognak egyesülni és formálódni a szocializmus világerői, főként a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista országok erői. Az a feladatunk, hogy keressük és erősítsük azt, ami pozitív, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz és küszöböljük ki azt, ami bennünket elválaszt. Ez az út vezet a szocializmus lehetőségeinek és erőinek megsokszorozására. Ez másként nem is lehetséges. Ha marxisták, kommunisták vagyunk, látnunk kell, hogy - főként a gazdaságban — egyszer át kell lépnünk nemzeti határainkat, hogy lehetővé tegyük a tudomány és a technika teljes kibontakozását az egész szocialista tábor keretében. Ez kaput nyit az egész szocializmus előtt az egész világba és megmutatja a szocialista társadalom nagy távlatait és lehetőségeit a tőkés világgal szemben. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mi mindnyájan mindent megteszünk, hogy lépésről lépésre következetesen megvalósítsuk ezeket a nagy gondolatokat, amelyek döntően befolyásolják majd az emberiség sorsát és az emberi társadalom fejlődését az egész világon. Nemcsak mi gondolkozunk és cselekszünk így Csehszlovákiában. Velünk együtt így gondolkoznak és cselekszenek a szovjet, a lengyel, a román, a bolgár, a német, a magyar és a mongol elvtársak. Ök is e nagy eszmék és szándékok megvalósításának szentelik minden erejüket. Az ő céljuk is a nagy politikai és gazdasági egység és a nagy társadalmi gazdaság megteremtése. Elvtársak és polgártársak!Ezért dolgozzunk mindnyájunk megelégedésére, teljesítsük következetesen a XII. kongresszuson jóváhagyott feladatokat, hogy fejlődjék az ország, a szocialista társadalom. A marxizmus-leninizmus, az elvtársiasság szellemében igyekezzünk magas fokú politikai öntudatot vinni az egész életünkbe és minden cselekvésünkbe és így elősegíteni társadalmunk további szilárdulását. Ezzel járulunk hozzá legjobban a szocialista országok egysége nagy eszméjének érvényesítéséhez. Drága polgártársak és elvtársak! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának, a köztársaság kormányának nevében és személyesen minden jót kívánjak önöknek az új évben, hogy életünk elégedettebb és gazdagabb legyen, hogy jövőre is békében éljünk. Békét és szabadságot kívánunk a világon minden embernek! A szabadság útján Négy év telt el azóta, hogy a kubai forradalmi erők Fidél Castro vezetésével megdöntötték Battista diktatúráját és hazájuk egész területén magasra emelték a szabadság zászlaját. Ezzel a nyugati féltekén megalakult az első ország, amelynek népe a szocializmushoz vezető útra lépett. Kuba népe jogosan büszke lehet az eddigi vívmányaira, mivel az eltelt négy év alatt győzelmesen birkózott a legnagyobb nehézségekkel is. Tántoríthatatlan testvéri barátsága a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal megvédte szabadságát, bár az ellenséges erők minden módon megkísérelték, hogy visszaforgassák a történelem kerekét. Kuba népe Fidél Castro vezetésével mindent megtesz, hogy békességben építse a szocializmust, A világ a legutóbbi napokban ismét tanúja lehetett annak, hogy a kubai forradalmi kormány a Karibi-tenger térségében fennálló helyzet rendezését szorgalmazza. Például beleegyezését Playa Gírónon foglyul ejtett 1113 ellenforradalmár szabadonbocsájtására, természetesen ezt az elhatározását jogosan igénnyelt kártérítésekhez kötve. A kubai kormány ezzel is bebizonyította az USA kormányával szembeni — bár kölcsönös előnyökön alapuló — engedékenységét. Antonin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Viliam Siroky, a csehszlovák kormány elnöke, a kubai forradalom 4. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldtek dr. Osvaldo Dorticosnak, a Kubai Köztársaság elnökének, és Fidél Castro miniszterelnöknek.
