Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-12 / 99. szám

Eredmény, amely irányt mutat

A burgonya egyike azoknak a növényeknek, amelyeket a közellátás, az állattenyésztés és az ipar egyaránt nagy mennyiségben igényel. Az emberi táplálkozásban a legkülönbözőbb módon használják fel jó ize, s főleg kalóriatartalma miatt (1 kg burgonya kalóriaértéke körülbelül megfelel 1 kg sovány hús kalóriaértékének). Azonkívül tartalmaz 2 % nyersfehérjét, 14 — 20 % keményítőt és aránylag nagy mennyiségű C-vitamint. Az állattenyésztésben főleg a sertéshizlalásban tölt be fontos szerepet, míg az iparban leginkább keményítő és szesz előállítására használják fel. Röviden: jelentősége olyan arányú, hogy napjaink igényeit csakis úgy elégítheti ki, ha minden lehetőséget kihasználnak szövetkezeteink és állami gazdaságaink a terméshozamok növelésére.

A kérdés: hogyan, mimódon érhető el burgonyából 200 mázsán felüli hektárhozam? Erre kellett választ találni. A szilickábrez^vái szövetkezet azon a 6,5 hektáros táblán, amellyel beneveztek a poprádi mozgalomba, átlagosan hektáronként 220 mázsát takarított be. A szövetkezet földjei 560 méterre vannak a tengerszint felett, tehát a burgonyatermesztő körzetbe tartoznak; 620 hektáron gazdálkodnak, amelyből mindössze 170 hektár a szántó, összesen 18 hektáron termesztettek burgonyát, s azon a termésátlag 166,5 mázsát tesz ki hektáronként; azonban mi nem az átlagos termésről akarunk beszélni, hanem arról, hogy hogyag, milyen agrotechnikával érték el az említett 220 mázsát egy 6,5 hektáros parcellán.

Az elővetemény búza volt. A talaj három évvel azelőtt kapott körülbelül 300 -350 mázsa istállótrágyát, és az ültetőanyag április végén, május elején került a talajba. A helyi viszonyok (rövid nyár, korai fagyok, hó stb.) sok esetben lehetetlenné teszik az őszi mélyszántást (ha mélyszántásról beszélünk, az adott esetben az általában ismeretes középmély szántást kell érteni, mert a termőréteg sekély, s az altalaj köves, sziklás, amelyen az általánosan ismert mélyszántást lehetetlen elvégezni), Így volt ez most is. Tavaszi szántásba ültették a burgonyát, amelybe hektáronként 2 mázsa kálisót kevertek. Több műtrágyát a burgonya nem is kapott. Az istállótrágyát nagyobbára tavasszal adják a talajba, mivel ősszel nincs elegendő mennyiségű, ugyanis a marhaállományt egész nyáron kint tartják a legelőkön. Ellenben meg kell mondani, hogy a talaj tápanyagokban gazdag, mivel a szövetkezet rendszeresen végzi a trágyázást.

Ezek után megállapíthatjuk, hogy a magas hektárhozamok egyik alapvető előfeltétele a megfelelő minőségű és mennyiségű istállótrágya adagolása. A másik kritérium: az

elegendő mennyiségű munkaerő. A

szilickábrezovói szövetkezetben, amint azt a tények mutatják, mindkettő megvan. Viszont a gépeket a talaj domborzati helyzete miatt aránylag kis mértékben alkalmazhatják, s így a munka nagyobbik részét emberi erővel kell végezni. Ez természetesen növeli a termelési költségeket. Lényeges és nem hagyható figyelmen kívül a tagság szorgalma, lelkiismeretessége és a munkához való viszonya sem. Ez is befolyásolja a hektárhozamokat. A becsületesen végzett munka mindig megmutatkozik a termelésben, persze érvényes ennek a fordítottja is.

Fontos tényező, amiről szólni kell, az ültetőanyag. A szilickábrezovóiak Krasava M-4-es fajtájú burgonyát ültettek, amelyet Jihlavából kaptak. S itt meg kell állni. Az ültetöanyagcserét nem szabadna sehol figyelmen kívül hagyni, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nagy befolyással van terméshozamokra. Az ültetőanyag megválasztásánál nagy szerepet játszik a fajta, a gumók egészségi állapota, valamint a talajra való érzékenysége. A szilickábrezovóiak mindezek figyelembevételével választották ki a sok közül a legmegfelelőbbet. A hektárhozam bizonyítja a legjobban, hogy helyesen jártak el. Viszont helytelen lenne, ha ezután több éven keresztül most már ebből a saját termésű ültetőanyagból választanának termelésre. Ezt nem azért jegyezzük meg. mintha a szilickábrezovoiák ezt akarnák, csupán azért, hogy az ő tapasztalatuk alapján más szövetkezetek is a lehetőségekhez mérten cseréljék időnként a burgonya ültetőanyagát, hogy az friss, életerős legyen, s a talajban elszaporodott burgonyabetegségekkel szemben nagyobb ellenállást tudjon kifejteni.

Nagy szerepet játszik a csapadék is. Az említett szövetkezetben a csapadékátlag eléri a 800 millimétert; azonban az idén ez nem volt meg,

ám az eredményt feltűnő módon mégsem befolyásolta. Ez azt jelenti, hogy kevésbé csapadékos vidéken is elérhető a 200 mázsás hektárhozam.

összefoglalva négy pontban határozhatjuk meg azokat a követelményeket, amelyek a burgonyatermesztésben lényeges szerepet játszanak: helyes trágyázás és talajelőkészítés, lelkiismeretes növényápolás, a talajviszonyoknak legjobban megfelelő ültetőanyag (lehetőleg más vidékről), megválasztása, s végül a csapadékelosztás. (Ez utóbbi ott ütközik nehézségekbe, ahol nincs megfelelő öntözőberendezés, ám ez csak száraz idő esetén jelent. problémát).

A szilickábrezovóiak eredménye irányt mutat. Tapasztalatuk a burgonyatermesztésben azt bizonyítja, hogy a 200 mázsás hektárhozam elérése nagyon is reális és csakis a szövetkezet dolgozóitól fyigg.-gs-A pocsuvadlói tónál tartották a lévai járás ' könyvelőinek . iskolázását. Juraj ROSIK elvtárs, az iskola vezetője elmondotta, hogy a járásban átlag évente csak öt könyvelő jön ki az iskolákról. Ez a tanfolyam hézagpótló és a szövetkezeti irodákon dolgozó gyakorlati szakerök tudását

egészíti ki.

Az iskola magas színvonalú volt és a hallgatók bizonyára könnyebben készítik majd el az évvégi zárlatokat a szövetkezetekben. A jövő év elején még több rövidebb-hosszabb iskolázást tartanak, hogy a járásban rendet teremthessenek a könyvelésben.

Az iskolázáson résztvevők legfiatalabbjái. Kép és szöveg: Bállá

Hadüzenet vadvízországnak

Nyáridőben végigzúg a szél a kiterjedt csallóközi rónaságon, porfellegeket ragadva magával. Viszi a talajt, mondják ilyenkor a szövetkezeti tagok, és egyúttal elűzi az esőt is. A szelet úgy is hívják a csallóközi nép nyelvén, hogy csallóközi eső. Száraz vidék ez, amellett kitűnő talajjal rendelkezik.

A tudomány fejlett módszereivel kell hát megoldani a bajt. Ojabban egymás után alakulnak a meliorációs szövetkezetek, hogy megvalósítsák a két Duna között a helyes vízgazdálkodást és hogy elhódítsák vadvíz-országtól azokat a nádas, kákás területeket, amelyeket jelenleg szántani nem lehet, de jövőben cukorrépát, búzát, kukoricát akarnak rajta termelni. Hadat üzentek tehát a szárazságnak és a nádnak. Egy ilyen hadászati központ a Csalovói Meliorációs Szövetkezet is. A dunajszkásztredai járásban 20 EFSZ és a Csalovol Nagyhizlalda nemzeti vállalat szántóterületei tartoznak felügyeletük alá. A szövetkezet működése alatt már jelentős sikereket ért el.

Év vége felé járunk, így az idei esztendő számadásait is lényegében áttekinthetjük. Van miről -beszélni, sokat tett ez a szövetkezet az idén. Horváth Vince, a meliorációs szövetkezet elnöke és Kvapil Viktor, az ökonómus bizony sokat beszéltek arról a fáradságos munkáról, amivel a Csallóközt még termőbbé teszik. Például feladatul kapták, hogy a jövő év folyamán 1500 hektárnyi területen létesítsenek öntözőberendezéseket, vízvezető árkokat öntözés végett. Ezt megvalósítani egy év alatt komoly

Jobb takarmányozási technikát, új módszereket az állattenyésztésben

Szlovákiai viszonylatban a tervezett állományból 24 000 tehén hiányzik • A sertésállomány viszont 146 000-rel több • Javítani kell az elavult takarmányozási módszeren • A nagyhizlaldáké a jövő • Több lelkiismeretességet a kelet-szlovákiai kerületben

Nyugat-szlovákiai Közép-szlovákiai Kelet-szlovákiai Megnevezés kerület kerület kerület

1961 1902 I + — 1961 1962 | + — 1901 | 1962 | + —

Árpa 23,2 27,8 + 4,0 17,0 18,4 + 0,8 15,7 19, + 3,3

Szemeskukorica 25,5 24.9 — 0,6 21,1 22,0 + 1,5 18,7 29 + 10,3

Cukorrépa 207,7 235,5 —32,2 197,7 210,1 +12,4 186,8 236, + 49,2

Burgonya 90,8 91 + 0,2 112,4 78,5 —33,9 99 105,2 + 6,2

Évelőtakarmány 39,8 39,3 — 0,5 37,6 33 — 4,6 30,1 36,3 + 6,5

Silókuko—12,4 156,1 256,8 +10,0,7

rica 200,1 187 —13,1 195,4 183

Rétiszéna 24,2 28,2 + 4,0 27,7 25,8 — 1,9 20,6 26,6 + 6,6

kénti súlygyarapodást érnek el. Ez arra vall, hogy sem a takarmányelőkészítés, sem pedig a takarmányozás nem felel meg a mai követelményeknek. Ugyanakkor a Csalovói Nagyhizlaldában 11000 sertésnél kilenc hónapon keresztül darabonként 0,53 kgos súlygyarapodást értek el. A hús kilogrammját a szakszerű takarmányozás révén 7,17 koronáért termelték ki, a hízókat 115 kg-os átlagsúlyban adták át a fölvásárlőknak. Hasonló nagyhízlaldákat kellene létetíteni több helyen Is, ahol hatékonyabb, belterjesebb termelést lehetne elérni. Ilyen gazdaságok lényegesen olcsóbban (és ami a legfontosabb) több húst állítanának elő közellátásunk számára. Előnyük még az is, hogy csaknem teljesen gépesíthetők a munkafolyamatok és a legminimálisabb az élőmunka-ráfordítás.

Mindamellett, hogy a nyugat- és a közép-szlovákiai kerületekben a takarmányalap nem kielégítő, a mezőgazdasági üzemek mégis aránylag elég jól teljesítik eladási tervüket — azaz jobban mint a kelet-szlovákiai kerületben, ahol jó takarmányalappal rendelkeznek. Erre csak azt mondhatjuk, hogy a kerület termelői és a termelés irányítói, javíthatnának eddigi munkamódszerükön. A jő takarmányalap nem mutatkozik meg a termelésben.

A tervezettnél ugyan 11 000-rel magasabb a szarvasmarhaállományuk, november 20-ig mégis csak 90,7 %-ra teljesítették a marhahúseladás időtervét. Ez szintén érthetetlen. Sertésállományuk viszont 8000 darabbal, az 51—75 kg-ig terjedő sertések száma 11 000-rel kevesebb a múlt évi állományhoz mérten. Az átlagos felvásárlási súly a múlt évhez viszonyítva 100 kg-onként 13 kg-mal csökkent. Ez a valóság most, az 1963-as év küszöbén. Ilyen hibákkal az új esztendőbe átmenni káros lenne. Már eleve veszélyeztetné a jövőévi tervfeladatok zavartalan teljesítését.

Az országos érdekek megkövetelik, hogy ezt semmi esetre sem engedjük meg, mert káros lehetne az egész nemzetgazdaság helyes irányba történő fejlődésére. A csorbát még ki lehet és ki Is kell köszörülni, mégpedig úgy, hogy a két másik kerületből — ahol a tervezettnél nagyobb az állomány — süldők átcsoportosítása útján pótolják a hiányt.

Hoksza István

munkát jelent. Márpedig nem riadnak vissza semmitől, nagy erővel és hozzáértéssel fogtak munkához. De nemcsak öntözőberendezéseket építenek, hanem egyúttal a mocsaras helyeket is kiszárítják, gondozzák a régebben létesített vízlevezető-árkokat, fásítanak és járási méretben segítik megoldani a trágyaleves öntözést.

Űj módszer ez, jövőre már Csallóköz-Stvrtokban 64 hektárt, Trhovémíton 160 hektárt fognak öntözni ilyen módon. Az eddig semmibe vesző trágyalevet keverik vízzel, vezetik csöveken a lucernásokra, vagy a kertészetekbe, azzal öntöznek. így egy csapásra öntöznek és trágyáznak Is. Ezt a módszert később több EFSZ-re terjesztik ki, mert nagy az érdeklődés.

Idén a meliorációs szövetkezet többek közt 7,5 km hosszú vízvezető kanálist létesített és sok kilométer régen létesített, de már félig-meddig tönkrement kanálist tisztított ki. A hatalmas árokrendszer a vizes helyekről leszívja a vizet, ugyanakkor száraz területekre folyik el, ahol aztán újra felveszi a talaj a növényzet számára.

Okocson 60 hektárnyi területet szereztek az EFSZ-nek azáltal, hogy egy mocsarat lecsapoltak. Ehhez 1,5 km hosszú vízlevezető csatomét kellett létesíteni. Ez is nagy munka volt. Ezen kívül 20 hektárnyi régebben kiásott kavicsos gödröket és hasznavehetetlen területeket tettek termővé műszaki úton. Termelőtalajt túrtak, hordtak a terméketlen területekre és ezt még tovább folytatják, amíg csak a járásban lehetőség lesz rá. Hrobonyovóban 1(Í0 hektáron, az Oszorl Állami Gazdaságban pedig 234 hektáron tiszta vízzel történő öntözést valósították meg. Hiba, hogy több EFSZ- ben nincs hozzáértő öntöző szakember, akik a talaj megkárosítása nélkül valósítanák meg az öntözési eljárásokat és teljesen ki is használnák az öntözőberendezéseket. Milliós költségekkel fúrnak kutakat és építenek egyéb öntözőberendezéseket. Fontos tehát ezeknek jó kihasználása is, mert az önköltség így hamarabb térül vissza a jobb termés biztosításéval. /

Bizonyos fokú fásítást is végrehajt a Csalovói Meliorációs Szövetkezet. E téren ugyan még sok a kívánnivaló, de az újonnan létesített kanálisok partján gyömölcsfák sorait ültetik, ami nemsak szélfogónak jó, hanem jelentős hasznot is hajt.

A szövetkezet figyelme kiterjed minden eddig használatlan talpalat-' nyí területre. Kivételt csak a Kis- Duna és a Duna-melléki védett területek képeznek. Fűzfacsoportokat tüntetnek el a vizes területről, hogy kiszárítsák a talajt és búzát termeljenek Itt. Fásítani pedig máshol fognak, ahol arra megfelelő a hely és nem okoznak vele kárt.

Lassan megváltozik tehát a csallóközi táj. Nem fűzligetek zöldellnek, hanem gondozott fasorok az utak mellett, eltűnnek a sáros, nádas területek, a vízlevezető árkokban haltenyészeteket, víziszárnyas-farmokat létesítenek. A tudomány hadat üzent vadvízországnak.

Bagota István

Xv r.-hkii, «V

riufniivfr 3

1982. december 12

A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottságának banszkábisztricai ülésén tárgyalták meg ezeket a kérdéseket. A képviselők közül többen rámutattak a lemaradás okára. El kell Ismerni, hogy a kedvezőtlen, száraz Időjárás nagyban hozzájárult az évelő takarmányok hozamának csökkenéséhez, azonban nem csupán ez az egyedüli ok, hanem komoly fogyatékosság az Is, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben a meglévő takarmányt sem használják fel gazdaságosan.

Doktor Landau képviselő például felvetette azt, hogy a jelenlegi szűkös takarmányhelyzetben még mindig sok száz hektár kukoricaszár van künn a mezőn, holott annak takarmányértéke — Időre történő betakarítás esetén — jóval meghaladja a takarmány szalma értékét. A szalma takarmányozásánál sok szénhidrát használódik el, éppen a lignin nagy mennyiségű jelenléte folytán sok energia megy veszendőbe, aminek a szervezet felépítésénél esetleg a tejképződésnél kellene érvényesülnie.

A száíastakarmánnyal való ellátottság a legkritikusabb a nyugat- és a közép-szlovákiai kerületekben. Az év elején a mezőgazdasági üzemek a Jó

takarmányalap megteremtésére törekedtek. A múlt esztendőhöz viszonyítva, 80 %-kal nagyobb területen vetettek évelő takarmányt, a kukoricaszükségletet 112, a silókukoricát 124, a takarmánycukorrépát 153 °/o-ra alapozták meg, azonban a nagyobb területen termesztett takarmány nem váltotta be a reményeket. A szemre termesztett kukoricából mintegy 27 315 hektárt viaszos érésben silóztak le, mert nem érett volna be.

A több éven keresztül dívó, egymás után bekövetkező száraz, kedvezőtlen időjárás arra figyelmezteti a termelőket és a termelés irányítóit, hogy a Jövőben komolyabban kezdjenek hozzá az öntözőberendezések építéséhez, a kapás- és az évelő takarmányok árasztásos öntözéséhez, hogy többé ne állhasson elő takarmányhiány.

Nézzük csak meg közelebbről, hogy hektáronként milyen terméseredményt értek el idén az 1961-es évhez viszonyítva Szlovákia három kerületében.

százalékra fedezi az emészthető fehérjeszükségletet, azaz több mint 154 000 tonnára lenne még szükség.

Az utóbbi Időben a nyitrai és a lucsenyeci járásokban végzett elemzés alapján bebizonyosodott, hogy a nyitrai járás szövetkezetei az 1961-es évhez viszonyítva idén 8567 tonna szénával gazdagabbak, az állami gazdaságok pedig 245 tonnával szegényebb takarmányalappal rendelkeznek. A lucsenyeci járásban viszont az EFSZ-ek 36 496, az állami gazdaságok pedig 5773 tonna szálastakarmánnyal szegényebbek, mint az élőző esztendőben. Ebből az a tanulság, hogy föl kell tárni a rejtett tartalékokat, s meg kell becsülni a kukoricaszárat, mert a tél folyamán nagy szükség lesz rá. Ebben a járásban bíztató a helyzet, az abraktakarmánnyal való ellátottság terén. Egyes üzemekben 50—100 %-kal nagyobb készlettel rendelkeznek, mint tavaly. Ezzel részben fedezhető a hiány. Nem mondható el ugyan ez a nyitrai járásról, ahol csupán 10—15 %-os az emelkedés.

Az utóbbi időben lényegesen javult a helyzet. Az állami alapokból mintegy 30 000 tonna állati eredetű fehérjét bocsátottak a takarmánykeverők rendelkezésére, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztő telepek és a süldők részére (50 kg-os súlyig) fehérjedús takarmányokat állítsanak elő. Ezenkívül a nyugat-szlovákiai kerületben 117, a közép-szlovákiaiban 18, és a kelet-szlovákiai kerületben pedig .48 üzemet létesítettek az élesztősített híg takarmány előállítására. Szlovákiai méretben naponta 59,8 ezer hektoliter erjesztett takarmányt készítenek. A következő év első felében már 288-ra emelkedik az Ilyen és ehhez hasonló üzemek száma. Ezek után további lehetőség nyílik a takarmányok fehérjeértékének kiegészítésére.

Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemek jobban ellátottak abraktakarmánnyal, mint az 1961-es évben, szövetkezeteinkben mégis csupán 0,27—0,28, az állami gazdaságokban pedig 0,32 kg-os napi, darabon-Szlovákiai méretekben az 1963-as év téli időszakéra (január—április) a takarmánykészlet a szükségletnek csupán 88,1 %-át fedezi. Legkritikusabb a takarmányhelyzet a középszlovákiai kerületben, ahol a mezőgazdasági üzemek takarmányszükséglete csak 76,5 %-ra van fedezve. Ebben a kerületben meglehetősen gyenge takarmányalappal rendelkeznek a zvoleni, lucsenyeci és a rimavszkászobotal járások mezőgazdasági üzemei. Viszont a kelet-szlovákiai ke rületben a takarmányszükséglei

99,1 %-ra van fedezve.

A takarmánykészlet megállapításért szolgáló nyilvántartások .alapján be bizonyosodott, hogy a három kerülel mezőgazdasági üzemeinek raktárot levő takarmánykészlete csupán 65,E

9