Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-12 / 99. szám
A kukorica-vetőmag termesztése köztársaságunkban (2) A beltenyésztéses hibridek előállításában nagy segítséget nyújtanak a Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatóiintézetei. A Piestyani, s utóda a Tmavai Növénytermesztési Kutatóintézet szorosan együttműködik a nemesítő állomásokkal a bel- és külíöldi beltenyésztett kukoricatörzsek értékelésében és felhasználásában, s elsősorban a kombinálóképesség megállapításában. A Lednicei Genetikai Laboratórium a nemesítők számára kidolgozta a kukoricaíiszöggel szembeni ellenállóképességre irányuló beltenyésztéses hibridek nemesítésének módszertanát (dr. G. Voídová). A kukoricanemesítés fő feladata jelenleg olyan korai silókukorica-hibridek nemesítése, amelyek az engedélyezett KAZ fajtahibridnél is termőképesebbek lennének, s vele egyidöben vagy még korábban érnének be. A feladat komolysága és bonyolultsága miatt a nemesítő állomások következetes kollektív munkával közelednek a megoldáshoz. A SZEMES- ÉS A SILÖKUKORICA FAJTÁI Mind a szemeskukorica, mind a silókukorica vetésterületének legnagyobb részét hazai fajták vetőmagjával vetjük be. A külföldi vetőmagot, mégpedig elsősorban a Magyar Népköztársaságból származó kései fajták és hibridek vetőmagját a zöldtakarmányozásra és silózásra szánt kukorica termesztésére használjuk a melegebb éghajlatú körzetekben Üzemi összehasonlító kísérletek számára kisebb mennyiségben amerikai vetőmagot, mégpedig főleg a korai beltenyésztéses hibridek vetőmagját hozzuk be. Legelterjedtebb kukoricafajtánk a KAZ fajtahibrid (Kocsovi korai X Cseh fehér lőfogú). Ez a korai hibrid gyors kezdeti fejlődéssel, dús levélzettel, középmagas növéssel tűnik ki, s főleg silózásra alkalmas a magasabb, hűvösebb fekvésű vidékeken. Hozzávetőlegesen egyformán korai fajta a Kocsovi korai, amely a keményszemü kukoricafajták közé tartozik és a silókukoricatermő körzetek északi szélein termesztik. A VHZ fajtahibrid (Valticei X Hodoníni sárga lőfogú) magasnövésű, dús levélzetü, középkései hibrid, amely silókukoricának alkalmas az átmeneti övezetben és Dél-Morvaország kukoricatermő körzetében. Az anyai fajta ebben a kombinációban is keményszemű. A legelterjedtebb beltenyésztéses hibrid a Lednicei középkései hibrid, amely a szemeskukorica-típusba tartozik: magas növésű és gyengén bokrosodik. A nagy termőképességű beltenyésztéses hibridek közül a csejcsi és topolníky-i nemesítésü, de főleg a csejcsi korai hibrid nyer szélesebb körű termesztést, mégpedig szemeskukoricaként a melegebb répatermő körzetekben és az átmeneti övezetben: hűvösebb fekvésekben silókukoricának alkalmas. Termesztésében kezdték felhasználni a hímmeddőséget. A további hibrid a csejcsi középkorai, amely korábban érik mint a Lednicei középkései, s a szemtermése ugyanakkora. Dús levélzete, magas növése és rövid tenyészideje miatt silókukoricának alkalmas a répatermesztő körzetekben. Nagy csőtermést nyújt, ezért megfelelő összetevője a féligszemes szilázsnak. Termelése hasonlóképpen a hímmeddőség felhasználásával történik. 1962. december 12. Cerny Jirí mérnök, a Prágai Mezőgazdasági Főiskola növénynemesítési és kertészeti tanszékének tanára Köztársaságunk legmelegebb vidékein silókukoricának a Topolníky-i 1276 fajtájú beltenyésztéses hibrid ajánlatos, amely kései, magas növésű hibrid, dús levélzettel rendelkezik, s alapvetően termőképesebb, mint a kukoricatermő körzeteinkben eddig termesztett silókukoricák. Az időszakonként elárasztott területeken helyi jelentőségű a Lednicei korai beltenyésztéses hibrid, amelyet szemeskukoricának termesztünk. Ideiglenesen a KC —3-as amerikai hibridet is termesztjük, mégpedig szemeskukoricaként; vetőmagját behozatal útján nyerjük. Körülbelül 100 hektáron termeljünk vetőmagot a behozott fajtakeresztezéses hibridekből. A beltenyésztéses hibridek nagy termőképességéről az állami fajtakísérleti állomások utóbbi években nyert adatai tanúskodnak. így például 1958-ban — amely esztendőben igen kedvezőtlenül száraz és hideg volt az időjárás — a csejcsi korai beltenyésztéses hibrid Brnőban egy hektárról 86,4 mázsa szemtermést adott, a cukorrépatermesztő körzetben a termésátlaga pedig hektáronként 73,1 mázsa volt, s így itt elsőként helyezkedett el. A kukoricatermesztő körzetben a Topolníky-i 1276 beltenyésztéses hibrid adta a legnagyobb, hektáronként 75,3 mázsás szemtermést . Hogy mennyire növekedett a terméshozam a termőképesebb beltenyésztéses hibridek országos bevezetése után, arról az 1. táblázat adatai tanúskodnak. A hodoníni járásban például 1959-ben a kizárólag hibrid vetőmag használatának tudható be, hogy hektáronként átlag 38 mázsa szemtermést takarítottak be. A Nemesítő és Vetőmagtermesztő Vállalatok Társulása által 1960-ban megvalósított adatgyűjtés szerint Dél-Szlovákiában a szemeskukorica termésátlaga 265 EFSZ-ben 35 mázsa volt hektáronként, ami ismét a hibrid vetőmag használatának köszönhető. Hasonló eredményeket értek el a silókukorica termesztésében is. A KUKORICA VETŐMAGTERMESZTÉSE A szabad megporzás útján és a beltenyésztett törzsektől nyert elit vetőmag termesztésével a nemesítő és vetőmagtermesztő vállalatok nemesítő állomásai foglalkoznak, amelyek magtermesztő szolgálatuk (vetőmagtermesztő agronómusaik) és megfelelő berendezéseik (meleglevegős szárítók stb.) segítségével szervezik meg a fajtakeresztezések vetőmagjának termesztését és előkészítését. Az erre a célra szükséges megfelelő területeket az állami gazdaságok és EFSZ-ek földjein választották ki. A szabad megporzással nyert fajták elit vetőmagját, a fajtahibridek és a beltenyésztéses hibridek vetőmagját a nemesítő és vetőmagtermesztő vállalatok agronómiái szolgálatuk útján biztosítják az egyes járásokban működő vetőmagtermesztő gazdaságokban, továbbá szerződéses termeltetéssel (az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban). Az alacsonyabb szaporítási fokozatok, vagyis az egyszeres és kétszeres fajtahibridek, valamint a szabadmegporzásos fajták utolsó szaporítási fokozatú vetőmagját a felvásárló üzemek veszik át és készítik elő (tisztítják, osztályozzák, csávázzák és szállítják). A kukorica vetőmagtermesztése Dél- és Kelet-Szlovákia, továbbá Dél-Morvaország éghajlati szempontból legkedvezőbb kukoricatermő körzeteiben összpontosul. Az évi átlagos csapadék itt kb. 600 mm. a júliusi középhőmérséklet Dél-Morvaország területén 19 C°, Dél- és Kelet-Szlovákiában magasabb, mégpedig meghaladja a 20 C fokot is. Beltenyésztéses hibridek előállítására kizárólag mind az anyai, mind az apai fajtakeresztezésnek csak az Fo vetőmagját használják; a fajtahibrideket tehát nem szaporítják tovább. A szokásos termesztésre hasonlóképpen Fo fokozatú hibrid vetőmagot használnak, úgyhogy a beltenyésztéses hibrideket sem szaporítják. A fajtahibridek vetőmagjának előállításához szülői alakokat, s az első vagy a második szaporítás elit vetőmagját használják. A beltenyésztéses hibridek és fajtahibridek vetőmagtermesztését, valamint a szabad megporzásból nyert fajták szaporítását a nemesítő és vetőmagtermesztő vállalatok agronómiái szolgálatai ellenőrzik. A nemesítő és vetőmagtermesztő vállalatok agronómusai módszeresen irányítják a vetőmagtermesztő gazdaságokat, szerződéseket kötnek a nemesítőkkel, ellenőrzik és irányítják a hibrid vetőmagtermesztést. Megszervezik a törzsek szelekcióját és az anyai alakok kasztrálását, utasítást adnak a termés betakarításának megkezdésére és a vetőmag további feldolgozására. A beltenyésztéses hibridek és fajtahibridek vetőmagtermesztésének és a vetőmag előkészítésének célszerű megszervezése megköveteli az egész termelési folyamat egybehangolását, mégpedig a D és H fokozatú hibrid vetőmag termesztésétől kezdve egészen az előkészítéséig a felvásárló üzemekben. Ennek a kérdésnek a megoldása mär folyamatban van, s a jövőre nézve feltehető, hogy az alacsony fokozatú hibrid vetőmag szaporítását a felvásárló vállalatok agronőmiai szolgálata biztosítja majd, amely egyidejűleg a vetőmag feldolgozásáról, előkészítéséről és szállításáról is gondoskodik. 1960-ban Dél-Szlovákia szemeskukorica vetésterületének nagyobb részét (kb. 135 000 hektárt) már beltenyésztéses hibridekkel vetették be. 1961-ben a fajtahibridekből 1358 mázsa vetőmagot temeltek, beleértve 30 mázsa hímmeddő alakot is, továbbá a beltenyésztéses hibridekből 34 200 mázsa, és a fajtahibridekből 101 000 mázsa vetőmagot. Az alacsonyabb szaporítási fokozatok szabad megporzásából nyert fajtákból 72 200 mázsa vetőmagot kellett megtermelni. Mindez azt jelenti, hogy a szemes- és silókukorica vetésére kijelölt terület nagy részét a jövőben termőképes hibrid vetőmaggal vethetjük majd be. 2. táblázat — A hibrid kukoricavetőmag részarányának növekedése 1959-ben (a köztermesztésben lévő vetésterület összetétele) Köztermesz- TerüIet A haszno_ Év Fajta te!be!\ 'ev0 összesen I sítás (ha)21 (ha) iránya 1959 I 1. Fajtahibridek 52 884 200 000 szilázs I 2. Beltenyésztéses I hibridek 91214 180 000 szem
