Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-09 / 98. szám

Amitől nem szabad megfeledkezni Az aratást már elfelejtettük, s né­hány gazdaság kivételével befejező­dött a kukorica és cukorrépa beta­karítása is. A hátralevő időben már csak az ekék vannak forgalomban. Az idő sürget, a mélyszántást végezni kell, mert kopogtat a tél. De a kü­szöbön levő tél másra is figyelmez­tet. Figyelmeztet arra, hogy nyár óta a kazlak mellett ágaskodó elevátorok, a táblák szélén ottfelejtett vetőgé­pek, boronák, hengerek, tárcsák, mű­trágyaszórók, silókombájnok jövőre is kellenek! S ha ezeket a gépeket a hó kint lepi, tavaszra két-három­­soros kiadás kell a rendbehozásukhoz, nem is beszélve arról a kárról, amit az idő vagy a rozsda tesz bennük. A gép nagy segítőtársa az embernek, s megérdemelné, hogy törődjünk is vele. Mit is értünk a gépek karban­tartása alatt? Először is naponta, a munka megkezdése előtt és ha szükséges, munka közben is elvégzett zsírozást, olajozást és tisztogatást. Például a vetőgép csapágyait, fogas­kerekeit, járókerekeit nem elég, ha csak naponta egyszer, reggel lezsí­rozzuk, ezt ajánlatos napközben több­ször is megismételni, mert a fogas­kereke élettartalmát ezzel meghosz­­szabbítjuk. Ez vonatkozik nemcsak a vetőgépre, hanem minden szerszám­gépre. Tehát ez lenne az a bizonyos napi karbantartás, amit bizony leg­többször felületesen végzünk el. Azonban most a szezon utáni kar­bantartás van soron. A vetés, illetve a betakarítás után a gépeket ne hagyjuk szanaszét a halárban, hanem vigyük be azonnal a gazdasági ud­varba, vagy ahol raktározzuk azokat és alaposan tisztogassuk le. Tiszto­gatás után nézzük át, ha kisebb hi­bák vannak, azonnal hozzuk rendbe, majd nafta vagy használt olajjal, esetleg kenőzsírral alaposan konzer­váljuk be és úgy tegyük el, a kije­lölt helyükre. Amely gépek átmeneti vagy nagyjavításra szorulnak, azokat is tisztogatjuk, konzerváljuk úgy, hogy bármikor a műhelybe szállíthas­suk. Értem ez alatt azt, hogy raktá­rozáskor ezeket a gépeket hagyjuk utoljára. Különös gondot fordítsunk és fel­tétlen tető alá helyezzük az értékes gépeket, mint pl. a gabonakombájnok, cséplőgépek, elevátorok, önkötözők, silókombájnok, kukoricakombájnok stb. Az egyszerűbb és teljesen vasszerkezetű gépeket (ekék, kulti­­vátorok, boronák, hengerek, tárcsák, simítók, kapálok stb.), ha nincsen elegendő gépszínünk, kint a sza­badban is elraktározhatjuk. Termé­szetesen nem össze-vissza, hanem az e célra kijelölt helyen, az egyes géptípusok szerint. Ne tegyük azon­ban ezeket sem a talajra, hanem 25 — 50 cm magas takaróáliványokat készítsünk téglából vagy keményfából és azokra szépen felrakhatjuk a bo­ronákat, tárcsákat és hengereket. Lehetőleg úgy válasszuk meg ezt a helyet, hogy traktorokkal mindkét oldalról megközelítő legyen. Minden esetre, ha teljesen vasszerkezetű gé­pezetről van is szó, a konzerválás ezeknél sem maradhat el! Fordítsunk gondot a vetögépekre és műtrágyaszórókra, hogy azokban mag vagy műtrágya ne maradjon. Szárazon könnyebb a magot kitisztí­tani, mint amikor kicsírázott a gép A méhészhét tanulságai Mint minden évben 1958 óta, a södleges feladata nem a mézterme- Méhészek Országos Szövetsége no- lés, de a gazdasági növények, a gyü­­vember 19-től 25-ig idén is megren- mölcsfák beporzása. Ennél a munká­­dezte a méhészhetet. E hét kereté- nál a méhek haszna kilencszer-tíz­­ben a méhészegyesületek gondoskod- szer többet ér, mint maga a mézho­­tak arról, hogy a lakosságot mégis- zam. Fejcsóválva adták fel a kérdé­­mertessék a méhészet jelentőségével, seket, amelyekre kézenfekvő válaszo­­amely a gyümölcstermesztés hoza- kát kaptak. mainak emelésében, a magtermesz- A mezőgazdasághoz értő szakem­­tésben, a méz, viasz, anyapempő, bér a 'méhet „repülő agronómusnak“ méhméreg termelésében jut kifeje- nevezi. S ez így van rendjén. Hiszen zésre. ha a tervezett 12 mázsa helyett 28 Sikeresek voltak a méhészegyesü- mázsás hektárhozamot érünk el reg­ietek áltaL.xendezeti .-tanfolyamok és- cebo!, amely vonatkozik a vöröshere, kiállítások is. A résztvevők külön- lucerna és egyéb aprómagvakra is, bözö táblázatokon szemlélhették, mi- akkor a magtöbbletből nyert összeg lyen eredménnyel jár a méhek be- mellett a méz ára valóban eltörpül, porzási munkája. A kiállításon sok- Mindamellett a beporzás után még féle mézessüteményt is láthattak, vándorlással (akác, fenyves) tekinté­­valamint az anyapempő, méhméreg és lyes mézhozamra is szert tehetünk, a viasz felhasználásának sokoldalú Hordás után pedig az újabb hordásig lehetőségeit ismerhették meg. elvehetünk méhmérget vagy az állo-A méhek irányított beporzása ré- mány egy részét felhasználhatjuk vén a vöröshere magtermése elérte anyapempők termelésére. Ez is nagy a 3-4,5 mázsát hektáronként, az jövedelmet jelent, tekintve, hogy a olajrepce 28 — 32 mázsát, a lucerna méhméreg kilójáért 40 000 koronát, pedig 3 — 4 mázsát adott hektáron- az anyapempő kilójáért pedig 35 000 ként. koronát fizet a hlohoveci üzem. A gyümölcsösökben elhelyezett Szakszerűen irányított méhészetek­méhek fontosságáról főleg a topol- ben a viasztermelés és az anyaneve­­csani és a szened méhészegyesület 'és is jövedelmet jelent, nyújtott méltó áttekintést. A kiállí- A nézőközönség körében nagy ér­­táson résztvettek gyümölcstermesz- deklődést váltott ki a méhek életé­tők is, akik megismerhették, mit je- ről és munkájáról bemutatott film­lent a méhek beporzási munkája a előadás is. Az anyapempő és terme­­gyümölcs nagysága, alakja és a ma- lésének módjai és az anyapempővel gas hozam érdekében. végzett kísérletek elnyerték a részt-Nagyon hasznosnak bizonyultak vevők tetszését, azok a tanfolyamok, amelyeket az Bár a méhészhét letelt, de a munka asszonyok és lányok részére rendez- nem fejeződött be. A méhészegyesü­­tek a méz felhasználásáról. Ott a letek tagjai a téli hónapok folyamán helyszínen tanulmányozhatták a kü- sorozatos előadásokat tartanak. A lönböző mézessütemények készítését. Bratislavai Méhészegyesület népi aka- Kifogásuk az volt, hogy az előadók démiát tervez, melynek keretében igyekezete elsősorban az olcsó re- tudományos és gyakorlati előadásokat ceptekre irányul, míg ők kíváncsiak tart. Az első előadást a „Méhek vé­­voltak a bonyolultabb és drágább delméről“ november 29-én megtar­­sütemények készítésének receptjére tóttá. Az újabb előadás január 26-án is, hogy tudják, mi mindent lehet el- lesz kultúrműsorral egybekötve, készíteni a méz segítségével. A méhészet iránti nagy érdeklődés A szövetkezet tagjai nagy érdeklő- megmutatta, hogy szükséges a. mé­­dést tanúsítottak az elért gazdasági hészet fontosságáról minél többet eredményekről nyújtott kimutatások beszélni, miáltal a lakosság széles iránt. Meglepte őket a táblán fel- rétege megismeri s egyben megbe­­tüntetett jelszó, hogy a méhészet el- csüli a méhek munkáját. (kn) ládájában, vagy a műtrágya megköt, kemény lesz, akárcsak a beton. Az olyan igényesebb részeket, mint az önkötözőgépek vagy gyüjtőprések kö­tözőszerkezete, ajánlatos kenőzsírral alaposan bevonni, még akkor is, ha tető alatt van a gép. Ugyancsak fon­tos, hogy a gumikeréken járó gépeket alárakjuk, a gumiabroncsokat lesze­reljük és a gép számát ráírva rak­tározzuk. Tekintve, hogy a gumiellá­tás eléggé korlátozott, szükséges, hogy mindent elkövessünk azok élet­tartamának meghosszabbítására. Csak nagy vonalakban szóltunk a mezőgazdasági gépek karbantartásá­ról és gondos elhelyezéséről, de ha csak ennyit teszünk meg, máris je­lentős javulás áll be szövetkezeteink­ben ezen a téren. Sose tévesszük szem elől azt, hogy a gépekbe nehéz ezreket, százezreket fektettünk be. Ezt a befektetett összeget csak hoszsú évek során kapjuk vissza a gépekkel végzett munka után. Nem szabad bekövetkezni annak, hogy ezek az értékes segítőtársak hanyag­ság vagy gondatlanság miatt idő előtt elhasználódjanak és a „teme­tőbe“ kerüljenek. Varga József (Gbelce) VITA a szőlő téli betakarása körül A tél nagy veszélyt jelent a szőlőre. Egyes idősebb szőlősgaz­dák meggondolatlanságnak minő­sítik a téli betakarás elhanya­golását, felötlik tehát a kérdés: kell-e takarni vagy nem? Meg­fagy-e a szőlő, ha nem takarjuk? :Erre pontos választ egyelőre nem adhatunk, hiszen ha a szőlőt idő­ben és jól betakarjuk, akkor védve van a téli fagyok ellen. A takarás védi a szőlőtőkét a hideg szelek és kora tavaszi jeges esők ellen. A takarás sok munkaerőt igényel, de megéri, mert biztosítva va­gyunk a téli fagyok ellen. De ha a szőlőt korán takarjuk le és utána még enyhe őszi esők követ­keznek, a szemek kipállhatnak. Ugyanez a helyzet áll elő, ha ta­vasszal későn nyitunk. Egyes vélemények szerint a téli. fagyok meggátlása elleni takarás nem védekezés, csupán a föld la­zítása, mert a takarás nélkül sem fagy meg a szőlő. Több helyen jártam, főleg lejtős helyeken, ahol a déli takarást nem alkalmazzák. Többek között a Bratislavai Sző­lészeti Kísérleti Állomáson is. Sze­rintük 20 év is eltelik, hogy a szőlő nem szenved fagykárt. Ha a vesszők és rügyek érettek, 26 — 30 fokos hideget is kibírnak. Vegyünk csak még egy gyakor­lati példát. A lugas karjait és rügyeit rongydarabokkal, papírral, szalmával begöngyölgetve lehet megvédeni a fagytól, esetleg egyes karokat, amelyek a földig érnek, leföldelhetjük. Ezt a műveletet igen kevesen végzik el, a lugas még sem fagy meg. Én már öt év óta a házi ker­tünkben levő szőlőnket, se a lu­gast, sem pedig a tőkéket nem takartam be télre és ezen a jövő­ben sem igyekszem változtatni. A szövetkezet 8 hektáros szőlésze­tében egyelőre ezt még nem me­rem bevezetni, mert a szőlőt mégis érdemes betakarni. Kása Mihály (Zemianszkaolcsa) ® - 'S ~ S N 0X1 > 8 | “SE n 42 'pb « C *!-« *-< u *5 U 3 1 o N e b " e a »S 5 «I 2 fi § 6 a. N H * Egy szövetkezeti pártelnök szovjefunióbeli élményei Ez év őszén szövetkezetünkből ket­tőnknek jutott az a nagy megtisztel­tetés, hogy a kommunizmust építő szovjet emberek országában járhat­tunk. Vonattal és autóbusszal közel tízezer kilométernyi távolságot fu­tottunk be, s gazdag élményekkel megrakodva tértünk haza. Azt a sok szépet, azt a nagy vendégszeretetet, amit tapasztaltunk, soha nem feled­jük el. Valamivel több, mint két napot töltöttünk Kijevben, ebben a gyö­nyörűséges városban. Ennek az egy­millió lakosú városnak kiterjedését rendkívül megnöveli, széppé teszi az, hogy területének közel a felét par­kok díszítik. Itt-tartózkodásunk során megtekin­tettük a város műemlékeit, törté­nelmi nevezetességeit. A várost a Nagy Honvédő Háború előtt a Dnye­per két részre osztotta. A folyó jobb­partján elterülő városrészt a német fasiszták teljesen tönkretették. E vá­rosrészt nem építik újjá, parkosítják és üdülőhellyé alakítják át. Megnéztük a földalatti vasutat, s bámulatba ejtett bennünket az, hogy mozgólépcső hordja le és fel az embereket. Mindenesetre, hamar megszoktuk rajta a közlekedést. Ezt a földalatti vasutat 1958-ban kezdték építeni és tavalyelőtt fejezték be. Előnye, hogy megkönnyítette a köz­lekedést, nincs torlódás az utcákon. Láttuk a pionírvasutat, utaztunk is rajta. Itt, ezen a hatalmas területen fekvő vasúton módjukban áll a gye­rek-emberkéknek elsajátítani a vas­utas szakma minden csínját-bínját. Kíváncsian legeltettük a szemün­ket a 17 méter hosszú, 170 tonna súlyú grönlandi bálnán. S megnéztünk belülről egy óriási repülőgépet, amelyben száz utas kényelmesen el­fér. Nagyon megle­pett a tisztaság. Sok időbe telne, amíg egy gyufa­szálat, eldobott cigarettavéget ta­lálna az ember. Utcaseprőket nem láttunk, annál több kőből készített hulladékgyűjtőt. Mondhatom, kevés dolguk akad itt az utcaseprőknek, nem úgy, mint a mi városainkban. Fe­­jyelmezettség, tisz­taságszeretet te­kintetében sokat :anulhatunk a szov­jet emberektől. Ugyanez vonatkozik a közúti forgalomra. Szemtanúi vol­tunk egy szabálytalanságnak, a rend­őr azonnal észrevette, s durvaság nélkül, barátságosan intézte el az ügyet. Leningrádban is csaknem belefá­radtunk a sok nézelődésbe. Az ide­genvezetőnktől a többi között meg­tudtuk, hogy Leningrádban, ebben a 3 millió lakosú Néva parti városban 200 ezer diák tanul a 40 főiskolában. Tizenegyezer tudós tevékenykedik itt. A történelmi nevezeteségü Téli Palo­tában alkalmunk volt megtekinteni a világ legnagyobb képtárát, amelyben több mint 40 ezer felbecsülhetetlen festmény és szobor gyönyörködteti a müvészetkedvelőt s a laikust eqv­­aránt. Ebben a hősi városban minden épü­let, még az utcakövezet is történel­met idéz, a halhatatlan Leninre em­lékeztet, a 45 évvel ezelőtti győzel­mes Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomra. Történelmet, dicső történel­met idéz a Néva vizén ringatózó Auróra, amelynek fedélzetén járva, meghatódva néztük azt az ágyút, amelynek döreje tudtul adta a föld­kerekség elnyomottainak és elnyo­móinak - a világ egyhatodán Lenin vezetésével - a bolsevik párttal az élen - győzött a szocialista forra­dalom, új világ van születőben... Csodálatba ejt bennünket az a vég­telen egyszerűség, amelyet a Szmol­­nijban, a forradalom fellegvárában látunk. Lenin dolgozószobájában a képekről, festményekről, filmekről már jólismert asztal, telefon, két fehér huzattal bevont szék, s néhány íóreszköz ötlik a szemünkbe. Ebben a helyiségben fogadta Iljics a forra­dalom utáni időkben a kolhozparasz­tokat, s hosszasan, barátságosan el­beszélgetett velük, kérdezősködött, tanácsot adott nekik, hogy könnyeb­ben végezhessék munkájukat, le­gyűrjék a nehézségeket. Megtekintettük a Péter-Pál erődöt is, ahol annakidején Lenin bátyja volt bezárva. Ma ez az erődítmény csak műemlékül szolgál. Hajóztunk a Finn­öbölben is, mintegy kétórás utat tet­tünk meg. Jártunk még Razlivban is, ahol Lenin rejtőzködött. A rendörkopók elől bujdosott ide, akik lépten­­nyomon üldözték, a kezükbe akarták kaparintani. Egy itteni munkás laká­sának padlásán hált, a háziak leg­­időseb fiával. Itt-tartózkodása alatt is írt, az eredeti okmányokat megte­kintettük az ugyanitt berendezett múzeumban. Alig telt el egy hónap, máris keresni kezdték a rendőrök. Erről idejében értesült, s kiköltözött a mostani Lenin-szállásra, ahol mint kaszáló idénymunkás dolgozott, s az erdő mellett, szénakunyhóban lakott. A szovjet nép emlékművet állított erre a helyre. A közelben lévő mú­zeumban megnéztük azokat a szer­számokat, amelyekkel dolgozott. Voltunk a Ieningrádi operában. Mi, falusi dolgozók, ilyen előadást még soha nem láttunk. Moszkvában a legnagyobb élményt a Kreml megtekintése, valamint a Lenin-Mauzóleum jelentette. Annak­­előtte sose hittem, hogy valaha szem­Csehszlovák küldöttség a leninszállási csőszkunyhót szemléli. Baloldalt: a fehér márványból készített emlékmű. től-szemben láthassam Lenin elvtár­sat, az októberi forradalom vezérét, a világ első munkás-paraszt államának megalapítóját, a munkásosztály nagy tanítómesterét. A vörös márványból épült mauzó­leum bejáratánál állandóan díszőrség tart szolgálatot. A mauzóleum közel­ségében nyugszik több magas párt­funkcionárius. Egy magyar felírásra is bukkantunk. Itt van eltemetve Landler Jenő népbiztos, aki a Magyar Tanácsköztársaság idején a Miskolc­­környéki harcokat irányította. A ta­nácsköztársaság bukása után ment ki a Szovjetunióba. ☆ Hosszú volt az utazás, de nem fá­rasztó. Kényelmes hálókocsikból néz­tük a végtelen orosz tájat. Az étke­zés bőséges volt. Sose felejtem el azt a sok szép élményt, amelyet ez a társasutazás nyújtott. A szovjet embe­rek kedvességét, figyelmességét, tu­dásgyarapító törekvését, kiolthatatlan békevágyát — amit a szovjetföldön tapasztaltunk - nem lehet elfelej­teni. Nagy Alajos, a trszticei EFSZ pártszervezetének elnöke ^iEVELEKSŐI srs/ /urv-U; • A betliari erdőgazdasághoz 18 000 lektár föld tartozik. A pártkongresz­­;zus tiszteletére vállalták, hogy a íyerstermelés tervét december 21-ig eljesítik. Vállalásukat eddig jól tel­­esítik. A munkamódszerek megjaví­­ásával 79 074 koronát takarítottak neg. (BohuS Nemcek, Kosice) • A dolinkai szövetkezetesek sike­­■esen elvégezték az őszi munkákat, /olt olyan nap, hogy a cukorrépa­­'öldön 180 tag is dolgozott. (Buris Béla, Dolinka) • November 28-án a jól gazdálkodó oeríni szövetkezet egyesült a hími izövetkezettel. A közös gazdaság a győzelmes út nevet kapta. A mező­­gazdasági terület több mint 2000 hek­tár, a szántóföld pedig 1800 hektár. \ szövetkezet élére Laszkovics János Hvtársat, a XII. kongresszus küldött­­iét választották. (Iván Sándor, Kosice)

Next

/
Oldalképek
Tartalom