Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-12 / 99. szám

Ä gabonavetés téli ápolása

Az őszi gabonafélék termesztésében legveszedelmesebb időszak a tél. Ebben az évszakban a növényzet nemcsak fagykárokat szenvedhet, hanem ki is pállhat, megfulladhat, vagy eláraszthatja a talajvíz. Az említett kedvezőtlen behatásokokozta károk megelőzése, esetleg csökkentése érdekében, a gabonavetés állapotát a tél folyamán és kora tavasszal ellenőriznünk kell, és intézkedéseket szükséges foganatosítanunk megmentésére.

A legnagyobb fagykárokat a száraz fagyok okozzák. A kifagyásra főként a későn és frissen szántott talajba vetett gabona, valamint a gyengén fejlődött és rosszul meggyökeresedett növényállomány hajlamos. Száraz fagyok esetén rendszerint nagy a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti ingadozás, ennek következtében a növénykék felfagynak, majd elszáradás vagy megfagyás következtében elpusztulnak. Ha a búzát vagy rozsot hőtakaró fedi, akkor még az erős, hosszú ideig tartó fagyok sem tesznek kárt benne. A kukoricatermesztési és a répatermesztési körzetekben a búza nagyon gyakran felfagy, és a felfagyással keletkezett károk jelentős mértékűek lehetnek.

A felfagyás ellen különféleképpen lehet védekezni. Az őszieket már a vetés előtt védeni kell a felfagyás ellen. így például az egyenletes foszfortrágyázás az őszi alaptrágyázás idején a fiatal növényállományt ellenállóvá teszi a fagyokkal szemben. A körzetesített gabonafajták használata is lényegesen csökkenti a fagykárok veszélyét. A mi körzetesített fajtáink közül a legfagyállóbb a Pavlovicei 198, a Szlovák 200 és a Szlovák 35 fajtájú búza. Közepes fagyállásúak a Kosúti, a Diana I. és a Kastyicei. A hó visszatartása szintén hozzájárul az ősziek megvédéséhez a felfagyás ellen. A visszatartott hó meggyöngíti a hőingadozás hatását és védi az őszieket, főként kora tavasszal, amikor a fagyveszéiy rendkívül nagy. A fölfagyott gabonát kora tavasszal hengerezéssel ápoljuk. Hengerezni csak megfelelő talajnedvesség esetén lehet. Erősebb felfagyás vagy fagykár esetén az őszi gabonát tavasszal kotai tavaszi gabonafajták vetésével pótoljuk. Sohase igyekezzünk a fagykárt szenvedett búzát

Kevesen tudják,

hogy a tizennegyedik század végéig & a cukor ismeretlen fogalom volt Európában. A cukornádból készült első 15; „édes kristályok; csak a tizenötödik !|l század derekán érkeztek földrészünkre » a velencei kikötőben kirakott többi S; „csodálatos" tengeren túli áruval 8 együtt. Eleinte csak gyógyszertárak- 8 ban árulták grammonként a cukrot — <S akár valamilyen értékes orvosságot — \'

mert közönséges halandó képtelen volt árát megfizetni Összehasonlítá- li; sül szolgáljon, hogy 1 kilogramm cu- 8 kor ára akkoriban felért egy egy eme- jil let es főúri kastély építési költségeivel.

Az „Erste Wiener Conditorei"-t, vagyis az első cukrászdát Európában Bécsben alapították 1862-ben, kerek 8 száz évvel ezelőtt. Az a tanonc, aki el 8 akarta sajátítani a költséges cukrászmesterséget, a többi iparággal ellentétben se ellátást, se zsebpénzt nem kapott, sőt apjának évi 100 forintot l|; kellett lefizetnie a „Confiture-Meis- 8 t er“-nek azért, hogy fiát beavassa ; a cukrászsütemény-készítés boszor- ;|j kánykonyhájának rejtelmeibe. K. E. 8

leszántani, mivel utánvetéssel, salétrohozással, hengerezéssel és fogasolással még az 50 %-os fagykárt szenvedett növényzetet is megmenthetjük. A búza fölfagyásának fokát a tenyészcsúcs, illetve a növényke tövének alapján állapítjuk meg a legalsó csomó alatti szártagon. A jól áttelelt növénykék töve friss, nedvdús és világoszöld színű. Kézzel is megállapíthatjuk, hogy a növények töve egészséges vagy pedig elhalt. A folfagyott növénykék töve elszáradt, barnás és a gyökerezés jeleit sem találjuk meg rajta. A levelek is barnák, elszáradtak. Gyakran megtörténik azonban, hogy a sárga vagy barna levelek esetén sem fagyott ki a növényzet. Az a fontos, hogy a növénykék töve élő és egészséges legyen. Néha megtörténik az is, hogy a búza bokros, zöld, dús, de a növényzet jelentős részén a növénykék legfontosabb része, vagyis a töve már elhalt.

Az őszi rozs gyakran megfullad. Ez olyankor történik meg, amikor a növényzetet hosszabb ideig vastagabb hóréteg fedi. A növénykék a hó alatt is élnek, s ha hosszabb ideig hótakaró fedi őket, akkor elhasználják mindazokat a tápanyagokat, amelyeket ősszel fölhalmoztak. A hótakaró alatt nem tudják asszimiláció útján feltölteni tápanyagtartalékukat, s ezért előbb vagy utóbb legyöngülés következtében elpusztulnak. A legyengült rozsot rendszerint betegségek, főként penész támadja meg. A megfulladás ellen már ősszel kell védekezni. A dús rozsállományt merőleges irányban végzett boronálással kiritkíthatjuk, vagy pedig juhokkal lelegeltethetjük.

Az ősziekben nagy kárt tehet a vetésterület elmocsarasodása vagy elárasztása, amely főként kora tavasszal veszélyezteti őket. Erre már az őszi hónapokban gondolni kell és az elmocsarasodásra vagy elárasztásra hajlamos földeket megfelelő vízelvezető csatornarendszerrel kell védeni.

A fagy vagy más éghajlati tényező által kárt szenvedett őszieket időben ápolni kell és megfelelő feltételeket teremteni a további fejlődési szakaszba történő akadálytalan átmenetelükre. A legyengült és kárt szenvedett ősziek ápolásában a legnagyobb jelentőségű a téli és a tavaszi nitrogéntrágyázás. A fejtrágyázást nemcsak a fagykárt szenvedett növényzet, hanem a rendesen áttelelt és fejlődő ősziek esetében is el kell végezni. A búza fejtrágyázásának lehetősége összefügg az említett növény különleges fejlődési feltételeivel. A gabona fejtrágyázása nálunk már közismert. A hazai és a külföldi kísérletek eredményei megmutatták, hogy a búza télen is fejlődik. Az úgynevezett rejtett fejlődésről van szó, amelynek idején a búzának megfelelő nitrogénes táplálást kell biztosítani, mivel megállapították, hogy a búza +5 Celsius foktól egészen a 0 Celsius fokig a környezetéből tápanyagokat asszimilál. A rejtett vegetáció felismerése lényeges változásokat von maga után a trágyázás eddigi rendszerében. A trágyázást oly módon kell megszervezni, hogy a búzának tél elején, télen és tavasszal megfelelő mennyiségű tápanyag álljon rendelkezésére. A búza fejlődése szempontjából, de a trágya kihasználása szempontjából is helytelen, ha az egész trágyaadagot egyszerre, a vetös előtt juttatjuk a talajba. A vetés előtti egyszeri trágyázás következménye, hogy a növények tél elején tápanyagfelesleggel rendelkeznek, de a későbbi fejlődési szakaszokban éheznek. Az új trágyázási módszert, amelyet a búza

fejlődésének megfelelően szerveztünk meg, téli és tavaszi nitratáciőnak (megosztott tápanyageliátásnak) nevezték el. Mi az a nitratáció és milyen a gazdasági jelentősége?

Téli nitratáciőnak nevezzük az őszi búza fejtrágyázását a megfagyott talajra. A téli fejtrágyázásra a december 15-től január 15-ig terjedő időszak felel meg a legjobban. Leghatásosabb trágya a téli nitratációra a könnyen oldódó mészsalétrom. A gabona salétromozása a növényeknek minimális mennyiségű nitrogént biztosit, annyit, hogy a növénykék ne éhezzenek és ne gyengüljenek le. A salétromtrágyát a búza részben a levelein keresztül, s kedvező feltételek között a gyökérzetével (s fölveszi. Spaldon professzor szerint a téli nitratáció lényege a felhasznált trágya helyes tápanyagarányának betartása, továbbá az a követelmény, hogy a tápanyagokat hozzáférhető formában adjuk és abban az időszakban, amikor erre a növényeknek a legnagyobb szükségük van. Ha helyes a tápanyagarány (1 rész nitrogén, 2 rész foszforsav és 1 rész káli), akkor a nitratáció keretében 50 — 100 kg mészsalétromot számítunk hektáronként. Ott, ahol ezt a tápanyagarányt az alaptrágyázáskor nem tartották be, a nitratációval egyidejűleg 70 — 140 kg szuperfoszfátot és körülbelül 50 kg 40 %-os kálisót is adagolunk. A tavaszi nitratációt február 15-től március 15-ig kell elvégezni, vagyis a tavaszi bokrosodás megkezdése előtt. A tavaszi nitratáció elvégzésére a lovosicei salétrom felel meg a legjobban, amelynek egy részét a talaj leköti, de egy része azonnal a növénykék rendelkezésére áll. A lovosicei salétrom adagjának nagyságát az őszi trágyázáskor felhasznált trágyamennyiség, esetleg a téli trágyázás alapján is, valamint a növényállomány áttelelése szerint állapítjuk meg. A tavaszi nitratációkor rendszerint 50 — 100 kg salétromot használunk. A nagy adag nitrogén hatására a növényzet felnyurgul s ennek következtében megdől. A buja növényzet erős bokrosodás következménye. Káros főként a késői bokrosodás, amely a növényzet egyenlőtlen fejlődését és virágzását, valamint a magtermés minőségének rósz-, szabbodását vonja maga után. Csak abban az esetben adhatunk nagyobb adag salétromot, ha fölfagyott vagy fagykárt szenvedett növényállományt, akarunk feljavítani. Ha a növényzet tavasszal nagyon buja és félő, hogy megdől, akkor a tavaszi nitratáció idején 50 — 100 kg szuperfoszfátot és ugyanannyi 40 %-os kálisót juttatunk a növényzetre. A foszforos trágya kedvező hatással van a terméshozamra, növeli ,a mag minőségét és meggyorsítja az érési folyamatot. Kálisóval száraz növényzetet kell trágyázni, semmilyen körülmények között sem szabad a kálisót kora reggel a befagyott talajra szórni. A kálitrágya megvédi a növényzetet a szárazsággal és a rozsda-betegségekkel szemben, s megakadályozza a meleg elillanását a talajból. A foszfortrágyázás és a kálitrágyázás, ha betartjuk a helyes arányt, biztosítja az egészséges, szilárd szár és a széles levelek fejlődését.

A megosztott tápanyagellátással szerzett eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a téli és a tavaszi nitratáció segítségével a kukorica-termesztési és a répa-termesztési körzetekben lényegesen növelhetjük a hektárhozamokat. A nitrogéntrágyákkal végzett fejtrágyázással előnyös feltételek között és a jó minőségű agrotechnika alkalmazásával nagyobb terméshozamokat érhetünk el, mint a hagyományos termesztési és trágyázási módszerekkel.

Durina Stefan mérnök, az Ökonómiai Főiskola docense