Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-28 / 95. szám

Szlovákia további fejlődéséről tárgyalt az SZLKP kongresszusa (Folytatás az 1.' oldalról.) tékelve látjuk, hogy számos negatív jelenség oka saját munkánk fogyaté­kosságaiban rejlik. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk e hibák foko­zatos leküzdésére. A vegyipar fejlesztésével kapcso­latos komoly feladatok teljesítésére kedvező feltételeket biztosítanak el­sősorban a Barátság Kőolajvezeték kiépítése, valamint a Dunának, a Vág, a Garam és a Bodrog alsó folyásának vízienergia-forrásai. A szénbányászat területén az el­múlt időszakban jelentős sikereket könyvelhetünk el. Lényegesen előbbre jutottunk a bányamunkák gépesítése, a káderek állandósítása területén. Le kell szögeznünk, hogy az utóbbi években fokozódott gazdaságunk mű­szaki elláttottsága. Megnőtt az álló­alapok aktív részének, főként a gé­peknek és gépi berendezéseknek az aránya, ezek túlnyomó része már jó műszaki színvonalat ér el. Az építőipar is további új gépe­ket és berendezéseket kapott. Emel­kedett a legfontosabb gépfajták ará­nya. Am itt is fennáll a követel­mény, hogy a gépeket sokkal jobban kell kihasználni. Noha az üzemeket egyre újabb és újabb gépekkel és berendezésekkel látjuk el, a komplex gépesítés csak lassan halad előre. Elégtelen egyes gyártási folyamatok, főként a segéd­munkák, nevezetesen az üzemen be­lüli szállítások gépesítése. A műszaki fejlesztés kérdéseinek megoldásában továbbra is nagy sze­repet fognak játszani a mintaüzemek, kutató- és üzemfejlesztő intézetek. Az utóbbi években számos fontos fel­adatot oldottunk meg, új gyártmá­nyok termelésének kidolgozása és bevezetése, új gyártási módszerek alkalmazása terén. A mezőgazdaság fejlesztése Bacílek elvtárs azután áttért a me­zőgazdasági termelés problémáira. — Akárcsak az iparban, a mező­­gazdaságban is komoly problémákat kell megoldanunk — mondotta töb­bek közt Bacílek elvtárs. — A CSKP Központi Bizottságának „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól“ szóló dokumentuma fel­adatul tűzi ki, hogy mezőgazdasá­gunkat 1970-ig az ipar színvonalára emeljük. A mezőgazdasági termelés szüntelen gyarapításával, a tudomány és a haladó kutató munka vívmá­nyainak, gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával úgy kell fokozni a növénytermesztést és az állattenyész­tési termelést, hogy kielégítse a jó minőségű élelmiszerek, főként hús, tej, tojás, zöldség és gyümölcs iránt megnyilvánuló fokozott keresletet. A tőkés rendszer idején Szlovákia me­zőgazdasága mérhetetlenül elmaradt volt. A CSKP IX. kongresszusa óta Szlovákiában a mezőgazdasági terme­lés 31 %-kal, az árutermelés 96 %-kal nőtt. E kedvező fejlődés azonban az utóbbi években meglassult. Az 1958- tól 1961-ig terjedő időszakban a ter­melés mindössze 3,6 %-kal növeke­dett, ebből a növénytermesztésre 1,5 %, az állattenyésztési termelésre 5,9 % gyarapodás jut. Az árutermelés ugyanabban az időszakban gyorsab­ban nőtt: 6,1 %-kal. A fejlődés meg­­lassulásának okait mindenekelőtt a vezetés alacsony színvonalában, a pártszervek és szervezetek, a nem­zeti bizottságok politikai-szervező munkájának fogyatékosságaiban kell látnunk. A mezőgazdasági termelés eredményeit részben a kedvezőtlen időjárás is befolyásolta. Az előfordult hibák ellenére is az eddigi fejlődés igazolta, hogy csak a szocialista nagyüzemi termelés teszi lehetővé a mezőgazdasági termelés állandó növelését. 1959 óta Szlovákiá­ban a szocialista szektorhoz tartozó mezőgazdasági terület 20 %-kal nőtt és jelenleg eléri az összes mezőgaz­dasági terület 81,2 %-át. A szocialista szektor kiszélesedé­sével karöltve a XI. pártkongresszus óta általában megjavult az EFSZ-ek gazdálkodása is. Az egy hektár mező­­gazdasági területre eső bruttó mező­­gazdasági termelés az EFSZ-ekben 14,1 %-kal, az oszthatatlan alapra befizetett hozzájárulás az 1958 évi 198 koronáról 1961-ben 443 koronára nőtt. Megjavul a munka szervezése is, fejlődik a komplexbrigádok mozgal­ma, jobban kihasználják a vegysze­reket, javul az agrotechnika és a zootechnika színvonala. Egyes szö­vetkezetek már önálló elszámolási módszerrel gazdálkodnak. Ezerszám­ra nőttek fel a szövetkezeti mező­­gazdasági nagytermelés kiváló szer­vezői. A jó szövetkezetek mellett van Földműves 1962. november 28. Szlovákiában mintegy 700 szövetke­zet, amelyek gazdálkodásával semmi­képpen sem lehetünk elégedettek. Hiányosságok a felvásárlásban A termelés alacsony színvonala, főként a lemaradó EFSZ-ekben, az egyik fő oka annak, hogy elégtele­nül teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XI. kongresszusa a mezőgazdasági termelés fejleszté­sére kitűzött. A hibák a növényter­mesztésben összpontosulnak, ami rendkívül kedvezőtlen hatású az ál­lattenyésztési termelés fejlesztésére. Ennek egyenes következménye, hogy az utóbbi években nem teljesítjük az állati termékek felvásárlási tervét. Ez év november 20-án az adósság 16 847 tonna hús, 104 millió liter tej, 71 millió darab tojás. A lakosság igényeinek kielégítésé­ben komoly gondokat okoz, hogy nem teljesítjük a felvásárlási tervet. Ezek­kel a hiányosságokkal gyakran kü­lönféle ellenséges elemek és speku­lánsok is visszaélnek. Még egyes szö­vetkezeti tagok és funkcionáriusok is vétenek a törvényes .előírások el­len. Szabad piacon vagy közvetlenül a fogyasztóknak adnak el egyes ter­mékeket, bár szerződéses kötelezett­ségeiket nem teljesítik. A tejfelvásárlásban jelentős tarta­lékaink vannak, ha figyelembe vesz­­szük, hogy milyen nagy a fogyasztás a szövetkezeteken belül. A patinceí EFSZ-ben (komárnói járás) például ez év szeptember végéig a termelt tej 16,7 %-át használták fel és túl­teljesítik a felvásárlási tervet. Ezzel szemben a tonyi szövetkezet (ugyan­abban a járásban) a termelt tej 35,6 %-át használja fel, s a felvásárlási tervet csak 49,3 %-ra teljesítette. Nem számít kivételnek az olyan eset sem, amikor malacokat etetnek tel­jes tejjel. Sok elvtárs a mezőgazdasági ter­melési és felvásárlási terv teljesíté­sének értékelése során gyakran ke­rületük, járásuk vagy szövetkezetük sajátos természeti viszonyaira hivat­kozik. A valóság az, hogy a kedve­zőtlen időjárás következtében egy vagy néhány helyen beállt károkat gyakran az egész kerületre vagy já­rásra általánosítják. A tapasztalatok pedig azt mutatják, 'hogy sok eset­ben két szövetkezet, két állami gaz­daság, melyek egymás szomszédsá­gában, azonos természeti viszonyok között gazdálkodnak, különböző ered­ményeket érnek el mind a termelés­ben, mind a begyűjtési terv teljesí­tésében. A levicei járásban például a hornászecsi és a novítekovi EFSZ-ek azonos termelési feltételek melíett gazdálkodnak, a földterületük nagy­sága is egyenlő. A hornászecsi EFSZ 1961-ben a következő hektárhozamo­kat érte el: búza 31 mázsa, árpa 31,5 mázsa, cukorrépa 310 mázsa, a noví­tekovi EFSZ eredményei viszont a következők: búza 24,4 mázsa, árpa 22,6 mázsa, cukorrépa 190 mázsa. Nagyjából ugyanígy különböznek egy­mástól a két Szövetkezet idei ered­ményei is. Az állattenyésztési termelésben is nagy különbségek tapasztalhatók. A hornászecsi EFSZ 1961-ben egy hek­tárra átszámítva 238 kg marha- és sertéshúst, 462 liter tejet és 302 to­jást adott be, a novítekovi EFSZ vi­szont mindössze 122 kg húst, 385 li­ter tejet és 171 tojást. Tucatszámra sorolhatnám a további példákat, me­lyek jelentősen befolyásolják a nagy­jából azonos természeti adottságok­kal rendelkező járások eredményeit. Nemcsak az időjárástól függ Mint láthatjuk, a termelés nem csupán az időjárástól függ, hanem főként attól, hogyan művelik meg a földet, betartják-e az agrotechnikai határidőket, helyesen választják-e meg a vetőmagot, milyen a szövet­kezet, az állami gazdaság és a járás vezetőségének politikai, szervező és irányító munkája. A hornászecsi szö­vetkezet jó gazdasági eredményeiben elsősorban a helyes munkamódszer jut kifejezésre. Azon alapul, hogy a pártszervezet aktív tevékenységet fejt ki, a kommunistákatjhelyesen osztot­ták el a legfontosabb termelési sza­kaszokra, az EFSZ-ben nem változ­tatják a vezető kádereket, céltuda­tosan bevezetik az új technikát és technológiát, a munka díjazásának helyes formáit és naponkénti politikai nevelőmunkát végeznek a szövetke­zeti tagok között. Ha valamennyi le­maradó és gyönge EFSZ-ben beve­zetjük a munkának ezeket a formáit, ez hozzásegít ahhoz, hogy rövid idő alatt az említett szövetkezeteket az átlagos vagy élenjáró EFSZ-ek szín­vonalára emeljük - s ezáltal döntő mértékben megoldjuk azokat a prob­lémákat, amelyek mezőgazdasági ter­melésünk fellendülését képezik. Egyes járásokban -elégtelenül tel­jesítik a CSKP Központi Bizottságá­nak a „Kelet-szlovákiai kerület to­vábbi politikai és gazdasági fejlesz­tése néhány kérdéséről“ hozott hatá­rozatát. E határozat a mezőgázdaság szakaszán az egész kerületi pártszer­vezet és a nemzeti bizottság fő fel­adataként tűzte ki az EFSZ-ek politi­kai és gazdasági megszilárdítását. A politikai szervező és irányító munkában, az agrotechnika színvona­lának emelkedésében, az új technika és technológia bevezetésében beállott bizonyos javulás ellenére, ami kedve­zően megnyilvánult a hektárhoza­mok, főként a gabona és a kukorica hektárhozamainak idei növekedésé­ben, valamint a közös állattenyésztési termelés fejlődésében, egészben véve a mezőgazdasági termelés növeke­dése még mindig nem kielégítő. A pártszerveknek és szervezetek­nek, a nemzeti bizottságoknak és a mezőgazdasági dolgozóknak továbbra is elsősorban a lemaradó és gyen­gén gazdálkodó szövetkezetek sok­oldalú megszilárdítására kell töre­kedniük. A további szövetkezetesítés fontossága A szocialista termelési viszonyok további elmélyítésével és megszilár­dításával egyidőben meg kell olda­nunk az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok és a törpebirtokos munkások problémáját is. Az ilyen gazdák a saját maguk ter­melte takarmányból képtelenek el­tartani állataikat, különböző úton­­mődon igyekeznek takarmányt sze­rezni a szövetkezetektől és az állami gazdaságoktól. Az említettek még inkább hang­súlyozzák a szövetkezetesítés további fokozásának jelentőségét. Az egyéni­leg gazdálkodó parasztok megnyeré­sének feladatáról sok olyan fejlett mezőgazdasági járásban is lemond­tak, ahol a virágzó szövetkezetek és állami gazdaságok mellett a parasztok egy része még mindig egyénileg gaz­dálkodik. A legtöbb ilyen gazdaság a levicei, nyitrai, mihalovcei és más fejlett mezőgazdasági járásokban ta­lálható: ezekbe kereken 12 000 egyen­ként fél hektárnál nagyobb egyéni parasztgazdaság tartozik, közel 27 ezer hektár mezőgazdasági területtel. De nem csupán a termékeny al­földi járásokról van szó. A burgonya­termesztő, a hegyaljai és hegyvidéki járásokban is meg kell teremteni a szocialista szektor fellendülésének feltételeit. A még egyénileg gazdálkodó pa­rasztoknak a szocialista szektorba való áttérését politikailag és szerve­­zésileg tökéletesen elő kell készíte­nünk és szigorúan be kell tartani az önkéntesség elvét. Mintagazdaságokká kell szervezni az állami gazdaságokat A CSKP XI. kongresszusa köteles­ségünkké tette, hogy megjavítsuk az állami gazdaságok munkáját, példás szocialista mezőgazdasági nagyüze­mekké szervezzük őket, ahol alkal­mazni lehet az új technikát, a kor­szerű termelési módszereket) a kom­plex gépesítést és a magas színvo­nalú munkaszervezést. Vannak már ilyen állami gazdaságaink, például a zseliezovcei, szeneci, kvetoszlavovi, gyulovdvori, královszkíhlmeci és több más állami gazdaság. Sok állami gazdaság azonban nem ér el kielégítő gazdasági eredménye­ket. Ezért konkrétan elemezni kell minden állami gazdaság gazdálkodá­sát, s ennek alapján intézkedéseket kell tenni a gazdasági eredmények megjavítására. Az a feladat, hogy 1970-ig a mező­­gazdasági színvonalat az ipar szín­vonalára emeljük, elsősorban meg­követeli a gazdálkodás belterjessé­gének lényeges növelését. Minden hektáron fokozzuk a munka termelé­kenységét és csökkentsük a terme­lési költséget. Mit kell tennünk e cél elérése ér­dekében ? A földalap védelme Figyelmünket elsősorban a termő­föld védelmére kell összporítosíta; nunk. Az utóbbi három esztendő so­rán Szlovákiában a szántóterület mintegy 15 000 hektárral csökkent, ebből 7000 hektárt használtak fel építőteleknek. Egyenesen vétkes módonrtékozolják a termőföldet a nemzeti bizottságok védnöksége alatt a topolcsani, nyit­rai és más járásokban. Ott építkez­nek, ahol éppen kedvük tartja, s rá­adásul még kertnek is lefoglalnak egy darab termőföldet. Pártunk Központi Bizottsága nagy figyelmet, jelentős pénzügyi és anya­gi eszközöket fordít új mezőgazda­­sági területek megszerzésére, haté­kony talajjavító és öntöző létesítmé­nyek segítségével termővé tételére. Kelet-Szlovákiában például közel egy­­milliárd korona költséggel kiterjedt vízszabályozási és talajjavítási mun­kálatok folynak, amelyek eredménye­ként 140 000 hektár földet árvízmen­tesítenek, 46 000 hektár eddig termé­ketlen legelőt pedig szántófölddé változtatnak. A CSKP Központi Bizottságának politikai irodája jóváhagyta a záhorai körzet és a Csallóköz nagyméretű vízszabályozási munkálatainak tervét is. Az Ipoly, a Sajó, a Zsitva és a Nyitra mentén tovább folytatják a talajjavítási munkálatokat és az ön­tözőberendezések építését. Helytelen volna azonban abban bíz­ni, hogy mindezek az igényes és költ­séges munkák csak az állam számlá­jára valósulhatnak meg. Minden szö­vetkezetnek és állami gazdaságnak ki kell dolgoznia a föld komplex termő­vé tételének tervét, s pénzügyi ter­melési tervükben e célra pénzt, mun­kaerőt és anyagi fedezetet kell elő­irányozniuk. A föld’ termővé tétele szempont­jából nagy jelentőségű az istállótrá­gya gondozása és felhasználása, a komposztkészítés és a zöldtrágyázás. Meg kell szüntetni továbbá a már felépült talajjavítási létesítmények, főleg az öntözőberendezések kihasz­nálásában tapasztalható hibákat. E feladatok megoldásában nagyobb mértékben részt kell venniük a ta­lajjavítási szövetkezeteknek. Tevé­kenységüket úgy kell irányítani, hogy a talaj termékennyé tételére irányu­ló munkálatok, főként a nem beru­házási jellegű munkák szervezői le­gyenek. Szlovákia mezőgazdaságának to­vábbfejlesztése feltétlenül megköve­teli a hegyvidéki és hegyaljai terü­leteken a termelés szakosításának megoldását, mert itt fekszik mező­­gazdasági földjeinek egyharmada. Feladatok az állattenyésztés fejlesztése terén A kulcsfeladat: biztosítani a szar­vasmarhatenyésztés fellendülését, a jó minőségű takarmány termesztésé­nek jelentős fokozásával. Nemcsak arról lesz szó, hogy jelentősen fo­kozzuk az állatállomány sűrűségét, hanem arról is, hogy az állományt a konkrét adottságok szerint, helye­sen osszuk el. A magasabban fekvő területeken, ahol sok a rét és legelő, főként a növendékállatok és a hízó­marhák tenyésztését kell fejleszteni, együttműködve az alföldi járásokkal, az alacsonyabban fekvő vidékeken pedig be lehet vezetni a tehéntartást is. Ezzel szemben a sertések és az aprójószág tenyésztésének arányát fokozatosan csökkenteni kell. A ma­gasan fekvő területeken fejleszteni kell a juhtenyésztést is. A növénytermesztésben egyre in­kább fokozni kell a nagyhozamú ta­karmánynövények szántóföldi ter­mesztését, s emellett ki kell hasz nálni a rétek és legelők szénatermé­­'sében rejlő nagy tartalékokat. Egyes szövetkezetek és állami gazdaságok, főként a banszkábisztricai, poprádi és a prievidzai járásokban azt mutatják, hogy helyes, ha a rendelkezésre álló anyagi és pénzeszközöket oda össz­pontosítják, ahol a termelés növelé­sének legjobb feltételei láthatók. Ez elsősorban az öntözőberendezések építésére, a műtrágya felhasználására vonatkozik. A gépek ne vesztegeljenek kihasználatlanul A mezőgazdaság iparosításának fo­lyamatában jelentős szerepe van a gépesítésnek. Ehhez fokozatosan egy­re jobb feltételek jönnek létre. Az J.959 —1961 közötti években a gépi állóalapok 3 milliárd 46 millió koro­náról 4 milliárd 520 millió koronára emelkedtek. Ma Szlovákia mezőgazdaságában csaknem 3000 gabonakombájn, 3800 silókombájn és sok más nagy telje­sítményű gép dolgozik. E műszaki felszerelés lehetővé te­szi a termelés gépesítésének rend­szeres fokozását. Egyes növényfaj­táknál komplex gépesítésre térünk át. A gabonatermesztést több mint 90 %-ban gépesítettük, emellett már ebben az évben 60 %-ban megvaló­sult a komplex gépesítés. Nem oldot­tuk meg azonban teljesen a cukor­répa és a burg'onya betakarításának problémáját. .Gyermekcipőben jár a munkafolyamatok gépesítése a hegy­aljai és hegyvidéki területeken. Ko­moly lemaradás tapasztalható az ál­lattenyésztési termelés és a szárítás munkafolyamatának gépesítésében. Úgy vélem, elvtársak, éppen a me­zőgazdaságban, ahol a munka idény­jellegű, ahol idejében kell szántani, vetni és veszteség nélkül aratni, gon­doskodni kell róla, hogy a gépek ne vesztegeljenek kihasználatlanul. Min­den szövetkezeti tagnak értenie kel­lene a traktor és más gépek kezelé­séhez, hogy amikor beköszönt a mun­ka dandára, második műszakban dol­gozhassák. Ez vonatkozik a kombáj­nokra is. A párt rendkívül nagy gondot for­dít a komplex brigádokra és munka­­csoportokra. Sok tucatnyi élenjáró brigád és munkacsoport eddigi ta­pasztalatai mutatják, hogy az ilyen munkaszervezés lényegesen jobban biztosítja a gépek kihasználását. En­nek eredményeképpen fokozódott a munka termelékenysége és csökken a termelési költség. Az egyes mun­kákat gyorsan és jól végzik el, ami kedvezően befolyásolja a termelés belterjesebbé tételét. A gabcsíkovói EFSZ-ben például a komplexbrigádok érdeméből az aratást tavaly 17 nap alatt, az idén 15 nap alatt végezték el. Az egy hektárról begyűjtött ga­bona költsége ebben az évben 340 koronát tett ki, míg 1960-ban csak­nem 600 korona volt. A Gyulovdvori Állami Gazdaságban tavaly az ara­tás 24 napig tartott, az idén csak 14 napig. A komplexbrigádok jó munka­­szervezése lehetővé tette, hogy a ga­bonafélék előirányzott termelési költ­ségét a mezőgazdasági terület egy hektárjára számítva 220 koronával csökkentsék. Legjobb komplexbrigádjaink tapasz­talataiból fogunk kiindulni. A gép- és traktorállomásoknak mindenképpen ki kell venniük részü­ket az új technika és technológia meghonosításából, a komplex gépesí­tés terjesztéséből. Kívánatos, hogy a kerületi mezőgazdasági technikai vállalatok mielőbb megoldják a javí­tóüzemek rendszerének kiépítését, állandóan javítsák a gépesítő káderek nevelését és biztosítsák a javítások jó minőségű elvégzését. A kémia segítsége a hektárhozamok emelésében Lényegesen növekedni fog a mű­trágya, valamint a növényvédő és fejlődésserkentő vegyszerek gyártá­sa. El kell érni, hogy minden mező­­gazdasági üzemben a lehető leghaté­konyabban alkalmazzák a műtrágyát. E téren tartalékaink vannak — ezt bizonyítja a műtrágya felhasználásá­nak nagy hatásfoka, amelyet a búza megosztott műtrágyázásával értek el. Ezt a módszert a Nyitrai kíezőgaz­­dasági Főiskola dolgozta ki és vitte a gyakorlatba. A gyomok és a kártevők elleni vegyszerek alkalmazása fontos ter­méshozamok növekedése, a munka termelékenységének emelése szem­pontjából. A gyakorlat igazolta, hogy a gyomirtószerek alkalmazása foly­tán a kukorica hektárhozama 3 — 9 mázsával növekszik. Jó eredményeket érnek el a gyomirtó szerek alkalma­zásával a hüvelyesek, a cukorrépa, a burgonya és más termények termesz­tésében. A vegyszerek és antibiotikumok alkalmazása az állattenyésztési .ter­melés növelése szempontjából is ha­tásos. Nyomatékosan figyelmeztetünk rá) hogy elsődlegesen kell biztosítani a kenyérgabona, főként a búza ter­melésének növekedését, a legintenzí­vebb takarmánynövények, mint a ku­korica, a cukorrépa, a hüvelyesek és a lucerna termesztését kell szorgal­mazni, hogy már a közeljövőben megoldjuk a takarmánykérdést. Az állattenyésztés terén a szarvasmar­ha-, főként a tehéntenyésztésben kell alapvető fordulatot elérni. • Több fiatalt és szakembert a termelésbe A mezőgazdaság fejlesztésének ko­moly feladatai megkövetelik a dolgo­zók szaktudásának lényeges növelé­sét, a szakemberek jobb elosztását és korösszetételük megjavítását. A korösszetétel megjavításának fő mód­ja a fiatalok megnyerése állandó mezőgazdasági foglalkozásra. Az ifjúság mezőgazdasági munkára való megnyerésének feladatait nem teljesítjük kielégítően. A párt ezért felhívja a pártszervek és -szerveze­tek, a nemzeti bizottságok figyelmét, hogy következetesen teljesítsék a párthatározatokat, hogy az ifjúság a mezőgazdaságot válassza hivatásul. A mezőgazdasági gépesítői szakkép­zettség megszervezésével és helyes anyagi érdekeltséggel már a tanonc­­viszonyban meg kell teremteni a fel­tételeket arra, hogy az ifjúság állan­dó munkát vállaljon a szövetkezetek­ben és az állami gazdaságokban. Ez kétszeresen vonatkozik a fő- és kö­zépiskolai végzettségű szakemberek megnyerésére. Az irányítás főeszköze: a terv A mezőgazdasági termelés irányí­tásának fő eszköze a járások és üze­mek termelési lehetőségeinek tüze­tes elemzése alapján kidolgozott terv. A szakosítás és a központosítás fo­lyamatos bevezetésével párhuzamosan előtérbe lép a tudományosan alátá­masztott terv kérdése. Ezért minden járásban mezőgazúa­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom