Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-15 / 56. szám

Az árvíz gátat szakít (Visszaemlékezés az 1954. évi dunai árvízre) Az a rohanó vlzáradat, amely már­­már a töltések partjainak a szintjét nyaldossa, olyan mint egy verhetet­len hadsereg, mely ahol áttör elsöpri a védőket, s pusztulást, szétzúzott romokat, megbontott életeket és el­múlást hagy maga után. Most a természetnek ez a pusztító eleme, az árvíz fenyegetése üzen ha­dat az embernek. Az ember felveszi a harcot és megpróbálja a kétségbe­esett küzdelmet a fenyegető rohanás­sal zúgó rettenetes víztömegek ellen és próbára indul az emberi erő, hogy már a medrébe nem férő víztömegek­nek korlátot támasszon. Az ember rádöbbent, hogyha a gátakat és az ezekre épített korlátokat a hömpöly­gő áradat hatalmas ereje átszakítja, akkor a pusztulás írtózata fog végig­söpörni a dunamelletti falvak vég­nélküli rónaságán és magával fogja sodorni az emberi otthonok békes­ségét. Az emberekben felriad az el­pusztult otthon, a i letarolt, mocsárrá változott termőföldek fájdalmas ké­pe, az élet nincstelensége, a szegény­ség Írtózata. A dunapartl töltéseken most em­ber ember mellett, polgári lakosság a katonasággal karöltve mérhetetlen végzetvárással és bosszuló daccal éj­jelt is nappallá téve dolgozik és küzd a legrettenetesebben pusztító áradat, az árvíz ellen. A falu tanácsának elnöke, Mezey Ferenc a katonai segélycsapatok pa­rancsnokával lassú léptekkel haladnak az emberek között az árvíztől veszé­lyeztetett gáton. Munkát jönnek irá­nyítani és a csüggedő emberek leikébe erőt önteni. — Ferenc bátyám, a víz állandóan emelkedik — szól a panaszkiáltás. Amerre megy a kétségbeesett konok­­sággal dolgozó és munkával harcoló emberek mellett, mindenhol látja a szemekben a riadalmat. Elhalnak bíz­tató szavai, melyekkel erőt akar adni a munka lendületének. Az emberek pedig várják a vigasz­taló, bátorító szót. — Nehéz helyzetben vagyunk — mondja a köréje gyülekezőknek, — de hiszünk abban, hogy meg tudjuk gátolni az árvíz pusztítását. Tömjétek be a kimosott részeket, nehogy gátat szakítson és reánktörjön a rettenetes vízlavina. Emberek legyetek erősek. Hatalmas teherautók végeláthatat­lan sora gerendáknak és homokzsá­koknak nagy mennyiségét hordja a töltések alá, ahol a fenékvíz nagy nyomással tör fel a földből és a víz áradata már tengert szélesít a látha­tár minden irányában. Ott állnak a dübörögve rohanó víz mellett és látják, hogy a féktelen áradat hogyan sodorja magával a felsőbb dunamelletti vidékről az em­beri otthonok szétzúzott maradvá­nyait. A víz sodra magával hurcolja a békés lakóház letépett fedelét, melyen ijedt szárnyasállatok remegve húzód­nak meg. így hozza a víz hömpölygése a vízbefulladt állatok tetemeit és mint az örvény mélyéből tűnnek fel szétroncsolt és összetört berendezé­sek. Letarolt hatalmas szálfák gyors rohanással zúdulnak el a folyó taj­tékzó habjain. Vad káromkodás dől némelyek szá­jából. Aztán emberhullákat hoz az ár. A parton dolgozók leveszik kalap­jukat és némán néznek az árvízbe belefulladt emberi élet után. Aztán fátyolos szemmel összenéznek. lyög alá a szennyes víz. Kövekkel és homokzsákokkal együtt gyufaszálan­ként visz el mindent a dühös áradat és a bezúduló víz szélesen terül el a láthatár hatalmas rónaságán. Most kezdődik meg a mentés em­berfeletti munkája. Az egyszerű nép meghozza a legnagyobb áldozatot is, hogy megmenthesse családját, otthona biztonságát. Ha a beáradó vlzáradat emberi ezüstös holdfény meneti zabolázza meg az emberi akarat a pusztítani Induló áradatot. De Ä éjszakában tovább zúg a megáradt vízszörnyeteg harsogó fe­nyegetése. Aztán egy véletlen esemény siet a segítségükre. A magyarországi oldalon a rohanó viz rettenetes ereje több száz méter szélességben elsöpri a gátat. — Áttört a gát a szomszéd parto­kon — kiabálják bele az emberek a reggeli szürkületbe. Az emberek egy pillanatra fellélegeznek. De a másik percben az előbbi félelmük újra be­léjük remeg, mert megérzik a túlsó- Mi lehet ottan? — csúszik ki az egyik száján.- Mondják, hogy az asszonyokat és gyerekeket kilakoltatják a faluból — szólal meg egy dereshajú, baráz­dált arcú parasztember. Az emberek nézése keménnyé me­revedik. Mindegyikük lelkében ott riaszt az elhagyott otthonuk, háza­­tájuk üressége. A munka folyik szakadatlanul. Csá­kányok vágják a sáros földet és sok­sok lapát emeli fel a töltések tete­jére, hogy megtömjék a homokzsá­kok közötti réseket. Aggódó és figyelő szemmel vigyázzák, hogy hol mossa ki a gátakat az örvénylő víz, hogy ott gerendákkal és újabb földsáncokkal erősítsék a védelmet. A katonai parancsnok némán megy a falu elnöke mellett. Tekintetével a fenyegető veszély nagyságát méri fel. A polgári lakosság közé munkával elvegyült katonáknak ad utasításokat. Benne is bujkál a fenyegető tragé­dia döbbeneté.- A viz gátat tört! — hangzik a vészkiáltás. Az emberek kezében megmerevedik a munka. Az arcok elfehérednek. De az csak egy pillanatig tart. Aztán a hatalmas embertömeg megmozdul, hogy segítségre induljon a gátszaka­dáshoz. A szövetkezeti majorság szomszéd­ságában tíz méter hosszúságban le­sodorta a vízáradat a gát megerősí­tett tetejét és megrongált gáton ke­resztül, mint zuhogó vízesés hömpö­életeket is követel, az ember eltom­pult kétségbeeséssel harcol tovább és küzd, hogy mérsékelje a pusztulást. A gáttörés alkonyatkor történt. A lehulló nap utolsó sugarai vörösre festettek be mindent, amit magába­­ölelt a végzetesnek induló este. Köz­ben sűrű zápor zuhanyoz le a dolgozó emberekre. Már tompán halványan Hazánkban a Rajkó-zenekar Ä napokban a bratislavai Kultúra- és Pihenés Parkjában hatalmas siker­rel mutatkozott be a budapesti Raj­kó-zenekar. A műsor keretén belül fellépett Tompa Sándor Kossuth­­dijas művész is, a Magyar Rádió köz­ismert „Mihály bácsija“ s kitűnő ala­kításával méltán aratott viharos tapsokat, általános elismerést. A hírneves magyarországi együttes két hétig tartózkodik hazánkban. Ke­let-szlovákiai kőrútján fellép Tornai­ján, Kassán, Michalovcében, Király­­helmecen, Szepsiben, Humennében. Július 24-én az együttes visszatér a nyugat-szlovákiai kerületbe s ha­zánk egyik legjobb szövetkezetében, a csallóközi Nyárasd községben lép fel. Az együttes nyárasdi fellépését a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása is közvetíti. partokon a pusztításnak és pusztu­lásnak, rettenetességét. Reggeledik. Már jól látni a túlsó dunaoldalon a gátakon keresztülhöm­­pölygő mindent elárasztó víztengert. A község alatt, a már kiöntéssel fenyegető víz apadni kezd. A töltésen belül a láthatár távolságában hideg, csendes felszínét fodrozza a reggeli szél. A partokon motoros katona­pontonokat bocsátanak a Duna vizére, hogy segítségére siessenek a bajba­jutott túloldaliaknak. A katonákon kívül sokan indulnak a polgári lakos­ságból is. Átérzik a dolgozó ember­társaik szerencsétlenségét és megfe­ledkezve az elmúlt napokban végzett emberfeletti munkáról sietnek a test­véreik megmentésére. GÁLFFY ZOLTÁN ütutturábs híreké ■ A moszkvai ldegennyelvü Könyv­kiadó idén 700 új könyvet jelentet meg 26 nyelven. Hruscsov beszédei­nek kétkötetes gyűjteménye angol, spanyol, francia és német nyelven jelenik meg. Finn és vietnami nyel­ven kiadják Gagarin „Utazás a világ­űrben" című könyvét. A marxizmus — leninizmus klasszikusait az európai nyelveken kívül arabul, amhara, ta­mil, hindi és bengáli nyelven is köz­rebocsátják. ■ A francia filmélet 95 képviselője nyilatkozatot tett közzé a francia filmgyártás krónikus válságáról. 1957- től 1961-ig 411 millióról 330 millióra csökkent a mozilátogatók száma. A kormány a filmipart semmiféle támo­gatásban nem részesíti. A magasabb profitért folyó hajszában az alapelv: „mindegy, mii, mindegy, hogyan, csak szenzáció legyen..." A nyilatkozatot aláírták Claude- Autant Lara, Louis Daquin, René Clair, Jean-Paul Le Chanois, Vladimir Pozner, Pierre Prévert és mások. ■ Verne Gyula magyar tárgyú re­gényéből, a Sándor Mátyásból filmet készít Georges Lampin francia ren­dező Párizsban. ■ A borodinói csata 150. évfordu­lója alkalmából a Napoleon elleni há­ború eseményeit ábrázoló festmények­ből filmet állít össze a moszkvai nép­szerű-tudományos filmstúdió. ■ Bikini szigetén, az 1954-es ame­rikai H-bomba robbantás színhelyén olasz filmet forgatnak a sziget állat­világáról. A rádióaktív sugárzás gyengül ugyan már Bikinin, az állatok mégis korcsok, gyakran életképtele­nek, ösztöneik is megváltoztak. ■ A 143 lakosú francia Y falu neve a legrövidebb a világon. A leg­hosszabb - 58 betűs - névvel egy vvalesi üdülőhely dicsekedhet: Llan­­faipwllgwyngyllgogerycuwipndrobwll­­llantysiliogogogoch. A népművészet nagy ünnepe A stráznicel várpark platánjai alatt július 13—15-én újból felcsendül a dal. Hazánk legjobb együttesei lépnek fel, hogy hirdessék a népművészet örök szépségét. A stráznicei napok alkalmával több kiváló külföldi együt­tes is ellátogat e szép morvaországi tájra. kívánja, elmehet veié a Járási hiva­talba. A tehergépkocsi csakugyan rövide­sen elindult. Ez esetben a ponyva alatt csak ketten ültek, Major kép­viselő és a diószegi csendőrállomáson beosztott Jozef Pavel Choutka őr­mester. * * * * A törzskapitány megjelent az ud­varon. A csendőrök éppen Zsabka Sándor holttestét húzták be az utcá­ról. Mögöttük sietve érkezett még egy csendőr. — Törzskapitány úrnak jelentem, hogy az egyik súlyosan sebesült, a tüntetők közül meghalt! Bizonyos Thurzó nevű. — Hol van? — A Falk-vendéglő udvarán fek­szik. — Megérkezett már az orvos? Dr. Török, Diószegről ? — Még nem. De már útban van. — Amíg meg nem érkezik, nyújt­sanak segítséget a sebesülteknek. Nincs szükségem még több halottra. Souőek néhány csendőr kíséretében elindult a vendéglő felé. Óvatosan nézelődtek jobbra, balra. A kosútiak azonban nem mutatkoztak. Csak itt­­ott suhant el egy-egy nő vagy férfi alakja, fehér vászonnal a kezében. Minél közelebb jutottak a vendéglő­höz, annál tisztábban hallották a kétségbeesett sírást, amelybe élesen hasított bele a sebesültek fájdalmas nyögése. Az utcán velük szemben gyors léptekkel JánoSIk főhadnagy közeledett. — Jelentem törzskapitány úrnak, hogy az eseményekről tüzetesen ér­tesítettem dr. Schurmann járási biz­tos urat. — Mit mondott? - kérdezte Sou­­íek türelmetlenül. — Nem nyilatkozott. De az a be­nyomásom, hogy elégedett az akció­val. Csak annyit mondott, jelentést tesz Bratislavába és további instruk­ciókat kér. Souíeket ez megnyugtatta. Már ezért sem volt kívánatos, hogy a se­besültek közül még többen ... — Tud róla, főhadnagy úr, hogy az egyik sebesült meghalt? Jánosik mérlegelte a dolgokat: há­rom halott — teljesen megfelelő szám ebben a gondosan előkészített akcióban. Nem sok, d.e nem is kevés. — Remélem, férfi volt az illető, nem asszony? Vagy talán csak nem... gyerek? — kérdezte akadozva, meg­nyugtatásra várva. — Szerencséje van ... férfi — nyug­tatta meg Soucek. — Most azonban mindent kövessen el. nehogy több halott legyen. Dr. Török Diószegról minden pillanatban itt lehet. A csendőrök folytatták útjukat a közeli vendéglő felé. Amikor kinyi­tották az udvarba nyiló kaput, a ko­sútiak szomorú kifc csoportját láttak, a kezükben véres vásznakkal a halott körül. Az udvaron jelenlevő, rendre felügyelő csendőrök ugyancsak csend­ben álltak, szuronyos puskával lá­buknál. 6ok szem meredt Thurzó Istvánra, a munkásra, akinek csend­őrszurony oltotta ki az életét. „Miért"; — kérdezte a kosútiak tekintete. ; Felelet helyett a csendőrök szét­zavarták őket. (Folytatjuk) A délelőtti órákban a várhegy lárom különböző helyén elhelyezett emelvényen cseh, szlovák népi együt­tesek szórakoztatták a közönséget. A főemelvényen fellépett a Belgiumba készülődő, kiváló bratislavai „Tech­nik“ és a trencíni „Trencan“ nép­művészeti együttes is. Délután 2 órára megtelt közönség­gel a hatalmas amfiteátrum. Az ün­nepségek fő músorszáma Smetana: “sók című operájának a Szlovák Vemzeti Színház operaegyüttese által történő bemutatása előtt Mikulás Huba színművész felolvasta a közel >0 ezernyi résztvevő állásfoglalását, kiállását a béke, a népek barátságá­nak nagy Ugye mellett. A levélben, »melyet az ünnepség résztvevői a eszerelési békevilágkongresszusnak küldtek, elítélték az imperialisták há­­norús előkészületeit és kihangsúlyoz­ták, hogy milyen nagy jelentősége ^an a békemozgalomnak, a háború illeni küzdelemnek. A nagyszabású kulturális esemény, > békemanllesztáció vidám népmulat­­íággal ért véget. —tő-A Belgiumba készülődő „Technik“ együttes tánccsoportjának fellépése A béke és a barátsáq ünnepélye Az elmúlt vasárnap dolgozóink tízezrei vettek részt a hagyományos devíni ünnepségen. A korareggeli óráktól esthajnalig zene, dal, vidámság honolt az ősi vár tövében. Ahol a Duna keblére öleli a Morava folyót, csehek, szlo­vákok, csallóközi, mátyusföldi magya­rok szórakoztak együtt a legőszin­tébb, legbensőségesebb barátságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom