Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-18 / 92. szám

Erdőn, mezön

Vadászfegyverek ropognak a novemberi mezőkön. A faluig érnek a tompa hangok. Vadásznak — állapítják meg az emberek. Vajon mennyi nyúl kerül terítékre a mai nap? A vadászat mindig foglalkoztatta a fantáziát, mert szép sport, gyönyörű szórakozás és hasznos is. Többen el sem hiszik, hogy a mezőkön vágtató nyulak, a felröppenő fácánok, foglyok, vaddisznók, szarvasok milyen hasznosak népgazdaságunk számára.

Szakemberek, vadászok, erdészek egész serege gondoskodik esztendőkön keresztül a vadakról, figyelik életmódjukat, szervezik a vadvédelmet és végül lelövik vagy élve fogják a vadakat. Sok prémet, húst köszönhetünk egy-egy körvadászatnak. Az élő vadakért pedig valutát kapunk a külföldtől.

Ezekről a dolgokról beszélgettünk Vajas Táltossal, a dunajszkásztredai JNB mezőgazdasági osztályának dolgozójával, aki a járás vadászati ügyeit intézi.

— Járásunk lényegében majdnem az egész Csallóközt magába foglalja: — adja tudtunkra Vajas elvtárs. — Ez a terület az apróvad, főleg a nyúl tanyája. Számottevő a fácánok száma is. A szenvedélyesebb vadászokat pedig kielégíti a Kis-, valamint a Nagy- Duna melletti vadlúd-csapatok húzása, mert jónéhány darabot lőhetnek belőlük.

— Idén hány nyúl kerül terítékre a járásban?

— Pontos vadászati tervet állítottunk össze. Járási viszonylatban 5000 nyulat kell lelőni.

A felhízott fácánok közül 3100-at ejtenek el majd a vadászok. Az idényben 3800 foglyot lőttek. De ezzel a vadászat még nem meríti ki a vadgazdálkodás hasznát. Sokkal fontosabb jelenleg számunkra az a vadmennyiség, amit élve külföldre szállítunk. A közeljövőben például 7000 élő nyúl fogását tervezzük hálók segítségével. A nyulakat Olaszországba, Franciaországba szállítjuk. Ha többet fogunk, jut belőle Nyugat-Németországba és Belgiumba is.

Csallóközben újabban gyors ütemben szaporodnak az őzek és vaddisznók. Tavaly és az idén már több vaddisznó terítékre került, különösen a Kis-Duna környékén. A vaddisznók és őzek szaporodása örömet jelent a járás vadászainak és egyben hasznot a népgazdaságnak. Igaz, a vaddisznók egyes helyeken jelentékeny károkat is okoznak a burgonya, répa és kukoricaföldeken. A helybeli vadásztársaságok azonban sokat tehetnek ennek ellensúlyozására és ha „szemfülesek“ teljesen megakadályozhatják a vaddisznók nagyobb szántóföldi kártételét.

örvendetes jelenség a túzokok további szaporodása. A túzok Dél- Szlovákia legnagyobb madara. Egyáltalán nem kedvezett számára a kisüzemi mezőgazdálkodás. Ugyanis a keskeny parcellákon nem talált kellő nyugalmat. A táblás gazdálkodás kialakítása után szaporodni kezdett ez a kipusztulófélben levő madár. Különösen Üszor és Csalovo, Kolárovo környékén szaporodnak a legjobban. Lövésük egyelőre tilos, védett madár. Pár év múlva azonban minden bizonnyal lelőhető lesz néhány példány.

A helybeli vadásztársaságok, vadászgazdák, de járási méretben is gondot fordítanak a vadvédelemre. A védelem mégis hiányt szenved, főleg lelkiismeretlen egyének miatt. Sok fogoly és nyúl pusztul el a vigyázatlan traktorosok miatt, akik kaszálógépeikkel tönkreteszik a fészkelő szárnyasvadakat vagy a kisnyulakat. Pedig csak lelkiismereti kérdés az egész. Például a tábla szélétől öt méteres szélességben fészkel a legtöbb fogoly és 35 — 40 méteres sáv után a szélétől számítva már csak véletlenül akad fészek. Ezen a keskeny sávon fokozottabb figyelemmel vigyázhatnának a kaszálást végző traktorosok, mert a mezőgazdaság számára óriási hasznot hajt a fogoly és a fácán, ugyanis a legkitűnőbb rovarpusztítók és gyommagevők. A fogoly és fácán szaporítása tehát egyet jelent a biológiai növényvédelemmel.

Erdőn, mezőn egyenlően szép látványt nyújt a futó vagy repülő vad. Kártételük, ellentétben a régi felfogással, egészen minimális. Viszont annál több hasznot hajtanak. Védjük tehát őket, hogy az évadban durroghassanak a puskák s egyre több élővad kerüljön a hálókba.

Bagota Istvár

A mokrancei szövetkezet két évvel ezelőtt hívta fel magára a figyelmet, amikor 500 q cukorrépát termelt hektáronként. Ezen a vidéken 300 mázsa is jó eredménynek számít. Érthető tehát, hogy egyszeriben igen megnövekedett a szövetkezet tekintélye az 500 mázsával. Érdeklődtek is sokan, hogy milyen módszerrel érték el.

— Olyannal, mint Lopatnikék Trebisovon — válaszolta Zsupcsán elvtárs, a szövetkezet tapasztalt agronómusa. — A cukorrépának megadtuk, amire szüksége van. De ezzel az eredménnyel nem elégedhetünk meg.

Szervestrágya és nitratáció =

Mi az oka

a dinnyetermesztés hanyatlásának

Az utóbbi években egyre kevesebb a dinnye piacainkon. Belföldi termelésünk majdnem egyenlő a semmivel, de külföldi behozatalból is csak a szerencsésebbeknek jut néhány darab. Pedig kevés ember akad, aki a dinynyét nem szereti. Nem csoda, hiszen zamatjánál és C-vitamin tartalmánál fogva nagyon értékes gyümölcs. Ha elegendő lenné belőle, augusztustól október végéig kielégítené a fogyasztók gyümölcsigényét. Hektáronként vagonokat ad, mégsem termeljük. Pedig erre megvan minden lehetőségünk.

Egyesek az időjárással kötik össze a dinnyetermesztés hanyatlását. Egyik évben az a baj, hogy csapadékos az idő, a másikban szárazság uralkodik, hűvös a tavasz stb. ,stb. Igaz, hogy a dinnye melegkedvelő növény, de ilyen az uborka, a tök, paprika, paradicsom egyaránt. Márpedig ezekből a terményekből nincs hiány. Uborkát például annyit termelünk, amennyit akarunk, de mondjuk meg őszintén, nem fektetünk külön súlyt gondozására.

Akadnak kertészek, akik a munkaerőhiányt hozzák fel mentségül, mondván; a dinnyetermesztés sok munkával jár. Fészekkészltés, a palánta el.őiwvelése melegágyakban, palántázás, gyomtalanítás stb. Ez mind igaz, de melyik növény terem befektetett munka nélkül? Tanácsos lenne felülvizsgálni az indokokat, megfelelnek-e a valóságnak. Szerintünk, nem. A termesztés hanyatlását a következőkben látjuk:

1. nem fektetünk kellő súlyt a terület kiválasztására,

2. nem választjuk ki jól a fajtákat vagy degenerált a vetőmagunk,

3. bonyolult termelési eljárást alkalmazunk.

Ha az említett okokat bonckés alá vesszük, bizonyára akad néhány tétel, amely hozzájárulhat a dinnyetermesztés sikeréhez.

Kezdjük a talaj kiválasztásával. Köztudomású, hogy ahol megy a szülő, a dinnye is megterem. Röviden: könnyű szerkezetű, déli fekvésű,

humuszban és tápanyagokban gazdag talajt igényel. Erdők mentén, vízpartok közelében, illetve levegőtől zárt területek nem alkalmasak termesztésére, mert az állandó párás, ködös légkör a dinnye betegségeinek hordozói.

A fajták kiválasztása ugyancsak fontos tényező. Tapasztalataink azt

mulatják, hogy dinnyetermesztőink nem fordítanak kellő gondot a fajta tisztaságára sem, s így nem is rendelkeznek fajtatiszta vetőmaggal. Szaktudással párosult többéves kitartó munka szükséges ahhoz, hogy szelektálás útján olyan egyedekből nyerjünk vetőmagot, amelyek megfelelnek a jó vetőmag követelméhyeinek. Nagyobb területek esetén elengedhetetlen, hogy a vetőmagot egy bizonyos fajtából külön zárt területen termeljük a szigetelőtávolság (görögdinnyénél 400, sárgadinnyénél 500 méter) betartásával. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor az állami magtermelő vállalatok útján szerezzünk vetőmagot. Tudvalevő, hogy a vegyes állományból gyűjtött vetőmag degenerálódás folytán semmiképpen sem nyújt kielégítő termést, arról nem is szólva, ha éveken keresztül ugyanígy nyerünk vetőmagot.

AY utóbbi évek sikertelensége azt mutatja, változtatni kell az eddigi termesztési módszeren. Manapság nagyon bonyolult termelési eljárást alkalmazunk, s azt hiszem éppen itt követjük el a hibát. Nem vagyunk ellenségei a melegágyi palántanevelésnek, sem a fészekkészitésriek, ha ezeket a teendőket az időjárás és a termelési technológiának megfelelően végezzük. Bizony, a legtöbb esetben a két munkafolyamat helyes vagy helytelen alkalmazása dönti el a termés sorsát. Lássuk csak ezt a gyakorlatban:

Vegyük először a palántanevelést, mellyel „állítólag“ korábban nyerünk termést. Gyep vagy tápkockákba ültetjük a magot, s hogy kikeljen 20 — 25 fokos meleget biztosítunk a meT legágyban. A melegebb napok beköszöntésével 40 Celsiusra is felszökik

a hőmérséklet, akkor is, ha szellőztetünk. Ilyen körülmények között buján fejlődik a palánta. A többszöri pikírozást kevés kertész hajtja végre (esetleg egyszer pikíroz), így a tömzsi, erős palánta helyett felnyurgult egyedeket kapunk. A kiültetés előtti két-háromhetes edzés, a szabad levegőhöz szoktatás rendszerint csak pár napra korlátozódik, miután a növény kikerül állandó helyére. Az ilyen palántáknak nincsen szükségük Szerváé és Bonifác jöttére, néhány hűvösebb éjszaka is elegendő ahhoz, hogy a növény visszaessen, s erősebb megfázás esetén semmiképpen sem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Ez majdnem minden évben bekövetkezik.

Az állandó helyre vetett magból kelt növények az időjárás viszontagságait jól viselik, átvészelik a deres éjszakákat is, mert vetésük pillanatától a szabad ég alatt vannak. Nagyon gyakran előfordul, hogy a palántáról nevelt dinnye egy nappal sem előzi meg a magról Ultetettet, ellenben kevesebb termést hoz.

Az ültetéssel szorosan összefügg a fészekkészítés. Meg kell mondanunk, ezen a téren is sok baklövés történik, pedig évtizedek hosszú során készítünk fészkeket a dinnyének. Lássuk ezt a munkafolyamatot közelebbről.

Rendszerint április derekán kerül sor a fészekcsinálásra, a böjti, illetve a szárító tavaszi szelek idején. Ekkor ássuk fel a földet mondjuk 25 cm mély és 30 cm-es körzetben. A pár nappal azelőtt odakészített aprótrágya (ha apró) kerül a fészekbe, amelyet a földdel alaposan elkeverünk. A szél fúj, a föld és a trágya szárad, mígnem annyi nedvesség sem marad a fészekben, hogy a mag kikeljen, illetve a palánta annak rendje és módja szerint megeredjen. De menjünk csak tovább. Magról 2 — 3 szálat is meghagy a termelő egy-egy fészekben. (Egy tő untig elegendő, inkább a fészkek számát növeljük). Ez azt jelenti, hogy két növény kénytelen egymás társaságában élni, egymás terhére. Ahogy a dinnye

futásnak indul, a gyökerek is kiszorulnak a fészekből, terjeszkednek és távolabbról vesznek tápanyagot. Ekkor már csökken, a fészkekben elhelyezett trágyamennyiség éltető szerepe, s nagyon jól jönne a növénynek, ha távolabb is megtalálná a részére szükséges bő tápanyagot.

Ha mérlegre tesszük az elmondottakat, elgondolkoztató, vajon érdemes-e egyáltalán fészekkészítéssel foglalkozni. Némelyik szakkönyv az őszi fészekkészítés mellett tör lándzsát, amely helyénvaló lenne. De melyik üzem készíti ősszel a dinnyefészkeket? A gyakorlat mást mutat. Ültetés előtt pár nappal végzik ezt a munkát és kiszáradt, nemegyszer szalmás trágya kerül a fészkekbe, amely eleve kizárja a termesztés sikerét. Ilyen esetben hogyan van biztosítva az összeérett, ülepedett magágy, a nedvességtartalomról nem is beszélve. Ez pedig elemi szükséglete minden növénynek. Vajon nem lenne helyesebb, ha ősszel érett trágyát szántanának le az egész dinnyeföldön? Ha emellett humuszban gazdag a terület, s megadjuk a szükséges mütrágyamennyiséget is, semmi hátrány nem származna a fészekkészítés elmulasztásából. Ezek után magától adódik, hogy nem ültetnénk, de vetnénk a dinnyét, méghozzá vetögéppel.

A sor és tőtávolság a dinnyefajtáknak megfelelően változna, minden esetre az egyenlő elosztás folytán, a hagyományos fészekültetéstől eltérően sokkal több tő foglalhatna helyet a területen anélkül, hogy nem lenne sűrű az állomány. Ez magában is növelné a termés mennyiségét, de a minőségét is.

A fent leírtakban nem mondtunk új dolgokat. Hazai viszonyaink között is már több kertész egyszerűsítette a dinnyetermesztést, tegyük hozzá, sikerrel. Vesztenivalónk nincs. A fennálló helyzeten csak segíthetünk. Természetesen a gyomok elleni harc és az időben végzett növényvédelem minden esetben elsőrendű feladat.

Sándor Gábor

» Szakkérdésekre válaszolunk « Szakkérdésekre válaszolunk »

Zsupcsán elvtárs a jó burgonyatermést tekinti a legszebb eredménynek

— Talán keveslik az 500 mázsát is ’- Az nem kevés, de a többi növény'hozama igen. Kis versenyparcellákon könnyű nagy hozamokat elérni. Az egész területen annál nehezebb. Mi pedig azt szeretnénk.

Abban az évbén történt a trebisov „csoda“ is. Ezer mázsán felüli hektárhozamot értek el cukorrépából < kísérleti parcellán. Megtette a magáét a gyeptörés és a 600 mázs. istállótrágya, a 29 q műtrágya hektáronkint meg az öntözés, valamim a többszöri kapálás. De megsínylettf a többi növény.

Egyszóval, a régebbi hozamok eléc árnyékot is hagytak maguk után A hibákból okulva .azóta nagyobb területeken bontakozik ki a nagy terméshozamok mestereinek versenye. Ezzel a szövetkezetek már nemcsak hírnevet szereznek, de megszilárdítják pénzügyi alapjukat is és felvirágoztatják az állattenyésztést.

Idén már a mokrancei szövetkezet is nagy területeken ért el magas hozamokat, ami bizony alapos szervezőmunkát és nagy szakértelmet igényelt. Egy 9 hektáros parcellán 34 mázsát Termett a Diana búza átlagosan. Árpából a Dunavásár fajta 31,9 mázsát adott átlagban, 50 hektáron, a Valticei 30 mázsát, 45 hektáros dűlőn, a cseh-zab 32,5 mázsát termett átlagosan 10 hektáron és egy 5 hektáros lencseföldről 70 mázsa szemtermést takarítottak be. Az agronómus azonban annak örül legjobban, hogy 120 mázsa burgonyájuk termett hektáronkint a száraz nyár ellenére. Nem is beszélve arról, hogy ez a vidék a degeneráló körzethez tartozik, ahol a burgonya ügy leromlik, hogy minden évben cserélni kell az’ültetőqurriót.

A múlt évi 5 hektáros versenyparcellával szemben közel 200 hektáron értek el magas hozamokat. Az eredmény tehát nagyon szép. De mire számítanak jövőre?

— Sokkal többre — mosolyodott el az agronómus. — Az idén jobban felkészülünk, hisz nemcsak verseny-Gazdag az országos méhészhét műsora

ívjeneszeK ctemzetKOZi szövetsége 1958-ban megtartott római kongreszszusának határozata alapján évente méhészhetet tartanaik a világ valamennyi országában. A Csehszlovákiai : Méhész-szövetség, amely a Méhészek . Nemzetközi Szövetségének tagja, el. határozta, hogy 1962. november 17—25 . között országos méhészhetet rendez.

Köztársaságunk méhész-szövetségének szervezetei, valamint tagjai a mé_ i hészhét idején az eddiginél szélesebb. körű tevékenységet fejtenek ki poltä tikai szakmai és kulturális téren eg-y- aránt. '

j Az országos méhésziiétnek gazdag- a programja. A méhészek ezen a hét ten előadások keretében megismerte; tik a lakósságot a méhészet népgazdasági jelentőségével, a méhek bej porzási munkájának eredményeivel, . mind a növénytermesztésben, mind a- gyümölcsösökben, valamint arról is

tájékoztatva lesznek, mit nyújt a méhészet az élelmezés, az Ipar, a gyógyászat és a kozmetika terén. Előadást hallanak a méhek fontosságáról a természetben, a méhbetegségek és a méhek kártevői ellent küzdelemről, a vegyszeres gyomirtáskor használt készítményeik alkalmazásának helyességéről stb.

Ezeket az előadásokat a méhészeik a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társasággal karöltve szervezik, bekacsolva a helyi ismeretterjesztő és kultúrális szervezeteket. •

A program szerint rövid tpnfolyamo-t is tartanak a méhészetről, a méz felhasználásáról a háztartásban. Emellett méhészeti- és mézessütemény-kiállításokat is rendeznek. Ezenkívül méhészeti esztrádestek egészítik majd ki a méhészhét műsorát.

(kn)

fejezésej A cukorrépa alá Istállótrágyából hektáronkint 350 mázsát szántottunk le. Azonkívül 4 mázsa mű« trágyát juttattunk a talajba, a nitratáció elveinek megfelelően három időszakban 1,5 q; 1,5 q és 1 q adagokban. De nemcsak a versenyre benevezett 224 hektáron hajtjuk végr» a nitratáciöt, hanem az egész területen. A trágyázást azért szorgalmazzuk olyan Kitartóan, mert a nitratáció csak akkor hoz jó eredményt, ha a talajban elegendő a szervesanyag.

Ehhez már csak annyit, hogy J6 úton haladnak a mokranceiek.

Csurilla József

Tej és hús a földeken

A meteorológusok kisebb fagyokkal Ijesztgetnek — a trebisovi járásban már volt Is —, pedig a kukorica, burgonya és a cukorrépa egy része még a földben van. Talán elfelejtettük, hogy minden kihasználatlanul elszalasztott óra, nap nemcsak az idei termésben okoz tetemes kárt, hanem a jövő évi termést is befolyásolja?

Mezőgazdasági dolgozóink nagy többsége mindent megtesz, hogy az őszi munkát mihamarabb befejezze, de többhelyUtt nem veszik eléggé komolyan a reájuk váró feladatokat. Meggyőződtem erről a trebisovi járás számos szövetkezetében.

Bár a kukoricaszárat még a mezőn cibálja a szél, veri az eső, egyesek már azt fújják „kevés lesz télire a takarmányunk“. Persze, panaszkodni a legkönnyebb. Vajon nem-e lenne helyesebb, ha a panaszkodó szövetkezeti vezetők előbb alaposan felülvizsgálnák a termelési terv teljesítését? Vajon az előirányzott vetésterületet bevetették-e? Nem kellett-e a helytelen talajelőkészítés, vetőmagválasztás miatt kiszántani a kukoricát, s lóherét? Nem ment-e kárba helytelen raktározás és adagolás következtében a műtrágya?

Azt hiszem, kellő ellenőrzés után az ilyen szövetkezetek vezetősége és tagsága rádöbben, hogy a hús, tej, tojás előállítását senki más, mint ők fékezik. Nem szabad megengednünk, hogy a tej, hús kinnmaradjon a földeken. KERTÉSZ P„ (Velkékapusani)

a nam hektárhozamok záloga

ről van sző, de arról is, hogy az ipar színvonalát elérjük. Nálunk is számos értékes javaslatot tettek a szövetkezetesek, amikor a „Szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének távlatairól“ szóló pártdokumentumot vitattuk. Annak nyomán rájöttünk, hogy a legnagyobb tartalékaink a munkaszervezésben, a gépek jobb kihasználásában, a nagyhozamú gabonafajták termesztésében és az agrotechnikában rejlenek. Napjainkban sok szó esik a nitratációről. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a műtrágya csak akkor fejti ki hatását, ha előzőleg szerves anyagot juttatunk a talajba, vagy az természeténél fogva televényes. Még a gyomirtószerek is jobban hatnak a televényes talajban. Ezért a nitratáció általános bevezetéséhez, a széleskörű talajerőfokozás is szükséges. Mi ezt elsősorban jobb istállótrágyázással, pillangós növények termesztésével, komposztozással szándékszunk megoldani Ezek éppen oly fontos dolgok, mint maga a nitratáció.

— Most mi a soron levő munka?

— Az istállótrágya mielőbbi leszántása és az őszi mélyszántás be-