Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-18 / 92. szám
mondja, mint aki tart a közhelyektől, s nem akarja, hogy őszinte szava üres, hangzatos frázisként hasson: — Én elsősorban szakember akartam lenni — mint Margit is írta. A képesítésemhez mért beosztást akartam s azt hiszem nem is voltak nagy igényeim, amikor arra vágytam, hogy valamelyik mezei csoport vezetését bízzák rám. Ügy gondolom tudtam volna teljesíteni feladataimat, hiszen osztálytársaim magasabb beosztásokkal is megbirkóztak ... Aki azt hiszi, hogy a magasabb fizetésért mentem el az... az nem ismer, illetve félreismer ... I Az elet , , k t medrében wmxwumx kos láng hevítette, önérzetének hízelgett, hogy a valamikori verejtéke« munkaijából tengődő földmunkás leánya íme mivé lett. Hallomásból már ismerte a kezdeti nehézségeket. Nem félt tőlük. Bízott erejében, szorgalmában és beléöröklődött szívósságában. A falu pedig tudomásul vette, hogy F'úris Piroska — ma már Kis Józsefné - a Leleszi Mezőgazdasági Ivfüszaki Iskola végzett hallgatója a' szövetkezet agronómusa lett. (Á kinevezés legalább így szólt.) Nehezére esik visszagondolnia ezekre a napokra. A kezdet kezdetén derékbatört élet hajdani ideáljait, ábrándos óráit feleleveníteni új sebet jelent. Piroska elkészült arra, hogy az élet „komoly játék“. Megértette, tudatosította, hogy a hétköznapokkal kemény küzdelmet kell vívnia, de talán épp e folytonos küzdelemben, az embert gyakran elővevő csüggedések után fellobogó acélfényű tűzben rejlik az élet értelme, szépsége, romantikája. Most legyőzöttnek érzi magát. Minden áltatást és félremagyarázást mellőzve tudatosította, hogy az első nagy játszmát elvesztette. — örültem, hogy lesz belőlem valami... — mondja halkan s tekintetében a jövőbe vetett bizalmatlansága vibrál. A napok, a délelőttök kegyetlenül hosszúak. A derűt, a napsugarat a szép családi élet és ennek legdrágább ajándéka, a pöttömnyi Katica jelenti. De mindezen túl még hiányzik valami — hiszen az ifjúság, a diákévek száz és száz ábrándja maradt beteljesületlenül. — A szövetkezetben egyszerűen kifutót csináltak belőlem — jegyzi meg kissé szomorkás mosollyal. Piroskát a föld szeretete késztette arra, hogy mezőgazdasági szakemberré váljék. Azt a földet szerette, mely azelőtt sohasem volt az övé, azt a földet, amelyik őseinek a verejtékét, életét szívta ki piócaként a mindennapi kenyérért. Hangsúlyozza, hogy őt nem kellett« meggyőzni, rábeszélni — önmagától döntött így, hivatásérzete kényszerítette, parancsolta — s ő bátran választott. Eleinte még a kifutó szerepét is vállalta. Sokszorosította és széthordta a különböző kérdőíveket, oltás alkalmával napokig csirkéket fogdosott össze és így tovább. A növénytermesztő szerepét esetleg akkor töltötte be, amikor munkaerőhiány folytán az egyik vetőgépre osztották be dolgozni. A szövetkezet mindezért harminc munkaegységben állapította meg a fizetését, ami akkor havonként kétszáznegyven koronát jelentett s ehhez pár hónapig a járás négyszáz koronával járult hozzá. — Én ekkor már láttam, hogy valami nincsen rendben- — meséli halk szóval —, levelet írtam hát Bélybe, ahol Tóth Margit, az egyik osztálytársam dolgozott. Aztán egy szép napon a postás bekopogott Margit válaszával...“ — Ezután már hiába voltak kedvesek hozzám, elhatároztam, hogy megyek... el innen, bárhová csak el... S higyje el nem a fizetés volt csak az oka, hiszen én beláttam ... akkor még rosszul álltunk... Megpróbált még egyet. Problémájával a járáshoz fordult. Piroska ügyét kivizsgálták — aztán ebben maradtak. A szövetkezet vezetősége többször is megígérte: javítunk a helyzeteden. Pedig Piroskánál elsősorban nem az anyagi érdekeltségről volt szó. Félénken Adjunk lehetőséget A fiatal ember egészséges önérzetéről, becsvágyáról volt itt elsősorban szó — az emberi méltóságról. Piroska úgy érezte lenézik őt, nem bíznak képességeiben. De ha úgy volt miért nem adtak neki lehetőséget, hogy bebizonyítsa mire képes. Ő csupán lehetőséget akart.' — Nekem akkor megrendült a hitem az emberekben... — ezt mondja a mindössze huszonkét éves Piroska. Megrendült a hite az emberekben, Akkor amikor azt tapasztalta, hogy a kedves fogadtatás, a mosoly mögött lebecsülés, meg nem értés húzódott meg. Elment. Oda, ahol éppen szükség volt rá. Tejcsarnokban dolgozott a végzett agronómus, s az újságok hasábjain szinte naponkint olvashatta a mozgósító kiáltást: szakembereket a mezőgazdaságba! Vajon mit gondolt ekkor Piroska? öt a szövetkezet vezetősége nem utasította durván el, hiszen maga döntött, hogy elmegy. De vajon nem durva elutasítás az, amikor egy fiatal szakember számára lenéző, lebecsülő beosztást, munkakörülményeket biztosítanak? Amikor lábbal tipornak az önbizalmán s ki^ rántják alóla a kezdeményezés, az érvényesülés talaját? — Kár volt iskolába járni, sem a szüleimnek, sem az államnak nem tudtam visszaadni azt a sok gondoskodást, szeretetet, amit rám pazaroltak. Mert úgye ez pazarlás? — mondja most már nagyon bánatosan. Ellenben itt elsősorban nem a pénzről van szó. Nem arról, hogy a dolgozók állama négy évig, amíg Piroska ösztöndíjas tanuló volt, ezreket költött rá, S Piroska szülei is bizonyára nem az „elpazarolt“ gondoskodást sajnálják. Itt ’mindennél többről — egy életről van szó. S ez társadalmunknak drágábba jön a pénznél. Piroska, bár bevallása szerint máig foglalkozik a különböző szakkérdésekkel, figyelemmel kíséri a mezőgazdaságot, faluja szövetkezetét már-már lemondott arról, hogy valaha is visszatérjen a földhöz. Kedvét vesztette, letörték ambícióit, tenni akarását. És mit mond majd hajdani osztálytársainak két év múlva az érettségi találkozón? Mit mesél majd el, hogyan számol be arról amit ő tett, amit ő tapasztalt? Lényegében ő is tudja, hogy helytelen az, amikor így beszél: „ne térjenek vissza a mezőgazdasági szakemberek falujukba!“ Piroska ma kénytelen ezt mondani. A körülmények kényszerítik erre és az, hogy az elkövetett hibát mindeddig még senki sem akarta jóvá tenni. Piroska falujában, Busán (Losonci járás) ellátogattam az iskolába. Az igazgató panaszkodott: „Nem akarnak a gyerekeink mezőgazdasági iskolába menni,“ S az igazgató elvtárs hívta fel á figyelmemet Piroskára s azokra a szülőkre, akik rá hivatkoznak amikor gyermekeik a mezőgazdaságot akarják választani. A nemzeti bizottság irodájában a Piroskáról szerzett jegyzeteimből olvasgatok. A titkár bólint: — Igen, így igaz elvtárs! így igaz elvtársak? Ám ezzel, ha ezt leszögezzük, még nem tettünk semmit Piroska érdekében. S nem teszünk semmit a köz érdekében addig amíg, (figyelembe, véve a mai helyzetet) végzett anronómusok a kérdőív rubrikája' I 1 ezt töltik ki: háztartásbeli. Polák Imre a fiataloknak Ui szakkönyv „A köztársaság nevében“ — ridegen hangzanak dr. Jozef Polák bírósági tanácselnök tompa szavai a tárgyalóteremben, fokozva az amúgy is feszült légkört: „A köztársaság nevében a bratislavai Országos Bíróság a vizsgálati fogságban tartózkodó vádlott Major István országgyűlési képviselőt hatóság ellen elkövetett erőszakért a XL/1914 számú törvénycikk 4. §-ának 1. • bek. alapján bűnösnek ismeri el, mivel 1931. május 25-én Kosúton további 100 — 150 egyénnel csődületet okozott és miután ezt az összecsődült tömeget Jánosik csendőrfőhadnagy felszólította, hogy oszoljanak, mert nyilvános gyűlésük megtartását betiltották, a vádlott a tömeggel együtt azon célzattal támadott a kivezényelt csendőrkordonra, hogy a csendőröket, tehát a hatóság szerveit erőszakkal meggátolja törvényes feladatuk teljesítésében. Az Országos Bíróság ezért a vádlott Major Istvánt főbüntetésként 8 havi fogházra és mellékbüntetésként 2000.— Ke pénzbírságra ítéli. A büntetés kitöltésének feltétéles halasztását a törvény kizárja. A Bíróság a bizonyítási eljárás eredményeképpen megállapítja, hogy a vádlott Major István 1931. május 25-én 15. óra tájban Kosúton 100 — 150 személlyel azzal a célzattal okozott csődületet a községháza előtt, hogy ott tiltott nyilvános gyűlést tartsanak; s miután Jánosik főhadnagy az összecsődült tömeget felszólította, hogy oszoljanak szét, mivel a gyűlést nem engedélyezték, a tömeg más tagjaival együtt a csendőrkordonra támadt." Az ítéletben Major István képviselő politikai arculata, a kommunista agitátor profilja tükröződik vissza, aki sztrájkoló és tüntető' munkások élén Dél-Szlovákia városaiban és falvaiban mindenütt ott van. íme: .......április 17-én tüntető munka1 nélküliek élén a galántai Járási Hivatal előtt jelenik meg (a tüntetést a csendőrök „szétszórták“) “ „ ... április 21-én Nagyfödémesen találjuk, mezőgazdasági munkások tüntető felvonulásának az élén, a jegyzői hivatal előtt, .......április 22-én a diószegi cukorgyár előtt tüntető munkásoknak tart szónoklatot. „ ... május 18-án Szereden mintegy 120 főnyi munkáscsoport tüntetését vezeti, amelyet a csendőrök gumibottal és kardlappal zavartak szét, ....... május 21-én Galántán összesereglett kommunisták és munkások előtt akart beszédet tartani, a csendőröknek azonban sikerült a tömeget gumibottal és puskatussal szétugratni.“ Közben pedig ott található a mezőgazdasági munkások kisebb akcióin is a falvakban, majorokban, továbbá részt vesz a kommunista pártszervezetek taggyűlésein, sejtek megbeszélésein, nem is említve különféle egyénekkel folytatott beszélgetéseit... Végül pedig a kosúti nyilvános gyűlés előkészületei, — találkozása azokkal, akiket győzedelmes sztrájkukra vezette, hogy értékeljék és taglalják e győzelem okait és utat mutasson nekik a jövőre nézve ... Mintha az ítélet megszövegezésében a szavak és mondatok görcsösen igyekeznének elkerülni Kosútot. A bíróság egy buldózer, melynek feladata, hogy a vádlottat leseperje a politikai harc porondjáról; a bíróság kotrógép, mely kitátott, élesfogú pofájával alá akarja ásni a kommunista párt dacoló partjait, hogy magával ragadja és szétmorzsolja azokat a burzsoá politikai élet áradatába. met a mezogazdasag nepszerusitesenek. Vannak alapfokú iskolák, ahol a mezőgazdaság alapismereteit a tanulók a beütemezett tanterv alapján sajátítják el, a gyakorlati oktatás pedig a szövetkezetek földjein történik. Helytelen az a nézet is, hogy egyes pedagógusok a gyengébb tanulókat a mezőgazdasági pályára tanácsolják. Ezzel mintegy lebecsülik a mezőgazdasági termelés fontosságát. Éppen most, amikor a mezőgazdaság a gépesítés korszakához érkezett, fokozottabb érdeklődés felkeltése szükséges és a szülőkkel is meg kell értetni, hogy az iparhoz hasonlóan a mezőgazdaságban is tanult, szakmailag képzett dolgozókra van szükségünk. A magasabb terméshozamok növeléséhez több tudásra van szükség. A korszerű agrotechnika nagyobb követelményeket támaszt a mezőgazdasági szakemberekkel szemben. Tegyük lehetővé, hogy fiataljaink egyéni kezdeményezésükkel előmozdíthassák a termelés fokozását. Támogassuk kulturális megmozdulásaikat, nyújtsunk nekik segítséget a sportolás terén. Ezt látva ifjúságunk, szívesen marad otthon, veszi ki részét a mezőgazdaság fejlesztéséből. Andriskin József I Amikor oklevelével a zsebében megérkezett, kedvesen fogadták. Úgy érezte, úgy tudta — féltő, meleg szeretettel öleli őt keblére faluja. Őszintén szóivá várta is ezt. Rosszul esett volna ha valaki ferde szemmel néz rá — de nem, ez nem történt. Szerény volt. Tudta — rengeteg munka, ! ; tanulás vár még rá amíg valóban 1 : szakemberré válik. Ezt természe; ! tesnek vette, mint minden olyan • ’ ember, aki komolyan veszi az ■jJ; életet, a hivatását. Fülében még az igazgató búcsúa; szavai csengtek, szíve összeszoa; rult ha diáktársaira és az osztályai ra gondolt, akaratát lobogó, diá-i Régen, ha pályaválasztásról volt 1 szó, a földműves-ember még gondo- I latban is irtózott attól, hogy a fia | esetleg hűtlenül elhagyja az ősi roll göt. De nem is volt erre nagyon z szükség, mert a középiskolák kapui i csak a módosabb családok gyermekei | számára nyíltak meg. Abban az idő- i ben még ez a közmondás járta: „A 7 suszter maradjon a kaptafánál!“, í vagyis, a földműves fia maradjon a | földnél. 7 A szövetkezetesítés következtében í ez a közmondás idejét múlta és a :< falvak életében jelentős változás törs tént. Szemtanúi voltunk azoknak az ádáz küzdelmeknek, ahogy parasztságunk minden erejének latbavetésével iparkodott megtartan apáinak örökségét Ha kellett, hát let per, — néha évekig húzódó — amelyből a hasznot végeredményben az ügyvéd vágta zsebre. S amikor az egyéni gazdálkodást, a nagyüzemi gazdálkodás váltotta fel, azt tapasztaltuk, hogy a parasztság idegenkedve fogadja az új életformát és sokan menekültek a földtől, a faluból. A falu fiatalsága követte az idősebbek példáját, az iparban és az építészetben keresett menedéket. A szocializmus diadalra jutása következtében, lényeges változások történtek a közoktatás terén is. A magasabb fokú iskoláktól elzárt ifjúság előtt új távlatok nyíltak meg. A falusi fiatalok nagy tömege szakított az életét betöltő múlttal, a városok csillogásától elvakulva, pillanatnyi előnyökért feláldozta eddigi életideálját. Elcsábította őket az építőipar, a kereskedelem, vagy valamelyik más foglalkozási ág. Igaz, hogy ezek a fiatalok ott is megállják helyüket. Jó munkások, szeretik őket, de hiányukat érzi a föld, mert a legtöbb szövetkezetben csak az idősebbek maradtak. Sok fiatal számára azonban a „próbaidő“ letelt. Hiányzott nekik a falu csendes, nyugodt élete, a szőke kalászokat ringató mező és a pacsirta daltól hangos határ. Az alapjaikban megszilárdult szövetkezetek biztos megélhetést nyújtanak. De a falvak kulturális életének fellendítése és az egyre fokozódó sportlehetőségek döntő befolyással voltak a fiatalok elhatározására. Idehaza is megtalálták mindazt, ami tartalmat ad életüknek. Azonban még sok fiatal marad távol falujától és nem egyszer hangzik el a szövetkezeti vezetők szájából a panasz, hogy az ifjúság menekül a mezőgazdaságból. Ha elemzés tárgyává tesszük ezt a kérdést, azt látjuk, hogy ez olyan helyeken áll fenn, ahol még nem alakult ki a nagyüzemi termelési forma, vagy ahol még nem elég szilárd a közös gazdálkodás. De lehetséges az is, hogy nem törődnek eléggé az ifjúság kulturális igényeinek kielégítésével. lálják mindazt, ami kulturális igényeik kielégítésére szükséges. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a mai fiatalság igényei nagyobbak, s ha iparkodunk eleget tenni ezen követelményeknek, akkor az ifjúság messze vidékekről is hazatér szülőfalujába. Nagyon sokszor tapasztaljuk azt, hogy az idősebbek, de még maguk a vezetők is igyekeznek elnyomni az ifjúság törekvéseit, kezdeményezését. Gyakran tapasztaljuk/hogy az iskolákban nem szentelnek elég figyel-Vannak azonban olyan szövetkezetek, ahol a vezetők gondoskodnak a fiatalokról. A jó munkafeltételek biztosítása mellett, megteremtik számukra a kellemes szórakozási lehetőséget. Ezek közé tartozik a fegyverneki szövetkezet is. Itt a fiatalság képezi a szövetkezet gerincét. Innét nem menekül a fiatalság, mert a szövetkezet vezetősége mindent elkövet, hogy a falu fiataljai megta-Államunknak a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében tett intézkedései visszatükröződnek az egész társadalom és különösen az EFSZ-ek ökonómiai fejlődésének eddig elért fokában, és objektív alapot nyújtanak a mezőgazdaságban a termelőerők további fejlődéséhez. A kitűzött feladatok elérésénél nagy mozgató erő a szövetkezeti tagok . anyagi érdekeltségének növelése azokkal az erkölcsi és politikai ösztönzésekkel együtt, amelyekkel társadalmunk hat gondolkodásmódjukra és cselekedeteikre. Mindez- fontos tényező mezőgazdaságunk termelési tartalékainak feltárásában és hiánytalan kihasználásában. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a szövetkezeti tagok díjazásának jelenlegi formái már elavultak s nem felelnek meg a mezőgazdaság termelőerői várható gyors fejlődésének. Ezért a szovjet tapasztalatok alapján nálunk is kezdjük bevezetni a munka díjazásának új formáit, elsősorban a pénzben, szilárdan megszabott munkadíjak fizetését. A szövetkezetek ezt a díjazási módot már 1959-ben kezdték bevezetni. 1960-ban már 71 EFSZ fizetett szilárd pénzjutalmat. A tagok megelégedésére ezt a díjazási formát állandóan több szövetkezetünk alkalmazza. A szövetkezeti dolgozok helyes tájékoztatása érdekében kézikönyv jelent meg Sebesta és Simunié mérnökök feldolgozásában „A munka díjazásának új formái az EFSZ- ben“ címen. Egyszerű, világos stílusa széleskörű olvasóközönség számára teszi hozzáférhetővé a könyvecskét s nemcsak az EFSZ-ek funkcionáriusai, hanem a tagok számára is hasznos tanácsadóul fog szolgálni. Az olvasó a könyvecskében felvilágosítást nyer a szövetkezeti dolgozók munkabeosztásának díjazásáról. A szerzők könyvecskéjükben összefoglalták azokat az alapvető okokat, amelyek lehetővé tették, hogy a szövetkezetek áttérhettek a szilárd pénzjutalom fizetésére. Megismertetik az olvasót az új díjazási rendszer elveivel és alkalmazásuk különféle formáival, valamint azokkal az elengedhetetlen feltételekkel, amelyek eredményes alkalmazásához szükségesek. A könyvhöz csatolt függelék az EFSZ-ek munkakatalógusát tartalmazza, amelyben az olvasó megtalálja a munkák és dolgozók munkaosztályokba való beosztását a növénytermesztésben és állattenyésztésben. A praktikus, kisterjedelmű kézikönyv oldalszáma 104; ára fűzve 3,25 Kis. L. I.
